Forbes Deal

#34 Aranykalitkában: az életben nincs garancia semmire/ Dr. Bokor Attila

· PT1H14M55S

Összefoglaló

A Forbes Deal podcast vendége Dr. Bokor Attila szervezetfejlesztő tanácsadó, az Arany Kalitka projekt egyik kitalálója. A kutatásuk a rendszerváltás utáni sikeres generációt vizsgálja: hogyan jutottak magas pozícióba, hogyan élték meg a 2008-as válságot, és hogyan változtak…

Röviden

Műsor
Forbes Deal
Megjelenés
2026. 04. 11.
Hossz
1 óra 15 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Bokor Attila, Forbes Magyarország
Témák
szervezetfejlesztés, rendszerváltás, generációkutatás, gazdasági válság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Beköszöntő.
  2. — A kutatásról, módszertanról és státusszimbólumokról.
  3. — Életközepi válságról, célokról és a test jelzéseiről.
  4. — Tanulságokról, válsághelyzetekről, női utakról és minőségibb életről.
  5. — Külső tényezők és korszellem, avagy ne sprintben fusd a maratont.

Ebben az epizódban

Amikor már így közelebb kerültem ehhez a kutatási témához, hogy engem a sorsok érdekelnek, az emberi sorsok.

Ez egy tök nagy ajándék, hogy itt élhetünk, hogy ezt mire használjuk, milyen döntéseket hozunk, veszünk észre ennek milyen következményei vannak. mindig ez a tágabb, kulturális tere érdekelt, bármit is csinálunk, de az hogyan illeszkedik a társadalmi szövetbe, a családi keretben, tehát hogy az ilyen személyes érdeklődésbe jött, de ebbe hiszek, hogy így is van valódi ereje, üzenete ennek a kutatásnak. >> Forbes Deal, a Forbes podcastje valódi magyar teljesítményekről és mindenről, ami üzlet, az Ebittától az Öismeretig.

Kétetente szombaton a stúdióban Zsiborás Gergő. >> Sziasztok!

Mai vendégünk Bokor Attila kutató, coach, szervezet fejlesztő, az Arany Kalitka projekt egyik kitalálója, elindítója.

A rendszerváltás után volt egy sikeres generáció, aki nagyon hamar jutott el nagyon magas pozícióba.

Attila és csapata azt kutatja, mi lett velük, hogyan élték meg a 2008-as válságot, és hogyan változtak a preferenciáik az évek során.

Mit mond el mindez a társadalmunkról?

És mi a tanulság, milyen a boldog élet, vagy milyen a gazdag élet?

Többek között erről is fogunk vele beszélgetni a mai adásban.

De mielőtt kezdünk, ajánljuk, ahogy mindig, iratkozzatok fel a forbs.hu-ra. számos extra tartalmhoz és szolgáltatáshoz férhettek hozzá.

És természetesen azt is ajánljuk, hogy kövessetek minket a különböző podcast csatornákon, illetve a YouTube-on.

Az Arany Kalitka kutatás kapcsán vagy most a vendégünk, amit 10 évente csináltatok meg, legutóbb ugye már harmadjára, tehát háromszor vettetek mintát 50 alanytól, akik valamennyire reprezentálják a és itt jön az első kérdés, hogy tulajdonképpen ők kiket reprezentálnak, mennyire mondhatjuk azt, hogy ők tényleg lefedik nagyjából a magyar üzleti életnek az elitjét?

És milyen ez az elit? >> Ühüm.

Hú, köszi. nem reprezentálnak szerintem.

Tehát nem erre törekedtünk, hogy egy ilyen statisztikai szempontból jól összerakott minta legyen.

Egy izgalmas mintát kerestünk a rendszerváltozás után szerencsés generációról.

Ugye ez volt a 90-es évek, amikor jöttek be a multicégek, és nem tapasztalt vezetőket kerestek, hanem fiatalokat, akik beszélnek nyelvet, ambiciózusak és hajlandóak sokat dolgozni, és még nincsenek megrondva az előző rendszer által.

Mi így kerestünk ott 50 embert, aki fiatalon, tehát már lehetőleg a 20-as éveiben, de legkésőbb a 30-as éveinek az első felében vezérigazgató vagy vezérigazgató alatti felső vezetői pozícióban van.

Nem volt nehéz egyébként ennyi embert találni.

A női résszel volt kicsit nagyobb gondunk, mert ezt tudatosan kerestünk minél több nőt a mintába.

Ez jóval nagyobb arány, mint a női felső vezetőknek az aránya, de hogy itt is gazdag, >> akkorál is, akkor még inkább, de még a majinál is bőven.

A ezen túl arra törekedtünk, hogy szakmai háttér, mérnök is legyen, voltorvos is legyen.

Nyilván van sok közgázvégzettségű, főiskolai végzettségű, gazdasági főiskolai végzettségű ember, de katonahátterű ember is van.

Ugye pont ez volt az izgalmas, hogy a 90-es években egy iszonyú szívő erővel ezek a cégek behívtak mindenkit, aki szeretett volna több pénzt keresni, jobban élni, karriert csinálni valamilyen módon.

És ezt akartuk megragadni, ezt a csapatot, hogy hát hogy élik meg ezt a sikert, mi van a siker mögött?

Még talán ez fontos, hogy nem csak a biznis vezetői szempontból kérdezünk, hanem a teljes emberre kíváncsiak vagyunk.

Tehát az interjú kérdésének része a háztartásvezetést.

Hogy kerestél párt egyáltalán?

Mit teszel az egészségedért? >> Mit vásárolnak?

Igen, >> hát ennyire talán már, de egyébként a Igen.

Milyen cikkek fontosak számodra?

Pén mennyi pénzt keresel, mire költöd a pénzedet, miben halmozol föl a pénzedet.

Ezek is egyre fontosabb. >> Most utólag egy nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen nagyon a legizgalmasabb részek talán pont ezek.

Akkor mennyire volt dilemma, hogy ilyen kutatást csináljatok, és miért választottátok végül ezt az utat, hogy mindenre rákérdeztek egy ilyen nagyon nagy mintánál? >> Aha.

A hogy miért ilyen kutatást csinálunk, az részben ilyen a PSD-iből jövő frusztráció az mind Radácsi Lacinak, akivel ezt az egészet kezdtük az elejét.

Ő is frusztrált volt valamennyire én is, hogy ilyen elméleti elvont modellalkotó kutatást csinálni éveken keresztül nyuglődni, valami életszagú, hasznos, praktikus dologra vágytunk és ráadásul akkor közösen vittünk egy egyetemi kurzust, PSD kurzust, és a hallgatóknak is meg akartunk mutatni egy ilyen valódi kutatást, és abszolút emlékszem, amikor ott brainstormingoltunk, mindenféle dolgokat írtunk a táblára, de hogy néztünk, végül is mi magunk vagyunk a legjobb kutatási téma, mert mi is ez a generáció Ó vagyunk.

Ezt értük át az egyetemen, amit az a kutatási alanyok az üzletbe, hogy fiatalon hamar előre lehet jutni, sok lehetőség van.

És akkor innen jött az ötlet, hogy egy ilyen kutatást csinálunk.

A kérdés második része, hogy miért így tágabban?

Erre abszolút emlékszem a amikor már így közelebb kerültem ehhez a kutatási témához, hogy engem a sorsok érdekelnek, az emberi sorsok.

Ez egy tök nagy ajándék, hogy itt élhetünk, hogy ezt mire használjuk, milyen döntéseket hozunk, veszünk észre, ennek milyen következményei vannak.

Én tanultam kulturális antropológiát is a egyetem mellett, hogy közgázban végeztem, meg ott tanítottam, de mindig ez a tágabb, kulturális tere érdekelt, bármit is csinálunk, de az hogyan illeszkedik a társadalmi szövetbe, a családi keretben, tehát hogy az ilyen személyes érdeklődésbe jött, de ebbe hiszek, hogy így is van valódi ereje, üzenete ennek a kutatásnak.

Igen, mert ezek a vagyonok, a pénz, a technológia, minden amiről beszélünk, az mindig egy kulturális térbe emberek közé megy be.

A frusztrációt azt mesélted máshol is már, hogy abból indult igazából az egész kutatás, de itt voltak ilyen jelenetek, megjelent előttem, hogy ültök a kocsmába, hogy na kutatni fogunk a fióknak, és akkor már a harmadik ember jön be, aki mondja, hogy elment egy multihoz, most vett új autót.

Tehát, hogy volt ilyen feszültség is a környezetedben, vagy ilyen felemelkedés történtek emiatt is volt ez a frusztráció.

Szerintem abból a szempontból nem.

Ha most jól értem, a kérdés az, hogy mi magunk ilyen szempontból frusztrálta voltunk-e, hogy ott mellettünk húznak el.

Szerintem mi ott nagyon élveztük ezt a létet, hogy fiatalon ott tárgyakat lehet kitalálni az egyetemen, kurzusokat, tankönyveket írtunk, nem tudom, 26 évesen.

És azért lehetett nem az egyetemi pénzből keresni, de akkoriban ilyen tanácsadóként dolgoztunk mi is az egyetem mellett.

Tehát ebbe a menedzsment világba ott még frissen tréninget tartani, vezetőfejlesztést tartani, arra nagy kereslet volt szintén.

Tehát, hogy >> miközben nyilván nem annyit kerestünk, meg nem olyan autóval jártunk, mint a kutatási alanjaink, de máig én magam is egy szerencsés generációnak tartom magamat ilyen egyetemi indulás szempontjából is. >> Hát ebben a pezsgésben ti így is benne voltatok.

Ezek a cégek kerestek titeket is. >> Így van.

Tehát így tanácsadóként, beszállítóként nem voltunk ebben a világban. >> Mondj egy pár példát arra, mert elmondtad többször, hogy szerencsés generáció, és ez azért egy izgalmas dolog, mert értem ezt a részét, bejöttek a multik, keresték a friss munkaerőt, de hogyha makroszámokat nézzük, akkor látjuk, hogy hogy micsoda inflációs nyomás volt, hol volt a magyar GDP satöbbi, satöbbi, hogy hogy milyen sorsokat láttál akkor?

Tehát, hogy ez a gyors karrierépítés, ez a nagy egzisztenciális ugrás, amit láttál sok helyen magad körül, ez mikben nyilvánult meg például? >> Hát abban az időszakban az interjú alanyok például a kocsiról beszéltek rengeteget.

Azt tudom, hogy ott egy időmú fül is tűnt.

Az 50 interjúból 49-ben beszélt az interjúolany arról, hogy milyen kocsit váltott, ez hogyan volt, vagy amikor állást váltott, milyen kocsit ajánlottak.

Ez egy komoly szempont volt, hogy milyen fölszereltséggel, milyen márkával. >> Tehát itt h éves emberekről beszélünk, akiknek autót ajánlottak, különben nem mentek el dolgozni. >> Igen, hát az tényleg minimumbó.

Hát ez tényleg emlékszem ez a szerintem erről is beszéltem már valahol, amikor úgy ömblik a postafiókból ott a közgázon az állásajánlatok, és azon már pályakezdőként ott volt, hogy milyen autót kapsz.

Nyilván ez főleg ilyen sales pozíciókban volt, hogy járni kellett az országot, és azért azért kaptak az emberek autókat ilyen szempontból.

De a 90-es években, hogy milyen autód van, ugye akkor érkeztek meg a nyugati márkák, és az nagyon világossá tette, hogy te hol vagy a társadalmi státusz rangsorban, hogy milyen autóval jársz.

Ott ezzel nagyot lehetett villantani magad számára is, meg a külvilág számára is.

Mondjuk az orasz talán kicsit később, az már 90-es évek végén egy ilyen finomodási korszakban érkezett meg.

A >> ezek a státuszimbólum miatt voltak fontosak, vagy praktikus szempontok miatt? >> Ezek akkoriban státuszimpumok voltak.

Ez fontos, hogy itt rengeteg első generációs volt.

Itt tényleg olyan üzenettel érkeztek ezek az emberek otthonról is, hogy élj jobban, mutasd meg, hogy mire vagyunk képesek, tör ki innen a amiből mi vagyunk, kisfalukból, akár tanyáról, de vidéki városokból is sok pedagógus szülő van.

Tehát nem feltétlenül diploma szempontjából első generációs, de hogy az üzleti életben egzisztenciális jó körülmények között élhetnek, ez egy nagyon nagy hajtóerő volt számukra.

És akkor ez először a kocsiban, aztán a lakásban, házban, hol veszek házat, illetve nagyon hamar az utazásban.

Ez a külföldre menni évente kétszer sielni nyáron, ez a szigetre menni, vagy valami tengerpartra menni.

Ugye ez a mi generációnmban ez a nyíló határok, ez egy nagyon nagy élmény volt.

Addig ez így vissza volt folytva, és ezt mi élhettük még először, hogy ha van pénzed, odamész a világba, ahova akarsz.

És hát akartunk menni sok helyre.

Ezt most én is nagyon élveztem, hogy először egy stoppal, de aztán jobb körülmények között is. >> Szerinted mennyire voltak ezek a történetek, ezek a sorsok normaképzők a következő generációkra nézve? >> Hát pehesek a következő generációk, mert igen, jött egy norma, hogy ezt meg lehet csinálni, lehet előremenni, lehet pénzt keresni, fiatalon sikeresnek lenni egy ideig.

De hát pont ez alakult ki, hogy ez ilyen dugót képezett ez a szerencsés generáció a később érkezőknek.

Mi 65 és 75 között születetteket vizsgálunk és viszünk végig.

Itt már akik ennek a végén voltak a mintában, már kezdtek arról beszélni, hogy itt már nekik előzni kellett néha, vagy már nem volt annyira könnyű.

Tehát már itt megjelent, és aztán utána már szerintem a 80-as években születetteknek már kifejezetten nehezebb volt ez a karrierindítás.

Egyébként van egy másik 50-es csapat, egy Y generációs, szintén ugyanígy 10 évente interjúzok velük, ott sokkal nehezebb volt összeszedni ugyanilyen szempontok szerint 50 embert, akik fiatalon jutottak magasra. el elmúlt a a momentum szerinted, vagy egyszerűen a versenyhelyzetet viselték rosszabbul, mert a világ az ugyanolyan nagy maradt, meg a lehetőségek úgy megmaradtak, hogyha azt nézzük, hogy mennyire elérhető mondjuk egy tudásanyag, vagy vagy egy egy külföldi munka ma, vagy még ennek a korosztálynak?

Igen, ilyen szempontból a világ egyre nő, de közben, hogyha szervezeti életet nézem, már nem extenzíven növekednek a vállalatok, mind ahogy a 90-es években sorranyitották az új boltokat, telephelyeket, fizikailag terjeszkedtek.

Ráadásul a magyar vezetők számára az is lehetőséget adott, hogy sok cég először idejött be.

Magyarország bizonyos szempontból egy jobban előkészített terep volt így a a multicégek működésére, és így sokan tudtak innen tovább menni. nem tudom, Makedóniába, Szerbiába, mindenféle helyekre. >> Ez amúgy miért lehetett itt?

Hát hogy miért miért mi voltunk a hídfő? >> A azért egy ilyen nyitottabb volt ez a vidám barak szerintem egy csomó szempontból.

Itt én szerintem nem vagyok jogász, de szerintem magyar cégjog is viszonylag hamar ment utána a nyugati mintáknak.

A tőzsdei is viszonylag hamarabb megjelent.

Tehát, hogy szerintem kis lépéssel voltunk előbbre.

Meg szerintem a újság királykból is ez az emlékem, hogy így jobban állunk a környezetünkhöz.

Aztán persze ez nem egy könnyű időszak volt, amit te is mondtál, infláció is jött, meg rengeteg munkanélküliség, de ez ezen a világon belül egy nagyon szerencsés csapat volt, ők ott az elit, az új gazdasági elit.

Persze akkor egy félmondat, hogy azért ők is jellemzően már mutogattak visszább, hogy akik privatizáltak, azok az igazi elit, ők még előttünk vannak.

Az én csapatom egy kicsit nagyképűen mondva, a ők ők is már később voltak valamihez képest.

Ők arról késtek le, hogy privatizáljanak.

Az utánuk jövők meg ezekről a gyors karriérekről késtek le.

Tehát privatizáltak volna szívesen, csak >> hát ki nem szerintem a >> hát utólag látva igen, bár hogy is mondjam, azért vannak más értékek is nyilván. >> Nyilván így van. >> Ugye a három mintavételből a második voltá a legizgalmasabb, mert ez a sikeres nagyot, nagyon gyorsan előrelépő generáció találkozik az életközepi válsággal.

Erről mesélj egy kicsit, mert nyilván ez egy állapot, hogy 47-50 körül az emberek átgondolják, hogy akkor most mi éri meg és mi nem.

De engem az is érdekel, hogy mennyire égette el ezeket az embereket ez az irgalmatlan gyors előrelépés, mert azért itt nem csak arról van szó, erről is már ugye született könyv, blog és ajánljuk amúgy a podcast sorozatotokat, mert tényleg nagyon remek.

Tehát nem csak arról van szó az első szerencsés csapatnál, hogy volt egy jó történelmi lehetőség, mert volt, hanem arról is, hogy ezek az emberek irgalmatlanul sokat dolgoztak. >> Tehát mennyire égtek el, vagy szerinted enélkül is eljött volna ez az életközepi válság?

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Hogyan tudnék több teret adni az életemben a munkán kívüli dolgoknak?

A vendég a kutatás ötvenes éveikben járó résztvevőinél azt látta, hogy sokan visszafogták az utazásokat, hétvégén már nem dolgoztak, és hétköznap is határt szabtak a munkaidőnek. A felszabadult időben újra kapcsolódtak baráti és helyi közösségeikhez, illetve zenéléssel, festészettel, kertészkedéssel vagy más új tevékenységekkel kezdtek foglalkozni. Hallgasd meg 27:01-tól

Hogyan érezhetem inkább a sajátomnak az életemet, ha nem tudom kivédeni a válságokat és a veszteségeket?

A vendég szerint nincs garancia a könnyű vagy boldog életre, és a külső siker mögött is lehet beszorultság és belső küzdelem. Azt látja segítő gondolkodásmódnak, amikor valaki a nehéz helyzetben a saját felelősségét és mozgásterét keresi: mit tud és akar kihozni belőle, milyen jó dolgokat tud megélni, és mit kell elfogadnia megváltoztathatatlanként. Hallgasd meg 49:22-tól

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Forbes Deal-ből