Nőszintén Podcast

Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11

· PT50M4S

Összefoglaló

Németh Ágnes, a „Csendes Erő” című könyv szerzője a Nőszintén podcast vendégeként beszél a holisztikus egészségmentorlásról, a betegségéből eredő írásról, és arról, hogyan találhatunk erőt a csendben a nehéz élethelyzetek után.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 11. 12.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika
Témák
holisztikus egészségmentorálás, gyógyulás, nehéz élethelyzetek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem [zene] is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, [zene] akiket hallhattok >> Manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, [zene] Udvarhelyi Mónika és néha a téma szakértő vendégei. [zene] >> Sziasztok! >> Sziasztok!

Szeretettel üdvözlünk titeket újra itt a Nőszintén podcastban.

Német Ágnest köszönthetjük itt a körünkben, a csodás környezetbe.

Nem véletlenül a helyszínválasztás, hiszen Ágnes nemrég írta meg első könyvét Csendes erő címmel, és elfogadta a meghívásunkat a Nőszintén podcastba, mert a kampányához gyűjti igazából támogatókat.

Szia Ágnes. >> Sziasztok. kérlek, mutasd be te is magad egy pár mondatba.

Mit lehet rólad tudni, hogyan született ez a könyv, mi is inspirált arra, hogy megírd. >> Sziasztok!

Szeretettel köszöntök én is mindenkit >> és köszönöm a meghívást is.

Német Ágnes vagyok, holisztikus egészségmentor és a Csendes erőkönyv című könyv írója.

Hát igazságilag a betegségemből kifolyólag kezdtem el írni a a könyvemet, de tartalmilag aztán teljesen más irányt vett, mivel nem szeretnék a betegségben és a betegekhez szólni elsősorban, hanem hanem egy egy élethelyzetet szerettem volna bemutatni a könyvemben.

Mégpedig milyen élethelyzetről van szó?

Hát mikor az élet bizony térdekényszerít minket, akár egy veszteség, egy egy válság, egy együm >> bármi bármi törés nehéz törés után, hogy hogyan találjuk meg azt az erőt, ami ami végül is bennünk van, de abba a pillanatba, amikor amikor az ember sodródik az árral is, és nem tudja, melyikbe kell kapaszkodni, hogyan kapaszkodjon föl abból a a pincéből a fényfel felé.

Így szerintem ez a könyv pont azoknak szól, hogy merre kell. >> Az erő a csendben születik.

Mindenféleképpen az a meglátásom, hogy annyira zajos világban élünk, hogy abszolút nincsen nincs idő az embereknek arra, hogy lelassuljanak, hogy lecsöndesedjenek, hogy >> hogy igenis csendben maradjanak.

És ez kell ahhoz, hogy hogy természetesen meglássa az ember, hogy hogy mégis hogyan is és mint mihez lehetne kezdeni, mert mert különben nem És kell a csend, és ezért lett csendes erő, mert én is csendben gyógyultam, én is én is a csendben találtam meg azokat a kapaszkodókat, amik erőgyűjtöttek nekem. erőt adtak.

És most ezt az erőt szeretném én is szeretettel átadni. >> Egyébként ez pont az, amit amit mi képviselünk, ugye, hogy ez a mit adhatsz te a világnak.

És én azt gondolom, és így is állok hozzá, hogy minden ember egy tanító.

És és sokan ellenkeznek, hogy én nem vagyok tanító, de lehet, hogy csak egy szóval vagy egy mondattal segíted a másikat, de én nagyon szeretem azokat a tanítókat, akik akik a saját életükből tanítanak, mert azt tartom hitelesnek.

Tehát, hogy most lehetek én egy olyan tanító, aki elolvassa a könyvbe, hogy nem tudom, mi történik, hogyha átesünk valamin, és utána én azt tovább adhatom és taníthatom tovább, de szerintem az úgy nem fog működni.

Viszont amikor mi magunk átéljük, akkor az teljesen más megtapasztalás.

És lehet, hogy egyébként neked vagy neked nem az az utad, mint nekem, de azt, hogyha én elmondhatom azt, hogy nekem ebből mi volt a tanulság, te kiveheted belőle azt, ami számodra hasznos.

És hogy én coachsként is ezért tartottam mindig nagyon fontosnak, hogy olyat nem vállaltam azt az utat, amit én nem jártam be, mert beszélgethetünk róla, tehát hogy én nagyon szívesen >> ott vagyok, kísérek, de nem biztos, hogy bele tudok helyezkedni úgy, hogy azt feltét, tehát hogy nem is azt mondom, hogy nem tudok segíteni, bár a segítésben nem hiszek, de hogy szerintem sokkal hitelesebb és sokkal többet tud adni olyan valaki, aki ezen a folyamaton átment, és te átmentél. >> Igen.

Igen. >> És mi az, amit adsz a világnak ebbe a könyvbe?

Hát mindenféleképpen a reményt, az erőt és azt a azt a képességet, hogy hogyan álljon talpra, hogy hogy milyen kapaszkodói vannak.

És mivel ahogy mondtad is, hogy akkor vagy hiteles, hogyha a saját magad is átmentél.

Hát én nem tudom felsorolni, hogy mennyi minden tapasztalatom van már most már sajnos mindenben a a leg mélyebb pontról is felálltam, és ezt a ezt a hozzám, ezt a önazonos hozzákapcsolódást, ami ami mindenféleképpen segíti ahhoz, hogy hogy fel tudjon állni akármilyen ilyen nehéz helyzetből az ember teszem azt hozzá, ha szeretnem.

Úgyhogy én én azért írtam úgy meg a könyvemet szeretettel, és nem mentori nyelven, hanem egy lírai memoárként.

De de olyan felismerések vannak benne, hogy rengeteg mindenre ad választ, ha az ember, ahogy te mondtad, hogyha ha ráfigyel és és önmagára vonatkoztatja, akkor akkor bizony erőt erőt ad, és utat mutat anélkül, hogy kócsolnám, utasítanám.

Én ezt a könyvet úgy szántam, úgy is írtam meg, hogy mintha mellé ülnék és mesélnék neked.

És a legnagyobb felismerések az olvasóba is akkor jönnek, mikor mikor úgy melléül a könyv és elmeséli neki.

És ha ő nem is abba az adott szituációba, problémába van, akkor is tudja magára vonatkoztatni, mert mert mindjárt ugye nem csak azért olvasunk, mert mert most annyira szép meg annyira jó olvasni, hanem minden egyes könyvből viszünk magunkkal valamit. >> Ez így van.

Engem egyébként mindig nagyon érdekelt, hogy hogy lehet tehát kívülállóként mi a segítség, amikor az ember mi ponton van, hogy hogy nektek például mi mi az, ami ami segít, amikor tehát, hogy amikor az ember mondjuk gyászol, vagy tényleg annyira eléri a legalját, hogy minden reménytelennek tűnik, akkor a a körülöttünk lévők, a hozzátartozók, hogy tudnak segíteni? hogy ne azt érezzük, mert hogy tehát, hogy én a saját tapasztalatomat azt tudom mondani, hogy én hogyha olyan helyzetben vagyok, akkor bezárkózom, és nagyon nem, illetve nem nem akarom magamra venni azt a terhet, hogy még tartsam a környezetemet is, hogy esetleg ők velem együtt gyászolnak idézőjelben.

És akkor nekem még én nekem van egy olyan érzésem, hogy akkor még őket is meg kell tartanom, hogy nyugi, minden rendben lesz, semmi baj. hanem az, hogy hogy én mindig azt érzem, hogy én bezárkózom, és akkor inkább nem mondom el, és nekem elég saját magamat megtartani.

De hogy egyébként meg kívülállóként nagyon nehéz ezt megélni, hogy mondjuk ott van egy szerettem, valamilyen problémával küzd, és én nem tudok rajta segíteni. >> Ühüm.

Hát végül is én is ez a típus vagyok, hogyha hogyha így jól lövöm be így magamat, hogy én is inkább bezárkózom, és először magamban dolgozom föl az eseményeket.

És nekem például a a betegség vagy a vagy a kiégésnél nem kellett senki családtagomat, és nem is kellett elmagyaráznom, hogy mégis hogyan érzek, hisz nem tudom, olyan vagyok, akire ránéznek és azt mondják, hogy hopp, itt már baj van, itt már háttért be, és nem is várták el soha, hogy magyarázkódjak.

Úgyhogy ebből ebből szerencsés vagyok, mert mindig egyedül a saját energiámból, a saját gondolatformálásomból, a hitemből >> Ühüm. >> tudtam túllépni. >> Ez egyébként nekem is ilyen kulcszó.

A hit szerintem egyébként a legnagyobb dolog az ember életében, hogyha tud és teljesen mindegy, hogy mibe, de hogyha valamibe tud hinni, az egy óriási kapaszkodó.

És ezt látom a környezetemben is, hogy hogy azok az emberek, akik megjárták a poklok poklát, valahogy valahogy a hit volt az, ami így visszahozta őket az életbe. >> Igen, igen, igen, igen. >> És te miben hiszel, hogyha szabad ilyet kérdezni? >> Hát én saját magamban hiszek.

Az erőmb hiszek. [nevetés] Ühüm. >> Az erőmben, saját magamba. és abba, hogy nincs olyan akadálya, amit én ne tudnák legyőzni.

Mit adott neked ez a betegség a könyvön kívül? >> Jaj, rengeteg felismerésem volt.

Mindig türelmes voltam és türelemmel álltam szeretettel mindenkihez.

De de ez a betegség ugye a több hónapig fekvési állapot a műtét után még nagyobb türelmet adott és szeretetet önmagam felé, amit előtte hát sajnos zajos világban élünk, mint mondtam, rohanni kell, tenni kell, mindenkinek megfelelni kell, és magamra nem figyeltem.

És eljött akkor az a pont, hogy hoppá!

Na most akkor >> nagyon jó dolgokat mondasz. tudok hozzákapcsolódni érintettként is.

Én már öt éve túl vagyok a küzdelmen, és azt szeretném megkérdezni, mert ezeket nekem is megadta a ezeket a felismeréseket a betegség meg a gyógyulás útja, az önszeretet meg a türelmet, a lelassulást, azt, hogy tudjak magamra fókuszálni sokkal jobban, hogy határokat tudjak húzni.

De eltelt öt év, és visszakerülsz a múkuskerékbe.

Hiába tanultál nagyon sokat, és ébredtél rá dolgokra, elkezd feledésbe merülni, és van arra terved, hogy ezt hogyan tartsd meg, ezt az önszeretet, ezt az állapotot, hogy ezt ne felejtsd el akkor sem, hogyha 25 év múlva ülünk majd itt és beszélgetünk. akkor is el tudd azt mondani, hogy ezt tanította, és ezt művelem aktívan, mert én gyakorlatilag most pontosan azzal küzdök, hogy próbálok ehhez visszatalálni, amit megtanított a betegség, azért, hogy ne kelljen hozzá még egy betegség, hogy ismét figyelmeztessen rá, hogy hogy az önszeretet a fontos és nem az az a fontos, hogy téged kik szeretnek, hanem elsősorban te te szeresd magad, és akkor Mert a világ egészen egészen jól van körülötted is. >> Ühüm.

És akkor most mi a kérdés? >> Az a kérdés, hogy hogy tudsz-e olyan kapaszkodókat adni magadnak, ami elkísér az úton, azon az úton, hogy amit megtanultál a betegségből, az ne merüljön feledésbe? >> Hát a kön >> a könyv egy lenyomata ennek. >> A könyve a lenyomata.

És ha leveszem majd akkor a polcról, mikor elfelejtem és elsöpör az aj világ, >> akkor akkor akkor ott lesz az. >> És és látni fogom, hogy >> hogy honnan jöttem, hogy mivé váltam. >> Igen. >> És azon a szinten kell maradni, nem vissza visszacsúszni, >> visszafejlődni.

Mert mert különben tényleg akkor bármilyen, de nem csak betegségből, bármibe vissza visszacsúszhat az ember, ha nem tudja azt tartani, hogy ha már fölléptem a második lépcsőfokra, akkor harmadikat célzom, és ne menjünk már vissza az elsőre. >> Igen.

Mit lehet tudni a könyvnek a felépítéséről?

Mert tudom, hogy ez nem egy motivációs könyv, de mégis azért ad gyakorlati útmutatót nehézségben élők számára, vagy nehéz helyzetben élők számára.

Hát a könyvem fejezetét azt minden minden egyes fejezetet úgy írtam meg, hogy minden fejezet végén, most még a tördelésen múlik, hogy most a fejezetek végére lesz berakva, vagy pedig a könyven végére, mint egy egyfajta kis munkafüzettel ellátott, >> de mindegyik fejezethez, az az fejezethez valóan lesznek, vagyis vannak olyan reflexiós kérdések, ami amit elindított az olvasmány, >> akkor ott ki tudja mindenki is saját problémájára gondolataira.

Ö reflexiós kérdések lesznek rajta, lesznek benne, vagyis vannak mi mindegyikhez ö mantrák, amit esetleg ha elolvasott és és megjegyzi a kis mantrákat, az az végül is az az egy útra való neki minden fejezet után.

Én végigmantráztam a műtét időszakát, amíg toltak be a műtőbe.

Csak az legegyszerűbb mantrát, az mantrát mondtam egészen végig.

Képzeljétek el, hogy meg egész nap, amíg várakoztam, és annyira alacsony vérnyomást mértek, hogy nem akarták elni, hogy most ez komoly, hogy műtétre tolnak. mondom, igen.

És én nyugodtan vagyok ezzel és békében.

És ez az egyetlen egy kicsike kis szó, kis mondra segített végig addig, amíg az eszemnél voltam, eszméletemnél voltam.

Honnan vetted az eszközökhöz a >> Igen, Igen.

Tehát, hogy hogy milyen eszközöket akarsz használni?

Ö vetted valahonnan az ötletet?

Ö, vagy ez teljesen személyes útravóból jön a könyvbe, vagy találtál valami technikát?

Mikor már jól voltam most egy évre a a kemoterápiás a kezeléseknek végeztével ugye elég gyorsan regeneráltam, és én és én olyan felismeréseket is megéltem a a ebbe a nagy törésbe, hogy magyarázatot kerestem rá.

Ezért beiratkoztam egy amerikai kurzusra. ahol pont ezt a nem mondom azt, hogy annyira misztikus, hanem hanem tudományosan megalapozott >> önfejlesztés.

És akkor mikor talán a második vagy harmadik hetébe jártam a kurzusnak, akkor észméltem, nem akkor jött az indíttatás, hogy hát én ezt pont éltem.

A a tudat alatt nem tanultam, >> hogy hogyan forduljunk befelé.

Nem, nem, nem foglalkoztam akkor még úgy annyira, hogy önfejlesztés, rohant a világ, építettem a kozmetikumaimat, és akkor döntöttem el, hogy megírom a könyvet, mert mert ez nem véletlen, hogy engem akkor az a az a az a kurzus annyira hívott, hogy mi gyere ide, Ági, gyere és végezzel.

Mert ha öt év múlva visszanézel, és szinte láttam magam, >> de jó, >> hogy öt év múlva igen, ott vagyok, és nem tudtam, hogy mit fog kihozni belőlem, és úgy voltam, hogy hát most már a miért ne, gyerekek nagyok, egyedül élek, miért ne? >> Nem írónak készültél? és nem írónak készültem.

És mondom, a harmadik héten úgy voltam, mikor voltak ezek a napi reflexiós kérdések, videós tanítások, hogy hát én könyvet akarok írni, én meg akarom írni. ezt mindenkinek amennyire csak lehet nagyobb terjedelembe.

Ezt mindenkinek tudnia kell, mert mert ez nagyon fontos a mai világban, hogy hogy szeretettel, de tényleg a legmélyebb szeretettel már mondanám azt, hogy hogy le vagy csupaszítve a betegség alatt.

Igen, >> annyira a lelked, a gondolataid, de viszont akkor vagy a abba a fázisba, amikor mint egy szivacs. >> Ühüm. >> És én a jókat szívtam >> beüm. >> És ezeket a jókat szeretném most visszaengedni. >> Nagyon jó.

Most így egy kép jött nekem a ahogy így mondtad, hogy le vagy csupaszítva, hogy hogy a betegség megmutatja azt, hogy mi a fontos, és hirtelen leesik rólad minden, ami nem fontos, és tényleg ott vagy lecsupaszítva, és a legjobb lehetőség arra, tehát hogy a betegség egy lehetőség a tanulásra, a fejlődésre. >> Igen, igen.

Igen, igen. >> Valószínűleg minden nehézség.

Igen. >> Tehát, hogy akár egy válás, >> Igen, igen. >> akár egy karrierválság, tehát hogy minden olyan típusú nehézség, ami akár térdre tud kényszeríteni hirtelen. >> És hirtelen Igen, ez a csend az, ami talán az erődbeemel, hogyha hogyha meg tudsz állni és csendbe tudsz egy kicsit maradni,…

Említett entitások

Témák

  • holisztikus egészségmentorálás
  • gyógyulás
  • nehéz élethelyzetek

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11”

Miről szól ez az epizód: „Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11”?

Németh Ágnes, a „Csendes Erő” című könyv szerzője a Nőszintén podcast vendégeként beszél a holisztikus egészségmentorlásról, a betegségéből eredő írásról, és arról, hogyan találhatunk erőt a csendben a nehéz élethelyzetek után. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11”?

Fő témái: holisztikus egészségmentorálás, gyógyulás, nehéz élethelyzetek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Csendes Erő – Amikor a gyógyulás belülről indul | S03E11”?

Megjelenés: 2025. 11. 12.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/csendes-ero-amikor-a-gyogyulas-belulrol-indul-s03e11

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból