The Long Story

Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?

· PT8S

Összefoglaló

A podcast epizód az olvasás hatékonyságát vizsgálja, mint önfejlesztő eszközt. Az interjú során szó esik arról, hogy az olvasás segíthet a gondolkodás fejlesztésében, és bár nem minden olvasott könyv hoz azonnali sikert, a rendszeres könyvhasználat növelheti a…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2023. 04. 25.
Hossz
0 perc
Szereplők, említett nevek
Mikos Ákos, Tóth-Czere Péter
Témák
olvasás hatékonysága, önfejlesztés, kognitív fejlesztés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nekem egyre inkább az körvonalazódik most ebből a beszélgetésből, hogy igazából az olvasás is egy eszköz arra, hogy gondolkodj.

De a te kommentárod, amit az elején hozzátettél, hogy volt kitűzve tizenkettő és hat sikerült.

Elolvastál hat könyvet, az tök jó.

A hatékonyság az nem arról szól, hogy a nap 24 órájában mindig a legtökéletesebben előremutató dolgokkal foglalkozol, hanem hatékony akkor vagy, hogyha hatékonynak érzed magad és én például, hogyha minden nap csak a munkahelyi feladatokat darálnám, akkor pokolian nem éreztem hatékonynak magamat. - Péter, mi volt a legeslegeslegnagyobb impakttal bíró könyv az életedben, amit azt mondod, hogyha most vissza kell tekinteni egyébként nem hosszú életedre, akkor azt mondaná, a legnagyobb hatással volt rád.

Rájöttem, hogy miért bírok én. - Na, miért? - Hát nyilván a Getting Things Done.

Hatékony leszek. - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.

Hatékonyabbak, de hatékonyabbak. - A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni. - Ez a cél.

A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik. - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál. - Helló Isten, nagy szeretettel köszöntünk, ez a Hatékony leszek.

Podcast, újra együtt újra veled újra a hatékonyság mezsgyéjén haladva, és hát végre belelapozunk az élet nagy könyvébe, aztán majd kiderül, hogy el is tudjuk-e olvasni, vagy nem rettenünk-e meg attól, amit a sorok között, vagy a sorokban olvashatunk.

Helló, itt Mikos Ákos. - És Tóth-Czere Péter. - És a Tóth-Czere Péter egyik kedvenc témájával, vagy legalábbis mostani All Time Favorit témájával fogunk foglalkozni, meg hát remélem a tiéddel is, az olvasással.

Ez most nem azt jelenti, hogy én például azt a szerepet vállaltam magamra, hogy a bugris parasztként én a nem olvasó leszek, de lehet, hogy az elején egy gyónással kellene kezdeni, hogy ki mennyit olvas mostanában, aztán rátérhetünk arra, hogy fontos-e olvasni és egyáltalán hatékony-e olvasni, meg ennek minden egyéb más vonatkozása.

Szóval, akkor gyermekem ismét gyógyul.

Hogy állsz most az olvasással?

Miért jött ez a téma? - A téma egyébként onnan jött, hogy alapvetően imádok olvasni.

Rettenetesen sok könyvet veszünk folyamatosan.

A probléma abban rejtezett számomra, hogy az elmúlt, hát most már azt mondom, hogy inkább négy-öt évben viszonylag megritkult az alkalma annak, hogy tudjak olvasni úgy tényleg érdemben olyat, ami érdekel is, és nem csakis és kizárólag a szakmai dolgokra tudok fókuszálni, bár mondjuk az is érdekel, csak azért néha az ember olvasni azért, mert szeret olvasni.

Viszont idén volt egy ilyen célkitűzésem az idei éves tervben, hogy ezen próbálják meg minél hatékonyabban változtatni.

És per pillanat úgy állunk, hogy én nem tudom, hogy ez mit jelent, mert most kezdtem el ezzel a témával így ilyen elektronikus formában foglalkozni, de az Amazontól kaptam egy bronz badge-t, hogy nagyon sokat olvasok. - Ez nagyon kedves tőlük.

Vagy Alexa szól nekik, vagy hogy van ez? - Én kívülről olvasok most, és akkor az szépen fölszinkronizálja az olvasott könyveknek a mennyiségét. - Aha, de akkor ezek szerint mindent kintről olvasol?

Tehát mit tudom én, kincses kalendárium, hogy te sorra töltöd le? - Nem. - Putyin Juli szakácskönyvét? - Nem, nem mindent.

Van itt mellettem is azért egy-két olyan könyv, ami egyébként gyakran megfordul a kezemben, hogyha valami eszembe jut és tudom, hogy abban van, akkor meg kipörgetem, meg olvasom újra, hogy akkor az hogyan is van.

Meg nagyon-nagyon sok papír alapú könyvünk van, tehát azért azt nem lehet elvitatni a papír alapú könyvektől, hogy az az érzés, ahogy egy nyomtatott könyvet fizikailag rá tudsz pörgetni.

Úgyhogy az is van. - Ahogy a csokis kezed nyomot hagy a papíron.

Nincs is annál szebb, míg a Kindle-ön minden oldalon ott marad. - Igen, ott egyszer átégetem az összesen.

Úgyhogy mostanában erre kezdtem el kicsit jobban átállni, azt figyeltem meg, hogy könnyebben tudok nekilátni az olvasásnak ezzel az e-bookos formátummal. - Jó.

Na, akkor most ez csak így beleszaladtunk, aztán nagyon szeretném, hogyha majd kifejtenéd, hogy miért kint ül, miért nem, mit érzel most, honnan jött és egyebek. - De várjál! - Mielőtt elmélyedünk benne. - Na, ez kit érdekel?

Mármint úgy értem, hogy erre olyan ritkán kerül sor.

Miért most kezdjük el? - Hát nézd, az, hogy mondjuk most ezt a beszélgetést egy könyvespolc előtt vesszük fel, az igazából csak ámítás, CGI vagy az én hétköznapi CBA-m.

Valahol egyébként körülbelül ott van, hogy gyerekkoromban rengeteget tudtam, szerettem olvasni, meg még azon tovább is, tehát valahol ez így középiskola végéig simán fennállt.

Én állítom, hogy mondjuk például, ha a Jóistentől kaptam mondjuk valamennyi beszédtehetséget, azzal nem nagyon kezdhetnék mit, hogyha nem lenne szókincsem, meg nem olvastam volna hozzá rengeteget, tehát az egy jó alap volt, viszont ezt az alapot kellett volna még tovább emelni, gondozni, betonozni, vagy egyebeket, amit még házépítésből nem is merek módszereket behozni.

Szóval, hogy nem nagyon folytattam ezt a tevékenységemet, ugyan az egyetemeken kellett olvasni, de hogy az valahogy meg pont inkább a muszáj kategória volt.

Mostanra ez odaért, hogy minden évben összeszedek tizenkét könyvet, nem emelem magasra a mércét, 12 könyvet, amit el kellene olvasni, tavaly hat sikerült ebből.

Úgyhogy a másik hat sír egy sarokban, vagy az én kint ölömön, merthogy nekem is van, nem felvágásból, de hát na, van, egyszer van szülői opera az embernek egy évben, kivéve, hogyha influenszer.

Ebben az esetben azt tudom mondani, hogy én dolgozom együtt a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárával, ahol a könyveknek az elérhetősége igazából nem is az én birtoklom, hanem mindent elérünk.

Ugye ez egy nemzeti könyvtár, ami azt jelenti, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár után kvázi a második legnagyobb.

Kis túlzással úgy van, hogy ötvenvalahánytól minden könyvből van egy példány, hogyha a zombi apokalipszis beköszöntene, akkor legalább legyen egy orvos. - Ott húzzuk meg magunkat. - Hát egyrészt, másrészt meg hát nyilván újra lehet építeni a könyvvagyont, hogyha valami nagy kataklizma.

Nem feltétlenül ez az elsődleges cél, de például így lehet jól szemléltetni, hogy ezért is van minden könyvből egy.

Tehát, hogyha egyébként meg kívánok rá, óhajtok egy elsősorban magyar nyelvű könyvre, akkor az ott elég biztos, hogy számomra. - Az biztos, igen.

Úgyhogy ennek eredménye az, hogy nem csak az itthoni, hanem például az ottani készlettel is gazdálkodván.

Ugyan sok gyűlik össze, de keveset tudok végigvinni, és ezt nem is tudom, hogy a hatékonyságomnak én sokkal jobban kötöm a fókusztalanságomnak, vagy sokkal jobban kötöm a fókusztalanságomhoz azt, hogy nem tudok most végigolvasni egy könyvet.

Na, ennyire voltam beleszaladós én is. - Egyébként szerintem az az évi hat, az sem volt amúgy rossz.

Szerintem azzal nincsenek statisztikai adataim, de szerintem azzal azért átlag vagy a fölött, vagy valamivel sajnos. - Lehet, bár ez nem cél, én inkább a saját magam léptékeit szeretném átlépni, mert valóban, mikor mondjuk elér egy olyan hullám, mint amit most téged is, hogy bár nem kapok bronzmeccseket teljesen ismeretlen amerikai cégektől, de azért mégiscsak jó érzés mondjuk azt mondani, hogy fú, hát ezt végigolvastam, gyarapodtam, nem is tudnék visszamondani ebből szerintem öt százaléknál többet, de valahol ez ott meglapul, aztán munkálkodik mélyen.

Mondjuk odáig jutottam, hogy most már megegyeztem magammal, hogy non-fiction, bocsánat, fictiont nem olvasok, tehát hogy valahogy ez már nekem nem.

Tehát, hogy érdekesen átalakult, régen nagyon szerettem ilyeneket olvasni, most már regényeket egyáltalán nem tudok olvasni, untat mindegyik.

Ehhez képest inkább ilyen szakirodalmat, meg dokut, meg hasonlókat szoktam olvasni, meg elsősorban nyilván olyat, amiből tanulhatok, legyen az az önfejlesztés, ez mondjuk talán erős, mondjuk így magammal foglalkozok, ha így talán helyesebb, vagy párkapcsolattal, esetleg üzleti élettel, ilyesmi. - Semmi fiktiont nem olvasol? - Nem.

Volt két próbálkozásom, nagyon vágyott Fiction-nel.

Az egyik a Shadow & Boone volt, vagy Bones, már nem is emlékszem, hogy hogy van, mint árnyék és csont néven ugye sorozatként megy a Netflixen, az nagyon tetszett, és akkor gondoltam, hogy akkor én majd elolvasom.

Hát nem annyira sorozat. - És a sorozat után olvasod? - Igen.

Mindegy, ebből most bonyolult, mert egy mély kutat lehetne ezzel megnyitni.

Maga a sorozat egyébként több könyvből épül fel és teljesen máshogy szövik a történetszálat, ezért újdonságot is jelenthetett volna a könyv.

Tehát ott az például az első évadot, azt három vagy négy könyvből tették össze, azt hiszem.

Szóval, hogy az tényleg egy univerzum, egy grisa univerzum.

Na, a lényeg az, hogy azt is meguntam, talán az utolsó dolog, amit végigolvastam, az volt egy ilyen fellendülésem, hogy két kötelező olvasmányt újraolvastam, mert gyerekkoromban nagy élmény volt, és kíváncsi voltam, hogy újra-e, és ezért elolvastam az Egri csillagokat, meg most nem olyan régen, mivel hát Debrecenben élek, ugye a Légy jó mindhaláligot, ami hát önmagában olyan vidámmá tett, hogy azóta sem tudok mást kézbe venni. - És visszatér? - Nem én adtam vissza a könyvet, mert azt például kikölcsönöztem, úgyhogy visszaadta.

Egyébként jó volt így Debrecenben élve olvasni ilyeneket, tehát hogy ez mindenféleképpen.

Ugyanígy szerettem olvasni, mert ugye Szegeden éltem Grecsó Krisztiánnak a Veráját, mert az Szegeden játszódik.

Na, de egy valamiben viszont helyén kell raknom, és hát ez nyilvánvalóan többen fogunk most így összebólintani kamera között is, Rejtő Jenő, őt bármikor.

Az nem is fiction, az a valóság számomra, úgyhogy. - Igen, egy kellemesebb csomagolásban. - Igen, túlságosan megnyitottad a szívemet, a csakráimat, úgyhogy légy szíves. - Inkább valamiféle gyűjtést. - Valamiféle szakmaiságot vigyünk ebbe. - Egyébként fölírtam magamnak most egyet, hogyha majd odaérünk, akkor erre például ki is térhetnénk, hogy szakkönyveket vagy szakmaibb jellegű könyveket olvasson, mert az például nekem idén egy teljesen új.

Nem mondom, hogy szokás, mert még az első könyvnél tartok ezzel így, de hogy egy új reflex került be nekem például itt ebbe a képbe, úgyhogy abszolút megérte ezzel indítani.

Én azt gondolom, hogy az mindenképpen fontos, hogy azt nézzük meg, hogy miért éri meg olvasni. - Miért? - Egyébként ez egy jó kérdés, mert találtam, amikor néztem, a gamba néztem, amikor készültem a mai napra, de hogy körbenéztem az interneten is, hogy mit gondolnak mások arról, hogy hasznos-e az olvasás, és találtam például olyat, ahol úgy indították az egészet, hogy megéri-e egyáltalán olvasni, vagy csak elvesztegeted-e az idődet?

Tehát, hogy volt ilyen felütés is, ami így indult neki.

Azt gondolom, lehet, hogy egy picit talán hatásvadászabb. - Elsőre furának hangzik, igen, igen.

De ez nem tudom, hogy az olvasás lobbi eddigi hatékony tevékenységének köszönhető, hogy olyan jól lobbiztak azért, hogy olvassak, hogy most minden ilyesmi furának hangzik, hogy nem éri meg.

Egyébként szerintem itt majd az lesz a fontos pont, hogy meddig éri meg olvasni egy könyvet. - Igen, mert itt az alapgondolat az egész mögött az például, és akkor indíthatjuk mi is innen, hogy megéri-e egyáltalán, vagy abszolút nem tesz hozzá a hatékonyságomhoz, mert amíg most fölveszünk egy epizódot, teszem azt, vágatlanul lesz mondjuk egy óra.

Az alatt az egy óra alatt te mondjuk meg tudsz vágni egy másik epizódot, ami viszont ügyfélprojektbe megy ki, vagy meg tudjuk vágni ezt az epizódot, ami elkészült, vagy fel tudok venni egy videót a csatornára, tudok tartani egy ügyfél meetinget.

Milyen hatékony lenne már az olvasáshoz képest, hogy egy ügyféllel tudunk előrehaladni egy projektben. - Na de ha nem tudsz vele beszélgetni, csak ilyen ősember módjára, hogy ötven műsor. - Igen.

Igen, egyébként ezzel az egyik legfontosabb része az előbb is került, hogy miért éri meg olvasni, merthogy minden kutatásban az egyik legelső dolog az volt, és egyébként ez szerintem nem is kellett volna kutatásokat túrni hozzá neten, hogy azért az egyértelmű legyen mindenkinek, hogy egyszerűen a szókincsed, a beszédkészséged, az fejlődik tőle, tehát sokkal választékosabban tudsz kinyilatkoztatni, de ezt a megéri-e, vagy nem megéri-e, szerintem azzal a nagyon kellemes gondolattal söpörném a sarokba és taposnám meg, hogy hülyeségeket beszél, aki ezt írta, hogy a hatékonyság az nem arról szól, hogy a nap 24 órájában mindig a legtökéletesebben előremutató dolgokkal foglalkozol, hanem hatékony akkor vagy, hogyha hatékonynak érzed magad, és én például, hogyha mindennap csak a munkahelyi feladatokat darálnám, akkor pokolian nem érezném hatékonynak magamat, amire mindenképpen a Niki ráerősítene itthon nálunk, hogy mennyire nem vagyok hatékony, mint családapa, családfő, férj, és egyszerűen valaki, akivel együtt él, igen.

Úgyhogy a hatékonyság abból áll, hogy nem a nap minden percében a legszárazon fogalmazott, hatékony dolgokkal foglalkozol, hanem foglalkozol magaddal.

Foglalkozol az én időddel, amikor azzal foglalkozol, amivel te szeretnél foglalkozni, de eggyel távolabbra, és pont tegnap volt ezzel kapcsolatban egy beszélgetésem, ahol úgy fogalmaztuk ezt meg, hogy igazából, hogyha egy ilyen háromszögbe rakod a dolgokat, akkor annak a háromszögnek csak az egyik oldala a szárazon vett ilyen hatékony munkavégzés témakör.

A másik az a családbarátok témakör ugyanígy, és a harmadik oldal pedig az, hogy neked mi az, ami fontos.

És ebbe a harmadikba tartozik bele szerintem leginkább az olvasás, ami nem azt mondom, hogy nem nyúlik át a másik kettőbe, mert azt mondom, hogy olvasok egy könyvet a gyereknevelésről, vagy a tökéletes házasság ápolásáról, akkor az a családi oldalhoz hozzáad.

Ha olvasok egy szakkönyvet, akkor az a munka oldalhoz hozzáfogadni, de nem leszek…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?”

Miről szól ez az epizód: „Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?”?

A podcast epizód az olvasás hatékonyságát vizsgálja, mint önfejlesztő eszközt. Az interjú során szó esik arról, hogy az olvasás segíthet a gondolkodás fejlesztésében, és bár nem minden olvasott könyv hoz azonnali sikert, a rendszeres könyvhasználat növelheti a… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 04. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mikos Ákos, Tóth-Czere Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?”?

Fő témái: olvasás hatékonysága, önfejlesztés, kognitív fejlesztés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?”?

Megjelenés: 2023. 04. 25.. Hossz: 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/az-olvasastol-hatekonyabb-leszel-vagy-csak-vesztegeted-az-idod-12715308

Több epizód a The Long Story-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból