Filmklub podcast

"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője

· PT1H15M45S

Összefoglaló

Simonyi Balázs, a Kékkör című dokumentumfilm-sorozat készítője a Filmklub podcast vendége volt Varga Ferenc és Deák Dániel mellett. A sorozat az Országos Kéktúra északi szakaszát követi végig futva, miközben Balázs különféle emberekkel, élőlényekkel és tájakkal találkozik. A…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 03. 15.
Hossz
1 óra 16 perc
Szereplők, említett nevek
Simonyi Balázs
Témák
dokumentumfilm, országos kéktúra, futás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nekem volt egy nagy kihagyott lehetőségem pont a Bélával kapcsolatban, tavaly ilyenkor, hogy nem azt csináltam, amit szerettem volna, vagy kellett volna, hanem mint szőr Robin gyáván elfutottam.

Szóval jöttem haza a futásba, ott a hamzabégi sétányon, ott van egy OTP bank a sarkon, és Béla botorkált ki az OTP bankból. [ __ ] lassan botjára támaszkodt be várt egy sárga taxi és jött ki és én jöttem futásba, és így egy pillanat így fölbe gyökerezett a lábam és mondom basszus meg kéne nek mondanom amit amit amit egyszer egy körkérdés neked is leírtam hogy mit gondolok róla hogy mekkora nagy embernek tartom vagy művésznek és hogy mennyit adott és hogy és hogy és hogyát ez így csak úgy megköszönni hogy köszönöm tudod odamentem volna haz egyen izé cicanadrágb kiizzadba tudod out of the blue és akkor köszönöm Béla És csak így néztem, mert egy ilyen torbélás jelent volt, ahogy a Tarbéla botorkál az OTP-ből ki egy sárga taxiba nagyon lassan, és én megfáradtan, és és nem mentem oda hozzá.

Nincs a történetnek csattanója, csak az én gyávaságom meg az, hogy ez a szomorú, hogy nem az embernek az életében mondjuk a szemébe azokat a dolgokat, amik mondjuk egy sírbeszédnél elhangzanak, hogy mennyire így meg úgy meg amúgy, hanem csak utána, hogy miért nem akkor mondjuk neki, és ezt sajnálom ezt a lehetőséget.

És például ez döbbentett rá egyébként tavaly, hogy olyan embereknek, akit nagyon tisztelek és szeretek, azoknak elmondjam az életében ezeket a dolgokat.

És például mit tudom én, most volt a földesi Margit stúdiónak a 40 éves születésnapja.

Tavaly júniusban mindenki mondhatott valamit, és én azt azt mondtam, hogy most én szeretnék tartani egy halotti beszédet, és mindenki ledöbbent, hogy fú, milyen blaszfém rettet izé.

És aztán megértették, hogy ez a beszédet tök jó, hogy meghallotta életében.

És már elgondolkoztam ezen, hogy születésnapokra is fogok ilyet adni halotti beszédet, mert abban benne van minden, amit én gondolok róla, és elmondanám neki a sírnál, de hát azt ő már nem fogja hallani, sose fogja tudni, hogy én mit gondolok róla, vagy mit szeretnék neki megköszönni, és ezért érzem ezt egy kihagyott lehetőségnek.

Hazakullogtam az utcánba, ahol egyébként Kálomista Gábornak is van egy ingatlana, és talán így kelk a történet.

Ez a Filmkub podcast soron következő adása.

Műsorvezetőtársam Deák Dániel. >> Sziasztok. >> Vendégünk pedig Simonyi Balázs, a Kékör című tévéssorozat írendező főszereplője.

A kékkör című sorozatodnak a a fő címében mondod azt, hogy hogy már régóta vonzott a a kék túra.

Igaz, hát ez egy nagy vállalás, nagy táv.

Voltak már olyan próbálkozások, h m tök jó terepfutók megcsinálták egy huzamban egymást váltva.

Tehát három terepfutó összeálltak, és akkor mit tudom én 10-20 kmenenként váltottak, és úgy megcsinálták a teljes kickúát, az már az országos az északi szakaszt, az 1200 km-t.

Voltak, akik egyedül végigmentek rajta, de nyilván tehát ehhez időmillomosnak kell lenni. >> Valójában ez is egy adaptáció a Rockenbor féle másfél millió lépésnek egy kortárs adaptációja.

Hát meg is értődhetnék ezen, de nem teszem, mert nyilvánvalóan van egy előzménye, tehát egy referenciapontja ennek, de mindenkinek meglehet a maga, nem tudom, kéktúra filmje vagy elkaminó filmje.

Szóval és egyébként készült Bajer Zsoltnak is kéktúrás filmje, >> ami konkrétan ott a a címében is megidézte azt, tehát az másfél millió lépés meg 32 év múlva. >> És Óber Frank Pál Kossutdíjas színművész csodálatos narrálásában.

Hát nyilvánvalóan van egy erős allúzió a Rockenber féle filmsorozatra.

Nagyon ellentmondás az én viszonyom azzal a sorozattal, mert gyerekként a szobából kiszaladt, amikor meghallottam azt a fő címet.

A a nem tudom valakire az madlenkexként hat és szép élményeket kelt benne bennem rettetes élményeket keltett és az egész hangvétele az a pátoszos meg ilyen ilyen paternalista hogy ráteszi a kezét kábé a a rockenberre az emberekre és akkor most ilyen atyáskodon elmondja hogy hogy mit látunk és hogy mindig ilyen felemelt mutatója fölhívja a figyelmet dolgokra Sinkó László hangján szóval volt egy ilyen olyan oktatójelleg benne meg egy olyan mit tudom mint a nyelvőrködés nem tudom jobban hasonlítani ami amitől nekem az a sorozat nem volt gyerekkoromban szimpatikus, viszont nagyon megragadt bennem a kép világa, ami így visszanézve mai szemen szerintem már bocsánat, borzalmas.

Tehát ez a kaszabasa kamerakezelés, ők nem is futottak, hanem sétáltak, meg statív voltak, tehát hogy lehetett volna nekik minőségibb, de hogy filmre forgatták, és ez ettől az egész olyan szép, annyira porózus, vagy nem is tudom, nagyon nagyon szép világa van annak a filmnek, ugyanakkor meg az értékmegőrzés meg amit rögzítenek, tehát kulturális antropológiai dokumentum értéke szerintem nagyon fontos.

Tehát eltűnő foglalkozások, az, hogy hogy milyen a falusi világ, ami még megmaradt.

És ugye vannak annak még két következő része, azokat is érdemes megnézni.

Nyilván a film nyelve is nagyon lassú, abszolút nem mai.

Ott az ment, hogy lement a zenei válogató a a tév zene tárába, és ilyen ilyen mindenféle zenét alárakott, ilyen etüdöket, tehát összevisz a barok zene, aztán föltűnik egy, nem tudom én, valami jazz, és közben a kamera, mit tudom én, így, így az erdő így ingázik, meg meg svenkelget, meg zoomgat.

Ilyen teljesen teljes teljesen érthetetlen sokszor, amit ott művelnek. viszont nagyon fura, hogy mennyire erős társadalomkritika, vagy ilyen Magyarország kritika fogalmazódik meg benne ahhoz képest, hogy egy elvileg kevésbé szabad nyilvánosságban és biztos, hogy hogy egy eléggé kritikus helyzetben levő közévében csinálták ezt meg.

És ehhez képest úgy megy végig a Rock and Bower a Magyarországon, mint egy ilyen minőség ellenőr, vagy nem is tudom. >> Igen. >> Mi? és így rámutatta, >> mint ahogy a CL mondta, fogyasztóvédő ugye a kritikáib, de hogy azt akarom erre mondani csak, hogy igen ebbe tök igazad van, hogy hogy mindig fölhívja figyelmet visszásságokra, ugyanakkor láthatóan kompromisszumot is kött, tehát amikor elmegy a csempegyárba egy propagandanyagot leforgatni, vagy amikor a 17 éves bányászfial kvaterkázik, és akkor a bányászok betonultan mondjak, igen, nagyon jó itt dolgozni 17 évesen a bányában.

Szóval ott érezni, hogy ezt meg kellett tennie ezért a dologért. >> Nekik volt 60 napjuk, napi 20 km-t mentek sétáltak.

Szerintem egy kényelmesebb, ráérősebb tempóban ehhez adaptált filmnyelven beszélik el.

Ugye 50 perces részeik vannak, de most felnőtt feljel megnézve tényleg nagy rengeteg érték van benne.

Ugyanakkor meg nyilvánvalóan korszerűtlen. >> És te mondjuk hogyan álltál ugyanhez? tehát, hogy a a Magyarországnak a a szépségeit és a Magyarországnak a csúnyaságait bemutatni, ami most így eszembe jutott egy ilyen pillanat, amikor egy pecsételni akarsz az egyik helyen, és nem ér el a a lánc az asztalig, és akkor mondod, hogy nézzétek Magyarország tehát >> csak egy kicsi hiányzik.

Hát az nem egy asztal, de pont adnál magát ugye azon a lámpa a villany vagy villanypóználának a betonja, hogy pont oda le tudnám tenni a füzetet, és pont nem ér le.

Tehát, hogy ez hát nyilván ilyenkor fáradt az ember és minden minden bosszantja, de tehát nagyon elegánsan van fotózva szerintem a mi sorozatunkban Magyarország minden slamposságával igénytelenségével Buhera világával együtt és minden szépségével együtt.

Nyilván nem egy Provenzi táj, ahol van egy nagyon régóta kialakult ízlésvilág, ahol tudja mindenki, hogy milyenre festi, milyen, mivel kövezi a házakat, milyen egy udvar, milyen egy utca.

Itt ugye a kockaház kultúra az iszonyatösen tönkrevágta a vidék arculatát. >> De amúgy erre törekedtél, hogy hogy próbáld a szépséget mutatni, mert például azt figyeltem meg, hogy hogy egyetlen óriás plakátot se látunk, amit amúgy nagyon sokat szoktunk látni >> és mondjuk nem és mondjuk nem látunk kocsma előtt fetrengő részegeket. ö akik akik megszólalnak, azok ö gyakorlatilag mindenki tisztelettel özl veled.

Ö szóval, hogy hogy hogy ezt így kellett erre így külön gondot fordítani? >> Nem, nincsenek már kocsmák felé.

Komolyan mondom, megszűnt a a kocsmakultúra.

Ahol van, ott a nemzeti dohányból tölti be ezt a funkciót.

Általában lefelezve egy helység. egyik felében a dohánybolt, másik felében ilyen alapélelmiszer termékek, paprika, paradicsom, kenyér, felvágott, és akkor egy ilyen van egy ilyen viaszos vászonfüggöny, vagy valami kis lógóka, ami elválasztja ezt a kettőt egymástól, ugye, hogy megfeleljen a törvénynek. nem törekedtünk arra, hogy hogy tehát nem vettünk er belől és nem adtunk hozzá, nem rendeztünk bele jeleneteket, hogy valami jobbik vagy rosszabbik arcát mutassa.

Van például Lesence Istvánon egy hosszú beszélgetésem, egy férfival, aki már kakatos, de ilyen elázott, ilyen tehát nyugodt részeg, fickó.

Talán majd egyszer fölkerül az a beszélgetés, csak nem akartuk, nem akartuk, mert olyan visszaélésszerű lett volna, hogy berakjuk a sorozatba is, mintha kihasználnánk.

Tehát ő benne bele van kódolva az egész rendszerváltás vesztese életforma.

Nem akar semmit az élettől, leszarja, fröccsözik, tiszta visszer a lába, reményt vesztett.

Tehát egy egy ilyen egy ilyen klasszikus magyar művészfilmes főhős, vagy a mellékszereplő lehetne.

Ezért volt sok huzavon az NF-vel, mert szerintem ők egy ilyen országi másfilmet, amit mondasz, vagy egy ilyen turisztikai filmet vizionáltak, csak nem olvasták el, vagy nem úgy olvasták el a leadott rendezői koncepciót. >> De mert mi volt a rendezői koncepció?

A rendezői koncepcióban szó szerint szerepelt az, mint a műsorci, road movie, tehát hogy egy egy road egy running road movie, egy ego tririp, egy szubjektív Magyarország átkelés vagy átszelés, ahol a műsvezető megfogja a néző kezét, kalauszként végigviszi, ugyanakkor reflektál, és ugyanakkor átszri magán ezeket az élményeket, szubjektíven kommentál, mint egy gonzó, és emellé kontrasztként oda van téve a futóteljesítmény, meg emellé oda van téve mondjuk a felkonfolás meg a rendezés meg minden.

Ez így komplex feladat, mer hogyha csak futni kéne, akkor az 12 nap alatt is lehetett volna futni minden további nélkül, de hát az nem lett volna izgalmas.

Itt meg ugye interakció, random találkozások, spontán helyzetek.

Nyilván voltak rögzített helyzetek, hogy tudtuk, hogy mondjuk megyünk majd ide, és akkor ott be fogok kopogni, és remélem otthon lesz a Ilonka néni, és akkor meghúzza a harangot, meg mesél a a a lakásáról, meg a tájházról, meg satöbbiről, de sok spontán találkozás, ami improvizáció, hogy én reagálok valakire, ő reagál rám, és ebből születik valami.

Nyilván le voltak írva, hogy hol megyünk, mit megyünk, körülbelül milyen foglalkozásokkal, amiket tudtunk előzetesen már terepszemlő akarunk bemutatni portrékat.

Nem rejtettünk semmit VK alá. terepszem az itt az volt, hogy hogy lefutottad a távot, vagy végigmentetek a távon, és körülnéztetek, hogy hogy kik az érdekes emberek, vagy esetleg még az is benne volt, hogy hogy ott eszedbe jutottak dolgok a a arról, amit látsz, és akkor azt később elmondtad a a műsorban, mert ezért néha érzek olyat, hogy hogy ezt talán kitaláltad előre, hogy ezt itt el akarod mesélni.

Nem tudom, volt-ey valami a nagymamáddal kapcsolatban, de azért a legtöbb helyen pont azt érzem, hogy hogy teljesen spontán reagáltál arra, ami ami amit ott látsz >> is is.

Tehát, hogy végigmentünk elektromos bringákkal hárman, néha négyen, néha ketten a teljes útvonalon körülbelül ilyen öt-h etaban, tehát mondjuk három-négy napos terepszemlék voltak különböző tájegység.

Hát ahogy mentünk nyugatról keletre, végig volt rajta a bicikliken egy egy 360-as kamera, tehát hogy pontosan meg tudjuk mutatni az operatőröknek, akik nem voltak ott a tereszelen, hogy hogy mondjuk van egy lokáció, ott le van jelölve GPS koordinátákkal, hogy mi innen akarunk filmezni, ezt akar látni, arra akarunk látni, jegyezd meg ezt a képet.

Tehát, hogy volt egy ilyen dokumentációja is a teljes útvonalnak, plusz rengeteg helyi találkozás már előzetesen letértünk az útvonal földtérképesztő, de ez egy nagyon alapos terepszemle volt. több hónapon át tartott.

Én folyamatosan jegyzett 50 oldal Google dokumentumjegyzetem volt az egész, amit utána összerendeztem, és akkor voltak nekem naponta lebontottam magamnak, hogy ahol járok, ott mire figyeljek, hogy hogy hát hogy nyilván ha fáradok, ne felejtsem, hogy ott megálljak, vagy vagy ott kopogjak be, mert ott emlékszem, ott volt egy jó néni, vagy egy jó helyzet, és voltak fölírva magamnak ilyen hívószavak, hogy el akarom mondani, hogy a nagypapám a reumáját csalánnal gyógyította, és hogyha majd esetleg egy csalánosba érek, akkor ott elmondjam.

Lehet, hogy kétszer is elmondtam, mert nem tudtam melyik lesz majd jobb két különböző helyszínen, de hogy ezek úgy voltak, hogy igen, voltak olyanok, amik tudod így fölírod magadnak, hogy erről érdemes beszélni, és majd valahol valahogyan bekerül. >> És a főszereplők ők megvoltak előre. >> Organikusan jöttek.

Tehát ugye nézegettem fórumokat, beszélgettem túrázókkal és mondtam, hogy van valami jó tippjuk.

Akkor mit tudom én valaki mondta, hogy hát most túráztam nem tudom én hol, Pécsen.

És akkor szembe jött egy egy fekete csávó, adott egy szórólapot, mintha valami missionális lett volna.

Tök fura, hogy Magyarországon járkál egy ilyen csávó, aki még kicsit magyarul is beszél, és akkor mondom, hogy szerezzel már meg, vagy legalább adatot tőle levét, vagy valahogyan el tudjuk érni.

És akkor péld így kerül be a William, ugye a Starten Holland ex gyarmatról Magyarországra telepedett férfi ugye a legbefogadóbb országot talált meg Európában és ide jött a nyugdíjas éveit élni.

De az összes többi szereplő az vagy utóforgatás, mert ilyen is volt, vagy >> a terepszelni megismertünk valakit, és tudtuk, hogy oda be akarunk menni, és reméltük, hogy otthon lesz.

Vagy ha mivel csúszott, mivel én én sem tudtam tartani a napi terveket, lehet, hogy csak másnap értünk oda és reménykedtünk, hogy másnap ott…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője”

Miről szól ez az epizód: „"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője”?

Simonyi Balázs, a Kékkör című dokumentumfilm-sorozat készítője a Filmklub podcast vendége volt Varga Ferenc és Deák Dániel mellett. A sorozat az Országos Kéktúra északi szakaszát követi végig futva, miközben Balázs különféle emberekkel, élőlényekkel és tájakkal találkozik. A… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Simonyi Balázs.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője”?

Fő témái: dokumentumfilm, országos kéktúra, futás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"A futást nézni unalmas" - Simonyi Balázs, a Kékkör című sorozat készítője”?

Megjelenés: 2026. 03. 15.. Hossz: 1 óra 16 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/a-futast-nezni-unalmas-simonyi-balazs-a-kekkor-cimu-sorozat-keszitoje

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból