Filmklub podcast

"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról

· PT1H21M45S

Összefoglaló

Nemes Jeles László a Saul fia rendezője legújabb filmjében, az Árvában, személyes családi történetet mesél el. A film alapjául a rendező nagyanyjától hallott történet szolgált, mely apja gyerekkoráról és egy agresszív nagyapáról szólt. Nemes László édesapjával közösen dolgozott…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 10. 24.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Zabezsinszkij Éva, Nemes Jeles László, Varga Ferenc
Témák
filmrendezés, filmipar, családtörténet, árva film
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Filmkub podcast soron következő adása, amiben az Árva című film alkotóival fogok beszélgetni.

Először az írórendező Nemeseles Lászlóval, utána pedig a casting direktor Zabezsinski Évával.

Ez már a hetedik alkalom, hogy Nemes László vendégeskedik ebben a podcastban, hogyha beleszámoljuk azt a az öt perces beszélgetést, amit a Színefeszten folytattam vele szeptemberben.

Hát most az volt a tervem, hogy egy rendes két órás adást csinálunk, de aztán úgy alakult, hogy 20 percet kaptam.

Ez a beszélgetés október 8-án zajlott a Korvin moziban, konkrétan Liszka Tamás irodájában.

Ő a Budapest Film Zrt-nek a vezérigazgatója.

És az irodája furcsa mód a Corvin Mozi emeletén van két WC között, tehát a női és a férfi WC között.

Ez a zárva sajtóvetítése után volt az interjú dömping legvégén, amikor már három órája interjúztak Lászlóval.

Még szerintem annyit érdemes elmondani előjáróban, hogy a az a film, amit emlegetünk, amit már elkezdett forgatni, az a francia ellenállás hőséről, Jean Müllerről szóló francia film, amit október eleje óta már forgat Magyarországon.

A másik pedig, hogy a a végén emlegetjük a Coen testvéreket, és ez amiatt van, merthogy a Coen testvérek voltak a Káni zsűri elnökei abban az évben, amikor a Saófia elnyerte a zsűri nagydíját, és korábbi adásokban László mesélt erről, hogy ő jóban lett a Ken testvérekkel, és hogyan tartotta velük a kapcsolatot a az évek során.

Szóval erre utalok vissza azzal a kérdésemmel.

Jöjjön tehát a szigorúan 20 perces beszélgetésem Nemes Lászlóval. >> Emlékszel arra, hogy hogy mikor és kitől hallottad először azt a történet, ami a filmben feldolgozol? >> Ezt nagyanyámtól hallottam a 80-as évek elején.

Arra emlékszem, hogy a gyerekkorommat teljesen meghatározta érzelmileg, hogy ezt megtudtam, hogy apám nevet változtatott 13 évesen, hogy volt ez a hentes Jászberényből, akit ajelesnek hívtak és és hogy ez nagyanyám nagyon nagy, hogy mondjam, érzelmi töltettel beszélt erről. erről az egészről és nem feltétlenül pozitívan. >> És úgy tudom, hogy a nagy papádat nem ismerted, mert hogy ő már meghalt addigra, amire te megszülettél.

A amit hallottál róla, milyen embernek képzelted el őt? >> Hát egyáltalán nem láttam őt pozitívnak.

A filmben valószínűleg sokkal pozitívabb a karakter, mint amilyen nagyapám volt.

Tehát egy dúvad, egy eléggé agresszív ember vert verte a hát apámat is, de nagyanyámat is nagy valószínűséggel.

És hát nem volt sok tényleg nem volt sok pozitív oldala, legalábbis én nem tudok róla.

Úgy tudom, hogy apukád is beadta ezt a a filmtervet korábban a a filmintézetnek, de akkor így elutasították.

Te utána megkerested őt, hogy így megvásárolnád tőle ezt az ötletet? >> Hát első körben akartam neki segíteni.

Próbáltam lobbizni, hogy adjanak pénzt a filmintézet film akkor még filmalap volt, akkor nem adtak ezt.

Ők elhajtották assassiszem kétszer.

És akkor mondtam egy idő után, hogy ha nincs más megoldás, akkor gondolod, akkor én megrendezem.

És nagy nehezen belement, nagy nehezen átadta ezt ezek a jogokat.

És neki volt valamilyen kikötése, hogy tehát így kér tőled bármit, hogy valamit ne változtass, vagy valamit, amit mindenképpen változtass meg. >> Hát egy csomó dolgot mondott.

Ö amikor elolvasta a forgatókönyvet, mondta, hogy ezt inkább szerinte ne így, ezt ne úgy, hogy ez így nem lehet egy ilyen dialóg.

Ez nem nem valószínű ez a helyzet nem valószínű, ez inkább valószínűbb.

Tehát, hogy csomót konzultáltunk és voltak írásai vagy dialóg ajánlatai, amiket integráltunk a filmben.

Ez neked nem volt egy ilyen különös fordulat, hogy hogy itt apukáddal, akivel nem nagyon tartot a kapcsolatot, sokáig meg úgy úgy úgy úgy később se úgy beszélt erről, hogy nem annyira a kommunikáció nehéz volt köztetek mindig, és hogy hirtelen egy ilyen helyzetbe kerültél vele, hogy ilyen kollaborációba?

De furcsa volt, érdekes is volt.

Sokat tanultam ebből a folyamatból.

Nem volt könnyű azért így egymás két rendező egy egy projekten.

Tehát volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy annak a filmnek már nem tud segíteni, amit én csinálok.

És és azt is éreztem, hogy neki se könnyű ez már egy idő után.

Hát érthető módon nem könnyű ezt vinni vagy adaptálódni, vagy vagy nekem segíteni.

És volt akkor egy pillanat, amikor ez a ez a kollaboráció befejeződött, de addig érdekes volt, és sok mindent tanultam, és sok minden sok szerintem a film is sokat köszönhet neki. >> És nek ez meglepett, hogy így így beleszerettél ebbe a történbe. kicsit, ahogy elmeséled, olyan, mintogyha ha először így nekipróbáltál segíteni, aztán meg úgy úgy rájöttél, hogy de hát ez téged is érdekel. >> Nem, én ezt rögtön tudtam, hogy ez nagyon érdekel engem.

De én tényleg akartam azt, hogy őt próbálja megcsinálni.

Bár 50 éve volt arra, hogy ezt megtegye, és nem foglalkozott addig vele, pedig szerintem ez egy nagyon érdekes anyag lett volna már rögtön, de valószínűleg túl közel volt ehhez az egészhez, és nem tudott ezzel igazából mit csinálni.

Ö és amikor már nem úgy nem volt erre lehetőség, akkor meg megpróbálta.

De ö hát igen, ez a története, de igen, >> tehát a saját családodnak a történetét dolgozod fel, és akkor ilyenkor felmerül, hogy hogy mit szólnak ehhez a a családtagjaid, akik még élnek, vagy pedig, hogy mit szól na hozzá mondjuk a a nagymamád, ha látná a filmet.

Ez ez ez ezek így megforultak a fejedből?

Hát igen, főleg, amit nagyanyám gondolna, vagy mondana, vagy érezne, az sokszor megjelenik nekem egy fantázia világban.

Sokat gondolok arra, hogy mi hogy hányszor mondta nekem, hogy mennyire szerette az első férjét, akit akit megöltek.

A filmben elvitték, de igazából munkaszolgálatban megölték. arról sokat beszélt, hogy hogy 43 44 tél volt, és apám még nem született meg, de terhes volt már, és ott volt Jászberényben a a folyó fölött, a jeges folyó fölött, és mondta, hogy azon gondolkozott, hogy terhesen beledobjam-e magát a folyóba, és hát gyerekként ezt hallani azért ez nem akármi, mégis csak, hogy mondjam, köszönhetem neki az életemet.

Tehát ennek az egész traumatikus múltnak köszönhetem az életemet, ahogy apám mondja, Auswitcnak köszönheti az életét.

Tehát, hogy itt ezekkel valamit kell kezdeni.

És a történet mindig is megrázott, és és mindig is kísért kísérte az életemet, meg kísértette, és és volt egy pillanat, eljött egy pillanat, amit sorszerű pillanatnak érzek, hogy hogy hogy azt éreztem, hogy na akkor ha mást nem, akkor én megcsinálom, és ez valamit fog adni a nézőnek.

És ő valamennyire a nagyanyámnak a a, hogy mondjam, így a így a sír sírból valahol valahonnan a más világról talán ezt érz érzékeli, vagy valamit teszek érte.

És ez a nagy szomorúság, ami volt benne, egy életak élni akarással, de mégis egy nagy szomorúság, ami volt benne, az az mindig is ezt mindig is hordoztam magaman.

A Napszáltánál volt az a a helyzet, hogy az egyik főszereplő Vlad Ivanov, aki nem tudott magyarul, de a film kedvéért megtanult magyarul, megpróbált megtanulni magyarul, és aztán pedig végül nem tudott elég jól, magyarul is leszinkronizáltátok.

És az első dolog, amit amit hallottam erről a filmről hogy itt a külföldi színészek majd ezzel a a RPER nevű programnak a segítségével fognak tökéletesen beszélni. magyarul és ez még a a brutalista előtt volt.

És ezen nagyon meglepődtem, mert hogy te az analóg filmkészítés mellette állsz ki folyamatosan, hogy hogy neked ez, hogy hogy a hogy a hangra használni ezt a ezt a szoftvert ez egy ilyen út volt, amég eljutottál ahhoz, hogy megmarátkozz vele? >> Nem annyira.

Ö azt gondoltam, hogy nagyon fontos, hogy megőrizzük a főszereplő ebben az esetben a francia színésznek a hangját, és hogy ezt hogy tudjuk elérni.

És olyan mennyiségű munkát adtunk magunknak ezzel, amit nem kívánok senkinek, mert össze kellett újra kellett komponálni igazából az egészet, és magyar színész segített újra eljátszani a francia színésznek a hanghordozását a hangtípusát, és aztán vagyis az intonációit, és a megtartani a jókat, rosszakat javítani. és aztán visszagenerálni a vagy a a francia színésznek a hangtextúráját erre az egészre.

És hát olyan mennyi te tényleg három hónapig valaki csak egy valaki csinálta ezt, de közben az Áyi Tamás is, aki a szdigner, ő ezt az egészet vitte és tényleg olyan mennyiségű munka volt ebből, amit ami szerintem nem is tudom, hogy csináltak-e ezt így ilyet eddig merthogy nincs nincs csoda, tehát hogy csodát nem tud egy semmilyen szoftver semmilyen a mesterséges intelligencia nem nincs nem csinál csodát, tehát nem lehet csak úgy replikálni valamit, hanem hanem ez egy iszonyatos munka van mögötte. >> Körülbelül hét év telt el a napszát fogatásának a befejezése és a a az árva munkálatainak a a kezdete között.

Közben te semmit nem forgattál? >> Nem forgattam semmit.

Projekteket fejlesztettem, forgatókönyvet írtam. >> De még így telefonnal se meg tehát nem vettél föl >> nem semmit. >> Dizim voltak castingjaim. castingoltam angol-amerikai színészeket. >> És meg tudod magadnak meg tudod magyarázni azt, hogy hogy miért jó, hogy hogy eltelt ez a a hét év, vagy ez ez inkább egy ilyen fájdalmas bosszantó dolog számodra? >> Mind a kettő fájdalmas is, meg hasznos is.

Tehát volt covid is közben, tehát az nem az nem segített.

Ö úgy volt, hogy az árvát megcsináljuk még 21-ben, de akkor aztán nem sikerült.

Sok forgatókönyvet írtam, castingoltam, gondolkoztam és éltem, próbáltam kitalálni, hogy mit csináljak és aztán az árba lett belőle. >> És milyen érzés volt hét év után újra foráson lenni? egyébként jó volt.

Ö meglepően tehát jobb volt, mint amit mint az első két filmemnél a forgatási jelenlétől tud jobban ott tudtam lenni, tehát jobban tudtam kapcsolódni a helyzethez és kicsit a nyomást csökkenteni.

Mert, hogy ennek volt egy pszichológiai előnye is, hogy vártam ennyi évet, mert ezt jobban fel tudtam dolgozni, azt, hogy milyen egy forgatást megcsinálni, és most csinálok még egy filmet.

Tehát most már két filmet csinálok két év alatt, ami számomra teljesen teljesen furcsa, de de jó egyébként meg jó ezt a csapatot most már azért tényleg jól ismerem.

Mátyással, Erdély Mátyással jól dolgozunk együtt, és szeretek vele dolgozni m kis csapatommal, az Évával, Krasnamkö Balázsal és annyi olyan, hogy olyan, mint egy családba filmet csinálni bizonyos szempontból. >> És ez lenne az ide, hogy számodra ez a tempó, hogy hogy így összecsúsznak, vagy hogy egymás után így így így készülnek.

Plusz még van egy ilyen promóciós időszak.

És nem tudom, hogy hogy ezt ezt így így, hogy bílod, amikor így tényleg így percre be van osztva az idő. >> Nem, ez nem ez nem ajt nem ajánlom senkinek.

A legjobb ez nem egy ideális helyzet, tehát most kéne promóznom és nem a egy másik filmet forgatnom, de most így jött össze.

Tehát úgy úgy kéne forgatni, hogy közben nem promózik az ember. >> És amúgy az ilyen hold időszakokba így jól be tudod osztani a az idődet.

Tehát tudod az, hogy így így így hasznosan töltsed, ne Xboxoz egész nap. >> Hát figyelj, nagyon nehéz kiszállni az Xboxból.

Nem tudok nem tudom megállni, hogy ne szálljak ki.

Szóval nem, szerintem hasznosan tudom töl tölteni az időmet.

De tényleg kell fegyelem, fegyelem.

És és nem mindig könnyű egyébként, amikor nincs tehát a forgatás azért is segít, mert tényleg nagyon be van osztva az idő.

Fejlesztésben írás, forgatókonyvírás, mondjuk ott is próbálom próbálok magamnak deadline-okat adni, de egyébként azért van, hogy nem tudok rendesen dolgozni és el elterik az idő.

Tehát a prokrastinációt én is ismerem, meg a meg azt, meg a terméketlenséget, meg ezek ezek az érzések, a frusztráló érzések nálam is ott vannak. >> És az, hogy hogy több olyan projekt volt, mint ahogy mondtad, hogy amit így lekastingoltatok és úgy nézett ki, hogy hogy indul, ezt így meg kellett tanulni, hogy hogy ebbe így ne omolj össze, hogyha aztán nem nem sikerül mégsem? >> Igen, azt meg kell tanulni.

Én főleg az angol-amerikai rendszerben, én nem tudom egyáltalán, hogy ott hogy készülnek filmek, mert szerintem ott ott jogi dokumentumok készülnek, meg szerződések, meg végeláthatatlan tényleg folyamatok, amikbe ez a development hell, ez igaz.

Tehát én még ilyet nem láttam.

Én azt hittem, hogy ez tényleg csak valaki kitalálta, és ez nem így van, de saját bőröm látom, láttam, hogy ez telj, de nem is én nem is értem, hogy az hogy készül egyáltalán film.

És akkor így viszonylőleg jobban tudsz így empatizálni olyan emberekkel, akik mondjuk ez már most pont ahogy idefele jöttem, meghallgattam a legelső podcastunkat, amit a Saulfiak Kánni szereplése után volt.

És akkor ott említjük a úgy táják ez a filmet a lehallgatós NDK-s mások élete rendezőjét, és akkor ott ott mondod, hogy ő ő azt hitte, hogy hogy majd azért mer két méteres, akkor majd ott ledominál mindenkit.

Hát nekem ez nem aradott meg, hogy 50 millió dollárból csináljak filmet, mint ő amikor meg megcsinálta nem tudom melyik turistát, vagy mi volt, amire mindenki emlékszik.

Azóta is mindenki ezt használja, mint valami elrettentő példa, de én egyszerűen nem kerültem ebbe a helyzetbe.

Tehát kaptam olyan forgatókönyveket, amiket utána megcsinált más, mert én nem akartam, vagy mondjuk nem biztos, hogy ha eljutottunk volna odáig, de az biztos, hogy az biztos, hogy nem nem akartam bármi áron filmet csinálni.

Tehát most most azért látom, hogy milyen, hogy európai filmkészítő az tényleg azért valamit ma. többet érne számomra, mint egy stúdió rabszolgának lenni. >> De olyan nincsen, hogy hogy sok lehetőség jött, főleg ott a a a Saul után rögtön.

És akkor és akkor így így visszagondolsz, hogy á ott azt lehetett volna, vagy ott arra kellett volna igent mondani, vagy vagy ebből próbálsz így kimaradni? >> Nem, mert nem nem hiszem.

Nincs olyan nagy dolog, amire azt mondanám, ú ez de kár, hogy ez elment, mert mert én akkor is kis kis hal voltam igazából a rendszerben.

Tehát a rendszer olyan és egyre inkább olyan, hogy vagy mindenki akar, vagy senki nem akar és a kettő között nem nagyon van átmenet, és nagyon-nagyon…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról”

Miről szól ez az epizód: „"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról”?

Nemes Jeles László a Saul fia rendezője legújabb filmjében, az Árvában, személyes családi történetet mesél el. A film alapjául a rendező nagyanyjától hallott történet szolgált, mely apja gyerekkoráról és egy agresszív nagyapáról szólt. Nemes László édesapjával közösen dolgozott… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Zabezsinszkij Éva, Nemes Jeles László, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról”?

Fő témái: filmrendezés, filmipar, családtörténet, árva film.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Csodát nem tud semmilyen szoftver" - Nemes Jeles László és Zabezsinszkij Éva az Árváról”?

Megjelenés: 2025. 10. 24.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/csodat-nem-tud-semmilyen-szoftver-nemes-jeles-laszlo-es-zabezsinszkij-eva-az-arv

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból