Telex Podcast

Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni

· PT39M35S

Összefoglaló

A külföldön dolgozó magyarok hazatérésének lehetőségeit és buktatóit vizsgálja az Egyensúly Intézet és a Telex közös műsora. Boros Tamás és Filippov Gábor szerint a hazatéréshez tartós gazdasági növekedésre, reálbéremelésre és kiszámíthatóságra van szükség, nem elég a politikai…

Röviden

Műsor
Telex Podcast
Megjelenés
2026. 06. 09.
Hossz
40 perc
Szereplők, említett nevek
Boros Tamás, Filippov Gábor
Témák
külföldön dolgozó magyarok, hazatérés, gazdasági növekedés, reálbéremelés, kiszámíthatóság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Amikor beszélgettünk, mi interjúkat is készítettünk külföldön dolgozó magyarokkal, akkor újra és újra visszatért az a szempont, hogy ők azért érzik jól magukat külföldön, még úgy is, hogy kelet-európaiként, bevándorlóként, migránsként vannak kezelve, de azért érzik jól magukat mégis, mert úgy érzik, hogy a kemény munkának megvan a becsülete, ezek az emberek hazajönnek, ezeket az igényeket megjelení a magyar munkaerőpiacon is, akkor az hosszútávú strukturális változásokat tud beindítani, aminek következtében hosszú távon mindenkinek jobb lesz Magyarország országú munkát váni. >> Most van nyilván egy ilyen politikai motivációkkal leöntött hazatérési hullám, tehát hogy aki politikai okokból ment el, az az most haza akar jönni.

Tehát de ez ez le fog csengni gyorsan.

Az igazi hazatérési hullám akkor fog tudni elindulni, hogyha azt látjuk, hogy a következő három-négy évben tartósan van egy 2-3%-os gazdasági növekedés, van egy reál béremelékkedés és van egy kiszámíthatóság.

Külföldön több pénzt lehet keresni, nyugodtabb az élet, de a másik oldalon sokakban ott van a honvágy és az aggodalom, hogy a gyermekei vajon még fognak-e magyarul beszélni.

Több mint 700000 honfitársunk döntött úgy, hogy külföldön rendezi be az életét, és ott dolgozik.

Mit veszített velük Magyarország?

Mivel lehetne őket hazahozni, és mit nyerne ezzel a gazdaság és a társadalom?

Erről beszélgetünk most Boros Tamással, az Egyensúlyintézet vezetőjével és Filippov Gábor kutatási igazgatóval.

Én Jób Sándor vagyok, ez pedig itt a Magyarország jövő időben. >> Ti éltetek külföldön hosszabb ideig, és hogyha igen, akkor milyen tapasztalataitok voltak?

Szóval milyen előnyökkel és esetleg hátrányokkal járt ez?

Többször éltem hosszabb rövidebb ideig, pár hónaptól egy másfél évig, alapvetően Brüsszelben meg Franciaországban.

És nagyon érdekes, mert fogunk majd beszélni arról, hogy mi az Egyensúly intézetben készítettünk kutatásokat külföldre kiköltözött magyarok körében, és hogy nagyon hasonló tapasztalataim voltak, személyes tapasztalataim, mint amik ezekből a kutatásokból kijöttek.

Nagyon más a munkakultúra, nagyon más az együttműködésük hajlandóság, nyilvánvaló módon nagyon mások a fizetések, de ugyanakkor nagyon hiányoznak a különböző társadalmi kapcsolatok, szociális háló, barátok illetve ami talán a legérdekesebb, és az egyik nekem személyesen az egyik főok, ami miatt visszaköltöztem, az az volt, hogyha valaki valóban Magyarországért akar tenni, azt gondolja, hogy hogy itt van valamifajta hivatása, vagy vagy lehetősége arra, hogy hogy jobbá tegye az országot, azt azt külföldről nagyon-nagyon nehéz megtenni, nagyon nehéz előrehaladni, nagyon nehéz akár vezető pozícióba vagy meghatározó pozícióba kerülni.

Szóval nyilván ez nagyon-nagyon kettős.

Nekem a fő indok, hogy aztán visszaköltöztem, az az volt, hogy azt láttam, hogy mondjuk egy Európai Uniós intézményből, ahol én dolgoztam, sokkal kevesebbet lehet tenni mondjuk Magyarországért, mint mint itthonról. >> Én lelkes turista vagyok, rengeteget járok külföldre, de nagyon szeretek itt élni.

Úgyhogy nem is éltemabb idei külföldön. >> Felmerült valaha egyébként, hogy esetleg kiköltöz kiköltözzetek, és hogyha aztán végül miért született ez a döntés, hogy nem? >> Volt egy egészen komoly nekifutásom, amikor akadémiai karriert tervezgettem és a megfelelő intézményi intézkedéseket meg is tettem ennek érdekében.

Aztán jött az egyensúly intézet, és itthon tartott. >> Ugye arra több program volt már, vagy kezdeményezés, hogy a kint dolgozó magyarokat valahogy hazacsábítsák.

Ö az előző kormánynak is volt egy ilyen gyere az a fiatal címmel.

És hát aztán ezt különbözőképpen aposztrofálták a az újságok, de körülbelül az lett a végkövetkeztetés, hogy 2016-ra ez így földbe állt ez a dolog.

Talán 105 embert sikerült hazahozni Magyarországra.

Nem tudom azt követtétek-e, hogy miért nem volt az sikeres vajon ez a program? >> Hogy konkrétan milyen problémák voltak?

Azt azt nyilván azok látják, akik ebben részletesen benne voltak.

Mi amit látunk, az alapvetően egy olyan stratégiai irány, amit nagyon sok kutatásra látám azt, hogy hogy mi is igazából, ami hazahozza az embereket, és mi ez igazából, ami ami ami miatt ki költöznek.

És ugye mi nagyon szeretjük az egyensúly intézetben az adatalapúságot, ezért mi erre nagyon sok kutatást végeztünk, azénykutatásokat, más külföldi országok gyakorlatait, hogy ők hogyan csábították hoza a saját honfitársaikat.

És szerintem az egyik kulcs az arról szól, hogy a különböző országi más kampányok azok csodálatosak, hogyha a turizmust akarjuk erősíteni, de alapvetően nem működőképesek akkor, hogyha a saját honfitársainkat szeretnénk visszacsábítani.

Tehát hogyha egy mondatban meg kéne fogalmazni azt, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem működik, kifejezetten kommunikáció vagy kampányszempontból, tehát nem szakpolitikában, hanem hanem kommunikációban, akkor szerintem a kulcs az, hogy hogy nem az országi más kampányok, és sokszor nem is egy-egy egyszeri ösztönző az, ami segít, hanem alapvetően az, hogyha nagyon konkrét állásokat és nagyon konkrét munkahelyeket és nagyon konkrét városokat tudunk megnevezni, ahova vissza szeretnénk csábítani az embereket.

A lokál patriotizmus az sokkal erősebb, mint az országi más.

Hogyha Székesfehérvár indít egy kampányt, hogy aki Székesfehérvárról származott el, annak tud konkrét munkahelyeket biztosítani a saját szülőhelyén, vagy a saját korábbi lakhelyén, sokkal működőképesebb, mintogyha a túró Rudival vagy a vagy a Hortobágyi látképekkel kampányolunk.

Erről talán majd még fogunk beszélni, de ugye ami érdekes, hogy a a Tiszapártnak is a programjában szerepel a egyébként egy ilyen hazatérési terv, miszerint például adó és járulékkedvezményekkel vagy a vállalkozások indításának segítésével szeretnék hazavonzani a kint élő magyarokat.

Ugye nem szoktuk aktív politikusoknak a a tevékenységét kommentálni, de itt nagyon egyszerű helyzetben vagyunk, mert mi már a Tiszapárt létrejött előtt többek között ezt is javasoltuk, méghozzá azért javasoltuk, mert mi tényleg adatapon megvizsgáltuk azt, hogy milyen motivációk hatnak a külföldön maradás mellett, ellen, illetve a hazajövetel mellett és ez szerintem egy nagyon fontos, tehát itt csak egy pillanatra megállnék azért, mert ezt nem lehet elégszer elmondani, hogy jól működő szakpolitikai beavatkozást, azt tényleg adatalapon érdemes ö megtervezni, mert itt konkrét emberekről van szó, akik konkrét tapasztalatok, várakozások, félelmek, remények miatt mentek el külföldre, és odakint is megvannak a maguk emberi motivációi.

Tehát hogyha komolyan gondoljuk azt, hogy olyan emberekről beszélünk, akiknek tudnánk hasznát venni a hazai gazdaságban és társadalomban, hogy szeretnénk újra családokat egyesíteni, akkor tényleg érdemes először megnézni azt, hogy ők mit éreznek és mit várnak mondjuk egy lehetséges hazajöveteltől.

És még egy kicsit meg is lepett, hogy az Egyensúly Intézet volt Tuttommal az első olyan szervezet, amely egy rendszerezett kutatást elvégzett.

Több 100 külföldön élő élő dolgozó magyart megkerestünk, megkérdeztünk ezekről a dolgokról.

És valóban, hogy bezárjam a kört és választ adjak a kérdésedre, felmerült az, hogy sokaknál az utolsó lökés az egy valamilyen egyszeri hazatérési támogatás lehetne, vagy az a biztos tudat, hogy akár kevesebbet keresve, de jól fizető munkahelyet tudnának találni Magyarországon.

És ez egyébként egy nagyon bíztató dolog, hogy azt tapasztaltuk, hogy a magyarok akár jelentősen kevesebb pénzért is hajlandók lennének hazajönni, hogyha egyébként valamilyen okból honvágyuk támad.

Tehát nem kell németországi béreket biztosítani, mert van érzelmi oldalon, szociális oldalon, ami kárpótolja őket az esetleges bevétel kiesésért. >> Még egy ilyen aktuális dolgot hadd említsek, hogy május 26-án volt nálunk egy hír a Telexen, az egyik ingatlan közvetítő iroda tettek közzé, hogy a választások után jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyarországi ingatlanpiac iránt Svájcból és az Egyesült Királyságból.

Ez lehet egy jele annak, hogy egy politikai változás után többen érdeklődnek, vagy dönthetnek úgy, hogy esetleg hazatérnek? >> Az egyik legfontosabb, amit ebből kiolvasunk, hogy nagyon fontos, amikor egy ilyen hír megjelenik, hogy hogy azokat a helyén kezeljük.

Ugyanis nem tudjuk, hogy mi a bázis.

Tehát nem tudjuk azt, hogy eddig egy ember érdeklődött Svájcból, és ez most megduplázódott és kettő, és nem mutat semmit, ami egy 100%-os növekedés. vagy eddig is jelentkeztek, vagy érdeklődtek 10000 ével, és ebből lett mondjuk 20000 vagy 40000, ami valóban egy egy nagy különbség.

Ez nem derült ki a a közleményből meg a hírből.

Nyilván ez a az alapközleményt kiadók ezt tudják, hogy hogy alapvetően mi volt a bázis.

Szóval az elsőre a válasz az, hogy nem tudjuk, hogy ez mekkora érdeklődést jelent.

Az csak az, hogy növekedett, az az még nem jelent semmit.

Ami viszont fontos, hogy egy kicsit komolyra fordítsam itt a választ, az az, hogy amikor mi megvizsgáltuk a külföldön élő magyarok körében azt, hogy mik a motivációik a kiköltözésre, vagy mik voltak a motivációik, amik miatt kiköltöztek, akkor ezért ott alapvetően megjelent két nagyon fontos dolog, ami politikai természetű.

Az egyik az az, hogy hogy konkrétan adtak olyan válaszokat nagyon sokan benne volt a top három- négy problémában, hogy ők politikai okokból költöztek ki.

Tehát, hogy akik azt gondolták, hogy hogy most a választás után egy más világ jön, és korábban azt mondták, hogy politikokból költöztek ki, azok körében nyilván érd nagyobb az érdeklődés.

Ö a másik, amit láttunk, az az alapvetően egy egy kiszámíthatóság iránti igény.

Tehát ha azt gondolják sokan, hogy most egy kiszámíthatóbb gazdasági környezet jön, akkor nyilván az érdeklődés az az ilyenkor megszületik. azért azt nem gondoljuk, hogy hirtelen egy éven belül ö 10000ével vagy 100zével költöznek haza, de biztos, hogy van egy érdeklődés, egy tetrágy arra, hogy hogy most, hogyha egy azt gondolják, hogy egy kiszámíthatóbb ország jön, akkor akkor ebben részt vegyenek so főleg ugye azért itt ami nekünk érdekes, az Németország, ugye Németországban lakik a legtöbb külföldre kiköltözött magyar több mint 200000 emberről van szó.

Tehát igazából az a nagy kérdés, hogy onnan hány százalék fog tudni visszajönni. >> No hát pont ezt akartam kérdezniem.

Ugye már a Gábor is utalt erre, hogy egyrészt ennek itt keverednek ilyen érzelmi kérdések kivándorlásban és az a költözésben, meg hát nyilván tények és adatok, amikkel egyébként ti dolgoztok.

Nézzünk azért meg gyorsan egy ilyen helyzetképet, hogy körülbelül hogy néz ez ki.

Ugye a bevezetőben azt említettem, hogy több mint 700000 ember él és dolgozik úgy külföldön, hogy valamikor itthon született, vagy családilag ide kötődik.

Milyen milyen célországokba mennek ők?

Tehát például miért az említett Németország vagy az Egyesült Királyság az ami a legkeresettebb?

Például >> itt érdemes talán ezt a valamivel több mint 700000-es csoportot ketté választani.

Tehát már 1990-ben 400000en éltek olyanok külföldön, akik Magyarországon születtek.

Tehát volt egy ilyen küszöb, ami fölé ment aztán a kivándorlóknak a száma.

És ezzel kapcsolatban azért azt is érdemes megemlíteni, hogy bár Magyarországon is komoly probléma az elvándorlás, hiányzik minden dolgos kéz, hiányzik minden családtag.

Minden családban van olyan személyes tragédia, hogy valakit elvesztettek, mert külföldre ment. az illető, de egyébként európai mezőnyben nézve, és különösen kelet-európai vagy kelet-közép-európai mezőnyben nézve, Magyarországon egyébként nem kiugróan rossz a helyzet.

Tehát mondjuk Romániában az aktív korúaknak nagyjából az egyöde az tartósan külföldön él.

Sokkal rosszabbak az adatok szintén 15% fölött van Portugáliában például lengyelek, horvátok mind sokkal rosszabbul állnak, mint mi.

Tehát érdemes ezzel foglalkozni. nagyon sok hasznot lehet realizálni abból, hogyha minél többeket haza tudunk csávítani, de azt azért lássuk, hogy Magyarország nem egy nagyon kiugró, mi az Európai Uniós átlagkörnyékén vagyunk.

Az, hogy miért Németország és Németország mellett egyébként még az Egyesült Királyságot, illetve a Brexit előtti Egyesült Királyságot, illetve Ausztriát is érdemes megemlíteni.

Nyilván itt alacsonyabbak a nyelvi akadályok képezte küszöbök, illetve van egy földrajzi szűkebb szűkebb földrajzi földrajzi távolság.

Tehát hogyha én Németországban megyek ki dolgozni, akkor még mindig ott lesz az a lehetőség, hogy gyakrabban haza tudok járni, bármikor dönthetek úgy, hogy haza fogok költözni, összehasonlítva mondjuk egy ausztráliai vagy kanadai emigrációval.

Tehát valószínűleg ezek lehetnek a főtényezők, de az tény, hogy a most az Európai Uniós csatlakozás óta kivándorolt nagyjából 300-3500-nek a legnagyobb része az Németország, Ausztria és az Egyesült Királyságban talált újhazát. >> Te is utaltál most erre, hogy hogy ez nem is olyan nagy szám. meg, hogy már talán a 90-es évek elejétől kezdéseik sokan kint éltek, de hát azért azt tudható, hogy ugye 2004-től vagyunk az Európai Unió tagjai.

Egy darabig azért a külföldi munkavállás előtt mindenféle gátak voltak ezek így felbomlottak.

És hát azért azt talán a grafikonotokon is, egyik grafikonotokon láttam, hogy ott azért megugrott ez ugye a 2010-es években igazán.

Na most a kérdés az összesen ennyi, hogy hát erről szól az Európai Unió, nem?

Hogy a munkaerő szabadon áramolhat.

Tehát miért is probléma az, hogy emberek úgy döntenek, hogy ők külföldön képzelik el a jövőjüket? >> Igen, ez egy nagyon fontos kérdés e abból a szempontból, hogy valóban most egy olyan szakpolitikáról, egy olyan témáról beszélünk, ami azért ellentétben az összes eddigivel, ahol nagyon élesen látszottak, hogy mennyire rossz helyzetben van az ország.

Ebben a kérdésben azért egy nagyon kettős viszonyulásunk van nekünk.

És egyrészt igazából alapvetően nagyon jó, hogyha sokan kimennek külföldre, ha ők utána hazahozzák a tapasztalatukat.

Tehát az Európai Uniónak sok szempontból nyilván az egyik előnye lehetne az, vagy egyik előnye az, hogy hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni”

Miről szól ez az epizód: „Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni”?

A külföldön dolgozó magyarok hazatérésének lehetőségeit és buktatóit vizsgálja az Egyensúly Intézet és a Telex közös műsora. Boros Tamás és Filippov Gábor szerint a hazatéréshez tartós gazdasági növekedésre, reálbéremelésre és kiszámíthatóságra van szükség, nem elég a politikai… Az epizód a Telex Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Boros Tamás, Filippov Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni”?

Fő témái: külföldön dolgozó magyarok, hazatérés, gazdasági növekedés, reálbéremelés, kiszámíthatóság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Külföldön nehezebb magasra jutni, „csak” jól lehet keresni”?

Megjelenés: 2026. 06. 09.. Hossz: 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-podcast/kulfoldon-nehezebb-magasra-jutni-csak-jol-lehet-keresni-830b560d

Több epizód a Telex Podcast-ből