Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong
· PT25M33SÖsszefoglaló
A Bennünk élnek sorozat legújabb epizódja Benedek Ágota: Állva maszturbálok – Szorongásnaplója című könyvet tárgyalja. A beszélgetés a szorongás különböző megjelenési formáit, humorral és kendőzetlen őszinteséggel elegyítve vizsgálja. Kiemelik a humor mint védekező mechanizmus…
Röviden
- Műsor
- ... és boldogan éltek
- Megjelenés
- 2026. 03. 06.
- Hossz
- 26 perc
- Szereplők, említett nevek
- Dr. Kádár Annamária, Murinai Angéla, Vörös István, Benedek Ágota
- Témák
- szorongás, humor, mentális egészség, pszichológia
- Átirat
- Az epizód beszélt szövege alapján indexelve
Ebben az epizódban
Csomópontokban vannak kódolva az életeseményeink, és amit nem lehet kimondani, abból nagyon sokszor ilyen belső feszültség származik, és akkor van egy ilyen igény, hogy akkor kimondásra kerüljenek.
Így is a szorongás utat fog keresni, de hogyha ezt szövegben kimondjuk, vagy akár megfogalmazzuk verbálisan, akkor létrejöhet két út, hogy vagy megkönnyebbülünk, hogy fú, akkor ezt most le tudtuk tenni, vagy bepánikolunk.
Ismét eltelt két hét és megint itt vagyunk egy újabb [zene] és boldogan éltek beszélgetésben, amelyben folytatódik a Popper Péter ők én vagyok című könyv ichlette.
Bennünk élnek 12 személyiségáról történetsorozatunk. [zene] Ugye ennek részeként Anna is és én is az idén hat-h olyan könyvet, illetve inkább úgy mondjuk, hogy történetet ajánlunk a figyelmetekbe, ami ami valamiért megragadott, formált vagy vagy alakított bennünket, amikor olvastuk, és úgy gondoljuk, hogy akár akár neked is adhat, hogy mit, azt pedig majd eldöntöd a a beszélgetés után.
Ugye ez a sorozat januárban Morinai Angélával és a Mikor feltámad a szél című regénnyel indult, amelynek kapcsán például kaptunk néhány hozzászólást, ezt aztán Patreonon írta László, hogy kiolvastam, padlóra küldött, kell idő feldolgozni, férfiként is van bőven következtetés, amit le lehet vonni belőle.
Nagyon tetszett, hogy végre pasi is megszólalt.
Andrea pedig azt írta, hogy tele van ez a megrendítő könyv értékesebbnél értékesebb gondolatokkal.
Hát ugye mi is ezeket jártunk körül és tök jó volt, hogy Murinai Angéla is itt volt velünk, tehát a szerzőt is tudtuk kérdezni, amikor veszteségről, életigenlésről, átkeretezésről továbblésről mostban élésről beszélgethettünk Angélával ebben a sorozatban.
És akivel most is beszélgetni fogunk, a bennünk élnek második történetéről, illetve könyvéről állandó társam dr.
Köszöntöm is a hallgatóinkat. >> Elmondanám, hogy melyik könyvet választottam, mert ugye ez a könyv most ismét az én ajánlásom lesz, aztán majd Anna is sorra kerül.
Az aktuális könyv benedek ágot állva maszturbálok szorongás napló című, majdnem azt mondtam, hogy regény, mert hogy egyébként ha műfajt kéne megjelölnöm, akkor a szorongásplapló címet vettem volna ki.
És ugye a korábbi beszélgetést is azzal kezdtük, hogy azért egy picit megindokoltuk, hogy miért pont ez a könyv kerül ide.
És én nem tudnám megmondani, hogy hogy Ágotának ez az állva turbálók szorongásnapló könyve miért volt annyira a fejemben, és miért tudtam annyira, hogy bele szeretném tenni ebbe a sorozatba.
De tök érdekes, hogy kezdettől nagyon magától értetődő volt.
Tehát amikor raktam össze, hogy milyen könyveket szeretnék én majd behozni, akkor tudtam, hogy ez a könyv egyike lesz azoknak.
Talán azért, mert mert részben humorral, részben pedig a maga kendőzetlenségében tár föl és dönt le olyan tabukat, amiről én férfiként nagyon sokat tanultam.
Bár ugye ez nem egy önélet írás, vagy nem egy konkrét önéletem. önéltrajzi ikletésű, de egy kidolgozott karakter, akinek a történetét megismerhetjük.
Mielőtt belemennénk a könyvbe, én azt kérdezném, hogy Annap, neked így mik voltak a a benyomásaid? >> Hát ami a legjobban tetszett, hogy a humor, mint védekező mecchanizmus meg mint fegyver isan jelenik meg.
Ugye ezt én nagyon sokszor használom. az átkeretezést, a nevetést, a derütz ugye ez az egyik legjobb szorongásoldó technika, mertogy ugye ez a nyers meg ez a fekete humor, ez nem csak a szorongást oldja, hanem ami még számomra nagyon fontos, ez a képpuntatásnak a támadása.
És a másik rész pedig ez a kimondhatatlannak a normalizálása, mert semmi nem szépítve jelenik meg, ugye akár a testi működések, akár az agresszió, a vágyak, az undor, bármi.
És ami egyrészt felszabadító lehet, de gondolok arra is, hogy nagyon sokaknál akár taszító is, és hogy ez egy árulkodó reakció, ugye akár a mi részünkről, olvasók részéről, hogy hogy állunk ezekkel a kérdésekkel, merthogy ez az egész egy tükör, mert valahogy megjelennek a saját határaink ezzel kapcsolatosan, hogy ez már túl sok nekem, vagy akár ez a felszabadítóérzés, hogy valaki végre kimondja azt, amit én nem mertem.
És hát ebből a szempontból egy ilyen terápiás aranybánya is lehet, pontosan amiatt, mert rengeteg mindent megkérdőjelez saját magunkban.
Teret ad az önreflexióra, meg akár arra is, hogy hol húzódnak a saját határaink.
Persze nem terápiás szöveg, mert ugye nem gyógyítani akar, hanem pont az ellentét felkavarni, mert aki megnyugvást keres, az biztos nem jó könyvet választott, de aki gondolkodni akar, az viszont jó helyen jár. és gondolkodni a világról, saját magáról, a tabusított kérdésekről, akár a női tapasztalatnak ennek a nyers kimondásáról.
És hát szerintem az egy ilyen nagyon jó társadalmi kísérlet lenne, hogy felülsz a metróra és akkor így felemeled a könyvet és olvasod és akkor tudod, hogy mikor leolvassák a címet, hogy ki milyen arcot vág, esküszöm, én csinálnék egy ilyen flashmobot, hogy különböző helyeken ololvasni, és akkor nézni így a az emberek reakciót, hogy mi van.
Az volt nagyon-nagyon izgalmas ezzel a könyvvel kapcsolatban, és kérdeznélek téged is Anna, hogy ugye én a a sztorongás napló rész engem annyira megfogott már így így kapásból a cím, hogy tök érdekes, de hogy például az abortussál, ami szintén hangsúlyos a könyvben, az nekem csak így az olvasás közben esett le, hogy hogy úristen, hát itt erről is hányszor szó van, ez egy visszatérő és hogy a végén végül is a valahol ide fut ki a történet, de hogy annyira elvesztem a különböző szorongás típusok között, amikor olvastam.
Amúgy én én nagyon sokáig azt éreztem a a főnarratívának, említetted, hogy hogy akár terápiaszban is izgalmas lehet ez a könyv.
A szorongás maga van is erről ugye egy külön részünk, szorongástípusok, magasan funkcionáló szorongás.
Véleményed szerint ez ma tabunak számít?
A szorongás, az én szorongásom, hogy mitől szorongok.
Ez véleményed szerint ma egy olyan olyan tabu, amit a tabu kategóriában kezelünk?
Hát szerintem igen, mert ugye a a szorongás az nagyon sokszor ilyen kontrollkísérlet, tehát hogy hogy megpróbálom megfogni azt, ami megfoghatatlan.
És ugye a könyv meg pont a kontroll elvesztéséről szól.
Ami sokaknál aktiválhatja a szorongást, azt a szorongást, ami ugye szétveri azt az illúziót, hogy uraljuk saját magunkat. és hát kinek szeretné ugye uralni a saját gondolatait, a saját életét, a saját dolgait, és hogy ez nagyon sokszor egy félelmetes érzés.
Talán a gyerekkori szorongásokban gyökerezik ez az egész, amikor ugye megéltük először a szimbolikus félelmeket, hogy a mumus ott van az ágy alatt és a krokodil bármikor bemászhat az ablakon, és attól függ, hogy a környezetünk hogy állt hozzá, mert lehet, hogy valaki azt mondta, hogy mumsok nincsenek is, meg a krokodilok nem tudnak felmászni az ötödik emeletre, de attól még benned vannak ezek a szorongások, és nagyon sokszor megtanultuk ezeket elnyomni, meg uralni ilyen intellektuális gondolatokkal, de hogy az érzést azt nem lehet kiseperni meg, hogy ez nagyon Nagyon érdekes, hogy ilyen érzelmi csomópontokban vannak kódolva az életeseményeink.
És ez ugyanúgy van, mint a Móricás vicceknél, hogyha én elmondok egyet, akkor még eszembe jut még őt.
Aztán ugye a a hallgatótársamnak is még hat.
És akkor végül mondjuk és mondjuk.
Nem nem is tudtuk, hogy ezeket tudjuk, de egyszer csak feljön ez a tartalom.
És ugye a amit nem lehet kimondani, abból nagyon sokszor ilyen belső feszültség származik.
És akkor van egy ilyen igény, hogy akkor kimondásra kerüljenek akár frajdi elszólások formájában, akár álmokban, tehát vagy akár testi tünetekben.
Így is úgy is a szorongás utat fog keresni, de hogyha ezt szövegben kimondjuk, vagy akár megfogalmazzuk verbálisan, akkor létrejöhet két út, hogy vagy megkönnyebbülünk, hogy fú, akkor ezt most le tudtuk tenni, vagy bepánikolunk, hogy ú akkor ez tényleg így van velem, és akkor most mi lesz, hogyha ez olyan, mintogy fő a kuktában az étel, és akkor levesszük, teh kiengedjük a gőzt, és akkor ettől meg is ijedhetünk, hogy most akkor ezt hogyan fogjuk kezelni, mert eddig oda jól be volt zárva, és olyan, mint a kieng engedtél volna egy szellemet a palackból, és ez persze, hogy félelmetes lehet egy adott ponton, mert akár fizikai reakciónk is születhet, hogy akkor félünk, reszkedtünk, mint akár a traumaválaszoknál.
És a így így jelenik meg ugye a humor, mint mint ilyen szorongás szabályozás, mert ez egy túlélési stratégia.
Tehát azért nevetek, mert máskülönben szétesnik.
Tehát, hogy olyan, mint mint ugye ez a szokták mondani, mint egy ilyen pszichodinamikai védekezés, csak hogy itt a könyvben mondjuk irodalmi köntösben jelenik meg ez az egész.
Azért triggerel, tehát ugye benyomja bennünk olvasókban is ezeket a triggerpontokat, merthogy mindenkinek vannak olyan gondolatai meg késztetése, amelyek ezekkel a hagyományos meg ilyen normális idézőjelesen narratívákkal nem egyeztethetők össze.
Tehát meg vagyunk szokva, hogy miről lehet beszélni, miről nem.
És hogy a szórongás ilyenkor jelző fény, hogy na akkor én ki akarom ezeket mondani, de vajon most ebben a társadalmi kontextusban vagy ebben a környezetben ki lehet-e mondani?
Most vajon mit gondolnak rólam?
Tehát, hogy elveszítem a kontrollt afelett is, hogy én most milyen képet mutatok saját magamról.
De hát itt kezdődik a hitelesség, hogy nem csak a szép részemet mutatom meg, hanem elkezdek beszélni arról, hogy mi van bennem.
De hogy tehát visszatérve az eredeti kérdésre, hogy ez a tabu, hogy ezt erről nem lehet beszélni, hát azért nyomják vissza, mert akkor mindenki fél attól, hogy jaj, akkor most én is kell ezzel foglalkozzak, és inkább nem akarok ezzel foglalkozni. >> Készülve erre a beszélgetésre, azért olvastam interjukat, meg néztem így beszélgetéseket, hogy ezt akármennyire tűnik úgy, amikor olvassa az olvasó, mert nyilván ez nagyon meg van írva, ez nagyon ki van találva ez a könyv, azért senki ne úgy vegye ezt a kezébe, mint egy szent grát.
Majd ezt fölcsapom, elolvasom, és akkor majd az Ágota elmondja, hogy ezt így kell kezelni, ezt így kell jól csinálni.
És pont erről a humor részéről szerettem volna kérdezni, mert nem is olyan régen emlékszel Anna, amikor Stáiger W Krisztián volt a vendégünk a legutóbbi könyve kapcsán, ugye akkor hangzott el az a tőle idézett gondolat, és én nagyon-nagyon fönnakadtam rajta, mertogy egyrészt egy ilyen mélységben bele se gondoltam, másrészt pont a Krisztiántól erről nem számítottam, amikor azt mondta, hogy hogy általában azoknak van a legjobb humora, akik a legnagyobb traumákkal küzdenek, mert akinek minden oké volt a gyerekkorában, akinek ilyen kikövett szép kis útja volt, az miért fejlesztette volna neki ezt a készséget magában, mint mint egyfajta túlélésiust.
És tényleg ez ilyen nagyon borzasztó volt kimondva.
Anna, ezt te hogyan érzékelted a könyvben, és hogy működik ez az életben?
Mert te is nagyon hiszel abban, hogy a humor az igenis tud segíteni, csak ugye azt is fontos kiemelni és talán egy kis fókuszt tenni rá, hogy segít, de nem biztos, hogy megold.
Nekem az, ami eszembe jutott, emlékszel a Kovács András Péterrel való beszélgetésünkja. >> Ott is igen a ott is ugye behoztuk ezt a szálat, hogy mennyiben segít a humor, és mennyire lehet egy olyan védekező mecchanizmus, vagy akár elterelés, ami ami ugye lehet, hogy nem oldja meg a szorongást, hanem csak egy másra viszi.
Például ugye nagyon sokszor csoporthelyzetben lehet ezt látni, hogy minél jobban szoronganak a csoporttagok, annál inkább terelik el a mély dolgokról a figyelmet, hogy behozzák a humort meg satöbbi.
Tehát, hogy több iránya lehet ennek az egésznek.
És ö ugye, hogyha visszatérünk ahhoz, hogy miért is tabu, mert hogy van olyan rész, amikor a szorongás ugye napokra leállít, vagy megder, vagy megélem ugye a testi tüneteket, vagy a szégyent, vagy akár ezt az irracionális részét, és akkor megélem azt, hogy túl sok lesz, és akkor jelenik meg a csend, tehát akkor nem tudok beszélni róla, egyszerűen befagyaszt.
És a humor valószínű, hogy hogy szerintem ez az egyik nagy erőforrás, hogy elkezdeni beszélni róla, de egy ilyen oldott formában, hogy akkor már ki tudom mondani az első mondatokat, és onnan már le tudok menni mélyre, de ahhoz, hogy kijöjjön, lehet, hogy ezt egy kicsit fel kell oldani, mint a szörpőt, amikor felvegyíted vízzel, és akkor az az már nem annyira tömény.
Tehát, hogy hogyha a humor errefele viszel, akkor szerintem az egy nagyon-nagyon jó erőforrás tud lenni.
Illetve van a másik része, hogy hogy a szorongás ugye nagyon sokszor ok nélküli, tehát nem kell legyen egy konkrét oka, mint a félelemnek, és nem mindig reagál arra a valóságra, ami ami ott van körülöttünk, hanem ez egy belső idegrendszeri állapot.
És ez nagyon sokszor nehezen emészető, mert nem tudod, honnan fogd meg.
És hogyha összekötőd valamivel, ami amihez már volt eddig tapasztalatod, meg ö meg tudod emészteni ezt az egésszet, és hozzáférsz ugye egy kicsit ehhez az elnyomott dűhöz, akkor ugye végülis feloldódik az a fajta tabu, hogy hogy minden rendben kell legyen, merthogy igenis mindenkiben folyamatosan vannak ilyen kérdések, még a legmagabiztosabb ember is szorong, és és nagyon sokszor pont azáltal látjuk, hogy a legjobban szorong, hogy próbálja eljátszani, hogy ő mennyire rendben van.
Tehát, hogy az mindig egy nagyon nagy felkiáltójel, hogy aki túl rendben van, ott nagyon-nagyon le vannak nyomva a szorongások.
Tehát, hogy hogy nagyon sokszor ilyen úgy beszélnek róla, hogy na aki a szorongásait megjeleníte, az egy gyenge ember, mert hát akkor ezekről beszél.
De különben, hogyha megnézzük, az önismeretnek a legmagasabb foka, amikor te nevén tudod nevezni azt a szorongást, farkasszemet tudsz nézni, ugye a saját belső sárkányaiddal, ki tudod tenni, ezt nem minden közegben lehet amúgy, mert tehát én azt látom, hogyha vannak ilyen mélyebb kérdések, akkor nagyon sokan kimenekülnek szintén egy másik humorra, hogy jaj, hallottad azt a nem tudom melyik viccet, hogy és akkor eltereli teljesen a beszélgetést, mert oda nem akar visszamenni, mert azt tudja, hogy neki is az egy olyan…
Említett entitások
Témák
Személyek
Hallgasd meg
Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong”
Miről szól ez az epizód: „Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong”?
A Bennünk élnek sorozat legújabb epizódja Benedek Ágota: Állva maszturbálok – Szorongásnaplója című könyvet tárgyalja. A beszélgetés a szorongás különböző megjelenési formáit, humorral és kendőzetlen őszinteséggel elegyítve vizsgálja. Kiemelik a humor mint védekező mechanizmus… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 06..
Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong”?
Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Kádár Annamária, Murinai Angéla, Vörös István, Benedek Ágota.
Milyen témákat érint ez az epizód: „Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong”?
Fő témái: szorongás, humor, mentális egészség, pszichológia.
Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bennünk élnek 3.: A legmagabiztosabb ember is szorong”?
Megjelenés: 2026. 03. 06.. Hossz: 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/bennunk-elnek-3-a-legmagabiztosabb-ember-is-szorong
Több epizód a ... és boldogan éltek-ből
- Bennünk élnek 9.: Miért félünk annyira a változástól?
Az epizód Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényén keresztül vizsgálja az öregedéstől való félelmet és a fiatalság kultuszát. A beszélgetés során szóba kerül a szelfik, a fil…
- Mit kapunk az igazán jó mesétől? (vendég: Ruff Orsolya)
Ruff Orsolya író és újságíró meséket, olvasást, kalandokat és a könyvek élménnyé válását tárgyalja az Ördögkatlan fesztiválon. A beszélgetés kitér a feszültség szerepére, a tanuls…
- Bennünk élnek 8.: Az önazonosság súlyos ára a változó világban
Az epizód az önazonosság megőrzésének kihívásait járja körül egy folyamatosan változó, elvárásokkal teli világban. A beszélgetés Karácsony Benő erdélyi magyar író Piotruska című r…
- Barátság: megtartó kör egy életen át? (vendég: Falusi Mariann)
Ebben az epizódban Falusi Mariannal beszélgetnek a barátságok életre szóló jellegéről. Megvizsgálják, mi tesz egy kapcsolatot fontossá és megtartóvá, és hogyan formálják a barátok…
- Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő
A Bennünk élnek sorozat hatodik epizódja Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényét vizsgálja. A beszélgetés középpontjában az emberi küzdelem pszichológiája áll…
- Megrekedt tanulási, kapcsolati, kommunikációs helyzetek (vendég: dr. Stephens-Sarlós Erzsébet)
Ebben az epizódban dr. Stephens-Sarlós Erzsébet terapeuta-gyógytestnevelő segítségével járjuk körül a megrekedt tanulási, kapcsolati és kommunikációs helyzeteket. Megvizsgáljuk az…
- Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)
A beszélgetés vendége Pokornyi Katalin író, aki Inverz Panda című cyber-thrilleréről mesél. A regény egy 17 éves lányról szól, aki egy digitális vírussal küzd, amely átveszi az on…
- A test útja a lélekhez: mozgással önmagunk felé (vendég: Fejes Dóra )
A műsorban Fejes Dóra sportpszichológussal, a Futóterápia módszer megalkotójával beszélgetnek a mozgás és a mentális egészség kapcsolatáról. Megvitatják, hogyan segíthet a rendsze…
- Bennünk élnek 6.: Mit hagytak ránk? Családi örökség, titkok és megbocsátás
A "Bennünk élnek" sorozat új epizódja Fredrik Backman "A nagymamám azt üzeni, bocs" című regényét dolgozza fel. A beszélgetés középpontjában a családi örökség, a titkok, a megbocs…
- A test beszél helyetted, a szépség nem(csak) rólad szól
A testünkkel és annak díszítésével kapcsolatosan történeteket mesélhetünk el magunkról és közösségünkről. A szépség nem csupán ízlés dolga, hanem társadalmi nyelv, státusz és alka…