Veszprém 2030

A jó vezetőnek van víziója

· PT56M52S

Összefoglaló

Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója a Veszprém 2030 podcast vendége. Elmeséli, hogyan vezette az intézményt az Európa Kulturális Fővárosa projekt kapcsán, kiemelve a közösségszervezést, a nemzetközi kapcsolatokat és a vízió fontosságát. A beszélgetés során személyes…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2026. 02. 17.
Hossz
57 perc
Szereplők, említett nevek
Grászli Bernadett, Gellért Gábor
Témák
veszprém 2030, európa kulturális fővárosa, közösségszervezés, vezetés, vízió
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] Grály Bernadet 2021 novemberében lett a Művészetek háza igazgatója.

Az intézmény nagy kihívások előtt állt, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa projekt sosem látott lehetőségeket adott az itt dolgozó szakembereknek.

Megvolt az esély az intézmény magasabb szintre emelésére.

A művészetek háza Grásti Bernadet vezetésével élt az esélyekkel.

Közösséget szerveztek, külföldi kapcsolatokat építettek, szövetségeseket és gondolatokat gyűjtöttek.

Grásl Berradetnek ugyanis volt víziója.

Aki végighallgatja a műsort, részt vesz egy valódi vezetőképző tanfolyamon.

Honnan fogjuk kezdeni, hogy te Csoproni ir lány vagy?

A nyugat kapujában születtem a Soprone szülővárosom. >> És mennyi ideig éltél ott? >> Nem költöztem el, mert az állandó lakcímem az még a mai napig. >> Jelenleg soproni vagy Soproni vagyok.

Édesanyám Sopronban él, így egy Sopron, Veszprém, Budapest háromszögben telnek a napjaim. >> Merthogy haza is szoktál menni Sopronba gyakran. >> Rendszeresen járok.

És ott is végeztél minden iskolát?

Nem, a gimnázium gimnázium és az általános iskola köt engem Sopronhoz, majd >> a legfontosabbak.

Az alapokat ott kaptam, és édesanyám mindig mesélt arról, hogy ezt már kiscsi koromban észrevette, hogy engem alig tudtam még menni, de mindig meg kellett állni, ha sétáltunk a városban, hiszen Sopron nagyon sok szép szobor és régi épület volt, és én előszeretettel a szobrokat figyeltem már kisgyermekkoromban.

Aztán akkor lett ez gyanús az ő számára, amikor rájött arra, hogy ha bevisznek egy múzeumba, merthogy kisiskolás koromban múzeumba szerettem volna már menni, és kapok esetleg egy tájakkorok múzeumok kis füzetet, akkor én egy nagyon jó gyerek vagyok, azt elnézegetem, olvasgatom, és valahogy ebben a milliőben érzem jól magam.

Valamilyen módon a a tárgyaknak a világa, a régi tárgyak világa vonzott, és a a régi környezet, az épített emlékek.

És Sopronban ez azért egy ingús környezetnek minősült.

És így visszagondolva mindegy volt, hogy ez egy régi kiállítás, ami már akkor 30 éves vagy 40 éves volt, mégis örömmel töltött el, hogy ott egy teljesen más világban lehetek.

És gondolom mindig volt egy-két ilyen vás fiú, aki strébelezett téged. >> Előfordult, de határozott egyéniség is voltam, és azt azért nem hagytam meg. >> Kék foltal ment haza? >> Nem biztos, de azért azt tudták, hogy jó rólam másolni a a történelem dolgozatot. volt egy ilyen rossz szokásom, hogy hogy általános iskolá felső osztályban megcsináltam mind a két csoportot a dolgozatnál, az A és a B csoportot is.

Erre így idő után a tanár rájött, és akkor külön kellett ülnöm, >> mert hogy meg is mutattad itt a az is.

Ist >> hát akkor akkor oda odaadtam, aki aki szerette volna. >> Mondjuk az ilyen jó tanulókat szeretik.

Hát na >> én emlékszem, nekünk is volt az osztályban egy ilyen, mert van az a típusú jó tanuló, aki azt mondja, hogy egy frázt rólam nem másolsz, meg van, aki hagyja >> valahogy ez a közösségi gondolkodás már akkor így bennem volt, és így ez így így így megmaradt a dolgokba.

De nem mindenből voltam jó tanuló, mert matematikából nem igazán.

Bár hogyha vettem a fáradtságot és átnéztem megtanultam megértettem akkor képes voltam jó jegyet szerezni belőle, de végtelenül nem érdekelt, és sokkal jobban vonzott a történelem és a a rajznak a világa, és bár olyan fantasztikusan nem tudtam jól rajzolni, de egy bizonyos szintig meg tudtam tanulni, mert a a rajztanárnőim általános iskolába és középiskolába.

Gabi néni és Erzsi nagyon fantasztikusak voltak, és velük indult el tulajdonképpen ez a dolog, hogy itt sikerült összeraknom a hosszúra nyúlt lexikon korszakomban, hogy a történelem mellett izgalmas az is, hogy a festmények megjelenítették a különböző korokat, és akkor abból különböző információkat lehetett leolvasni magáról a fest és azt a azzal a fajta tudásanyaggal, amit olvasással magadra szedtél, azzal ki tudtad egészíteni, és egy egész másfajta vizualitásban éltem meg élek.

Nagyon meg tudom jegyezni a körülöttem lévő vizuális jegyeket.

A keresztneveket lehet, hogy nem minden pillanatban tudom, de de a színeket >> de a színeket, a formákat, ilyen dolgokat Igen.

És ez elvezetett ahhoz az őrülethez, hogy hogy a művészettörténet kezdett el érdekelni.

És volt egy nagyon jó barátnőm, Ági, aki természettudomány, természettudományos érdeklődésű volt, és a egyetemi docens lett a soproni egyetemen növénytanszéken, és Ágival utaztunk úgy ilyen kora tínédzser korunkba.

Ő egy kicsit idősebb volt nálam, így vele nagyon szépen mehettem az ilyen helyekre, hogy volt egy úgynevezett bevásárlóbusz.

Ez ez a kilenc ez a 80-as évek vége, hát 90-es évek legeleje a rendszerváltás utáni évek.

És ez a ez a bevásárló busz, ez elindult Sopronból, nem is volt drága. összeudtam ilyen különböző üvegvisszavételből vagy egyéb ilyen jó cselekedetekből összespórolni arra a pénzt.

És akkor tudtam Ausztriába menni.

Vittem a kis útlevelemet és mentünk Ágival.

Felültünk erre a buszra reggel, ami megérkezett 10 órakor egy olyan csodálatos helyre, ami Bécsnek a belvárosa, a Gotwiit Szemperféle két múzeumépület, a Natur Historises és a konsistorices múzeum.

És akkor egyikünk ment a ugye a természettudomány felé, a másik meg a művészettörténet felé.

Aztán néha átkacsingattunk egymáshoz, mert azért a villendorfi Vénuszt én is megnéztem a természettudományib meg múzeumba, meg egy-két izgalmas dolgot, de a végén ugye délután 5-kor visszaindult a busz, és el lehetett tölteni nagyon kényelmesen.

Igazából mások bevásárolni mentek a Mária hív a Mária hífelre mentetek, ti meg ide-oda, >> múzeumba.

Igen, de hogy ilyenkor el lehetett tölteni az egész napot a a két múzeumba, és akkor így tudtam viszonylag ezt a ezt az anyagot nagyon jól ismertem. >> És ez nem volt kellemetlen, mikor jöttetek visszafelé a buszon, és mindenki mutatta a cuccot, amit összevásárolt? >> Hát valami kis szvent mi is vettünk magunknak a boltba, de de nem ez volt a fő dolog.

Mi a képeslapokat mutogattuk egymásnak, amit vásároltunk a a múzeum shopba, vagy hasonló dolgokkal.

Mind a ketten ilyen furcsák voltunk a a az adott dolgokhoz képest.

Aztán mi nem éreztük magunkat annak, mert én úgy gondoltam, meg >> mindenki más furcsa.

Meg hogy azt gondoltam, hogy ez én azt is hiszem és gondolom, hogy nekem ez a természetes >> az, hogy valakiből egy művészet iránt érdeklődőt művészetfogyasztó művészet ismerő ember lesz, vagy művész lesz, ott mi a határ?

Mikortól lesz valaki már művész?

Gondolom, te is nagyon jól tudsz rajzolni meg. >> Nem tudok olyan jól rajzolni, inkább kreatív vagyok, tehát hogy össze tudok rakni dolgokat. nagyon sok kollást készítettem, mert a a szűrrealizmusnak a világa az így magával ragadott, mint minden 14 13-14 év körüli lányt, akit ez így érdekelt, ugye a szabadott daritól kezdve a felfedeztem tanáris segítséggel azt, hogy ilyen remek kolláskészítők voltak ezek a szürrealisták, és akkor persze vagdaltam a különböző dolgokat, és ott kisfaludi napokon értem el evvel eredményeket, de voltaképpen sokkal inkább a kreativitás volt meghatározó.

Érettségiztem rajzból, de az nekem egy küzdelmesebb dolog volt.

Nem tudni, hogy ez honnét jött, mert a családom nem foglalkozott ilyen dolgokkal.

Az unoka testvéreim a vendéglátásban dolgoznak, ami amúgy engem is vonz ilyen ételkészítés meg egyéb dolog terén. >> Szeretsz főzni? >> Szeretek főzni, és érdekes ilyen emlékeim vannak, hogy a nagymama sose engedte meg édesanyám is, hogy gyerekkoromban, hogy elvégezzem ezeket a hogy segítsek, hanem ott kellett állni és nézni kellett és figyelni.

És az az érdekes, hogy megmaradtak ezek a ezek az emlékek.

Egyszer azért lehetett a nagymamának segíteni.

Az ünnep volt nekem is, amikor nem tudott mást segítségül hívni és rétest nyújtott.

Akkor láttam már, amikor előkerült a gyönyörű fehér damasztabrosz, mert azon nem étkeztünk.

Az azért volt, hogy a rétes elkészítesa, >> a rétes abroza volt, és akkor elővette a nagyi a fehér damaszt, és akkor kinyújtottuk együtt, és akkor engedte azt a dolgot, hogy mondta, hogy fogd meg a szélét.

És akkor ez egy nagyon szép pillanat volt, amikor így így fel kellett egy kicsit lebbenteni a már kinyújtott tésztát, és akkor utána ezt megtettük, akkor már mondta, hogy jó, rendben van, most figyelj, utána már nem nem volt szabad, de megmaradtak ezek a dolgok.

Hát most is tudsz rétest készíteni. >> Meg tudnám csinálni, és ugyanúgy tudnék Stercet, azaz gáncát, ahogy a nagymama nevezte, vagy egy jó suflinudlit és egy barátfülét előállítani. >> Egyől se ijedsz meg? >> Nem ijedek meg tőle. >> Csak nincs tamasz abroszod? >> Damaszabroszom van. [nevetés] De >> mi állíthat meg?

Ö, és még egy megfelelő méretű abrzom is van, szóval kell egy rétest nyújtanom mostanság, hogyha szezon lesz.

Idő >> ez így >> és akkor mi mi lett?

Elte, ipar vagy képző? >> Hát eltel, merthogy nem művészművészpálya, hanem >> művészettörténeti pálya, ami azért egy >> elég nehéz volt akkoriban oda oda bekerülni, mert 30 >> nem az se könnyű, nem?

Hát most azért más, mert szabadbölcsészként kezd az ember, és akkor utána az emzésen tud igazából specializálódni.

Nem volt egy ilyen nehéz tesztés hozzá egy kemény szóbeli felvételi.

Nekem mindig az írás volt a nehezebb.

A tesztsor nem, nem a műelemzés, a testsor, azon túl vagyok, nem is sikerült, csak harmadszorra sikerült a a dolog, és akkoriban csak az eltén lehetett még tanulni művészettörténetet.

Addig dolgoztam, németet tanítottam, korepetáltam, így házi tanítóskodtam Sopronba, ilyen feladataim voltak.

És utána már mondták a szüleim, hogy most már nagyon muszáj, most már a amikor lett a pázmányon képzés, akkor, hogy oda is be kell adni, de aztán úgy alakult, hogy eljött az az év.

De fontos volt ez a az időszak, amin fel tudtam rendesen készülni rá.

És >> mert te abb a két évbe is készültél a töltenés.

Készültem amellett, hogy kellett kellett hozzá egy ilyen ilyen időszak, és akkor és akkor ott hirtelenében sikerült egy egy egy egész jó emlékezetes felvételit teljesíteni. az egyetem is működött.

Tehát, hogy egyszerűbb volt nekem, mivel hogy végigudtam magam tempójába fel tudtam készülni a különböző korszakokból, arra már tudtam később tudtam később alapozni. >> Ühüm. >> És így így így így ezt abszolváltam.

Majd az következett, hogy kaptam egy állami ösztöndíjat.

Ó, és akkor ott maredtem az egyetemen, egy ideig tanársegétkeztem is, különböző ilyen szervezési feladatokat is végeztem.

Az ijesztő. >> Hát az ijesztő.

Akkor jött be ez a egységes tanulmányi rendszer, az az ETR nevezetű rendszer, és akkor fel kellett vinni a jegyeket, meg mindenféle ilyen dolgokat, vizsgáztattuk a diákokat. >> És ez meddig tartott?

Ez addig a pillanatig, amikor egyszer az akkori tanszékvezető, a Kelényi György tanár úr behívott magához, és akkor mondta, hogy mit szólnék Győrhöz, azon a nyáron lejárt volna az ösztöndíjam, és hogy hát kellett egy hely a folytatásra.

Győri Városi Művészeti Múzeum keresett egy művészettörténész kollégát, és azt mondta, hogyha ő azt gondolja, hogy én én vidéki lány vagyok, és hogy hogy lehet, hogy jó, ha én visszamegyek vidékre.

Először így elgondolkodtam azon, hogy hát hogy képzeli, hogy én így így vidék vagy én én bárhol megállom a helyem gondoltam magamban, de aztán egy idő után rájöttem, hogy abban nagyon igaza volt az, hogy hogy vidékről származom és visszamegyek vidékre dolgozni. az sokkal jobban tudok a a helyieknek olyan akár kulturális szolgáltatásokat, akár olyan dolgokat fejleszteni, mert tudom, hogy én is hasonló környezet, meghasonló környezetből érkezem, és így indult el a győri győri dolog.

Édesanyámat felhívtam, és akkor annyit mondott, hogy azonnal el kell fogadni, a megyében van.

És akkor elkezdem igazi lokálatrióta >> elkezdtem dolgozni és akkor úgy alakult, hogy két évvel elteltével volt két felettesem.

Én máshogy gondoltam egy intézményre, egy múzeumra, meg a múzeológiai munkára, mint ők.

És egy idő után azt vettem észre, hogy vannak olyan ötleteim és olyan dolgaim, amik amik szerintem meg kell, hogy valósuljanak.

És amikor kaptam egy lehetőséget viszonylag fiatalon 30 éves voltam, amikor intézményvezetővé választottak egy megnyert pályázat során a >> az igen. >> a városi művészeti múzeumba.

Mennyi mennyi ideig voltál ott erő a te munkatárs? >> Két évig. >> Aha.

Igen. >> Biztosutáltak? >> Lehet nem szerettek néha, de a kollégák igen.

Sikerült. >> Ny volt egy volt egy prioritás, hogy ki jön most. >> Hát >> és nem hiszem, hogy te voltál az. >> Hát igazából igazából én voltam az, akinek volt víziója.

Ezt akkor is akkor is tudom. számítani, hogy valakinek van víziója.

Nem, de valahogy ezt így sikerült sikerült ezt ezt így valóra váltani és és hogy erről erről meggyőzni a döntéshozókat, hogy ez egy jó választási lehetőség, egy új út lehet az intézmény számára, és hogy ez ez így sikerült.

És amikor hívtam édesanyámat ezután a meghallgatás utána, és akkor egy intézményvezetővé választottak, azt mondta, hogy te Jézus atya, úristen, ez még mindig így a fülemben van, de aztán később bevallotta, hogy tudta, hogy mondat >> menni fog.

Ör öröm volt, de azért megijedt, hogy hogy most mi lesz, hogy lesz.

És attól kezdve ez ugye azért átalakította a az életemet egy olyan módon, hogy hogy a akkor megjött egy olyan fajta felelősség 30 évesen, hogy hogy nem csak magam magam dolgáért vagyok felelős, hanem hanem a többi dolgozóért is, a fizetésükért, a szakmai előrejutásukért és sok minden másért.

Beszéltem több emberrel, aki intézményvezetésre adta a fejét, és mindegyik úgy kezdte, hogy nem teljesen erre gondolt.

Egy adaggal több adminisztráció, mint ahogy ő arra számított, meg nagyon sok pszichológia, mire nem gondolt, hogy neki erre vagy szüksége lesz. >> Ez így igaz.

De de az adminisztrációnál azért az azért ez egy nagy fegyvertény, hogy hogy egy intézményvezető maga határozza meg, hogy ő milyen adminisztrációt…

Említett entitások

Témák

  • veszprém 2030
  • európa kulturális fővárosa
  • közösségszervezés
  • vezetés
  • vízió

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Művészetek Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A jó vezetőnek van víziója”

Miről szól ez az epizód: „A jó vezetőnek van víziója”?

Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója a Veszprém 2030 podcast vendége. Elmeséli, hogyan vezette az intézményt az Európa Kulturális Fővárosa projekt kapcsán, kiemelve a közösségszervezést, a nemzetközi kapcsolatokat és a vízió fontosságát. A beszélgetés során személyes… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A jó vezetőnek van víziója”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Grászli Bernadett, Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A jó vezetőnek van víziója”?

Fő témái: veszprém 2030, európa kulturális fővárosa, közösségszervezés, vezetés, vízió.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A jó vezetőnek van víziója”?

Megjelenés: 2026. 02. 17.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/a-jo-vezetonek-van-vizioja-19bcf480

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból