Veszprém 2030

25 éves a Kabóca bábszínház

· PT37M14S

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast e heti adásában Markó Róbert, a Kabóca Bábszínház igazgatója mesél a színház 25 éves jubileumáról. Kiemeli, hogy a bábszínház nem csak gyerekeknek szóló műfaj, hanem minden korosztályt megszólít. Megemlíti, hogy a színház 25% kedvezményt ad a jegyek…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2026. 01. 12.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Markó Róbert, Gellért Gábor
Témák
bábszínház, jubileum, veszprém
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] 25 éves a Kabóca bábszínház.

Ebből az alkalomból beszélgettem Marco Róberttel, a Kabóca igazgatójával.

Aki megtiszteli a podcastot hallgatásával, bizonyítékot kap arra a tézisre, hogy a Vábszínház nem gyerekszínház.

Mindenkinek szólától 100 éves korig.

A Kabóca 25 éves jubileuma alkalmából megajándékozza nézőit.

Minden hónapban valamelyik városrész lakói 25% kedvezményt kapnak a jegyárakból.

Januárban Csolnoki város lesz a kabóca vendége.

Aki pedig még nem járt a 2023 óta önálló épülettel rendelkező kabócában, az azonnal menjen el és nézze meg valamelyik előadásukat.

Minden művészet akkor működik, hogyha varázslat van.

Mi most a bábművészetbe a varázslat? >> A bábszínház az a hogy mondjam elemi definíciója szerint az, hogy életet adunk az élettelennek.

Szerintem ez önmagában véve is egy varázslat, hogy egy élettelen tárgyból legyen az egy közönséges használati tárgy, vagy egy előre elkészített báb, abból egy élőlényt tudnak varázsolni a kollégák.

Nagy aggodalom volt bennünk az egész szakmában a covidőszak alatt azt illetően, hogy lesz-e még szükség színházra, hogyha ez a világjárvány elmúlik.

Ugye mindenki veszettül streamelt, fölvette az előadásait, verset mondott. énekelt, gitározott az online térben.

Természetesen én már akkor is azt éreztem, hogy azért ez mégiscsak egy nagyjából 6000 éves műfajszínház.

Tehát hogyha ha ez 6000 évig működött, akkor talán nem nekünk lesz olyan szerencsétlen 80 évnyi életperiódusunk, amiben ez megszűnik, mert hogy van van ennek az egész színháznak egy szuperereje, az meg a személyes jelenlét.

Tehát az, hogy az egyik ember a másik ember szemébe néz a színpadról a nézőtérre, vagy a nézőtérről a színpadra, azt nem igazán fogja szerintem pótolni sohasem az animációs film, sem a film, sem semmiféle online streaming platform.

És hát ezt szépen vissza is jöttek a nézőink nem csak Veszprémben, hanem hanem országszerte a színházakhoz.

És hát ezzel kapcsolatban szokott az ugye azért a bábszínház, noha nem korosztály, hanem műfaj, tehát a Kabóca is minden szombaton kifejezetten felnőtteknek szóló bábelőadásokat játszik, de azért mégiscsak mégis csak nagyon sok a a gyereknézőnk, tehát nagyon sokan vannak azok, akik óvodás, kisiskolás korosztállyal jönnek be hozzánk, és ez az első kapcsolódásuk tulajdonképpen az előadóművészettel.

És itt is föl szokott ez merülni, hogy ehhez a felgyorsult ingerekben, gazdag világhoz, ahol videót néznek, animációs filmet néznek, több dolog fut az agyukban egyszerre, hogy hogy tud hozzágyorsulni a színház vagy a bábszínház.

És hogy szándékosan azt csináljuk mi, nekem ez egy nagyon fontos pont a a a pábszínházi működésben, hogy nem mi gyorsulunk hozzájuk, hanem őket próbáljuk meg egy picit lelassítani.

Tehát, hogy szerintem a színház, a bábszínház az az nem feltétlenül a szórakozás meg az időtöltésnek a helye, hanem az a gondolkodásnak a helye. már gyerekkorban is próbáljuk aktív helyzetbe hozni a nézőt, ami nem azt jelenti, hogy interaktívak az előadásaink, tehát tapsoltatjuk őket, meg kiabálnak, hogy hogy ott jön a boszorkány, hanem próbáljuk intellektuálisan mozgásba hozni őket.

Tehát próbálunk közösen gondolkodni egy-egy előadás kapcsán olyan témákról, ami mondjuk egy ovis kisiskolás korosztályt foglalkoztat, mert azt hiszem, hogy ez nagyon fontos, és és így nevelünk vagy így állítunk elő m kritikai gondolkodásra alkalmas állampolgárokat, meg hát jó színházi nézőket.

Persze majd a nagy színházaknak is, úgyha világossá válik az, hogy a színház és tulajdonképpen minden művészet ez gondolkodik a világról és megpróbál téged mint befogadót elgondolkodtatni. >> Na most a gyerekek nyilván mindig jönnek az új korosztályok, és azok mindig egy kicsit másak.

Milyen ez a mostani korosztály?

Tehát időbe telik, amíg lelassítjátok őket, vagy ez percek alatt megoldható? szokták ezt mondani, hogy hogy persze mások a gyerekek, más a gyerekanyag, de tulajdonképpen nem más.

Tehát, hogy nyilvánvalóan vannak vannak képességbeli, szocializációbeli különbségek, de azért gyermeklélektanilag vagy fejlődéslélektanilag azok a korszakok, amik mondjuk a 60-as-70-es évek szakkönyveiből kiolvashatók, azok tulajdonképpen tetten érhetők.

Most is, ha az ember ismeri a célközönségének a fizikai és kognitív adottságait, tehát mondjuk egy, hogy egy ov mennyit tud egy helyben ülni, mennyit tud koncentrálni, milyen fajta figurákkal tud azonosulni, milyen világképe van, és ennek megfelelően alakítja ki az előadásait, akkor nagyon-nagyon nagy százalékban és hatékonyan lehet lekötni őket ezekkel az előadásokkal.

Tehát mondok egy nagyon egyszerű példát.

Az ovisnak az egocentrikus világképéből adódóan nem fog tudni két figurával azonosulni.

Tehát neki egy egyenesvonalú egyenletes hősre lesz szüksége.

Egy teszem azt egy népmesében, egy királyfira vagy egy szegény legényre, aki az akinek az útját nézzük végig, a fejlődés történetét nézzük végig.

Náluk nem érdemes azzal foglalkozni, hogy van mi van egy testvére mondjuk ennek a hősnek, és akkor két perspektívából próbáljuk megnézni ugyanezt a történetet. >> És aztán a kisiskolás korosztályod nagyjából hét éves kortól viszont már elkezd több nézőpontot egymás mellett futtatni ő is a saját életében, mint ahogy a az oviban vagy az iskolában vagy otthon a családban is már érvelhetünk neki azzal, hogyha te valakit megütsz, az annak a valakinek fáj.

Tehát lesz empátia, lesz képesség arra, hogy másik fejével gondolkodjon.

Ugyanezt a színházban is, dramaturgia is lehet alkalmazni.

És hogy ezek az életkori sajátosságok, ezek nagyon egyszerű dramaturgiai következményekkel járnak, és hogyha be tudjuk tartani ezeket a szabályokat, tisztában vagyunk ezzel, akkor lehet megfelelő módon közelíteni egy-egy korosztályhoz.

De ugyanígy a bá bábbal is rendkívül érdekes az, hogy mondjuk egy kiskolás gyerek, tehát egy öt-hét éves gyerek, az jóval könnyebben azonosul egy tárggyal, ami nem is muszáj, hogy előre elkészített báb legyen, hanem legyen mondjuk egy pöttyös bögre, vagy egy kancsó, ami itt áll az asztalon.

Tehát jóval könnyebben azonosul ezzel a figurával, mint egy jelmezbe öltözött, kisminkelt, gyönyörűen megcsinált színésszel.

Tehát itt van, itt van nekünk.

Tehát, hogy nem feltétlenül csak vagy mond tehát fejlődéslgtani okai is vannak, hogy miért az Ovis kisiskolás korosztálynak csinálunk gyakran báb előadásokat.

Vagy például nagyon érdekes az is, hogy az Ovis kisiskolás korosztályban még az iróniára egyáltalán nincs sem érzék, sem hajlam.

Természetesen vannak mindig egy picit más másképpen gondolkodó gyerekek, de zömmel zömmel nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy hogy ironizálunk. szintén nagyon érdekes, >> tehát irónia helyett inkább nevettetés kell, >> de így van.

Tehát, hogy a a a helyzetkomikum az, ami nagyon nagyon jól működik, mint humor. >> Er van vágva az ördög. >> Így van. mi ebben a korosztályban >> és hogy nagyon sokszor szoktunk arról gondolkodni, azért a Kabócában is nagyon szorosan dolgozunk együtt a veszprémia Veszprém környéki pedagógusokkal, hiszen nagyon fontos, hogy egymás munkáját valamilyen módon a a metszéspontban álló gyerek érdekében segítsük.

Szóval sokat szoktunk gondolkodni azon vagy tárgyalni azt a problémát, hogy ez a negatív szereplőnek a félelmetessége vagy picit relativizálása, hogy melyik a jó út, fél a gyerek, mi történik akkor, hogyha fél a gyerek.

És hát nyilván a a a mi székünkből nézve akkor csináljuk rosszul a munkánkat, hogyha nem fél.

Tehát, hogy egy hülye farkast meg egy tutyutyi boszorkányt legyőzni, az nem kunzt a hős részéről.

Tehát nem akkor hibázunk, hogyha egy boszorkány, vagy egy farkas, vagy egy sárkány, tehát egy negatív szereplő félelmetes, hanem akkor hibázunk, hogyha ez a negatív szereplő az előadásban nem pusztul elég megnyugtató módon.

Tehát akkor tud szorongással tovább menni a gyerek, hogyha mondjuk azt a farkas megfogadja a végén, hogy ő jó lesz, és akkor megkegyelmeznek neki, vagy a Jöncs és Julskában boszorkányt nem lökik be a kemencébe, hanem megígéri, hogy ő megjavul, mert azt tudjuk tudat alatt, hogy nem javul meg.

Tehát, hogy őneki az a funkciója, azért boszorkány, azért sárkány, azért farkas, hogy hogy gátolja a szereplőt. >> De különben lenne erre igény.

Tehát mondják a tanárok, hogy jobb lenne, hogyha a kevésbé lenne félelmetes egy szereplő, a népmesség félelmetes. >> Igen, előfordul. és mondjuk szülőknél is.

És ugye az a legrosszabb, amit egy szülő tehet, hogy amikor fél a gyerek, akkor kiviszi, mert pont annál a résznél viszi ki, amikor a félelmetes szereplő megjelenik, és már nem fogja soha látni a gyerek azt, hogy a félelmetes szereplő az az megszűnik létezni.

Tehát, hogy hogy >> hogy azért van ebbe és hogy szerintem a jó színházba, tehát felnőttként is az ember azt a színházat szereti, amiben van fordulat, van borzongás, van izgalom, van krimi, van akár egy picit horrorisztikus szál.

És persze nagyon fontos az ovisoknál a jó vég, mint ahogy minden népmesének jó a vége, hiszen a népmese szerkezetileg a káoszból mutat a rend felé, tehát egy rendezetlen állapotból visz egy rendbe.

De hogy de hogy ennek ennek szerves része az, hogy valahol a félelmetest is megmutassukm >> átélhető módon mutassuk meg. meddig?

Az az nyilvánvaló, hogy hogy kisgyerekkorban még mindig tud működni a a bábszínház, de én felneveltem néhány gyereket, és valószínűleg ez az én hibám is, de eljön az az időszak, mikor elkezd kamaszodni, amikor azt mondtam én általában valószínűleg azért, mert én is így nőttem föl, hogy most már színházba viszem, és valahogy ezek a és nem is ilyen ifjúsági előadásokra, hanem olyan >> felnőtt előadásokra vittem a gyerekeim, ami úgy Így úgy éreztem, hogy még belefér.

Pedig láthatóan a a bábszínház sem áll meg ennél a ennél a kicsi korosztálynál. >> Így van.

Hát megint csak a fejlődéslélektant tudom segítségül hívni, hogy körülbelül 10 éves kor körül a kamaszkorban a stilizációra való hajlam az ne nem nem lesz egy köz stilizáció.

A báb az mindig stilizál, hiszen egy eszközzel mutatunk, meg egy tárggyal mutatunk meg valamit, amit egyébként egy élő ember is megmutathatna.

Tehát, hogy ebben az életkorban a stilizációra való hajlam az nem válik központivál, egyszerűen nem ér nem érdekes, nem fogékony erre a fajta színházi formára a kamaszgyerek.

És aztán majd 14 éves kor fölött, tehát jellemzően középiskolás korosztályban jön újra az a kor, amikor amikor ezzel a fajta művészi stilizációval kezdeni tudnak valamit, sőt inspirálólag hat rájuk.

És tulajdonképpen ott van nekünk nehézségünk pábszínházaknak, hogy ezt a korosztályt kéne újból megfognunk.

Tehát amit te mondasz, az egy teljesen valid hozzáállás, hogy mondjuk egy felső tagozatos gyerek az prózai színházba jár, zenés színházba jár.

Meg hát azért annak a korosztálynak azért valljuk meg, vannak más fontosabb dolgaik abban az életkorban, mint hogy színházat nézzenek, hogy színházon keresztül gondolkodjanak az életről.

Tehát ott megint csak egy a kamaszkorban megint csak ez a oviskorbeli egocentrikus világkép tér vissza csak egy picit máshogyan. és hogy hogy mi most azon dolgozunk egyébként a Kabócában is, és országszerte a magyarországi bábszínházak, hogy a középiskolás korosztályban újra tudjanak hozzánk kapcsolódni.

Nagyon másfajta esztétikát hozunk be, mint egy mint egy prózai színház.

És hogy azt is el szoktuk mondani, vagy el szoktam mondani én, mert nekem vesszőparipám, hogy akkor érdemes bábot használni egy előadásban, hogyha az a báb többet tud, mint az élő ember. >> Márpedig van ilyen. >> Márpedig van ilyen.

Tehát, hogy teszem azt, hogyha van egy halál egy színpadon, hogy mondjak egy drasztikus példát.

Ugye, hogyha világ legcsodálatosabb színésze, nem tudom, udvaros Dorotja, maga teljes színészi pompájában, fantasztikusan megrendezett jelenetben eljátssza, hogy az ő karaktere meghal a színpadon, akkor akkor is tudom nézőként, hogy nem halt meg, hanem ő eljárt, tehát Ziál a Melkasa meg hát ott van a tudás, ott van a konvenció mellette, hogyha van egy papírbábom, vagy a maradjunk az említett példánál egy egy közönséges kancsó, egy üvegkancsó játszik egy figurát, és azt az üvegkancsót az előadás egy pontján ledobom, darabokra törik, akkor az ott valóban meghalt az a figura.

De ugyanezt a példát el tudnám mondani a repüléssel, tehát hogy összeszenvednek zenés színházi kollégák rengeteget azzal, hogy röptessenek, milliókat fizetnek, kizsinóroznak beülőznek mindenfélét csinálnak.

És és akkor is tudom, hogy egy kötéti drótkötélel repül Pán Péter a bábszínházban.

Meg hogyha mondjuk egy illúziószínházi formában, ahol nem látom a mozgatót, csak a bábot látom, megreptetünk egy 40 centis bábfigurát, akkor ő valóban repülni fog.

Tehát, hogy vannak ezek a fajta tudásai, szuperképességei a bábszínháznak, amit a prózai színház nem tud.

Ez nyilván lenyűgöző tud lenni kisgyerekkorban is, meg felnőtt korban is, de felnőtt korban már, vagy középiskolásoknál, felnőtteknél stilizáció más formáit is elkezdjük használni.

Nekem nagy kedvencem például tárgyjáték, mint vagy más néven tárgyanimáció, mint bábszínházi forma.

Ennek a lényege annyi, hogy nem előre elkészített bábokkal dolgozunk, hanem mondjuk közönséges használati tárgyakkal, vagy textilből papírból nylon csomagolófóliából gyűrögetjük meg az adott figurákat.

Hogyha van mondjuk egy közönséges köralakú, nem tudom én, vekkerórám, akivel egy királyt játszatok el, akkor nyilván ebben ennek a figurának a kerekségéből, az órának a kerekségéből, magára a királynak a testalkatára is következtetek.

Ugyanakkor ugyanakkor arra is következtetek, hogy ez egy olyan figura, akit valamilyen szinten determinál az idő, tehát kevés ideje van hátra, vagy folyamatosan siet.

És ezek olyan többletjelentések, ami mondjuk egy középiskolásnak az agyát iszonyúan meg tudja mozgatni.

Volt a Kabócában még mindig repertoárom van egy kortársmagyar közéleti versekből, tehát hazával kapcsolatos versekből összeállított Édes hazám című előadásunk, amit sokat játszottunk középiskolásoknak, és ami pont ezekre a fajta inspiratív…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „25 éves a Kabóca bábszínház”

Miről szól ez az epizód: „25 éves a Kabóca bábszínház”?

A Veszprém 2030 podcast e heti adásában Markó Róbert, a Kabóca Bábszínház igazgatója mesél a színház 25 éves jubileumáról. Kiemeli, hogy a bábszínház nem csak gyerekeknek szóló műfaj, hanem minden korosztályt megszólít. Megemlíti, hogy a színház 25% kedvezményt ad a jegyek… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „25 éves a Kabóca bábszínház”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Markó Róbert, Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „25 éves a Kabóca bábszínház”?

Fő témái: bábszínház, jubileum, veszprém.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „25 éves a Kabóca bábszínház”?

Megjelenés: 2026. 01. 12.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/25-eves-a-kaboca-babszinhaz-ec0d26ce

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból