Igaz történetek – Podcaster.hu

#125 Ferkó és a kis bice-bóca – Jelisztratov Szergej

· PT16M43S

Összefoglaló

Heller Gábor az Igaz történetek podcast soron következő epizódjában gyerekkori barátságokról elmélkedik, kiemelve a barátságok fontosságát és azt, hogyan változnak az évek során. Felidézi a Kincskereső kisködmön című filmben játszott partnerét, Robina Károlyt (polgári nevén…

Röviden

Műsor
Igaz történetek – Podcaster.hu
Megjelenés
2025. 11. 06.
Hossz
17 perc
Témák
gyerekkori barátságok, barátság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz történetek podcast.

A legtöbben elmondhatják magukról, hogy a különböző életszakaszaikban volt legalább egy olyan barátjuk vagy barátnőjük, aki a családon kívül a legközelebb állt hozzá, és akivel olyan dolgokat is megosztott, amiket mással nem.

A mai történet kapcsán elgondolkoztam, óvodáskoromtól kezdve kik is voltak az én legiobb barátaim.

Óvoda, általános iskola alsó- és felső tagozata, középiskola, egyetem.

Hozzá tudnék rendelni mindegyik korszakhoz egy-egy nevet.

És szerencsésnek mondhatom magam, hogy még felnőtt korban is kaptam a sorstól néhány nagyon közeli barátot, akikről tudom, mindig számíthatok rájuk. és ők is rám.

Iván Józsi András Péter Laci Zoli András Zsuzsa.

Ezek a barátságok gyakran elhalványulnak, vagy teljesen eltűnnek az évek során, mert az életünk másképp vagy máshol folytatódik.

Az mindig különleges élmény, ha hosszú idő után ismét találkozol egy ilyen volt közeli baráttal.

Nem utolsó sorban azért, mert az ő sorsát látva akaratlanul is saját életeddel találod magad szemben.

Jelisztrátor Szergej története.

Valamikor így augusztus táján kaptam egy SMS-t, nem is SMS-t, Messenger üzenetet, egy hölgy írt rám, és azt mondta, vagy azt írta, hogy Robina Károlynak a lánya.

És hogy a Robina Károly nagyon sokat beszélt rólam, és mivel most olvasta valahol az én riportomat vagy megszólalásomat, ezért megkérdezi tőlem, hogy emlékszem-e rá.

És engem ez nagyon meglepett, mert én nagyon régóta kerestem Robina Károlyt.

Ez azért lepett meg engem, mert gyerekkoromban a filmben, a Kincskereső kisködmönben ő volt a kis bice-bóca, én pedig Ferkó, és így nagyon sokat játszottunk együtt.

Ráadásul intézeti gyerekként, intézetben nőttem föl, ő is, együtt voltunk nagyon sokat.

Én kerestem őt, mert a közös filmjeink után ő eltűnt az életemből, érdekelt, hogy mi történt vele, hova került, mert örökbefogadták, azt tudtam.

De nem jutottam dűlőre a megtalálásában.

Ehhez képest ez az augusztusi megjelenés a lányától, ez nagyon meglepett.

Azt még tudtam így az évek során, valahonnan, már nem emlékszem, hogy honnan, hogy valaki, aki ismerte őt, talán egy balletintézetis ismerősöm, hogy Robina Károly balletintézetis volt, odajárt tanulni, csak akkor már nem Robina Károlynak hívták, ha nem Komlós Ferencnek, ami engem nagyon meglepett, mert így ezek után törvényszerű volt, hogy nem fogom őt megtalálni, hiszen Robina Károly már nem létezik, csak Komlós Ferenc.

Utána én próbáltam keresni a balettintézeti vonalon, de ott sem tudtam zöld ágra vergődni vele, szóval eltűnt teljesen.

És amikor ez az augusztusi beszélgetés megtörtént, mármint a kapcsolatfelvétel a lányával, akkor telefonon is beszéltünk a hölggyel, és ő elmondta, hogy a papája nagyon beteg, rákos, és hogy kezelésre jár, és hogy szeretné, hogyha meglátogatnám vagy találkoznánk.

De mondtam, hogy én is szeretném, ez nem kérdés egy másodpercig sem, már csak azért se, mert ez egy időbe esett azzal a számomra fontos feladattal, hogy 50 évvel ezelőtt forgatták vagy forgattuk az Utánam srácok című filmet, és ennek kapcsán kértek meg engem, hogy próbáljam meg begyűjteni a filmben szereplő, most pár felnőtteket, akik akkor gyerekek voltak, és így próbáltam Losonci Gábort, Martos Tomit, az ikreket megtalálni.

Kiss Gabi vagy Berkes Gabi, akikkel szintén a filmben játszottam. és ebbe a képbe tökéletesen beleillett Komlós Ferencnek a megtalálása.

Mivel a többieket sikerült megtalálni, sikerült egy beszélgetést is összehozni, sőt egy találkozást a többiekkel, innentől kezdve mondtam a lányának, hogy semmi baj, nekem úgyis kezdődik most egy olyan téli szezon, ahol én nem érek rá, de majd tavasszal visszajövök, és akkor azonnal meglátogatom.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor valamikor március végén kaptam egy újabb, most már nem üzenetet, Messenger üzenetet, hanem SMS-t, hogy Robina Károly nagyon beteg, a ceglédi kórházban fekszik, és haldoklik.

Amikor beszéltem Annával, a lányával, akkor én egyáltalán nem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy nekem most azonnal oda kell menni, hiszen örültem, hogy megvan, örültem, hogy létezik, és hiába beteg, dehát meghalás vagy a halál az nekem ilyenkor olyan messze volt, és azt gondoltam, hogy elég lesz majd nekem találkozni vele valamikor tavasszal, amikor én visszajövök külföldről, mert én télen Ausztriában vagyok mint snowboard-oktató, és ez a munka nekem tart március végéig, és akkor majd áprilisban minden gond nélkül tudok vele találkozni, meg tudom látogatni.

Ez azért is érdekes, mert mint már mondtam, nekem volt egy olyan feladatom, hogy megkeressem a gyerekkori szereplőimet, akár Kovács Krisztiánt vagy Losonci Gábort, akiről azt a hírt is hallottam, hogy ő meghalt.

És ezek után az, hogy ő él és létezik és találkoztam vele, ez egy akkora csoda volt, mint idel Lacháza.

Ugyanígy gondoltam Robina Károlyra is, vagyis Komlós Ferencre.

Ráérek majd vele találkozni, mert most fontosabb az, hogy én kimenjek dolgozni külföldre.

De ez így sem igaz, egyszerűen csak a felelőtlenségemnek tudható be az, hogy én ezt nem azonnal gondoltam így.

A lényeg az, hogy valamikor március végén jött újból egy SMS, hogy Robina Károly kórházban van Cegléden, és hogy nagyon rossz állapotban van, haldoklik.

Jeleztem Annának, hogy én nem tudok most Ausztriából hazautazni, és hogy mit tudnék valamit a dolgokban tenni.

És akkor hirtelen beugrott, hogy úristen, hát a 21. században ott van a telefon, akkor tudunk videón kommunikálni, és kértem, hogy kapcsolja be a videót, és Messengeren keresztül létrejött ez a videós kapcsolat.

Odatette Robina Károly, a Kis bice-bóca, most már idős ember elé.

Én azonnal felismertem, és az egészben a legjobb, hogy ő is.

A felismerés azért volt érdekes, mert 40 éve nem láttam őt.

Erőtlenül, gyengén beszélt, de megismert, tudtunk pár szót váltani.

Én igazából semmi komolyat nem mondtam, nem kérdeztem, hogy hogy van meg mint van, mert tök fölösleges volt, inkább azt próbáltam, arra próbáltam őt bíztatni, hogy tartson ki, legyen erős, én két hét múlva otthon leszek, és akkor azonnal rohanok hozzá, és akkor tudok vele találkozni, és hogy végtelenül örülök annak, hogy végre előkerült, mert nekem ő egy talány volt, hogy hol volt, hova tűnt, mi lett vele?

Ennek az egyik előzménye, hogy nem csak intézetben voltam 8 évig, hanem előtte ilyen hetes óvodába is jártam.

És a hetes óvodából Robina Káróllyal vittek minket közösen ebbe az intézetbe.

Minket a gyerekkorunk legelejétől összekötött a sors, hogy utána majd az örökbefogadás miatt el is válasszon.

Három filmben játszottunk együtt, ezért nekem egy olyan valaki volt, aki nem egy átlagos gyerek a többi között, hanem, mintha a testvérem lett volna, lehetne ezt mondani.

Amikor az ágyon ott láttam, és borzasztóan rossz állapotban volt, és amikor a telefonban a videón láttam, hogy ő ott van az ágyon, és én nem tudok mit tenni az ügyben, nem tudok odarohanni, mert elválaszt sok kilométer, szinte megkukultam, és nem tudtam mit is mondhatni neki.

Viszont ami nagyon érdekes volt, és ezt a lánya is utána megerősítette, hogy a Kis bice-bócának, a Robina Károlynak, aki Komlós Ferenc, kicsordult a könny a szeméből, és ez annyira megható volt, annyira jó érzés volt nekem is, hogy találkozom valakivel, akit 40 éve nem látok.

És, mint már mondtam, a beszélgetés nagyon lassan és zaklatottan folyt az ő részéről, én meg őt bíztattam és erősítettem abban, hogy tartson ki, nem sokára otthon leszek.

És úgy lett vége a beszélgetésnek, mondta, hogy elfáradt, és nem tud többet már mondani.

Annával még annyit sikerült beszélni a videó beszélgetés után, hogy kértem, hogy tartson ki az apja mellett amennyire csak lehet, erősítse.

Mondja gyakran neki azt, hogy én jövök, jövök, jövök, mert talán ez erősíti őt lélekben, hogy átvészelj ezt a nehéz időszakot.

Így vége is lett a beszélgetésnek, majd egy hét múlva jött az SMS, hogy apa meghalt.

Nagyon-nagyon rosszul érintett.

Nemcsak a halál miatt, mert azt gondolom, hogy az a természetes dolog, hogyha valaki meghal, akkor a sajnálat az megjelenik, hanem... szóval, amit ez a fájdalmas veszteség akkor világossá tett számomra, amivel én valahol már mindig gondoltam, de nem volt ennyire soha sem kikristályosodva, hogy a halogatás az az élet legnagyobb illúziója.

Nincs holnap, csak ma van, és ezért minden találkozást, minden beszélgetést, minden kapcsolatot, ezt most kell megragadni.

A közös dolgainkat, a barátainkat, a sporttársaimat, ismerőseimet, én nagyon sok fényképet csináltam, és most amikor végignéztem a fotóalbumomat, nem digitális, hanem valódi, analóg fotóalbumot, akkor találtam egy csomó fényképet, amin én nem vagyok rajta.

Nagyon sok olyan ember van rajta, akik az én barátaim, ismerőseim, akikkel együtt csináltunk dolgokat, de hogy ha majd a fiam kezébe kerül, mert én már nem leszek, akkor ezt úgy fogja kidobálni, mint a szél.

Tehát számára ez a világon semmit nem fog jelenteni.

Ezért én eldöntöttem azt, hogy ezeket a fényképeket én visszaadom azoknak az embereknek, akik rajta vannak.

Nemcsak azért, mert így újból fölveszem a kapcsolatot velük, hiszen vannak, hogy kötük olyanok, akikkel szintén legalább 30 éve, 20 éve nem találkoztam, hanem egyszerűen számukra ez a fénykép ugyanolyan fontos lesz majd az ő családjukban, mint amilyen nekem fontos volt az az ismeretség, hogy együtt voltam Robina Károllyal, akivel sikerült találkoznom, ha csak rövid ideig is.

De inkább az, hogy nincs holnap, most, ezt most kell megcsinálni.

És az életem is erről szól egyébként, hogy most már nem tervezek azt, hogy mi lesz jövőre vagy holnap, nincs holnap, ma van.

Pár nappal ezelőtt fölhívtam Annát, és elmondtam neki, hogy jövök beszélni egy podcastban, igaz történetekről, és ezt szeretném elmesélni ezt a fájdalmat, vagy ezt, ami nekem nagyon rosszul esett történetet, és akkor ő nagyon sok mindent elmesélt a papájáról.

Aminek azért örülök, mert így legalább egy picit belecsöppentem az ő életükbe is.

Elmondta, hogy Robina Károlyt az örökbefogadás után az eredeti szülei próbálták megtalálni.

Nem úgy adták örökbe, hogy a szülők beleegyeztek.

És aki örökbefogadta, az olyan fontos státuszban volt, hogy neki azt is sikerült elintézni, ezért lett a neve is megváltoztatva, hogy ne találják meg, és így a szülőknek megint elveszett a kis Károly, és amikor meghalt az örökbefogadó, akkor Robina Károly hirtelen egy ilyen légüres térbe került, és újból intézetbe került.

És az iskola után szakmunkásképzőbe járt, ahonnan szintén kiesett, és napi munkákból élt.

Találkozott a feleségével, abból születtek a gyerekei, két gyereke volt, két lánya, és a borzasztó ebben az, hogy az egyik lányát még Robina Károly még életében elvesztette, pont a betegsége előtt.

De azt is elmondta Anna, hogy a papájuk eleinte nagyon-nagyon rosszul viselkedett velük.

Alkoholista volt, bántotta őket, kiabált velük.

A második házassága után, ahol szintén elvesztette a feleségét válás miatt, onnantól kezdve ő megváltozott, és onnantól kezdve mint egy vezeklésképpen teljesen másképp viszonyult a gyerekeihez.

Próbálta jóvátenni azokat a dolgokat, amiket előzőleg csinált, és ez nagyon közelhozta a családot egymáshoz.

És ezért volt fájdalmas az egyik lányának a halála, aki teljesen váratlanul halt meg, és olyan dologban, amire nem lehetett készülni. ♬ ♬ Óhatatlanul is fölmerült bennem az, hogy mi, intézeti gyerekek, akiknek nincsen apaképe, hogyan tudunk megfelelni azoknak a idézőjelben elvárásoknak, amit egy apának kell gyereke felé mutatni.

Én mindig arra próbálom őt terelni, hogy ne úgy nézzen rám, mint egy apára, hanem, mint egy társra.

Egy olyanra, aki neki jót akar, és amit csinál, lehet, hogy ő most nem fogja értékelni, de amikor majd felnő, akkor majd eszébe be fog jutni az, amit én minden gyereknek elmondok, amikor konfliktusba kerül a szüleivel, hogy életünk egyik felét a szüleink, másik felét a gyerekeink teszik tönkre.

Ezt természetesen irónikusan értem.

Ebben van egy csomó vicc, de mint tudjuk, minden viccben van valami igazság. ♬ ♬ Jelisztratov Szergej orosz-magyar származású magyar gyerekszínész, színész, lemezlovas, snowboard- és wakeboard edző.

Gyerekszínészként játszott tévéfilmekben, sorozatokban és játékfilmekben is.

Nagyjátékfilmes szerepei közül a Kincskereső kisködmön a legismertebb, amiben ő volt Ferkó.

Ezen kívül komoly eredményeket ért el a vízisportokban is.

Fiatalkorában a vízisíeléssel kezdte, ebben magyar bajnok is lett, és innen váltott wakeboardra.

Szergej wakeboard és snowboard versenyző és oktató. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@igaztörténetek.hu e-mailcímre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, iratkozz fel az Igaz Történetek podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#125 Ferkó és a kis bice-bóca – Jelisztratov Szergej”

Miről szól ez az epizód: „#125 Ferkó és a kis bice-bóca – Jelisztratov Szergej”?

Heller Gábor az Igaz történetek podcast soron következő epizódjában gyerekkori barátságokról elmélkedik, kiemelve a barátságok fontosságát és azt, hogyan változnak az évek során. Felidézi a Kincskereső kisködmön című filmben játszott partnerét, Robina Károlyt (polgári nevén… Az epizód a Igaz történetek – Podcaster.hu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 06..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#125 Ferkó és a kis bice-bóca – Jelisztratov Szergej”?

Fő témái: gyerekkori barátságok, barátság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#125 Ferkó és a kis bice-bóca – Jelisztratov Szergej”?

Megjelenés: 2025. 11. 06.. Hossz: 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek-podcaster-hu/125-ferko-es-a-kis-bice-boca-jelisztratov-szergej

Több epizód a Igaz történetek – Podcaster.hu-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az "Anya csak egy van" című epizódban egy szülő elvesztéséről beszél, és arról, hogy ez a fajta veszteség hogyan hathat ránk. Az epizód azt vizsgálja, hogy mit tan…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő mesél pályafutásáról és arról, hogy találkozhatott példaképével, Whitney Houstonnal.

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Egy pályakezdő pedagógus váratlan helyzetbe kerül, amikor egyik diákja nem akar hazamenni az iskola után. A tanárnő rádöbben, hogy túllépve munkaköri kötelességein, segítenie kell…

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta mélyrehatóan tárja fel, hogyan formálták őt a szülei tanításain túli gyermekkori élmények. Az epizód a múltbéli pillanatok jelenre gyakorolt hatását vizsgálja.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő az előadás közben átélt színpadi leblokkolásról és az ebből szerzett tapasztalatokról mesél. Az epizód a lámpaláz leküzdését és a magabiztos színpadi jelenlét…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy majdnem halálos autóbalesetről mesél, amely 1993. július 23-án történt Fót közelében. A műszaki hibás autója miatt átsodródott a szemközti sávba, és frontálisa…

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter arról beszél, hogy hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadjon budapesti otthonában, és ezzel nemcsak egy gyereknek szerzett örömet, hanem új családra is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea az Igaz történetek #132 epizódjában arról beszél, hogy egy városi ember hogyan kerülhet bensőséges érzelmi kapcsolatba egy rovarral. A téma "Minden élet számít" címe…

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész barátnője elhatározzák, hogy új fejezetet nyitnak az életükben, és egy olyan vállalkozásba fognak, aminek semmi köze addigi életútjukhoz vagy isk…

  • #129 A továbblépés mindig fájdalmas – Fejős Éva

    Fejős Éva író a változásról és továbblépésről beszélget, kiemelve, hogy a saját sorsunk kezünkbe vétele erőt ad a jövőre. A beszélgetés során az élethelyzetek mögött rejlő tanulsá…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból