Mindenségit!

Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján

· PT1H47M18S

Összefoglaló

Tapolyai Emőke pszichológus a Mindenségit! podcast vendégeként a modern világ lelki hatásait vizsgálja. Kiemeli a növekvő szorongást és depressziót a társadalomban, különösen a fiatalabb és idősebb korosztályok körében. Az elmagányosodás és a bizonytalanság érzését tartja a…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 05. 03.
Hossz
1 óra 47 perc
Szereplők, említett nevek
Tapolyai Emőke, Pázmándi Gergely
Témák
pszichológia, szorongás, depresszió, elmagányosodás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Bevezetés: lelki kapcsolódás egy turbulens világban 02:38 Szorongás, depresszió, magány és bizonytalanság 07:08 Kütyük,
  2. — Városi atomizáció és illuzórikus online kapcsolódás 12:40 Arctalan agresszió, kommentkultúra és közbeszéd 17:27 Félelem,
  3. — Lassulás, információtúltengés és feldolgozatlan impulzusok 29:16 Önismeret, múltfeldolgozás és pasztorálpszichológia 43:
  4. — Szabadság, párkapcsolat, döntések és értékteremtés Tapolyai Emőke: https://kandelacenter.com/tapolyai-emoke/ https://www

Ebben az epizódban

Van ez a fél meg fél egyerő egy egész.

Az az igazság, hogy a párkapcsolatba meg a házasságban nem összeadás, hanem szorzás van. [nevetés] Fél félő 1 negyed.

Tehát ha én a másiktól függök, akkor őt is és magamat is megfosztom a szabadságomtól. >> [zene] >> Szervusztok!

Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit itt a Mindenség podcastben. >> Sziasztok!

Ez itt a Mindenség! >> Egy számomra nagyon kedves alkalm a ma, és ennek több oka is van.

Az egyik maga a téma, ugyanis megpróbálunk abba egy kicsit belemélyedni, hogy ebben a rendkívül turbulens világban, amiben most élünk, vajon milyen úton jár a lelki kapcsolódásunk önmagunkkal, azokkal, akiket szeretünk, vagy azokkal, akikkel bármilyen viszonyban vagyunk, és hogy lehet ebben a tényleg nagyon gyorsan változó és fura világban figyelni jobban magunkra, önreflexiót gyakorolni és szeretetteljesebb közeget biztosítani mindenki számára az életünkben. mielőtt belevágnánk a témába, azt azért hadd mondjuk el, hogy nagyon fontos, hogy föliratkozzatok, hogy kommentáljatok, hogy kövessétek bennünket a YouTube-on, a Facebookon, ahol csak lehet, azért, hogy a mi szerény eszközeink is egy kicsit próbáljunk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a világ, ami minket körülvesz, picit élhetőbbé váljon. >> Szóval óriási szeretettel köszöntjük itt a stúdióban takolyai Emkét.

Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.

Ugye mi már beszélgettünk egy rövidebbet a Brainbar Night Vibes egyik eseményén.

Ezt is majd meg tudjátok nézni, meg hallgatni, de úgy gondoltam, hogy érdemes lenne egy kicsit mélyebben is így leülni egymás között, mert engem tényleg kattikus állapotban ejtettek a gondolataid, úgyhogy ez szuper lesz.

Annyit elmondok rólad, hogy te klinikai és pasztorál pszichológus vagy, szexológus, könyveket is írtál, van egy intézmény, amit vezetsz, és ezekre valószínűleg mind kitérhetünk, de engedd meg, hogy azzal a kérdéssel indítsak, hogy szerinted, hogy hat a mai világ az emberek belső állapotára és ezáltal a kapcsolataikra?

Nagyon érdekes, mert a nemzetközi tanulmányok most világegészségügyi szervezet meg egyéni is, tehát ugye nem csak a brittudósok megállapították, hanem mindannyian azt látjuk szakemberek, hogy növekszik a szorongásos megbetegedések száma, tehát egyre több a szorongóember és növekszik a depressziós emberek száma.

Egyre több a depressziós ember.

Sőt, ami még nagyon izgalmas, most ez szakembernek izgalmas, másnak meg szomorú.

Nekünk is szomorú, de közben izgalmas is, hogy ennek a az életkor az kiterjedt, kinyúlt.

Tehát eddig valahol azt gondoltuk, hogy a felnőtt embereknek egy része, talán a tínédzsereknek egy része, ők depressziósak, ő szorongósak neki ők ezzel küzdenek.

Azt látjuk, hogy az idős korban is ez megerősödött.

Bár ott még lehet azt mondani, hogy az időskori küzdelmek, biológiai, fiziológiai elváltozások, de ez nagyon kinyúlt a gyerekkorra is.

Tehát már 9 10-11 éves gyerekeket látunk, akik eszméletlenül szorongóak és küzdenek és depressziósak.

Tehát ez ez a két legfontosabb ilyen klinikai szempont, ami ami most történik a világban emberi szinten.

Hát ugye mindenki találgat mindent.

Én azt tudom hozni, hogy mi az, amit én látok, meg amit látok visszaigazolódni, az elmagányosodás.

Tehát ugye a két legpatogénebb megbetegedítőbb megbetegítőbb érzés, a amit megélhet az ember, az a magány és a bizonytalanság.

És most mi ezt ilyen szép kis csomagba kapjuk.

Tehát ez akármerre megyünk most a világba, mindenütt azt lehet látni, hogy nagyon magas fokú a bizonytalanság és nagyon magas fokú a magány. >> Miközben készültünk a mai beszélgetésre, meg egyezettünk Gergővel, hogy milyen témákat szeretnénk feltétlenül érinteni vele, de akkor szóba került az a az, hogy hogy mennyire elmagányosodtunk, meg hogy milyen világot érünk manapság, hogy mennyi olyan tényező van, ami a bizonytalanság bizonytalanságunkat fokozza. viszont én azon gondolkodtam, hogy ez mennyibe külön, mint mondjuk a a két világháború közötti időszak, vagy mennyiben másabb, mint a második világháború követő hidegháborús időszak.

Gyakorlatilag az nem volt ennyire megbetegítő, mint manapság.

Ott a bizonytalanság meg a félelem meg a az egzisztenciális krízis az nagyon magas volt, tehát az mindenféleképpen megbetegedítő és szinte, hogy elviselhetetlen volt, amit én hallok idősektől, meg a saját szüleimtől, nagyszüleimtől, illetve az ő baráti körüktől hallottam.

De akkor azért az ember, ha kiment az utcára, ránézett a szomszédra, két mondatot lehetett váltani, két emberi szót.

Tehát most az emberek bezárkózva vannak az otthonaikban, beszállunk munkából kocsiba, kocsival kapculába elmegyünk munkába, vagy egy BKVén, ahol egyből nyomjuk a ugye a a telefonunkat.

Tehát ott is >> és már furcsán néznek ránk, hogyha mi szem kontaktost veszünk föl. >> Igen.

Ha körülnézünk, akkor mi mit nézel, ugye? [nevetés] Mit akarsz már?

Tehát, hogy hogy kapszulából kapszulából kapszulába.

Tehát, hogy nincsen emberi kontaktus.

Pedig már csak az, hogy két ember egymásra néz, az már egy Tehát az, hogy mi most egymásra nézünk, ez már egy kapcsolódás.

Ez már valami visszajelzés, hogy itt vagy, itt vagyok.

Tehát, hogy valami reakciókat kivált belőlünk.

Tehát azonnal kialakul egy együtt vagyunk és nem egyedül. >> Hüm. [torokköszörülés] És ugye ez azért érdekes, mert az egyik legszebb definíció, amit nem tudok pontosan idézni, a de az egyik legszebb definíció, amit én hallottam arról, hogy mi a a trauma, az az, amikor az ember egy krízis van, de egyedül és eszközök nélkül.

Hm. >> Tehát mennyi krízis történik most, amiben mi egyedül vagyunk. >> Ühüm.

És ez akkor ezzel ha csak ebbe ennyire leegyszerűsítem az egészet, hogy szorongás bizonytalanság magány, akkor máris látni azt, hogy ja, hát ez érthető. >> Elmond ezt értem.

Viszont az kevés, hogy a 9-10 éves korosztály az miért kezd, hiszen iskolába járnak, meg együtt vannak, meg nem tudom nekik akkor miért lesz egyre bizonytalanabb a megélésük?

Hát tegyük azt, hogy az iskolában is már kütyűznek.

Ha pedig nem kütyűznek, akkor iskola után nem kimennek focizni az udvarra.

Mi még szerintem ma már nem is tudják, hogy mi az, de még mi tipitopiztunk, közlete leszünk.

Ja, hát az a világ legjobb dolga volt. [nevetés] Egyszerű gatyamadzagot vettünk méterre, ugye vettünk egy másfél méteres gatyamadzagot, azt megkötöttük.

Három ember játszott, két ember itt áll, tartott a lábával, másik kettő.

Így a lábunkra ráhúztuk térd magasságig, először csak vádlig, mert úgy eskedni kellett.

És akkor voltak ilyen formátumok, hogy ráugrok, melléugrok, áthúzom őket, elengedem és ráugrok.

Ezek ilyen fizioló fizikai gyakorlatok voltak, tehát ügyesség és torna.

És akkor ugye egyre magasabbra vittük.

Hát az volt az igazán ügyes, amikor valaki már majdnem derékmagasságba is rá tudott ugrani, meg nem botlott el benne. [sóhajtás][zihálás] Tehát ez volt a tipi topi.

De hát ezt a lányok csinálták, de ugye ma nem nagyon látunk a gyerekeket az utcán, nem nagyon a játszóterek üresek.

A játszótereknek dugi kéne lenni.

Az ott kapcsolódás, tehát ott tanulok meg, és különben az elmagányosodáshoz ez hozzátartozik, mert a játszótéren tanulom meg a konfliktuskezelést, a játszótéren tanulom meg az unalmat, a játszótéren tanulom meg, hogy kölcsön akarom kérni a játékodat, add ide légyszi, vagy ott tanulom meg a határhúzást, hogy ez az enyém és nevedd el. >> Egy csomó mindent ott tanulunk meg, és nincs játszótér, helyette van a kütyű.

Mit gondolsz arról, hogy egy városi közegben, ahol aztán tényleg nagyon nagy lehetőség van arra, hogy kapcsolódjunk a másikhoz, Jézus Isten, meg hogy belsőséges viszonyokat ápoljunk, ehhez képest úgy veszem észre, hogy az urbanizáció az hozzájárul ahhoz, hogy ez a tehát a társadalmi atomizációs folyamatokhoz.

Mi ennek az ellmondásnak az oka?

Hát annak idején egyszer a én még vidéken éltem Békés megyében, Békés Szent Andráson egy ideig, és >> ahol jó sörfőzde van manapság. >> Így van.

Ez a sörfőzde reklámja, a Szent Andrási sör.

És emlékszem, hogy a az egyik gyerekem akkor már így iskolás korú volt.

Hát a kisbolt, ahova elküldtem őt nagy bátorsággal, mert egyetlen út úton kellett átmenni, ahol hébehóba elment egy autó.

De azt mondtam, hogy na menj el a 500 mre levő boltba, és vegyél 30 d párizsit.

És elment a boltba, és nagy bátran, hogy ő most aztán nagy legény, mert ő most egyedül fog bevásárolni a családnak.

És a boltba megkérdezték tőle, hogy de milyen párizsit kérsz, mert egy új eladó volt.

És hátulról a bolt tulajdonos előre szólt, hogy ők a gyulait viszik. [nevetés] >> Tehát, hogy ezért, mert mert a ott van a gyerekem a boltban, én nem vagyok vele, és a boltos tudja, hogy nehogy már mást adjunk, ők mindig a gyulait veszik.

Na most akkor ő már érti, hogy miről van szó.

Tehát ez a ez a közösség ott még egy kicsit talán jobban él.

Itt elmegyek a boltba, hacsak nem rendszeresen köszönök, amit különben én direkt azért csinálok, hogy kapcsolódjak, ott nem fogják tudni, hogy ki vagyok.

Akkor se, hogyha 20 éven keresztül ugyanabba a boltba megyek.

Ez hasonlít, >> tehát nincsen kapcsolódási terület >> számomra ahhoz, hogy mi történik a a digitális világban, merthogy ott is látszólag rengeteg emberrel vagy kapcsolatban minden nap üzeneteztek, de nem is ráadásul csak üzenet, hanem amikor látod, hogy valaki odaírja a véleményét, akkor olyan, mintogyha információt cserélnétek, de mégsem ugyanaz.

Tehát ez egy ilyen illuzórikus szociális állapot igazából.

Tehát ott vagyunk rohadt sokan egy térben, aztán mégse vagyunk együtt.

Hát annyira, hogy ugye nekem is a a Facebook oldalamon én ott hirdetem az előadásaimat és az előadásaimat én nem engedem felvenni, tehát nagyon sok előadásom van, ami elérhető, de az utóbbi időben rászoktam arra egy körülbelül három éve, hogy nincsen felvétel, nincsen online közvetítés, és hát nagyon fel vannak háborodva az emberek, de én úgy vagyok vele, hogy gyertek Üljünk le együtt, gondolkozzunk együtt.

Én minden előadásom után 30 percet, de néha többet is.

Tehát hogyha az idő engedi, akkor volt olyan már, hogy 45 percet beszélgetek a közönségemmel.

Kérdezz felelek, kapcsolódjunk, legyünk emberek az emberekkel.

Ö nem szeretem mindig megkérem, hogy ne az legyen, hogy közönségnek lemegy a fényém meg reflektorba, hanem ők is, én is látszódjak, hogy szemkontaktusba legyünk ki itt most.

Csak én csak valamit elmondok, amit megláttam, megtapasztaltam, tudok, átadom nektek, és csiszoljátok az én gondolataimat, illetve hozzátok ide a saját kérdéseiteket, amire esetleg nem mondtam el a választ, vagy nem voltam egyértelmű. [zihálás] És az az igazság, hogy amikor már ott van a közönség, aki azt mondja, hogy akkor eljövök személyesen, mert van, aki azt mondja, hogy nem tudok eljönni, van aki azt mondja, hogy kizárt dolog, vagy én vagy online nézem, vagy sehogy, de akik ott vannak, ők általában azt mondják, hogy fú, de jó volt együttm >> és és van egy ilyen közösségi megtapasztalás.

Tehát én is úgy jövök el az előadásaimról, hogy azért vannak emberek, akikkel hasonlóan gondolkozunk, érdeklődünk, és ennek így kéne lennie, tehát hogy hasonló a hasonlóval találkozzon és együtt gondolkozzon, csiszoljuk egymást.

Na most ez az online világban ez nem létezik.

Az online világban anonim vagyunk jelen.

Tehát nagyon sokszor az ilyen trolloknak megnézem ugye a a képét, és akkor van egy macskakép, egy autókép, van egy semmikép. veled vitatkozzak.

Tehát még magadat se vállalod fel, csak az indulataidat.

Tehát ez a felvállalás nélküli identitás ez egy ez egy nagyon nagy erővel bíró misztikus erő, mert az arctalan az úgy vádol, ahogy akar.

És a egyedül tőlünk függ, hogy mi mekkora erőt tulajdonítunk neki. >> Ühüm.

Ugye, tehát itt van egy ilyen misztikus ereje az arctalan agressziónak, >> mert nem tudsz ellene védekezni, tehát nem tudod, hogy hogy véd ki, hogy értelemmel vagy butasággal ülsz szembe, hogy tudással vagy indulatokkal.

Együl előbb-utóbb ki tudod csillabizálni, de de ez egy ez egy megfoghatatlan erő, és három ilyet kapsz, akár ugyanól az embertől, de három különböző anonim bejegyzés alatt.

Azt hiszed, hogy tömegek vannak ellened, vagy tömegek nem értenek veled együtt, és elbizonytalanítanak, vagy abban, aki amit gondolsz, vagy abban, akit, aki vagy, vagy egyszerűen csak megterheli a harc. döntési lehetőséged neked, hogy azt döntöd, hogy én márpedig ezen nem húzom fel magam, és nem veszem komolyan, vagy mi itt a >> hát én én az ilyenekre általában azt szoktam, hogyha ha nem mindenkiét nézze meg, tehát általában nem nézem a komment szekciót, csak akkor, amikor azt érzem, hogy válaszolni kéne, vagy segítséget kérnek, de azt se győzöm.

Tehát, hogy azért én nem tudom azt megengedni, hogy én fönt legyek és mindenkinek válaszoljak, >> de ha néha meglátok ilyen kommenteket és rákattintok valami okból kifolyólag, hogy mégis ezt kimondta, és látom, hogy ez egy arctalan agresszió, akkor úgy vagyok vele, hogy arctalannal nem vitatkozom. >> Ühüm. [torokköszörülés] >> Mert én felvállalom az arcomat.

Tehát én én próbálok amennyire lehet egyértelműen az lenni, aki vagyok.

M mindeközben azért vannak olyanokik is, akik névvel címmel vállalják azt a mérhetetlen agressziójukat, ami ami szerintem egyszerűen fölháborító.

És sajnos azt kell lássam, hogy én nem tudom mineken ez az oka, lehet, hogy a nagyszámok törvénye, de azért tartok tőle, hogy nem csak, hogy nagyon-nagyon mérhetetlenül, bántóan, agresszíven, mocskos módon.

Tehát én azt gondolom, hogy azért a közbeszédnek is van egy erőteljes hatása arra, hogy az emberek hogyan kezdenek el kommunikálni egymással.

És én nem tudom, hogy hogyan engedhetik meg magukat a olyan olyan megnyílóatkozásokra emberek, mint néhányan. >> Hát a >> mit gondolsz erről? >> Hát a két dolog.

Egyik az, hogy ugye amit mondasz, a közbeszéd, tehát hogy nincsen, aki megállítsa.

És nem úgy állítjuk meg, hogy hogy én beszólok neked, mint a tanárnéni, hogy na most ne beszélj így,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján”

Miről szól ez az epizód: „Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján”?

Tapolyai Emőke pszichológus a Mindenségit! podcast vendégeként a modern világ lelki hatásait vizsgálja. Kiemeli a növekvő szorongást és depressziót a társadalomban, különösen a fiatalabb és idősebb korosztályok körében. Az elmagányosodás és a bizonytalanság érzését tartja a… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tapolyai Emőke, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján”?

Fő témái: pszichológia, szorongás, depresszió, elmagányosodás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tapolyai Emőke: Érzelmeink validálása az első lépés a fejlődés útján”?

Megjelenés: 2026. 05. 03.. Hossz: 1 óra 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/175-tapolyai-emoke-erzelmeink-validalasa-az-elso-lepes-a-fejlodes-utjan

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból