Telex Podcast

Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat

· PT49M33S

Összefoglaló

A műsorban Lukács Balázs (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) és Szijártó Márk (ELTE) a magyarországi vízgazdálkodás kritikus helyzetéről, Lázár János miniszter környezeti problémákra való rávilágításáról, valamint a fenntartható, kis költségvetésű megoldásokról beszélgetnek.…

Röviden

Műsor
Telex Podcast
Megjelenés
2026. 08. 06.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Lázár János
Témák
vízgazdálkodás, környezetvédelem, fenntarthatóság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A baj az, hogy és ez sajnos kormányzati ciklusokon átnyúló probléma, hogy a környezettel nem foglalkozunk szisztematikusan, nem nem akarunk rákölteni, nem akarunk pedig igazából nem kéne sokat rákölteni, hanem folyamatosan nem csak akkor kéne problémának tekinteni, amikor beütött a a káosz, hanem hanem előre jó előretervezés kellene, mint egyébként néhány néhány Európai Uniós országban, ha nem is mindegyikben, de azért ezek ezek már működnek, vagy elindulnak.

Én azt mondanám, hogy a probléma felismerése, amit Lázár úr mondott, az abszolút helyénvaló.

Ennek a megoldása az megosztja a szakmai közösséget is, hogy a Dunán esetleg vízlépcsőt hozzanak létre, illetve nagy víztározókat létesítsünk.

Történelmi aszály sújtja Magyarországot.

A velencei tóban alig maradt víz.

A rekord alalacsony duna miatt majdnem le kellett állítani a paksi atomerőművet.

A brutális vízhiány okairól és a lehetséges megoldásokról fogunk beszélgetni Lukács Balács biológus kutatóval és Sierto Márk geofizikussal.

Köszöntelek titeket a műsorban. >> Szervusz!

Köszönjük a meghívást. >> Szervusztok.

Köszöntöm a nézőket. >> Balázs, hozzád szólna az első kérdésem.

Hat éve azt nyilatkoztad, hogy sivatag lesz az Alföld helyén, hogyha nem lépünk, amire akkor azért sokan felkapták a a fejüket.

Az elmúlt hat évben történt bármiféle előrelépés ezen a téren.

Hol tartunk ebben a folyamatban? >> Hát igen, a hat év gyorsan eltelt.

Ugye akkor az a az a nyilatkozat, amit tettem, azért nem nem a semmiből jött.

Ugye a szakmában elég régóta beszélünk erről.

Tehát aki abb a szakmába dolgozik természetvédelem vízügyi ágazat kutatói szférából azért régóta látják a trendeket, régóta látják a jeleket, az indikátorokat arra, hogy hogy valami valami ebben az irányban a a kiszáradás irányába mozdul el.

De hogyha még visszamennék a az időben, azért a azért ezeken a vidékeken évtizedek óta látszik a jele annak, hogy hogy tűnik el a víz a tájból, tűnik el a víz a talajból, süllyed.

Ö ezt nem csak a felszín alatti vízmérő kutaknak az adataiból lehetett látni, akkor még azért nehezebben lehetett ezekhez hozzáférni, hanem egyszerűen látszott, hogy a a mélyfekvésű klasszikus vizes élőhelyek, a védett természeti területeken azért tűnt el a víz, száradt ki a a táj, a növényzet és romlott mindennek az ökológiai állapota.

Ha úgy kérdezem, hogy tudsz jelölni egy pontot, amikor kutatóként, szakemberként azt láttad, hogy hát itt belátható időn belül amúgy nagy probléma lesz Magyarországon.

Tehát volt ilyen pont? >> Hát én már úgy léptem a szakmába közel 25 évvel ezelőtt, hogy már akkor erről beszéltek a szakmában.

Tehát, hogy én ez én előttem kellett, hogy történjen.

Így most a a mostani híradásokban a azért olvasni olyan nyilatkozatokat, hogy a hidrológus szakma már azért 1988-ban is már vagy a 80-as évek végén is már jelezte ezeket a ezeket a trendeket, mert a szakma régóta beszél róla, hogy ez mikor üti meg a társadalomnak a az ingerküszöbét az egy más kérdés.

És mikor üti meg a a politikai döntéshozóknak az ingerküszöbét, az az teljesen más kérdés.

Az azóta eltelt hat évben egyébként rengeteg rengeteg minden változott.

Nem csak az, hogy többet beszélünk róla, hála Istennek, de nyilván ennek az az oka, hogy őrületes mértékben megnőtt a a a hatás, tehát az aszálynak a hatása, meg a jelensége.

Egymást követik a durvábbnál durvább aszályos évek.

De egyre pontosabb adataink is vannak ennek köszönhetően, hogy nagyobb a figyelem rá, többen kezdenek el foglalkozni, és hát én is most azért más számokat tudnék mondani sajnos.

Ö például mondok egy, hogy mondjak néhány adatot.

Azért akkor hat évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, akkor még úgy nyilatkoztunk, hogy a a vízgyűtőgazdálkodási tervben szereplő víztestek neek körülbelül, mit tudom én, a a amit kezelni kell, vagy amiről nyilatkozni kell, vagy vizsgálni kell víztestek közül, mondjuk olyan ö 10%-a körülbelül, akkor annyit mondtunk, hogy időszakosság kezd válni.

Na most ez most már az egymadát meghaladja.

Sőt, hogyha kilométerbe nézzük, tehát hogy hosszra nézzük, nem csak darabszámra ezeket a víztesteket, akkor most már jóval több a a valamilyen szinten időszakossá vált vízfolyásoknak.

Ezek főleg kis és közepes vízfolyások.

Kisvízgyűjtő területű kis és közepes vízfolyások.

Tehát most már ideig jutottunk. >> Ez amúgy, amit most mondtál, ez az 1ad, ez soknak számít.

Nagyon soknak, nagyon soknak, főleg úgy, hogy ez ilyen rövid időn belül váltott át. >> Arra vannak besések, hogy hogy most mondtad ezt az 1hados arányt, hogy a következő években ez ez hova növekedhet esetleg, vagy változhat, >> hogy mire kell felkészülni? >> Pontos adatokat még nem tudok mondani.

Azon dolgozunk, hogy tehát próbáljuk utolérni igazából ezt a gyors változást.

Próbálja a szakma utolérni és próbál próbál mindent megtenni, hogy próbálja modellezni dolgokat.

Tehát most szedjük össze ezeket az adatokat.

És hát az állóvizek esetében meg még rosszabb az arány, mert ott ott már közel majdnem a fele a az állóvizeknek.

Bizony időszakosan kiszáradóvá vált. >> Ugye ugye most az elmúlt hetekben ilyen nagyon drámai képek járták be a sajtót a a rekord alacsony Dunáról, ugye a Velencei tóról is ilyen apokaliptikus képek terjedtek.

Márk, te így egy egy-től 10-es kálán hova helyeznéd, hogy mennyire durva az a helyzet, amit amit az idei nyáron látunk? >> Hát engem olyan hármas szinten keserít el a dolog.

Főleg úgy, hogy hogy ilyen gyorsan. >> De akkor úgy úgy érthet, hogy az egy az a nagyon durva, és a 10 a lightos.

Hogyha ilyen skálán megyünk, akkor igen.

Egy kicsit összetettebb a rendszer.

Globális felmelegedés tanúi vagyunk.

Most az, hogy a a klímaváltozásnak milyen természetes meg mesterséges komponensei vannak, arról egy külön vitát lehetne nyitni.

De a lényeg az, hogy a Kárpátmedencében azt tapasztaljuk, hogy az átlagos évi középhőmérséklet az emelkedik, és ennek hatására felgyorsul ez a vízkörforgalom, egyre több vízmennyiség párol, és az a csapadék, ami ebből következik, az egyre mondjuk szélsőségesebb viselkedésben jelenik meg.

Na, mire gondolsz itt szélsőséges viselkedés alatt? >> Régen, mondjuk egy 50, 60, 150 évvel ezelőtt kiszámíthatóak voltak az évszakok, mind hőmérsékletben, mind csapadéktevékenységben.

Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy a csapadékvékenységek azok nem kiszámíthatóak és nagyon intenzívek.

Például arra gondolsz, amikor egyik nap hatalmas nem tudom hőség van, aztán nem tudom a kora órákban megjön egy hatalmas zuhi, és gyakorlatilag elázik az egész ország, és mindenki csúran vizes lesz pár perc alatt.

Tehát mondjuk erre kell gondolni. >> Így van.

És ez sem a mondjuk a a felszíni víztesteknek nem feltétlenül tesz jót, de a felszíni alatti térrészbe alig tud bez beszivárogni, hogyha hogyha ilyen esemény van, mert ez abból is következik, hogyha nagyon nagy mennyiségű csapadék esik, akkor megtömöríti a talajnak a felső rétegét, és nem szivár be, nem táplálja a fejsz alatti térrészt.

Szerintetek erre hogyan lehet felkészülni, hogy hogy egyrészt azt látjuk, hogy vannak ilyen nagyon aszályos időszakok, aztán meg hirtelen leesik nagyon sok eső, tehát erre lehet bármiféleképpen felkészülni, illetve elkezdtük mi, tehát mi Magyarországon elkezdtük erre a felkészülést, erre a erre a megváltozott helyzetre. >> Igen.

Tehát, hogy ez ez látható, hogy nagyon gyorsan változott a csapadékelosztás, tehát hogy az össze évi csapadékmennyiség az bár minimális csökkenő tendenciát mutat, de azért ez nem évről évre nem drasztikusan csökken, csak annyi, hogy hogy hirtelen lezúduló nagy csapadékok jönnek, ami a felszínen elfolyik.

És ugye arról arról beszélünk most már nagyon régóta, az elmúlt évek óta folyamatosan egyre nagyobb hanggal hála jó Istennek, hogy ezeket a hirtelen lezuduló csapadékokat, ugye nincs téli csapadék, nincs hó, ami szépen lassan szivárogna be, lenne ideje a a talajvízbe elszivárogni.

A tavaszi nyári őszi csapékokat kell minden helyen városban lakott területen, lakott területen kívül, amit csak lehet megfogni. >> Tehát ha jól leszem, akkor radikálisan máshogyan kéne állni. egy radikális igen radikális tájgazdálkodási, mezőgazdasági gyakorlatot kellene >> hát az ország szintjén, nem csak térség szinten, hanem az ország egész részén bevezetni, hogy minél több helyen nem csak a települési csapodékokat megfogjava, nem csak a vízfolyásokba megjelenő vizeket megfogjava, hanem hanem ezeket a belvizeket is ott megfogni, nem bevezetni a csatornákba és a csatornákban esetleg visszatartani, hanem hagyni ezeket magában a tájban, magában a szántóterületeken is akár elszikkadni. >> És láttok most amúgy erre nem tudom kormányzati akaratot, hogy hogy változás legyen vagy szemléletváltozás legyen tek >> van elindult elindult erről diskurzus.

Igen van. >> Az elég tehát hogy nem nem de lépések is.

Tehát, hogy elindult már van jogszabálymódosítás van a a az agráriumban is a földalapú támogatások rendszerének az átalakításáról, ezeknek az ösztönzésére, tehát hogy afelé terelje a gazdákat, erről szó. voltak, van amit már bevezettek, van amilyen változtatásokat tettek, de nyilván egy dolog a szabályozás, egy dolog az ösztönzés, nyilván ellenőrizés lehetne, mások oldalról lehetne az, aki szerintem nem hajlandó ebbe.

Tehát, hogy ezeket lehet drasztikusabban is, tehát lehet ösztönözni is, meg lehet lehet egyéb feltételekkel is, akár büntetésekkel is lehet ezekről beszélünk, tehát azért merem ezeket mondani, mert szakmai körökben ezekről beszélnek fórumokon.

Ö ki kell alakítani ennek a rendszerét, hogy minél inkább a víz ott tudjon elszikkadni, ahol leesett, vagy annak a közelében. >> Hogyha így vízmegtartásról beszélünk, akkor gondolom mindenkinek az az ugrik be azonnal az agyába, hogy hát akkor víztározókat kell építeni.

És ugye ennek van is egy aktualitása.

Ugye most felemlegetik Lázár János korábbi közlekedési és beruházási miniszternek egy tavalyi parlamenti meghallgatását, ahol arról beszélt, hogy a kor előző kormány komoly hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat 10 évvel ezelőtt.

A volt miniszter egész pontosan azt mondta, hogy ma az Alföldön 200 mm víz hiányzik a földekről.

Teljes megsemmisülés felé haladunk. olyan földrajzi, olyan természeti jelenségek vannak, amelyek brutális aggodalomra adnak okot.

Egyetértetek Lázár Jánosról Jánosra, hogy ez egy hiba volt, hogy nem épültek víztározók. >> Igen, valószínűleg igen. >> De és akkor hogyha lenne elég víztározó, akkor nem látnánk most ilyen ilyen, nem tudom, ilyen apokaliptikus képeket, nem lenne ilyen aszály?

Tehát, hogy akkor a miben változna a helyzet?

Én azt mondanám, hogy a probléma felismerése, amit Lázár úr mondott, az abszolút helyénvaló.

Ennek a megoldása az megosztja a szakmai közösséget is, hogy a Dunán esetleg vízlépcsőt hozzanak létre, illetve nagy víztározókat létesítsünk.

Ezek végülis műtárgyak, jól elhelyezve, ezek mérnöki feladatok.

Van víztározónk, a Tiszató is egy nagy víztározó, Magyarország legnagyobb víztározója.

Azonban pontosan a jelenlegi időjárási körülmények tekintetében, hogy ilyen gyorsan párulog minden felszíni víztest, ezek időszakos megoldást jelentenek. >> De lehet, hogy 10 évvel korábban, hogyha ezt a munkát elkezdték volna, akkor akkor nem tartanánk itt.

Tehát akkor az az még egy valódi megoldás lett volna, vagy érdemi megoldás? >> Valószínűleg nem itt tartanánk, de ugye rajta ülünk ezen a kis vonaton, ami a ami klabés lenne a deficit.

Igen. >> És komplex megoldásra kell számítani.

Tehát amellett, hogy elkezdődő ténylegesen az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a különböző szakágak, illetve a vízőrző egyesületek között, akik a az eltorlaszolásolokasokat meg a az új belvizeket előidézik, aminek egy részével én is egyetértek, elkezdődött valami ö, hogy mondjam, valami közös munka.

Ez nagyon-nagyon előremutató, de itt még nem szabad megállni, mert sajnos, hogyha jósolni kellene, vagy prediktáljuk a jövőt, akkor arra számíthatunk, hogy ezek a szélsőséges időjárási események, mint amit most tapasztalatunk, tapasztalunk egy ilyen komoly aszály vagy vagy hirtelen lezúduló csapadékmennyiség, ezek egyre egyre gyorsabban fogják egymást követni, és sajnos számíthatunk ilyen nyarakra.

Nem vagyok benne biztos, hogy a következő is ilye lesz, de egyre gyakrabban fognak ezek az esmények. >> Azt mondod mondjuk, hogy lehet, hogy az lesz a normális a jövőben, amit most látunk mondjuk a Dunán meg a Vencei tóban? >> Hát ne adja Isten, de de sajnos ezért számítani kell ilyen ilyen formákra.

Igen, ugye azt mondjátok, hogy igen, víztározókra szükség lett volna, és ha jól értem, azért ez ez nem is ilyen rocket science, tehát hogy hogy könnyen kitalálható, hogy ezekre szükség lett volna.

Hogyha ennyire egyértelmű a a egyfajta megoldás, akkor szerintetek erre miért nem volt politikai akarat az elmúlt 10 évben, hogy hogy épüljenek ilyenek?

Tehát, hogy egy kicsit vissza továbbfűzve az előző gondolatmenetet, tehát ugye ami kis vízfolyásnál egy egy kis homokzsákolásos töltés, egy keresztöltés, az nyilván egy nagyobb folyónál az a nehezebben kivitelezhető, ott már komoly építéseket jelentene.

A nagyobb folyóknál azért számításba kell venni az oldaltározókat.

És például a a Tisza völgyében a a mélyfekvésű területek árasztására megalkotott modell az már évtizedek óta létezik.

Arról már évtizedek óta vannak.

A szakma jelezte, hogy erre szükség lenne, és erre lenne műszaki megoldási javaslat.

Ezek sosem ütötték meg a politikai döntéshozóknak a a szintjét.

Mindig másra másra koncentráltak.

Ugye megépültek a Tisán árvízvédelmi tározók a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésében, de ezekkel kimondottan árvízcsúcscsökkentő tározók voltak.

Most már szó van arról, hogy egyet kettőt azért ebből megnyitottak a tavalyi évben.

Nem csak árvízi csúccsökkentésre, hanem kimondottan árvíztározásra és szikkasztásra.

Tehát egy át lehet ezeket ezek egy ilyén jó lehetőség át lehet gondolni ezeknek a funkcióváltását, de hogy hogy mennyire elég, mennyi kellene még milyen területeken kéne kifejezetni a vizet, az az még…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat”

Miről szól ez az epizód: „Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat”?

A műsorban Lukács Balázs (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) és Szijártó Márk (ELTE) a magyarországi vízgazdálkodás kritikus helyzetéről, Lázár János miniszter környezeti problémákra való rávilágításáról, valamint a fenntartható, kis költségvetésű megoldásokról beszélgetnek.… Az epizód a Telex Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lázár János.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat”?

Fő témái: vízgazdálkodás, környezetvédelem, fenntarthatóság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az a baj, hogy a környezetre csak akkor akarunk költeni, ha beüt a káosz, pedig nem kéne sokat”?

Megjelenés: 2026. 08. 06.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-podcast/az-a-baj-hogy-a-kornyezetre-csak-akkor-akarunk-kolteni-ha-beut-a-kaosz-pedig-nem-dd4499de

Több epizód a Telex Podcast-ből