Telex Podcast

Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk

· PT59M14S

Összefoglaló

A klímaváltozás hatására megváltozik a víz körforgása, ami szélsőségesebb időjárási jelenségeket és aszályt eredményez. Magyarországon is egyre súlyosabb a vízhiány, amit a pazarló vízhasználat tovább ront. A Telex Podcast vendége Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár, Csernus…

Röviden

Műsor
Telex Podcast
Megjelenés
2026. 05. 27.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Szöllősi-Nagy András, Csernus Dóra, Filippov Gábor, Orbán Viktor
Témák
klímaváltozás, vízhiány, vízgazdálkodás, aszály
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A katasztrófák 90%-a vízzel kapcsolatos, de azon belül a legnagyobb gyilkos az aszály.

És az aszály az, amivel ami ellen nem lehet fellépni, mert klimatikus okai vannak. kicsit kevesebb csapadék hullik le sokkal kevesebb napon, ami hosszú aszályos időszakokat jelent, és közben amit megszakít hirtelen lezúduló csapadékemények sora.

Tehát a szélsőségesség az növekszik, és ezért annyira fontos, hogy amikor lehullik az a csapadék, akkor mit csinálunk vele és hogyan tartjuk meg?

Ami saját vízvagyonunk létezik, azzal olyan pazarlóan és felelőtlenül bánunk, hogy ez valami elképesztő.

Az ipartól a mezőgazdasáig úgy használjuk fel a mi rendelkezésünkre álló vízkincset, hogy egy pillanatig sem gondolunk bele abba, hogy ezt pótolni kellene. >> A közvélekedéssel ellentétben Magyarország vízben szegény ország, így hosszútávon kulcskérdés, hogy hogyan tudjuk megőrizni a vizeinket.

A mai adásban Szőlősi Nagy András egyetemi tanárral arról beszélgetünk, hogy mennyire drámai a vízkrízis Magyarországon.

Utána az egyensúlyintézet szakértőivel, Csernus Dórával és Filipov Gáborral folytatjuk a beszélgetést a lehetséges megoldásokról.

Én Bánáti Anna vagyok, ez pedig a Magyarország jövő időben. >> Szőlősi Nagy András, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Azzal kezdeném egy ilyen globális kitekintéssel, hogy van-e olyan ország, amit alapvetően nem érint a víz kérdése, vagy a vízkrízis.

Kanada és a skandináv országok plusz Finnország.

Részint a természeti kincsek olyanok, amilyenek másrészt nagyon intelligens a vízgazdálkodása. >> Tehát, hogy kialakítottak már egy olyan stratégiát, amivel vagy hogy ezeknek az országoknak akkor alapvetően nincs szüksége ilyen stratégiára.

A stratégiáknak a lényege, és ez már körülbelül 20 évre sőt, talán 30 vezethető vissza, az a környezettudatos vízgazdálkodás, a a ami ami nagyon lényeges részá biodiverzitás szempontjából, meg egyáltalán a környezet menedzsmentje szempontjából.

És ez a a skandináv országoknál tényleg példaszerű.

És azok az országok, akik nem tarttoznak bele ebbe a csoportba, globális szinten, nekik mire kell fölkészülni középtávon vagy hosszú távon? >> Sajnos a helyzet az, hogy ezek zömében a fejlődországok, amiket fejlődországnak nevezünk, akik a ugye gyarmati és orból kijöttek, nem volt meg a szellemi kapacitás, ami ezekkel a problémákkal foglalkozék, nem volt meg a tőke, ami ezzel foglalkozék.

Úgyhogy ők egy nagy-nagy lemaradásban vannak. egyáltalán a nemzeti politikáiknak a a meghatározását illetően, amiben a Zensnek a a szerepe rendkül fontos szólt tudik.

Az ENS adott olyan olyan olyan keretrendszert, a fenntartható fejlődési célok keretrendszerét, ami segíti a az államok vízgaálkodáspolitikának a meghatározását. >> Hogyan segíti? >> Úgy, hogy definiálja azokat a problémákat, amelyek mindenütt jelen vannak. 2000-ben pontosan 25 évvel ezelőtt a az ENS közgyűlés elhatározta a millenomi fejlesztési célokat a Millenum kapcsán, hogy 2015-re feleződjék meg az abszolút szegénység, tehát az 1 dollár per nap bevétel alatt élők száma, és meg a szegény emberek számát.

Ez úgy rossz módó 2015-nek majdnem elérődött, és akkor határozta az közgyűlés, hogy miért felezzük etikailag mi annak az öka?

Miért nem tűzzük ki azt, hogy szüntessék meg a szegénységet és szüntessék meg a az éhénységet?

Na ez volt az úgynevezett fenntartótól fejlődési célok megtervezésének a kiindulópontja.

A 2030-as időhorizontot meg célozva.

Akkor gazdaságilag a világ jól állt.

Hát az azóta sokkal rosszabban áll tele konfliktusokkal.

És már ott tartunk, hogy a körülbelül a a a az implementáli periódus 3yedénél, tehát hogy nagyjából a 75%-át az eredményeknek el kellene érnie, vagy el kellett volna érnie, és most tartunk 17%-nál.

Tehát nagy biztonsággal kijelölhető és kimondható, ugye a fenntartható fejlődési célok globálisan nem lesznek elérhetők.

Az, hogy lokálisan elérettő jutottam ott, az nagyon jó hír, de az összeg, a globális összeg kötöttségi és az interkonnektivitás okán egy ország fenntarthatósága az nem jelenti azt, hogy az a világ fenntarthatóságához vezet. >> De ez a 17%, ha jól értem, az összes célt érinti általában.

Ezen belül a a vízbiztonsággal kapcsolatos kérdést az látja globális?

Ö hát a nézzé, borzasztó nagy a a a változékonyság ebben Európában voltaképpen vízgazdálkodást, illetően olyan olyan olyan problémák, hogy megoldhatatlanok lennének, nincsenek.

Ö tehát a vízellátás és a szennyvízttisztítás Magyarországon is az voltaképpen meg van oldva.

Jó, hogy elöregedtek a rendszerek, jó, hogy azoknak a pótlására gondoskodni kell, és az nagyon tőkeigényes, de megvannak, megvan a technológia, és lehet tudni, hogy mit kell csinálni.

Ami a kihívás, az az, hogy a klímaváltozás hatásaira hogyan reagál Európa és hogyan reagál Magyarország.

Tudk itt az történik, hogy a hogy globálisan felgyorsul a hidrológi körfolyamat, aminek a nettóeredménye az, hogy megnő a szélsőségek előfordulásának a valószínűsége.

Több lesz az árvíz, de azon közben, hogy az egyensúly ne változzék, több lesz az aszályosságnak hitett területek mértéke időben és térben.

Hát ezt tapasztaljuk most például a homokhátságon.

Ezeknek megvannak a a klimatológiai okai.

Na most a klímaváltozás egy új jelenség, amire nem készültünk fel.

Új annyiban, hogy ez voltaképpen akkor indult el, amikor elindult a amikor az James Wat, hát ő lenne a felhelős, mert az ipari forradalmommal kezdődött, de tartott 120 évig a mérhető hatása volt.

Ennek a századnak a 20-as30-as éveiben látjuk a hidrológiai idősoraknak, hogy valami drámaian megváltozott.

Ugye a a víz vízgazdálkodási szakma például az árvizeket illetően visszatérés időkkel szokott számolni, hogy egy adott nagyságú árvíz hány évenként fordulhat előadott valószínűséggel.

És erre tervezzék a a műtárgyakat és a hidakat, a gátakat, árvédelmi gátakat például 100 évenként egyszer előforduló árvízre.

Azt azt ki lehet számolni statisztikusan a az eloszlásból.

Igen, csak azt vettük észre, hogy a 100 éves árvíz már 10ként fordul elő.

Ezt ezt azt pontosan azt csinálta a szakma, mint amit a fizikusok csináltak a 10-es években, hogyha volt egy adat, ami kilót az idősorból, a szívásnak minősítették és kiszórták.

Jó lehet, az elméletünk volt hibás, mert azok az adatok azt jelzik, hogy megváltozott az a feltétel, vagy meg kellett volna változni, ami körülbelül 100 éven meghatározza a mérnöki tervezést.

Nevezetesen azt, hogy ennek a világnak a statisztikai tulajdonságai állandóak.

A az idősoroknak a várható értéke, a szórásnégyzet, a korlációstruktúrája az időben nem változik, és ez nem igaz.

Tehát, hogyha jól értem, akkor Európának arra alapvetően az az időjárás megváltozására kell fel a klíma megváltozására kell felkészülnie, nem pedig arra, hogy mondjuk az ivóvíz elás az veszélybe kerül.

Kanyarodjunk rá Magyarországra, már csak azért is, mert ilyenkor tavasz végén, nyár elején mindig mindig megszaporodnak az ezzel kapcsolatos hírek, hogy mennyire jöhet nagy a száj idén nyáron. villámárvizek, nyári villámárvizek és úgy általában is ez ez szerintem most egy hotopic.

Hogyha Magyarországra vagy a Kárpátmedencére fókuszálunk, akkor itt mennyire mennyire látja most drámainak a helyzetet?

Ö a drámáinak nem drámai, de kezd ahhoz hasonlítani különösképpen ami az aszály hatásait illeti.

Érdekes módon a oltaképpen Magyarországot is két részre lehet osztani. nyugat tehát a Dunánl Nyugatra eső rész, a Dunán túl ö nedves terület marad, sőt olyannyira, hogy még inkább nedves lesz az, ami ott várható, és azt már láttuk például a Kaposvízgyűjtőjén is, megnő az árvizek gyakorissága, a villámárréi, amik nagyon nagy intenzitású csapadék, ami nem tud besziválogni, lefolyásra kerül ezeknek az intenzitása megnőtt és a gyakorissága is.

Ezt elmensúlyozandó, hogyha átmegy a másik oldalra, Tiszán túra, Kelet-Magyarországra, ott pedig az aszályosság mértéke nőtt meg.

Na most a volt egy érdekes statisztika, ebben Magyarország is benne volt, egy globális statisztika, cüli biztosítási intézet adta közzé az összes természeti katasztrófa közül, ebben benne vannak a cunapik, a földrengések, minden árvizek.

A nemzet, a a katasztrófák 90%-a vízzel kapcsolatos, de azon belül a legnagyobb gyilkos az aszály.

És az aszály az, amivel ami ellen nem lehet fellépni, mert klimatikus okai vannak. >> Mármint a legnagyobb gyilkos az azt jelenti, hogy a legtöbb halál esetet >> meg gazdasági a gyilkos időben.

Úgyhogy a legtöbb gazdasági kárt az okozza.

Hát ha ha a szájelővezetet nézi Afrikában, akkor a legtöbb halált is.

De ez az a terület, ahol okszerű vízgazdálkodással lehet védekezni, vagy nem is védekezni, adaptálódni.

Az osztályt megelőzni nem lehet, mert annak a dinamikája borzasztó lassúra és hosszú ideig tart, de adaptálódni hozzá igen. >> És Magyarország alapvetően bánik a vizeivel?

Azért mondom így ilyen dodonai módon, mert hát itt volt egy nemzeti katasztrófa a 80-as évek végén, aminek politikai okai voltak.

Ez volt a bős nagymalosan vízgazdálkodási rendszer, ami nem elsősorban nem vízenergiát célozta, de ez valahogy bekapcsolódott a politikai fősodorba, és hát az volt a privába, tehát gyakorlatilag azon ütötték le a mindenféle frusztrációkat és ez sajnos rossz hatása volt a magyar vízgazdálkodásra, méghozzá az intézményes rendszerre.

Szóval ahelyett, hogy egy integrált rendszer alakult volna ki, a vízgazdálkodási intézményrendszer dezintegrálódott.

Itt volt a belvíz, másút volt az árvíz, harmadikán a vízellátás, negyedik helyen a mezőgazdasági vízgazdálkodás, ötödik helyen az öntözéségy, és ezek nem voltak koordinálva és elég random módon fejlődtek, belső konfliktusokat okozza.

Na most ami úgy látszik, hogy most végre hát szakít ezzel a gyakorlattal, egy helyütt vannak ezek a problémák.

Tehát az integrált vízgazdálkodás intézményi rendszerének a megvalósítása, ameddig a továbblépés akadálya volt, ez most már nem az. >> De a vízgazdálkodást azt ennyire befolyásolja az, hogy milyen intézményrendszert vette? >> Abszolút.

Mert gazdálkodás és a gazdálkodás mechanizmusát milyen milyen jogi rendszer szabályozza meg, milyen intézményes rendszer határozza meg.

Hát itt vannak olyan dolgok, hogy hát gondol csak egy apró kis víztest 2 köb kmre a Balaton.

Balaton víz gazdálkodásával három vízügyi igazgatóság foglalkozik, am elvileg koordinálják, de ha valami parxalansz arra kellene, hogy késztesse a politikát és az intézmények tervezőit, az legyen egyetlen Balaton vízgazdálkodási vízgazdálkodással foglalkozó intézmény, egyetlen balatoni vízügyi igazgatóság, ami tényleg integráltan kezel minket kezelmének.

Na most a sovinizmust félretéve egy dolgot azt hiszem fontos megjegyezni, hogy a a vízgazdálkodás nem műszaki kérdés.

Elsősorban vízgazdálkodás etikai kérdés és ennek aztán a következményei nagyon fontosak.

Ennek a politikai következménye, a jogalkotási következménye is.

Ez egy interdiszciplináris probléma, amit közösen kell megoldani. >> Milyen értelemben etikai?

Vagy erre tud példát mondani, hogy hogyan etikai? hozzáfér is a a a vízhez, mert oroszakon ez rendezve van.

Szóval itt itt vannak vízügyi törvények, vannak vízgazdálkodási stratégiák, amik amik elég intelligensak, csak még nem tudtuk implementálni őket, meg hát nyilván felújítani kell, de egy eklatáns példa erre a vízügyi konfliktusok vagy a vízzel kaptas konfliktusok alapdilémája a felső ország és az alsó ország között. aholis a felső ország az egyébként közös vízfolyásból folyó vizeket úgy határozza meg, hogy ez az enyém, azt csinálok vele, amit akarok, és nektek alant, semmi közöttük nincs hozzá.

Az alanti ország pedig azt mondja, hogy hiszen ti határozókat építetek a felső szakaszon, akkor kvázi ellopjátok a vizünket.

Na most ennek nagyon mély kulturális gyökerei vannak.

Nagyon-nagyon nehéz ennek az antropológiáját megérteni, meg a históriáját.

Szóval Afrikát sokan a a egy olyan állatorvosi lónak tekintik, hogy ott semmi nem működik.

Jó lehet a Szenegál vízgyűjtő, talán az egyetlen vízgyűjtő, ahol a nemzetközi vízgyűjtő, ahol van egy közös menedzsment struktúra, ahol nem a felső ország mondja meg az alsónak, hogy mit csinálnak, hanem fordítva.

Most ezek a konfliktusok egyébként megvannak változatlanulva például a Nirus ízgyűjtőjén.

A felső szakasz Etiópia és az alsó szakasz Egyiptom.

Etiópia megépítette egy nagy gátat, az etiop reneszánsz gátat, ami kvázi az egyiptomi társadalmi és gazdasági, illetve reneszánszát jelenteni.

Egyiptom pedig azt mondta, hogy ők elviszik a vizet tőlünk.

És ez a konfliktus 15 éve tart, méghozzá nagyon kemény.

Hát ebben kicsit benne voltam, úgyhogy elég is emelem a a játékosokat.

Sok tanítványom volt ebben a a projektben.

Szóval ez egy az egy élő élő dolog, amiből egy dolog számomra tanulságból a bégetemtés nem szabad diplomatákra bízni egyedül, >> hanem mellette még be kell vonni szak >> vízügyi szakértőket >> mind és pontosan az, hogy etikai kérdés a társadalmat bevonni egy olyan kommunikációs rendszert kiépíteni és kommunikációs csatornákat, amelyek ezt lehetővé teszik és nem úgy működik, mint például ebben az országban az 50-esben működött, hogy megmondom nektek, hogy mi a jó Nektek >> Magyarországra visszakanyarodva, hogyha ezt az intézmény rendszeri kérdést félretesszük, akkor ezen belül vagy a technikai részére rákanyarodva a vízgazdálkodásban milyen hibákat lát most, vagy mi mi az, amit korrigálni lehetne? >> Ugye van egy olyan szlóan, és azt kell használjam, remélem nem bántok meg ezzel senkit, hogy vizet a tájba, vizet a tájba, de hogyan mi, hogy kerül víz a tájba?

Egyfül van a műtárgyellenesség.

Nem kell nekünk gát, nem kell nekünk tározó, másfről kell víz a tájba.

Évekkel ezelőtt volt egy hát magyar egy politikai slóan, hogy emelt víztest.

Az gátörök szakasza, vagy a a Szentlélek.

A a víztestet az egy mérnöki műtárgy emeli meg.

Na most ez és itt van az érdekes, hogy majd nem majd nem hát ez a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk”

Miről szól ez az epizód: „Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk”?

A klímaváltozás hatására megváltozik a víz körforgása, ami szélsőségesebb időjárási jelenségeket és aszályt eredményez. Magyarországon is egyre súlyosabb a vízhiány, amit a pazarló vízhasználat tovább ront. A Telex Podcast vendége Szöllősi-Nagy András egyetemi tanár, Csernus… Az epizód a Telex Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szöllősi-Nagy András, Csernus Dóra, Filippov Gábor, Orbán Viktor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk”?

Fő témái: klímaváltozás, vízhiány, vízgazdálkodás, aszály.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Magyarország lassan drámai vízhelyzete: mintha 94 százalékban segélyből és kölcsönből élnénk”?

Megjelenés: 2026. 05. 27.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-podcast/magyarorszag-lassan-dramai-vizhelyzete-mintha-94-szazalekban-segelybol-es-kolcso-7f60a45e

Több epizód a Telex Podcast-ből