Igaz történetek

#88 Egy kudarc után – Pekár István

· PT18M24S

Összefoglaló

Pekár Istvánnal arról beszélgetünk, hogyan kezeljük, ha nem sikerül elérni a céljainkat, a kudarcélményt és hogyan szerezhetjük vissza az önbizalmunkat.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2024. 10. 09.
Hossz
18 perc
Témák
kudarcélmény, önbizalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz Történetek podcast, Én Heller Gábor vagyok. ♬ ♬ Van egy célod, amit nagyon el akar érni, de nem sikerül.

Csalódott vagy, elveszíted az önbizalmad, esetleg másokat hibáztatsz.

Mindenkinek megvan a saját stratégiája, hogyan kezelje a kudarc élményét.

Pekár István arról mesél, mihez nyúlt vissza az életében ahhoz, hogy a veszteség érzését új megvilágításban lássa. 22 éves voltam, amikor ezt történt.

Egyetemre jártam, és mindig szerettem írni, meg voltak ilyen akkor még kisebb amatörfilmes próbálkozásaim.

Emlékszem, hogy éppen a neten böngésztem valamelyik este.

Láttam, hogy a Megafilm Kft-nek volt egy forgatókönyvíró pályázata, ahol kifejezetten pályakezdő, és főleg fiatal forgatókönyvírókat kerestek.

Az volt az egyik kitétel, hogy Magyarországgal kapcsolatos igaz történeteket kell írni, és arról egy sorozattervet kell készíteni.

Akkor nagyon érdekelt egyébként, meg mind a mai napig, a 90-es évek magyar alvilága, mert soha nem készült róla igazából egy jó átfogó, komplex film vagy ami tényleg elmondja a lényegét, meg egy olyan kritikus szemléletet tud adni.

Nekem volt egyébként sok sztorim, meg sok olyan ember, akivel beszélgettem, és ebben benne volt, és akkor úgy döntöttem, hogy írok róla egy szinopszist, és akkor megpróbálom, hogy mi lesz.

Megírtam, pár nap alatt beküldtem, és akkor mit ad isten továbbjutottam az első fordulóból.

Behívtak egy személyes elbeszélgetésre.

És végül pár hét alatt 155 jelentkezőből ötöt választottak, és én is közte voltam.

Emlékszem, hogy az egyetemen hívtak fel, és akkor láttam, hogy ismeretlen szám.

Már sejtettem, hogy ez a társaság lesz az, mert nem sokan szoktak ismeretlen számról hívni.

Mondták, hogy bekerültem, és hogy a Bendi Balázs lesz majd a mentorom, aki ugye ott a Megafilm Kft-n belül több projektben is, kisebb-nagyobb produkciókban is részt vállalt íróként vagy valamelyen kreatív szakemberként.

Utána kezdődött egy egyéves folyamat, ami egy forgatókönyv fejlesztési illetve, hát magát ezt az egész sorozatnak az írásos anyagának a kidolgozásáról szólt.

Nagyon jó volt, mert maga a Megafilm Kft Kálomista Gábor vezetésével odafigyelt arra, hogy amiért mi pályakezdő emberek vagyunk, ott bele tudjunk tekinteni.

Tehát forgatásra elmentünk, különböző filmbemutatókon vehettünk részt.

Sok szakember segített nekünk.

Bendi Balázs is egy nagyon jó mentor volt, mert olyan dolgokat el tudott mondani, ami fontos volt.

Gyakorlatilag egy éven keresztül megírtuk ezt a forgatókönyvet, megírtuk a sorozattervet.

És emlékszem, hogy napról napról egyre több volt bennem az izgalom, mert egyszerűen egy olyan komplex sztorit tudtam összerakni, meg ahogy írtam az egészet, csak úgy folyt az egész, meg a dinamikáját is jónak éreztem, és az volt bennem, hogy ez egy nehéz sztori egy komoly mondanivalóval meg komplexitással rendelkező valami.

Az volt bennem, hogy én tudom ezt a témát a legjobban így ilyen keretek közé szorítani, és hogy hát valószínűleg én majd nyerni fogok.

Az volt a lényege magának ennek a forgatókönyv-fejlesztési pályázatnak, hogy amelyik pályamunkát az öt közül kiválasztják, azt a Megafilm kft meg fogja valósítani.

És magának ennek a kihirdetésének a dátuma Megafilm kft 25-dik évfordulója volt, 2022. márcus 30, csütörtök.

Megcsináltuk a tervet, beadtuk, tűkön ültem, és emlékszem, hogy a Thália színháznak a téli kertjében volt ez a rendezvény.

Nagy puccos dolog, ahogy annak lennie kell.

Ez egy egész napos program volt mindenféle kis formalitással.

A kötelező köröket le kell futni, és emlékszem, hogy akkor leültünk, oda a színházba.

Mi ültünk legelöl, akik pitchelik ezt a sztorit, mert pitchelni is kellett, be kellett mutatni egy pár percben, hogy miért a mi filmtervünk vagy sorozattervünk az, ami működni fog.

És én voltam a legelső, akinek elő kellett adnia.

Szépen felkonferálták, hogy miről is szól.

Különböző emberek beszéltek a Megafilmnek a 25 évéről, hogy mik is történtek.

Magára a pitchelésre egyébként 5 percet kaptunk.

Én sose vagyok az az embertípus, aki ilyen cicerói körmondatokban majd neki fog állni, és akkor mindenféle klisét elmond, hogy Fú, hát ez mekkora produkció.

Én őszinten szoktam a barátaimmal és mindenféle emberrel beszélni, nem szoktam itt kertelni.

Előadtam magát a pitchet, és úgy történt minden, ahogy szerettem volna, szóval nem is volt, amit kihagytam, nem is raktam bele extra információkat, nem botlottam meg, nem ismételtem magam.

Elégedett voltam vele, ha már ilyen jól sikerült ez a sorozatterv, ez is jól sikerült, akkor már csak én nyerek nem?

Miután meghallgattam a többieket is, meg azért egy kicsit tisztában voltam, hogy mik voltak azok a sorozattervek, amiket ők is kidolgoztak, én nagyon bizakodó voltam, mert én mindig úgy vagyok, amikor mondjuk írok vagy filmet készítek, vagy akármilyen kis művészeti produktumot állítok elő, hogy az ember akkor tud jó alkotást csinálni, hogy ha kockázatot vállal, és ha olyan dolgot csinál, amit előtte nem nagyon mertek megpróbálni, vagy nem olyan módon.

És úgy gondoltam, hogy ez a sorozatterv pont belenyúl azért egy olyan zónába, amiről még nem beszéltek, meg azért kihatással van mind a mai napig a magyarok életére, hogy milyen volt a 90-es évek, a rablókapitalizmus.

Úgy gondoltam, hogy ebből egy nagy dolog ki tud jönni.

A többieké sem volt rossz, valaki kisebb kockázatot vállalt, valaki maradt a biztos talajon.

Visszajöttünk a szünetről, jött az eredményhirdetés, és itt az eredményhirdetésnél mindig vannak ilyen kis kötelező dolgok: közönség kedvenc, életműdíjat kiosztanak.

Ezek szépen lementek, és akkor jött az, hogy ki hirdették, hogy kinek a filmtervét fogják megvalósítani.

Egyik barátom eljött velem, és akkor fogta a vállamat, emlékszem.

Ő eggyel mögöttem ült, és akkor...

Na most robbantjuk itt az iparost!

Nem én lettem, akit kiválasztottak.

Természetesen gratuláltam a srácnak, aki nyert.

Érthető, hogy miért ő lett, mert ugye van, amikor a komplex sztorit választják, van, amikor pedig az egyszerű, megvalósíthatóbb és ember közelibbet.

Ő nyert, őt látták jobbnak aznap, El kell ismerni, nem szabad soha a kifogást keresni.

Én gratuláltam neki, de azért egy világ omlott össze bennem akkor, mert hát amikor egy évig készül valamire az ember, és alárendeli magát annak, hogy a maximumot hozzaki magából.

Hát én illúzió rombolónok tudhatni, hogy akkor őt nem látták jónak.

Emlékszem, hogy vége lett az eseménynek.

Ott még egy ilyen kis beszélgetés, hepajkodás megvolt, de én abban sem nagyon akartam részt venni.

Körbementem, elköszöntem az emberektől, nem volt kedve ehhez.

Azt se tudtam, hogy most előre, hátra, jobbra, balra.

Felszálltam a villamosra, elmentem a Rákóczi térre, és ebbe a kis angol kocsmába beültem, ami ott van, kikértem egy korsó világost, és ilyen céltalan volt akkor a helyzet.

Úgy döntöttem utána, a családunknak egyébként van egy farmja Nógrád megyében, egy Herencsény nevű kis község mellett.

Ez gyakorlatilag teljesen el van zárva a külvilágtól.

Magának a farmnak a bejárata is 3 km-re van a legközelebbi lakott településtől.

Mi bivaly- és szamár tenyésztéssel foglalkozunk, de e mellett vannak hobbiállataink is, két Shetland póni, Tommy és Jimmy, a Nagymenőkből a két maffiózó, meg egy Boston nevű lovunk, egy muraközi hidegvérű, egy szép nagy ló.

És akkor úgy döntöttem, hogy lemegyek oda kicsit kipihenni ezeket, vagy átgondolni, hogy mi is van, mert hiába jött ez a lehetőség, meg hiába tök jó, hogy egy csomó ember közül engem választottak ki, mégis elégedetlenség volt bennem az egész élettel kapcsolatban, hogy most nem engem választottak ki, most mi lesz ezután, mit fogok csinálni.

Szerintem az teljesen természetes, hogy egy ilyen esemény után az ember elgondolkozik, hogy hiába ölt bele ennyit, de hogy vajon van ehhez tehetsége?

Ezt tudják az emberek értékelni?

És akkor ezek a kétségek meg ilyen krízishelyzetek előjönnek az emberben.

Szorong is emiatt, hogy akkor mi lesz ezután?

Változtatnia kéne az életén, hogy azt amit szeret, amit csinált, ez nem jó, meg nincsen semmilyen kifutása?

És akkor lent voltam ott Nógrád megyében, ott voltam a farmunkon, kétségbe voltam esve, csak úgy néztem ki a fejemből, és akkor eszembe jutott két történet korábbról.

Az első, ami bevillant, az 2021 decemberében volt.

Akkor történt az, hogy az egyik munkatársammal, Robival sétáltunk, és éppen a bálákat osztottuk ki, a takarmányt a bivalyok között, és a bivalyokról annyit kell tudni, hogy amíg a bivalynál magasabb valaki, akkor azt tisztelik az állatok, általában félnek tőle, még ha többen is vannak nem támadják meg.

De abban a pillanatban, amikor lentebb kerül a szemmagasságánál valaki, akkor könyörtelenül rámennek a bivalyok.

Hatalmas szarvuk van, és van egy tipikus ilyen körkörös mozgása, amikor támadnak a bivalyok, egy embert simán ki tudnak belezni.

Egymást is nagyon durván meg tudják sebezni, de egy embernek esélyen nincs, főleg ha több támadja meg.

Sajnos nekem az ismeretségi körömben is meg ilyen különböző környékben élő farmokon is volt már olyan, hogy vagy szamarak vagy bivalyok halálra sebeztek valakit.

Nekünk ebből soha nem volt problémánk, de aznap történt az, hogy mentünk éppen Robival takarmányozni, takarmányt kiosztani, és elcsúsztam egy ilyen jeges folton, ami pont egy kis domboldalban volt, ahogy jövünk le ott a völgybe.

Elcsúsztam, négykézlábra kerültem, és körben voltak a bivalyok, ették a takarmányt, de pár bivaly, aki gyakorlatilag úgy várt vagy csak úgy nézett előre, észre vették, hogy én négykézlábra kerültem, és csak hallottam a dobogást a hátam mögött, hogy valami hatalmas közeledik. 600-800 kg is van egy ilyen állat.

Akkor hallottam, hogy Robi kiált nekem.

Már nem is emlékszem, hogy mit kiáltott.

Így a perifériás látásommal láttam, hogy jön valami bal oldalról, és akkor gyorsan elugrottam jobb oldalra.

Centiken múlott, hogy ez az állat nem ment nekem.

Elugrottam, felálltam, és akkor utána látszott a bivalyok személyben, hogy "á, ez már nem éri meg." És akkor továbbmentek, de addig az egy pillanatig azért ott nagyon a levegőben volt minden, szó szerint minden itt az élettel kapcsolatban.

Mert ha egy ilyen feldönti az embert, akkor rámegy a többi és vége van, nem is tud mit kezdeni.

A munkatársa nem tudja leszedni.

Rámegy az emberre három ilyen állat.

És ez volt az egyik történet, ami eszembe jutott, amit tényleg hajszál híján úsztam meg, és abban a helyzetben, amikor ez megtörtént, nem is az, hogy megijedtem, meglepődtem.

Ilyen sokkhelyzetbe kerültem, és utána felálltam, és gyakorlatilag folytattuk tovább a munkát.

Elmondtam pár embernek ezt a történetet, de úgy voltak vele, hogy igen, ez megtörténhet.

Édesapám amúgy sem egy olyan érzelmi impulzitásáról híres ember.

A másik történet, ami eszembe jutott, ez pedig még korábban történt, körülbelül olyan 19 éves lehettem, szóval a bivalyos történet előtt még évekkel.

Amikor még nem fagyott mindenhol Nógrád megyében, de akkor éppen, ha mondjuk egy völgybe lementünk, akkor ott már minusz fok volt, és le volt fagyva az út több helyen.

Édesapámmal mentünk autóval Budapestről a telephelyünkre, erre a kis farmra, és bekerültünk egy kis völgybe, ahol nem vettük észre, vagyis édesapám az autóval nem vette észre, hogy már le van fagyva az út.

Ez nem egy masszív autó volt, akkor egy Peugeot-nk volt, egy ilyen kis családi autó.

Megpördült az autó, nekicsapódott a szalagkorlátnak, az elejét lezúzta, aztán megpördült az autó, és a hátulját is szétütötte.

Ez az autó régebbi volt, még légzsák se működött benne.

Minden, ami a biztonságért felelős, az körülbelül semmi nem volt benne.

Nagyon nagy szerencse volt, hogy ezt megúsztuk, és amikor kihívtuk az autómentőket, hogy legalább az út széléről vigyék el ezt az autót, akkor mondták, hogy ez egy baromi nagy csoda volt, hogy ezt sérülés nélkül... mert egyikünk se sérült meg, ez nagyon fontos, hogy egyikünk se sérült meg, mert pont az elejét meg a hátulját kapta el.

A kocsi az körülbelül úgy nézett ki mintha egy papírgalacsint eltépünk, és a vasak úgy voltak benne széttörve, mintha a papírt tépték volna el.

Mikor elkezdett kipördülni az autó, amikor megcsúsztunk, akkor édesapám a jobb kezével így a mellkasomat megnyomta az anyós ülésen ilyen védelmező jelleggel.

Ha nem is egy impulzív ember érzelmileg, meg nem is egy olyan ember, aki annyira kimutatja az emberek felé az érzelmeit, azért látszott, hogy egy ilyen helyzetben benne van az, hogy védelmezze a fiát, én ezt vettem ki belőle.

Megtörtént a baleset, és szintén ugyanaz volt, hogy kissé ilyen sokkos helyzetben voltunk.

De nem az, hogy megijedtünk, hanem meglepődtünk, hogy ez megtörténhet.

És akkor emlékszem, hogy néztem egyet, így széttörve minden körülöttünk, meg így elrepültek az autó darabjai, és akkor kinyitottam az anyósülésnek az ajtaját, kiszálltam, és olyan tükörjég volt, hogy azonnal elcsúsztam a jégen. ♬ ♬ Napok óta ettem magam.

Gyakorlatilag sikertelenségnek vettem ezt az egész dolgot, ami történt.

És amikor ezt szembe jutott ez a két történet, elgondolkoztam, és amikor visszamentem Pestre, akkor minden más megvilágításba került.

Ugyanaz a környezet fogadott, de teljesen máshogy láttam mindent.

Előtte azt hittem, hogy egy kötelező velejárója az, hogy például engem ide beválogatnak, és kudarcként fogtam fel azt, hogy az ötből nem én lettem az első.

De ezután a halálközeli élmények után azt kellett átgondolnom, 155 emberből ott a kiválasztottak között én is benne voltam.

A lehetőséget kell értékelni, és nem kell mindig a legtöbbet akarnunk, a legnagyobbat, hanem örülni kell azoknak a dolgoknak, amiket megad az élet, és menni kell tovább csinálni. ♬ ♬ Pekár István kezdő filmesként már több hazai és nemzetközi díjat és jelölést kapott.

Jelenleg a málenkij robotról készül kisjátékfilmet forgatni.

Emellett, ahogy hallottuk, a család nógrád megyei gazdaságában is dolgozik, ahol bivalyokat és szamarakat tenyésztenek az európai piacra. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható vagy mulatságos…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Pekár István

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#88 Egy kudarc után – Pekár István”

Miről szól ez az epizód: „#88 Egy kudarc után – Pekár István”?

Pekár Istvánnal arról beszélgetünk, hogyan kezeljük, ha nem sikerül elérni a céljainkat, a kudarcélményt és hogyan szerezhetjük vissza az önbizalmunkat. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 10. 09..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#88 Egy kudarc után – Pekár István”?

Fő témái: kudarcélmény, önbizalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#88 Egy kudarc után – Pekár István”?

Megjelenés: 2024. 10. 09.. Hossz: 18 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/88-egy-kudarc-utan-pekar-istvan-erhup775

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból