Nőszintén Podcast

Könyvajánló #1 – Könyvek, amik formálták az életünket | S03E05

· PT49M10S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast ezen részében a négy műsorvezető olyan könyvekről beszélget, amelyek mély nyomot hagytak bennük, többek között a gyereknevelésről. Megvitatják, miért fontosak a korlátok a gyerekek fejlődésében, és ajánlanak egy könyvet, "Kell a gyereknek korlát" címmel.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 10. 01.
Hossz
49 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Mariann, Szlifka Tünde, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, akiket hallhattok >> Manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, Udvarhelyi Mónika és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok!

Szeretettel köszöntünk titeket itt a legújabb epizódunkban, és beszélgettünk a lányukkal, hogy mi legyen ez a mai epizód, és aztán gondoltuk, hogy előre készülünk vele.

Talán már tavaly kérte tőlünk az egyik hallgatónk, hogy legyen ilyen könyvajánlós rész, mert sokat beszélgetünk könyvekről, és hogy hogy mi lenne, hogyha behoznánk egy ilyen epizódot, amikor könyveket ajánlunk, és hát felírtunk többféle könyvet, vagyis én ide bepakoltam magam mögé néhányat az ablakba, hogyha a YouTube-on néztek minket, akkor láthatjátok, hogyha a Spotify-on hallgatok, akkor majd ha hazaértek, akkor nézzétek meg, ha érdekel. titeket én ide beraktam magam mögé.

Ági is hozott egy csomó könyvet, és Tündi is hozott köny hát most nézem, hogy mi a címe egyiküknek, vagy az egyiknek, ami nagyon érdekel, úgyhogy majd lehet, hogy itt fogom.

Bár most beszéltük meg, hogy nem fogunk kölcsönni könyveket, mert én is, hogy akartam ide hozni őket, és hát a azt véltem felfedezni, hogy a könyveimnek a nagyobb része kölcsön van adva, ami tök jó, mert egyébként nagyon jó szándékban, mert nagyon szeretném, hogy más is tudjon ezekről a csodákról, csak aztán nem nagyon kerülnek vissza ezek a könyvek, úgyhogy légys szíves hozzátok vissza a könyveinket, hogyha kiolvastátok.

Nem is tudom, kinek adtam oda.

Nem is tudom, hogy mikor, de most ma reggel, amikor kerestem, nem találtam.

Például azt a könyvet keresem, hogy kell a gyereknek a korbát.

Az egy valakinek a könyve. >> Akkor itt lakott nálam. >> Akkor légyszíves a Mariannak ad oda. >> Oké, rendben.

Elnézést kérek. >> Jó, de a másik pénzus nem nálad van. >> Az micsoda? >> Az egy a várandóság holisztikus. >> Nem, az nincs nála.

Szóval most kiderült, hogy Ági vitte el a könyvet, és vissza is fogom kapni, ha kiolvastam.

Arian, az melyik könyv? >> Ez a kell a gyereknek a korlát, egy gyereknevelésről szóló könyv.

És pont arról beszélgettünk tegnap, hogy a hogy mi bármennyire is szeretetteljesen nevelünk, meg igény szerint meg minden érzel érzelemre reagálunk, de hogy bizony a gyereknek kell egy bizonyos korlát, meg egy bizonyos határ abban, hogy maga biztos tudjon lenni, hogy biztonságban érezze magát.

És ebben, amikor azt hiszem, hogy megerősítésre vágyunk, akkor ez a könyv teljesen teljesen jól tud ebbe segíteni.

Úgyhogy ez az a könyv, de most sajnos nem tudom megmutatni, hogy van. >> Tehát ez lenne az első ajánlásod.

Akkor >> amúgy most, hogyha már így belecsaptunk a lecsóba, akkor igen, ez egy nagyon nagyon jó könyv.

Szerintem nem példákon keresztül mutatja be azt, hogy hogyan tudsz hiteles szülő lenni, hogy milyen problémára mi a megoldás, de közben meg nagyon jól vezet át azokon a helyzeteken, ami abban segít, hogy hogy önmagad maradhass akkor, amikor éppen a nyilván a gyerekek azért érkeznek, meg úgy úgy lesz a személyiségük kerek, hogyha feszegetik a határokat, de hogy a határok kellenek nekik, hogy ők ezt tudják csinálni.

Ha valahol nincsenek határok, nincsenek korlátok, akkor nincs mit feszegetni.

Akkor egy légires térben van a gyerek, és azt érzi, hogy így, hogy nincs ami megtartsa, nincs ami biztonságot ad neki.

És nyilván a kamaszkorban ez egy fontos lépcsőfok lesz, hogy kezdjük el ezeket kitítani, meg mutassuk meg, hogy mi hol vagyunk, meg mi a mi egyéniségünk, meg kik vagyunk mi.

De akkor tud ez megtörténni, hogyha valamilyen korlátot elkezdünk feszegetni, ha van. >> Ühüm.

Mondjad, mond, mondd el, hogy mi a mi a címe.

Csak, hogy fel fogom írni és ki fogjuk rakni >> ezeket a könyveket.

Nem, én nem valami S betűs talál neve.

Majd lefotózom. >> Igen, igen.

Igen, azt azt gondoltam, hogy majd mindent kiteszünk, hogyha hogyha érdekel titeket, merthogy most lehet, hogy valaki úton van éppen, vagy bármi, hogyha nem tudjátok felírni, akkor majd ott lesz minden leírásban, hogy >> igen, >> hogy akár a a csoportunkba és ki tudják ezt, akkor folytassa. >> Júj, hát jó, a másik könyvet se tudom megmutatni, mert az pedig az a egy francia írónő írta, hogy miért teszik meg a francia gyerekek a spenótot.

Ez ez nem biztos, hogy pont ez a címe, de miután ezt is kölcsöntam valakinek, és nem kaptam vissza, ezért azért bajban vagyok vele, de ez egy szuperkönyv, és nekünk ugye téma ez az étkezés dolog, és pont arról szól, hogy hogy a francia gyerekek hogyan szocializálódnak, hogy hogy ők tudnak étterembe enni, hogy tud hogy mindent megkóstolnak, és hogy egy ilyen egy amerikai nőnek a a saját megtapasztalását fogalmazta meg könyvben, hogy mit látott náluk, hogy hogy lehet az, hogy a francia gyerekek mindent megesz. pedig hát aztán van ott minden a csigától kezdve a büdös sajtón keresztül, de hogy az, hogy hogy a kínálás, a sokféleség a színes, és hogy nem nem fogadják azt el, hogy jó, hát nem eszi meg, hanem ők tényleg mennek tovább, kóstoltatnak és hogy a kultúra része az étkezés, és hogy megadják a módját, hogy lehet, hogy este ülnek össze, vagy lehet, hogy reggeliznek egy jót, de hogy abban nagyon sokféle étel van benne.

Persze ott is van a a kroaszó, meg a finomságok, meg a nem tudom mi, de hogy például nálunk a sajt számít desszertnek, és oké, vitatkozhatunk azon, hogy a sajt mennyire egészséges, meg vagy mennyire nem.

Ugye aki laktózérzékeny, vagy egyéb allergiája van, az most felsikoltott, de hogy alapvetően a sokféleség az a biodiverzitása beleinknek is nagyon kell.

És hogyha meg tudjuk azt tenni, hogy a gyerekeket rászoktatjuk a zöldségre, a sokféle húsra, gyümölcsre, hogy kóstolja meg, nem baj, ha nem eszik belőle többet, de egyen egy falatot.

És és nekem nagyon tetszett ez annó, amikor olvastuk ezt a könyvet, és akkor ennek a fényébe vetettem bele magam a hozzátáplálás rejtelmeibe, és aztán lett Zenikénk, aki meg így zsigerből mondott nemet egy csomó kajára. >> Csigára.

Csigát nem próbáltunk nála, de Bodobácsot igen.

Nagyon érdekes volt, hogy amíg a Bogi tök lelkesen kóstolgatott mindent, neki így Zsigerből volt ilyen ellenőrzése, és minél jobban tettük elé, vagy erőltettük, annál inkább ellenállásba ütköztünk.

Úgyhogy egy más pszichológia vált be nála, hogy adjunk neki időt erre, hogy megérjen rá.

És aztán tényleg rájön, hogy ú ez milyen finom.

De például rendszeresen küzdünk ezzel, hogy elmegyünk mondjuk valahova máshová enni, és akkor a biz számára biztonságosnak vélt ételeket kóstolja meg.

Pedig mondjuk adott esetben a házigazda csodálatos, gyönyörű dolgokkal készül, és akkor ismer négy dolgot, és akkor abból a négy dologból csipeget valamennyit.

De mondjuk legalább tehát, hogy egészséges a kapcsolat az étellen, mert hogy ha valami nem izlik, vagy nem akarja meggenni, azt legalább ott hagyja, és nincs benne az a kényszer, hogy akkor az legyen, hogy hogy akkor meg kell enni.

Tehát ennyire nem nyomorítottuk meg a gyereket, csak egy kicsit. >> Úgyhogy evvel van van hova fejlődnünk.

Szerintem Moncsi, erre mondtad, nem, hogy >> az erdőterápiára. >> Ja, erdőerápia.

Jó, akkor kezdem az erdőterápiával.

A ugye meséltem már arról, hogy voltam a nyár elején egy elvonuláson, és kicsit belemerültünk az erdőbe.

És a azóta beszéltem őt, aki az elvonalást tartott Somlainé Nemes nem Nemesné Somlaig itta, azt hiszem pontosan így van a neve.

Ő Székesfehérváron egy pszichológus hölgy, és nagyon sok mindent tart amúgy, és ezt a könyvet ajánlotta nekem, amikor fölhívtam, hogy segítsen nekem elmélyülni az erdő az erdő dolgaiba, és hogy hogyan tudom még jobban befogadni azt az ajándékot, amit mindig megtalálhatunk, hogyha az erdőbe megyünk.

És küldött nekem fotókon könyveket, és mondom, ez a ez a könyv ez nekünk megvan otthon.

És képzeljétek el, nagyon vicces, mert bele van írva, hogy sok szeretettel Gergőnek 2020 karácsonyára a tesómtól kapta az én drága férjem, és el is kezdte olvasni, de aztán egy ponton feltűnt neki, hogy ez nőknek íródott és amikor volt egy olyan rész benne, hogy hogy nem kell az erdőben mész, nem kell lábad borot válnod, akkor itt felsikoltod, hogy nem, akkor most akkor mi lesz vele?

Szóval h van benne egy egy-két ilyen fura fura rész is, de itt abbahagyta az olvasást, és akkor most amikor a Gitta elküldte nekem, akkor én újra elővettem és az a rész fogott meg benne legjobban, és nektek is bátran ajánlom, hogy párterápia a szabadban.

Itt van egy ilyen, nem tudom mennyire látszik a Spotify-on néztek bennünket, akkor nem annyira, de hogy de hogy az a az a lényeg benne, hogy hogy menjetek a természetbe a párotokkal, és nem kell sok mindent csinálni, csak együtt éljétek át azt, hogy bent vagytok az erdőben, hogy együtt tapasztaljátok meg azt, hogy friss a levegő, hogy milyenek az illatok, hogy érdemes megvizsgálni a fákat közelebbről, hogy melyik fa néz ki, vannak-e rajta sérülések, van-e odó a fába.

Ez nekem nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy az én szemem szinte csak az odús fákat keresi az erdőbe.

És erre a git azt mondta, hogy hát nem véletlenül vagyok dúla, mert hogy az odós fákba költöznek be azok az állatok, akik fészket raknak, és hogy ez ilyen nagyon érdekes energetika.

Úgyhogy mindig én mondtam, hogy nézzétek, ott is egy odusva.

Senki nem látta az odusvát, csak én.

Úgyhogy a mai napig is, most is a ma reggelünk is így kezdődött, hogy bevittük a gyerekeket a suliba sukoron, és utána vittük a kutyát az erdőben, a sukorói erdőben.

És nem nem nincs túl sok időnk erre.

Tehát egy fél órás körünk volt most, és van egy fa, amit ölelgetünk, merthogy ő nagyon nagy, meg nagyon látszik, hogy öreg, de nagyon egészséges.

És akkor az egészséges fákat lehet örelgetni.

A beteg fáknak meg elé, ha csak annyit mondotok, hogy látlak, hogy látom, hogy nagyon dolgozol, hogy nagyon küzdesz, és hogy ezt érdemes észrevenni, hogy azok a fák is, amik éppen betegek, ők is nagyon komoly munkát végeznek itt az ökoszisztémába, és hogy az nem egy jó gondolkodás, hogyha a betegfákat azonnal kivágjuk, hanem adjunk neki energiát, gondoljunk rá, lehet a fákat gyógyítani, és ebben a könyvben talán erről nincsen szó, De de vannak olyan könyvek, ahol erről lehet olvasni, hogy hogy bizony felelősségünk van a fákkal szemben, és néha üzennek is nekünk egyébként. >> Nekünk mindig igaz. >> Igen.

Pont most így a ma reggelünk elmeséljük.

Igen, hogy korábban jöttem, mint Tündi, egy órával, és akkor hát Moncsi rám írt, hogy hogy mi lenne, hogyha még van egy kis időnk, és akkor mennénk pár kört a parkerdőbe.

Én már küldtem neki egy videót, hogy éppen sétálok a parkerdőbe és szeretettel várom. >> Igen, >> de hogy egyébként én emlékszem, hogy régen volt olyan, hogy hogy az erdőbe kócsoltam, és nagyon-nagyon szerettem.

Én emlékszem, engem kocsoltál az erdőben. >> Igen.

És nagyon-nagyon szerettem egyébként, és pont mostanában jutott eszembe, hogy ugyan egy én itt már nem vállalok, és még van ez az egy darab kis harmóniacsoportom, akik most majd így >> elindul az újrakezdés, de hogy hogy csoportot fogok vinni ilyen erdei, mert hogy egyébként nagyon sokszor van szerintem, hogy sokan nem indulnak el egyedül, főleg a nők meg mit tudom én, mi van, ha történik valami meg nem tudom, meg nem ismerem az utat, meg satöbbi.

És hogy hát hogy akinek így van igénye, >> az az szerintem ilyen >> hihetetlen egy hurom vagyunk.

Hát közös terápia az erdőben, mert hogy mert hogy szombaton indítottam el az első kurzusomat, ahol megbeszéltem a lányokkal, hogy erdőterápiát fogni tess benne van a levegőben.

Tehát, hogy ezt így összebeszéltük, és hogy vagy tehát, hogy teljesen egymástól függetlenül ugyanarra gondoltunk, és szombaton mondtam a lányoknak, hogy hogy szeretnék ilyen alkalmakat csinálni, amikor amikor nem tehát aki el tud jönni, mert vannak akik messzebbről jönnek, de hogy hogy >> menjünk az erdőbe, mert nekem az erdő a gyógyítóm, a barátom, a terápiám, a a szemed gyönyörködtető ö Min mindenség tud nekem lenni, és párban is folyamatosan járjuk Tipcsivel is az erdőt.

És mondtam is Áginak rága, hogy az az egyetlen közös olyan hóbink, ami amit mindegyünk imádni a természetbe.

És hát ez na szóval >> benne van a levegőben. >> Oké, akkor ezt a könyvet elolvassuk >> szerintem.

Igen, de nem csak ezt majd még küldöm a többit, amit még kaptam javaslatnak.

És én is pont azt vettem észre, hogy régen mindig estére tartogattuk a párkapcsolati időt, hogy akkor majd elalszanak a gyerekek, és akkor majd utána ülünk és beszélgetünk.

Tehát, hogy annyira sok, hogy annyira későm van már fáradt, tehát hogy nincs erre már így energiánk.

Viszont itt reggel még mielőtt így ugye nyolcra be 348-ra jó esetbe beérünk, bevisszük őket és akkor 9ig van egy kis idő, hogy addig úgy nem nagyon történik semmi, vagy ha igen, akkor kicsit lerőidítjük, de hogy meg van sétáltatva a kutya, mi is meg vagyunk sétáltatva.

Ugye Gergő tud csikongozni, úgyhogy akkor csikongozunk egyet az erdőben.

Én csinálom, amit ő mond, mert én nem tudok.

Tehát hogy én mutatja és csinálom.

És akkor ma reggel még az is belefért, hogy tartottam neki egy meditációt, és akkor ez ilyen nagyon nagyon jó kezdet volt.

Úgyhogy szóval párápia az erdőbe.

Ne gondoljatok nagy dolgokra, nem kell sok.

De már csak az egyébként szerintem, hogy én emlékszem rá, hogy amikor még az előző házasságomban nagyon sok t volt egy dalmatánk és akkor minden nap program volt, hogy vittük sétálni és tényleg az volt így a párterápia, mert hogy akkor ez nem az, hogy otthon vagy és akkor oké, így beszélgetsz, de közben mit tudom én, mosogatsz meg nem tudom, a másik kapcsolgatja a tévét, hanem egyszerűen ott így muszáj a másikra figyelni, és akkor, hogy tényleg így mozogsz, akkor ott elrohangál a kutya és akkor akkor tényleg ott ilyen értékes…

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Könyvajánló #1 – Könyvek, amik formálták az életünket | S03E05”

Miről szól ez az epizód: „Könyvajánló #1 – Könyvek, amik formálták az életünket | S03E05”?

A Nőszintén Podcast ezen részében a négy műsorvezető olyan könyvekről beszélget, amelyek mély nyomot hagytak bennük, többek között a gyereknevelésről. Megvitatják, miért fontosak a korlátok a gyerekek fejlődésében, és ajánlanak egy könyvet, "Kell a gyereknek korlát" címmel. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Könyvajánló #1 – Könyvek, amik formálták az életünket | S03E05”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Mariann, Szlifka Tünde, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Könyvajánló #1 – Könyvek, amik formálták az életünket | S03E05”?

Megjelenés: 2025. 10. 01.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/konyvajanlo-1-konyvek-amik-formaltak-az-eletunket-s03e05

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból