Filmklub podcast

"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére

· PT1H27M34S

Összefoglaló

Ez egy rendkívüli adás a Filmklub podcastból, amelyet Tarr Béla tiszteletére készítettek újra. Az eredeti, 2015-ös interjúban Tarr Béla legendás filmrendező volt a vendég, akinek munkásságát filmstílusok is elnevezték. A beszélgetés során Tarr Béla megosztotta gondolatait a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 01. 08.
Hossz
1 óra 28 perc
Szereplők, említett nevek
Tarr Béla, Varga Ferenc
Témák
filmrendező, tarr béla, filmstílusok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Szervusztok kedves hallgatók.

Engem VA Ferencnek hívnak és ez egy rendkívüli adása lesz a podcastnak.

Két nappal ezelőtt meghalt Tarbéla.

És ez egy ilyen szokás a a podcastoknál, hogy ha egy korábbi vendég meghal, akkor kirakjuk újra az epizódot.

Legalább még nem volt ilyen, mert Tarbéla az első podcast vendég, aki meghal.

Egy kicsit már meséltem erről az adásról a a Partizánnak a Tarbéla emlékadásában, úgyhogy azokat nem mondanám el újra.

A lényeg, hogy ezt 2015 július 26-án vasárnap vettük fel öt nappal Tarbéla 60. születésnapja után, és emlékszem, hogy rohadtul izgultam, amikor felhívtam, hogy felkérjem erre az adásra.

Már előtte csináltam vele pár interjút, meg voltak különböző ilyen érintkezéseink, és hát vele mindig úgy ment, hogy felvette.

Akkor én elkezdtem neki magyarázni, hogy jaj, Varga Ferenc vagyok, aki csinálta azt az interjút meg tudod izé, és akkor ő így közbevág, hogy tudom, hogy ki vagy, hallgatlak.

És akkor mondtam neki azt, hogy másfél órás élő rádióműsor hova kéne jönni, mikor lenne, és akkor mondta, hogy jó, oké. írtam neki aztán egy emailt a részletekkel, és akkor arra annyit válaszolt, ezt most megkeresem ezt a levelet, azt írta, hogy ott leszek, szia, s from my iPhone.

És aztán ott vasárnap pedig délután 6-ra volt megbeszélve, és Pozson Jankával áldogáltunk a az Üllői úton a Tilos Rádióhoz vezető kapuajba.

És akkor vártuk a Bélát, izgultunk, hogy hogy vajon tényleg el fog-e jönni, kicsit késett, és akkor ő hát nem nem fog ez fura lenne, ha megjelenne.

És aztán megjelent ott a iparművészeti oldalánál jött csak úgy egyszer pólóban.

És akkor ott az udvarba fotózgatta a Janka jó sokáig.

Szerintem az neki nem volt annyira innyére, de tök készségesen ott beállt különböző kapualajakba.

Viszont felvezettem neki azt, hogy hogy úgy szeretném csinálni, hogy így elmondom, hogy ki ő meg mit csinált, meg milyen díjakat kapott, meg felsorolom ezeket az eredményeit.

És akkor hogy a a a végén pedig, hogy az, hogy Tarbéla, azt már ő mondja ki, hogy Tarbéla vagyok, vagy nem tudom már mit akartam.

És ő meg így nagyon határozottan így ezt így rövidre zárta, hogy nem, ő ezt nem fogja csinálni, mutassál be szépen, és akkor kezdjük el a beszélgetést.

Különben ezt az adást azóta nem mertem visszahallgatni, mert úgy emlékeztem, hogy hogy eléggé béna vagyok benne, és hogy a a megszepentségemet, meg a az izgulásomat, azt ilyen nyegleséggel meg nagy szájúkodással próbáltam leplezni.

És hát tényleg, tehát most így visszahallgattam, és így voltak részek, amiket így kínszenvedés volt hallgatni emiatt.

Plusz az is, hogy hogy olyan témákról kérdezem, amikről nyilvánvalóan nem szeretne beszélni, tehát hogy ezek nem a kedvenc témái a nem tudom, a szülei meg a gyerekkora meg ilyenek. viszont most már tökre örülök, hogy hogy ezekről is kérdeztem, merthogy tényleg olyanokat mond el, amiket amiket soha nem mondott ellen interjúba se, merthogy nem kérdezték ilyenekről mások.

És nagyon türelmes velem végig azt azt érzem, hogy érezhető egy ilyen kis kis bosszúság [nevetés] a részéről, és az az nagyon megmaradt bennem akkor is, hogy kábé ugye a 35 perc környékén egyszer így azt mondja valamire, hogy na végre valami ami fontos dolog.

És akkor és akkor azt gondoltam ott, hogy úristen, akkor eddig amit beszéltünk, az nem volt fontos egyáltalán szerintem.

De ja, szóval szerintem ez egy értékes anyag.

Sajnos a minősége az eléggé borzalmas.

Tehát a ott nem tudom mi volt a abba a stúdióba, szerintem nyitva hagytuk az ablakot, mert így behallatszik a villamos meg a mentőautó, meg néha ilyen kapucsengő, meg telefoncsengő, meg valami matatás állandóan székcsikorgás. egy kicsit próbáltam így felhozni a a a minőséget, tehát ami korábban volt kint, azért annál ez sokkal jobb.

Volt különben a közepén két szám, amikor a Béla mondta, hogy menjünk icigizni egyet.

És és ott lejátszottam két Lurid számot.

Azem, hogy hogy a Sweet Jane volt, meg a a Dirty Boulevard.

Amúgy a cigizésről jut eszembe, hogy hogy mesélt egy barátom, akinek a rokona ott dolgozik a kórházban, ahol a Bélát ápolták a az intenzíven élete utolsó szakaszában.

Ö és és mesélte, hogy hogy még ez ilyen pár héttel ezelőtt olyan virtózan érvelt Béla amellett, hogy ki kell mennie cigizni, hogy a a végén a az orvos is csak felemelte a kezét, hogy jól van, menjél.

Hát nagyon szomorú, hogy hogy már nincsen velünk, mert jó volt abban a tudatban élni, hogy hogy Béla is rajta tartja a szemét a dolgokon.

De most helyette is résen kell lennünk és képviselni a az értékeit és döntéshelyzetekben feltenni a kérdést, hogy vajon mit tenne Tarbéla.

Bélának köszönöm azt a nagyon sok mindent, amit kaptam tőle.

Nektek pedig köszönöm, hogy meghallgatjátok ezt az adást.

Nem tudom, hogy a a jó szórakozást hozzá az az ideillik-e, de kellemes időtöltést. >> Szervusztok kedves [zene] hallgatók.

Ez a Filmklub podcast 30. adása.

Műsorvezetőtársam a Pozsonyi Janka.

És mai mai vendégünk [zene] egykoron filmkészítő volt.

Kossutdíjas, berlini zsűri nagydíjas.

A Guardian szerint a 13. legnagyobb élő rendező. olyan filmeket csinált, mint a családi tűzfészek, szabadgyalog a panelkapcsolat, az őszi almanak, a kárhozat, a sátántangó, vergmeserharmóniák, a londoni férfi és a torinói ló.

Isten éltessen, Tarbéla. >> Ja, szervusztok.

A torinói ló után azt mondtad, hogy nem fogsz többet rendezni filmet, és elmentél tanítani Szarajevóba egy film filmes iskolába.

Azóta, hogy nem csinálsz filmet, boldogabb vagy jobb?

Jobban nézed magad? >> Hát ezt nem mondhatnám.

Szóval ahhoz, hogy te jól érez magad, ahhoz nyilvánvalóan nagyon sok minden szükséges.

És hát nyilvánvalóan ha az ember 34 éven keresztül filmet csinált, akkor ez egy életforma is.

Ez egyfajta magatartás, vagy egyfajta hát egyszerűen az egy teljes embert kívánó nem foglalkozás.

Azt se mondanám, túlzás lenne, hogy hivatásnak nevezzek.

Szóval az egy olyan munka, ami a nap 24 órájában tart, és az év 365 napjában.

Na most erről leállni, leszokni hát ez nehéz ezzel együtt, hogy biztos vagyok benne, hogy nem szabad nekünk már több filmet csinálni. >> Most a héten a 60. születésnapodra csináltam egy összeállítást a az origóra, amiben olyan embereket kérdeztem akik dolgoztak veled, és mindegyiknek feltettem azt a kérdést, hogy hogy csalódottak leninek-e, hogyha ezután filmet csinálnál, hogy azt mondtad, hogy hogy nem fogsz filmet csinálni, és mindegyik azt mondta, hogy nem lenne csalódott.

Te csalódott vagy bennük amiatt, hogy ezt mondták? >> Dehogyis.

Szóval először is azért egy dolgot nagyon tisztázni kéne rögtön a legelején.

Szóval ez a ez a név vagy ez a brend, vagy nem tudom minek hívjuk, ez végső soron nem csak belőlem áll.

Tehát az, hogyha te azt mondod, hogy Tarbéla, akkor az az egyszerre jelenti a Hronicki Ágnest, a Vigmihályt, Krasznaorkait.

Szóval mi azért így így négyen egy csapat voltunk, és azért lehet, hogy én voltam a karmester, de ők nagyon-nagyon fontos szerepet játszottak a filmek létrehozásában.

Tehát nem itt nem csak rólam van szó, vagy nem is szabad egyedül rólam beszélni. >> Ühüm.

És akkor ezt így együtt mondtátok ti így így négyen, hogy nem csináltok több filmet? >> Azt hiszem, hogy hogy mindenki megértette, hogy hogy ez a következő film, hogy nem hogy nem lesz film. >> Ühüm.

És semmiféle kis kapu nem létezik abban, hogy hogy esetleg még folytass valami filmkészítésszerű tevékenységet, mint ahogy mondjuk a Steven Soderberg, aki szintén azt mondta, hogy nem csinál több filmet, után meg elkezdett tév sorozatot rendezni. >> Itt két dolog van. hogyha azt mondjuk, hogy ezek a filmek ezek ezek lépésről lépésre alakult ki egy nyelv, ahogyan a dolgoknak egyre inkább a mélyére kezdtünk el menni menni, és egyszer csak eljutsz a a stílus végső formájáig, és eljutsz ahhoz, hogy hogy ez kész. >> Ühüm.

Tehát nem, akkor utána ezt még lehetne ismételgetni, meg eladni, de hát szerintem ez unutatna téged is, meg már minket is.

Szóval az, hogy hogy kópiáit lehúzni valaminek, az az szerintem az az dög unalmas, >> és nem lehet elindulni egy teljesen más úton.

Na most az a baj, hogy ezekre a kérdésekre mi ilyen úton tudtunk választ adni, tehát autentikusnak tartjuk a stílust és a választ, és ezért nem lehet most elindulni másúton, mert akkor az már nem én lennék, vagy nem, mert ha azt mondom, hogy őszintén és becsületesen csináltuk végig azt, amit csináltunk, akkor erről Most nem lehet átelni egy másik vágányra. >> Ühüm. >> Mert vagy te vagy az, ami amit azonos vagy azzal, amit kimondasz, és ahogyan csinálod, vagy ha nem vagy vele azonos, akkor meg ne csináld.

Na most ha én azt mondom, hogy én ezzel a formával tudok azonos lenni, akkor akkor hogy?

Szóval elég elképzelhetetlen az, hogy így csinálni, és akkor most egy másik szóval nem tudom, nem ez így nem jött elő, hogy más modorban vagy más stílusban nem is értem tulajdonképpen a kérdést. >> A Derzsi János mondta azt, hogy hogy esetleg csinálhatná egy színes szélesvásznú filmet, ahol a tengerparton koktéloznak, és mindenki nagyon boldog.

Persze sokat röhögtünk egyszer, hogy majd meg fogjuk csinálni a Sátántangó kettőt amikor az egyik ilyen alföldi helyszínen, ahol egy romos kastély volt, két pón, ott viccelődtünk azon, hogy oké, jobbra lesz a recepció, balra a bár, és majd a székelybé az majd ott ül egy alpaka öltönybe, És szóval ezt világos persze ezzel el lehet viccelődni.

Amikor a amikor a Satán Tangot 1985-ben kitaláltá kitaláltátok, akkor akkor már egyből úgy találtátok ki, hogy ennek egy hét órás filmnek kell lenni? >> Ez soha nem úgy megy, hogy az ember kitalál valamit, hanem ez egy folyamat.

Ö az úgy szokott történni, hogy megszeretünk valamit, és akkor elkezdünk benne mélyére ásni.

Ugye az volt, hogy a Krasnorkai megírta ezt a regényt.

Balassa Péter odaadta nekünk a kéziratot, elolvastuk és azt mondtuk, hogy ez fantasztikus, és csináljunk belőle filmet.

Ö és akkor elmentünk a krasznúkaival az eredeti helyszínekre, megnéztük a az eredeti szereplőket, és akkor jöttünk rá arra, hogy hogy te jó Isten, ez biztosan nem jó módszer, hogy egy film, hogy egy adaptációját csináljuk meg a regénynek, hanem valami nagyon másról van szó, hogy ne ússzuk meg, és legfő főképpen én nem úszom meg azt a fáz, amin a kraszurga is végigment, a valóság megismerését.

Mert ha azt mondom, hogy a Krasnorke egy valóság anyagból transzformált valamit, ami egy regény, akkor én abból a transzformációból már nem tudok csinálni egy másik transzformációt, mert lesz benne egy fénytörés.

Ühüm. >> Hanem akkor akkor igen, akkor akkor el kellett töltenünk két évet azzal, hogy az egész magyar Alföldet végigjártuk, kocsmákba, izékbe, mindenhol.

És és amikor már átitatódtunk ezzel a dologgal, akkor tudtunk rendesen foglalkozni és komolyan foglalkozni a az egésszel.

És akkor jöttünk rá arra, hogy az egyetlen egy valódi útja ennek az egésznek, ha megtartjuk a regény szerkezetét, megtartjuk a regény struktúráját, nem egy lineáris sztorit csinálunk belőle, nem egy elbeszélő filmet, hanem úgy, ahogyan az az a regényben nagyon pontosan és és hibátlanul meg van csinálva.

De hát ez mondom, ez egy folyamat.

Szóval soha nem úgy megy, hogy kitalálod kész >> De azért csak volt egy olyan pillanat, amikor amikor rájöttetek, hogy hogy Igen, ezt ezt így le volt egy olyan pillanat, amikor rájöttünk arra, hogy meg kell tartani a regény szerkezetét, és tulajdonképpen nem egy filmet csinálunk, hanem 12 kisfilmet. >> Ühüm. >> Merthogy 12 fejezete van a regénynek.

És ez még akkor volt 85-ben, tehát >> ez nem 85-ben volt, mert 85-ben nagyon hamar lezáródott a történet, mert pont akkor bezárták a társulás Filmstúdiót, ahol ez ott már az asztalon volt, mint egy elfogadult filmterv, és hát akkor mi ezzel az utcára kerültünk, és utána hát volt azt kell, hogy mondjam, hogy jó pár nagyon szar év, amikor Amikor teljesen reménytelen volt minden.

Akkor volt, hogy a jeles elment színházat csinálni.

A Dárdai elment játékokat készíteni, egy GMK-t alapított, szóval mindenki megpróbált valahogy fönn maradni.

És akkor tudom, hogy hogy akkor volt egy olyan pont, hogy a de hát én mi a francot csináljak?

És akkor találtuk ki, hogy egy reklámfilmstúdióba megcsináljuk a kárhozatot. >> Ühüm. kárhozat után mi elkerültünk Berlinbe gyakorlatilag egy évre, és ott valamennyire sikerült egy német producert találni, és közben Magyarországon volt egy úgynevezett rendszerváltás.

Tehát mikor mi elmentünk, akkor még komenizmus volt.

Mikor visszajöttünk már kvázi nem volt.

És de hát természetesen az összes régi elvtárs ott ült a helyén, és ők egyet tudtak, hogy be akarunk lépni az őásba Magyarország az európai film támogatási rendszerbe integrálódni egy európai szervezetbe.

És akkor ö kapóra jöttünk. >> Ühüm.

Mert olyan kvázi, aki nem kompromittálta magát az előző rendszerben, vagy nem volt annyira beleinvolválódva.

És akkor akkor szinte evidencia volt, hogy nem számít, hogy hosszú, bolond, hülye izé, csak legyen egy őri más filmünk. >> Aha.

És akkor így így ment ez tökérekes szerencsére. >> Szerintem a szerintem a sátántangoló a legviccesebb filmed.

Nem tudom, hogy ezzel egyetért össz-e. >> Igen, valószínűleg, mert ahogyan csináltuk, az eleve már egy őrület volt, és hát szóval volt igen, igen.

Szerinted különben melyik a melyik a legviccesebb jelenet, amit valaha forgattál, ami amelyik valamelyik filmedbe található? >> Hát mit tudom én.

Tudod a humornak két fajtája van.

Az egyik a helyzetkikum, a másik pedig a jellemkomikum. >> Ühüm.

Na most ugye a helyzet komikuma az, amit a Cseplin nyomat, meg ezek mindig a hogy a szituációból jön a humor.

Én pedig valahogy mindig azt bírom, amikor a jellemekből, tehát ami ami egy ilyen mélyebb dolog, ami az ember természetéből következik.

Ja, hát a volt egy pár, amin ami jókat röhögtünk, de az igazság, hogy ezek azért nem olyan humorosak.

Szóval úgy azért amikor nevetsz, akkor azért a hátadon föláll közben a szőr. >> Igen. >> Szóval az azért, mert azért egyszerre humoros és tragikus is.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére”

Miről szól ez az epizód: „"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére”?

Ez egy rendkívüli adás a Filmklub podcastból, amelyet Tarr Béla tiszteletére készítettek újra. Az eredeti, 2015-ös interjúban Tarr Béla legendás filmrendező volt a vendég, akinek munkásságát filmstílusok is elnevezték. A beszélgetés során Tarr Béla megosztotta gondolatait a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tarr Béla, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére”?

Fő témái: filmrendező, tarr béla, filmstílusok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére”?

Megjelenés: 2026. 01. 08.. Hossz: 1 óra 28 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/csak-ez-a-rohadt-porhuvely-rakoncatlankodik-tarr-bela-emlekere

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból