SpeechPresso Podcast

SpeechPresso Podcast #006 - C típusú középfokú corporate bullshit nyelvvizsga

· PT43M38S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a Speech Presso podcast a munkahelyi "corporate bullshit" jelenségét járja körül. Megvitatják, hogyan alakul ki ez a speciális szakmai nyelv a nemzetközi vállalatoknál, ahol az angol szavak magyar ragokkal való "meggyalázása" és a buzzwordök használata…

Röviden

Műsor
SpeechPresso Podcast
Megjelenés
2026. 02. 03.
Hossz
44 perc
Témák
corporate bullshit, munkahelyi kommunikáció, üzleti nyelv, buzzwordök
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, ez itt a Speech Presso podcast, és már egy rendkívül izgalmas témával készültünk nektek.

Egy olyan idegen nyelvről fogunk beszélgetni, ami csak bizonyos földrajzi helyeken tenyész, de semmi köze az országhatárókhoz, sőt épületfüggő.

Amikor én diplomáztam, akkor ugye már elvárás volt az, hogy az embernek legyen nyelvvizsgája.

És hát voltak olyan évfolyam társaink, akik sok mindennel el voltak foglalva az öt év alatt, akkor még ugye öt évig kellett obligáltan egyetemre járni ahhoz, hogy te diplomát kapjál.

És hát valahogy ötödik év végére, hogyhogy nem, de nem jutottak el odáig, hogy nyelvvizsgát tegyenek, és akkor mindenféle mentő ötletek voltak, hogy levizsgáznak roma nyelvből, mert hogy állítólag azt nagyon egyszerű megtanulni.

Vagy ugye Karinti volt az, aki az esperanto esperenta vonalon mozgott.

És azt érzem, hogy mostanára, ahogy az emberek bekerülnek ilyen nagyobbska nemzetközi szervezetekbe, kialakult egy új nyelv.

Én ezt >> ó nem lehet, hogy már sejtett, hogy mire gondolok.

Én ezt corpor bullshit nyelvnek hívom, amikor emberek, akik amúgy egyébként normális emberek, tehát ugyanúgy szoktak asztalhoz ülve enni, mint te, de valahogy úgy érzik, hogyha ezt a nyelvet használják, akkor okosabbnak tűnnek.

Találkoztál ezzel a jelenséggel? >> Abszolút ismerős.

Sőt, van egy ismerősöm, aki ezekből rendszeresen gyűjtéseket szokott közölni a Facebook feidjén.

Innen is üdvözöllek, ha magadra ismersz.

Szóval igen, igen, abszolút jellemző ez, amikor angolt keverünk magyarral, teletoljuk mindenféle csak a kollégák által ismert kifejezéssel a beszédünket, majd ezt az egészet utána egy baráti társaságban is megpróbálsz ugyanígy beszélni, és csodálkozol, hogy utána senki nem ért.

És akkor így kapod a kérdőtekinteteket, hogy figyul már amúgy te úgy ismertünk, hogy te normális vagy, de hogy most mi a pánat történt veled?

Sőt, szerintem én annyira ismerem ezt, hogy olykor én is, én is beleestem ebbe a csapdába, és kaptam ilyen kérdőpillantásokat, hogy finom finoman akarok fogalmazni ismerőség, miről beszélsz?

És hát igen, lehet, hogy nem ártott volna magyarul elmondani ugyanazokat a dolgokat. >> Mi akadályozott meg ebben?

Azt szerintem, hogy amikor ugye bekerülsz egy ilyen vállalati kultúrába, akkor ott ez mindenkinek teljesen magától értetődő.

Pont úgy, mintogyha arrébb utazol mondjuk egy országgal nyugatra, akkor ott mindenki németül beszél.

És bár ezt lehet, hogy a németek kérdőre vonnák, hogy az osztrákok ugyanazt a nyelvet beszélik. >> Ja, biztos, >> de hogy az magától érthető, de hogy más nyelvet beszélnek.

És hasonló ez ahhoz is, amikor mondjuk egy céghez kerülünk be, eleve a legtöbb ilyen nagy cégnél ugye nem csak magyar kollégák dolgoznak, hanem mindenféle náó.

Én egyszer dolgoztam egy olyan projekten, ahol összeszámoltuk az emeleten, tehát nem a cégnél, az emeleten, ahol dolgoztunk, 53 különböző náó jött össze. >> Vow!

Oké. >> Úgyhogy tényleg a világ minden tájáról voltak ott kollégák, akik ugyanazon a projekten dolgoztak, és hát velük valamilyen közös nyelvet meg kell, hogy teremtsük.

Na most ez nyilván általában az szokott lenni, hogy ez az angol és akkor mindenki ezen a nyelven beszél, de beszéltünk itt most németről, franciáról bármiről, ami éppen az adott vállalatnál jellemző, és hogy ez úgy beleragad ebbe az ember, és először csak elkezd átszivárogni bizonyos szókészlet a magyarban, merthogy egyszerűbb úgy mondani, mert mindenki érti, csak amikor ugye hazaérkezel, hát ez a tipikus, kiutaztam 1956 október 23-án USA-be hazajöttem Október 25 decyum Kate Cofort.

Tehát hogy amikor ennyire durván akcentusa lesz valakinek, de szerintem pontosan ugyanaz a jelenség. >> Az akcentusaal szerintem nincsen baj.

Ez ez oké, de amikor a barátaidnak azt mondod, hogy ma reggel két junior stakeholdert deliverem az Education Hubba, és a Main Team Lead sikeresen lebonyolította az onboardingot, és akkor így rádné, hogy mi van? >> Mármint, hogy elvitted a gyerekeidet óvodába.

Hát szerintem de hogy ez is ebből adódik, hogy amikor ennyire beleivódik, hogy váltogatni kell mondjuk két nyelv között valamit mindenki úgy mond a cégnél, magyarul is, angolul is, merthogy úgy egyértelműen tudjátok, hogy mire utal.

És egyébként az előző például, hogyha azt akartam hozni, hogy sok én voltam éltem kint többször külföldön, nem is keveset és barátaiman is megfigyeltem, akik ugyanott éltek, hogy hazajöttünk, ez egy angol nyelvű országot írország. nagyon sok mindent hónapokig még az ott megszokott formulákkal, angol kifejezéssel próbáltunk meg leírni, merthogy ez volt a ebbe illeszkedtünk bele, és ugyanez történik szerintem egy ilyen céges helyzetben is, hogy az ami bent történik, az kikerül a fotocellás ajtón kívülre, nyelvezetben is. >> Hüm az a kérdés, hogy ez jó-e, vagy hol jó, hol pedig kontraproduktív ez.

Már csak, hogy egy ilyen szép magyar szót használjak erre.

Hol nem jó. >> Köszönöm szépen.

De tényleg vannak ezek a helyzetek, amikor az ember ezt annyira megszokja, benne él, vérévé válik, és azt mondja, hogy ennek ez a ez a nyelve egyszerűen ez az anyanyelve ezen cseng jól.

És kimegy egy konferencia színpadra, és mi történik?

Na mi? >> Hát a kutya nem fogja érteni. >> Hát senki az égott a világon nem fogja érteni.

Ki áll egy színpadra egy 1zer fős konferencián, és bólogatnak. hárman, akik érték, ők a >> akik már dolgoztak ott, csak most nem ott dolgoznak.

Vagy a kollégái, akik elkísérték, és aztán utána a többiek meg így ülnek, nézik az órájukat, aki még van órámon, többiek a telefonjukat, és vakarják a fejüket, hogy figyelj már, kimegyünk egy kávéra.

Jaj, kimegyünk. és felállnak és kimennek és gondold el, hogy akkor ott van valaki, készül egy konferenciaelőadásra, kell elmondja szívvel, lélekkel baromira felkészült, nagyon professzionális és semmi hatása nem lesz. >> Így van.

És ez csak azon múlik, hogy azt a nyelvezetet a kutya nem érti.

Ez szerintem pontosan ugyanaz a hitó, mint ha már így a nyelveket behoztuk.

Elmennénk egy lengyel konferenciára magyarul előadni vagy fordítva és nem lenne tolmács, akkor állítólag a testbeszédben nagyon sokat le lehetne olvasni, de de hogy ez ott nem menne, az egész biztos. >> Igen, igen, igen.

Hát a testbeszédből azt el lehetne dönteni, hogy akkor most ő lelkes meg hiszen lenne, meg izé, csak hogy így nem nagyon vagyunk képben, hogy itt a fröccsöntéről van szó, vagy a textiliparról.

Tehát az egy kicsit kimaradna. >> Na most mit lehet tenni ehelyett, hogyha kimegy egy CEO egy konferenciára, akkor mit javasolnál neki?

Vigye-e ezt a Most meggyaláztam ezzel a corporate bullshit nyelvvel, de mit vigyen?

Mi az, amit hagyjon bent a fotocellás ajtón belül?

Hát szerintem egy csomó ilyen dolog az a szakzsargonból adódik, és ez a szakzsargónnak létezik olyan része is, ami nem az adott iparákhoz kötődik, hanem az adott vállalathoz.

Ezeket mindenképp hagyja az ajtón belül. >> Egyértelmű. >> Tehát az, hogy ott milyen részlegek, milyen felosztás, azoknak milyen neve van, milyen beosztások, milyen projektek, satöbbi, ezek lehet, hogy rengeteget mondanak annak, aki ebben napi szinten él, de semmit annak, aki aki ezen kívül.

És egyébként is erősen kérdőjel.

Most konferenciaszínpadról beszélünk, ahova úgy megy ki ez a drága CE, hogy ott olyanok ülnek, akik nem annál a cégnél dolgoznak, még esetleg nem ügyfelek, de a jövőben lehetnek ügyfelek, tud nekik hasznosat mondani, akár nem is feltétlenül a termékét akarja eladni, ő mondjuk elmesél arról dolgokat, hogy ők hogy dolgoznak. ők mondjuk például ez elég gyakori, hogy van egy iparági válság, vagy van egyáltalán egy gazdasági, társadalmi helyzet, amiben a cégeknek talpon kell maradni, és ő kimegy, és esetleg más típusú cégek vezetői előtt beszél arról, hogy mondjuk ő hogy tudta válságállóvá tenni a cégét.

Mondjuk hozzuk hozzuk le ezt ennyire konkrétra, hogy egy ilyen helyzetben megy ki ez a CEO konferencián beszélni.

Ez most szerintem azért sajnos egy elég elég gyakori téma konferenciákon.

Na, mi az, amit ide ez a ceunk, ez a képzeletbeli ceunk kivihet, és mi az, amit nem vihet ki? >> Hát akkor beszéljünk arról, hogy mi az, amit érdemes lenne egy ilyen helyzetben kivonni, vagy kivinni.

Szerintem >> az, hogy ők hogy oldották meg ezt a helyzetet, és hogyha ezt egy ilyen sztoriba bele tudja foglalni, akár úgy is, hogy konkrét kollégákat megemlít, mondjuk csak Keresztnévvel például, akik részt vettek, hogy ők mit csináltak, hogy érkeztek be, >> mert ugye az Anna Peti Gergőt, azt mindenki érti.

Abból van egy kiváló rész, de ezt most nem citálom be ide. >> Igen, a junior stakeholderom annyira. >> A Anna Peti Gergő is a junior stakeholder. >> Fú, ez egy nagyon izgi rész.

Na, szóval, hogy tehát, hogyha egy ilyen sztorit be tud hozni, ahol ő példát tud mutatni, megmutatja akár azt, hogy ők min csúsztak el, min buktak el, hogyan tudtak ebből fölállni, miket csináltak ahhoz, hogy utána kilábaljanak mondjuk egy ilyen válságból, vagy csak tompítsák a hatásait, >> és ezt bele tudja foglalni egy történetnek a keretébe.

Szerintem azt azt nagyon könnyen hazaviszi a közönség.

És mindezt úgy, hogy a ha akkor menjünk vissza a nem oldalra is, hogy hogy kerüljük az összes ilyen flincenfcom angol kifejezést meg szakzsarkot meg egyebeket.

Még akkor is egyébként szerintem, hogyha ha községet angol igéket magyar ragozással óriási deliveryük.

Én nekem van egy speciális képességem, ezt most demonstrálni is fogom mindjárt, hogy bármilyen szófajú magyar szót, azt német igeként el tudok ragozni.

Tehát bármit el tudok ragozni.

Szóval nyugodtan el lehet hagyni szerintem a szak. >> Azt nem baj, hogy nem ragoztad, hanem multibő múltiidő betetted. >> Nem aztalen belemehetünk de >> na jó, engedjünk el.

Szóval visszatérve a témára, tehát hogyha a szakzsarg szerintem akkor is érdemes elhagyni, ha azt egyébként értené a közönség, mert sokkal gördülékenyebbé, könnyebben érthetővé lehet tenni a mondanivalót.

Legink én úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy ha el tudod mesélni akár egy válságnak a sztoriját úgy, hogy azt a 10 éves diákok a suliba megértik, akkor jó helyen kapvizsgálsz, akkor azt mindenki meg fogja érteni.

És nem fog emiatt szerintem senki, mert ez ért már minket, ez a vád, hogy egyszerűsítünk és akkor ez romba dönti a világot.

Nem, ez érthetővé teszi azt, amit mondunk szerintem.

És ez nekem továbbra is a határozott véleményem. >> Ez tök jó, amit mondasz, hogy egy 10 éves gyerek kérjetek költsön egy ötödik est és ültessétek le, mondjátok el neki, és hogyha ő megértette, akkor bingó mehet tovább.

Én azt látom, hogy borzasztóan túl vagyunk terhelve mentálisan.

Egyszerűen annyi dolog ér minket.

Most gondold el, hogy valaki dolgozik valahol, van egy háztartás, van mondjuk egy autó, amit rendben kell tartani, van egy-két három gyerek, van mondjuk háziállat, és akkor emellett vannak még családi kapcsolatok, meg baráti kapcsolatok, meg emellett mondjuk van személyes érdeklődés, egy-két hobbi.

Hát ezzel már annyira tele az életünk, annyi minden van a fejünkben, hogyha elmegyünk egy konferencián meghallgatni egy előadást, én baromi hálás tudok lenni azért, hogyha ezt úgy mondják el, hogy nekem nem kell óriás mentális erőfeszítést tennem arra, hogy én ezt megértsem.

Tehát én ott fejben úgy ülök, hogy pörgetem a bevásárlistám, kezemben van két óriási bevásárlószatyor, a hátamon egy nagy nehéz hátizsák, még a nyakamban is lóg valami.

És hogyha basszus azt csinálja az előadó, hogy egy nekem meg kell mászni a az esztergomi bazilika összes lépcsőjét fejben, és utána van egy ajtó, amit nehéz kinyitni, magasan van a kilincs, nehéz az ajtó.

Én bevallom, de én féltávnál kicsekkolok.

És ezen nem segít az, hogyha fejben minden második szót mond magyarra is kell fordítani, vagy angolra, teljesen mindegy hogyha >> attól függő, hogy milyen környezetben van ez az egész dolog.

Én >> abszolút abszolút nem segít.

Ennek ellenére én azt tapasztalom, hogy egy csomóan, akik hozzánk jönnek és készülnek egy előadást a CEOK mindenképpen, ők azt mondják, hogy de hogy meséljek történetet.

Hát az olyan te figyelj már, te tényleg az egy baráti társaságban való, amikor leülünk az asztal mellé és beszélgetünk, hogy kivel mi van.

Hát a történetmesélés az odavaló.

Hát nem kedves Ceók, nem odavaló, hanem a konferenciaszínpad.

Oda is való, de a konferenciaszínpadra is nagyon is való.

Annyira klasszul tudunk kapcsolódni történetekhez.

Meséljetek történetet, sokkal jobb lesz a hallgatóságnak.

Hogyha hozzátok ezt a hunglis, professzionális, nagyon nyakkendős, nagyon hozzáértő stílust, ezt a nyelvezetet, nem fognak emlékezni rátok. >> Ide citálnám egy fél másodpercre a Kindra Holt, akinél van az a sztorija, amikor egy vállalatnál óriási káosz volt, mindenki menekült, nagyon hatalmas fluktuáció volt, és a CEO annyival rakott rendet, hogy elmesélt egy sztorit, hogy felemás zoknit vett fel egy vacsorára.

Igen. >> És azt erre felhívta a figyelmét a lánya, azzem, és mindenki megértette ebből a teljesen hétköznapi, akár primitívnek mondható példából, hogy ja, hogy még erre se képes az ember, hogy ugyanazt az oknit húzza fel, akkor már értem, hogy miért van ekkora gáz a cégnél.

Szerintem >> azért nem volt mindegy, hogy ezt a sztorit, hogy mesélte el.

Nyilván azért nem akarok most belemenni, de hogy igen, tehát hogy lehet az okniról is beszélni annak kapcsán, hogy egyébként te gyökeres változásokat akarsz a a cégben. >> És a másik, hogy ember emberhez kapcsolódik.

És azért lássuk be, hogy ez az egész corporát nyelv meg működési mód, ez hatékony, célravezető, okszerű, célszerű, de hogy nem annyira emberi? >> Abszolút nem.

Szerintem, hogyha és ez szerintem abból is látszik, hogy mondjuk tegyük fel valaki odakerül junior stakeholderként valamilyen >> az együésen habb >> az együésb tehát…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „SpeechPresso Podcast #006 - C típusú középfokú corporate bullshit nyelvvizsga”

Miről szól ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #006 - C típusú középfokú corporate bullshit nyelvvizsga”?

Ebben az epizódban a Speech Presso podcast a munkahelyi "corporate bullshit" jelenségét járja körül. Megvitatják, hogyan alakul ki ez a speciális szakmai nyelv a nemzetközi vállalatoknál, ahol az angol szavak magyar ragokkal való "meggyalázása" és a buzzwordök használata… Az epizód a SpeechPresso Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 03..

Milyen témákat érint ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #006 - C típusú középfokú corporate bullshit nyelvvizsga”?

Fő témái: corporate bullshit, munkahelyi kommunikáció, üzleti nyelv, buzzwordök.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „SpeechPresso Podcast #006 - C típusú középfokú corporate bullshit nyelvvizsga”?

Megjelenés: 2026. 02. 03.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/speechpresso-podcast/speechpresso-podcast-006-c-tipusu-kozepfoku-corporate-bullshit-nyelvvizsga

Több epizód a SpeechPresso Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból