Puzsér Róbert

Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?

Összefoglaló

A műsorban a szégyen, a bűntudat és a megbocsátás témakörét járják körül. Kiemelik a bűntudat hasznosságát, amely a cselekedetre irányul és a személy fejlődését szolgálja, ellentétben a pusztító szégyennel, amely az egyén lényét azonosítja a tettével. Példákon keresztül…

Röviden

Műsor
Puzsér Róbert
Megjelenés
2026. 07. 01.
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
szégyen, bűntudat, megbocsátás, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ha ha nem bántanak azzal, vagy hogy te most szégyelned kell magadat, hanem te osztod ki magadnak ezt a feladatot, és az az a vezérlője annak, hogy hogy distingválj, hogy ne bántó módon legyél önmagad, hogy beosszad a neked jutóteret, hogyha a ketten meg a hárman meg a 30-an vagytok egy szobában, tehát valahol.

Tehát a szégyen az egy nagyon jó drive.

Ö csak ha visszaél egy külső fél vele, akkor bántó de egyébként hiszem, én én azt hiszem, hogy ami nagyon jó és nagyon hasznos, az a bűntudat, >> nem a fé nem a szégyen.

A bűntudat, >> a szégyen társadalmi, ugye?

Tehát egyedül nem szégyelhetem. >> Nem, arról van szó, hogy nem arról van szó, hogy a szégyen az arra vonatkozik, aki és aki vagy, ami vagy.

A bűntudat az hasznos tud lenni, az az jobbá tud téged tenni a szégyen.

Az az nem az az pusztító, az az pusztító erő.

Én én én azt hiszem, hogy mindenkibben több és nagyobb potenciál van, mint ami a legrosszabb cselekedete.

És hogyha a legrosszabb cselekedeteddel azonosítják mindazt, ami te vagy, az akkor zúsznak meg téged a szégyennel.

Jó, de ez az elemi szégyen, amikor már valaki semmiből nem áll, csak abból az egy tettéből, azért ez ritka, hogy ezt ilyen tisztaságában meg tudí katalizmus éppen ezen a héten még itt >> megszéenítés az ez megszégyenítés az, hogy téged valamivel, amit tettél azonosítanak és abból vezetnek le téged.

Pedig te százszor több vagy és százszor több is kitelhetne belőled, de te most már az vagy, amit akkor és ott tettél.

A bűntudat meg a szégyen között ez az egyik fő különbség.

A a ahogyan most a névmásokat használtad, hogy a bűntudat az más valakire irányul.

A szégyenérzet önmagadra irányul.

Talán azért tudsz jobban fejlődni a bűntudat által, mert ott ott azt az érzést kell valahogy feldolgoznod, vagy egy következő alkalommal kiküszöbölnöd, ami amiatt gyötör, hogy más valakivel mit tettél, vagy más valakinek mit okoztál. >> A bűntudat a cselekményre.

A bűntudat a cselekményre vonatkozik.

A bűntudat az arra vonatkozik, hogy valamit tettél, ami rossz volt, és amitől te, hogyha távolságot tartasz, vagy amivel te meghasonulsz, akkor te abból megtisztulhatsz.

A szégyen az az, hogy azzal vagy azonos, amit tettél.

És mostantól kezdve az elválaszthatatlan attól, ami vagy, és reprezentál téged, és az az határozza meg a te szerepedet és helyedet a világban. >> Ühüm.

Nekem ez szélsőséges a ahogy így példának beállítod ezt, Robi, mármint, hogy annyira tiszta formájában fogalmazod meg a szégyent, ahogy szinte soha nem fordul elő.

Tehát a a amikor valakinek van egy álló állandósult ilyen eposzi csúfjelzője, akkor talán megvalósul.

A helyzet szerintem piben megvan, amikor amikor visszaemézünk mondjuk a gyerekkorunkra, szerintem majdnem mindannyian találunk ott is valami olyat, ami talán bizonyos értelemben még ma is kísér minket, hogy hogy második osztályban az osztálykiránduláson bepisilt valaki, akkor ez a fajta szégyen, amitől ráégett az osztályban, hogy ő a pisis Gyuri, vagy a pisis Brigi, ez ez a szégyen ráig, ez a jelzőre óráig nem követett el nagy hibát.

Előfordul egy másodikos kisgyerekkel az ilyesmi.

De ez ez akár egészen késő fiatalkorig vagy felnőtt korig is tudja kísérni, hogy ő soha többet nem akarja ezt a fajta megbézést.

Lehet, hogy én keverem a szégyent a bűntudattal.

Tehát, hogy én, mert nekem ahányszor szégyelnem kellett magamat a közösség szerint, annyiszor nekem bűntudatom is volt, merthogy nagyjából összeért, és ahányszor nem kellett volna, tehát amikor a nem tudom ezt szoktam mondani, amikor berúgja valaki a labdával az ablakot, és utána megígértetik vele, hogy többet nem fordul elő holott.

E nem én voltam, mert keveset labdáztam.

Azzal én annyira mélységesen nem értek egyet, hogy az olyan helyzetben meg én nem szégyeltem magam, hanem ellenálltam, üvöltöttem, nekimentem annak, aki meggyanúsított, vagy sarokba akart szorítani.

Ezért ezért végül nálam nem vált el.

Amikor amikor a közösség úgy érezte, hogy én szégyelem magam, akkor általában igazuk is volt. >> A szégyen alól nincs feloldozás.

A bűntudat alól a feloldozás a bűnbánat.

Ha neked bűntudatod van, és megbánod, amit tettél, akkor abban a katarzis erejével változni tudsz, ja tudsz.

Attól katarz is, hogy a bűntudat által, a bűnbánatban te megtisztulsz attól, amit tettél.

A szégyenre nincsen feloldozás.

A a aki aki bűntudatot kelt benned, az azt mondja, hogy bánd meg, amit tettél.

Aki szégyentkelt benned, az azt mondja, hogy szégyeld össze magad. >> Á nem tudom, de nem tudom, hogy feltétlenül katarzist jelent-e valami, amikor feldolgozod a bűntudatodat.

Tehát >> ha igazán megteszed, ha igazán, ha igazán megbánod, ha igazán megbánod azt, amit tettél, nem a következményeket, nem azt, hogy emiatt téged megródtak, vagy megszégyenítettek, hanem bánod, belátod, hogy amit tettél, az erkölcstelen, az erkölcstelen volt, és ebben te változni tudsz, és legközelebb egy ehhez hasonló helyzetre máshogy reagálsz.

Azt hívják úgy, hogy megtisztulás, vagy egy erkölcsi nemesedés annak a bűnnek, annak a sötét bűnnek a béklyójából egy magasabb magasabb nívóra emelkedés. >> Azt viszont nem látom ebben, hogy hogyan oldz fel az alól, amit már elkövettél.

És azért nem látom, mert hogyha én tényleg el, ha elkövettem valamit, és tényleg őszintén szívből mélyen bánom, mert azzal valakinek például ártottam, vagy valami rosszat tettem, az nyilván egy egy továblépés, vagy egy előremutató dolog, hogy ezt fölismerem, ezt máskor nem fogom elkövetni, és ezt őszintén megbántam, de ha tényleg értem, hogy mi történt, akkor talán még inkább velem marad az, hogy hogy nem kell, hogy hogy hogy sajnálom azt a helyzetet, azt az embert nem is tudom jól megfogalmaz.

De >> hát pont ez a De hát pont ez a lényeg, hogy már nem az vagy, már nem de nem tudod, de nem is kell, nem is az a feladat, hogy azt te utólag megváltoztasd, hanem hogy abból megtisztulva egy magasabb erkölcsi nívón lépj tovább.

És azáltal, azáltal azáltal, hogy te ebben változtál, te megnemesél ezáltal, az a bűn is elnyeri a helyét az üdv, az üdv rendben vagy az üdvamban, hiszen az a bűn, az a te korábbi, tudod, Saul követte el azt a bűnt, de te már Pál vagy.

És abban, hogy te abban, hogy te Pállá váltál, annak a bűnnek megvolt a maga szerepe, megvolt a maga helye.

A bűn egy ilyen módon egy egy eszközévé válik a jónak, hogyha te változni tudsz ben kanyarodjunk ki ebből a bibliai utcából, mert a még egyszer Saulból Pál leszek, már nem fogom méltónak érezni magamat, hogy azt gondoljam, hogy ez velem újból bekövetkezhet.

Mondjuk tehát, hogy ennél kisebben szeretném eljátszani, de a legfontosabb mondanivalóm, amit percek óta tartok vissza magamban, az az, hogy én úgy gondolom, hogy a belátás nem mindig jár katarzissal.

Tehát az is lehet, hogy az van, hogy mondjuk én egy katarzis vagy néhány katarzis formájában változtam jelentősen sok ügyel kapcsolatban, de azzal az üggyel kapcsolatban nem éltem meg egy katarzistér.

Tehát nem az vol, hogy mondjuk nekem mondjuk, hogy felrohatok magamnak mondjuk 17 olyan ortópillanatot az életemben, amikor valakinek valami nagyon bántót mondtam, vagy olyat tettem, és nem, nem történik meg ezekkel egyesével az, hogy én abban a dologban kifejezetten abban látok meg valamit, és aztán ez kattikus élményt jelent, és aztán az a dolog megváltozik, hanem valami teljesen más fronton történik a változás, megtörténik az, hogy ahogy a Robi mondja, hogy valamilyen jobb minőségben tudok létezni, mertogy ez még egyszer nem fordul elő, mert már nem tudom összekeverni a azt és ezt a ezt az állapotot.

Viszont a viszont az egyes ügyekhez kapcsolódó katarz is az elmarad.

Lehet, hogy tudod, ha most találnék a dologhoz valakit, aki na ő a sértetje és akkor én bocsánatot kérek, de én én ennek nem érzem szükségét, de az lehetne katarktikus.

Azért, de abban én egy pici önsajnálatot is érzek, amikorogy megbocsátanak, és akkor hú, akkor most eljöttem a külön a katarzisért, hanem hogy megelégszel a belátással, mert abból már következik a viselkedésváltozás és ráadásul én egyre kevésbé élek meg mind katarzist, mind letargiát és ennek megfelelően várjál vár nem a letargia, nem a letar nem a a az a a letargiával letargiával nem a katarzis áll szembe, hanem az eufória.

A katarzissal a bűnbe való beleszédülés áll szemben.

A tudod az a megromlás, az a kísértésnek való engedés áll szemben. >> Percek óta egyre egyre duzza.

Ja, bocsáss meg, fejezd a gondolatot.

Csak végig azt érzem, hogy ró magunkról beszélünk.

Ez ez engem szétfeszít a bűntudatban.

A bűntudatban vagy a a bűntudatot okozó cselekményben vagy eseményben többnyire van egy másik fél.

Miközben mi önmagunkról beszélünk, hogy mi akkor katazist élünk át, mert felismertük, hogy mit tettünk.

Nekem hiányzik ebből az egész képletből a másik fél.

Szerintem akkor teljes, vagy úgy lenne egy kerekegész, hogyha az valahogy rehabilitálva lenne az a másfél, másik fél, ha valahogy meglenne, Várj, kérlek, engedd meg, hogy befejezzem a gondolatot.

Valamilyen jellegű jóvátételt én hiányolok.

Például, hogyha már az előző órában a kegyelmi ügyől beszéltünk, igenis akkor lenne kerek ez a kép, hogyha ennek lenne akár a konkrét érintettek és áldozatok kapcsán is.

Ha más nem, akkor egy bocsánatkérés.

Tehát én azt gondolom, hogy hogy a szégyent és a bűntudatot ez is meg kéne, hogy különböztesse egymástól.

És erre például egy kiváló program esetében muszáj a bocsánatkérés, mert az nagyon több szereplős. esetében meg azt gondolom, hogy nem muszáj, mus de attól válik kereki, és csak egy utolsó gondolat, hogy eszembe jutott a ezeknek a gondolatoknak az alapján a amennyire filmekben ismerem az anonim alkoholistáknak ez a nem tudom hány lépcsős programja, aminek ugye egyik része és egyik állomása, hogy fölkeres mindenkit, akinek az életmódjával vagy a vagy a függőségével ártott.

És én hiszek egyébként a bocsánatkérésnek az erejében, hiszek abban, hogy akár hosszú-hosszú évek után is tud egy megtisztulást az áldozat lelkében, vagy egy megnyugvást okozni az, hogy végre legalább elismerésre került, legalább egy mondat erejéig az ő jogosság, >> az ő történetében az nagyon fontos, tehát a aki ennek a sértettje vagy áldozata, annak a történetében, lehet, hogy ő 30 évvel ezelőtt reked valahol, és nem tud kijönni áítőtt, hogy elválhatatlan a te fejlődésed meg katarzisod attól, hogy bocsánatot kérjél, akkor el fogjuk fogadni azt, hogy a bocsánatotkérésből majd következik a belső fejlődésedés rohadtul nem.

Nagyon sok olyan bocsánatkérés van, ami nagyon jól esik annak az érintetnek, áldozatnak vagy sértetnek, miközben a másikban semmi nem történik az égvilágon.

Nagyon nem bocsánatkérésnek a módja.

Ugye számtalan bocsán úgynevezett bocsánatkérést olvasunk, hallunk, látunk a médián keresztül, amik többnyire úgy kezdődnek, hogy bocsánatot kérek, ha azt gondoltad volna, hogy félre, ha félreértetted a szándékomat, tehát akkor én tulajdonképpen mindent jól csináltam, de amennyiben te hülye fejeddel rosszul értetted azt, amit mondtál, akkor tudod mit?

Akkor bocsánat, >> de olyan pillanat is van, amikor valaki megtöri, könnyezik, és abban a pillanatban tényleg átéli, de nem történik élet élethosszig tartó változás benne mégsem.

Hát tudod, ha könnyezik, ha tényleg ő akkor és ott őszintén mondja azt, hogy bocsánatot kér ezért, és tényleg bánja legközelebb hasonló helyzetben ennek a tudásnak, ennek a belső tapasztalatnak ennek nyomásnia kell. >> Igazad van, de lehet, hogy egy csepp.

És az a helyzet, hogy amit felépítesz, az strómba is tudod dönteni.

Minden, amit megszerzel, az múlandó.

Így a javulásod is visszaeshet annyira, hogy később rossz rosszabb állapotban vagy.

Ezek én ezeket nagyon jól meg tudtam figyelni a rengeteg rokonom és ismerősömnek a kórházba kerülése kapcsán, hogy ott a aki életveszélyben volt, arra rátör egy ilyen változtatási vágy, meg egy egyfajta belátási élménye lesz és szembenéz egyébként a bocsánatkérésben rád nézve én most végig nem egoizmus, hanem egyszerűen én a saját magam hatalmában vagyok, a másik az meg úgy gondolom, hogy nincsen.

Tehát hogyha te tenni akarsz egy helyzettel valamit, a saját részedet tudod elvégezni.

És amikor azt mondom, hogy majd az én bocsánatkérésemmel múlik, amit megtehetünk, de hogy a másik jó legyen, nem, neki is el kell végezni egyfajta munkát, és egyébként azt veled is, és nélküled is el kell kezdje, hogyha mindent kiszervezünk, hogy minden a mocskos Fidesz, minden a rohadt Gyurcsány, minden az oroszok, minden az amerikaiak, minden a zsidók, minden az ufók, minden a az az isten útjai kifürkészhetetlenek.

Mindig azzal takarózunk, hogy mindenki tehet róla, csak én nem. akkor akkor minden hatalmunkat szétszórjuk, amivel egyébként magunkon segíthettünk volna.

És én ezért gondolom, hogy hogy a saját házam táján sepergetnék, és bizony amikor éppen nem szart találok a lábtörlőmön, hanem virágot, azt is összesöpröm.

Tehát hogy az a helyzet, hogyha ez most éppen jól hangzik rólunk az, amit magunkról mondunk, akkor is befelé kell figyelni.

Nem érzéketlenségnek szánom, és azt, hogy nem azzal foglalkozom, aki az érintettje az én életemnek, hanem a saját dolgomban igyekszem. >> Magadat tudod gyúrni, megváltoztatni, meg formálni.

Önmagaddal is kell foglalkozni, de ha nem ezt teszed és mást próbálsz, akkor abba bele fog törni a bicskát. egy boldogtalan ember lesz az, aki aki minden áron és és következetesen csak a környezetével és a saját áldozat szerepével van elfoglalva, mert hogyha ő saját magában nem ismeri föl, hogy hogyan érdemes és hagyjuk most azt, hogy társadalmilagemelkedett meg mit tudom milyen szociális fejlődés, meg pszichológiai fejlődés, csak legalább annyit változtatni, hogy ő neki jobb legyen, akkor akkor újra meg újra meg fognak vele azok a dolgok történni, amiknek ő állandó sértetje és állandó áldozata.

Úgyhogy végsősoron önmagának tesz jót az ember azzal, vagy önmagának is jót tesz azzal, hogyha van benne ön reflexió és változtat?

Hát, hogyha val bocsánatot tudsz kérni…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?”

Miről szól ez az epizód: „Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?”?

A műsorban a szégyen, a bűntudat és a megbocsátás témakörét járják körül. Kiemelik a bűntudat hasznosságát, amely a cselekedetre irányul és a személy fejlődését szolgálja, ellentétben a pusztító szégyennel, amely az egyén lényét azonosítja a tettével. Példákon keresztül… Az epizód a Puzsér Róbert című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?”?

Fő témái: szégyen, bűntudat, megbocsátás, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Miért pusztító a szégyen? Miért hasznos a bűntudat? Miért álságos bocsánat helyett elnézést kérni?”?

Megjelenés: 2026. 07. 01.. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/puzser-robert/miert-pusztito-a-szegyen-miert-hasznos-a-buntudat-miert-alsagos-bocsanat-helyett-rni3fmp3

Több epizód a Puzsér Róbert-ből