Nyílt forrás - Egy podcast a tudás szabadságáról, könyvekről és azokról, akik gondolkodnak

A színház mint tudatmodell és a kortárs előadások – Beszélgetés Závada Péterrel a színházfenomenológiáról

· PT45M6S

Összefoglaló

Závada Péter drámaíró-filozófus-költő a színházi tapasztalat legbelső rétegeibe kalauzol el, beszélve arról, hogyan születik meg a színház a néző tudatában, és mit jelent a nézőtéren jelen lenni. Szó esik a színész testéről, a performanszról és a polgári illúziószínházról…

Ebben az epizódban

Mit látunk valójában a színpadon?

Egy testet – vagy egy szerepet?

Ebben az epizódban Závada Péter drámaíró-filozófus-költővel a színházi tapasztalat legbelső rétegeibe hatolunk be.

A husserli fenomenológia fogalmaival – epokhé, képtudat, fantázia – felvértezve arról beszélgetünk, hogyan születik meg a színház a néző tudatában, miként „rezeg” a tapasztalat az illúzió és a valóság határán, és hogy mit jelent jelen lenni a nézőtéren.

Szó esik a színész testéről, a performansz és a polgári illúziószínház különbségeiről, a negyedik falról, a liminalitásról – és a tudatfilozófiai perspektívától elrugaszkodva arról, hogy miért nem pusztán esztétikai, hanem egzisztenciális tapasztalat a színház.

Ez a beszélgetés nem színházkritika, és nem előadásismertető.

Hanem egy lassú, figyelmes közelítés ahhoz, ami velünk történik, amikor megtörténik a színház.

Závada Péter Beszélgetőtársam költő, drámaíró, műfordító, dramaturg és filozófus, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet adjunktusa.

Munkáiban a kortárs színházi gyakorlatot a fenomenológia, elsősorban Husserl tudatfilozófiája felől közelíti meg.

Írásait és színházi gondolkodását alapvetően határozza meg a test, a jelenlét, az illúzió és a nézői észlelés kérdése, valamint a határhelyzetek, a „bent és kint” állapotának tapasztalata.

Az epokhé színpada című könyvében, mely 2023-ban elnyerte a Cogito-díjat, a színházat nem esztétikai vagy intézményi értelemben vizsgálja, hanem mint tudati eseményt: azt elemzi, miként születik meg a színházi tapasztalat a befogadóban, és az hogyan „rezeg” a szerep és a puszta test, a valóság és az illúzió határán.

Alkotóként és gondolkodóként egyaránt érdekli a színház laboratórium-jellege, olyan térként definiálja, amelyben a figyelem, az észlelés és az önreflexió új formái próbálhatók ki.

A beszélgetésben említett művek: Závada Péter: Az epokhé színpada Alain Badiou: Etika Alain Badiou: Szent Pál Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Nemes Z.

Márió: Irgalom és számonkérés Lana Wachowski – Lilly Wahowski: Mátrix (The Matrix)

Említett entitások

Személyek

  • Závada Péter

Hallgasd meg

Több epizód a Nyílt forrás - Egy podcast a tudás szabadságáról, könyvekről és azokról, akik gondolkodnak-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból