The Long Story

Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?

· PT56S

Összefoglaló

Az interjúban Ákos, egy kreatív szakember arról beszél, hogyan méri a saját hatékonyságát, mivel munkája nem könnyen kvantifikálható. Kifejti, hogy a hagyományos, "darabszám alapú" mérések nem mindig alkalmazhatók az ő területén. Megvitatja, hogyan határozza meg saját céljait és…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2023. 01. 24.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth-Czere Péter
Témák
hatékonyság, kreatív szakma, célkitűzés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Most, hogy én fogok beszélni arról, hogy mi a hatékonyság, miközben még én sem tudom, hogy mi a hatékonyság, de hátha lesz belőle valami. - Hát, ha belegondolok, az egyetlen egy témakör, ahol volt bármilyen fajta súrlódás egyébként kettőnk közt az elmúlt két évben, akkor az mindig az volt, hogy nekem egy ilyen jól tervezett szervezet jól látható, vizuálisan jól látható rendszerre van igényem, és akkor ezt, hogy nem passzintod magadra, verzus, nem tudom rád erőltetni.

Szerintem egy gyönyörű utat jártunk be az elmúlt két évben. - Hatékony Leszek! - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. - Hatékonyabbak, de hatékonyan. - A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni. - Ez a cél.

A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik. - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál. - Szervusztok!

A hatékony leszek mai epizódjában egy nagyon-nagyon különleges témával készültünk, ugyanis hatékonynak lenni könnyű annak, aki ebben él, már nagyon-nagyon hosszú ideje.

Úgyhogy most arról fogunk beszélni, aki nem ezzel kel és fekszik az elmúlt években, ugyanis Ákos, mint kreatív szakember a saját maga módján tapasztalja meg, hogy mi az a hatékonyság, és ebben a következő epizódban vele fogunk arról beszélgetni, hogy ő hogyan éli meg a hatékony önmagát, és hogyan tapasztalja meg azt, hogy milyen hatékonynak lenni. - Szervusz! - Helló, helló!

Köszöntelek téged is, aki ezt hallod.

Vicsorogtam itt közben, hogy hogyan éli meg a hatékonyságát.

Arról szól a műsor alapkoncepció, hogy keresem a hatékonyságomat.

Nyilvánvalóan egyébként eddig próbáltam reprodukálni magamban is, vagy egyáltalán kitalálni, hogy akkor hogyan működhetnék jobban, még talán ez a legjobb kifejezés.

Mindemellett pedig igen, eléggé új színt hozott az életembe, amikor együtt elkezdtünk dolgozni a podcasteken, és én is rájöttem, hogy az, amit én eddig egyébként egy szuper jó rendszernek gondolok magammal szemben is magammal.

Az lehet, hogy még nálam megállja a helyét, de hogy semmiféleképpen nem kompatibilis azzal, amit te csinálsz, az tuti, az tuti.

Kezdve azzal, hogy az én kis noteszemet te nem látod, de ez majd erre szerintem lehet, hogy nagyon előre ugrottam. - Arról mindenképpen ki akartam térni egyébként, mert az egy olyan dolog, amit így olyan, mint a rettenetes mennyiségű pénz.

Tehát tudod, hogy van, de sose látod. - Ezzel a problémával még csak nagyon szeretnék ismerkedni.

A rettenetes részét azt kihagyom, a pénz részét azt igen, látom, de nem mindig érzem.

Főleg, hogyha kártyával kell ezt költeni.

Na most egyébként körülbelül ugyanez a noteszem is, hogy akkor látom, de nem mindig érzem, és hát leginkább a notesz-szel tudom eltölteni és költeni.

Nem tudom, mennyire ugrottunk előre, de hogy azért mégiscsak fontosnak tartottam, hogy az egyik legnagyobb rákfenéje például ennek, akár hogyha csapatban kell dolgozni, hogy mondjuk én analóg verzióban nagyon szeretem vezetni a dolgaimat.

Mert szerintem úgy hatékony. - Ennek vannak vetületei.

Hogyha most ezt összemossuk, ha azt, hogy te analóg dolgozol a saját irodádban, otthonodban, életedben.

Ha ezt összemossuk azzal a ténnyel, hogy jó pár száz kilométer van kettőnk között a munkavégzés során.

Így már tud akadály lenni egy analóg rendszer, valóban. - És mégis itt ülünk, mégis működik. - És igen, én azt gondolom, hogy eljutottunk egy olyan kellemes összhangig, ami már engem is megnyugtat, és még téged sem vágott el az analóg megoldásoktól, hanem van egy olyan digitális központ, ami egy minimális kontrollt ad afelett, hogy mint cég, mint vállalkozás, mint ügynökség, hogyan tudunk úgy működni, hogy ez egy stabil, megbízható és az elvárható óra műszerkezetszerű működéssel tudjon működni.

De mielőtt itt nagyon belemelegedünk abba, hogy hogyan dolgozunk mi nap mint nap egymás mellett, egymással szemben akár, hogyha a másik idejét raboljuk éppen, hogyha egymásra pakoljuk a feladatokat.

Kezdjük az alapoknál, engem az nagyon-nagyon érdekel, és lehet, hogy talán ezért raktam be az egyik legelső ilyen kis tematikai pontnak, hogy hogyan éled meg te a hatékonyságot úgy, hogy nekem az a logikus, hogy van egy ilyen nagyon-nagyon pontosan, jól körüljárható.

Iszonyatosan gyorsan, könnyen és nagyon kellemesen kezelhető rendszeren, és ez csak a probléma a sajátomról.

De hogy valaki, aki ezzel szemben viszont úgy éli meg ezt az egészet, hogy neki ennél ez sokkal könnyedebb, hát így elgondolás szerint, ugye az offline részét még mindig nem láttam, de egy sokkal könnyedebb rendszer tud maga köré varázsolni.

Hogyan éled meg te a hatékonyságodat.

Mikor vagy te hatékony magad szerint. - Annyiban visszautalva ugye az első epizódunkra, amit ha még nem hallgattál meg, akkor feltétlenül hallgass meg.

De hogy talán ott nagyon felderültem, és hát könnyen tudtam heuréka pillanatba kerülni, amikor például kimondatott, hogy a hatékonyság az érzés.

Én eddig mindig azt gondoltam, hogy a hatékonyság az egyenlő egy valamilyen rendszerrel, aminek a végén persze jelentkezhet az, hogy ha teljesítettem a különböző pontjait nap mint nap, akkor annak a végén jelentkezhet az az érzés, hogy akkor jól van, hát akkor megvagyok mára.

Vagy megvagyok, még a mára az akár még olykor el is hagyható.

Tehát, hogy amikor mondjuk befejezek egy nagyobb projektet, akkor a megvagyok érzés az tényleg el tud dönteni, és nem csak mára, hanem azért hosszú-hosszú időre visszatekintve, hogy már nem tudom, hónapok óta görgettük ezt, ha maradhatunk a mi közös ügyeinknél, egy bot kezdtet, és akkor ugye az utolsó epizódot megvágjuk, akkor az van, hogy jó, hát nagyon koncentrálunk a következő évadra, de most egy kicsit így hátra lehet dőlni, azt kipörgettük.

És hát közben meg ugye kiderült, hogy a hatékonyság tulajdonképpen tud lenni az az érzés is, amit már mondjuk, hogyha az első rész végén, ha maradok ennél a példánál az első epizód megvágásának a végén is tudnék érezni.

És nem az lenne a fejemben, hogy akkor hát most még nem vagyok hatékony, mert még nem végeztem el az egész feladattengert.

Úgyhogy az érzés ilyen szempontból egy jó segítség nekem most, és jobban el tudom mondani azt, hogy most kerestem mindig csak a kipipálandó feladatok sorát.

Úgy értem, hogy azért azt már én is rövid távon megjegyeztem magammal kapcsolatosan, hogy azért jó lenne vezetni dolgokat, mert hogyha még visszább megyünk, és akkor lehetek én ez a nem tudom, kicsit debil kalandozó művészgyerek, akit most így valamennyire lefestettünk, pedig már nem annyira érzem magaménak ezt a státuszt.

Még korábban, amikor a rádiózással foglalkoztam bővebben, és hát egyik napról a másikra csak reggeli műsorba kellett nagy boldogan besétálni, és hát ezzel kapcsolatosan amúgy is van egy ilyen tévképzet, hogy hát az egy ilyen könnyedebb valami, és hát valóban ez volt.

Bementem egyik napról a másikra, letudtam a műsort, és akkor a nap további teendőit, pedig amikor éppen eszembe jutott.

Nahát, az a totálisan káosz, és leginkább azzal tudnám párosítani, hogy nem haladtam előre semmiben.

A napi dolgokat, ami már rutinszerűen ment, azt meg tudtam csinálni, de az, hogyha mondjuk már egy banki ügyet el kellett hozzá intéznem, akkor olykor tolódott hosszan-hosszan, és leginkább azért, mert nem jutott eszembe.

És akkor volt az, hogy akkor elkezdtem ezt a noteszes dolgot.

Az első ilyenemet a rádiómtól kaptam, nem azért, mert tudták, hogy milyen vagyok, hanem mindenkinek járt minden évben, és eddig nagyon kedvesen csak félreraktam, jó az a polcon, és elkezdtem belevezetni a napi fontos volt, hogy minden napra egy lap, és akkor oda a napi dolgaimat akkor vezettem, és hát olykor előre is, tehát hogy beütemeztem mondjuk már márciusra előre, hogy ott akkor tudom, hogy majd mit tudom én, most mondok egy blőd példát.

Egy kötelező felelősségbiztosítást kell majd intéznem, mert tudom, hogy ott az dolog van, de csak napi teendőként raktam be előre márciusra.

És azóta ez nagyjából így van.

Azóta ez nagyjából így van, a nagy alapok azok így működnek. - És hogyha ezt megtartod, akkor vannak olyan pillanatok, amiket tudsz, hogy mikor fogunk majd kelleni azzal foglalkozni, ezek benne vannak.

De hogy emellett egyébként mennyire tervezel előre?

Szerintem talán ez a pont, ahol lehet már kettéválasztani majd a munkát, meg a magánéletet.

Azért mennyire van neked A kérdés igényed arra, hogy előre tudjál tervezni.

B kérdés szükséged arra, hogy előre tudjál tervezni? - Igényem már van, hál' Istennek.

Úgy értem, hogy korábban még ez sem volt fent, tehát az, hogy mondjuk éves tervezés esetleg negyedéves, tehát azt már lebontani az éves célokat, az egy olyan három vagy négy éve része az életemnek?

Legyen maximum öt, tehát nem régebb óta, akkor kezdegettem el ezeket így csinálni, de leginkább az is, hogy mondjam, egy ilyen érdekes, kreatív kalandként tűnt számomra év elején az azóta is megvan egy ilyen kis szeánszként.

Tehát az év közben ez inkább ilyen nyűg, teher, hogy akkor ezeket itt van a Q1-es cél, azt akkor tök jó lenne elérni.

De amúgy az elején az egy ilyen nagyon kellemes, kreatív ötlet roham, hogy akkor jó ebben az évben, akkor mit kellene kihozni. - Ühüm. - És ez már így akkor megvan egyébként, igényként, szükségét pedig hát azért érzem, mert először és ez egy ilyen szerintem mások által is jól lekövethető folyamat, vagy nem tudom, hogy aki ezt hallod valaha elérte, de hogy az elején azért segített a notesz, vagy legyen az akár egy telefonos alkalmazás is teljesen lényegtelen az eszköz, amibe felvezettem a feladatokat, vagy teendőket, hogy ne felejtsem el.

Tehát egész egyszerűen ennyi volt a lényege, hogy ne felejtsem el, ne essen ki a fejemből, a pikszisből, a nem tudom, a látókörömből.

Aztán annak a következő lépcsőfoka volt, amikor már ezzel tervezni is tudtam.

Úgy értem, hogy azon túl, hogy felvezettem magamnak minden elfelejtendő feladat, akár még időben előre is behatároltam, hogy jó, itt nem biztos, hogy időm lesz rá, mert hát ilyen szempontból akkor mindent kiírhattam volna minden egyes nap a fejemből, hanem láttam előre, hogy csütörtökön több időm lesz rá, vagy több lehetőségem lesz rá, azóta már próbálok így fogalmazni, hiszen akkor még időhiánynak fogtam fel, most már inkább szervezetlenségnek.

Tehát ennyiben talán még én is előrébb vagyok, hogy az idővel is próbáltam mit kezdeni, mint fogalommal, hogy nem az idővel van gond, hanem velem lehet a gond, mert hát végül is, ha jól csinálom, olykor sikerül, akkor érzem azt, hogy ja, volt időm mindenre, fókuszált voltam, király voltam, így elterveztem, még azt is megengedem magamnak, hogy egyet-kettőt át kellett dobni a következő napra, következő hétre.

Nem zavar, de egész egyszerűen időm volt rá, úgyhogy nem az idővel van gond, hanem valószínűleg velem. - Ez így válasz volt?

Vagy segített szerinted? - Abszolút, igen.

Engem az nagyon-nagyon érdekel, hogy én magamról tudom, hogy mennyire elvetemült tudok lenni azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem akarok emlékezni semmire, amire nem muszáj.

Tehát én azért írom le, hogy elfelejtsem.

De egyébként ugyanazért csináljuk, csak tök vicces a tökéletesen ellentmondó megfogalmazás, hogy te azért írod le, hogy ne felejtsd el, én azért írom le, hogy elfelejtsem. - Igen, mert ettől függetlenül bennem még az van, hogy mivel ezek nagyrészt, bocsánat, sokszor ötletek.

Korábban volt az, hogy nagyrészt ötletek voltak, és persze belevegyültek mondjuk teendők.

Most már ugye a teendőket is inkább vezetem, és akkor az ötleteket is, mert olykor felkerül mondjuk a noteszbe az is, hogy akkor nem tudom, gondolkozz azon, vagy akkor nem tudom, találd ki, hogy mi legyen vele.

És akkor azok ilyen kreatív feladatok, amelyek szintén most már feladatokként jelentkeznek, akkor igazából csak ilyen memók voltak, hogy akkor majd azt a kreatív részt is ki kellene bontani, mondjuk így valami ilyesmi.

És hát, hogy talán, talán ezért van az, hogy hogy mondjam, hogy inkább egy ilyen halmazként kezelem ezt az egész vezetősdit.

És persze azóta most már van én képed, tehát én képben nyomom az ötletek gyűjtését, ugye különböző szekciókban gyűjtöm az ötleteket, és az persze az van, hogy felvezetem, hogy ne felejtsem el, amire itt utaltál, aztán elfelejtem, mert felvezettem, és időnként be kell iktatni magamnak szintén feladatként, hogy fussam át a képjegyzeteimet, hogy hátha az inspirál más ötletekre, vagy előkerülhet újra.

Nem akarok más lapot nyitni ezzel kapcsolatosan, de magammal szemben azt tanultam meg, vagy nekem a sok-sok kreatív ötlet miatt, és gondolom ez mindenkivel így van, tehát nem az van, hogy már több lenne nekem, de hogy a sok-sok kreatív ötlet miatt nálam az jött be, hogy akkor kezdek el igazán foglalkozni egy kreatív ötlettel, hogyha még két-három nap múlva is folyamatosan piszkál.

Ha azért, mert most hirtelen eszembe jutott, felvezetem a képbe, hogy meglegyen, mert ez szerintem egy jó ötlet, de utána tökéletesen elfelejtődik és semennyire nem motoszkál a fejemben, akkor az egy jó ötlet volt, és ott van, legalább tudom, hogy a képben van.

Viszont, ha az van, hogy felvezettem, és a reggeli, általában reggelente jönnek jobban az ötleteim.

A reggeli ötletroham után még a napközben is és még két nap múlva is foglalkoztatna, akkor azzal dolgom van, akkor az már más feladatokat generál nekem. - Szóval neked kell egy időintervallum, amit belevezetsz abba, hogy miből lesz végül feladatprojekt, hívjuk, ahogy hívjuk.

Ami nem a napi munkavégzés, hanem ami azon felüli.

Mondjuk én azt gondolom, hogy erre a legjobb példa tényleg az ilyen kreatív dolgoknak a kitalálása, kidolgozása, megvalósítása, na az az, ami nekem megfoghatatlan, mert az annyira viszont tisztában vagyok annak a folyamatával én is, hogy ez azért általában nem parancsra megy.

És ezért gondolkodok rajta sokat, mert azért mi is itt az ügynökségi részen dolgozunk kreatív emberekkel, például Ákos veled, de hogyha nem az audió vonalon mozgunk, akkor mondjuk…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?”?

Az interjúban Ákos, egy kreatív szakember arról beszél, hogyan méri a saját hatékonyságát, mivel munkája nem könnyen kvantifikálható. Kifejti, hogy a hagyományos, "darabszám alapú" mérések nem mindig alkalmazhatók az ő területén. Megvitatja, hogyan határozza meg saját céljait és… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 01. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth-Czere Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?”?

Fő témái: hatékonyság, kreatív szakma, célkitűzés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan méri a hatékonyságát egy kreatív szakember?”?

Megjelenés: 2023. 01. 24.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/hogyan-meri-a-hatekonysagat-egy-kreativ-szakember-12102661

Több epizód a The Long Story-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból