Csak ha érdekel podcast

S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?

· PT53S

Összefoglaló

Ez az epizód a pszichológiában gyakori mítoszokat vizsgálja, felveti a klinikai és nem-klinikai szintek elkülönítésének értelmét, és kitér arra, hogy mikor érdemes terápiába menni, valamint a pszichiátriai diagnózisok jelentőségére. Az adásban szó esik a pszichésen érintett…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2025. 11. 17.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
pszichológia, pszichiátria, terápia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A pszichológiában számtalan mít a szél.

Kevesen tudják például, hogy mit is jelent konkrétan egy pszichiátriai diagnózis.

Hogyan áll ez az egész össze, mi a különbség mondjuk a tünet és a következmény között, kiadja egyáltalán a diagnózisokat?

Mit is értünk klinikai szint alatt, és mi ezzel az én személyes problémám?

Beszélünk arról is, hogy mekkora az egyetért szakemberek között bizonyos pszichiátriai diagnózisokban, illetve hogy ennek van-e valamilyen kulturális vagy akár nemek közötti tényezője.

Beszélünk egy kicsit arról is, hogy maga a terápiás módszert gyógyít, vagy a kapcsolat, ami a szakember és a kliens között létrejön.

És végül persze elővesszük azt az örökzöld kérdést is, hogy ki menjen pszichológushoz [zene] és mikor és hogyan, és azt is, hogy mikor ne.

Úgyhogy mítosz oszlató köpenyeket [zene] felvenni, azonnal kezdődik a következő adás, ezúttal Piroskás vicc nélkül. [zene] เฮ [zene] [zene] >> [zene] [zene] [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez itt a Csak ha érdekel podcast.

Velem Lindler Milánnal és nagyon régóta terveztem már egy olyan adást, amiben bizonyos pszichomítoszokat fogunk eloszlatni.

Ne aggódjatok, meghallottam a nép akaratát két héttel ezelőtről, hogy legyenek mese adások.

Ígérem, hogy még idén összerakok egyet, de nem akartam abba belecsúszni, hogy akkor most ilyen n is barlang leszünk, hogy meseellemzések lesznek itt hónapokon keresztül, merthogy azért azt is teartsuk tiszteletben, hogy talán az a több 100 milliárd ember, aki ezt itt hétről hétre hallgatja, nem feltétlenül csak ezt szeretné hallani.

Viszont az a tapasztalatom mind terápiás munkából, mindáltalában hétköznapi beszélgetésekből, hogy van jó pár olyan kérdés a pszichológiában, ami nagyon-nagyon falsul él.

És most nem az ilyen nagyon basic alapvető dolgokra gondolok, hogy most a pszichológus az orvose-e, vagy hogy mi történik, ha bemegyek egy pszichológiai rendelőbe.

Ezeket már nagyon aranyos emberek TikTok videókba összefoglalták nektek. meg egyébként valami hasonló adásom már nekem is van régről, hanem itt most kifejezetten így a diagnózisok között testi lelki betegségek különbségtételénél, pszichiátriával kapcsolatosan, akár gyógyszerezéssel kapcsolatosan, kompetenciákkal jogosultságokkal kapcsolatosan beszélnék nektek erről egy kicsit.

És az elején jó pár disclaimert, ilyen iránymutatást ki kell tegyek, amiket hát enélkül nem lenne jó ez az adás.

Szóval az első dolog, hogy én nem vagyok klinikai szakpszichológus, ez ilyen hashag nem vagyok klinikus.

Ez a szakmán belül fontos. ö kifelé már talán olyan szempontból kevésbé fontos, hogy egyrészről sokan nem tudják, hogy mi a különbség ö és nem érdekli őket egész addig, amíg gyógyulnak, javulnak, jobb lesz az állapotuk.

Viszont ez egy fontos különbségtétel.

A pszichológus egy civil foglalkozás.

A pszichológiai rendelés vagy tanácsadás vagy terápia akár, az egy civil foglalkozás.

De van a klinikai szakpszichológus, vagy az alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus, egy picit hosszúak ezek a nevek, ami egészségügyi foglalkozásnak számít.

És van a pszichoterapeuta, az meg egy még erre ráépülő dolog, ha valaki pszichológia alapképzésből jön.

Van még neuropszichológiai szakpszichológus egyébként.

Na de mindegy, most már belekezdtem az adásba, de egyelőre még nem akarok belekezdeni az adásba.

Szóval ez az egyik, hogy én egy civil pszichológus vagyok, aki egyébként egy magánklinikán dolgozik, ahol nyilván történik egészségügyi ellátás.

Most ennek a jogi részébe hadd ne menjek bele.

A másik, hogy mi a célja ennek az adásnak.

Nem az a célja az adásnak, hogy bármiben én itt a bizalmat megrengessem.

Nincsen bennem különösebb sértettség az egész témával kapcsolatban.

Ez majd később értelmet nyer, hogy ezeket miért mondom el itt az elején, mert hogy olyan dolgokat fogok mondani, amik kívülről kritikának hangozhatnak így a pszichiátriával vagy a klinikai pszichológiával szemben.

De én ezeket nem kritikaként, vagy maximum építőkritikaként fogalmazom meg, tehát nem szidalmazásként, nem ekézni fogom én itt most a pszichiátriát összességében.

Csak letisztázok néhány fogalmat, és ehhez bizony látni kell az árnyalatokat.

Nem lehet fekete-fehérreen nézni erre az egészre.

Szóval ezt, hogy így félretettük az útból, kezdjünk bele.

Ez most kifejezetten ilyen pontos adás lesz, úgyhogy 10 ponton fogok végigmenni.

Van gyönyörű szép kis jegyzetecském hozzá.

Mi is tulajdonképpen egy pszichiátriai diagnózis.

Merthogy azt látom, hogy nagyon sok ember fél attól, hogy pszichiátriai diagnózist kap.

Úgy félnek tőle, mintogyha megérkezne a a CT vagy a röngen felvétel, és az orvos ilyen hümmögve, szomorú arccal, ijedt arccal nézni a képet, és akkor a beteg ilyen egyre egyre halálra váltabb fejjel nézi, hogy most a úristen találtak valamit.

Tehát az nagyon fontos, hogy a pszichiátriai korkép ebből a szempontból ilyen ilyen materiális, fizikai, orvosi szempontból nem létezik.

Más kérdés, hogy nyilvánvalóan ezeknek a pszichiátriai képeknek mondok példákat: depresszió, anorexia, generalizált szorongás, bulémia, skizofrénia, mondjuk a személyiségzavarok, bár az egy picit ugye más tészta, vagy a függőségek megint egy más nagy kategória, de hogy jó pár pszichiátriai diagnózis van, mondjuk bipoláris zavar, vagy ugye szokták ilyen eredeti nevén mániás depressziónak hívni.

Tehát, hogy sokféle van, nagyon sok diagnózist ismerünk, ezeknek millióféle alfaja van, de ezek nem olyanok, hogy látszik egy CT-n vagy egy röngenen, vagy egy MRI felvételen, vagy egy vérképen akár.

Tehát ebből a szempontból nem úgy beszélgetünk a betegségről.

A betegséget nem lehet megkapni.

A betegség még ilyen értelemben nem is tud kialakulni, mint mondjuk egy daganatos sejtcsomó, ami ugye egy sejtből elkezd kialakulni, lesz belőle kettő három meg milliárd, és akkor az már majd látszani fog egy röngem vagy egy CTfelvételen.

És akkor ki tudom venni a kezemmel, és el tudom küldeni szövettanra, és valaki el tudja hagyni az edényt, amiben az van, és onnantól az létezik materiálisan.

A pszichiátriai kép klasszikusan nem ilyen.

Tehát ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a tünet maga a betegség.

Ami azt jelenti, mondok egy példát, az anorexiának van három tünete.

Most nagyon leegyszerűsítve ezek a következők. 17-es BMI alatti testsúly, vagy a normálisnál 10%-kal alacsonyabb testsúly. a félelem az elhízástól, vagy a súlygarapodás szabotállása, illetve a valamilyen formájú testképzavar.

Most ez tényleg egy nagyon egyszerűsített felsorolás volt.

Azért merem így, mert amúgy számtalanszor ezt már elmondtam ennél sokkal részletesebben itt a csatornám.

Szóval ez a három tünet, ez maga az anorexia.

És ez nem úgy néz ki, mint mondjuk, ha azt mondom, hogy lázas vagyok, köhögök, fáj a torkom, mint ráz a hideg, akkor ez valószínűleg influenza.

És akkor ezek a tünetek jelzik egy valami más, mélyebben lévő dolognak a jelenlét, amire én következtetek, deriválom tulajdonképpen ezt az egészet abból, hogy influenza, annak vannak ilyen tünetei, és az a legvalószínűbben illeszkedő betegség.

Aztán ezerből egyszer nem influenza, hanem valami lehet, hogy ritka dolog, vagy vagy egy ilyen nagyon atípusos dolog, de mégis a leggyakrabban azért influenza.

És akkor az ember szépen azt kikezelgeti, és legjobb eséllyel azért túléli.

Na most a pszichiátriai diagnózis nem ilyen.

Tehát hogyha megvan ez a három tünete mondjuk az anorexiának, akkor nem azt mondom, hogy hoppá, hát én következtetek arra, hogy valahol az emberben bujkál az anorexia, minthogy mondjuk az influenza bujkál abban, akinek fáj a torka.

Tehát maga a kórkép a materiális valóságunkban nem létezik, ezért nem tudjuk megkapni.

Ezért sokkal inkább úgy érdemes erről gondolkodni, hogy maga a tünet, a betegség.

És ezáltal, hogyha a tünetek elmúlnak, tehát már nem állnak fönn a tünetek, akkor definíció szerint a betegség már nem él, elmúlt a betegség.

Na most van az a helyzet, amikor az ember marhára nem érzi jobban magát, csak azért, mert egy bizonyos diagnózis már nem illeszkedik rá.

Tehát ezt egy picit talán úgy képzeljük el, hogy mondjuk van egy színpalettám, tegyük föl, bemész az obiba, vagy bemész egy festékboltba, és elhozol egy ilyen katalógust, egy ilyen színpalettát, és hazamész, és mondjuk a, nem tudom, 10 éve festett falaidra ránézel, és megpróbálod megkeresni, hogy melyik áll hozzá a legközelebb.

Mondjuk ott van a a kis palettád, és azt mondod, hogy hát ez ez az ilyen bézs vagy olyan, nem tudom, elefánt csontfehér, vagy tört fehér, vagy mert az biztos, hogy nem a hófehér, ekte fehér, ami 10 éve volt, mert lehet, hogy arra festették ki, de most már hét szentség, hogy nem az, hogy mondjuk az annak idején fűzöldből lett egy koszos zöld, vagy ilyen libafos zöld, vagy valami, de a lényeg, hogy fogsz találni egy szín kódot, ami a legközelebb áll ahhoz, hogy mondjuk a te falad az milyen?

És akkor nem gondolod azt, hogy ezt megtaláltad, és akkor úristen, hát szörnyű, hogy hogy ilyen színű a falam.

Miközben maga a falnak a színe nem változott, csak egyszerűen találtam rá egy emberek alkotta kategorikus rendszert, kategória rendszert végül is, amibe ez beleilleszkedik.

És nagyon sok nagyon okos ember nagyon sok évtized alatt azt mondta, hogy hát ezt jó lenne betegségként kategorizálni.

Ennek egyébként számtalan következménye van, de erről ma nem akarok beszélni.

És a mai napig vannak viták arról, hogy bizonyos ilyen együttállások szerepeljenek-e a mentális betegségek kézikönyvében.

Például az ortorexia nervózáról megy a vita. például a számítógépes játékfüggőségről vagy videójátékfüggőségről megy vita.

Tehát ezek még úgy billegnek mondjuk, hogy hogy benne legyenek vagy ne legyenek benne, vagy legalább ajánlás legyen róla.

És és ezekről bizony lehet nagyon jó szakmai diskurzust folytatni, de csak azért, mert mondjuk tegyük föl a videójáték függőséget, valaki így egy az egybe önálló kórképként leírja, hogy ez már pedig egy pszichiátriai betegség, attól még az molekuláris szinten nem fog így előugrani nekünk, hogy hopp, itt vagyok, és akkor így a mikroszkóp alatt lehet látni a videójáték függőséget.

Ez nem jelenti azt, és akkor itt kanyarodok a kettes pontra, hogy amúgy ne lennének a háttérbe komoly következmények, vagy akár hasonlóságok, mert hogyha hallgatjátok mondjuk ezt a csatornát az elmúlt bő három és fél évben, akkor például most már talán kialakult egy elég árnyalt kép arról, hogy mondjuk pszichiátriai beteg, anorexia, bulémia betegeknél bizony vannak nagyon erős marká hasonlóságok gondolkodásban, karakterben temperamentumban.

Tehát mondjuk perfekcionizmus, és akkor azt mondjuk, hogy az anorexia és a perfekcionizmus az ilyen kéz a kézben járó dolog.

És mondjuk hiába van az, hogy egy anorexiás beteg mondjuk felgyarapszik, tegyük föl 19-es BM-re, attól még az ő perfekcionizmusa lehet, hogy ott lesz bizony a háttérben, és ugrásra készen vár, hogy mikor jön egy következő stresszesebb időszak. bekapcsolhasson ez a jó rohadék belső náci, lehessen szépen visszacsúszni az anorexiába.

Tehát nem arról van szó, hogy ne lennének hasonlóságok, vagy ne lennének mögöttes ilyen mozgatórók a karakterbe, de fontos, hogy nem az a betegség.

Tehát ne mondjuk azt, hogy és ez nagyon fontos egyébként például a pszichiátriai korképeknél, ez ilyen 1.5ös pont vagy 1.1, nem tudom, a egyes és a kettes közé beékeljük, hogy hogy amikor egy pszichiátriai betegségre azt mondjuk, hogy á csak ez csak egy tüneti kezelés.

Ja, mert már semmilyen mást nem tudunk, mert amúgy lehet azt mondani, hogy egy pszichológus, egy pszichiáter belenyúl az ember karakter, mármint megpróbálja rávenni az embert segíteni neki abban, hogy ő karakter szinten meg tudjon változni és akkor emiatt majd ő le fogja tudni győzni az ő pszichés korképének a tüneteit.

De hogyha mondjuk fölírunk egy antidepresszánst, egy depressziós embernek, és valaki ráborítja az asztalt az orvosra, hogy de hát ez csak tüneti kezelés, akkor hát persze, hát semmilyen más nincsen.

És persze olyan hétköznapi értelemben ez így nem igaz, mert hétköznapi értelemben mondhatom azt, hogy azt fogom tüneti kezelésnek hívni, ami olyan olyan felszínes, ami nem mélyváltozást okoz, ami nem a gyökérokat támadja, de valójában azok a gyökérok, tegyük föl, egy feldolgozatlan trauma, egy beragadt gyász, egy abuzív gyerekkor, egy rossz kapcsolat, mondjuk egy egy toxikus munkahelyi légkör.

Ezek nem egyértelműen mondjuk a depresszió gyökér, vagy a gyanorexia gyökérai, mert ezekből valójában bármilyen pszichiátriai kép ki tud búriánzani.

Igazából úgy kell elképzelni ezt, hogyha valaki nézte a Power Puff Gurst, hogy ez a cukorsó és minden mi jó.

Tehát mondjuk a cukor lehet mondjuk a genetika, a só lehet mondjuk a a maga a trauma, ami megtörténik, és mondjuk a minden mi jó, az meg úgy általában az embernek a karaktere, temperamentuma.

Tehát így jön össze mondjuk a biopszichoszociális szemlélet, hogy van egy genetika, az az megyaz egy érzékenységnek, aztán jön a triggerpont vagy vagy traumatikus eseménysorozat akár, ami ami ráhullik egyfajta pszichés működés táptalajra, és akkor ebből lesz valahogy egy pszichiátriai kép.

De ha a pszichiátriai korképnek a tüneteit én valamivel tudom kezelni, azt ne hívjuk úgy, hogy tüneti kezelés.

És a ami meg a gyökér okokat próbálja feltárni, az meg nem tüneti kezelés, mert maga a betegség a tünetekkel írható le.

Ez picit olyan, mintogyha eltörik a lábam, és bemegy a sebész, hogy akkor ő messzest összecsavarozza, és akkor valaki ráordít, hogy de hát ez csak egy tüneti kezelés.

Szóval akkor végül a kettes pontra csak odaérek valahogy, hogy a tünetek, illetve a következmények, valamint akár akkor így a háttértényezők nem összekeverendő dolgok.

Tehát amikor és ez ilyen hétköznapi szóhasználat megint, de ha már ilyenekről beszélgetünk, akkor már tűnjünk okosnak, hogy jól használjuk ezeket a szavakat, hogy amikor azt mondja valaki, hogy de hát a perfekcionizmus az a az az anorexiának a tünete, nem?

Ez így nem helyes, mert az anorexiának három tünete van.

Ez le van írva, az előbb mondtam el, és se több, se kevesebb tünete nincsen…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?”

Miről szól ez az epizód: „S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?”?

Ez az epizód a pszichológiában gyakori mítoszokat vizsgálja, felveti a klinikai és nem-klinikai szintek elkülönítésének értelmét, és kitér arra, hogy mikor érdemes terápiába menni, valamint a pszichiátriai diagnózisok jelentőségére. Az adásban szó esik a pszichésen érintett… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?”?

Fő témái: pszichológia, pszichiátria, terápia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „S02E12 Pszicho-mítoszok, klinikai szint, kinek és mikor kéne terápiába menni?”?

Megjelenés: 2025. 11. 17.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/s02e12-pszicho-mitoszok-klinikai-szint-kinek-es-mikor-kene-terapiaba-menni

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből