The Long Story

Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata

· PT21M34S

Összefoglaló

Dr. Buda László pszichiáter az emberi változás dinamikájáról és a gyógyulás folyamatáról beszélget. A beszélgetés során metaforákon keresztül világít rá arra, hogy bár egy új irány kijelölése gyors döntés, a tényleges változás és a célba érés időt igényel, amit nem lehet…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2026. 08. 17.
Hossz
22 perc
Szereplők, említett nevek
Buda László, Tóth-Czere Péter
Témák
pszichológia, változás, gyógyulás, felelősségvállalás, megbocsátás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Hogyha egy gyakran említett hasonlatot mondjak ide, hogy van egy óceánjáró hajód, azzal mész, az óceán végtelen felszínein valamilyen irányba.

És hogyha te úgy döntesz, hogy ezt meg szeretnéd változtatni, mert egy másik kontinensre akarsz igazából menni, akkor oda kell fáradni a kormányhoz, és azt el kell tekerni.

Lehet, hogy csak öt fokkal vagy 10-zel, vagy valamennyivel.

Ez nem tart sokáig. >> Ühüm. >> Ez semeddig se tart konkrétan.

Ö az sokáig tart, mire egy másik helyen fogsz kikötni.

Van egy tempód, van egy érés, mint a magelültetés se tart sok ideig, de utána, hogy abból növény legyen, azt kétségtelenül nem lehet siettni.

Egy gyermeknek a nemzése nem tart sokáig, de a kihordása az nekilenc hónap.

Tehát ebben kell bölcsen eligazodni, hogy mihez kell idő és mihez >> nem kell tulajdonképpen sok idő.

És egy igazi mély döntés meghozatalához, vagy egy fontos felismerés, egy ilyen villanyfelkapcsolás odabent, vagy egy új iránynak a kijelölése és azon való első lépés megtétele, ezek nem tartanak olyan sokáig.

Válasszuk szét. azokat a témákat, amik hasznosak, azoktól, amik károsak.

Bár ezt se könnyű meg egyre nehezebb szerintem >> ezt a vonalat.

Csak most egy picit szeretnék arra fókuszálni, amit amit én hasznosnak tartok, és ott három réteget vagy szintet elkülöníteni.

Ez a legalsó szintjén a hasznos információknak a végtelenül leegyszerűsített, ilyen sloganszerű, motivációs >> előadás szintű >> gyerekek meg tudjátok csinálni és szintű dolgok vannak >> amik nagyon sok emberhez elérnek és rendkívüli hasznuk van olyan szempontból, hogy azokat akik épp csak így kezdenének így menni valamerre, ez az egyszerű nyelv meg tudja fogni.

Ühüm >> vagy egy olyan személy, aki azt úgy tudja oda. >> Ez a klasszikus Tony Robbins kezdőcsomag, tehát ugye ebben nagyon-nagyon jó szé az lényeges.

Igen, a kezdőcsomag, mert a Tony Robins is nagyon sokféle szinten tud kommunikálni, és akkor van a kezdőcsomag, ami erről szól hogy >> Igen, igen, >> gyerekek, kapjátok össze magatokat a jó ég ágy meg ki mire vár, hogy milyen életet szeretnél érni, meg azt se tudod, hogy hány éved van, meg mi van, ha tehát ez az ez az egyszerű sáv, ez azért olyan lényeges, mert mert ez ilyen belépő lehet a komolyabb önismeret meg önfejlesztés világába.

És itt nagyon sok ember tartózkodik, hogy vár egy ilyen megszólító lelkesítő egyszerű érthető hangra. >> Van ez a következő sáv.

Én úgy tekintem magam meg az én munkámat, például, ami ebben van benne, ahol van egy erős szakmaiság, egy képzettség, egy tapasztaltság és a többi, meg egy igény arra, hogy ez egyszerűen legyen megfogalmazva, könnyű legyen hozzák kapcsolódni és ezáltal nagyon sok kompromisszumot kell meghoznom, például, hogy le kell szállni az akadémikus magaslatokról, ki kell tennem magam olyan kritikáknak például, hogy ezt ezt ilyen túl primitíven vagy túl le van egyszerű ítve satöbbi.

De hogy hogy ennek nyilván az a célja, hogy akár azt a réteget, amelyeket egy nálam is egyszerűbben fogalmazó szakmai csapat próbál úgymond hangolni, azokhoz én már tudjak fordulni, vagy nekik tudjak kínálni valamit. [torokköszörülés] De lemondok arról az igényről, ami ugye a harmadik sáv lenne, hogy az abszolút akadémiai, tökéletesen precíz, update tudományos nyelven megfogalmazni valamit, mert az lesz a legkevésbé népszerű.

Tehát ha valaki úgy beszél, akkor számoljon azzal, hogy hogy ahhoz lehet, hogy nem fog tudni sok ember kapcsolódni, mert az bonyolult lesz.

És ami amit megfigyeltem, és amire én magam is nagyon szeretnék vigyázni, hogy abb a csapdába ne lépjek bele, az ennek a három szintnek a képviselőinek a kölcsönös lenézése egymás felé.

Tehát az, amikor főleg föntről lefelé tud ez menni, hogy akinek több szakértelme van, vagy vagy cizelláltabban fogalmaz, vagy tudományosabb igénnyel ír könyvet, vagy satöbbi, így hajlamos lefelé [horkantás] kicsit úgy lenézni azokat, akik egyszerűben fogalmaznak, és ezáltal nyilván egy kicsit le is butítják a a az úgymond tananyagot.

Én pedig azt gondolom erről, hogy ha ezt észreveszem magamon, hogy akár fölfelé azt mondom, hogy minek ennyire tudományoskodni, >> ráadásul ezek a a tudományos meg lehivatkozott, meg agyon bástyázott dolgok is elavulnak, hát évről évre, hát elképesztő tempóban avulnak el, hogy az a most a aktuális publikáció ezt mondja, de jövőre meg azt mondja.

Tehát ebbe se pistuljunk azért bele annyira, hogy akkor az az igazság, meg lefele is lehetnek kritikáim néha, hogy azért ennyire nem szabadne a gyerekek ezt leegyszerűsíteni.

Meg ez már tényleg kezd káros lenni valahol, hogyha ha valaki azt mondja, hogy bármilyen helyzetben vagy az életbe, egy dolog számít, állj hozzá pozitívan, állj föl és menj tovább.

Vagy hogy ne nyalogasd a sebeidet, hanem hanem kapd össze magad és indulj el.

Tehát ezek nagyon sok embernek nagyon fájdalmasan, károsak, mert képtelen megcsinálni mert >> mert még meg se értette, hogy mi bénítja le őt, mi fáj neki ennyire.

Megpróbálunk h >> persze csak tolom rá a bűntudatot ezzel még jobban. >> Igen, igen.

De de ez a amire most én akartam fókuszálni, az az tulajdonképpen csak annyi, hogy a szakemberek is egymással azért lehetnek ilyen >> ilyen kritikus viszonyban holott.

A leglényegesebb szerintem az lenne, hogy akinek van valami mondanivalója, ami segíthet, mindegy, hogy milyen szinten tudja megfogalmazni, akkor én szerintem adja be a közösbe.

És akkor abban reménykedem, hogy hogy mindenki a maga hullám hosszán, maga érdeklődésének megfelelően szépen megtalálja azt, ami őt megszólítja.

Amikor valaki úgy teszi föl a kezét, hogy gyerekek, úgy látszik, hogy ezeket mind örököltem, mind hozzínűleg sok mindent megmagyaráz abban, hogy miért szenvedek ennyit, és miért bánok veletek is sokszor ilyen rosszul.

De a felelősség most már az enyém.

A szüleim nem is élnek, régen volt az egész.

Nekem kell most megtalálnom, hogy ezzel az örökséggel mit kezdjek.

Ott kezdődik a a valódi radikális öngondoskodás, hogy ezt a felelősséget így visszahívom magamhoz. >> Viszont ez az elején, ahogy most így pedegetted is, az elején ez egy kicsit depresszív pozícióba sodorja az embert.

Főleg akkor, hogyha nincs hozzá eszközöd, hanem csak annyi van, hogy fú, hát akkor ezek szerint nagyon sérült vagyok. >> Igen, szerintem ez volt a nagyon erős mondatod most szerintem a az, hogy hogy magamra visszahívom a a felelősséget.

És ez azért ez egy ez egy viszok nehéz döntésnek hangzik. >> Ja, >> hogy ezt meg tudjam tenni. tudunk ebben segíteni egyébként, csak hogyha valaki most itt van velünk és hallgat, vagy néz minket, hogy és és van ilyen problémája, akár visszakanyarodva egy picit a terápia felé is, mer ugye a bevezetőt azt átbeszéltük, hogy mi történik olyankor, >> ha azt érzed, hogy valakinek ilyen problémája van, hogy hogy elindult az önismereti úton, felismert bizonyos problémákat, de mondjuk nem tud vele mit kezdeni, de tudatában van, és mondjuk nem a cinikus én győzött, hogy hát mert ott azért neked is valószínűleg nehezebb dolgod van, hogyha valaki azt mondta, hogy hát ő így elfogadta magát, hogy ő egy ilyen >> az ő velük nem találkozunk [nevetés] egyébként.

Igen, velük van a legkönnyebb dolgot.

Mi az a nem tudom van top három, top öt top egy?

Hogy mit tegyek, hogy ha el akarom magamat indítani?

Én bízom benne, hogy hogy ennek van egy ilyen lejtőhatása, hogy >> átlököm magamat a holdponton, és akkor utána segít a folyamat.

Csak hogyan tudom átlökni magamat ezen a holdponton, vagy van-e holdpont? >> Szerintem van.

És a holdpont az talán éppen a felelősség kérdésénél van.

Szóval a a saját felnőttkori problémáinknak egy jelentős része [horkantás] beleesik abba a kategóriába, hogy régebben rossz volt, de most már nincs ez a hatás.

Tehát most, hogy már nem hat rám ez a kellemetlen hatás, már nem élek otthon, már nem élek a szüleim satöbbi, satöbbi, most már csak magamra tudok számítani, támaszkodni és igazából föl kell vállaljam a felelősséget is, ahogy létem ér, [horkantás] mert hogyha áthelyezem, vagy ott hagyom a felelősséget, mint egy gyerek a szüle szülein, vagy a főnökén, vagy a politikai rendszeren, vagy valamin, akkor elveszem magamtól az esélyt, hogy ezt helyrehozzam.

Tehát a mindenki, aki aki a saját hgylétének az okát magán kívülre delegálja, ha igaza van, ha nincs igaza, ha méltányos, ha méltánytalan volt a bánásmód satöbbi, egy kicsit el is veszi a lehetőséget a a gyógyulástól.

És ez nagyon gyakori jelenség amúgy, mert sokszor annyira fájdalmas, ami történt, hogy annyira méltatlan és és olyan erős az a környezeti hatás, amiben valaki van, hogy egyszerűen nincs más útja, mint hogy szenvedjen.

Tehát a megbocsátás és az elengedés >> üm >> és kapcsolatos döntések meghozatalan lesz a következő lépés.

És ezt megérvelhetem akár úgy is, hogy a mostani életemre vetítem le, mint hozott csomagot.

Teszem azt, hogyha maradok a példánál, hogy az az a az a kvázi semmi, vagy inkább negatív csomag, amit ott kaptam, >> az kellett ahhoz, hogy én ma gondoskodó típusú szülőnek tartsam magam.

Ez egy élhető kimenete így ennek, vagy megfogalmazva? >> Szerintem abszolút.

És nagyon sokan meg is tudják ezt lépni, csak azért ez egy ez egy óriási ugrás.

Ezt meg ezt ezt a nulláról ezt a nulláról próbálja valaki meglépni, hogy én hálás vagyok apámnak, hogy először is bántalmazott, bántalmazta anyámat, utána lelépett, utána meghalt és satöbbi.

Tehát ezt úgy hívnánk, hogy ez egy spirituális bypass lenne.

Tehát egy egy kerülőt, ahol én az érzelmeimmel nem is akarok találkozni, hanem én ezt az egész problémát azzal akarom leönteni, hogy ez jó volt így, ahogy volt, mert mindennek úgy kellett lenni, meg nincsenek véletlenek, meg ez azért volt jó, mert nekem most akkor satöbbi, de de ha nincs mögötte ez az érzelmi feloldódás, és ez a valódi belső mélygyógyulás, akkor ezek a problémák nem szűnnek meg, csak le van borítva valamivel, ami minden helyzetben újra és újra újra föltépődhet és újra fájhat. >> Akkor meddig juttok el a terápián?

Mert akkor ez a ez a vége a folyamatnak már, amit ha jól értem, akkor ezt már én érem el otthon. >> Nem, nem, ez mint a terápián el tudunk ide jutni erre.

Igen, persze. >> Tehát a 190-10 perc alatt akár eddig el lehet menni.

Igen, mert általában az, hogy mi megbeszéljük, hogy most a jelenlegi problémád hogyan kapcsolódik régi dolgokhoz, meg hogy hogy néz ki ez az egész, így hívom én, hogy ez a sokszor nagyon szépen mutatja magát az a wifi modellszerűség, hogy hogy van egy fölső réteg, amitől szenvedsz, van egy középső réteg, ami kiváltja ezt a jelenkori szenvedést, például a te apa szereped jelenleg és annak a vívódásai, és van egy alsó rész, ahol te vagy a gyerek és van apukád, és az egész minta >> üüm szoftvert telepítve. volt ott akkor és a többi már ennek a következménye.

Ezeket nagyjából megértsjük, akkor látjuk, hogy merre érdemes fordulni a figyelmünkkel.

Akkor mondjuk ezt eltett fél óra vagy maximum 45 perc ezzel a kibogozással meg ezzel a ezzel a modell modellezni szeretnénk, hogy hogy jött mindez létre.

És utána >> már ott van édesapád, ott van valami zajlik, az is egy 10 perc, 15 perc.

Nem szokott sokkal több lenni egy ilyen jelenléte egy szülőnek, de van, hogy több van, hogy idő kell a sírásra, vagy a harag kifejezésre, vagy satöbbi.

És akkor utána megyünk tovább abba az irányba, hogy itt van-e az idő arra, hogy ezt elkezd megbocsátani.

Megbocsátás az egy belső döntés arra vonatkozóan, hogy én nem akarom ezt a szenvedésmintát tovább vinni és teszek egy gesztust apám felé képzeletben, a képzeletbeli apám felé, ami arról szól, hogy én ezt megbocsátom, mert én fölfogtam.

Egyrészt az, hogy ez már elmúlt, és most már csak én szívom meg, ha ha tovább halogatom a bocsánat >> üm >> adást.

Másrészt meg is értem azt, hogy ő tőle ennyit tehet, ő ezt így.

És azt is tulajdonképpen értem, hogy valahol ez engem erősebbé és ebbé tett, és így tovább.

Tehát ez lenne a megbocsátás fázis. ezen túlmegy az elengedés nevű dolog az én modellemben, mert sokféleképpen lehet ezt érteni.

A megbocsátás egy pszichológiai gesztus, én úgy nevezem abban az értelemben, hogy hogy mikor valakinek megbocsátok, akkor azért fönnt tartom azt a paradigmámat, hogy ez nem volt jó így.

Ez nem szabadott volna, hogy megtörténjen.

De én megbocsátok, de azért bocsátok meg, nem azért, mert rendben van, hanem azért, mert túl akarok lépni rajta.

Ühüm. >> És mert én én én meg akarok bocsátani, és én ezzel együtt akarok tovább élni, hogy én ezt nem nem rágódok rajta tovább. >> És mi az elengedés?

Az elengedés abban más, hogy az egy spirituális jellegű gesztus és abban az a célunk, hogy föl tudjuk oldani azt a meggyőződésünket is, hogy ennek nem szabad ott volna így történnie, hogy ez rossz volt, hanem megpróbáljuk ezt belehelyezni egy egy ilyen kozmikusabb, univerzálisabb rendbe, attól spirituális, ahol arra jutunk, hogy a dolgok rendben vannak És az, hogy ez megtörtént, az a sorsom része az hozzáadott valamit az egészhez.

Ki tudja, talán én választottam valamilyen szinten.

Szokták mondani, hogy a szüleinket nem mi választjuk, de legalább annyira lehetséges, hogy mi választjuk.

Csak ugye nem ebbe az életünkben, hanem valahol egy tágabb spirituális összefüggésbe.

Ez simán lehet, hogy nagyon sokan hisznek ebbe, hogy te úgy születsz le, hogy azokhoz a szülőkhöz akarsz menni.

És az az oka például, hogy neked éppen most egy olyan apuka kell, aki aki majd nem tudom, bántani fog, vagy hiányozni fog, mert ez az, ami beletartozik az életed tervébe vagy céljába. >> Üm >> most, hogyha most ilyen aranyosan bólogasz, de el tudom képzelni, hogyha te egy egy ilyen kockább fejű valaki lennél, akkor erre azt mond, hogy na jó, ez az, amit már az maszlag, ez már sok.

Tehát de ha addig el tud jutni, hogy a megbocsátás saját érdekében meglépi, az is óriási változásokat tud hozni az életében.

Ha valaki pedig ezt az elengedésgesztust is megteszi, akkor meg egyszerűen ez a téma nagyjából kitisztul a a belső világából.

Fát ez egy óriás nagy témakör.

Tényleg nagyon >> Igen. >> Nagyon izgalmasnak találom. jó ideje.

Erősen bevonódtam ebbe a kérdésbe, és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata”

Miről szól ez az epizód: „Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata”?

Dr. Buda László pszichiáter az emberi változás dinamikájáról és a gyógyulás folyamatáról beszélget. A beszélgetés során metaforákon keresztül világít rá arra, hogy bár egy új irány kijelölése gyors döntés, a tényleges változás és a célba érés időt igényel, amit nem lehet… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Buda László, Tóth-Czere Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata”?

Fő témái: pszichológia, változás, gyógyulás, felelősségvállalás, megbocsátás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Megbocsátás, elengedés, felelősség — Dr. Buda László 5 legerősebb gondolata”?

Megjelenés: 2026. 08. 17.. Hossz: 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/megbocsatas-elengedes-felelosseg-dr-buda-laszlo-5-legerosebb-gondolata-19654657

Több epizód a The Long Story-ből