Ablak Japánra

Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam

· PT1H26M29S

Összefoglaló

András Szelei Japánban él, különösen a Hokkaidó szigetén és Nagano megyében töltött időszakot emeli ki. Az epizód egy kultúrtörténeti és történelmi ismertető, amely András belső fejlődését is bemutatja a helyi japán közösségekkel való kapcsolata révén. Szó esik munkakeresési…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2024. 02. 14.
Hossz
1 óra 26 perc
Szereplők, említett nevek
Yanagisawa Gyöngyi
Témák
japán kultúra, hokkaidó, nagano, munkakeresés, személyes fejlődés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

tarts velem és fedezz fel új távatokat ez itt az ablak japánra podcast mindenféle témák melyeknek van relációjuk japánban és japánhoz is érintenek és érdekelhetnek téged is én janegizava gyöngyi vagyok és már hosszú ideje élek japánban és mint japanológ próbálok válaszokat keresni a kérdésekre és a beszélgetéseimmel inspirálni szeretnélek a mainstreamből kizökkenteni hogy még több perspektívából nyiss ablakot a világra és ezáltal saját magadra is fontos elmondanom ahhoz hogy a podcast épülhessen és szépülhessen örömmel fogadom a hozzászólásaidat a véleményedet és a támogatásodat ha van rá lehetőséged és szívesen segítenél akár egyszeri hozzájárulással is támogathatod a munkámat ennek módját megtalálod a podcast honlapján és az epizód leírásokban is előre is hálásan köszönöm az ablakjapánra podcast epizódjait a vodafone podcast pioneers sokszínű tartalmakat népszerűsítő programja támogatja ezzel segít nekem hogy még több érdekes beszélgetés készülhessen [Zene] köszönöm köszönöm hogy itt vagy ma is kedves hallgatóm volt-e már valaha olyan érzésed hogy elvágyódnál onnan ahol most élsz úgy tiszta szívből nem pedig a körülmények bizar összjátéka miatt azt érzed hogy kitörnél de félsz és visszatart a bizonytalanság vagy inkább belevágnál nem könnyű persze se igent se nemet mondani és bárhogyan is választ az ember a döntésének meglesznek az előnyei is és a hátrányai is megismerni egy másik kultúrát életvitelt saját bőrünkön megtapasztalni egy másik ország adottságait és lehetőségeit óriási potenciál saját magunk fejlődését illetően is a másságot így nem csak papíron leírva látja az ember vagy elbeszélésekből hallja hanem belet tud helyezkedni a nagy betűvel írt másik ember közegébe kultúrájába és ezáltal a gondolkodás módjába a mindennapjainak a gyötrelmeibe és persze örömeibe is talán így kevesebb háború összetűzés és fenyegetettség lenne a világban ki tudja világosabbá válhatna hogy a szomszédod is és a tőle több 1zer kilméterre lévő népek lakó is pontosan ugyanolyan emberek mint te magad vagy kedves hallgatóm attól pedig hogy ők másképp gondolkodnak mint a közeli szomszédok barátok vagy családtagok attól egyáltalán nem kell félni spoilerezek ha azt mondom hogy a mai vendégem eljátszik a gondolattal hogy milyen jó lenne ha kötelezővé lehetne tenni a földön hogy mindenki legalább fél évet töltsön el egy másik kúra falai között és te kedves hallgatóm hogy állsz a kérdéshez írd meg várom akár a honlapon vagy más csatornákon amit könnyen elérsz a mai vendégem egy picit más az eddigi vendégekhez képest nem kifejezetten japán imádó vagy kutató vagy bármi egyéb egyszerűen csak japánban él eredetileg ázsiába tibetbe vágyódott aztán egy program révén japán ban kötött ki a története éppen ezért lehet érdekes számodra is kedves hallgatóm mert rámutat arra hogy minden előtanulmány nélkül is eljuthatunk a sztereotípiákat és konvenciókat mellőzve egyfajta azonos alapokon nyugvó megállapításhoz és így talán egy fokkal meggyőzőbb is a mondanivaló a mai epizód tartalmi helyszíne hokkaido szigete a japán szigetsor legészakibb területe ez a magyarországnyi terület bizonyos tekintetben elkülönül a szigetország többi részétől igazából ennek az országnak minden csücske különös de hokkaido abban más hogy viszonylag későn a 19 század második felében integrálták a mai japán egységébe a négy évszak élvezhető a nyár csak ritkán forró és nem is olyan hosszú a természet szép de a medvéktől félek mondja mai vendégem és hozzáteszi japán nagyon más mint otthon vagy európa és így folyamatosan stimulál újra és újra át kell gondolnom azt amit a világból látok magam körül és magamon belül japán nagyon nagy ország rengeteg emberrel és mindenféle jelenség megfér benne szerintem az az érzésem hogy itt mindenre van igény viszont talán jobb ha nem próbálja meg az ember megmagyarázni magának európai aggyal a japánok néha nem várt viselkedését nehéz hogy nem igazán fejezik ki magukat nem mondjá ki könnyen hogy mi zavarja őket azt hiszem hogy eleinte könnyebben mondja azt az ember hogy a japánok ilyenek vagy olyanok és talán annyi mindenen ki is lehet itt akadni tudni kell bocsánatot kérni anélkül hogy hozzátennénk hogy de ha valakit érdekel a de akkor akkor majd megkérdezi ha meg nem akkor el kell engedni a dolgot és majd valamikor később amikor már mindenki lenyugodott beszélni kell róla ha egyáltalán eljut odáig még a kapcsolat de idővel ahogy árnyul a kép már nem igazán lehet általánosítani egy idő után ahogy a kontextus is jobban átlátja valaki egy korábban érthetetlen helyzet már egyáltalán nem lesz érthetetlen mindennek 1zer oka lehet és van is történelmi okok viselkedési minták társadalmi elvárások gondolkozásbeli különbségek mielőtt belekezdünk hát a beszélgetésbe egy gyors bocsánatot szeretnék itt beszúrni a beszélgetés közben gyakran hallatszik egy fura háttérzaj mintha valaki papírt gyűrne vagy mintha valaki egy robogó tábortűzmellől jelentkezne be utólag derült ki hogy sajnos a vendégem mikrofonja hoz hozzásurlódott a ruhájához ez tehát a beazonosított zaj és elnézést kérek érte de a jelenlegi technikai lehetőségeimmel nem tudom már eltüntetni a mostani februári adást nem kettő hanem egy epizódban hallgathatod a márciusi epizód 15-én megszokottan két részben lesz majd hallható aki az ablakot kinyitja mint mindig jana giszava gyöngyi és aki ma ezen az ablakon bené szelei andrás illusztrátor grafikus kenus túravezető megrögzött természetimádó ezer mester aki ha kell kertet épít almafákat metsz vagy asztalos munkákon keresztül valósítja meg önmagát barkácsol túraútvonalakat állít össze és egyéb projekteken ötlettel hogy felvirágoztassa a helyet ahol él része a helyi közösségnek magát leginkább egy álmodozó idealistának nak tartja akinek van némi képzelőereje és kézügyessége ahhoz hogy megcsináljon vagy megszereljen mindent amit akar egy szóval aki még a jéghátán is a messi hófötte hókiddon is megél kedves andrás nagyon nagy szeretettel köszöntelek a műsorban örülök hogy megkerestél köszönöm szépen bevallom te vagy az első olyan vendégem akiről nem lehet túl sok információ ót az interneten összegyűjteni ennek ellenére én úgy gondolom hogy a te történeted tartalmaz annyi érdekes elgondolkodtató és talán tanulságos fordulatot is ami nagyon érdekes lehet a podcast hallgatói számára is talán banálisnak tűnik az a felütés az a kezdet hogy mi abban az érdekes hogy egy y magyar éppen hokkaidon lakik hiszen japán különböző területein elszórtan azért élnek magyarok viszont én úgy gondolom hogy hokkaido azért mégis egy kicsit más japánon belül is és a te életed az életviteled a mindennapjaid is bizonyos értelemben eltérnek a megszokottól attól amit az emberek elképzelhet nek japánról mondd csak így nálad egy reggel hokidon mondhatnánk úgy is hogy a fővárosában szapporóban élsz de hogyan indulott neked egy napod hogy miért kerültem hokóra csak egy rögtön az elején egy kicsit el kitérnék a a kérdés nagyobbik felétől de hogy ugyanis a feleségem hokai doóra való és így kerültünk hakaióra de éltünk együtt japán más részén is most az utóbbi 10 évben már hokkaidó ami a hát ami a várost illetve a mindennapjaimat reggel hánykor kezz hát én olyan 6: óra körül szoktam felébredni normális igen szerintem semmi én nem érzem azt hogy olyan nagyon más lenne az életvitelem mint életvitelem mint vagy tehát egyszerű hétköznapokat élek úgy érzem és reggeli kerés után á egy ilyen két két órát hagyok itthon magamnak és akkor azalatt kávézással olvasással aztán reggelivel töltö a nap a reggelt és összepakolok és és elmegyek dolgozni nem hiszem hogy ez olyan különleges lenne de amikor azt mondom hogy elmegyek dolgozni akkor az azt jelenti hogy az én esetemben hogy ez ez minden nap más hely hely jövök megyek a városban illetve egy nagyobb a városnak egy ilyen nagyobb vanzáskörzetében a munkám olyan hogy autóval viszem a saját szerszámaimat eszközeimet és és különféle címekre megyek ki dolgozni és hát így egy nap két három néha négy négy címre is van úgy hogy vidéken kezdek és aztán szaporóban vagy így a szaaporó egy nagyon nagy kitelérési város tehát így a két két nem is a legtávolabbi pontja között könnyen elmegy egy óra csak az utazásra télen egy ilyen másfélszer kétszer enni a a közlekedés hogy azért egy kicsit most rá fogunk térni hogy egy ez a hokkaido sziget ez ez körülbelül hol van meg mégis hogyan kellene elképzelni de előtte azért én megkérdezném hogy hogy te azért sok helyen megfordultál eddig is életed folyamán hogy mi az ami jó ott mármint hokkaidón és mi az ami nem mert amit amit tudunk vagy tudok hokkaidóról az ottani életről hogy például azért vannak ott medvék úgy járkálnak kimegy az ember autóval ott vannak ott vannak ugye a szarvasok is ott vannak a tehenek is akik amelyek ugye ott legelézgetnek és és hát ugye a medvék szóval ez medveveszély medveveszélyt akkor érzek amikor amikor biciklivel az erdőbe megyünk de hát nyilván tehát sosem találkoztam még medvével o rezervátumban már találkoztam medvében de bemerészkednek most már a lakó területekre is ugye igen előfordul igen és ez azért most már veszélyes hát tavaly vagy tavaly előtt például egész a város tehát szaporó ugye ez egy nagyváros és egészen hát nem a belvárosba de mélyen betévedt egy medve és gyanútlan gyalogosra hátulról ráugrott például erről volt egy felvétel de megmenekült a gyalógos hát meg volt valami sérülés nyilván akkor ez azért egy ez azért egy esemény volt hogy ezt hogy sikerült hogy ezt a medvét hogy sikerült becserkészni és elkapni és elszállítani tehát ha kell ha lehet akkor azért nem nem ölik meg a medvéket nem ölik meg de azért hajtóvadászatot rendeznek illetve volt erről ugye egy hír is még az újságban is benne volt ez az osó 18 nevezetű medve igen saporól északra ez ez egy elég nagy problémát okozott az egy évig is eltartott ugye annak a beccserkészése mert hogy ez egy nagyon óvatos medve volt és egyáltalán nem lehetett lelőni nem lehetett csapdába ejteni nem lehetett megtalálni és ott ugye a legnagyobb probléma az volt hogy hát elkezdett ugye húst enni és megtámadta a legelésző teheneket amikor a feleségemmel először keleet hakáidon kusir kusiroban éltünk körülbelül két évet és aztán japán más részén és aztán vissza ide visszajöttünk hokajról és saporó de hogy amikor kelet hokai tehát amikor kusiróban éltünk akkor elég sokat túráztunk és jöttünk mentünk a az a sziget keleti részén és a feleségem akkor is említette ezek tehát akkor is félt meg tartott attól hogy medvével találkozunk de valahogy annyira nem mondogatta ezt nekem sem meg de aztán később itt szaporó és környékén amikor szerettem volna kimenni az erdőbe akkor már többször említette hogy hogy vigyázzak mert nagyon sok olyan hír hír van erről mostanában tehát hogy szaporodnak a medvék és ez egyre veszélyesebb és és így elkezdtem félni attól hogy egyedül menjek vagy egyáltalán tehát nagyon szeretek kirándulni meg hegyekbe menni de itt hakáidon ettől elkezdtem félni és egészen tehát jó néhány éven át egyáltalán nem kezdtem el itt hokáon különösebben barátkozni addig addig hát nagyon nagyon kevés alkalom volt arra hogy kimenjek és aztán ez eléggé hiányzott de most már most már van van olyan társaság akikkel tudok menni biciklizni hótaposot úrázni vagy kirándulni meg hegyet mászni és hát ilyen így társaságban egy kicsit jobb és tehát ugye mindenki használ csengőt vagy sípot vagy ugye többünknek van medveriasztó sprayje hogyha kell de ez nagyon el elég sok szan szoktam túrát vezetni tehát bicikliset holtaposót meg egyéb túrát is de és akkor így és úgy éreztem hogy tehát nekem is nagyobb felelősségem van a többiek irányában és amikor ott álltam előtte akkor mármint a spray előtt igen a spray előtt hát nem nem is az hogy nem az nem az ára egyébként drága de hogy ez biztos hogy ezt én akarom tehát hogy biztos hogy jó lesz akkor tényleg ez most hat is vagy most a medvére ez ez hogyan hat vagy csak jobban felhergeli igen és rá van írva ugye meg meg kell várni hogy 5-10 m tehát egy ilyen 10 mteres távolságon belül kerüljön a medve és akkor lehet használni de hát tehát azért k kell egyé lélek jelenlét hog megvárja a és még hogy m még még használni is tudja az ember igen inkább nem akarok találkozni mer na de hogy hogy miben más és mondjuk hopkajról meg ugye a japán más része tehát főleg hanső és mondjuk nem az északi annak sem az északi területe de nagyon sűrűn lakott és ezzel szemben tehát tehát tényleg bárhova megy az ember mindenhol lakott település és van ahová lehet házakat építeni de ezzel szemben hokáidon nagyon nagy erdőségek vannak tehát ilyen kiterjedt erdőségek ahol meg meg völgyek meg lapos területek ahol ugyan lehetne lehetnének házak is vagy terműföldek de de csak erdő van nyilván tehát van van hely terjeszkedni ez így valahogy nagyon más utákat és és így a települések között azért vannak távolságok míg honsun vagy tehát ahol ahol nincs hely már építkezni ott ott tehát ahol minden be van minden beépíthető terület be van építve ott ez ez az élmény az nincs ritkában lakott tehát egy egyáltalán egy kicsit olyan európaibb érzetet kelt így talán hokidon átutazva vagy egyes területek más-más országokat juttatnak eszembe tehát a vidék más jellegű valamelyik vanamelyik kelethopkaon több olyan terület van ami valahogy ilyen észak amerikára vagy kanadára emlékeztehet más itt középtát hát hogyha nem látom a hegyek nagyobb hegyeket a háttérben akkor tiszta olyan mint németország japán szigetsoron belül egy sziget ezen belül is akkor ugye nagyon nagyon érdekes és és tagolható és eltérő részek is vannak azért én egy pár szót mondanék hokkaidorról hogy egyáltalán ezt a szigetet íy hallgatók el is tudják helyezni aki kevésbé hallott vagy kevésbé ismeri annyit talán hogy ugyanazon a szélességi fokon található mint chicago vagy róma tehát hogyha így megnézzük akkor a klíma szempontjából is azért ez európaiosabb jelleg bár hát ugye itt a rómát említi nem annyira talán szerintem nem annyira meleg illetve ugye a telek is sokkal hidegebbek tehát inkább azért ez a magyarországi klíma az ami ami itt hokkaidon is megtalálható 508 sziget ből áll az hogy most ez a hokkaido…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam”

Miről szól ez az epizód: „Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam”?

András Szelei Japánban él, különösen a Hokkaidó szigetén és Nagano megyében töltött időszakot emeli ki. Az epizód egy kultúrtörténeti és történelmi ismertető, amely András belső fejlődését is bemutatja a helyi japán közösségekkel való kapcsolata révén. Szó esik munkakeresési… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 02. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Yanagisawa Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam”?

Fő témái: japán kultúra, hokkaidó, nagano, munkakeresés, személyes fejlődés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Akkor végzem jól a munkámat, ha nem látszik, hogy dolgoztam”?

Megjelenés: 2024. 02. 14.. Hossz: 1 óra 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/29-akkor-vegzem-jol-a-munkamat-ha-nem-latszik-hogy-dolgoztam-aa58757c

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból