Szélsőközép

Együtt egyedül - miért nem találjuk az utat egymáshoz? | Nyílt Osztály

· PT1H41M49S

Összefoglaló

Az Inga és a Szélsőközép kulturális műhelyek az elmagányosodás és a kapcsolódási formák erodálódása témakört járják körül. A műsorban Román Boglárka klinikai szakpszichológus vendégszerepel, akivel 20 éve tapossák együtt a pszichológia útjait. Az adásban szó esik arról, mi lehet…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 04. 22.
Hossz
1 óra 42 perc
Szereplők, említett nevek
Román Boglárka, Puzsér Róbert
Témák
elmagányosodás, kapcsolódási formák, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szerintem nektek is van ilyen, hogy így bejön egy Messenger üzenet, és azt mondod, hogy na jó, hát majd egyszer erre kész leszek arra, hogy így vál >> és aztán ez úgy marad, >> hogy így egy olyan dologra válaszoljak, hogy pénteken mit csinálsz, vagy valami ilyesmi.

És akkor így nem tudom, ezt még így majd így két-három nap múlva erre így válaszolok.

És akkor így leírod, hogy két-három nap múlva, hogy hát, hogy azt terveztük, hogy semmit.

És és akkor szombaton kapsz egy választ, hogy kár.

Na hát szeretettel köszöntök mindenkit és nagyon különleges nap ez a mai, mert ez az első tehát nyíltosztály azóta, amióta elkezdődött ez a műsor, úgyhogy hát teljesen zavarban vagyok, [nevetés] hogy ennyien eljöttetek.

Ö köszönjük szépen nektek, hogy itt vagytok és ö egy nagyon-nagyon fontos témával készültünk most, és ehhez a témához egy nagyon kedves barátomat hívtam meg, Bogit, akivel 20 éve tapossuk együtt a pszichológia útvesztőit.

Ez a téma pedig az elmagányosodás. azoknak a kapcsolódási formáknak és kapcsolódási tereknek a erodálódása vagy megváltozása, amikhez bizonyos generációk még teljes mértékben hozzá voltak szokva.

És most meg csak odáig jutottunk, hogy valamiért mindenki azt érzi, hogy úgy magányosabb vagyok, mint amilyen normális, magányosabb vagyok, mint amilyen régen voltam.

És arról szeretnénk beszélni, hogy mi ennek az oka.

Ez egy nagyon, nagyon, nagyon tág téma.

Tehát itt a Bogival beszéltük még a beszélgetés előtt, hogy amiatt is zavarban vagyunk, merthogy annyiféle oldalról meg lehet közelíteni, hogy mindegyik egy külön előadás.

De most megpróbáljuk mégis összefoglalni a legfontosabb részeket és a legfontosabb információkat, amiket ezzel kapcsolatban érdemes megérteni.

És talán a végére lesz egy olyan érzésetek, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagytok egyedül, illetve, hogy kaptatok valami magyarázatot arra, hogy ami történik, az miért történik, illetve esetleg egy-két tippet vagy trükköt arra, hogy ezen hogy tudunk változtatni.

Úgyhogy szeretettel köszöntöm Román Boglárka klinikai szakciógust másodjára a nyíltosztály foteljében.

Sziasztok! [taps] Itt egy ilyen world clouddal kezdenék, miközben elkezdünk erről egy picit beszélni.

Ez énet még sosem csináltam, de ennek az lenne a lényege, hogy mi az az egy szó, ami nektek az elmagányosodásról eszetekbe jut.

És ahogy így beirkáljátok ezeket a szavakat, ezek majd egy ilyen felhő formájában elkezdenek megjelenni, és azok, amiket sokan írtok, azok majd így nagyobbak lesznek.

Alapvetően ugye az egészben a legiesijesztőbb az az, hogy ez egy szubjektív érzésünk, ami így a testünk irányából érkezik hozzánk. és alapvetően olyan belső folyamatok fogják ezt az egészet megmozgatni, meg olyan külső dolgok fogják ezt az egészet befolyásolni, amikkel kapcsolatban gyakorlatilag egyébként hozhatunk le konklúziókat, tehát beszélhetünk arról, hogy ténylegesen történtek-e változások. és a VAO-nak a 2025-ös jelentése alapján ez a magány és a társas izoláció ez olyan egészségkárosító mértéket öltött, ami egyébként nagyon durván aggodalomra adokot.

Azok az emberek, például a fiatal felnőttek közül, akik úgy érzik, hogy egyetlen egy mély kapcsolatuk sincsen, ezeknek az embereknek a száma 3%-ról 15%-ra nőtt, ami ami gigantikus növekedés. korábbi előadásokban már beszéltünk arról is, hogy mekkora növekedés k-300%-os növekedés volt a szorongásban is és a depressziós tünetekben is.

Tehát ténylegesen az van, hogy nem beképzeljük ezt a dolgot, hanem hanem valami történik.

Mert szerintem nem csak nekem mostanában ez a kedvenc témám, hanem te is azt mondtad, hogy állandóan ezzel foglalkozol.

Igen, talán ez sem véletlen, hogy ez most így egy ilyen állandó téma, de önmagába véve szerintem az egy nagyon fontos rész, hogy nagyon paradox maga a téma is.

Tehát azért is választottuk ezt a címet, hogy együtt egyedül, hogy ebben benne lenne az, hogy még talán sosem voltunk ennyire elérhetőek egymás számára, legalábbis technológiailag vagy technikailag biztos, viszont mégis megvan ez az egyedüllét, vagy ahogy most így behoztad, az elmagányosodás, vagy ez az izoláltság érzés, mert hogy pszichológiai értelemben viszont nincsenek elmélyült kapcsolataink, tehát a minőségi kapcsolat lenne.

A lényeg nem az, hogy elérhetőek vagyunk egymásra, egymás számára, mertogy ez egy tényező, hogy tudnánk egymással kapcsolódni, tudnánk egymással kommunikálni, de fenntartani kapcsolatokat, meg kapcsolódni az nem ugyanaz.

És szerintem azt nagyon izgi lenne körbejárni, hogy mit is jelent amúgy kapcsolódni.

Beszéltünk arról, hogy érdemes lenne definiálni ezzel kapcsolatban egy-két fogalmat, mert sokszor azt érzem, hogy nehezen tudunk különbséget tenni olyan dolgok között, mint például a magány és az egyedüllét, vagy az introverzió és az elkerülés, vagy a szociális fóbia.

Itt egyébként megjelennek tök negatív gondolatok is.

A legerősebb itt a szomorúság és az egyedüllét szorongásesség. >> Igen. >> És szerintem tök érdekes, amit mondasz, hogy alapvetően ami történik az elmúlt időszakban, az az, hogy mennyiségre cserélhetük a minőséget.

Igen. >> És van egy ilyen gondolat a kapcsolódásokkal kapcsolatban, hogy alapvetően arra lenne szükség, te akkor kapsz feltöltődést ezzel kapcsolatban, hogyha azt érzed, hogy a másik fél az teljes egészében rád van kapcsolódva, és érdekli az, amit te mondasz.

És a mostanában az online térnek a szimultán kapcsolataival meg test nélküli kapcsolataival ez így kiveszni látszik.

És itt egyébként közben betettem nektek még egy kérdést, hogy mikor volt utoljára 20 percnyi beszélgetésed úgy, hogy egyik őtök sem nézett rá a telefonjára.

Tudom, hogy ez egy picit provokatív, meg mi erőnyben vagyunk, ugye, merthogy itt most a podcast miatt mi nem fogjuk tudni megnézni a telefonunkat, csak maximum az idő miatt.

Ezért is szeretem a podcasteket, merthogy ott [horkantás] így rá vagy kényszerítve arra, hogy így odafigyelj a másikra, de hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt a közönségben mi az eloszlás.

Alapvetően amit a számok mutatnak, az az, hogy a fiat, minél fiatalabb a generáció, annál rosszabbak ezek a számok.

Szerintem egyébként mielőtt rátérünk arra, hogy így megkülönböztessünk egyedüllét, magányt, társas izolációt, szociális fóbiát, elkerülő magatartást, ezek azért így jó erőteljes fogalmak, meg jó ezt így egyébként külön szedni, de érdemes azt is végiggondolni, hogy akkor tényleg mi is kell ahhoz, hogy mi mély vagy így egy ilyen belsőséges kapcsolódást alakítsunk ki.

És az első nagyon fontos tényező valóban a ráhangolódás, de ugye szerintem ez már ott is egy kicsit sérül, hogy magunkra egyáltalán képesek vagyunk-e elhangolódni, mert amúgy ha nem, vagy hogyha nem tudjuk megfogalmazni, vagy érezni, vagy átérezni, hogy mi van bennünk, és azt így a másik számára láttatni, akkor már alapvetően a két fél közül az egyik nincs jelen.

És ha nem vagyok jelen, akkor arra se tudok jelen lenni, hogy a másikat befogadjam, és a ráhangolódás meg tudjon történni.

És akkor itt van a figyelem kérdésköre is, hogy egyáltalán meddig mekkora az az időablak, amikor képesek vagyunk figyelni.

Meg, hogy így ismerős a számotokra például az a jelenség, amikor mondjuk valaki több mindent csinál egyszerre, például nézi a monitort, meg telefonozik, meg emailt ír, és közben azt mondja, miközben ti beszéltek hozzá, hogy ja igen, egyébként figyelek.

Nem, tehát nem ez a figyelem. >> Aha.

A feleségem az egyetlen, aki rázza a fejét itt a közönségből, hogy ő ilyet még sosem tapasztalt.

De igen, alapvetően az van, hogy az ingerküszöbünk csökken. >> Igen. >> Miközben egy iszonyatos ingeráradatnak vagyunk kitéve, és alapvetően nagyon-nagyon kevés dolgot csinálunk úgy, hogy ne csináljunk mellette még egy másik dolgot.

Ühüm. >> És egyébként egy telefonbeszélgetés közben is tudod érzékelni azt, amikor a másik közben egy másik dolgot csinál.

Tehát valahogy van ez a van egy ilyen érzésed abban, hogy most a másik az nem teljesen rád fókuszál, hanem valahogy egy ilyen parkolópályán átfuttatja azokat a dolgokat, amiket így mondasz neki.

És akkor ez jó esetben egyébként vissza tudja mondani, csak nem éli meg. rossz esetben vissza sem tudja mondani.

Na, ami téged feltölt, az az érzés, ami az emberek szeretnek pszichológushoz is járni, meg szeretik a mély beszélgetéseket, hogy valaki tényleg most ebben a pillanatban semmi nem érdekel annál jobban, mint amit így te mondani szeretnél neki.

És ez lehet akár a növényeidről is, >> de lehet egy mély témáról is, csak ugye a mély témák azok izgalmasabbak, nagyobb sérülékenységbe helyezed magad, és emiatt maga a kapcsolódás az az fontos.

Ez is egy fontos tényező a sérülékenység. >> Igen, igen.

Földobtam a labdát. >> Köszi szépen.

Tehát, hogy ezt így ezt így fel lehet-e vállalni, meg hogy meg lehet-e mutatni?

Tehát azok a kapcsolódások, amik a felszínen maradnak, ott jó eséllyel nem fogjuk ténylegesen megfogalmazni, hogy mit érzünk, vagy hogy mi az, ami számunkra nehéz, vagy mi az, ami fáj, vagy hol éreztük magunkat utoljára érzékenynek, vagy sebezhetőnek, vagy sérülékenynek. viszont a mély és intim kapcsolódásnak, vagy annak a fajta kapcsolódásnak, amiben valóban érezhetjük azt, hogy egyébként a másik figyel, vagy hogy én biztonságban vagyok annyira, hogy felvállalhassam a saját sérülékenységemet.

Az viszont egy nagyon fontos tényező a kapcsolódás szempontjából.

Neked nagyon tetszett az a gondolat, amikor olvastam, hogy a mély kapcsolódásoknak egy alapköve az az, hogy mi érzékeny és személyes információt osztunk meg a másikkal.

Ühüm. >> És mostanában ugye ez főleg így az internetes kultúrában vagy a munkahelyi kultúrában ez egyre inkább kiveszni látszik.

És erre egyébként vannak társas rituáléink, de erre majd egy picit később >> fogunk kitérni.

Közben én még egy kérdéssel bombázom itt a közönséget. hogy neked vannak-e mélyérzelmi kölcsönösségen alapuló barátságaid? >> Nagyon ingerled a dopamin rendszerüket. [nevetés] >> Igen. >> És a figyelmüket is.

De igen, egyébként majd erre is kitérhetünk.

Itt a definíciók közül egyébként szerintem amire amivel érdemes kezdeni az az egyedüllét, mert az egyedüllét alapvetően nem rendelkezik önmagában negatív felhanggal.

Tehát az egyedüllét az lehet egy regener regeneratív állapot is.

Egyedüllétben érezheted azt, hogy töltődsz. >> Absol >> miért tud föltölteni az egyedülét?

Hát amikor most így beszéltünk arról, hogy mi egy kapcsolódásnak mondjuk, vagy egy mély kapcsolódásnak a feltétele, aminél mondtam, hogy az is egy feltétel, hogy te képes legyél saját magadra ráhangolódni, azt igazából akkor tudod megtenni ténylegesen, amikor egy kicsit képes vagy elcsendesedni és befelé figyelni, vagy kicsit meghallani úgymond a saját belső hangod, amit sokkal könnyebb akkor, ha egyedül vagy, hiszen nyilván akkor nincs a közeledben valaki, aki igényelné a figyel figyelmedet.

És akkor te igényelheted a saját figyelmed saját magad felé.

És valójában amikor tudod, hogy téged mi ölt fel, vagy hogy mit szeretsz, vagy hogy mi az, ami neked jó érzést ad, örömérzetet ad, akkor egyébként az egyedüllétben ezt pontosan szépen meg tudod élni, meg tudod magadnak engedni, ha ez nem egy félelmetes állapot, és akkor már lehet, hogy megyünk tovább a fogalmakban.

Igen, itt az introverzió szerintem talán a következő lépcsőfok, és egy olyan dolog, amivel kapcsolatban én mondjuk a klienseimnél úgy érzem, hogy így nem egyértelműek a határok. >> Tehát, hogy sokszor mondjuk az elkerülést vagy akár a szociális fóbiának a kiinduló állapotát magyarázzuk azzal, hogy hát én olyan introvertáltabb típus vagyok.

De hogy mit jelent egyébként ez az introverzió?

Mert én amikor mondjuk az introverzióról gondolkodok, vagy az ember alapállapotáról gondolkodok, akkor én nekem van egy ilyen elképzelésem, hogy az ember alapállapota egy picit introvertált.

Tehát, hogy hogy nagyon szeretem azokat az ilyen nonduáris megközelítéseket a pszichológiában, amik így nem arról szólnak, hogy hát van aki ilyen, van aki olyan, >> hanem hogy mi lehet az alapállapotunk az ilyen traumák nélküli kompenzációk nélküli megküzdési stratégiák, elhárító mechanizmusok nélküli alapállapotunk.

És én azt gondolom, hogy az alapállapotunk az enyhén introvertált.

És így az a fajta extraverzió az már sokszor valamifajta kompenzáció, vagy valaminek a keresése.

Hát most ezzel elgondolkodtál, vagy hogy az izgalmas, mert nyilván lehetne azt is mondani, hogy maga az introverzió az egy karakter vagy egy temperamentum működés jegy.

Tehát egy egyfajta úgymond attitűd ahhoz, hogy én így egyedül fel tudok töltődni, de attól még nem félek a kapcsolódásoktól.

Tehát egy introvertált személynek vannak kapcsolódásai, egyszerűen csak telítődik. a túl sok ingerléstől, vagy a túl sok kapcsolódástól, vagy a túl nagy embernyiségtől, és neki szüksége lesz arra, hogy utána visszahúzódjon, de valójában azért ebben van egy dinamika, hogy nyitok is, meg zárok is. >> Tehát, hogy a az én az introverziónál azt érzem, hogy a mély kapcsolatokra abszolút nyitott, de hogy a felszínes kapcsolatok azok egy picit így a diszkomfort kategóriába csúszak bele. >> A small talk. >> Igen.

Tehát, hogy nem vagyok annyira jó ebben a small talkban. viszont az, hogy így a legjobb barátaimmal elmenjek és önmagamat adjam, az egyébként működik, csak így lassabban alakulnak ezek ki. >> Viszont azért azt se mondanám, hogy az extraverzió meg úgymond a felszínes közösségi működést jelenti, hogy akkor csak megyünk és hangosan he részünk és sokan vagyunk együtt, és azt azt jelenti a feltöltődés.

Tehát egy extravertált is ugyanúgy a mélyebb kapcsolódásokat éli vagy érzi, csak ő közösségi élményben fog tudni olyan inputokat vagy ingereket kapni, amitől ő azt érzi, hogy most valójában feltöltődtem, hogy most így mintha töltőre raktak volna, csak egyszerűen más ennek a skálának a két vége.

És akkor itt, amikor ugye van ez a temperamentumod, tehát hogy te nagyjából hol helyezkedsz el ezen a skálán, akkor ugye ahhoz képest van a magány, ami egy szubjektív megélés.

És akkor ez egy következő definíció.

Ez ez az érzés, amikor úgy érzed, hogy amire szükséged van, az a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Inga
  • Szélsőközép

Hallgasd meg

Milyen kérdésekre kapsz választ ebben az epizódban?

Miért érzem magam magányosnak, ha online szinte mindig elérhetem az ismerőseimet?

A beszélgetésben elhangzik, hogy az elérhetőség és a kapcsolatok fenntartása nem ugyanaz, mint a mély kapcsolódás. A megszólalók szerint a kapcsolatok mennyisége nem pótolja a minőséget: a feltöltődéshez az az élmény kell, hogy a másik valóban rád figyel, és érdekli, amit mondasz.

Mitől lehet igazán mély egy beszélgetésem valakivel?

A beszélgetésben a teljes figyelmet és a sérülékenység felvállalását emelik ki. A mély kapcsolódáshoz fontosnak tartják, hogy biztonságban érezhesd magad annyira, hogy személyes dolgokat, nehéz érzéseket és fájdalmakat is megossz a másikkal.

Ha introvertált vagyok, az azt jelenti, hogy nincs szükségem kapcsolatokra?

A vendég szerint az introvertált embernek is vannak kapcsolódásai, és nem feltétlenül fél tőlük, de a sok inger vagy társas együttlét után visszahúzódásra lehet szüksége. A magányt ettől megkülönböztetik: az annak a szubjektív megélése, hogy nincs jelen az életedben annyi kapcsolódás, amennyire szükséged lenne.

A válaszok az epizód gépi leiratából, a beszélgetés tartalma alapján készültek; nem szakmai tanácsadás.

Több epizód a Szélsőközép-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból