Filmklub podcast

"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról

· PT2H1M43S

Összefoglaló

Szász Attila rendező a Filmklub podcastban mesél a Hunyadi sorozat készítéséről. Elmondja, hogyan kapta meg a rendezői felkérést, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a több rendezős, nagy költségvetésű produkcióban. Kitér a forgatókönyv alakulására, a CGI és a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 04. 26.
Hossz
2 óra 2 perc
Szereplők, említett nevek
Szász Attila
Témák
hunyadi sorozat, filmrendezés, forgatókönyv
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] Szervusztok kedves hallgatók.

Ez a Filmkub podcast soron következő adása.

Mai vendégem Szász Attila a Hunyadi című sorozatnak a hatodik, hetedik és 9. részének a rendezője.

Hogyan hallottál először arról, hogy tév sorozatot csinálnak a Hunyadiból?

Nem akkor hallottam először róla, amikor engem megkerestek, hanem jöttek a hírek, hogy hogy a Lantos kanadai producer, a Bánmore regényfolyama, tévésozat és hogy valami elég komoly összeggel, de akkor semmi hír nem volt arról, hogy kik írják, kik rendezik majd.

És hát kíváncsian vártam a fejleményeket, hogy mi lesz ebből.

Tehát maga az elképzelés, hogy a Lantos Magyarországra jön, vagy magyar magyar témájú filmet vagy sorozatot akar csinálni.

Úgy voltam vele, nyilván akkor ez egy nagy költségvetésű valami lesz, meg nemzetközi piacra szánják, persze tök jó lenne benne dolgozni.

Aztán teltek, múltak az évek, és sz amikor 2021 tavasszán egyszer csak jött egy telefon, hogy az egyik producertől, hogy hogy érdekelne-e engem egy ilyen, hogy ez még nem egy felkérés, csak hogyha úgy adód.

De mondom persze és akkor jó jó jó akkor majd visszajelzünk és akkor tehetek múltak a hónapok majd egyszer csak megjelent egy azzem a Vietiben egy cikk megvannak a rendezők és akkor ez el fog indulni és akkor ott még a Nagypál és a Robert Don neve már nyilvános volt meg ugye akkor a George Mihalka volt még benne mint Soraner meg mint az egyik rendezői is és akkor ráírtam erre a producerra hogy hát akkor látom megvan a csapat és akkor good luck de akkor sajnálom hogy ezt mondja Nem, nem, nincs még meg a csapat, úgyhogy ne, ez még nem egy lefutott meccs.

És és néhány hónap múlva valóban kaptam egy telefont, hogy jó, akkor most le kéne ülni a Robert Lantossal egy egy beszélgetésre, és akkor ha az jól megy a akkor akkor Isten hozott a csapatban.

Hát gondoltuk, mind a ketten tudtuk, hogy egy beszélgetés alapján az nem fog eldőlni, hogy én alkalmas vagyok-e erre vagy nem.

De azt őszintén elmondta, hogy egy aggája volt, hogy én még nem csináltam sorozatot, megnézte a filmjeimet, tehát a kvalitásaimmal nincs nincs kétsége ezzel kapcsolatban, de de az, hogy nincs ilyen sorozatos tapasztalatom, az tartotta őket eddig vissza attól, hogy hogy engem válasszanak.

De hogy akkor ha erre nyitott vagyok, meg ezt magamévá tudom tenni ezt a ezt a struktúrát, akkor akkor szívesen látnak a csapatban, és mondtam, hogy persze.

És szerint de mi lehetett ez a ez a sorozatos tapasztalat, ami amire szükség lenne?

Szép lassan kiderült közben, hogy hogy mi ez, hogy hogy működik egy sorozat.

Eleve az ugye egy egy fura tudatállapot, hogy több rendező van.

Négyen voltunk már akkor is még a Mihalka, George Mihlka volt az egyik. és és mindent így közösen kellett kitalálnunk, meg közös döntéseket kellett hoznunk, casting, díszletek, jelmezek, tud mind, mindig mentünk mindannyian és és közösen döntöttünk.

Mire én bekerültem egyébként a produkcióban, már megvolt a 10 főszereplő.

Tehát, hogy talán még a még a az első 10 szereplőből az utolsó néhányról ment a ment a huzavona, amiben még hozzá tudtam én is tenni a magamét, meg az egyik nagyői karakter még nagyon nem volt meg.

Egyszer korán őt már megtalálták, aztán húztak egy nemzetközi színésznől lett volna, aztán hoztak egy döntést, hogy nem, elkezdjük keresni Magyarországon és talán ő lett meg utoljára.

A Mara, Mara karaktere volt a legutolsó, akit megtaláltunk talán pedig talán a legnagyobb hívű szerep az egész sorozatban, de de az első perctől egyértelmű volt, hogy sok meztelenkedéssel jár, tehát nagyon sokat kell majd mutatni magából.

És hát azt tudni kell, hogy a forgatókönyvek azért sokkal durvábbak voltak. amikor én először találkoztam vele, az már talán a negyedik-ötödik változatnál járt.

És én a hetes hetesnél éreztem azt, hogy na ez most nagyon most minden minden epizód nagyon erős, nagyon jó.

És akkor utána még volt vagy öt-h verzió, és ki tudja milyen indíttatásból, de folyamatosan folyamatosan változtak ezek mindig jöttek olyan feedbackek, ami miatt így bele bele bele kellett nyúlni. a troknóra nyilatkozta, hogy hogy ő megkapta ebbe az egyik nagy szerepet, csak amiatt, hogy sokat kellett volna meztelenkedni, vagy talán ő úgy fogalmazott, hogy meztelenkedni kellett, tehát neki szerintem mintogyha semmi nem fért volna bele.

Az, hogy megkapta, az az nekem nem rémlik, tehát igazából csak ott volt egy ilyen félrekommunikálás szerintem, amit nagyon sajnáltam, mert a még a Nóri Casting én is részt vettem, meg meg én nagyon bírtam volna, ha ő benne van.

És aztán konkrétan volt egy ilyen kör, hogy mi lenne a pontos elvárás.

Ő elmondta, hogy tűpontosan, hogy mi az, amire hajlandó és mire nem.

És akkor született egy ilyen döntés, hogy hát az nekünk vagy a produkciónak az nem feltétlenül elég.

És hát nem nem akarta senki ezt a kérdést kerülgetni a forgatáson.

Tehát igazából valószínű teljes egy ilyen teljes odaadást vártak a színésznőktől, és aztán utána jóval finomabb lett a a megvalósítás, meg ami aztán vég végül bekerült a a sorozatba, tehát hogy aki hajlandó volt gyakorlatilag mindent megmutatni, nem egyébként full frontán uditi, tehát az nem volt se férfi, se női, se elvárás, seforgatás során nem jelent meg. és hogy hogy mivel járt még ez a ez a többező meg meg a sorozat.

Tehát, hogy tényleg ez egy olyan struktúra, amiben aztán tényleg keres keresgéltem a helyem.

Tehát hogy meddig terjed az én mozgásterem, milyen döntéseket, milyen szuverén döntéseket tudok hozni akár a saját epizódommal kapcsolatban, akár bizonyos jeletekkel kapcsolatban. egyébként nagyon nyílt nyitottak voltak a véleményünkre más epizódok forgatókönyveire és elmondtam a leültünk egyesével akkor már lengyel Balázs volt a sorrene hogy mit gondolunk közösen ötleteltünk tehát hogy tényleg bevonódtunk egymás epizódjaiba forgatókönyvszinten és utána megjött a nagy puzzle a nagy matekozás hogy oké akkor a gyártási terv és akkor hogy hogy lehet ezt a óriás óriás gépezetet valahogy hogy elindítani, megvalósítani és és hát nagyon sok olyan napunk lett, amikor át kellett egymásnak adni menet közben, napközben a stafétát, ami először azt hittük, hogy rémálom lesz, tehát hogy van egy stáv és egyszer csak jön egy új rendező a nap felénél, és onnantól ő instruálja őket.

Valamikor az operatőr is lecserélődött, és elősz ettől nagyon féltünk, aztán kiderült, hogy ez mindenkinek tök jó.

Nagyon megszerették az operatőrök, hogy fél napjuk van például, és csak addig kell koncentrálni nagyon, meg fókuszálni, és tök gyorsan tudtak tudtak haladni, és aztán közben már a saját feladatára figyelt, meg előkészült, meg rákészült a másik operatőr.

És úgy teljes ilyen olyan, amikor ha már napfelé elfáradt valaki a helyett, jött egy friss friss szakember, és átvette a stafétát, és ugyanez történt a rendezőknél.

Erre azért volt szükség, mert azt nagyon akarták tartani, hogy egyrészt azt egy ember rendez, tehát hogy hogy azért kellett átadni, merthogy akkor egy olyan jelen jött, ami egy másik részben van.

Igen, mert helyszínenként forgattunk, tehát hogy kiforgattunk egy egy helyszínt, ugye egy akár épített dísztet, akár külső helyszín helyszín volt.

Úgy volt, hogy nem megyünk oda vissza soha, ha lebontjuk azt a helyszínt, soha nem nem épül föl többé.

Tehát, hogy egy adott helyszínen játszódóeltek össze-vissza ugrálva az időbe forogtak.

Még amikor én bekerültem, legelőször még olyan elképzelés is volt, hogy helyszínenként lesznek a rendezők, tehát hogy akkor tied lesz a Hárem, tied lesz a Buda.

De de aztán ez hamar hamar átváltozott, vagy hamar visszarendeződött, hogy hogy nem nem epizódonként fogjuk ezt rendezni, és ezért volt szükség a váltásokra.

De ez különben erre a a rendezőknek az egója miatt van szükség.

Nem, tehát hogy hogy ne az legyen, hogy fel van sorolva hat rendező minden részben, aztán döntsétek el, hogy ki mit csinált.

Nem tudom, szerintem nyilván a a hagyomány az, hogy epizód epizódokért felel egy rendező, meg aztán kivágta volna össze, tehát hogy az olyan hülyén a hülyén vette volna ki magát, ha bizonyos epizódok vagy helyszínek így vannak vágva, így vannak forgatva, a többi meg úgy, és így meg legalább egységes volt egy epizód.

Meg arra külön törekedtünk, hogy valahogy az egész sorozat egységes legyen.

Tehát, hogy nagyon sokat egyeztettünk, hogy hogy nézzen ki.

Nézegettük a referenciákat, kiszűrtük azt, amit nem szeretnénk, se fényelésbe, se világításba, se kameramozgásba.

Mik voltak a referenciák? hát nagy nemzetközi kosztümös középkori mozifilmek, sorozatok egyaránt.

Tehát minden, amit így ezt főleg az operatőrök begyűjtöttek egy csomó ilyen ilyen referenciát, és akkor ők mutogatták, hogy hogy szerintük ezt így meg úgy meg amúgy, és akkor mondtuk, hogy ja ja, vagy nem nem.

És volt egy ilyen titkos favorit, amit mindig emlegetetek, hogy nem tudom, a tyorok iszonyatosan jó volt, vagy valami ilyesmi.

Szerintem jellemző volt a a hozzáállásunkra, hogy főleg mozifilmeket nézegettünk, tehát hogy látta mindenki a borzsákat, meg a drónok harcát, meg a Rómát, meg meg ezek tényleg a tyudorokat is.

De szerintem nekem is a mi fejünkből az volt, hogy akármennyire brilliánsan megírt és végig vitt meg meg kivitelezett sorozatuk, az mégis csak tév sorozatosan néz ki az összes.

Mi meg mozi filmeset szerettünk volna amennyire amennyire lehetséges.

És e nyilván ezt a ezt a rendelkezésre álló idő korlátai tudták csak egy picit visszább visszább szorítani ezeket az ambíciójuk ambíciókat, hogy igen, akkor két kamera azért viszonylag kevés idő volt egyenletre, tehát nem volt mozifilmes, ahol mondjuk mit tudom én két-három perc az átlag egy nap hasznosan.

Itt azért a négy és hat között volt, úgyhogy hét a a volt a mi átlagunk.

Természetesen a csatajelenek azok meg sokkal tovább forogtak, sokkal lassabban.

Ott azér fél percnél vagy egy percnél az több hasznos nem lehetett fölvenni egy nap alatt, de ezek úgy szépen ki voltak találva.

Ráadásul a rendezők rendezők is úgy voltak felosztva, hogy mindenkinek jusson egy csata legalább.

És akkor arra ráadásul tudtuk, hogy arra jóval többet kell előkészülni.

Én is rengeteg storyboardot rajzoltattunk, animatikot készítettünk, ami heteken át akár hónapokigát tartott, hogy hogy kiderüljön, hogy a forgatókönyvbe, ami le van írva, az azt milyen litekből valósítjuk meg, annak mi a VFX igénye, annak hány nap a forgatási igénye.

És amikor osztottak, szoroztak és kijött, hogy na ennyi nem lesz rá, vagy minimalizálni kell egy kicsit a VFX sniteket, akkor az ember visszament a rajzolótáblához, Kájához, és akkor kicsit próbáltuk újra gondolni, hogy akkor kevesebb snit, vagy itt nem látunk ennyit, vagy nem látunk annyit. ez a ez a beat, ez kiesik, és akkor szép lassan elértük azt a azt a fáz, ami aztán megvalósítható volt.

Tehát akkor ez volt az egyik mondás, hogy hogy filmszerű vérre akarjátok tenni.

A a másik meg az talán, hogy hogy ne legyen benne olyan sok VFX, de a VFX-et tudtuk, hogy hogy elkerülhetetlen.

A VFX-nek inkább csak az adagolása, tehát hogy van egy még ha magyar magyar szemmel nézve rekordköltségvetés, azért 10 órára szétosztva az azért nem akkora léptékű, mint amekkorának hangzik.

Tehát, hogy nagyon be kellett osztani, hogy hol mennyi VFX-et használunk.

Nyilván az oroszlán része elment a csatákra. tudtuk, hogy a 10-es rész az mindig kiemelt jelentőséggel bír majd a Nándorfehérvár ráadásul azért ezeket nulláról kellett megépíteni.

Az a terepeket, a tájat, a hátteret, a várak kiegészítését, amit látsz a 10-esbe, a a sereg, a a tűzvető, vagy a a ezek a masinák, amik lövöld lövöldözik a várat a ezekkel a tűzgolyókkal, ez mind CGI.

Ö volt olyan verzió, amikor ostromtornyok szerepeltek, ott egyet meg is akartunk építeni, és az is kiderült, hogy arra sincs keret, tehát hogy azokat így visszább kellett így nyesegetni ezeket a az igényeket, de aztán kezdek majd leszokni arról, hogy hogy mindig elmondom, hogy mi minden lett volna, mert aztán a néző is elkezd hiányolni dolgokat, de nem.

Tehát ez ez így is egy óriási léptékű dolog lett, csak jól be kellett osztani.

És volt egy nagyon nagyon lelkiismeretes profi VFX producerünk, a Takács Gergő, aki tűpontosan meg tudta mondani, hogy hogy melyik csatában mennyi VFXnit lehet, az milyen lehet, és azt hogy lehet fölvenni.

Úgyhogy ők ezt meg tudják oldani.

Eljutottunk arra a pontra is, amikor ugye a a díszletek csak egy bizonyos magasságig voltak megépítve, hogy hány olyan sit lehet, amibe kiegészítik ezeket a ezeket a díszleteket, hogy lássuk láthatjuk a plafont, vagy vagy följebb láthatunk.

Úgyhogy azért az operatőrök egy ponton túl elkezdtek egyre följebb jönni a kamerával, hogy nehogy vég nehogy a túl sok plafon jöjjön be.

Én meg szeretek minél lejjebb menni, úgyhogy ebből voltak szkanderek ilyen kis napi szinten, de de azt gondolom, hogy ez a része ez ez ez lelkiismeretesen ki volt találva és és ki is volt vitelezve, tehát hogy ezt mindenki tartotta.

És hát pont ezek a, hogy te hány hány hány VFX snitted lett, akkor nekem csak ennyi lehet, tudod, amikor egy egymás közt a rendezők elkezdik ezt egyeztetni, meg meg ugye ha az embernek egy egész napja van, akkor nyilván beosztja azt a tempót, ahogy forgat, és azt mondja, jó, most csúszok két órát, de tudom, hogy a végén úgy is behozzuk, mert azok egyszerűbb jelenek, vagy egyszerűbb pillanatok.

Ez ez meg egy bonyolult, de amikor nap felénél váltanod kell, akkor kínosan ügyelni kell arra, hogy nehogy elvegyél a másik rendezőtől akár fél órát is, mert akkor neki annyival kevesebb ideje marad.

És az úgyhogy ezek ilyen amikor a sorozatos referenciára vagy tapasztalatra gondoltak, akkor ilyenekre ilyenekre gondoltak, hogy ebben már a többieknek azért volt rutinja.

De te is csinált már alkalmazott dolgokat, egy csomó reklámot meg csináltál szerzői dolgokat.

Nem nem mondanám, hogy ez reklámfilm olyan, mint a reklámfilm, de de az tény, hogy amíg a a csak a saját filmjeimet még ha nem is én írtam, vagy nem teljesen, ott azért a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról”

Miről szól ez az epizód: „"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról”?

Szász Attila rendező a Filmklub podcastban mesél a Hunyadi sorozat készítéséről. Elmondja, hogyan kapta meg a rendezői felkérést, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a több rendezős, nagy költségvetésű produkcióban. Kitér a forgatókönyv alakulására, a CGI és a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szász Attila.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról”?

Fő témái: hunyadi sorozat, filmrendezés, forgatókönyv.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Ezt a végtelenségig lehetne folytatni" - Szász Attila a Hunyadi sorozatról”?

Megjelenés: 2025. 04. 26.. Hossz: 2 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/ezt-a-vegtelensegig-lehetne-folytatni-szasz-attila-a-hunyadi-sorozatrol

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból