... és boldogan éltek

A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!

· PT47M57S

Összefoglaló

Ebben az epizódban a hős útja 8. állomását, a "legnagyobb megpróbáltatást" járják körül Dr. Kádár Annamáriával. Ez az állomás a mélypont, a szimbolikus halál és újjászületés pillanata, ahol a hősnek szembe kell néznie legnagyobb félelmeivel. Megbeszélik, hogy ez a kritikus pont…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2024. 08. 16.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Kádár Annamária, Vörös István
Témák
hős útja, mélypont, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

ez ugye az a legsötétebb pillanat amikor megérkezik ugye a hősünk a gödör aljára és hogyha sikerrel jár akkor itt jön szerintem ez a az átváltozás egyféleképpen ez az újjászületés és valójában hogyha belegondolunk ez egy szimbolikus halál is hiszen ahhoz hogy újjászüles valamit hátra kell hagynod [Zene] sziasztok eltelt két hét és ismét itt vagyunk legutóbb ugye egy rendhagyó felállásban jelentkeztünk köszönjük szépen a fantasztikus helyszínt és a lehetőséget a hévízi hotel európa fitnek hogy hesnával kiegészülve a rezilienciáról beszélgethetünk és ugye azt az adást hoztuk nektek amit ott rögzítettünk élő közönség előtt most visszatérünk a szokásos keretek közé annál is inkább mertogy folytatódik utazásunk a hős útján merth hogy mindannyian hősök vagyunk a saját történetünk saját útján ezt az utat járjuk január óta minden hónapban egy állomás al közelebb kerülve a decemberi végcélhoz önmagunk hősévé válásának 12 lépését joseph campbell az ezerarcú hőse nyomán modellezte le ami rávilágít arra a kollektív emberi tapasztalatra ami tanulási körként írja le az életünket amelynek bejárása elengedhetetlen az önismeretünkhöz campbell elmélete szerint ha tudjuk hogy hogyan működnek az emberi történetek akkor meg tudjuk változtatni a saját sorsunkat mítoszokat vett alapul mondván az emberi életút során az egyén személyes történeteiben is megfigyelhetőek a klasszikus mitikus motívumok és ebből a campelly gyűjteményből készített egy 12 pontos ha úgy tetszik vászlatot christopher wogle hollywoodi producer forgatókönyvíró és ezen a 12 ponton kezdtünk el jáárni január óta ugye voltunk a közönséges világban vagy a hétköznapi világban a második lépés egy kalandra hívás csábított minket ebből a világból aztán a harmadik lépésünk volt hogy megtorpantunk elfogadjuk-e ezt a kalandot vagy ne aztán úgy döntöttünk hogy megindulunk a kaland felé találkoztunk negyedik állomásban a mentorral majd aztán átléptünk az általunk ismert világból az ismeretlen világba az ötödik küszöb átlépése epizódban ahol próbatételek vártak ránk szövetségesekkel ellenségekkel találkoztunk majd megközelítettük ebben az ismeretlen világban a legbelsőb barlangot ugye ez volt a legutóbbi hősúja epizódunk amelyben steiger volt kristián generációkutató volt a vendégünk most pedig a megpróbáltatás állomásához érkeztünk dr kádár annamriával szia anna szia istván köszöntöm én is a hallgatóinkat és mielőtt tovább szaladunk még gyorsan az első öt percbe beleférve er is mondom hogy köszönjük szépen en ezútan is a podcast pioneersnek a vodafone sokszínű tartalmakat népszerűsítő programjának hogy ezt az epizódot is támogatni fogja ezt az ijesztő rémisztő de aztán egy pozitív felhanggal záruló epizódot mert ahogy néztem azért ez megint nem olyan rész lesz ahol folytogatni fog bennünket a nevetés ahogy szoktad mondani ugye itt azért a nyolcadik állomás megpróbáltatás barlangmélye találkozás a sárkányal korábban így így írtad le ezt a a lépését a a hősútjának hav ékezünk hogy gyakorlatilag most éljünk úgymond a legmélyére a történetnek most találkozunk a sárkánnyal most megyünk be a barlangba a 12 állomásos bontásban ezt megpróbáltatásnak nevezik ezt az állomást anna hát mennyire volt rendben az amit mondtam róla teljesen hiszen valóban ez a legkritikusabb pont mert ez ugye az a legsötétebb pillanat amikor megérkezik ugye a hősünk a gödőr aljára és hát innen kénytelen lesz kikecmeregni ahhoz hogy elérje a saját célját és hogyha sikerrel jár akkor itt jön szerintem ez a az átváltozás a egyféleképpen ez az újjászületés ez együtt jár egy kicsit azzal is hogy szembenéz a legnagyobb félelmekkel ezekkel megküzd és és és valójában hogyha belegondolunk ez egy szimbolikus halál is hiszen pont ezen gondolkodtam itt a műsor előtt mielőtt ugye elkezdtünk volna beszélgetni hogy ahhoz hogy újjászüles valamit hátra kell hagynod abból ami régi volt és meg kell teremteni az újat és és valahogy még itt is ott van az hogy fú hát ez akkora félelemmel tölt el hogy inkább lemondanék az egész feladatról és meghátrálnék és és inkább visszaszaladnék de hogy valójában visz ez az áramlat és és kénytelen vagyok mint hős bizonyos dolgokat elengedni bizonyos dolgokat feladni akár az életemből akár a régi én részeimből akár határokat meghúzni vagy másképp dönteni mert nagyon érdekes az is hogy hogy hogy ebben a tehát ebben a pontban lényegében a hősünknek egy kicsit megváltozik a személyisége mert az az hogy a régi meghal és valami új születik ez egy kicsit arról is szól ugye hogy hogy akár az életében az életciklusokban is lép valamerre mert akár az eriksoni fejlődési elméletben is úgy van hogy létrejön egy krízis és akkor hátrah adjuk a a régi életciklust és születik valami új ami persze hogy félelemmel tült el hiszen nincs abban tapasztalatunk még nem tudjuk hogy abban fogunk tudni működni nem milyen lesz de hogy ott van ez a hát ez a lendület hogy én most egy életem egy halálom szerintem most mondjuk ki másodszor ezt a mondatot hogy én bizony most belemegyek és megpróbálom igen ha jól emlékszem akkor ezt elhangzott több ször több kontextusban amikor tényleg nagyon-nagyon súlyos volt ez a mondat az a határátlépés volt igaz amikor a küszöbön volt a küszöb átlépés amikor az ismert világból átléptünk az ismeretlenbe mert ugye ne felejtsük el nem elég hogy egy egy barlangba készülünk belépni ugye ez a barlang ráadásul az ismeretlen világban van igen pontosan és az ismeretlen az akár jelezheti azt is hogy h hogy nem csak egy ismeretlen külső tényező hanem az én életemben valami olyan ismeretlen nem nem is tudom hog ezt hogy nevezzem hát a akár az identitásomnak az a része amit én még edig eddig nem próbáltam ki és találtam egy nagyon jó hasonlatot a joseph campellos könyvben ez pontosan ez a békás példa békás mese hogy valaki kopogtat a a palotának a kapuján egy béka jön és ugye a királylánynak akkor valamit kell kezdenie vele de hogy a királylány ondorodik tőle és a béka ugye követeli hogy akkor ültesse fel az étkezőasztalhoz hogy egyen az aranytányérból és aztán ígyön a pohárk ából sőt még a seelyem ágyacskájában is helyet kér és mit csinál a királylány ami sok a sok és nem megcsókolja békát ahogy a rossz fordításokban szerepel hanem falhoz vágja a békát tehát hogy valahogy ezt akartam megnevezni azt az asszertív énrészünk ami lehet hogy addig nem volt de egyszer elérkezünk egy olyan pillanatig egy olyan határig amikor lehet hogy annyira dühös leszek hogy azt mondom hogy na ez eddig és ne tovább hogy most aztán a sarkamra állok és kipróbálok valami olyat amit eddig le hogy nem tettem meg de megszületik valaki új abból a régiből a aki lehet hogy addig nyelt vagy lehet hogy jóváhagyott dolgokat és szerintem ez mindenkinek az életében ott van akár az életközépválságkor akár ilyen nagyon fontos döntési helyzetekben soha nem tudjuk hogy ez mikor van ez a pont hiszen ez nem lehet életkorhoz meg akár hát életciklushoz lehet hogy igen mert ez ugye az életközépválság ez tipikusan arról szól hogy hogy néha elérkezünk ahhoz a a ponthoz igen nekem azért jutott kezem nekem azért jutott eszembe életcikiklus erről amit mondtál pont ez az életközépválság igen igen igen hogy amikor rájövünk például arra hogy nem is a saját életünket éltük és ahhoz hogy hőssé váljunk ahhoz lehet hogy minden régitott kell hagynunk és valami teljesen más meg kell szülessen amin lehet hogy a környezetünk megbotránkozik mert szerintem a legnagyobb félelem az pont az hogy hogy vajon hogy fogják megítélni azt a királylányt aki eddig bóogatott és most azt mondja hogy na ezt nem én én emlékszem hogy a saját életemben ez egy nagyon-nagyon fontos döntés volt amikor ugye akár a transzgenerációs mintákat is át kellett írni és még én is meglepődtem magam magamtól hogy jénn tényleg ilyen is tudok lenni és az az érdekes hogy szerintem amikor ebben a pontban így kipróbáljuk ezt az egészet és bele merünk menni hasonló helyzetekben helyzetekbe akkor már a következő könnyebb lesz még könnyebb még könnyebb de hogyha meg nem vállaljuk fel mert ott van ez a nagyon erős belső tiltó parancs akkor nem tudunk innen tovább menni és ez nem csak az asszertivitásra hanem szerintem bármire érvényes az életünkben és akkor visszatérve ugye a barlanghoz amiben ebben a lépésben most bemegyünk elevenítsük föl az előző lépésünk ugye a stegerwal krisztián közreműködésével ugye ez a barlang megközelítése volt és ott krisztián nagyon-nagyon szépen rá is mutatott hogy akár különböző generációk képviselőinek milyen kihívást jelent szembenézni ezzel a barlanggal azért mégis csak vannak ilyen univerzális dolgok amiket megállapítottunk akár a barlanggal akár azzal kapcsolatban ami a a barlangban vár minket úgyhogy én azt javasolnám hogyha egyetértesz h ezt a az állomást vizsgáljuk most meg úgy hogy először beszélünk arról az állapotról ami ami jellemző ránk amit amit meg kell ismernünk vagy amivel szembe kell néznünk amikor ugye bekerülünk ebbe a barlangba és utána beszéljünk a cselekvésről amit csinálnunk kell hogy mondjuk ezen adott esetben változtassunk vagy hogyan kezeljük azt a helyzetet mert lehet hogy nem kell változtatnunk lehet hogy erből jön hogy hogy csináljuk de lehet h ugye van ott egy elakadás na majd majd erről picit később igen és egy csomó minden eszembe jutott aztán kíváncsi vagyok hogy merre fogunk elmenni mert rengeteg ilyen zárjel van a fejemben de hogy majd kapcsolódunk ebben ok ugye úgy úgy írtad körül korábban ezt a barlangot nagyon sokféleképpen jellemeztte nekem az egyik ami beakadt az az a ceedalgyomra volt amit mondtál hogy kicsit olyan ugye ez mint mint jónás a a ceedalgyomrában illetve én is picit utána olvastam és nagyon-nagyon sok helyen összecsengett ez a megközelítés illetve az is amire már kit értél hogy attól igazán ijesztő ez a barlang hogy itt nagyon sokszor a hőst nem egy tényleges sárkány várja ott ami ugye egy külső ellensége a hősnek hanem itt igazából önmagunk ellenségei vagyunk vagy az úgynevezett belső ellenfelek amik ellenünk fordulnak régi be idegződések félelmek előítéletek szokások visszatartó erő amikor ebbe a barlangba bemegyünk tehát anna az lenne a kérdésem ugye van egy hős aki elindul egy úton megbeszéltük hogy nagyjából mi történik vele az eddigi állomás sokon milyen állapotban van ez a hős milyen állapotban vagyok én amikor bekerülök ebbe a barlangba egy picit kapcsolható ez talán az árnyékmunkához is amiről majd egy később megjelenő részben fogunk beszélni tényleg csak így érintőlegesen igaz pontosan merthogy szerintem a a az egyik szó amivel le lehetne írni ezt az állapotot ez pontosan a bizonytalanság hogy még még ott van a régi de még nincs meg az új és akkor a kettő között ingadozva hogy hogy merre lépjek hogy hogy akkor melyik vagyok én merjeme art a járatlanért elhagyni hogy mi lesz akkor ha ott lesznek aételezések ott lesznek akár ezek a az önbeteljesítő jóslatok ott lesznek a a különböző mondatok lehet amiket hallottunk akár gyerekkorunkban és amiket lehet hogy soha nem kérdőjeleztünk meg talán egy kicsit ez az integrálásnak a az időszaka is mert szerintem mindenki megérkezik az életében egy olyan pillanathoz persze hogy gyerekként ugye fehérfeketében látjuk a világot és egyszer csak árnyaltabb lesz a kép én emlékszem arra a pillanatra amikor egyszer csak így belém hasított az a felismerés hogy ez most már mi ez most már mindig így lesz tehát hogy ugyanúgy mint szerintem emlegettük valamelyik lében a az inside out az agymanókban rileynak ugye azt a mondatát hogy most már ez mindig így lesz hogy a boldogság és a szomorúság azok kézen fogva fognak járni mertogy minden jóban van egy kicsi rossz minden rosszban van egy kicsi jó mindennek elkezdjük látni az árnyoldalát és hogy valójában szerintem le kell mondani néhány illúzióról akár ezekről hogy jaj hogy akkor most ha végigmegyünk ezen a barlangon és minden megpróbáltatáson pont húgy minden mese vége hogy akkor boldogan fogunk élni és minden tökéletes lesz hanem szerintem körülbül itt jövünk rá hogy igen ez itt most a közepe visszamegyünk az elejére és minden kezdődik elölről és megint előlről és megint előlről és ez egy ilyen spirális haladás amikor mindig visszatérnek a az újrakezdések a barlangok a sárkányok egy másik formában tehát hogy nincs olyan hogy egyszer csak meg fogunk állni és szerintem ez egyfajta meghőkölés is hogy úristen hogy egész életemben ezt kell csinálnom hogy mindig újra ki kell találnom magam hogy akkor kell haladjak és fejlődjek és ez valójában rémizztő is lehet de ugyanakkor egy nagyon jó kihívás is és nagyon meg lehet érteni akár azt az állapotot is amikor valaki azt mondja hogy de én már elfáradtam én ezt már nem akarom csinálni már akarom hogy vége legyen és már valam hogy hát ugye pont most amikor a a vakáció kapcsán beszéltük hogy hogy néha azt várjuk hogy üljek egy tengerparton és nézzek ki a fejemből és ne jöön se sárkány se segítőtárs mindenki hagyjon békén sőt egy leégett mező közepén is ülhetünk tök mindegy csak minden más tegesüljen amit mondtál igen és hogy vannak ilyen pillanatok amikor ott ülünk a barlang mélyén és és nem tudjuk hogy honnan szedjük össze ezeket az erőforrásokat szerintem akár a csalódások is lehetnek ilyen újjászületések amikor így rádöbben fú hát egy végülis egy csomó mindenre hogy hát igen a párkapcsolatnak is megvannak a maga árnyoldalai a szülőgyerek kapcsolatban is megvannak azok a mondatok amiket soha nem akartál mondani aztán mégis kimondasz aztán utána a lelkiismeretfalásaid hogy jaj hát igen fordítom a könyvet dolgozom de közben a gyerekemmel is kellene foglalkoznom és akkor ez most hogy van és akkor ez most melyik sárkány és akkor most mivel küzdjek meg és hogy nincs egy ideális tér egy ideális hely egy ideális párkapcsolat egy ideális szülőgyerekkapcsolat hanem minden olyan van amit te teremtesz magadnak és szerintem ez a fajta felelősség az ami melbevág hogy hogy én vagyok a saját történetemnek az írója és én vagyok az aki a fókuszt átállítom vagy erre vagy arra akár arra is hogy most beléptem a barlangba és mi az amit elveszítek vagy beléptem a barlangba és azáltal hogy lezártam valamit mi az amit nyerni fogok tehát hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!”

Miről szól ez az epizód: „A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!”?

Ebben az epizódban a hős útja 8. állomását, a "legnagyobb megpróbáltatást" járják körül Dr. Kádár Annamáriával. Ez az állomás a mélypont, a szimbolikus halál és újjászületés pillanata, ahol a hősnek szembe kell néznie legnagyobb félelmeivel. Megbeszélik, hogy ez a kritikus pont… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 08. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Kádár Annamária, Vörös István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!”?

Fő témái: hős útja, mélypont, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A hős útján 8.: Ez a gödör alja, innen csak felfelé vezet út!”?

Megjelenés: 2024. 08. 16.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/a-hos-utjan-8-ez-a-godor-alja-innen-csak-felfele-vezet-ut

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból