Telex Podcast

Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó

· PT1H4M45S

Összefoglaló

Február 28-a óta zajlik az Egyesült Államok és Izrael háborúja Iránnal, amely a Közel-Keletet és a globális gazdaságot is fenyegeti. A konfliktus gazdasági és politikai következményeit, valamint a jövőbeni kilátásokat Tunkli Dániel (Accorde Alapkezelő) és Tóth Gergely (Telex)…

Röviden

Műsor
Telex Podcast
Megjelenés
2026. 05. 19.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Tunkli Dániel
Témák
amerikai-iráni konfliktus, globális gazdaság, közel-keleti válság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy állam aszimmetrikus háborút vívott, olyan háborút, amilyet eddig csak gerilla csoportoktól láttuk, csak Iránnak egy egy 90 milliós ország, [zene] és megvannak rá a lehetőségei, hogy ezt a gerilla háborút nagyban vívja.

Ők nem akarják legyőzni az Egyesült Államokat és Izraelt a hagyományos értelmen, mert tudják, hogy erre nincs lehetőségük. >> Tényleg 50 éve olyan készülnek, hogy ha ez bekövetkezik, akkor mit kell csinálni?

És ott voltak a forgatókönyvek, elővették és csinálták. [zene] És az volt a lényege az egész minden egyes lépésüknek, hogy a lehető legnagyobb gazdasági és társadalmi fájdalmat az öbölmenti országokra rányomja.

Mindenki rosszul jár ezzel a konfliktussal a világon.

Kínai soft power ennek az egész álmok futás hatásáhez nagyon erősödik.

És úgy, hogy nem csinálnak semmit a kínaiak, csak igazából mindenkinek nagyon kedvesen és előzékenyen segítenek ott a térségben. [zene] [zene] Állj ki a telexért adód 1%-ával. telex.hu/1%. >> Sziasztok, ez a téma a Telex közéleti műsora.

Február óta tart az Egyesült Államok és Izrael háborúja Iránnal, ami az egész régiót háborúval, az egész globális gazdaságot pedig válsággal fenyegeti.

A téma mai adásában Tunkli Dániellel, az Akkord Alapkezelő befektetési igazgatójával és Tót Gergővel, a Telex újságírójával beszélgetünk arról, hogy meddig tarthat ez a háború és milyen hatással lesz az egész világra.

Dunkli Dániel és Tót Gergő köszöntelek titeket a stúdióban. >> Sziasztok!

Gergő, hozzádfordulnék először egy kicsit, hogy beszéljünk arról, hogy egyáltalán mi történik itt ugye február 28-a óta, amikor az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, és akkor mindenki, legalábbis Donald Trump biztosan arra számított, hogy ez nagyon hamar túl leszünk ezen a háborún, vagy túl lesznek ezen a háborún, és aztán azóta is valamilyen formában tart.

Igen, valóban a főleg a magyar választási kampány miatt kicsit háttérbe szorult ez a globálisan és történelmeg is fantasztikusan jelentős esemény.

A egy villámszerű légiofenzívá az Egyesült Államok Izrael végülis lefejezte a az iráni vezetést élén Ali Hamenei Ajatolla és a súlyos károkat okozott a rakétakészletben, mindenféle katonai létesítményben.

Irán azonban készült erre az opcióra, majd erről beszélünk is, hogy hogy meg mind.

A lényeg az, hogy drón és rakétacsapásokat intézett a várakozásokkal ellentétben nem csak Izraelre, mint ahogy az a tavalyi 12 napos háborúban történt, hanem gyakorlatilag mindenkire, aki akit el tudott érni a közelkeleten.

Még figyelmeztető jelleg még Ciprusra is kilőttek néhány drónt.

És az első csapásváltások után lényegében befagyott ez a konfliktus egy olyan szinten, hogy kialakult egy padhelyzet, amikor mindkét fél valamennyire tudja tartani a másikat.

Az Egyesült Államok és Izrael gigantikus katonai fölényre tett szert.

Gyakorlatilag korlátlan urai az iráni légtérnek.

Az iráni légvédelem 90%-át kiiktatták.

Viszont Irán rájött arra, hogy viszonylag korlátozott csapásokkal is sakban tudja tartani a az Egyesült Állokat és a Hormúzi szoros lezárásával pedig gyakorlatilag az egész világgazdaságra képes nyomást gyakorolni.

Ez a ez a padhelyzet, ez gyakorlatilag április óta, amikor egy tűzszünetet hirdetett meg Donald Trump, az azóta tart.

Ez a tűzszet, ez igazából gyakorlatilag a konfliktusok ilyen alacsony szintjét jelenti, tehát továbbra is megy a húavona arról, hogy most átengednek-e a szoroson hajókat.

Gyakorlatilag nem működik ez a az egész tengeri útvonal.

Az Egyesült Államok továbbra is bizonyos korrezott katonai akciókat végrehajt.

Fenyegetőnek érzett egységek ellen.

Irán is kilőd drónokat továbbra is.

És ez a ez a ez a háború, ez gyakorlatilag most is tart.

Ennek az egyik mellékhadszintére, amire majd szintén kidünk, Libanon, ott továbbra is gyakorlatilag egy konvencionális háború van, annak ellenére, hogy ott is elvileg egyfajta tűzszünet lépett életbe.

És most ott tartunk, hogy hogy ez a padhelyzet, ez már hetek óta tart.

Egyelőre a diplomáciai szinten nem látszik a megoldás.

Ugye több forduló is volt, illetve érdek érdemes azt megjegyezni, hogy van egy eredendő bizalmatlanság a felek között.

És ki tudja, hogy most ez milyen irányba fog elmozdulni.

A beragadt diplomáciai álláspontok mellett most a napokban felbukkant egy olyan opció is, hogy megint visszatér Izrael és az Egyesült Államok egyfajta ilyen bombázáshoz, nyomásgyakorú bombázáshoz.

Ahogy kitört a az iráni háború, egy az egész világ hirtelen ö nagyon ö, hogy mondjam, egy ilyen gyorspalót kapott a Közelk-kelet földrajzából, és mindenki megjegyezte a hormózi szorost és annak minden dimenzióját.

Dani, most igazából hogy áll a a hormóziszoroson a kereskedelem vagy a forgalom, és hogyan került tényleg ez így ennyire a háborúnak meg a globális figyelemnek a középpontjában?

Szerintem onnan érdemes indítani, hogy a a Közelkeleten azért nagyon sok háborút láttunk már a igazándiból a 80-as évektől fölfele.

Itt most az a különlegesség, hogy a szoros tényleg lezárásra kerül.

Tehát ugyebár kettős blokád van, van az Irán és van az Amerika is.

Most már ez nem nagyon fordult elő a történelemben.

Tehát a tanker háború során, ami ami az egy eléggé erős konfliktus volt, ott se zárták le a szorost.

Tehát ez azért fontos, mert a globális olaj és gázkereskedelemnek egy nagyon jelentős része, durván 20%-a ezen megy keresztül.

Ezt úgy kell elképzelni a matekkal, hogy 20 millió hordó per nap megy át a szoroson.

Egyébként volt nagyjából az idei évre nagyjából másfél millió hordó túlkínálat a piacon, tehát azt vegyük le belőle.

És a csővezeték, két csővezeték is van.

Egyik az emérségek, a másik a szudiknak.

Ennek a teljes kapacitása nagyjából 9 millió hordó per nap, de nem tud teljes kapacitáson menni, tehát nagyjából 7,5 millió hordóval lehet érdemesen most számolni.

És a maradék a [horkantás][torokköszörülés] az, ami hiányzik az olajpiacról, az úgy tevődik most összejelenleg, hogy részben a stratégiai tartalékokat, tehát az IRA a stratégiai tartalék az nagyjából 3 millió hordó per nappal érdemes számolni.

Itt az volt a hír, hogy ugye 1mhadát a készletnek felszabadították.

Ez 400 millió hordó, 2 millió hordó nagyjából, amit Irán egyébként a konfliktusán folyamatosan hozott ki a szoroson keresztül.

Ők ugyebár maguknak megengedték.

És akkor van még ilyen floating storage, ami nagyjából 2 millió hordó per nap.

Ez az a lényeg, hogy olyan tankerők, amik valahol a vízen voltak, és akkor azok kikötöttek, és odaadták a melyiket.

Az a lényeg az, hogy nagyjából 4-5 millió hordó hiányzik a piacon.

Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogyha semmilyen hajó nem megy át a szóasan, akkor ennyi az, ami szükségletünk lenne még pluszban.

Nyilván egyébként a kereset is csökken ennek megfelelően, de átmennek hajók a szorason.

Tehát még a a legkritikusabb időszakban, amikor tényleg napi szinten lőtték a felek egymást, akkor is azért mentek át tankerhajók kikapcsolt jeladóval, de mentek át.

De ez a 4 millió hordó, ez nagyjából [torokköszörülés] kettő ilyen very large crud kerja ennek felel meg, mert egy ilyen az nagyjából 2 millió hordót tud elvinni, vagy suz maxal lefordítva, az egyeg kisebb hajó, az akkor négynek kell átmennie.

Tehát hogyha négy, ö hat hajó átmegy a szorosom naponta, akkor rendben vagyunk.

A háború előtt 100 hajó átment, tehát csak hogy a nagyságrendeket érezzük.

Tehát, hogy itt az a dilemma ebbe az egész helyzetbe, hogyha mennek át a hajók, akkor elvileg nem lesz globális recesszió, minden rendben lesz, de nagyon könnyen el tud billenni a helyzet, és akkor egy egy inflatórikus recessziós környezetbe találjuk magunkat, ami ami nyilván a globális gazdaságnak nagyon rossz tudna lenni.

Ez a egész szoros, ez ez tényleg év évtizedek óta egy borzasztó sérülékeny területnek számított.

Az egy alig 30 km széles ilyen tengerszoros, ami könnyen belőhető igazából az iráni, meg az másik az ománi oldalról is.

És Irán minden egyes konfliktusban az elmúlt években ez menetrendszeren fenyegetőzött azzal, le fogjuk szárni a szorost.

De igazából ez tipikusan az a fenyegetés volt, amit amit csak akkor látszott, hogy mekkora mekkora súlya van, amikor ezt be is váltották.

És és itt hirtelen sakba tartó tartják az egész közelkeletet, legalábbis az olajtermelő országokat, illetve a globális gazdaságot.

Tehát itt egy gazdasági háborús eszközt vett elő, amit könnyen lehet érvényesíteni, mert nem arról van szó, hogy ki kell lőni minden hajót, de a puszta fenyegetés is elég ahhoz, hogy ezek a ezek kereskedelmi hajók, tehát ezek nem ezek nem katonai parancsok meg elvek mentén működnek, nem fognak átmenni.

Ö a biztosítás hajóbiztosítási költségek is az egekbe szöknek, mert a biztosítók is beárazzák azt, hogy hát lehet, hogy ott van egy aknamező, lehet, hogy onnan kilőnek drónokat, szóval ez egy ez egy abszolút tarthatatlan és pusztán a fenyegetés.

Tehát nem arról van szó, hogy >> Irának meg van a képessége arra, hogy minden egyes hajót kilőjön, de ki az, aki bevállalja így a kereskedelmet, hogy van egy ilyen fenyegetés.

Ennek volt egy tesztüzeme egyébként.

A lehet, hogy a közelked ilyen hír sodorban már elfelejtettük, de a vöröstengeren volt egy hasonló konfliktus, ahol az Iránnál sokkal gyengébb 20 milíciák kezdtek el lövöldözni hajókra, meg ilyen kis miniandós akciókat hajtottak végre.

Látszott, hogy teljesen lefagyott az egész rendszer, és akkor látta Irán mi ezt meg tudjuk csinálni nagyobban is.

És bocs, csak hogy az az szerintem még tök fontos, hogy most az olajról beszéltünk, mert az a legegyszerűbb abban kifejezni a történeletet, de hogy itt a gázzről is beszéltünk, műtrágyáról, héliumról és egy csomó minden másról, ami a közelkeletben.

Tát a globalizációnak pont az volt a lényege, hogy az ellátási láncokba nem számítottunk zavarokat, de most egy tök más világrendben vagyunk, egy kicsit ez a multipoláris világrendben, és mindenkinek haza kell vinnie valahogyan a termelését, az ellátási láncét, biztosítania kell.

És és nagyon-nagyon sok olyan anyag van, ami pont az öbölből jön, főleg egyébként Ázsiába.

Tehát az ázsiai országok, akik nem készleteztek be korábban, azok nagyon rossz helyzetben vannak.

De van olyan, ami Európát is érinti.

És most csak a héliumot mondtam, de de az például a chipgyártáshoz is szükség.

Tehát ezzel a tudod a minden mindennelem már összefügg, és és ezért tud ez hihtelen nagyon nagy hatást kiváltani, >> hogy Irán valamiféle ilyen támadás esetén ehhez az eszközhöz nyúl, hogy akkor ott lezárja ezt a ezt a tengerszorost.

Ezt igazából már korábban is, tavaly is, amikor ugye Izrael és az Egyesült Államok megint bombázta Iránt, akkor is szóba került, és lényegében nagyon sokszor az elmúlt években mindig ez így felmerült.

És akkor igazából katonai meg gazdasági elemzők mindig ezt egy kicsit így elhesegették, hogy át úgy se fogják megcsinálni, mert ez valójában nekik is nagyon fáj.

Akkor most mégse fáj annyira, vagy már vagy most annyira annyira elkeseredett a helyzet, hogy már mindegy. >> Irán ö stratégiailag elég nehéz helyzetbe került 2023. október 7-e után, amikor gyakorlatilag a szándékai ellenére belesodródott a gázából kialakuló közelkelti konfliktusba, ahol a az ő szövetségeseit érték a legsúlyosabb támadások.

Tehát ugye gyakorlatilag a Hamas az egy ilyen mini milíciává szorult vissza Gázában.

A Hezbollak is súlyos károkat szenvedett meg.

A libanoni pozíciói is megrendültek hasonlóképpen a jemeni húsi milíciákkal, amit szintén amerikai izraeli támadás is ért, és és folyamatosan úgy érezhette, hogy hogy az ő pozíciói gyengülnek. ehhez hozzájárult az, hogy hogy tavaly ugye ténylegesen is volt egy villámháború, amiben már egyszer elég jelentős képességeket veszített légvédelem csapásmérőképesség illetve szintén a vezérkar egy részét elvesztette, és ezért a az államokhoz méltó konvencionális ilyen hadviselés helyett visszanyúlt egyfajta ilyen direktebb kicsit gerilla üzemmódba kapcsolt vissza.

Eleve számítottak arra, hogy olyan nagy a hírszerzési és katonai fölény Izrael és az Egyesült Államok részéről, hogy a vezérkar egy részét tudták, hogy meg fogják vagy likvidálni fogják ebben a háborúban is.

És éppen ezért sokkal decentralizáltabban kezdett el működni az a az ország.

És a ráadásul az is segített, hogy Iránnak 1979-es forradalom után, amikor ez a jelenlegi teokratikus jellegű rezsim hatalomra került, folyamatosan szankciókkal kellett szembenéznie, és hagyományos hadsereget nem tudott olyan értelemben kiépíteni, hogy például légiereje gyakorlatilag nincsen, mert nem kapták meg azokat a az alkatrészeket.

Ugye Irán egyébként szovjetekkel se volt jóban és az Egyesült Államokkal sem.

Tehát ők már akkor a 80-as években elkezdték fejleszteni a ballisztikus rakétákat, később pedig a drónokat, olyan fegyvereket, amik a kevésbé tehetős országok számára mostani technológiai lehetőségek mellett egy fantasztikus aduvá vált.

Tehát ők már a drónokat akkor használták, és azért is lehet van az, hogy a azt a technológiát, azt most már az oroszok is meg az amerikaiak is használják a a shahed drónoknak az ilyen olcsó és egyszerű megoldásait, és ezek a képességek ad ad adták magukat, hogy hogy használják egy ilyen m alacsonyabb intenzitású és í ugye a gazdasági meg politikai érzékeny pontokat támadó konfliktusb.

Tehát ők nem akarják legyőzni az Egyesült Államokat és Izraelt a hagyományos értelmen, mert tudják, hogy erre nincs lehetőségük.

És az izraeli Izrael se tört meg az első háborúban sem és most sem.

Hiába zúdítottak rá ballisztikus rakétákat, drónokat, azok 90%-át úgyis megsemmisíti a az izraeli légvédelem.

A maradékot meg egyszerűen azokat a veszteségeket be tudja nyelni az izraeli társadalom, amelyik hozzá van szokva az ilyes fajta kihívásokhoz.

Tehát egy eleve egy egy állam aszimmetrikus háborút vívott, olyan háborút, amilyet eddig csak Gerilla csoportoktól láttuk, csak Iránnak egy egy 90 milliós ország, és megvannak rá a lehetőségei, hogy ezt a gerilla háborút nagyban vívja. >> Kicsit a másik oldalt is megközelítve, hogy a hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó”

Miről szól ez az epizód: „Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó”?

Február 28-a óta zajlik az Egyesült Államok és Izrael háborúja Iránnal, amely a Közel-Keletet és a globális gazdaságot is fenyegeti. A konfliktus gazdasági és politikai következményeit, valamint a jövőbeni kilátásokat Tunkli Dániel (Accorde Alapkezelő) és Tóth Gergely (Telex)… Az epizód a Telex Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tunkli Dániel.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó”?

Fő témái: amerikai-iráni konfliktus, globális gazdaság, közel-keleti válság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Trump bugyuta háborúja, ami csak az oroszoknak jó”?

Megjelenés: 2026. 05. 19.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-podcast/trump-bugyuta-haboruja-ami-csak-az-oroszoknak-jo-1656c3a2

Több epizód a Telex Podcast-ből