Csak ha érdekel podcast

S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után

· PT1H5S

Összefoglaló

Ez a podcast epizód a terápia hatékonyságának maximalizálásáról szól, tanácsokkal a folyamat előtt, alatt és után. Beszél arról, hogyan érdemes elkezdeni a terápiát, hogyan válasszunk terapeutát, és milyen célokat tűzzünk ki, valamint a terápia során felmerülő feladatokról és…

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 02. 23.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
terápia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sokaknak nagyon nagy lépés az, amikor elkezdenek egy terápiás folyamatot, vagy egyáltalán rászánják magukat arra, hogy keressenek szakembert.

A mai adásban mondok nektek 10 olyan dolgot, amivel kimaxolhatjátok azt, hogy a lehető legjobban alakuljon egy terápiás folyamat.

Ugyanis ha hiszitek, ha nem, ez elsősorban a ti munkátok.

Mi csak lazsálunk, lébeunk, hümmögünk és úgy teszünk, mintha figyelnénk.

Nyilván azért nekünk is a fejünkben elég sok meló zajlik, de az érdemi munkát a maradék 167 órában egy héten ti tudjátok elvégezni.

Úgyhogy beszélgetünk néhány olyan dologról, ami kihozza belőletek a lehető legjobbat, illetve a terápiás folyamataitokat a lehető legjobban támogatja.

Beszélünk arról, [zene] hogy miért fontos például a naplózás, vagy hogy milyen dolgokra figyeljetek egy terapeuta, kliensvis viszonyban.

Úgyhogy öveket becsatolni, időpontokat lefoglalni [zene] és indulunk is [zene] [zene] เฮ [zene] [zene] [zene] >> [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez itt a Csak ha érdekel podcast.

Velem Leinler Milánnal és ma egy olyan témát fogok hozni nektek, egy parányit megfázással küzködve, hogy hogyan maxoljuk ki így modern kifejezéssel élve a terápiás folyamatunkat. egy picit tágabban, hogy mire érdemes felkészülni, mire érdemes odafigyelni, mind nem szabad majd megijedni, meglepődni.

Tehát, hogyha életed első vagy hosszú idő után az első terápiás folyamatára készülsz, vagy esetleg van már csalódásod terápiás folyamatban, és itt most mindenféle pszichológiai terápiás folyamatra gondolok, nem csak klasszikus pszichoterápiás folyamatra, ez egy ilyen jogi katyva, azt ne menjünk bele.

Akkor érdemes talán egy picit struktúráltan átgondolni azt, hogy hogyan is menjünk ennek neki, milyen elvárásaid lehetnek, mire érdemes figyelni.

És ha hiszitek, ha nem, a pszichológiai folyamat, terápia az egy olyan műfaj, ami önmagában nem tud neked semmit adni, keretet tud teremteni neked, hogy elvégezze egy olyan munkát, amit már régóta szerettél volna.

Tehát egy picit olyan, mintogy mondjuk elmész a műhelybe, és ott adnak neked kalapácsot, meg eléd rakják a szerszámokat, meg adnak hozzá kesztyűt, meg védőfelszerelést, de neked kell megcsinálnod azt, amit meg szeretnél csinálni.

Szóval összeszedtem 10 pontot, és továbbra is fenntartom a lehetőségét az ilyen adásokban annak, hogy közben eszembe jutnak még dolgok.

De de ez most egész megvan. 10 pontban az, hogy mit tegyünk terápiás folyamat alatt annak érdekében, hogy a hatékonyságát maximalizáljuk, illetve, hogy potenciális buktatókat eltegyünk az útból már rögtön az elején, vagy akár a kezdés előtt.

És ehhez fogok egyébként adni nektek egy könyvajánlót.

Ezt nem én írtam ezt a könyvet.

Még csak pénzt se kapok azért, hogy ezt a könyvet én ajánlom.

De nemrégiben egy kedves kiadó elküldött nekem egy ilyen könyvet.

Az a címe, hogy belsővé tett terápia.

Kis Anna jegyzi ezt a könyvet, és majd erről is lesz szó az adás végén, hogy hogyan illeszkedik ez ebbe az egész folyamatba, témába.

Igazából most a bevezetés egész rövidre sikerült.

Az ilyen szokásos 20 perces bevezetőktől most egy picit eltérünk.

Szóval mielőtt belekezdesz egy terápiás folyamatba, vagy a terápiás folyamat legelején, első pont mélységes őszinteséggel próbáld meg felderíteni, hogy hol vagy, honnan indulsz, hol van a térképen az önittá gomb, illetve jelzés.

Tehát nemrégiben voltam egy podcast felvételen, ahol én voltam a vendég most kivételesen, és a beszélgetés legvégén azzal zártuk, hogy megkérdezte a műsorvezető, hogy ha ilyen egy dolgot mondhatnék azok számára, akik szeretnének változtatni az életükben, akkor az mi lenne?

És akkor én ez egy szép pillanat volt a végén egyébként, meg az egész beszélgetés nagyon jó lett majd majd úgy is fogtok róla értesülni.

Azt válaszoltam, hogy keressük meg, hogy honnan indulunk.

Ez egyébként nem egy hú eredeti gondolat tőlem.

Ez a Rogery humanisztikus pszichológiának az egyik alapvetése.

A a az unconditional positive regard, tehát a magyarul szerencsétlenül feltétel nélküli elfogadásnak fordított hát attitűd vagy eszme vagy elv egyik alappillére, hogy odamegyünk, ahol az ember van, és e saját magunkra vonatkoztatva is így értjük.

Tehát most csak dobálok be példánkat.

Ha mondjuk iszol, akkor egy hetet mondjuk töltsd azzal, ne sörrel.

Szóval a lényeg, hogy tölts azzal, hogy megnézed, hogy mennyit iszol, és feljegyzed, hogy mennyit iszol.

Ha mondjuk túlevő vagy, stresszevő vagy, elhízott vagy, akkor egy hetet tölts azzal, hogy megfigyeled, hogy mikor és mennyit, és miért eszel.

Ha mondjuk hangulati problémád van, depresszióval küzdesz, akkor egy hétig csak nézd meg, írd meg, jegyezd föl, hogy hogyan és miért változik a hangulatod.

Tehát nagyon sok minden azon bukik el egy terápiás folyamatban, hogy nem tudja, hogy honnan indul az ember, nem tudja a saját helyzetét meghatározni.

Nagyon gyakran van az, hogy sokkal jobbnak gondoljuk, és akkor kiderül, hogy á még ez is probléma.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora melóm van, és akkor gyakran kiesnek folyamatból.

De az is van, hogy sokkal rosszabbnak gondoljuk.

Például nem látunk erőforrásokat vagy támogatóhátteret, ami bizony ott van és fontos lenne igénybe venni.

Tehát minden folyamat megkezdése előtt, és ha belegondolunk, ez nem egy akkora ötlet tényleg, de nagyon sokan elfelejtik, hogy meg kell határozni, hogy honnan fogunk indulni, mi lesz a kiindulási pontunk.

Tényleg láttam már folyamatokat állni, bukni ezen.

Nagyon sokszor tényleg sorsfordító tud lenni, ha az ember úgy igazán nyers őszinteséggel szembenéz azzal, hogy honnan indul.

Ez nem azt jelenti, hogy enélkül, vagy vagy ennek a 100%-os elvégzése nélkül nem is érdemes elkezdeni terápiás folyamatot.

Én ilyet nem fogok állítani, de rengeteget tudsz segíteni, ha már úgy mész oda az elején, vagy az elején, a folyamat elején rászánod magad, hogy ezt becsülettel végigcsinálod.

Nehéz egyébként, merthogy az ember ugye ha már rászánja magát arra, hogy terápiás folyamatot csinál végig, akkor már buzog benne a tetvágy, és azonnal akar hatalmas változásokat tapasztalni, illetve eszközölni, és nem ez a sorrendje a dolgoknak.

Hogy mi a sorrendje a dolgoknak?

A második lépés, érdemes a terápiára átfontolt célokkal érkezni.

És itt egy picit erről egyébként már egy adásban szerintem beszéltem, bár nemrég néztem meg, hogy csak az első szezonban, tehát tavaly augusztus előtt 90 plusz 11-két adást, tehát több mint 100 olyan adás volt, ami egyszemélyes, és azóta is volt kerek 20.

Szóval most már túl vagyunk a 120 adáson, amit én egyedül csináltam.

Úgyhogy lehet, hogy van olyan, amit ismétlek, sorry, ha valaki jobban tudja az én adásaimat kívülről tartalmilag. mint én, akkor akkor jár a keks.

Szóval bocsi, hogyha ez már volt, de szerintem így explicite nem volt még, hogy hogyan érdemes terápiás célokat kitűzni.

És most most nem az ilyen smart goalsról beszélek, ami ugye, hogy mint a számszerűsíthető legyen, vagy elérhető legyen, vagy időben meghatározott legyen, hanem egy teljesen más szempontot akarok ide behozni.

A terápiás célkitűzés véleményem szerint akkor jó és akkor működik, hogyha négy tényezőnek megfelel úgymond.

Tehát ne mások akarják, tehát ne anyád akarja, ne a párod akarja, te akarjad.

A másik az, hogy a belső az még még ide veszem hogy hogy ne külső változásra utaljon, hanem belső változásra.

Tehát ha nagyon akarom, akkor öt tényező.

De a második fontos dolog az, hogy rajtad álló legyen.

Szoktam mondani fiatal hölgy pácienseknek, hogy a vegyen valaki feleségül, az nem jó terápiás cél, mert hát nem tudjuk garantálni, hogy jön szembe valaki.

Szóval rajtad múljon 100%-ban.

Mondok példákat, amik ez alól kivételek, pedig pedig az emberek így reflexből betolják terápiás célnak.

Például, hogy a XY értse már meg, hogy vagy hogy a barátom mondjuk, vagy a barátnőm mondjuk kezeljen engem jobban, vagy tiszteljen engem, vagy hogy anyám, apám hagyjon békén ezzel vagy azzal.

Ezek nem jó terápiás célok, merthogy más viselkedését közvetlenül, és ez fontos, hogy közvetve megtudjuk, de közvetlenül nem tudjuk megváltoztatni.

A harmadik, hogy előremutató legyen, tehát egészség irányába mutató legyen.

Ez talán nem igényel különösebb magyarázatot.

Illetve a negyedik az, hogy pozitív megfogalmazású legyen.

Tehát a ne legyek ideges, vagy a vagy a ne utáljam ezt azt, vagy a vagy a ne nem ne menjek mindig bele abba, hogy ezek nem jó terápiás célok, merthogy nem tudjuk, hogy mi kéne helyette. és terápiás célnak a valaminek a belső előremutató pozitív kialakítását tudjuk kitűzni, mert az az, ami rajtad áll.

És mielőtt terápiás folyamatba belekezdesz, egyrészről ezt nagyon érdemes átgondolni.

Úgy amúgy általában érdemes ezt a dolgot átgondolni néha napján, hogy az ember így mit is akar. olyan dolgok, amik rajtad múlnak, mert egyébként nagyon felszabadító tud lenni, hogy lesöpröd magadról azokat a célkitűzéseket, ami nem rajtad áll, és akkor rájössz, hogy amúgy ezt nem tudod megcsinálni.

Tehát fölösleges rajta szoronganod, vagy vagy egyáltalán csak próbálkozni, mert nem rajtad áll, és akkor rögtön azonnal léphetsz valami olyan felé, ami viszont rajtad áll, és akkor azzal még az is lehet, hogy tudsz valamit kezdeni.

Szóval ezek többnyire olyanok, amik a terápiás folyamat előtt vagy legelején történnek meg.

És most egy kicsit kanyarodjunk arra, hogy mi történik a folyamat alatt.

Egy általános szabályt érdemes szerintem kitenni, illetve nem is szabály, hanem pont, hogy szabály hiánya.

És ezt néha én is el szoktam mondani klienságnek, hogy ide nem viselkedni járnak az emberek.

És ezalatt azt értem, hogy én mindenkiről elhiszem, hogy tud szépen és normálisan és illendően viselkedni.

És a normális alatt itt most az udvariast, a a az etikust értem, de nem ez a cél, és félreértés nehezség az se cél, hogy direkt köcsög legyen valaki, hanem terápiába azért mész, hogy kiderüljön, hogy te milyen vagy, kiderüljön, hogy te amúgy mit szeretnél csinálni, és ne a ne az derüljön ki, hogy milyen felvett skiid vannak, amivel egyébként el tudod magadról hitetni azt mások számára, hogy te milyen vagy.

A pszichológus ezt nem igényli egyszerűen.

Tehát nyilván örülünk, hogyha valaki udvarias, mondjuk köszön vagy vagy megérkezik időben, vagy vagy időben kifizeti a számlát.

Tehát ezeknek így nagyon örülünk.

De az, hogy abban a 45 kötőjel 60 percben mi történik, amikor te egy pszichológussal beszélgetsz, te hogyan viselkedsz, és nagyon sok ember ezt a határt nagyon alacsonyra húzza.

Tehát akár már, hogy mondjuk például tőlem bocsánatot szoktak kérni ilyen akár enyhébb káromkodásokért is, akár hogyha valaki olyat mond, hogy basszus, vagy hogy a francba, vagy hogy a ö vagy vagy mondjuk, hogy akár olyanek elhangzó elhangoznak, hogy mekkora volt ez, vagy az, és akkor, hogy ez és jaj, bocsánat és és nincs erre szükség, de akár lehet nyilván észszerű keretek között, de hogy akár mérgesnek lenni, kiabálni mondjuk Tehát kimutatni egy haragot, vagy vagy sírni egy nagyot, ugye azért van zsepi a legtöbb rendelőben egyébként, hogyha nincs, akkor igényeld, merthogy alapellátás szokott lenni.

Szóval nem viselkedni mész a saját terápiádban, és hogyha esetleg bárki ezen szorongott már valaha életében, akkor én haddozzalak föl ezal, hogy erre nincsen szükség.

Sőt egyébként valahol hátráltatod a folyamatot vele, és akkor most aki ilyen jó nagy társasszorongásba meg perfekcionizmusban van, akkor akkor nyugodtan levonhatja azt a következtetést, hogy még terápiába is rosszul jársz, merthogy próbálsz viselkedni, és pont, hogy az a baj.

Tehát, hogy ne menjünk el ebbe az irányba, hogy még nagyobb önvádlás legyen belőle, hanem hogy megengedhet, megtapasztalhatod, hogy milyen az, hogyha megengeded, hogy szabadon viselkedsz, és meg fogod rá kapni az egyébként csodálatos visszajelzéseket.

Úgyhogy én ezt szánom harmadik pontnak.

A negyedik pont az egy picit kapcsolódik a könyvhöz, amiről majd a legvégén fogok beszélni, hogy írjál naplót.

Én is nagyon sok kliensnek elmondom, hogy a folyamathoz nyisson egy füzetet.

És tök jó, hogyha ezek kézzel írott dolgok, bár megvan a géppel írott dolognak is az előnye.

Például az, hogy Ctrl Funkciót ismer.

Ezt a papíron hiába karmolgatod bele, hogy Ctrl F, nem fog neked megtalálni semmit, de a keresőfunkció például, vagy a konkrétan a dátumhoz kötött funkció, tehát például ha van öt oldalnyi írás, akkor mondjuk annak azt azt az az elmentésnek az idő idejét meg tudod nézni, hogy azt mikor írtad.

Lehet, hogy mondjuk nyilván egy papíron is oda lehet írni, hogy mi a dátum, de hogy ez könnyebben kereshető, mint kronológiailag, mind tartalmilag.

Hogyha mondjuk a nem tudom, a hörcsögöt haláláról írsz, akkor a hörcsög kereső szóra valószínűleg nagyon hamar ki tudod találni, hogy mikor történt ez, és hogy érezted magad akkor, mert talán ez ritkán fordul elő más kontextusban, amiben nem szerepel a örcsög.

Szóval érdemes naplót írni, megvan mind a két formátumnak a az előnye, de az, hogy magadnak összerendezed a gondolataidat plusz tartalmakat beleviszel, például leírod, hogy milyen hangulatban mentél terápiás alkalomra, milyen hangulatban jöttél el a terápiás alkalomról, hogyan aludtál az nap este, mi járt a fejedben a hétvégén például, hogyha mondjuk hétfőn mész terápiára rendesen minden héten, akkor mondjuk ami K szerzerda, csütörtök történt, az már ilyen történelmi távlat lesz, és lehet, hogy elfelejtesz egy-két dolgot.

Ezt a füzetet egyébként el lehet vinni a konkrét alkalomra, és ebből lehet úgymond jegyzetelve hát így csalni, puskázni, hogy hogy á erről még akartam beszélni, ez fontos.

Szóval a naplóírást azért nem ssüljük le, és egyébként, mint CBT, kognitív viselkedésápiás technika, bizonyítottan nagyon hasznos egy csomó pszichés problémára szorongásra hangulati zavarra, mint önálló technika egy hatékony intervenció tud lenni.

Összerendezed a gondolataidat, törődsz magaddal.

Ha beleteszed a munkát, néha visszaalapozol, keresed a hasonlóságokat, akkor egy baromi jó technika.

Egyébként erről már beszéltem korábban, ugyancsak, amikor ilyen 10 ilyen…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után”

Miről szól ez az epizód: „S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után”?

Ez a podcast epizód a terápia hatékonyságának maximalizálásáról szól, tanácsokkal a folyamat előtt, alatt és után. Beszél arról, hogyan érdemes elkezdeni a terápiát, hogyan válasszunk terapeutát, és milyen célokat tűzzünk ki, valamint a terápia során felmerülő feladatokról és… Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után”?

Fő témái: terápia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „S02E21 Hogyan maxold ki a terápiád hatékonyságát? Folyamat előtt, közben, után”?

Megjelenés: 2026. 02. 23.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/s02e21-hogyan-maxold-ki-a-terapiad-hatekonysagat-folyamat-elott-kozben-utan

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból