Hajlik az élet

Fűtött lakásból szeretnék munkába menni

· PT24M20S

Összefoglaló

A "Hajlik az élet" podcast vendége Ramona, aki a Befogadás Háza lakója és munkatársa. Elmeséli élettörténetét a kezdetektől: születésétől, családjáról, apja börtönbüntetéséről és édesanyja egyedül nevelte fel őket. Beszél gyerekkoráról, iskoláiról, nehéz anyagi helyzetükről, a…

Röviden

Műsor
Hajlik az élet
Megjelenés
2025. 12. 13.
Hossz
24 perc
Témák
élettörténet, hajléktalanság, szociális munka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Minden, amit a hajléktalanságról tudni érdemes és hasznos.

A Befogadásháza lakóinak [zene] és munkatársainak podcastja.

Hát akkor szeretettel köszöntelek Ramona itt a Hajlik az élet című podcast műsorban.

Nagyon örülök, hogy hajlandó voltál leülni velem beszélgetni, mert a te történeted a számomra biztos, hogy nagyon különleges, méghozzá azért, mert egy nagyon szép, sajnálom, hogy nem látják a a kedves hallgatók, egy nagyon szép fiatal hölgyűl itt velem szemben.

Mindig megérint, amikor beszélgetünk.

Úgy érzem, hogy egy ilyen nagyon intelligens nővel tudok beszélgetni.

Nagyon kíváncsi vagyok az élettörténetedre.

Mikor születtél, hol és milyen családba, hogy voltak a kezdetek? >> 94-ben születtem.

Elsőnek is Jóvakai utcába laktunk börtönnel szemben.

Hát onnan jártunk óvodába a nővérem, vagyis én bölcsödében nővérem óvodába.

Aztán utána el kellett költöznünk ugye mindenkinek.

Utána egy panellakásba költöztünk.

Édesapám bekerült ugye a börtönbe.

Édesanyám nevelt minket 15 éven keresztül.

Egyedül dolgozott, ő tartott fel minket.

Ami kellett nekünk, azt megvette.

Jó, mi nálunk is volt csóróság.

Volt olyan, mikor rántott levest tettünk. volt amikor mi is normális kajákat szoktunk enni, rántott hús, de azért normálisan, tisztességesen felneveltek minket.

Anyukám dolgozott a pékségbe, helyen dolgozott.

Hát édesanyámnak vegyész szakmája, csak ugye ő abban nem tudott terjeszkedni. >> És apukád?

Hát apukámnak, apukám az a börtönbe rakta le a pék szakmát. >> És meg tudtad így ismerni az apukádat rendesen? >> Hát igen, megtudtam.

Hát amikor már szabadult, utána már végignevelt minket. >> Ő is elment dolgozni.

Jó, ő is előnek ilyen közfoglalkoztatott volt.

Utána édesapám az lebetegetett, levágták neki a lábát.

Édesanyám az dolgozott, de önnek is ott kellett hagyni a fűszértet.

Ő ápolt édesapámat. >> Egy testvéred van? >> Nem, hát most már csak igen, ketten, vagyis hárman voltunk.

A legkisebb az elhun 13 naposan bölcs a halálba. >> Te hány éves voltál akkor? >> Hét. >> Ez már téged is megviselt?

Tehát nekem is van hat gyerekem. >> Had gyermeked van.

Sajnos nem én nem én nevelem, én is tehetek róla, de a párkapcsolataim is tehetnek róla, meg a rossz anyagi helyzetek. >> Picit ugorjunk vissza, hogy iskolába tudtál járni rendesen? >> Na, gyakorlatilag én tartottam el a családomat, tehát 14 éves korom óta dolgoztam. >> Az iskolában egyébként amikor el tudtál menni és ott voltál, ott jól érezted magad? >> Hogy jól? >> Elfogadtak, szerettek? >> Persze.

Olyan osztályba jártál. >> Ez hol volt?

Itt Veszkében. >> Azt tudom, hogy >> voltak olyanok, hogy gúnyoltak minket, hogy cigányok, büdös cigányok, lenéztek minket.

Pedig egy az most hiába csatáról laktunk, ott nem nem volt víz, semmi.

Esső vícbe mostunk, esővízbe fürödtünk.

Az, hogy a főzni, inni meg az ilyesmire vittünk vizet, de azt is a Lackóforrástól, úgyhogy sose voltunk koszosak, büdösek, retkesek.

Hát azért meg lehet nézni pár magyar embert is, akire azt lehetne mondani, hogy koszos.

És nem csak a romákat kell nézni, mert mi nem nézünk te senkit.

Ugyanolyan ember, mint mi. >> Hány éves voltál, amikor az első gyermeked született? >> 19.

Azt négy évig tudtam nevelni, utána már nem tudtam nevelni. >> Az egy nagy szerelemből született? >> Nem, >> de voltak nagy szerelmek az életedben, ugye? >> Nem nagyon. >> Nem, >> nem. >> Első egy-két év, utána már nem.

Utána megromlott a kapcsolat mindegyikkel.

Nem én általam, ő általuk. >> Pár év távlatából meg tudod fejteni, hogy miért?

Hogy mit, mi az, amit ők vártak tőled, és te nem tudtál megfelelni?

Nem, én én az volt baj, hogy dolgoz nagyon sokat dolgoztam, és hogy őnekik ez nem volt jó. >> Mit szerettek volna? >> Azt hogy megy maradjak otthol, akkor jó, mossak, főzzek, takarítsak, jó, de ezt mind hétvégén tudtam megcsinálni.

Jó, a főzést nem, mert hajnalba felkeltem, gyors megfőztem, kitakarítottam, de a mosás az mindig hétvégére maradt, ugye, mert olyan munkahelyem volt, hogy reggeltől délutánig dolgoztam.

Igen. >> Hát ők nem dolgoztak, nekik büdös volt a munka. >> De ha jól gondolom, akkor te szeretnél dolgozni ugye? >> Persze. >> Ühüm.

Sőt, sokat beszélgettünk arról is, hogy szeretnéd az iskoláidat folytatni. >> Igen. >> És azt gondolom, hogy erre minden adottságod meg is van. >> Igen.

Hát >> mit gondolsz, milyen segítségre lenne ez szükséged?

Tehát megkapod-e esetleg itt? >> Megkapom.

Hogy alakult az, hogy hogy végül is neked nincs biztonságos lakhatásod, nincs fedél most a fejed felett? >> Hát ez úgy történt, hogy ugye édesapám meghalt, ugye édesanyámmaltam, azt édesanyám is lebetekedett, mert rákos, akkor katéteres, ott csatáron nem olyanok a a lakhatási viszonyok, ami neki is jól lett volna. >> Mi ez a csatár?

Ez hát ilyen olyan, mint egy falu, csak ugye nagyon sokan laknak, mert hát már egy községm >> szó szerint, mert már már meghaladta az 5000 embert. >> És ott milyenek a körülmények abban, ahol ti laktatok a szüleik, de gondolom, hogy most is az ingatlan volt. >> Az igen.

Hát nem nagyon jól már, mert odahordták a sok szemetet, mi hozzánk bedobálgatták, ugye, mert úgy néz ki, mint egy elhagyatott lakás.

Bent is ugye hát, mert kiszokították ugye az ajtónkat beköltöztek.

És mindent szétszedtek, mindent elvittek, úgyhogy most van egy ágy, egy tév, azt cső.

Ennyi. >> Tehát ott nem tudsz >> ott nem nemm >> nem lehet lakni. >> Neked ugye télen se lehet ugye hát, hogy most hogyha el is mennék dolgozni, ott a bejárás nem len nekem jó, mert az az első busz az reggel 6:00-kor jön, és ugye 6:00-tól kezdődik a munkaidő.

Jó, valahol nyolcól, de olyan nagy ritka, hogyha lehet találni. >> És szerinted mi nyújtana neked igazán segítséget?

Tehát mi lenne az, ami egy olyan támasz lenne, ami mellett azt mondod, hogy na most el tudok kezdeni dolgozni, nagyon fiatal vagy, tehát tényleg minden lehetőséged megvan arra, hogy újraindítsd az életed. >> Hát egy normális munkahely meg olyan, ami lakhatásos. >> Az mi?

Tehát, hogy nem >> olyan mint egy olyan, mint a gyár.

Olyan >> munkásszálló. >> Hát ilyen munkásszálló. >> Ühüm.

Tudom, hogy nem nagyon szeretsz itt bent aludni. napközben sokat vagy bent nálunk, de éjszakára szívesebben mész ki az intézményből kívülre. >> Az hát ez azért is van ugye, mert hogy a párom végett, hogy ugye, mert itten nem lehetne úgy aludni, mert ugye mi már megszoktuk egymást, hogy együtt alszunk és ugye nagyon furcsa is lenne, mert ugye ő se szeretne, azért is nem alszunk itt bent, merth >> hogy kint tudtok együtt aludni.

És mi és hol aludztok kint együtt?

Milyen körülmények között? >> Hát jó körülmények közt egy sátorba. ami be van rendezve, nincs hideg, mert úgy megcsináltuk.

Hát jó, szivacson fekszünk, mert azért akkor az nem akkora az a sátor, hogy beférjen egy ágy.

Tehát nincs veszekedés, nyugalom van, akkor kelek föl, amikor akarok.

Ha megjön a tér, akkor már azon gondolkoztunk, hogy lehetséges, hogy bejövünk, de nem biztos. >> Hát azért ha nagyon nagy hidegek lesznek, akkor én >> akkorünk.

Tanácsolom, hogy gyertek be, hogy nehogy valami fagy történjen kint. >> Hát csak nem. >> A mostani pároddal itt találkoztatok ezen a szállón? >> Igen.

Meg lent volt az alacsony küszöb, >> tehát a befogadás házának a alacsony küszöb részén. >> Igen.

És utána ugye én elköltöztem innént, és akkor utána hát már nem jártam le. >> Ez mikor volt?

Ez már egy éve vagy éves >> volt?

Nem, az több mint egy éve. >> Ühüm. hat éve. >> Hát, hogy akkor volt neked egy másik párod? >> Igen.

Attól van nekem a két kisgyerek, akik most hol vannak? >> Egy intézménybe vannak. >> És tudod őket látogatni szabad? >> Nem, nem. >> Akkor azt se tudod, hogy esetleg örökbe fogadták-e őket? >> Semmit nem tudunk mi róluk. >> Ez gondolom azért ez neked nehéz, nem?

Hát persze, >> hogyha visszatekintesz így a egészen a kezdetekig, akkor szerinted minek kellett volna másképp történnie, hogy te folytatni tud az iskoláidat, hogy egy jó szakmád, vagy esetleg érettségid, vagy bármid legyen? >> Szüleimnek nem kellettek volna olyannak lenni, hogy menj ide, menj oda.

Nem engedtek iskoláb, nőveremet engedték iskolába, menjek-e bevásárolni. szüleim azok ittak, alkoholizáltak, de utána már nem.

Hát utána már késő volt, mert már akkor már terhes lettem a fiammal, utána már nem tudtam volna befejezni semmit. >> Tehát igazából nem a tanulmányi eredményeiddel volt a baj, hanem hogy nem nagy >> nem a családi, hát a családommal. >> Tehát az tehát, hogy nem jártál annyit az iskolában, amennyi kellett volna ahhoz, hogy el tudod kezdeni most elölről.

Most van nálunk egy ilyen program, amibe el tudtál menni dolgozni, és ott ilyen hihetetlenül elégedettek voltak veled.

Azt mondták, hogy hát kevesen tudnak úgy dolgozni, mint ahogy te. >> Olyan tisztán, összeszedetten, szépen, előrelátóan, többieket tanítva.

Szóval én azt gondolom, hogy neked mindenképpen az iskolák befejezése és a munka megtalálása lenne az első lépés talán ahhoz, hogy hogy tovább tudj haladni.

Találkozek egy iskolát, egy tanfolyamot. >> Milyen tanfolyamot? >> Remélem, takarítói. >> Ez mikor kezdődik? >> November 17. >> Ühüm.

És mennyi ideig tart ez a tanfolyam? >> Hát azt még nem tudom, mert szerdán kell bemennem, és akkor tudok meg mindent.

Ugye ezt végig is fogom vinni, hiába az utcáról akkor is.

És nem a pénzvéget, mert ugye ezt ösztöndíjas tanfolyam, nem a pénz, az, hogy most már tényleg legyen valami szakmám, mert ehhez nem, ehhez nem kérek az iskolát. >> Ühüm. >> És hogy ezt le tudom rakni. >> Ühüm.

Nagyon jó. >> Akkor avval el is tudok helyezkedni, dolgozni bárhova. >> Ühüm. >> Vagy gyárba, vagy boltba, bárhova. >> Ez egy nagyon jó terv.

Én nagyon szorítok neked, hogy sikerüljön meg minden. >> Igen.

És remélem, hogy sikerülni fog. >> És mondjuk azt el tudnád képzelni, hogy kimenj és albérletbe élj >> el >> el?

Azt gondolod, hogy tudnál annyit tenni, hogy az a lakás tiszta, szép, rendezett?

Hát mi nekünk itt is hiába sátorba lakunk, az az első, hogy reggel felkelünk összepakolunk kitakarítjuk és úgy jövünk már be ide, aztán lefürdünk, áttöltözünk, aztán már hogyha van olyan intéznivaló ügyünk, akkor egybe megyünk is. >> Sokat mentek be a városba? >> Na nem nagyon >> ilyen bulizi. >> Csak az, hogy nem bulizunk, pedig fiatalok vagyunk, de nem megyünk. >> És mivel töltitek a napjaitokat?

Hát a telefonnal [nevetés] >> ahogy a fiatalok szokták, >> de mi nem olyan, hanem szoktunk nézegetni ilyen orvosi dolgokat, ilyen dokumentumfilmeket, >> ilyeneket szoktunk lent is ugye a sátorban úgy szoktunk feküdni, hogy megnézünk egy filmet.

Azt reggel felkelünk, bejövünk és itt is lefürdünk, eszünk, ezt telefonozunk.

Ilyen csoportokban vagyunk bent, és sok mindent megosztanak, amit tényleg az ember nem is tud semmiről se. >> Mondasz egy példát?

Hát mondjuk ilyen, hogy ilyen zöldségek vagy gyümölcsök, mi milyen betegségekre, ilyen vérnyomás, akkor ilyen szív ritmuszavarosoknak, akkor ilyen idősöknek meg ilyenek.

Hátis én ilyeneket szoktam nézegetni, hogy a párom mit néz, azt én nem tudom, [nevetés] >> de ezek jók.

Ezek nagyon jók. egyébként múltkor mutat tegnap nem tegnap este mutattam őnek kiértődött, de hát márhogy ja merthogy volt valamilyen problémája és akkor >> nem volt semmi problémája csak hát azt hittem, hogy van neki valamilyen >> jaj >> megmutattam neki és azt mondta, hogy most te ilyeneket nézegetsz.

Nem mondom, hát csak ezt meg akartam neked mutatni. [nevetés] Utána ő is már nézegette.

És a nővéredről, ha még mondanál párszor, csak annyit, hogy ő tanulhatott, azt mondtad, hogy őt támogatták abba, hogy járjon iskolába.

Ő ő neki így egyenesbe került az élete? >> Ja, neki nagyon is. >> Tehát ennyit számít az, hogy hogy valakinek megvan a lehetősége a tanulásra gyermekkorában? >> Hát igen.

Meg olyan párt is kell sz találnia. >> És ő az iskolába találta meg, vagy nem?

Nem, >> nem az interneten. >> Ó, ez tényleg szerencsé. >> Ott már van neki két gyerek plusz ott a fiam is. >> A fiadat ők nevelik. >> Igen.

Vettek lakást, dolgozik mind a kettő, normális körülmények közt élnek, szépen nevelik a gyerekeket.

Ühüm. >> Úgyhogy nem mondhatok róluk semmi rosszat.

Hogyha sikerülne minden tervedet most megvalósítani egy-két éven belül, akkor megpróbálnád a fiadat magadhoz venni? >> Persze, >> mindegyiket, hogyha tudná. >> Az összes gyermeked kisfiú? >> Nem, >> van lányod is? >> Nem, perszet.

Három lány, három fiú. >> Három lány, három fiú.

És neked csatáról kellett volna iskolába járnod?

Akkor? >> Nekem igen. >> Azzal a kora reggeli busszal tudtál bejönni? >> Nem.

Gyalóg nagy hóba, mert akkor meg nem is jött busz.

Csak fel a keresztő >> kereszteződésé. >> És az mennyi idő volt, míg eljutottál az iskolába gyalog? >> Hát amikor nem esett a hó, akkor egy óra kábé.

Na, amikor nagy térdigérő hó volt, kellett vagy másfél óra, amire beérünk az iskolába. >> F:30-kor szoktunk, mert elindulni.

Hát az üleink szoktak kísérni minket. >> Kísérte, >> mert azért egyedül nem engedtek minket.

Ühüm. >> Azért fétettek minket amúgy, mert voltak ott ilyen pedofil emberek, akik ilyen kocsival járkáltak, és a fiatal gyerekeket, lányokat be akarták volna szedni. >> Ühüm.

De akkor titeket ettől meg tudtak a szüleik? >> Minket.

Hát meg hát mi minket nem enged minket nem engedtek.

Se miniszoknya, se ilyen pici rövid nadrág.

Ha nyár is volt, akkor is csak ilyen mi az?

Mi nem se nem festhettük magunkat.

Mi azért minket azért nagyon fétettek, azért két lány is volt, meg nem volt mellettünk fiú, testvér. >> Nőként milyen azt megélni, hogy nincs egy egy olyan fürdőszobád például, ami egy nőnek tudjuk, hogy nagyon fontos, ahol a nem tudom, akár a szőrtelenítést, a >> menstruációval kapcsolatos problémáit tudja kezelni.

Ugye egy nőnek ez pénzbe is kerül, tehát szüksége van arra, hogy hogy megvegye a a azokat a >> intim >> betéteket és Igen. >> Hát ez elég nehéz. >> Olyan nem volt neked,…

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

  • Befogadás Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fűtött lakásból szeretnék munkába menni”

Miről szól ez az epizód: „Fűtött lakásból szeretnék munkába menni”?

A "Hajlik az élet" podcast vendége Ramona, aki a Befogadás Háza lakója és munkatársa. Elmeséli élettörténetét a kezdetektől: születésétől, családjáról, apja börtönbüntetéséről és édesanyja egyedül nevelte fel őket. Beszél gyerekkoráról, iskoláiról, nehéz anyagi helyzetükről, a… Az epizód a Hajlik az élet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 13..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fűtött lakásból szeretnék munkába menni”?

Fő témái: élettörténet, hajléktalanság, szociális munka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fűtött lakásból szeretnék munkába menni”?

Megjelenés: 2025. 12. 13.. Hossz: 24 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hajlik-az-elet/futott-lakasbol-szeretnek-munkaba-menni-f522dbf4

Több epizód a Hajlik az élet-ből

  • Kiállításunk nyílik

    A Hajlik az élet podcast vendégei ezúttal a Befogadás Háza lakói és munkatársai, akik a Művészetek Házában tartott kiállításuk anyagát mutatják be. A műsorban saját készítésű hang…

  • Egy sérülésekkel teli élet

    A Hajlik az élet podcast ezen epizódja Csabi történetét mutatja be, aki mindig is mindenbe beleugrott, sérülései ellenére is. Magyar Kinga szociális munkás beszélget vele arról, h…

  • Nem vagyok rossz ember, csak alkoholista vagyok

    Hajlik az élet podcast sorozatának ezen epizódjában Miklóssal, a Befogadás Háza lakójával ismerkedhetünk meg. Miklós gyermekkoráról, édesanyjával való kapcsolatáról, édesapja alko…

  • Két hét múlva Pali bácsival

    A Hajlik az élet podcast e heti adásában Pali bácsi folytatja a beszélgetést Robival és Martinnal, két héttel az előző rész után. Kiderül, hogy Pali bácsinak azóta két munkahelye…

  • Éva és Pali

    A Hajlik az élet podcast legújabb epizódjában Éva néni és Pali bácsi, két hajléktalansággal küzdő ember osztja meg történetét, akik tíz éve sátraznak az erdőben. A beszélgetésből…

  • Én vagyok a világomnak közepe

    A Hajlik az élet podcast vendége Szántó Dóra Viola énekes-táncos. A műsorban Csabival és Martinnal beszélgetett pályafutásáról, többek között a zenével való kapcsolatáról már négy…

  • Ha kiegyenesedem, visszamegyek a színházba

    A Hajlik az Élet podcast legújabb adásában Robi, a Befogadásháza egyik lakója mesél az életéről. Két műsorvezető, Ramona és Attila beszélgetnek vele, miközben Magyar Kinga, a szoc…

  • Megedzett az élet - vérfarkas lettem

    A Befogadásháza szociális munkása, Magyar Kinga vezeti be a podcast új korszakát, ahol a lakók maguk készítenek műsorokat hangtechnikai és mikrofonhasználati tréning után. Az első…

  • Karácsonyi műsor

    A Befogadás Háza lakóinak és munkatársainak karácsonyi műsora. A műsorban a szeretet fontosságáról, a karácsonyi emlékekről és az ünnep szellemiségéről szólnak, többek között idéz…

  • Az élet a legnagyobb edzőterem

    István, a Befogadás Házának lakója meséli el élettörténetét Ildinek, a szociális munkásnak. 15 éve lakik az intézményben, ahová azután került, miután egy vállalkozónál dolgozva ne…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból