Az Én Kék Zónám

Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20

· PT51M29S

Összefoglaló

Ábel Anita ebben az epizódban arról beszél, hogyan küzdött meg a gyerekkori traumákkal és a "Szomszédok-skatulyával" a reflektorfényben. Szó esik az önismeret útján elengedett megfelelési kényszerről és a jóga által hozott spirituális ébredésről, valamint a szülői támogatás…

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2026. 05. 11.
Hossz
51 perc
Szereplők, említett nevek
Hámori Barbara
Témák
gyerekkori traumák, önismeret, megfelelési kényszer, jóga, spirituális ébredés, szülői támogatás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Intro 01:33 Humorral védekeztem 06:16 Julcsi karaktere 08:56 Szerettem volna, ha engem látnak 15:12 A Reggeli adta vissz
  2. — Heti Hetes, mint fordulópont 22:47 Alkotó-csapatokat keresek mindig 28:16 Fontos információ 28:51 Nem akarom megfelelni
  3. — Gyerekként is a lét értelmét kerestem 39:31 41 évesen lettem szabad 45:10 A jóga által lettem teljes 48:59 Vendég kérdés

Ebben az epizódban

Te nagyon sokat foglalkoztál magaddal, tehát mind mentálisan, lelkileg, mind pedig fizikailag.

Mi volt ez az út, amit bejártál? >> Hát ez egy nagyon hosszú út volt, és igazából ha minden eljutott volna az agyamíg, akkor most itt lebegnék a fotel fölött a Lótuszban.

Hát a kérdések, amik azért gyerekkor óta foglalkoztattak.

Van-e valami erő rajtam kívül?

Ábel Anitát gyerekszínészként zártuk a szívünkbe.

Ma pedig az ország egyik legtapasztaltabb televíziós személyisége, aki a legnagyobb sóműsorokban is megőrizte közvetlenségét és humorát.

Anita az utóbbi időben a tudatos életmódváltás útjára lépett, amivel rengeteg nőt inspirál.

Ebben a Tekék Zónád epizódban a longevity derűsebb oldaláról beszélgetünk.

Arról, hogyan segít a humor a nehéz időkben, és miért fontos 40 felett is a testi lelki megújulás.

A legnagyobb fejlődés 40 éves korom után kezdődött el. >> Mi indítottál? >> Olyan volt, mint amikor így lejönnek rólad a láncok, azok, amik tartottak téged.

Vagy azt éreztem, hogy elkezdtem levegőt kapni, vagy elkezdtem szabad lenni, hogy ez a megfelelés ez ez valahogy így így elkezdett leesni rólam.

És akkor ugye jött a nagy kérdés a a saját házasságom, hogy boldog vagyok én.

Gyakorlatilag zajlott az életed a férjeddel, és az önismereti úton elérkeztél oda, hogy elkezdted megkérdőjelezni, hogy jó ez neked? >> Igen.

Nem láttam boldog embert a tükörben.

Nem láttam a fényt a szememben.

Hát szia, Anita! >> Szia! >> Hát de jó, hogy itt vagy.

Nagyon-nagyon régóta készülök erre a beszélgetésre. >> Én köszönöm, hogy meghívtál. >> Legutóbb akkor találkoztunk, amikor fordítva ültünk.

Te kérdeztél engem, mégpedig men indiszkrét témákról, a pénzről kérdeztél.

Nagyon szemtelen módon. >> Én ennél ennél sokkal udvariosabb leszek. >> Nyugodtan bármire kér csak az összes olyan titkodat akarom kifagatni, amit még soha nem mondtál el senkinek. >> Na >> na hát először is kezdjük rögtön a legelején.

Én úgy tudom, hogy azért te nagyon-nagyon sok évet küzdöttél azzal, hogy az emberek úgy ítéltek meg téged, ahogy megítéltek, hogy a túlsúly, hogy ez, hogy az.

És azért ez én azért úgy emlékszem, hogy te nagyon nehezen viselted ezeket a kritikákat.

Hát amikor azért az ember gyerekként ott van egy olyan tévsorozatban, amikor még csak egy csatorna volt a púrháború előtt akkor és 5 millió ember nézi, akkor valahogy jogot formálnak arra, hogy hogy ugyanúgy akár olyan kritikus szemmel nézzék, mint a saját gyereküket, vagy talán még kritikusabban.

És hát nyilván, mint minden éves lány, ö én is éppen kialakulóban voltam, nem voltam egy sportos alkad, bár mindig sportoltam életemben.

És azért hát értek kritikák a testemmel kapcsolatban.

Kaptam utcán beszólásokat. >> Akkor még nem volt social média.

Ne viccelj már 90-es évek 80-as évek végéek még nem volt semmi. >> De volt kacsamagazin.

Ott is megírták, hogy kövér vagyok. >> És hát természetesen ezek eljutottak hozzánk, bedobták a postaládánkba, bla bla bla bla bla.

És hát ezt azért nem viseli jól az ember.

Ö >> és igazából a szüleim sem voltak felkészülve erre az elképesztő ismertségre, hogy népszerűség mennyire, mert az inkább a a sorozatnak szólt, vagy az ott játszott karakteremnek öt hogyan is kéne kezelni. azért nekem most 18 éves lesz a lányom, te anya vagy.

Tehát pontosan tudod, hogy ez mennyire vékony jég egy egy serdülő lánynál, amikor még már a teste fejlődik, de még az agy a gyógyegér.

Ezt most magamra mondom, tehát hogy még úgy, úgy nem vagy egész, és hosszú évekig nem vagy egész, akkor azért ezek a mondatok, vagy ezek a megjegyzések ezek nagyon nyílként tudnak az embernek a a lelkébe, szívébe odaférkőzni.

És akkor két megoldás van. mit csinál az ember ösztönösen védekezik.

És talán azt hiszem, hogy nálam ez a fajta védekezés a humor volt.

Ez a nagyon karcos, ez a nagyon beszólogatós, valószínűleg ez egy védőháló volt nekem.

Úgyhogy ez nem volt egy könnyű időszak magával azzal a fajta ismertséggel is szembenézni, hogy kimentél az utcára, és gyakorlatilag mindenki tudta, hogy ki vagy.

És azért amikor mész a villamoson a gimnáziumba és odajönnek, ölelgetni akarnak, tehát ez ez ez nem volt nálunk, tehát ez nem Hollywood, hogy hogy az ember ezt tudja kezelni, vagy fölkészítettek volna engem arra, >> hogy hogy ez mivel is jár.

Úgy, hogy én nem voltam magántanuló, tehát hogy én kértem a szüleimet, hogy ne vegyenek ki, mert én úgy éreztem, hogy szeretném megőrizni a a gimnazista éveimet.

Ez a Gre című musical is hozzájárult ehhez, mert úgy képzeltem, hogy majd mint a Pink Ladies bemegyek, és akkor olyan fantasztikus gimnázium éveim lettek, és egyébként azok lettek, mert egy nagyon a másik gimnázium, mert kezdtem egy gimnáziumot, ott is azért nagyon sok dolognak ki voltam téve tanárok oldaláról is.

És akkor átmentem egy másik gimnáziumba, Madács Imre gimnáziumba, ott is érettségesem és egy fantasztikus osztályba kerültem, egy nagyon jó osztályfőnökhöz, Dancs Istvánhoz, és ők tényleg mint egy ilyen kis, nem tudom, egy ilyen egy ilyen bűvös kört formáltak körém.

Tehát ha elmentünk bulizni, ott mindenki vigyázott rám, védtek.

Szóval, hogy úgy hál istennek meg tudtam élni ezeket a nagyon szuper gimnazista éveket, és a mai napig vannak barátaim.

A legjobb barátnőm az osztálytársnőm volt, úgyhogy, úgyhogy így szerencsém volt, de nem volt ez egy könnyű időszak az én életemben. >> Ugye, hogyha megnézzük azért Hollywoodot, most emlégetted pozitív példaként, de hát azért, hogyha megnézzük a hollywoodi gyerekszínészeket, és tényleg itt lehetne egy nagyon komoly népsort mondani, hát nem mondathatni, hogy nagyon-nagyon sérülésmentesen ők meg húzták volna azt, hogy gyerekként ekkora sztárok lettek.

Tehát nagyon nagyon sokan belekerültek ugye a drog csapdájába.

Nagyon-nagyon sokan nehezen dolgozták azt fel, hogy egy óriási ismertség után hirtelen visszaesés van.

És ugye mindig ez a nehéz része, amikor vége van egy műsornak, vége van egy sorozatnak, és egyszer csak az embert nem keresik, nem ismerik, nem már mások jönnek.

Te ezt hogyan hogyan tudtad helyre rakni magadban?

Hát én Hollywood úgy inkább abban a abban a abból a nézőpontból emlegettem, hogy nál ott tehát, hogy ott azért nyilván anyagilag minden, hogy egy másfajta tehát nem gondolom azt, hogy Drew Bennyim Murra négyes-osan utazott a gimnáziumban.

Tehát >> azért mer nincs Csak azért, mert nincs villamos. >> Csak azért, mert nincs villamos.

Tehát egy kicsit ott más volt a Star Cultusz.

Nálunk azért ez a sorozat ez berobban, tehát nem volt még ilyen.

És tényleg amit nem volt dömping, azért most most sokkal tudatosabbak szerintem a mai gyerekszínészek, de azért amikor 5-6 millió ember televíziós producerként pontosan tudod, hogy ez mit jelent, tehát akkor az az egy ország hallgatott el két hetente csütörtökön. >> De ténylegesen, tehát kiürültek az utcán. >> Ig pontosan. >> És valahogy mi itt a keleti blokkban nem voltunk erre, és senki nem volt erre fölkészülve.

Nem volt még akkor divat, hogy pszichológushoz vidd a gyereket, vagy egyáltalán leülj ezzel beszél, vagy leülj beszélgetni vele, vagy tehát egy teljesen másfajta most idézesen sztár kultusz volt.

Amikor vége lett a sorozatnak.

Én már ezt sokszor elmondtam, én már akkor jeleztem, hogy ki akarok szállni. >> Ühüm. >> De akkor már tudták ott a a az alkotók, hogy hogy ennek vége lesz, és megkértek, hogy maradjak, tehát maradjak a végéig.

Úgyhogy én erre föl voltam készülve.

Nem volt könnyű az a fajta skatulya, amivel én szembe találkoztam.

Tulajdonképpen akkor szembesültem ezzel, hogy ez ez a 13 év ez ez mit is mit is eredményezett, hogy beraktak egy dobozba. >> Te lettél az országcsja, és mindenki azonosított a karakter.

Úgyhogy nekem nekem nehéz volt, és akkor én egy ideig úgy is döntöttem, hogy én nem biztos, hogy színész akarok lenni. felvételem a főiskolára, ott kiestem a harmadikra Subertéva készített föl.

Tehát, hogy te aki a legismertebb gyerekszínész vagy az országban kiesik a főiskolai rostán? >> Ö tehát ugye a legnagyobb gyakorlattal rendelkeztel? >> Én szerettem volna, ha igazából engem látnak, tudod?

Tehát, hogy én én én vágytam arra, hogy lássák azt, hogy én hogy én hogy mennyivel több vagyok, mint az, amit két hetente láttak a a képernyőn.

És és az, amikor azért egy ország az egyik a legismertebb színésznője Szóertva azt mondja, hogyha nem vesznek föl, akkor én fölköpök és alállok, mert mert olyan tehetség vagy, és ő olyan ener biztatást adott nekem, és én azt szerettem volna, ha engem valóban meglátnak.

Hát ez nem történt meg, mert nem vettek föl.

És aztán az én makadságom, hogy soha többet nem jelentkeztem. >> Ühüm. megsértődtél rájuk. >> Özából volt ebben egy kis sértődés is, de nem azért, mert hogy ú most engem ábolanitát nem vesznek föl, hanem hogy tényleg nem láttak. >> Ühüm. >> Hogy inkább ez volt bennem, és soha nem voltam elájulva magamtól.

De de inkább ez volt, ez fájt, hogy nagyon készültem rá, nagyon odatettem magam, egy nagyon jó kis anyaggal mentem oda, >> és nagyon sok. >> Szerinted miért nem vettek fel pont amiatt?

Mert ismert voltál? >> Szerintem volt.

Ugye Zsán Béki osztály indult akkor, meg Benedek Miklós.

És nagyon sokan jelentkeztünk akkor Német Kristóf, Hauman Petra.

Úristen, ki volt még most hirtelen neveket már egy nagyon sok éve eltelt, de sokan jelentkeztünk, akik vagy színészek gyerekei voltak, vagy pedig már ismertek volna.

És Kristóval ugye együtt játszottatok szoméb? >> Igen.

Szóval, hogy sokan voltunk akkor így.

És ha most visszagondolok, akkor szerintem volt ebben némi igazság, hogy hogy én nem kerültem be.

És lehet, hogyha következő évben megyek, utána következő évbe, hiszen nagyon sok olyan színész van ma a pályán, akik akik négyszer, ötször próbálták és utána kerültek be, akkor biztos, hogy bekerülök szerintem.

Tehát eljött volna az a pillanat, de akkor én úgy döntöttem, hogy hogy nem nem akarok oda menni, és akkor elmentem újságíró iskolába.

Mondtam, akkor átállok a másik oldalra, majd írom azt cikkeket.

És de közben meg ugye a tanoda, a górnagy mellé a színi tanoda akkor fénykorább élte, és a Mari állandóan nyüstölt, hogy menjek, menjek menjek és azt mondtam neki, hogy figyelj, csak akkor megyek, hogy végig akarom csinálni a felvételit, és ha valóban azt gondolják, hogy én erre a pályára való vagyok, akkor vagy mondom, ezt kérlek, ezt ígérd meg.

És azt mondta, hogy meg megígéri.

És ugyanúgy végigcsináltam a felvételt.

Ugyanúgy nagyon hasonló volt, mint a főiskolai felvételi. >> És bekerültem Nagy Zoltán osztályába.

A egyébként a nézők a Família Kft.-ből ismerhették őt.

Egy fantasztikus színész volt, egy és nagyszerű pedagógus.

Ő benn ült a felvételi vizsgán, és nagyon szerette volna.

És ott eljött egy olyan három és fél év, ami ami nekem nagyon meghatározó volt.

Kitaposta a belemet, >> de de rátett arra az útra, vagy megmutatta azt, ami ami igazán nekem való. >> És mi az, ami igazán neked való? >> Hát én azt hiszem, azért ezzel tisztában vagyok most már lassan 51 évesen, hogy hogy én egy én egy karakterszínésznő vagyok.

És ebbe is a komikai vénem, ami nagyon erős, de játszottam vizsgán drámai alakításokat is, és az is nagyon közel áll hozzám, de egy abszolút, tehát hogy mondjuk egy Rómeus és Júliában nem a Júliát játszott, nem a hanem a dadát, de emlékezetesen.

Tehát azért ezt én behatároltam, meg én is éreztem ezt, hogy ez inká >> Ez a személyiséged miatt van így szerinted, vagy az alkatod miatt? >> Szerintem mind a kettő.

Ö, aztán sokszor megtaláltak olyan szerepek, de inkább azért amibe én erős vagyok, az azért vigjátékot játszani nagyon nehéz szerintem. >> Nagyon-nagyon jó ritmusérzékkel hozzá. >> Nagyon Igen.

És nevettetni meg a legcsodálatosabb dolog a földön. >> De hát most is csinálsz ilyeneket, ha jól láttam színpadon. >> Absolút, abszolút.

Igen. >> Na és akkor gyakorlatilag újságíró plusz nem tudom azt befejezted végül az újságíróká? >> Befejeztem.

Utána felvételeztem az Eszterházi Károly tanárképző főiskolára, most már csak főiskola.

Ott elvégeztem a pedagógiaszakot, befejeztem a Gor Nagy Mária színi tanodát és elmentem. >> Van egy rakásdiplomád? >> Van egy rakásdiplomám.

És elmentem a buddhista egyetemre, de ott nem diplomáztam le.

Ott >> mentél el a buddhista egyetemre? >> Mert akkor csináltam a reggelit, és már annyira be voltam sokalva a celebtől, hogy úgy éreztem, hogy valami teljesen más légkört szeretnék magam.

Ez hány hányban volt >> ez? 2000-ben 2001 2002 ez korán fordult el a fordult el a >> hát de ha megnézed már mennyi idője már ott voltam és nem is csak attól ugye akkor jöttek be a valóságsók akkor jött Győzik show akkor jött nagyon sok vendég volt nagyon sok figyelem irányult hát akkora reggeli most is nagyon szépen nézik de hát akkor teljesen más volt a televíziózás még 2001-2002-ben is tehát 45%-os reggeli nézettségeket csináltunk Igen. >> És akkor úgy éreztem, hogy muszáj volt valami mással foglalkoznom, és akkor elmentem oda. >> És miért nem fejezted be a buddhista főiskolát?

Ö >> egyrészt a lustaságom miatt meg nagyon besűrűsödtek a a munkáim. >> Ühüm. >> És mindig toltam toltam a színházi televíziós munkák és toltam toltam és akkor úgy valahogy elm. >> Soha nem érezted azt, hogy ez a két pálya ez egy kicsit kioltja egymást.

Nem, >> nem, mert tudod, azért volt egy idő, főleg a televíziózás kereskedelmi tévézés kezdetén, meg a közszolgálati tévére különösen igaz volt, hogy nem szerették ezt az átjárkálást, hogy színész műsort vezet, műsorvezető színész, hanem akkor nagyon szerették ezt így leválasztani.

És emlékszem talán a Stól András volt az első, akit úgy validáltak igazán, hogy akkor ő valóban televíziós képernyő és műsorvezetőként is helytáll és színészként is.

Tehát én én rengeteg olyan megbeszélésen ültem, ahol ki volt mondva, hogy hát színész az nem lehet…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Szomszédok

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20”

Miről szól ez az epizód: „Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20”?

Ábel Anita ebben az epizódban arról beszél, hogyan küzdött meg a gyerekkori traumákkal és a "Szomszédok-skatulyával" a reflektorfényben. Szó esik az önismeret útján elengedett megfelelési kényszerről és a jóga által hozott spirituális ébredésről, valamint a szülői támogatás… Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Hámori Barbara.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20”?

Fő témái: gyerekkori traumák, önismeret, megfelelési kényszer, jóga, spirituális ébredés, szülői támogatás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Ábel Anita: Gondolkodtam, hogy akarok-e ennyi reflektorfényt | A Te Kék Zónád #20”?

Megjelenés: 2026. 05. 11.. Hossz: 51 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/abel-anita-gondolkodtam-hogy-akarok-e-ennyi-reflektorfenyt-a-te-kek-zonad-20

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból