Porkoláb Gyöngyi

Hogyan oldjuk elakadásainkat?

· PT46M50S

Összefoglaló

Egeresi Ildikó stresszoldással, családállítással és blokkok oldásával foglalkozó szakemberként érkezik a Porkoláb Gyöngyi podcastbe. A beszélgetés rávilágít a stressz, az érzelmi blokkok, a családi minták és gyerekkori sérülések eredetére, valamint arra, hogyan hatnak ránk ezek…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2026. 03. 20.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Egeresi Ildikó, Porkoláb Gyöngyi
Témák
stresszoldás, családállítás, érzelmi blokkok, családi minták, gyerekkori sérülések
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm kedves követőimet és hallgatóimet, és nagy szeretettel köszöntöm mai vendégemet, Egeres Ildi Kót.

Köszönöm szépen a meghívást és tisztelettel köszöntöm én is a hallgatókat.

Régóta ismerjük egymást, de most egy olyan terület apropóján hívtalak meg szakemberként beszélgetni ebbe a podcastbe, rádióműsortba, merthogy itt a hallgatóknak mondom, akik követnek minket az FM90 Kampusz rádióban, hogy ezek a beszélgetések a Porkolábyi YouTube csatornán és podcast csatornán is követhetőek.

Szóval, mint szakembert hívtalak meg egy olyan izgalmas témában, mindenkit érint.

Ezt én ki merem jelenteni, hiszen stresszoldással foglalkozol, családállítással foglalkozol, blokkok oldásával foglalkozol.

Ez talán közös a mi kettők munkájában is, és ezért is izgat ez a beszélgetés engem is.

Az első, ami az emberben felmerül, talán ezt nekem is szokták szögezni ezt a kérdést, hogy mi a túrótól kezdesz el ezzel a témával foglalkozni?

Ez nehéz téma, egyébként szomorú téma.

Nyilván az én életemen még ez az életvégi ellátás kapcsolódik ezekhez a úgymond veszteségpontokhoz, hogy hogyan tudunk átfordulni, de ugye ez összekapcsolódik majd aztán beszélgetésből csak kiderül a te munkáddal is.

Szóval mi volt a te életedben az, ami valójában elindított ezen az úton?

Másnak szerettél volna segíteni?

Biztos, hogy mindenkinek van valami saját sztorija. >> Így van.

Nem titok, hogy nálam az anyaság volt az, ami ebbe az irányba terelt, hogy nagyon hamar kiderült, hogy másképp működik a fiam, mint az átlag.

Ha az iskolarendszerbe úgy adom be, szépen mondva, majd valahogy lesz és akkor meg tudja oldani a gondjait, akkor szerintem nagyon sok mindenben elveszett volna.

És akkor elindultam először asztrológiát, numerológiát tanulni, hogy megtanul, megértsem, hogy miért ilyen.

Az a miért ilyen, az azt jelenti, hogy nagyon mozgásigényes volt, nagyon másképp gondolkodott, nagyon jól kommunikált, de nagyon nehéz volt lekötni.

És mielőtt megkapta volna a címkéket, ezért próbáltam, hogy én legalább megértsem.

És így kerültem kapcsolatba a kineziológiával.

Most lassan 20 éve 2007-ben és a nagyon sok miértre akkor kaptam egyant.

Az már válasz volt, vagy még mindig valami, ami tulajdonképpen lehet, hogy azt hitted, hogy a konkrét válasz, de érdekes volt, hogy ezt mondtad, hogy kaptál egyant.

Nem azt mondtad, hogy kaptál egy választ. >> Hogyan?

És ez egy nagyon szerencsés találkozás volt önmagammal, az elfogadással, a toleranciával.

Tanítónő vagyok, végzettségemet tekintve.

Ebből kifolyólag nagyon izgatott, hogy a gyermekem ezt az akadályt jól vegye.

De nem akartam a tanára lenni, hanem szerettem volna az anyukája maradni.

És azért ez egy nehezített pálya volt, és a kineziológia egy nagyon nagyon mély megértést adott arról, hogy ő nem rossz, ahogy a társai sem, hanem másképp működik.

Ő egy jobb agyféltek domináns gyerekként kezdte ezt a történetet, és szerencsére találkozott a sporttal, és így a sporton keresztül meg tudta élni azt a nagymozgásigénynek a felhasználását, és így a a muszájhoz tudott honnan konvertálni energiát, mert ezt szerette, de nagyon sok kritika ért engem, vagy matematika volt egyébként a fő músa.

Hát most nem fog örülni, hogy én most annyit beszélek róla, de ez ide tartozik.

És sokan mondták, hogy hát de miért nem korepetálni meg adni neki a plusz órákat?

És akkor azt mondtam, hogy az, hogy valaki egy-egyet javítson matematikából és arra rámenjen a egy héten két-három délutánja, vagy legyen egy boldog gyerek úgy, hogy a matematikából nem lesz erős.

Én ezt az utat választottam, és a mai napig a kosárlabdából él.

Kosárlabdázóként tevékenykedik, most már utánpótlással is foglalkozik.

És az, hogy a kinéziológia megközelítette a kétygyféltekének a kommunikációját, azokat a gyakorlatokat korregresszióban, ugye most itt egy kicsit szakmázva is, hogy időnyomra megyünk és konkrétan kiteszteljük az izomtest segítségével a kineziológiában, hogy hol van az az elakadás, amire a jelenlegi stressz épül.

És így nagyon sok mindent fel tudtam tárni, mert együttműködő volt velem, és ő volt az első kliensem. >> Na most ugye te nem vagy kineziológus.

Ö, egy szakember vagy, aki stresszoldással foglalkozol, családállítással foglalkozol, meg >> kinezolai módszereket alkalmazom, csak nem vagyok természetgyógyász, ezért nem vagyok kineziológus.

A klasszikus értelem. ami ebben az embert nyilván foglalkoztatja, hogy a kineziológia ezt a szót, ha valaki hallotta, vagy nyilván már volt és igénybe vette ezt a fajta segítséget.

És hogy milyen érdekes ez, hogy mire eljut ember oda, ami valamilyen választ adhat a hogyan formájában, hogy hogyan kommunikáljak vele, hogyan tekintsek rá másként, hogyan viszonyuljak én másként egy nem rosszul vagy jól működő gyerekhez, hanem máshogy működő gyerekhez.

Hogy hogyan is működik ez a történet?

Tehát, hogy mondd el nekem most ezt úgy, mintogyha én nem hallottam volna erről, >> mintha most találkoztunk volna, és szeretnélek egy kliensként biztonságban tudni.

Sejtmemória szinten fogantatásunktól mindent tárolunk, így az izmaink is, és minden egyes sejtünk külön-külön úgy szoktam ezt magyarázni, hogy olyan, mint egy torta, és egy-egy szeletben mindennek benne van az esszenciája.

Ezek a tudattalanul tárolt blokjaink.

Ezek hátsó agyi memóriában tárolt információk, amiről nagyon sokszor csak azt gondoljuk, hogy elfelejtettük, de csak le vannak foytva, és ezek, mint a hagymahéj, egymáson szépen rakódnak, és ezek az információk, amikor nem bírják, vagy dúzzanak, hogy a jelenben jön egy adott stressz, akkor ezek bejeleznek olyan formában, hogy nagyon sokszor ilyen gyerekes reakciót, túlzott reakciót adsz a a különböző dolgokra.

Ezek az egymásra rakódott információk abban a pillanatban, amikor ezek a heves reakciók jönnek, kidolgozást kérnek, ugyanúgy, mint a traumák.

Tehát minden trauma ugye mindig felbukja, feldobja magát, hogy dolgozz ki.

A mi eszközünk a kinezülge módszereket alkalmazva az izomteszt használata.

Az izomteszt segítségével hozzuk fel a tudatalattiból az információkat.

Ez hogyan is néz ki, amikor megkérdezem tőled, hogy most mind stresszelsz, vagy mondod, hogy hát a párkapcsolatom az nem olyan baró, de de hát mindegy, csinálom.

És akkor mikor elkezdünk ezzel dolgozni, hogy mi lehet mondjuk a párkapcsolati stresszed mögött, akkor az jön ki, hogy négy éves korodban kell dolgoznunk, és egy óvodai beilleszkedéssel függ össze, és egy egyenrangú kapcsolatokban mondjuk egy kiközösítéssel.

Így jön össze, hogy a azonos témájú dolgok egymásra rétegződve tárolódnak.

És amikor megtalálunk egy-egy ilyen blokkot, akkor a négy éves kislánynak, a 11 évesnek, a 18 évesnek a hasonló sérülései egyszerre oldódnak, és itt a jelenben egy új választást tudunk hozni ennek a stressznek az érzelmi feldolgozásával.

Mindig úgy van, hogy az esemény és az érzelem fúzionál.

Mint igen, ezt a példát használtam, hogy mi van, ha Olaszországba szakítasz a barátoddal, mit fogsz utálni? >> Ja, hát Olaszországot, hát mert asszociál a kötőd hozzá.

És de ha feldolgozzuk a szak >> már Olaszországot [nevetés] nehéz utálni egyébként. >> És képzeld el, hogy én ott ott cége a házasságomnak, úgyhogy a tengerben, úgyhogy ez így alakult. [nevetés] A tengerben.

És ol és a következő [nevetés] évben gondoltam, hogy akkor ezt gyorsan felülírjuk, mert hogy ne Olaszországot akkor ne kell lekerüljön fekete listára.

Úgyhogy vissza is mentem a következő évben.

A szakításnak az élményét, érzését feldolgozzuk, akkor Olaszország újra választható úticél egy teljesen más érzelemmel megközelítve.

Úgy mondjuk, hogy a fúzionált érzelmeket diúzzá tesszük, és az esemény, a személy az egy újra egy más megvilágításba kerül.

Nagyon fontos még azt elmondani, hogy a tudatos asszociatív gondolkodási területünk az előgyban van.

A józaneszteszünk, nagyon sokszor ütünk a homlokunkra.

Itt születnek a pozitív választásaink, a jövőképünk és a képzeletünk itt lakik. a hátsó agyban van a vizuális memóriánk és minden egyes fájdalmas életmegtapasztalásunkat, azt ot szépen ott raktározzuk.

Nagyon fontos a kineziológia Vambrénágával dolgozom egyébként.

Elsősorban ezt tanítom is, de több kinezülgággal dolgozom még.

Ott egy homloktarkótartással pontosan ez a célunk, hogy a hátsó agyi sérelmeket, fájdalmakat megszólítsuk.

Ezeket a fúzionált érzelmeket felidézzük, megéletjük a klienssel, aztán elengedjük, előadagyba jön, és egy pozitív új választást tud hozni.

Ez maga az oldás folyamata. >> Nem félelmetes ez sokaknak, akik persze nagy bátran, fú, mennyire kíváncsi vagyok, mitlik ott belül bennem, de fél esetleg annak mögén nézni.

Én azért a munkám során nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy ez a hárítás sokakban megvan.

Tehát szeretné feloldani, szeretne jobban lenni, mert érzi, hogy valamitől tudják azért az emberek, hogy hogy valami nem oké.

És ez legyen az, hogy hogy van úgy, hogy érzi, hogy jön már felszínre valami érzés, de tudatosan elnyomja, vagy becsapja magát, mert sokszor azt is lehet tapasztalni, hogy azért ez tud nagyon félelmetes lenni, valljuk meg őszintén, amikor azt mondja neked valaki, és ott szembes azzal, hogy igen, amikor te iskolába mentél hat évesen, akkor ott mi történt?

És ahogy mondtad, lehet egy kiközösítés, lehet egy megszégyenítés iskolai közegben, még óvodai közegben is, amit aztán hát hozunk magunkkal, mert a szüleink akár más módon reagáltak.

Ma nagyon sokat beszélgettünk, ugye mi is itt ebben a podcastben arról, hogy hogyan ismerjük fel az érzéseinket, hogyan tudunk kommunikálni ilyen értelemben önmagunkkal, és hogyan tudunk segítséget kérni.

De visszatérve az eredeti kérdésemre, hogy hogy ez a félelem, ez nem jelenik meg?

Néha tapasztaltál-e olyat, hogy elkezdesz valakivel dolgozni?

És ott ő szembe sül valami olyan érzéssel, ami azért tudott egy ponton rémítő lenni, vagyis fognod kell-e végig a kezét az illetőnek.

Ez ez egy mindig bennem felmerül, hogy ne hagyjuk ott a megnyitott lelkeket.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, és azt gondolom, hogy a kineziológia ebből a szempontból egy szerencsés ágazat, mert választásból jönnek gyengéd módszerrel, tehát maga a folyamat is gyengéd, mert az izomteszt pontosan ellenőrző kérdésekkel meg kell kérdeznem tőle, hogy lehet-e gyengéden oldani ezt az ügyet.

Hajlandó-e az előnyök elfogadására.

Tehát a tudatlanság mindig egy felmentés, a tudatosítás mindig felelősség, és mi a felelősségvállalásért dolgozunk.

De akkor most kimondtad a választ a kérdésemre, hogy vagyis a felelősségvállalás, ami valljuk meg őszintén mai társadalomban azért egy régisztő lehetne, hogyha nem gyakorolnánk. >> Igen.

Meg hogy ugye nem állunk ezzel olyan erősen.

Nagyon sokszor azt látod, hogy nincs felelősségvállalás valahogy kerüli, hogy következménye van minden döntésének. >> És pontosan ezért nagyon fontos, hogy választásból jöjjenek.

Tehát >> vagyis hogy ők eldöntsék, hogy ők szeretnének változni szembe nézni.

Így van. és azt azért megint csak kijelenthetjük, hogy változás változtatás nélkül nincs. >> Persze csak mindig ott van a hóyan.

Igen [nevetés] >> ezért nekem nagyon nagyon nincsen ajándékkártyám.

Például ez egy választás kell lennie, hogy nem ajándék.

Tehát hogyha valaki ajándékot, >> na ezt most bontsd ki nekem, tehát hogy >> ha valaki eljön egy kineziológia >> kezelésre, vagy >> kezelésre vagy tanácskozásra, vagy bárminek nevezzük, akkor annak egy választásnak kell lenni és nem ajándéknak.

Tehát hogyha egy 30%-os bónusz kupont adnak azért, hogy most gyere, próbáld ki ezt a történetet.

Ez nem az. >> Tehát szülinapi ándékban ne adjunk egy ilyet, tudjuk, hogy gondban van.

Akkor ugye >> hív fel hív fel, hív fel. >> Tehát, hogy ez ilyen már most szokták mondani, hogy élményeket adjunk ajándékba.

Ez nem egy masszázskú. >> Nem, mert a felelősségvállalás ritkán jön vele.

És azt is szoktam mondani, hogy gyerekekkel se dolgozok úgy, hogyha a szülőnvel nem dolgozom, mert minek mossam a kocsit, ha poros a garázs?

Tehát hogyha a gyerek azt gondolta, hogy hogy a szülő azt gondolja, hogy belökte hozzám a gyereket egy órára és megszerelve visszakapja, akkor ez nem fog működni.

És az a szülő, aki nem vállalja el, hogy átmenjen azokon a dolgokon, amire azt gyerekét be akarja iratni, az nem fogja tudni felelősséggel adni a gyereknek azt a támaszt, amire szüksége lesz.

És a gyereket pedig becsapom, hogy van választása, hiszen nincs, mert a szülő nem dolgozik magán.

Hát én pont most vagy egy ilyen eset került hozzám, ahol úgy tűnik, hogy a gyereknek van márak már testi tünetei is.

Pszichológushoz fordultak a gyermekkel, és a pszichológus mondta, hogy ő akkor a szülők.

És az édesanyja azt hitte, hogy apukával van a gond.

Majd kiderült, hogy hm hm nem apukával, hanem anyukával.

Na ezen úgy megsértődött, hogy aztán felállt és a ugye a ez ugyancsak a gyereken csapódik le.

Tehát ezt csak azért gondoltam elmesél, mert friss élményem és pont reflektál arra, amit mondtál.

És abszolút így van, hogy a gyereket nem ámíthatjuk azzal, hogy őneki van választása, amikor nem adnak neki választást.

És az a szülő, aki mindig azt szokta mondani a szülőknek, hogy vedd vissza ami a tiéd, a gyerek az övét el fogja bírni.

Dolgozd meg magadat, két-három alkalommal gyere el, nézzük meg, hogy az az atópiás dermatitisz a gyereken csökken-e, hogy az a az a beszédhiba, vagy az a közösségben való visszahúzódás változik-e attól, hogy te háromszor eljöttél és kiürítetted a puttonyodat. >> Aha.

És a végén általában nem kell jönni a gyerekeknek, mert ami a szülőknél van, és ők ledolgozzák, a gyerek akkor már csak a magáéval kell dolgozni, az pedig egy másik történet lesz.

Még annyiban korrigálnám magam, az előbb azt mondtam, hogy m gond van anyukával, gond van apukával, hogy ezeket sem gondként kell ugye látni, hanem hogy valami nem úgy működik, vagy a viszonyulás, vagy van elakadásra.

Nem, nem a a gondra. >> Senki nem jött üres buttonnyal.

Ebben megnyugtathatunk mindenkit, aki követ minket. >> Absolút, abszolút, abszolút.

Ez >> izgalmas ez azért a azt gondolom, hogy lehet, hogy azért, mert én is foglalkozom azzal, hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan oldjuk elakadásainkat?”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan oldjuk elakadásainkat?”?

Egeresi Ildikó stresszoldással, családállítással és blokkok oldásával foglalkozó szakemberként érkezik a Porkoláb Gyöngyi podcastbe. A beszélgetés rávilágít a stressz, az érzelmi blokkok, a családi minták és gyerekkori sérülések eredetére, valamint arra, hogyan hatnak ránk ezek… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan oldjuk elakadásainkat?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Egeresi Ildikó, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan oldjuk elakadásainkat?”?

Fő témái: stresszoldás, családállítás, érzelmi blokkok, családi minták, gyerekkori sérülések.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan oldjuk elakadásainkat?”?

Megjelenés: 2026. 03. 20.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/hogyan-oldjuk-elakadasainkat-6a5f4973

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból