Mindenségit!

Tőlünk, Nektek: BUÉK!

· PT1H21M55S

Összefoglaló

A Mindenségit! podcast karácsonyi adásában a műsorvezetők személyes hangvételű beszélgetést folytatnak az év végéről, az élet egyszerű szépségeinek fontosságáról és a szeretteikkel való együttlét örömeiről. Az adásban ajándékozás, közös sörözés és személyes élmények megosztása…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 12. 31.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely
Témák
karácsony, év vége, ajándékozás, személyes beszélgetés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Kúzom és akkor meg. >> És ugyanígy fog kinni.

Jobb >> most nem akarod kipróbálni. >> Milyen állapotban van? >> Na >> egyébként hát most a nézettség kell.

Hm. >> Hát egy csomban csinálják ezt, hogy ilyen anyádat, [nevetés] vagy ilyeneket. >> Szóval a gyerekek ilyeneket esznek.

Legosszabb de édes. >> De amúgy rendesen jó.

Tényleg mi történik most? >> Hogy jó? >> Én nagyon ragaszkodtam ehhez, hogy most találkozzunk és nagyon most ez már >> de igen.

Ez most be fölvezeted egy karácsonyhoz illendő beköszönst mondod, hogy valami mit fog történni.

Mond >> persze ezt már ugye hallgatják a nézők, amit most megkérdeztél.

Igen, ez a karácsonyi találkozónk. >> Hú, de jól kezdődik. >> És [nevetés] én arra gondoltam, hogy valahogy olyan tényleg akkora káosz van mindenhol a személyes életeinkben, a világban, mindenhol, hogy most üljünk le, ha csak egy fél óra lesz, akkor is, és próbáljunk meg egy kicsit így csak úgy egymással beszélni.

Nyilván nem akarok senkit rákényszeríteni, hogy ugyanazt tegye, mint én, de a magam részről azt fogom tenni, hogy megpróbálok most kizárni mindent következő 40 percre. ami ezen a szobán kívül van.

És azzal fogom kezdeni, hogy adok nektek egy kis ajándékot. >> Na. >> Azta! >> Igen, igen. >> Ide kellett volna vennem a kamerát. >> Én abban a reményben, nem, hanem hogy >> heroint. >> Jézus! [nevetés] Á, >> ez ez lesz.

Igen, ezér >> igen ez lesz a síphele. >> Ez >> azta >> a izé scientistől >> finom kisöröcske.

Hát innen >> mond, hogy karamellás. >> Arra kérlek titeket, hogy válasszatok. >> Figyelj Gergő, ne haragudj, de hát pohár nélküli azt nem tudjuk megni. >> Teljesen világos. >> Na tessék, itt van ez a tiéd. >> Igen.

Képzeld el, hogy a Zaher Gábornak ez a kedvesc söre ever. >> Komolyan?

Mármint konkrétan ez. >> Igen, igen. >> Én a kafisatzom.

Én akartam azt >> a fis tiéd. >> Nem, nem, nem.

Odaadod a gépet. >> Aha. >> Köszönöm szépen. >> Nekem jó dobozból is jó. >> Ó, de kár.

Nagyon nem illendő. >> Nem jó, akkor kiöntöm. >> Kábé ugyanolyan, minthogyha bart üvegből.

De amúgy jó lesz a kezed benne, csak >> ráadásul én valamelyik adásban ezt is mondtam, mert már újat nem tudok mondani, csak egyszerűen ki vagyok attól, hogyha az emberek azt mondják, tudod, ilyen főleg ilyen nagymamáknál a szokás, hogy el van rakva az az étkészlet meg pohárkészlet, amit kizárólagosan valami jeles alkalmakkor vesznek elő.

Igen, >> én nekem meg minden áldott nap egy nagyon jeles alkalom, ezért nagyon szeretem, hogyha mindig megadjuk a módját, bármit is tessék. >> Na, sejtettem, hogy ide fog kivezetni ez a történet. >> Ez egy jó dolog. >> Igen.

Ciccent >> sokkal jobban esik.

Figyelj, egy bort is jobb meginni akármilyen szar lőre, akkor is, hogyha gyönyörű szép >> szar lőre [nevetés] >> ki kitöltöd egy pohárba, és úgy iszod meg. >> Na és én vagyok az első, aki Gergő, nagyon köszönjük. >> Igen.

Hát nagyon kedves kedves egészség.

Mi >> miérre fölkaptuk mi ezt? azért, mert tényleg mondom, szeret >> az van, hogy nekem a karácsony elég sok éve igazából nem jó.

Tehát, hogy frusztrálódom tőle, nem tudom, szorongok és most idén talán tizenvalahány éve először azt érzem, hogy hogy is sikerül átélnem azt, hogy hogy jobban szeretettel állnom mindenhez, ami ér ezekben a napokban.

És és szeretném ezt veletek megosztani.

Szóval ennyik semmi különös, csak egy egy gesztus, hogy >> igyunk együtt sört. [nevetés] >> Hát jó, ezzel olyan ritkán szokott előfordulni.

Hát velem ugye viszonylag ritkán ezt azt a sört. >> Igen, de tényleg inkább ez a nekem ez egy ilyen rituális szerű most veletek, és egy csomó olyan dolog történt velem a napokban, ami ráébresztett arra, hogy mennyire szerencsés ember vagyok és ez is, hogy mi együtt lehetünk nekem egy ilyen >> mesél mi történt?

Mi az, ami rá? >> Hát például nagyjából 60 perccel ezelőtt majdnem meghaltam itt a stúdióban, mert majdnem ráesett rámesett 100 kgs, de pont a fejem föld volt.

De például egy nagyon jó barátomról kiderült, hogy márákja van, és az is kiderült utána, hogy hogy olyan mellákja van, amit meg fognak tudni gyógyítani szinte biztosan.

És így azt érzem, hogy [ __ ] meg, ez annyira tehát akkora szerencse, hogy milyen milyen jó tud lenni az élet akkor is, hogyha nehéz, de de van kiút és hát ilyen dolgok, ilyenek és úgy érzem, hogy ez egy jó időpont ezért hálát adni nekem és csak szerettem volna megköszönni amúgy, hogy vagytok.

Ugye nemrégiben volt alkalmam napokat tölteni a Magyar Hospice Alapítvány Kenyeres utcai óbudai épületében, ahol nagyon sok embert ültettünk egy időgépbe és beszéltettük arról, hogy kinek mi jut eszébe a gyermekkoráról, meg hogy a halál közelsége az mennyire járul hozzá ahhoz, hogy az ember mind a mindennapokat tudja értékelni.

És a Csáyi Sándor mesélte el, hogy ő önkéntesként elkezdett bejárni ebbe az épületbe, és egyszer csak volt egy bácsi, akinek már nagyon kevés volt már hátra, tehát tényleg nagyon-nagyon közel volt az elmúláshoz. és a meséli, hogy ez a bácsi kinézett az ablakon, egy tavaszi időszak volt, és nyíltak a játszintok, és azon az futott át a Csányi Sándornak a fején, hogy hát mennyire szörnyű, hogy ez az ember most kinéz, és biztos mennyire elkámpicsolódik, vagy még inkább magáboroskod, ha lehet egy ilyen állapotban még inkább magunk magunkba boroskodni, hogy hogy basszus vége van, és hogy nem fog h hogy nem fogja többet ezek ezeket a gyönyörű növényeket látni.

És ehhez képest a bácsinak az arcán valami földön túli boldogság és jó kedély futott végig, mert hogy egyszerűen még még látja.

Mert még mert még van, és akkor amikor ő már nem lesz, akkor is itt lesz.

És szerintem ezek nagyon fontosan tanítások, hogy hogy ne csak akkor vedd észre ezeket a jeleket, hogy mennyire szerencsés ember vagy, amikor ilyenek vannak, hanem próbáljátok meg minél többször ennek örömére emelem poharam rátok.

Hm. >> Ti nem azt akartok inni, vagy? >> De csak azt szeretném, hogy Attila válasszon. >> Ja, akkor nem f nem teszek. >> Bocsi, figyétek, ebbe meg valami izé, >> valami kis ilyen darabkák úsznak, mintogyha valaki Te, Gergő, >> Vidi >> nem nyúltal ehhez? >> Nem, főleg nem úgy, ahogy kérdez, >> nem lehet, hogy élesztő darabkák. >> Tudod a redz gomb.

Oké. >> Tudod, [nevetés] hogy >> ezt választottam. >> Jól, jól választottál.

Bár én beérem a folyékony kokainnal is.

Kóstiztad már őket? >> Nem. >> Tehát akkor teljesen random választottá, >> de a liquid kokaint azt kóstoltuk, nem?

Amikor itt volt a Tomi. >> Ráadásul mondom Zaher mondta. >> Fú milyen színe van.

Odanézz. >> Gyönyörű. >> Azta >> a 13-ból legalább az egyik söre az. >> Azt a mindenit.

Az jutott egyébként eszembe, Robi, most arról, amit meséltél, hogy pár nappal ezelőtt látogattam meg 90 év 92 éves barátomat. van nekem egy ilyen, egy nagyon bölcs ember, és nagyon szeretek vele diskurálni, és annyira friss szellemileg lelkileg fizikailag és akkor ő szokott úgy elengedni, mikor mikor elindulok tőle, hogy hogy nagyon megölel, és akkor mindig mondja, hogy hogy na Évike, addig gyere, amíg vagyok.

És hogy de hogy ezt olyan mosoljam, hogy tényleg vár amíg amíg itt van, hogy menjek bármikor.

Nagyon örül. most azt mondta, hogy ezeket a beszélgetéseket az orvosával fog fogja feliratni magának.

Szóval, hogy azt mondta, hogy olyan szed folytat. >> Igen.

Hogy mondta, hogy annyira üd >> pük miért nem folytatsz ilyen beszélgetést, ami a olyan felemelő, hogy föl kell ír Sziasztok, boldog karácsonyt évettem. [nevetés] >> Na mindegy, csak ez jutott eszembe, hogy ő is olyan olyan szinten élettel teli, és annyira jó példa, hogy én is ilyen szeretnék lenni.

Nekem az anyai déd nagyanyám 90 n éves koráig élt asszem és 90-es 90 éves fordulóján még fát vágott meg nem tudom mindent csinált. >> Na gyerekek végre karácsonyra nem lehet koccintani, mert ő már >> Ja én már beleittam. >> [ __ ] meg egyszerűen emet nem tanulnak az emberek [nevetés] mellettük. >> Ez az. >> Tök szeretlek titeket.

Kösz minden. >> Én a sörszörtem >> sminket.

Nem, >> de >> érdekes dolog ez a karácsony egyébként. >> Na, >> hogy valahogy úgy olyan mint egy a késéle, hogy mindig eldől erre vagy arra, hogy csomó tengely [nevetés] táncol kés elő dőlni. >> Nem a kés, hanem hogy ugye a kés hatására dőlnek a dolgok. >> Amit ketté vágsz, az dőn. >> Így van.

És ezt >> hát arra gondolok, hogy hogy mennyi ember van úgy, hogy így mondjuk nem beszél a bármelyik családtagjával, rokonával és és egy karácsonykor szerintem ezeket ezeket át kell lépni legalább akkor, és akkor az egy opció >> arra, hogy kibéküljí, és ilyen szerintem teljesen felesleges sértődöttséget azt elenged, mert Tehát mert ahogy itt is szó van róla, bármikor elmehet bárki, és akkor már késő, és onnantól már csak az ember szánakozhat meg bánkódhat azon, hogy nem tud azzal a rokonával vagy szeretével beszélni. >> Hm. >> És ugye azok meg, akiknek meg nincsenek már meg a rokonaik, ez meg a másik fele a késnek.

Azok az emberek meg azért ilyenkor szerintem mindig egy kicsit szomorúbbak.

Ja, csak két szó jutott eszembe erről.

Az egyik az ego, hogy azt akkor így valamennyire el kell engedni, a másik meg az alázat.

Tehát, hogy tényleg kicsit hátrébb lépni és kicsit akár tudni távolabbról ránézni.

És ez tényleg szerintem nagyon sokszor nehéz.

Lehet, hogy pont azért, mertogy vérrokonság és mégis néha olyan nagyok a távolságok, de közben meg mégis összeköt valami. >> Ja, >> szerintem civilizációs szinten paradigmaváltásra szorulunk. [nevetés] Kevés volt az idei adásmenet, [ __ ] meg, hogy ezeket a kérdéseket alapest megtárgyaljuk, és hogy karácsony apropóján ez ne jöjjön felszínre.

Bár hozzáteszem, hogy ez az adás karácsony után jelennék meg. >> Igen, ez igaz, de szerintem ez nem probléma.

Különben én készültem nektek még valamivel ebben a tálkában négy kérdés van. küld ide >> és >> rátapadt. >> Azt terveztem eredetileg, hogy csinálok egy csomó kérdést, de aztán rájöttem, hogy a mennyiség az lehet, hogy mégsem annyira fontos, mint a minőség.

Úgyhogy csináltam négy olyan kérdést, amit mindegyikünknek szívesen feltennék.

Szóval igazából tök mindegy, hogy ki húzza ki, de hogyha benne vagytok, akkor játszhatnánk egy olyan játékot, hogy mindenki húz egyet, és mondjuk >> majd körbeadjuk Éva kihúz egyet, akkor mindenki válaszolhat rá, aki akar, csak először >> Ühüm. >> Mondjuk neked kell. >> Ja, jó, így is jó.

Oké, >> akkor kezdév. >> Ó, ugye a hölgyeki az elsőbbség. >> Figyelj csak, a Gergő Gergőből kiindulva ilyen kis lapra ráfért a kérdés. >> [nevetés] >> Csak csak rövid. >> Mire gondolsz? [nevetés] Mire gondolsz? >> De f de most tök őszintén, légyszi mondjátok meg, hogy én én felismertem ezt, hogy [ __ ] unalmasan és hosszan teszem föl a kérdéseket, hogy ez azért négy év alatt egy picit javult, nem? >> Sokat változott rengeteget változott. >> 40 mondatosról 10-re. [nevetés] >> De de régen tényleg ez volt.

Tehát régen olyan hosszú volt >> az adás fele. >> Jól van.

Én én én az összes adást néztem és nézem, szóval én is bátran mondhatom, hogy ez nagyon sokat változott. >> Én azért szerettem, mert mert tornáztatta az elmét, a figyelmet. [nevetés] >> Jaj, de aranyos, >> érted, hogy hogy tudod a vesszőknél odafigyelni, hogy mi is volt öt vesszővel ezelőtt összekötni, hogy jön vissza, hogy köti össze a >> példazsák.

A példazsák megszólal, >> de abszolút igaza van.

És mikor És tényleg olyan volt, mint egy film, tudod, hogy bevezetés, aztán van a hát igen, a konfliktus, aztán jön a jön a katarz is, és akkor utána megvan-e a kivezetés, hogy így fú. >> Igen, ennek célja volt.

És akkor íg nem csak egy ilyen izé >> vált a vendégkamerára, és egy ilyen üres széket látsz [nevetés] már rég kihűlt.

Az infranyoma sincs meg. >> Na nézzem a kérdést. >> Valamelyik filmben van egy ilyen.

Van egy olyan film, amikor valaki így mesél, és [ __ ] meg mindenki azt hitt talán csupasz pisztolyba. [nevetés] Emlékeztek? >> Ú, én azt nagyon nem tudom mire gondolsz. >> Trump állítólag most elaludt valami élő tév közvetítés közben. >> Hát és hát az elődje az meg állandó. >> Igen, ez az [nevetés] Trump az Új Biden. >> Nagyon nagy a lap.

Mégis csak hosszú a kérdés. >> Nem, nem olyan nagyon hosszú, viszont súlyos, amire rá vagyon írva. >> Na mondom.

Hol lennél és mit csinálnál legszívesebben ebben a pillanatban, ha nem itt lennél? >> juj! >> Hűha! >> Ez olyan nehéz kérdés. >> Egyrészt azzal kezdem, hogy én nagyon örülök, hogy itt vagyok.

Meg hogy ismerlek benneteket, meg hogy így ilyen barátságban vagyunk, meg együtt dolgozunk valamelyest.

Ez hihetetlen. [nevetés] De >> ezt a hülyeséget >> elképesztő.

Mi az? >> De amúgy tényleg ez nehéz kérdés. azért megmondom, hogy hogy ne nem egyébként nem nehéz, mert most már tudom is, hogy mit fogok erre mondani.

Tehát, hogy azért picit nehéz, mert ugye mindig van egy mindig van egy egy személy személyes történet, és azt érzem, hogy az én személyes történetemben van egy ilyen tök nagy elakadás, és mindig, amikor ilyen előjön ez, hogy hol szeretnél tartani, hol szeretnél lenni, akkor akkor mindig ez az elakadásom így bekattan.

De ettől el kell vonatkoztatnom, mert egyébként meg tök jó életem van, meg amit te is mondasz, hogy annyira sok jó ember vesz körül, >> annyira sok mindenkit szeretek, engem is szeretnek, barátaim vannak.

Szóval, hogy családom, egészség, tehát hogy hogy hogy tök jó életem van, és meg hogy van persze egy kemény elakadás, de hogy ettől el akarok tudni vonatkoztatni és egy ilyen kérdés hatására például nem akarom, hogy ez törjön be, és akkor hanem hanem az, hogy ami a tehát, hogy én igazából hasonl tehát, hogy hogy baráti körben lennék és mondjuk társasjátékoznék, amit például tegnap csináltunk. hogy hogy hogy nekem a barátaimmal lenni, akkor akkor így azt érzem, hogy nagyon a jelen pillanatban vagyok, szeretve vagyok, és akkor így és akkor így megszűnik az életnek ez a szorongató, mert azért engem tud szorongatni az élet, gondolom mindenkit adott esetben, de hogyha a barátaimmal vagyok, és egy ilyen tök jó estét töltünk együtt, akkor az olyan…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tőlünk, Nektek: BUÉK!”

Miről szól ez az epizód: „Tőlünk, Nektek: BUÉK!”?

A Mindenségit! podcast karácsonyi adásában a műsorvezetők személyes hangvételű beszélgetést folytatnak az év végéről, az élet egyszerű szépségeinek fontosságáról és a szeretteikkel való együttlét örömeiről. Az adásban ajándékozás, közös sörözés és személyes élmények megosztása… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tőlünk, Nektek: BUÉK!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga T. Róbert, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tőlünk, Nektek: BUÉK!”?

Fő témái: karácsony, év vége, ajándékozás, személyes beszélgetés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tőlünk, Nektek: BUÉK!”?

Megjelenés: 2025. 12. 31.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/159-tolunk-nektek-buek

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból