Telex Podcast

Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket

· PT1H6M47S

Összefoglaló

Ivák Bence az Egy asztalnál című műsorban egy olyan emberrel ült le beszélgetni, aki elutasítja a szivárványcsaládokat, hogy megmutassa, milyen a kisebbséghez tartozni. Ezt követően elkezdte Gayciklopédia című videósorozatát, amelyben az LMBTQ közösséggel kapcsolatos…

Röviden

Műsor
Telex Podcast
Megjelenés
2026. 05. 31.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Ivák Bence, Szente Katisa, Orbán Viktor
Témák
lmbty közösség, szivárványcsaládok, gayciklopédia, kisebbség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az, aki nincsen kisebbségben, legyen az bármi, neki elég nehéz elmesélni azt, hogy hogy ez, hogy egy kisebbséghez tartozni, az hogyan hat ránk a hétköznapokban.

Ez nem egy ilyen általános letargia, hanem egy ilyen kis felkiáltójel, hogy te nem úgy fogod meg a szerelmednek a kezét, te ne is nézd azt, hogy milyen családra szabott hitelek vannak, mert te ebbe nem tartozol bele.

Úgyhogy ez ne is foglalkozz ezzel.

És van egy évben egy nap, ami dedikáltan arról szól, hogy mi megmutatjuk azt, hogy de halló emberek, hát mi is itt vagyunk, és senkit nem bántunk, és egyrészt szeretnénk egy napon keresztül úgy élni, mint ti, hogy végre én úgy fogjam meg a csávómnak a kezét, hogy ne kelljen előre vagy hátran néznem, hogy én biztonságban vagyok-e.

Másrészt hadd tegyünk ide egy felkiáltó életet, hogy halló, nekünk nincsenek meg azok a jogaink, amik a heteroszexuális társainknak megvannak. >> Sziasztok, Szente Katisa vagyok, ez pedig a Telex fiataloknak szóló műsora holnap.

Mai vendégem Ivág Bence, akit ismerhettek egy vita műsorból, ugyanis az egy asztalnál adásában leült egy olyan emberrel beszélgetni, aki nyíltan ellenzi a szivárványcsaládokat.

Azóta Giklopédia című videósorozatában leszámol az LMBTQ közösségetér sztereotípiákkal és létrehozott egy alapítványt, ami a gyermekkori szexuális bántalmazással érintett felnőttek traumafeldolgozását segíti.

Szia Bence, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Szia Katice, köszönöm, hogy meghívtál. >> Mielőtt rátérünk az érintett témákra, nézzünk meg egy részletet az említett műsorból. ugyanis ennek hatására kezdtél el tartalmat gyártani a már említett fontos kérdésekben.

Úgyhogy most lessünk ebbe bele, hogy milyen is volt az egy asztalnál műsora. >> Tudod, hogy milyen szeretete és közökben fog nálam meg a férjemnél fölnevelkedni? >> És miért a férjednél?

Miért nem a feleségednél? >> Mert vagyok. >> Ja, akkor mind a ketten férjnek hívjátok egymást. >> Mert hogy hív csak egymást? >> Hát miért?

Hát miért férj? >> H, hogy érted a kérdést?

Nem értem a kérdést. >> Hát ki a férj?

Én meg ő. >> Na de mitől lesz valaki férj és feleség?

Én Én a férjre a férfit mondom, a nőre a a feleséget.

Akkor a leszbikusoknak feleségük van.

Feleség és feleség. >> Persze, hát ott van férfi. >> Hát ezt ti tudját.

Hát szerintem nincs. >> Szerintem sincs.

Ott két. >> Na de a és ott a tietekben van nő. >> Hát van nő. >> Hát nincs. >> Hát akkor van >> é két apálya legyen egy gyereknek.

Hát ebben az esetben két apája lesz a gyereknek. >> Milyen érzés volt ezt visszanézni? >> Csodálatos. >> Annyit, annyi kuliszatitkot azért lehet, hogy lehet, hogy elárulhatok, hogy olyanok, akik ismerték a Gábort, ugye ő azért kapott hidegetmeleget a kommentekben, és akik ismerték a Gábort, elmondták nekem, hogy azért nem ennyire egyszerű ező gondolkodása.

Ez inkább a féle provokáció akart lenni.

De hát nyilván ez az ő felelőssége, hogy hogy ezek a kérdések elhagyták a száját.

Én rendkívül szerettem ezt a ezt a műsort, és nagyon sokszor jött ez a kérdés, hogy de tényleg nem tudtátok, hogy hova mentek?

Tényleg nem tudtuk, hogy hova megyünk.

Volt egy casting, hogy valamilyen társadalmi kérdésben itt lehet valamit csinálni, de tényleg elképzelésem nem volt arról, hogy ez mi lesz.

És aztán egy Boldizsár nevű fiú állt a fekete ajtó előtt.

Ott már fel voltam portozva, és akkor mondta, hogy hát akkor visszaszámolok, kinyitom az ajtót, és akkor érezd jól magad. 3 2 1 tessék.

És akkor ott balra láttam szerint 30 stábtagot, jobbra meg egy berendezett konyhát.

És akkor egyszer csak jött Gábor, és hát úgy a az xik percben kiderült, hogy ő a Jobbik parlamenti jogásza, és hát akkor már tudtam, hogy honnan fúj a szél.

Én lubickolok az ilyen helyzetekbe.

Tehát, hogy én nagyon jól éreztem magam.

Én láttam a vágatlant is, ami ami azzem, hogy két órás volt.

És én azt gondolom, hogy hogy elég hasznos volt ez a beszélgetés, meg ez a vita.

Már csak azért is, mert ennek a hatására kezdtem el tényleg tartalmat gyártani LMBTQU témában, mert azt éreztem, hogy így a kommentek meg a visszajelzések kapcsán, hogy olyan alapvetéseket nem tudnak az LMBTikus személyekről, amik mindenkit gátolnának abban, hogy egy reális képet alakítsanak ki a melegekről.

Ezért azt gondoltam, hogy akkor én visszamegyek az alapokhoz, és akkor egyentalán beszéljék meg azt, hogy mi az, hogy interszexuális.

Meg beszéljük meg azt, hogy hogy a a homoszexualitás az nem csak a szexről szól, hanem mint ahogy a heteroszexuálisok életében a szex az egy elég kis hányadát teszi ki a mindennapoknak.

Ez ott nincsen másképp nálunk sem melegeknél.

Ugyanúgy bevásárolunk főzünk dolgozunk veszekszünk sportolunk.

És hát ezért ezért szokott ezért üti meg a fülem mindig, de föltételezően fogunk majd a Pride-ról beszélni, amikor amikor azt mondják, hogy hogy de hát ez mindenkinek a magánügye, >> meg hogy menjünk a négy fal közé.

Hát a szex az mindenkinek a magánügye, de minden, ami azon túl van, az nem magánügy, az az a köznek az ügye, hogy én, mert melegnek születtem, kevesebb jogaim vannak, mint az, aki heteroszexuálisnak.

És most még egy pillanatra hagyjuk is a jogokat, hogyha csak azt nézem, hogy én nem tudom azt megtenni felhőtlenül, teljes biztonságban, mint amit a heteroszexuálisok megtesznek, hogy megfogja a kezét az utcán a szerelmének egy randin, vagy nem egy randin.

Ez ez nem magánügy, ez a köznek az ügye, hogy van, akik ezt nem tudják megtenni.

És ezt azért jó, hogy mondod, mert a a vita partneredő azért olyanokat mondott, hogy hát nem érti, hogy a melegek miért szeretnének házasodni, hogyha nem tudnak gyereket nemzeni.

Nem érti azt, hogy hogy egy meleg férfi miért nem csinál gyereket egy leszbikus nővel.

Szóval szerintem elég erős sztereotípiák hangozottak el a részéről.

És azért leülni egy olyan emberrel beszélgetni, aki azt gondolja, hogy neked nem járnak azok a jogok, mint a mi másoknak.

Azt gondolom, hogy azért jár egy erős fájdalommal, és és bántatja az igazságérzetedet is.

Tean dolgozod fel a a az ilyen hozzáállású embereknek a a közeledését, mint például, amit most ebben a vitaműsorban is láthattunk? >> Én nekem ez attól függ, hogy mi a kontextus.

Tehát ha van egy ilyen vitaműsor, akkor én azt gondolom, hogy az nem lesz konstruktív, sem rövid, sem hosszú távon, hogyha én elkezdek asztalt borogatni, és én az igazságérzetem sértettségéből elkezdek reagálni, mert eddig sem működött ez.

I illetve ez nekem nem is fáj ezekben a helyzetekben, tehát hogy ő ezt gondolja, és azért vagyunk ott, hogy erről beszélgessünk.

Egészen addig, amíg a beszélgetésen belül nem megy át ez valami olyan személyeskedő minősítésbe, ami egyáltalán nem konstruktív, akkor tolja.

Hát ő ezt gondolja, és én ezt tiszteletben tartom.

Tehát, hogy én nem én az, aki homofób, az legyen homofób egészen nyugodtan.

Én csak azt szeretném, hogy pontosan tudja, hogy ő miért az, és tényleg győződjön meg arról, hogy ő az.

Ehhez nyilván az kell, hogy nagyon sokat tudjon arról a dologról, amitől ő irtózik, de egészen addig, amíg azt sem tudja, egészen addig amíg ő azt gondolja, hogy a melegek azok azok, akiket a média megmutat a Pride-on, addig neki nincsen teljes tudása arról, hogy milyenek a melegek, meg a leszbikusok, meg a biszexuálisok.

Most a melegek, ezt most mint ilyen gyűjtőszó értem.

És én ezért ezért dolgozom ebben a Giklopédia nevű kis social sorozatban, aminek most már elindult a harmadik év, amikor ez kimegy adásba, hogy hogy csak tudja, csak ismerje, nem akarom, hogy szeresse, nem akarom, hogy elfogadja, hogy ez az elfogadás szó is annyiszor annyiszor használjuk ezt, hogy hogy azt akarom, hogy fogadj el.

Én nem akarom azt, hogy fogadj el.

Én azt akarom, hogy tanuljunk meg békésen egymás mellett élni.

És ebben nekünk is van felelősségünk melegeknek.

És akkor szokott az is jönni, hogy de te meg fogadd el, hogy én nem fogadlak el téged.

Hát én nekem aztán mi közöm ahhoz, hogy te mit gondolsz egészen addig, amíg te azzal nem ártasz senkinek?

Addig gondold ezt nyugodtan. >> A gépciklopédiában olyan kérdéseket is felvesz, hogy hogy miért gondolják azt a melegekről, hogy mondjuk nem tudom, sok Beyoncat hallgassak.

Még milyen ehhez hasonló sztereotípiák vannak, amik zavaróak vagy bántóak számodra, amikkel találkozni szoktál? a mindennapokban. >> Hát szerintem ami a legfontosabb az az, hogy azok a ugye a sztereotípiák szerint határozzák meg azt, hogy ki az, aki meleg, de azt elfelejtik, hogy azokon az embereken kívül, aki nagyon látszik, hogy meleg, és ez nem jó vagy rossz, rajta egyszerűen látszik a gesztusain, mondjuk lágyabb, az öltözködésén, vagy sminkel, rajta látszik, hogy meleg, tehát nagyon sok melegen meg nem látszik.

Ez például engem nagyon zavar, hogy hogy érted, én például így nagyon sok szempontból megtestesítem ezt a klasszikus heteroszexuális sztereotíp csávót, aki otthon ütvefúróval fölrakja a konyhaszekrényt, közben káromkodik, böfög egy nagyot, mert megitt a második sörét, miközben szerelt, aztán rendkívül paraszt azt és figyelmetlen módon odaszól valamit a szerelmének, aki nem úgy tartja a tiplit, és akkor még bunkó is, és aztán az egészet ott hagyja, és lemegy edzeni.

Mondjuk két sor után nem megyek leedzeni, érted?

Tehát, hogy azért ezt nem biztos, hogy rögtön rájönnél, hogyha csak ezt a sort elmondom, hogy ő meleg. >> És kicsit visszatérve az egy asztalnál műsorhoz számodra, mi volt a tanulság ebből a beszélgetésből? az, hogy megéri türelmesnek lenni, és nem, és hogyha én nem veszem rögtön magamra, akkor egy tök jó beszélgetés lehet belőle, mert szerintem ez egy jó beszélgetés volt.

Én például én kaptam ebből a beszélgetésből például megértettem azt, hogy hogy a Pridal a Gábornak nem az volt a problémája, hogy az van, hanem az volt vele a problémája.

Most ez persze merőleegyszerűsítése a dolognak.

Az volt vele a problémája, hogy az miért nem egy réten van, ahol nincs semmi és oda csak azok mennek, akik a Pride-ra szeretnének menni.

Miért nincs, vagy miért miért van ez a belvárosban?

Nyilván nagyon hosszan tudnék érvelni, hogy >> Igen, ezt is nagyon gyakran szokták mondani, >> hogy miért van a belávárosban.

Persze értheted, aki azt mondja, hogy ne lásse a gyerekemet, babám pontosan tudod, hogy abban egy évben egyszer ott lesz egy néhány órás rendezvény, ha nem szeretnéd, nem viszed el oda a gyerekedet.

Arról nem is beszélve, hogy mitől félünk.

Ugye azt azt szokták sokan mondani, hogy hogy de hát hogy vannak ott felöltözve a Pride-on, és mondjuk szorítkozzunk most a férfiakra, akik mondjuk fecskében vannak.

Szerintem ez egy fontos kérdés, mert az Osvát Zsolti csinált eről egy videót, és így felbátorított engem is abban, hogy érdemes befele is kritikát megfogalmazni, hogy vajon meg lehet-e kérni ezeket a társainkat, hogy figyelj, nem veszed észre, hogy ez rendkívül kontraproduktív, és azt a 300000 embert megítélik a 100 alulöltözött ember miatt?

A másik meg az, hogy igazából bármelyik strandra elmész, pontosan ugyanezt fogod látni.

A strandon nem zavar, itt meg zavar.

A következő kérdés meg az, hogy most tényleg mi szóljunk király többes, annak a 100 embernek, aki fecskében van, hogy légyszi ezt ne csináld, ahelyett, hogy elmondanánk azoknak, akiknek ez a bajuk, hogy figyelj, nem veszed észre, hogy a felvonulóknak iszonyú kicsi százaléka van olyan ruhában, mint a strandon.

Nem a többit kellene észrevennünk, hogy ott vannak heterocsaládok, ott vannak támogatószülők, ott vannak gyere anya megölel, pólós anyukák, érted?

És hogy nem ezt vesszük észre, hanem azon hőbörgünk, hogy miért, mert hogy van felöltözve?

Hát mint ahogy te a strandon fölveszed a fecskédet, apukám.

És hozzá kell tennem, ez az személyes véleményem engem zavar.

Én ezt nem szívesen nézem, nem szívesen látom.

És amikor én azt látom, hogy valaki ott különböző táncmozdulatokat végez a rakparton sétálva egy nagyon vékony alsónrágban, akkor én arrébb megyek, mert én azt érzem, hogy énnek nem akarok olyan részese lenni, de hát ezt én ugye megtehetem, mint ahogy mindenki más is megteheti.

És megteheti az is, aki nem ért egyet a Prideal, hogy nem jön ki, és aztán nem nézi meg azt a videót, és aztán nem kommentel alá. >> És milyen hatása lett a a Gáborral való beszélgetésednek?

Milyenek voltak a visszajelzések feléd? >> Hát nem örültem annak, hogy elindult a nagyon erős fikázódás, hogy fú, a Gábor milyen buta volt, meg milyen hülye volt, meg hülye homofób, és nem kommentelek alapvetően semmire.

Igen, ez a számomra azért volt tanulságos nagyon az adás, mert nem csak úgy volt érdekes, hogy egy meleg férfileg ült beszélgetni egy szívelány családokat elutasító emberrel, hanem inkább úgy volt érdekes, hogy hogy két másképpen gondolkodó ember beszélgetett egymással, míg az egyik nagyon türelmes és higgat maradt.

És ez azért is volt szerintem tanulságos nézőként, mertogy hogy mondjuk ezt el tudtam vinni magammal úgy, hogy hogy érdemes beszélgetni olyan rokonaimmal, akik mondjuk radikálisan mást gondolnak bizonyos politikai nézetekbe.

És szerintem ezért is volt az, hogy hogy ott a a te vitapartnered kapott egy negatívabb hozzá hozzáállást a a kommentelők részéről szerintem. >> Hát mert nem ehhez vannak hozzászokva, hanem ahhoz vannak hozzászokva, hogy azt mondja, hogy h te hülye én meg azt mondom, hogy te hülye ne buzisizz.

De hát ugye nem ez történt egyébként a Gábor részéről sem ez történt.

És ezért tartottam egyébként igazságtalannak azt, amikor amikor elkezdték őt így savazni és majdnem oda kommenteltem, de asszem szerencsére valaki megtette helyettem, hogy aki most itt a komment szekcióban Gábort anyázza, az valamit nagyon nem értett meg ennek a beszélgetésnek az üzenetéből.

Ő is egy ember, ő ezt gondolja.

Persze én gondolok arról valamit, hogy ő mit gondol.

El is hangzott ez a ezen az adásban.

Meg mindenki gondolhat erről bármit, de szerintem úgy nem fogunk…

Említett entitások

Témák

  • lmbty közösség
  • szivárványcsaládok
  • gayciklopédia
  • kisebbség

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket”

Miről szól ez az epizód: „Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket”?

Ivák Bence az Egy asztalnál című műsorban egy olyan emberrel ült le beszélgetni, aki elutasítja a szivárványcsaládokat, hogy megmutassa, milyen a kisebbséghez tartozni. Ezt követően elkezdte Gayciklopédia című videósorozatát, amelyben az LMBTQ közösséggel kapcsolatos… Az epizód a Telex Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 31..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ivák Bence, Szente Katisa, Orbán Viktor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket”?

Fő témái: lmbty közösség, szivárványcsaládok, gayciklopédia, kisebbség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Senki sem lett még meleg attól, hogy látott melegeket”?

Megjelenés: 2026. 05. 31.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-podcast/senki-sem-lett-meg-meleg-attol-hogy-latott-melegeket-82c5b2c8

Több epizód a Telex Podcast-ből