Hajlik az élet

Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok

· PT29M44S

Összefoglaló

Hajlik az élet podcast sorozatának ezen epizódjában Miklóssal, a Befogadás Háza lakójával ismerkedhetünk meg. Miklós gyermekkoráról, édesanyjával való kapcsolatáról, édesapja alkoholizmusáról és saját küzdelmeiről mesél. Elmondja, hogy kamionsofőrként bejárta Európát, házakat…

Röviden

Műsor
Hajlik az élet
Megjelenés
2026. 03. 26.
Hossz
30 perc
Témák
alkoholizmus, küzdelem, családi kapcsolatok, kamionsofőr
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A befogadásháza lakóinak és munkatársainak podcastja.

Hajléktalansággal küzdő embertársaink történetei következnek.

Kedves hallgatók, ebben az adásban Miklóssal beszélgetünk, akit néha Mikulásnak is becéznek itt a szállón, ami nem véletlen, hiszen nagyon segítő, kész és együttérző. szívesen fordulnak hozzá, és őt is többen támogatják a nehézségben.

Miklós elmeséli, hogy egykor hogyan teljesültek az álmai.

Mindig is kamionsofőr szeretett volna lenni, bejárta a világot.

Mára mégis felmerül a kérdés, hogy azt a hiányt, amit gyerekkora óta érez, vajon mi tudja betölteni az életében? >> Hogy akkor megkezdjük, hát sok szeretettel köszöntjük Miklóst.

Kezdjük az elején, hogy ha tudnál beszélni így a gyerekkorodról? >> Nekem rossz gyerekkorom volt, sőt hát nem is vagyok jóban a szüleimmel, vagyis hát a csak a szülemmel elnyomott voltam.

Én véletlenül úgy jöttem, hogy jöttem, de a mai napig se vagyok jó.

Anyám 92 éves, én nem megyek hozzá, mert hát elnyomott voltam.

Hát most körülbelül én is az vagyok, hogy mit mondjak, de attól függetlenül boldoglok.

Én ennyit tudok mondani hozzá. >> Hát végül is egy elnyomott gyermek voltál aki >> Igen, igen, >> igen.

Én saját lábamon álltam, ameddig tudtam, intézetben voltam, erre voltam, arra voltam, tanultam.

Igazából sokat tanultam, mert mert mert én eljutottam odáig, hogy kamionos voltam, mindenből megvan a jogosítványom.

Aztán jöttek a barátnők, és akkor befeküdtem.

Úgyhogy lettem alkoholista megint.

Tehát ez eddig mondom elvégeztem az iskolákat, traktoros targoncás munkagépkezelő tehergép kocsivezető minden megvolt.

Egyrészt hát nem mondom inkább azt, hogy hogy milyen cégnél voltam.

Utána jött egy negyedik, hát őszintén megmondom, negyedik asszony, átvágott engem.

Onnantól fogva én meg elmentem nemzetközni, hogy ne legyek itthon.

És akkor három-négy hónapig nem jöttem haza.

Én ugyanúgy kint voltam meg mit tudom én, megkaptam a pénzemet.

Közben jött megint egy asszony, és na onnantól aztán elfeküdtem.

Onnantól pedig én nem alkoholizáltam, tehát nem itt alkoholt.

Onnantól mondom, iszok egy-két üveg valamit, vagy bort, vagy sört, vagy teljesen mindegy.

És akkor onnantól meg aztán lesüllyedem.

Akkor elvitte az OTP a házamat, vagy lakásomat, vagy hát lakást, mert panelba laktam.

Én mindenhova elmentem dolgozni a háborúba meg mi egyéb meg mit tudom én.

Összeszedtem öt lakást és akkor most mondjuk itt hajléktalan.

Ezt most szó szerint mondod? >> Igen. >> És hol háborúsztál?

Áviába, akkor még Jugoszláviába, >> még a Titónnak a >> Igen, igen, igen, igen.

Szóval >> ott voltam, oda lejártam, semmi probléma nem volt.

Amikor angolba jártam, ott azt mondta a főnököm, hogy elmerek menni Írországba.

Pedig ott is a terrorháború akkor volt az angol meg a izé.

Lementem Spanyolországba, ott is ott volt a Baszköldön a izé terrorszervezet.

Legfeljebb én vagyok rossz helyen, rossz időbe. >> Engem nem bántottak szerencsére.

Lementem Szicíliába, ott a maffiának a izéje, semmi probléma nem volt.

Jobban tudták, hogy én mit viszek.

Én legfeljebben én a mindig azt szerettem, hogy olyan helyen legyek, ahol ismerős vagyok, vagy de nem is vagyok ismerős.

Meg mindig változott a izé, hogy én szerettem volna olyan helyen lenni, ahol nem ismernek.

Tehát mindenkit megismerni, embereket, az országot, vagy mit tudom én.

Én én én nagyon szerettem kifelé járni, csak aztán bejött a izé a krak.

Alkoholista lettem, pedig nem ittam.

Aztán most meg 11 néhány éve volt hogy itt vagyok a szállón.

Jöttek a izé a gyerekeim, segítenek így, úgy.

Azt se tudom, hogy miről van szó.

Úgyhogy hát jó, most abból élek, hogy kukázok, hogy őszinte legyek.

Véletlenül megértem azt az időszakot, hogy nyugdíjas vagyok, és visszamenőleg kaptam egy kis pénzt.

Ö van egy kedves ismerősöm, és ö ő támogat, és ő segített ahhoz, hogy egy ilyen riport legyen velünk.

Én becsülöm, tisztelen becsülöm a azt a hölgyet, vagy illetőt, vagy nem tudom, hogy szabad-e mondani a nevét, vagy nem tudom, de ő segít engem, és én akartam segíteni, és azt mondta, nem, nem, nem, nem, nem.

Ő őneki ez a hivatása, úgyhogy ő azért segít, mert mert mert őneki ez a >> akkor Ildikóról van szó.

Egyértelmű, hogy van szó, de mondom, én tisztelem becsülöm szeretem meg mindenhova eljárt én velem, ahova kellett, okmányirodába vagy nyugdíjfolyosító intézetbe, vagy mit tudom én, de ő ő segít.

És most egy kicsit volt egy kis problémánk.

Ezt hozzáteszem, hogy én mondtam, segíem, de hogyha én akarom segíteni, akkor akkor akkor nem lesz a fölöttem, tehát kezesen, vagy vagy ő nem fog tovább segíteni hanem valahova átpazerol.

Hát mondom, >> én úgy vagyok vele, hogy én tisztelem becsülöm.

Tényleg nagyon szeretem és téged is, a kollégámat is, a másik barátomat.

Én Én nagyon szeretlek benneteket.

Úgyhogy >> végül is a szociális munkásoddal meg vagy elégedve. >> Hát én én túlságosan túlság túlságosan. >> Na ez egy jó dolog. túlságosan, mert senki nem segített, csak ő egyedül ő >> eljött velem mindenhova, úgyhogy én csak köszönhetek neki. >> Na, Miklós, egy kicsit menjünk vissza erre a háborúsdi témára, mert ez nagyon érdekelne engem, mert hogy egyáltalán mit csináltál?

Most harcoltál, vagy kamionoztál?

Nem, én élelmiszert szállítottam.

Ühüm. >> Kísérták össze-vissza.

Úgyhogy igazából nem voltam őrizetlenül, de mert ugye ilyen időszakban most viszi az ember az élelmiszert az embereknek, tuti, hogy azt a kamion.

Hát meg bármikor lehet célpont is. >> Igen, igen, igen, igen.

Én én tudok egy pár izét, amikor Angliába is vittem a tévét Jászberényből, ott is a volt a izé probléma, hogy elvitték a kamionnak a felét, de azok be voltak építve ilyen csippel.

Amit elvittek, az nem volt csippes, mert ott se minden izébe, tévébe tették bele a izét.

Elvitték a izét a tévéket egy az egybe.

De nekem is azt mondta főnököm, ha valamit meglátok, akkor inkább húzzam be még jobban a függönyt, meg zárjam be az ajtót, ne csináljak semmit.

Hát de hát jó, én én más helyzetben vagyok, ugye én él ember vagyok és ki tudja, hogy mégse vágnak agyon, hogy el tudják vinni a holmit.

De érdekes volt, amibe bent volt a chipsz, azt nem vitték el.

Tehát az valahonnan jött megint egy információ, hogy ezt nem lehet, ezt a sorszámot nem lehet vinni.

Én szerettem mindig olyan veszélyesre helyre menjek, mert úgy érdekelt a különbözet az, hogy hogy az emberekkel én olyan szépen elvoltam, teljesen minden jó volt az Jugoszláv, hát akkor még Jugoszlávia volt.

El voltam, el tudtam kommunikálni a csehekkel, a szlovákkal, a lengyellel, mindenkivel el tudtam kommunikálni. pedig én 42 évet levezettem, lekopogom >> balesetmentesen lekapogom.

Igazából senki nem bántott meg, nem is akart bántani.

Úgyhogy >> mindig is vezetni szerettél volna, vagy valami mást is? >> Nem, én én csak én gyerekkorom óta sofőr akartam. >> Elhatároztad, és akkor ez be is jött nekem.

Igen. >> Most azon kívül te egy nagyon intelligens ember vagy, mert sokat beszélgettünk emlékez, és ez ez honnél jött neked?

Tanult ember vagy? >> Mondom, nem vagyok buta ember, csak >> őszintén megmondom.

Én én én sofőr akartam lenni már gyerekkorom óta, >> és én anyám nem engedte, hogy én menj ide, menj autószerelőnek menj ennek annak mi egyéb.

Nem mondom, én nem elmentem 14 évesen izébe, a szakmunkáskézzőbe, traktoros iskolába.

Ott levizsgáztam mindjárt traktorosként, aztán kaptam a a az iskolától a kedvezményt, hogy levizsgázhatok motorkerékpárból.

Utána dolgoztam Balatonkenesén a TS-be, ott voltam traktoros, levizsgáztam teherautóból, elmentem sofőrnek, Volánnál voltam, jó dolgom volt.

Sőt tudok bizonyítékot is adni, mert már már a aki ott volt, kaptam ajándékot is tőle egy egy órát.

Mindegy, nem is az az érdekes.

Utána megint csak levizsgáztam.

Elmentem egy céghez, a teiparhöz.

Ott voltam 25 évet sofőrként szerettek már már már dolgos voltam.

Ha nem kellett vagy valaki nem jött be dolgozni, én elmentem mindjárt, tehát jó dolgom volt.

Aztán jött az asszony, abban volt a probléma.

És akkor tehát kezdtem el kamionozni.

Három-négy hónapig haza se jöttem.

Közben megvettem a izét, a lakást, fizettem én a törlesztést meg mi egyéb.

Nem is ebbe volt a baj, hanem a az asszonyok.

Aztán onnan kezdtem el inni, úgyhogy aztán >> onnantól lesüllyedtem.

Akkor >> most hibáztatod az asszonyod?

Asszonyokat, hogy a >> hát inkáb >> te ide el jutottál >> inkább az utolsót. >> Inkább az utolsót.

Mert hát úgy >> az ötödik az betett. >> Az az kész. >> És mióta vagy hajléktalan? >> Olyan 14-15 éve körülbelül. >> És mit gondolsz erről az egész hajléktalanságról? >> Hát most, hogy már kapom a pénzt meg mi egyéb is fogom kapni.

Na így akarom mondani, hát én innen ki akarok lábolni, de magamtól nem megy.

És van egy kedves ismerősöm, hogy ő segít.

És >> gondolod, hogy sikerül? >> Hát ha segít, akkor biztos már őt nagyon szeretem.

Ne most félreértés ne essen, de nagyon szeretem.

És ő ő eddig is közel volt hozzám, mert ha ő nincs, akkor én még mindig még rosszabb helyzetben vagyok.

De ha tud segíteni és segít, biztos, hogy lábolok kicsit fölbb.

És amikor ugye nekiálltál én lettél alkoholista, ahogy mondod, hogy állnak ehhez a dologhoz a kinti emberek, a civil emberek? >> Én meg tudom mondani a bótokat, sok bótot.

Én bemegyek a boltba, és engem szeretnek.

Őszintén megmondom, ha olyan állapotban vagyok, akkor kihozzák nekem az ajtón a az italt. >> Ühüm.

De attól függetlenül mindenkit meghívok mindenhova.

Tehát én nekem nem jönnek utánam, hogy lopok vagy rumlizok, vagy hát inkább akkor ha látják, hogy olyan állapotban vagyok, akkor kihozzák, odaadják a izét.

Plusz én szoktam mindig ajándékot adni nekik és >> szeretnek nagyon.

Én én nem tudom, én nem vagyok rossz ember, én csak alkoholista vagyok.

Ha berúgok, elfekszek, hát ezt meg tudják mondani a szocmunkások is.

Behoznak engem az autóval, mert mert mert nem egyszer azok itik most a hóba vagy erre arra, és szeretnek.

Ö éjszakákat is kint szoktál lenni, főleg nyáron. >> Igen, igen.

Hát de most is, most is. >> Most ezzel kapcsolatban szeretném azt tudni, hogy bántott téged ember, mondjuk bármiféle beszóltak, vagy valami ilyesmi.

Nem, nem, nem, nem, nem. >> És hát szerinted miért?

Min minek köszönheted, hogy téged nem bántottak?

Mert sok embert ugye bántanak.

Ö >> Igen, igen, igen. >> Mint hajléktalan és alkoholista.

És van, akit nem ér a tricitás így >> nem, nem, nem.

Engem nem nem egyáltalán nem bántottak.

Én nem tudom, hogy érdemeltem ezt ki, hogy látszik rajtam, vagy mit tudom én.

Azt nem mondom, hogy izé, mert megráznak, és akkor jön az, hogy ugye ö ö ígyüm >> nyög, >> és akkor elviszik a dolgaimat, pénzt, telefont vagy akármit, vagy >> teljesen mindegy.

De de bántani nem nem. >> És ezek civil emberek voltak.

Mert mert tényleg én én én én senkinek nem ártok, nem is akarok, meg nem is fogok, úgyhogy de most is hát amikor kinázszok a hóba van egy jó kis kabátom, én ebbe ugyan szokott kinni az erdőbe, vagy a hóba, vagy a földön, vagy a mi és akkor vannak még szorcunkások, akik utcai szolgálatosok.

Igen, igen, igen. >> És olyan szépen behozzák, tudják, hogy hol vagyok, mert konkrétan tudják, hogy én >> megszokott helit is >> Igen, igen, igen, igen.

És és behoznak >> azt, akkor bejövök a melegedőbe és akkor utána meg másnap kezdődik előről sajnos, mert én alkoholista vagyok, és nekem kell napia. >> Igen, hát végül is az is maradsz mindig alkoholista, de arra nem gondoltál, hogy mégis csak leteszem.

Az mit tart? >> Van gyógyszerem.

Hát akkor teszem le a gyógyszert, vagy a izét, vagy a az alkoholt, amikor becsuknak, és pont ezért csuknak be, hogy utcán iszok.

És >> igen, >> 65000 Ft az olyan pillanatokat összejön, sőt van, amikor egy nap kétszer is megfognak, úgyhogy nekem igen. >> És akkor már mindjárt 120 1300 Ft, és akkor már megyek Szombathelyre a Böönbe.

De ott ott szeretnek ott is, mert tudják, hogy nem csinálok semmit.

Meg nem azért vagyok benne, hogy én most köztörvényes legyek, hogy lopok, csalok.

Igen, >> garazdálkodok, vagy akármi, hanem iszok az utcán.

Inkább bemegyek a börtönbe, kicsit tisztuljak, mert mert azért egy kicsit másabb. >> És hogy de hogy éled meg ezt? >> Most bevisznek és akkor >> ülök.

Nem adnak gyógyszert, tehát kezelnek három- négy napig, de utána meg >> bolond vagyok, >> úgyhogy >> tehát na előtte én ugyanúgy hajl hát hajléktalan voltam, de akkoriban nem azt mondták hajléktalan, hanem csöves.

Én dolgoztam a söpartnál, aztán ott ott ott ott úgy úgy elkezdtem inni.

És igazából ott is aludtam a söiparnál az autóba.

Hát akkoriban hát a jó barátaim voltak meg hát belevittek a dologba.

Igazából nem kellett belevinni, mert én a szakmunkás kézvé is ittam ö harmadik osztályba még a vizsga előtt. szakmunkáska előtt, de akkor abbahagytam, akkor 21 néhány évig nem ittam, aztán most megint alkoholista ettem, aztán most meg iszok, mert iszok, mert hát nem jobb, nem jobb meg igazából, hogy felejtsen az ember, mert berúgok, az addig rendben van, beiszok, és akkor azt hiszem, hogy majd holnap jobb lesz, nem lesz jobb, nem változik semmi, és akkor másnapra megint iszok, és ehhez kell valami valami segítség.

De hát a segítség nekem az az, amikor bevisznek a börtönbe, és akkor ott nem ihatok.

De mihe kijövök a börtönbe abb a pillanatban az az első elmegyek, ha nincs pénzem, akkor mármint letét be, akkor én kódulok annyit, hogy legalább egy üvegbord legyen.

És az az első, hogy na onnantól meg persze, hog megárt már, mer…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • Befogadás Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok”

Miről szól ez az epizód: „Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok”?

Hajlik az élet podcast sorozatának ezen epizódjában Miklóssal, a Befogadás Háza lakójával ismerkedhetünk meg. Miklós gyermekkoráról, édesanyjával való kapcsolatáról, édesapja alkoholizmusáról és saját küzdelmeiről mesél. Elmondja, hogy kamionsofőrként bejárta Európát, házakat… Az epizód a Hajlik az élet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 26..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok”?

Fő témái: alkoholizmus, küzdelem, családi kapcsolatok, kamionsofőr.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok”?

Megjelenés: 2026. 03. 26.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hajlik-az-elet/nem-vagyok-rossz-ember-csak-alkoholista-vagyok-7fb77847

Több epizód a Hajlik az élet-ből

  • Kiállításunk nyílik

    A Hajlik az élet podcast vendégei ezúttal a Befogadás Háza lakói és munkatársai, akik a Művészetek Házában tartott kiállításuk anyagát mutatják be. A műsorban saját készítésű hang…

  • Egy sérülésekkel teli élet

    A Hajlik az élet podcast ezen epizódja Csabi történetét mutatja be, aki mindig is mindenbe beleugrott, sérülései ellenére is. Magyar Kinga szociális munkás beszélget vele arról, h…

  • Két hét múlva Pali bácsival

    A Hajlik az élet podcast e heti adásában Pali bácsi folytatja a beszélgetést Robival és Martinnal, két héttel az előző rész után. Kiderül, hogy Pali bácsinak azóta két munkahelye…

  • Éva és Pali

    A Hajlik az élet podcast legújabb epizódjában Éva néni és Pali bácsi, két hajléktalansággal küzdő ember osztja meg történetét, akik tíz éve sátraznak az erdőben. A beszélgetésből…

  • Én vagyok a világomnak közepe

    A Hajlik az élet podcast vendége Szántó Dóra Viola énekes-táncos. A műsorban Csabival és Martinnal beszélgetett pályafutásáról, többek között a zenével való kapcsolatáról már négy…

  • Ha kiegyenesedem, visszamegyek a színházba

    A Hajlik az Élet podcast legújabb adásában Robi, a Befogadásháza egyik lakója mesél az életéről. Két műsorvezető, Ramona és Attila beszélgetnek vele, miközben Magyar Kinga, a szoc…

  • Megedzett az élet - vérfarkas lettem

    A Befogadásháza szociális munkása, Magyar Kinga vezeti be a podcast új korszakát, ahol a lakók maguk készítenek műsorokat hangtechnikai és mikrofonhasználati tréning után. Az első…

  • Karácsonyi műsor

    A Befogadás Háza lakóinak és munkatársainak karácsonyi műsora. A műsorban a szeretet fontosságáról, a karácsonyi emlékekről és az ünnep szellemiségéről szólnak, többek között idéz…

  • Fűtött lakásból szeretnék munkába menni

    A "Hajlik az élet" podcast vendége Ramona, aki a Befogadás Háza lakója és munkatársa. Elmeséli élettörténetét a kezdetektől: születésétől, családjáról, apja börtönbüntetéséről és…

  • Az élet a legnagyobb edzőterem

    István, a Befogadás Házának lakója meséli el élettörténetét Ildinek, a szociális munkásnak. 15 éve lakik az intézményben, ahová azután került, miután egy vállalkozónál dolgozva ne…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból