Hajlik az élet

Néha annyira bántanak dolgok, hogy sírok, sírok aztán írok

· PT22M19S

Összefoglaló

A Befogadás Háza „Hajlik az élet” podcastjának ezen epizódjában Séner Ildikó szociális munkás Rozival, a ház lakójával beszélget. Rozi 2000 óta él a hajléktalanszállón, és arról ír, hogyan különbségtételt kellene tenni a hajléktalanok között. Elmeséli, hogyan gyűjt palackokat a…

Röviden

Műsor
Hajlik az élet
Megjelenés
2025. 11. 13.
Hossz
22 perc
Témák
hajléktalanság, szociális munka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Minden, amit a hajléktalanságról tudni érdemes és hasznos.

A Befogadásháza lakóinak [zene] és munkatársainak podcastja.

Séner Ildikó vagyok, szociális munkás.

Azért hívtam meg Rozit a műsorba, mert eddigi beszélgetéseink során észrevettem, hogy nagyon érzékenyen viszonyul a sorstársaihoz, és szerintem lenne mondanivalója nekünk.

Ó, >> 2000 óta >> egyszer beszélgettünk, amikor mesélted, hogy te írtál arról, hogy milyen itt meg lakókról írtál.

Igen, végül is a azt szerettem volna tulatni az emberekkel, meg hát a vezetőség felé, mert a vezetőségnek akartam én ezt tuladni, hogy ne vegyenek minket egy lapra, mert vannak különböző hajléktalanok, tehát emberek.

Van ugye az alja, akik mindenki találkozik velük az utcán, itt hemperegnek, ott hemperegnek, meg vagyunk mi, akik valamennyire jó mi is hempergünk néha, de valamivel mégis másabbak vagyunk.

Tehát dolgozgatunk, próbálunk izé felállni, vagyis hát helytállni ebben a hajléktanságban. >> Miért tartottad fontosnak?

Úgy jött ez a téma, hogy ugye mindenkit egy kalap alá vettek, lefényképezték a valakiket, hogy kint fekszenek az utcán meg ilyen dolgok.

És akkor nem úgy jött le az egész dolog, hogy hát vannak bizonyos emberek, akik így tudnak viselkedni, ahogy viselkednek, hanem a mindenki és és ez sorozatba ment.

Ez körülbelül másfél éve, két éve volt még akkor mosolás voltam.

Tehát akkor is dolgoztál, merthogy mondjuk el, hogy most is dolgozol itt a befogadás házában. >> Most most takarítgatok. >> Szeretted volna, ha valamilyen különbséget tesznek? >> Nem is az, hogy különbséget, mert ugye sok a kukás ember.

Na most amíg én azért kukázok, hogy tudjunk enni, amikor elfogy a pénzünk, ugye a másik másik réteg meg azért kukázik, hogy meglegyen az a pénz, amit mit tudom én, ny bort naponta megvegyem.

Ühüm. >> Akkor te kukázol ezek szerint? >> Ja, szoktam.

Hogyne. >> Mesélsz róla, hogy ez hogy zajlik? >> Hát régebben mondjuk ez eléggé rossz volt, mert nem nagyon lehetett úgy találgatni, hogy pénz legyen belőle.

Ilyen hulladékvashulladékokat szoktuk szedegetni.

Most viszont jó, hogy a bejött.

Nekünk a kukásoknak most az nagyon jó, hogy bejött ez a visszaválthatós program.

Nekünk ez jó, mert én mondjuk napi szinten megszedem volna magamét, és ez jó. >> Napi szinten kimész munka után? >> Ja, hétvégén is szoktam.

Egy az már, mert leteszem a munkát, akkor azért így unalmas, hogy az ember nem tudja, ugye amíg volt az embernek otthona, kiment a kertbe, meg mosott magára, takarított magára, meg ilyen dolgok.

Itt itt itt itt itt már munka után nem igazán vannak ilyen dolgok. >> Üüm, akkor jól értem, hogy nem csak a megélhetés miatt néz ki, kérem, hogy ketés, hát hogy kimosuljak.

Ühüm. >> És aztán úgy néha jó egyedül lenni.

Én szeretek egyedül lenni. >> Ühüm.

Egyedül mész ki? >> És akkor egyedül vagyok.

És akkor ys van, amikor csak szétálgatok ám magamnak.

Tehát nem mindig a kukázás van.

Ki szoktam menni a Mária forrásra fel a a kilátóhoz >> meg ilyenek, de jobbára inkább kukászokja. [nevetés] >> Kellemest a hasznossal. >> Ja >> egyedül szoktál menni, de találkozol útközben valakivel? >> Sóstársakkal is találkozom.

Jó szerencsét kívánunk egymásnak, mikor hogy ez attól függ, hogy a másik társ mondjuk már egy kissé felöntött a garatra, és hát ugye nem szereti, hogy szembennek vele, mert ugye a másik felét már leszedték amerre ő már ő indult volna.

De úgy szoktam civil emberekkel is találkozni.

És nekem nekem szó szerint hát izé pozitív nekem nem voltak ilyen negatív, nagyon ritkán voltak negatív dolgaim, amikor úgy álltak az emberek hozzá, amikor a kukát elfelejtettem lecsukni a kuka akkor azért megszoktak kiabálni, hogy azonnal csukjam vissza.

Ühüm. >> De amúgy nem leállnak beszélgetni az emberrel, megkérdezik, hogy jó-en a napunk vagy nem. ilyen dolgok >> szóba elegyátszani? >> Persze.

Sőt most, hogy vannak ezek az üvegel, tehát ezek a visszaválthatós dolgok, van aki direkt lehozza nekünk azt a mit tudom én három, négy-öt darab kis üvegét. >> Ühüm. >> Vagy dobozt.

Sörös doboz, vagy ülítős doboz mindegy. >> És volt már olyan, hogy esetleg munkát ajánlottak? volt ilyesmi már hát ilyen vidéki munkák inkább, de úgy sok ismerősöm van így, vagyis hát aki itt fálló laknak, hogy de jobbára inkább férfiak, hogy kertás meg ilyesmik, >> tehát szőllőt csinálgatni meg ilyenek.

Régen én csináltam szőllőt egy borásznak, Balatonalmád.

Az >> metszettél, vagy szüreteltél?

Ö februártól egész szüret végéig.

Ü >> és vele így az utcán ismerkedtél össze? >> Pontosan.

Boltban voltunk és nem tudom, hogy hogy jött ez a dolog, de valahogy úgy jöhetett, hogy szerintem akkor is a kukázási téma, hogy láthatott minket kukázni.

És akkor hát két-három éven keresztül csináltuk ezt a munkát.

Azt hát valahogy megbukott egy kicsit.

És így befejeződött. >> Egy kicsit még visszatérnék, ha nem baj erre az írásra.

Máskor is szoktál írni. >> Ühüm, de magamnak, de ez ezt az utolsó sort, amikor így belelendültem ebbe a témába, ez ez kimondottan az emberek felé és a ugye a vezetőség felé. >> Ühüm.

Tehát több embernek nem esett jól az, hogy hát én nem akarom szociális munkásokat tiszeni, de ez elég rossz csapat volt.

Nem jó csapat volt. >> Tehát abszolút nem is segítettek meg ilyen, mit tudom, ebbe nem akarok így belekogni. >> És most hogy érzed? >> Én most úgy érzem, hogy ez nagyon jó, hogyha egy egy-két ember kiesett.

Most már kapjátok szerinted azt a segítséget amit >> én szerintem meg, mert úgy áll mindenki hozzá, tehát odamegyek mondjuk Hosszád, vagy akár a Kingához, vagy Dominika, mindegy, hogy ki.

Vagy hát nem mindegy, de lényegében odahállnak.

Tehát ha nem is azonnal, mert más dolga van, de akkor is biztos, hogy a nap folyamán az létrejön az a kérés, amit én szeretnék, vagy >> tehát elérhető közelségben van-e a segítség. >> Igen, igen, igen. >> Ühüm. >> Ez ez viszont nagyon jó, >> de most nagyon pozitív dolgokat mesélsz, mert az utcán is vannak segítők ezek most, ha jól értem, akkor úgy éled meg, hogy itt a szálón is. >> Igen, így van.

De voltak zuhanások, tehát mondom, hogy itt volt olyan szociális csapat, hogy hát én nem tudom, nem volt jó ennyi. >> Ühüm.

És akkor született ez az írás. >> Igen. >> És ugye ez már megsemmisült. >> Ez megsemmít bánatom.

Meg >> pedig én nagy örömmel elolvasnám, mert kíváncsi lennék rá, hogy ti hogyan mesélnétek. magatok végül is ami a lényege volt ennek az egésznek, hogy ugye minden embert nem úgy születünk, hogy hajléktalanok leszünk, hanem ez valamilyen dolog hozza ki, valami rossz dolog inkább, mert ugye ez nem jó, hogy valaki hajléktalan lesz.

Van, aki ugye elveszti a lakását, elveszi az egész családját meg ilyenek.

És nem mindenki azért, mert ő most alkoholista lesz, mert egyszerűen ezt úgy hozza le sokszor a a nép, hogy azért váltak el, mertogy megállt inni az az emberke.

Nem minden esetben van ez így.

Sőt, inkább már itt kezdenek el inni. >> Tehát van egy előzmény. >> Tehát igen, van egy előzmény, amiért elkezd inni valaki, vagy drogozni, vagy bármit csinálni.

És én ezt akartam az egészből kihozni, hogy a hajzlítalanság ez nem azért van, mert így születünk meg.

Ugye a 2000-es éve, amikor én voltam, ugye nagyon ment a amikor én elbuktam ment a lakásmaffia.

Én elvesztettem a lakást végettő és egyszerűen nem tudok fenállni.

Mivel ugye próbálkoztam, hogy mentünk albérletbe, a fiam például intézet is volt, kivettük az intézetből, és mégis bele tudtunk bukni az albéletbe, tehát a költségek meg ilyesmik lebetegszik az.

Na például amikor a a kisfiamat kivettük, ő akkor 12 éves volt, én megbetegettem és elveszettem a munkahelyemet.

Akkor lettem pánik beteg meg egyebek is voltak.

Elvesztettem a munkahelyatásom, az dolgozgatott és és egyszerűen belebuktunk, mert anyagilag nem bírtuk ezeket a dolgokat.

Volt olyan, hogy fel tudtunk állni, de ugyanúgy el is estünk. >> Ühüm. >> És akkor ez háromszor volt. >> Tehát háromszor volt, hogy megpróbáltál fele így van.

Háromszor volt, aki egy több dolgot, tehát több elszántság is volt, tehát nem csak pont ez a három alkalom, de ez a három albéletes téma.

Azért ugyanem se volt csorás az életem, de volt amikor 10 évig én hozzá se nyúltam semmihez. >> Ühüm.

Most a függőségről beszél. >> Ez a függőség.

Hogy >> el is függő vagyok, aztán hol egy kicsit szünet, aztán az ember megint elkeseredik, akkor újra.

De ez nem feltétlenül azért van, mert mi ezt akarjuk.

Ez egyszerűen jön magától ezek a dolgok.

Ugye itt volt a kis barátunk, aki azért egy okos emberke volt, meg egész Veszfrém, tehát közkedvett ember volt ez ugye Zsolti.

Zsolti >> Zsolti nem tudom, ő se akarta ezt, ami történt vele.

És nagyon sajnáljuk egyébként, hogy neki pont így kellett.

Oott megvolt a szép családja, mint a lakása, a felesége, és ez történt.

És ez nagyon sok ember, mondom, nem azért, mert szándékosan ő most alkoholista akart lenni. >> Tehát nem az akaraterőn múlik. >> Nem, az akaraterő már akkor veszik el, amikor úgy érzi az ember, hogy mindent elveszített.

Tehát már csak az az egy kiút van, hogy addig iszok, addig drogozok, addig cipúzok, vagy bármi, amíg meg nem halok.

És amikor szerinted ilyen nagyon mélyen van valaki, akkor a szer még tud adni valamit? >> Nem, én voltam, úgyhogy nagyon mélyen voltam.

Ezt már meszéltem neked, hogy három éven keresztél le se raktam azt a zacskót.

És bizony nem tehát a bánatot adát ennyi szomorúság bánata nem akarok élni abba a világba, amibe kellene élni, mert ahogy ugye az ember becsukja a szemét, már egyből a képek előtte vannak, amik ugye jók voltak.

Én igazából >> jó a jó képek amik fájnak olyankor >> Igen.

És akkor én azért merültem akkor annyira bele, mert nem kellett gondolkozni, >> vagyis hát azon belül gondolkozik az ember.

Tehát most hiába nem emlékszem holnap, hogy hogy én mit csináltam ma este, vagy ma délelőtt, vagy délután, mert ugye mások mesélik el, hogy mit tudom én, sírtál, vagy nevetkél, vagy táncoltál, hogy ez De ez most komoly.

Tehát végül is valamit kihoz az emberből ez a ez a függőség, vagy kihoz az emberből, csak én már amikor már olyan szinten van, akkor nem is emlékszik rá. mondtad, hogy van amikor vannak ilyen nehezebb időszakok. >> Igen. >> És vannak amikor könnyebb. >> Akkor >> akkor mi történik? >> Hát amikor könnyebb ez az időszak, akkor ugye mi hárman vagyunk, akik így összetartunk.

Ez egy kis csapat, de nem csak mi hárman, tehát vannak több ilyen kis csapatok. három- négy ember összeáll, és akkor mit tudom én, közös pénzen vannak, közös kaján vannak, tehát segít, kisegítik egymást.

De ugye most hiába vagyunk mi így hárman együtt, de azért van mikor vannak viták.

Na akkor nem, hogy ugye ide jutottunk, meg itt kell elnézni a sok embert, a másnak a fájdalmát, a hülyeségét, a bánatát meg mit tudom én, hanem akkor még egymást is bántjuk.

Akkor akkor így tényleg süllyed az ember egy kicsit vissza.

De amikor már vidámabb a téma, tehát megbeszéljük, megpróbáljuk megbeszélni, de általában mindig megbeszélik az emberek, vagy pedig hátat fordítanak egymásnak, és akkor már újra könnyebb minden.

Tehát ez inkább ilyen ritkában van.

Tehát lelkileg nagyon oda van mindenki, testileg is, akikhez bánt ez a téma.

Ugye nagyon sok rokkant ember van itt. >> Ugye nekik nekik ott van a lelki betegségük, és hogy eleve ilyen helyzetbe kerültek, még akkor még ugye le is rokkantak, nem tudnak lábra állni, meg ilyenek, tolókocsznak. mindig azt érzem rajtad, hogy van egy ilyen nagy együttérzés benned a Igen. >> a sorstársaid iránt.

És most még azt is érzem, hogy mintha kicsit küldetéstudat is lenne, hogy erről talán jó lenne, ha mások is tudnának, akár a hajléktalanságról, amit az előbb mondtál, akár most, hogy behoztad végül is a témát a függőségről.

Igen, hát itt próbáljuk egymást kihozni ebből a függőségből is, de a ugye volt ez az Enna csoportunk, ők megmondták ezt, hogy az ember, ha egyszer belezőségbe, ő örökrefő maga marad, csak nem mindegy, hogy függ az anyagtól, >> meg hogy mitől.

Hát meg, hogy mitől, mert ők már mit tudom én, például a Kavi az már nem tudom, vagy 10 éve, ny éve, hogy semmihez nem nyúlolott.

Ő is nyúlt mindenhez, ami az alkotó kez drog meg mindenféle valami és ő már 81 nem nyúl hozzá, és elmeséltem sokszor eszélybe jut, hogy na akkor azért elég jó volt, mert laza voltam, szabad voltam, öntörvényű voltam.

De viszont ugye volt itt a Zoli ez a férje vagy barátja.

Hát ő megszhantm >> visszazuhant.

És én ezeket az embereket nagyon sajnálom egyébként.

Meg együtt tudok velük érezni, mert ugyanazon én is átmentemm >> ugyanezeken a témá.

Tehát nem egyszerű az élet, hogyha az embernek egyszer összejön valami rosszat, mintha úgy dobálnák utánad a többit is, tudod. [nevetés] És ez nem a karma meg ilyen dolgok, mint sokan mondják.

Nem, egyszerűen nem tudom, hogy miért. >> Te magad is így érzed, hogy ebben vagy? >> Hát most már nem.

Most én így így így meg vagyok állva egy helyen, és igaz, hogy se vissza nem lépek, de se előre nem tudok lépni.

Ezt viszont nem tudom, hogy mi >> tehát állok egy helybe és akkor úgy elvagyok. >> És motoz kell benned valami, hogy merre mennél?

Hát sokszor eszembe jut, hogy jó lenne innét kikerülni, de viszont nem akarok visszajönni akkor.

De mint mondtam, ugye már mentünk mi innét ki és mégis visszajutottunk.

Tehát most már nincs az a nagy elhározás.

Öt a ugye Luki izé, hogy megyünk albéletbe meg mit tudom.

Jó, mondom, mehetünk, de én csak sodródok. >> Ühüm.

Tehát ha sikerül, sikerül, nem sikerül, nem sikerül, én nem fogok erőközni már ezen, mert mert nem tudom, ez ezt a hitemet elvesztettem, hogy valaha sikerül.

Hát >> visszakanyarodva megint az írásra, hogy mondtad, hogy már csak magadnak írsz, >> Ühüm. >> Mire tudod használni az írást?

Hát ez arra egyrészt arra, hogyha ugye valami bánt, mert inkább akkor szoktam tól…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Séner Ildikó

Szervezetek, cégek

  • Befogadás Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Néha annyira bántanak dolgok, hogy sírok, sírok aztán írok”

Miről szól ez az epizód: „Néha annyira bántanak dolgok, hogy sírok, sírok aztán írok”?

A Befogadás Háza „Hajlik az élet” podcastjának ezen epizódjában Séner Ildikó szociális munkás Rozival, a ház lakójával beszélget. Rozi 2000 óta él a hajléktalanszállón, és arról ír, hogyan különbségtételt kellene tenni a hajléktalanok között. Elmeséli, hogyan gyűjt palackokat a… Az epizód a Hajlik az élet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Néha annyira bántanak dolgok, hogy sírok, sírok aztán írok”?

Fő témái: hajléktalanság, szociális munka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Néha annyira bántanak dolgok, hogy sírok, sírok aztán írok”?

Megjelenés: 2025. 11. 13.. Hossz: 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hajlik-az-elet/neha-annyira-bantanak-dolgok-hogy-sirok-sirok-aztan-irok-56ded1b8

Több epizód a Hajlik az élet-ből

  • Kiállításunk nyílik

    A Hajlik az élet podcast vendégei ezúttal a Befogadás Háza lakói és munkatársai, akik a Művészetek Házában tartott kiállításuk anyagát mutatják be. A műsorban saját készítésű hang…

  • Egy sérülésekkel teli élet

    A Hajlik az élet podcast ezen epizódja Csabi történetét mutatja be, aki mindig is mindenbe beleugrott, sérülései ellenére is. Magyar Kinga szociális munkás beszélget vele arról, h…

  • Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok

    Hajlik az élet podcast sorozatának ezen epizódjában Miklóssal, a Befogadás Háza lakójával ismerkedhetünk meg. Miklós gyermekkoráról, édesanyjával való kapcsolatáról, édesapja alko…

  • Két hét múlva Pali bácsival

    A Hajlik az élet podcast e heti adásában Pali bácsi folytatja a beszélgetést Robival és Martinnal, két héttel az előző rész után. Kiderül, hogy Pali bácsinak azóta két munkahelye…

  • Éva és Pali

    A Hajlik az élet podcast legújabb epizódjában Éva néni és Pali bácsi, két hajléktalansággal küzdő ember osztja meg történetét, akik tíz éve sátraznak az erdőben. A beszélgetésből…

  • Én vagyok a világomnak közepe

    A Hajlik az élet podcast vendége Szántó Dóra Viola énekes-táncos. A műsorban Csabival és Martinnal beszélgetett pályafutásáról, többek között a zenével való kapcsolatáról már négy…

  • Ha kiegyenesedem, visszamegyek a színházba

    A Hajlik az Élet podcast legújabb adásában Robi, a Befogadásháza egyik lakója mesél az életéről. Két műsorvezető, Ramona és Attila beszélgetnek vele, miközben Magyar Kinga, a szoc…

  • Megedzett az élet - vérfarkas lettem

    A Befogadásháza szociális munkása, Magyar Kinga vezeti be a podcast új korszakát, ahol a lakók maguk készítenek műsorokat hangtechnikai és mikrofonhasználati tréning után. Az első…

  • Karácsonyi műsor

    A Befogadás Háza lakóinak és munkatársainak karácsonyi műsora. A műsorban a szeretet fontosságáról, a karácsonyi emlékekről és az ünnep szellemiségéről szólnak, többek között idéz…

  • Fűtött lakásból szeretnék munkába menni

    A "Hajlik az élet" podcast vendége Ramona, aki a Befogadás Háza lakója és munkatársa. Elmeséli élettörténetét a kezdetektől: születésétől, családjáról, apja börtönbüntetéséről és…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból