Kalandvágyból

Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre

· PT1H6M40S

Összefoglaló

Ez az epizód egy magyar vállalkozó balinéz kalandjáról szól, aki itthon szembesült nehézségekkel, de külföldön új lehetőségeket talált a vállalkozásra és az életre. Az epizódban az újrakezdés és a külföldi élet kihívásai kerülnek bemutatásra.

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 05. 07.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
újrakezdés, vállalkozás, balinéz kaland, nehézségek külföldön, új lehetőségek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Inkább az a az első kérdés, hogy milyen érzésekkel mentem el.

Mikor először elmentem, visszamentem Magyarországra, akkor egész nap reggeltől estig len ültem a parton, mert mert szembe kell nézned a döntéseddel.

Tehát, hogy nem úgy nézel szembe ezzel, hogy így kamerán keresztül az anyukáddal, a gyerekeiddel, a barátaiddal, a családoddal, hanem szemtől szembe kell szembenézed azzal a döntéssel, hogy te itt voltál. >> [zene] >> Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvággyból külföldre podcast.

Mielőtt bemutatom majd vendégemet arra kérlek, hogy ha még nem tetted, iratkozz fel a csatornára, hogy ne maradj le a következő adásokról, és ha tetszett a beszélgetés a végén, nyomj egy lájkot, hypeold, osd meg az adást, hogy eljuthasson azokhoz is, akik esetleg még nem ismerik a csatornát, de érdekli őket a a tartalom.

Mai vendégem Klári, aki Balinél, és erről fogunk beszélgetni.

Baliról is viszonylag kevés szó esik itt a podcastban, úgyhogy nagyon örülök, hogy ilyen egzotikus helyről tudunk most beszélgetni.

Szia Klári, köszöntelek a podcastban. >> Szia, én is köszöntelek téged is.

Nagyon örülök a megkeresésnek, meg üdvözlöm a nézőket is. >> Mielőtt belevágunk a beszélgetésbe, az a kérésem, ami mindig, úgy mond magadról nagyon röviden egy-két mondatot, hogy mit kell tudni rólad.

Hát ugye én Balin élek hat éve most már túrákkal foglalkozom, tehát guide vagyok és motorbédléssel foglalkozom.

Most már 18 motorom van, amit bérbe adok. >> És akkor vállalkozó vagy? >> Nekem egy saját cégem van.

A saját cégemnek ugye három tevékenységi köre van.

Van egy motorbérlés, túraszervezés, vezetés és ingatlankiadás.

Ingatlankiadással nem foglalkozom, mert nincsen saját ingatlanom, úgyhogy azzal nem foglalkozom.

Mielőtt balira térünk rá, azelőtt meg szoktam kérdezni, hogy mivel foglalkoztál itthon, milyen életet éltél, mielőtt elköltöztél hat éve Balira? >> Hát én egy egészen jó életet éltem.

Tulajdonképpen én szállodaigazgató voltam Tihanyban hosszú-hosszú éveken keresztül.

A szállodaigazgató és kikötővezető tulajdonképpen.

Igazából egy teljesen véletlen folytán.

Én soha nem készültem külföldi életre, tehát nem gondoltam azt, hogy én nekem távol kell élnem a hazámtól, hiszen annyi iskolát elvégeztem, hogy gondoltam ezzel már otthon is érvényesülni fogok, ami sikerült is. majd aztán jött a covid eleje, meg a munkám, munkahelyemnél egy ilyen tulajdonosi váltást, és én akkor azt gondoltam, hogy nekem kicsit ki kell ebből szakadnom ebből az egészből, és az akkori párommal azt tudni kell rólam, hogy én elváltam.

Van egy 25 éves fiam, ő kézilabdázik, és van egy 23 éves fiam. ő alkalmazott egy ilyen sport cégnél, tehát ott alkalmazott és ott dolgozik.

Tehát ezzel a tulajdonosi váltással jött egy olyan szemlélet, amit én azt gondoltam, hogy nem tudok ezzel azonosulni, nem akarok ebbe mélyebben belemenni.

Az a baj, hogy ebben már a politika is benne van, merthogy megvette a megvette a hotelünket a NER tulajdonképpen a NERhez tartozó egyik oligarha.

És mint szállodaigazgató és kikötővezető nem tartottak rám igényt, de azt nagyon szerették volna, hogyha ma íg maradok egy rövid ideig, amíg még átadok mindent.

Közben én nekem már volt egy ajánlatom Siófokról, úgyhogy én ezt kategorikusan kijelentettem, hogy én nem szeretnék maradni, hogy én én szeretnék elmenni, hogy nem maradnék már itt ezen a helyen.

Nekem Tihany nagyon nagy szerelem volt.

Nagyon a nulláról építettük ezt fel, ezt az egészet kollégáimmal. >> Tehát a kezdetektől benne voltál ebbe? >> Nem úgy a kezdetektől, hanem én egyszer csak belecsöppentem.

Ez egy állami tulajdonú ingatlan volt tulajdonképpen kikötővel együtt nagyon-nagyon jó helyen, nagyon jó lokáció, jó kikötő tulajdonképpen.

És egyszer csak így jött jött valaki a, aki azt mondta, hogy neki most már ez a hely kell, kiadták üzemeltetésre.

És hát azért mi érzelmileg nagyon kötődtünk ehhez a helyhez.

Nem csak én, a kollégáim, azok az emberek, akik a kezdetektől kezdve, ugye nagyjából hét éve ez, ott voltak velem, és hát ez így nagyon megviselt, tehát hogy így amikor nagyon kötődsz valamihez, nagyon szeretsz valamit, a nulláról indulsz, tényleg a teljesen a nulláról indultam, tehát én kijártam a lépcsőket, recepciós voltam szállodaigazgatóhelyettes majd szállodaigazgató és kikötővezető.

Tehát nőként nem sok kikötővezető volt a Balatonnál.

Nekünk nőknek mindenért egy kicsit jobban meg kell meg kell dolgozni.

És és nekem rendkívül jó vezérigazgatóm volt, és ő ő nagyon hitt bennem, és én a mai napig nagyon hálás vagyok neki ezért.

És így lettem én kikötővezető és szállodaigazgató.

És ott dolgoztam nagyon sokáig. majd egyszer csak ugye mivel sok ingatlan egyszer csak kikerült magán kézbe, így ez sem volt kivétel.

És akkor én már tudtam, hogy én én nem maradhatok, tehát ezt azért már sejteni lehetett, de mindenképpen számítottak még a munkámra egy pár hónapig még én azt mondtam, hogy én ebben már nem szeretnék így ilyen szinten részt venni.

Tehát, hogy azért ez ezt az embernek a az egóját egy picit hát kap egy pofont, hogy amikor azt hiszi, hogy hogy nélkülözhetetlen, és senki nem nélkülözhetetlen, ezt meg kell nagyon jól tanulni, hogy mindig van helyetted más, mindig van helyetted jobb.

És ezt azért akkor abban az időben nehéz volt elfogadni. >> De gondolom a vezérigazgató is ment, nem?

Tehát ő se maradt. >> Mindenki ment. [nevetés] Mindenki ment ebben a világban.

Ez ilyen, hogyha ha valaki megy, akkor mindenki ment.

Az a helyzet, hogy ahonnan nekem volt ajánlatom, azt én nem tudtam, hogy ez ugyanaz a kör.

Majd aztán jött a telefon, hogy köszönjük, Lára.

De de hogy te itt nevet mondtál, akkor oda már nem kell lesz.

Itt kezdődött az ellehetetlenítés.

És ugye most itt Covid elejéről beszélünk.

Ez 2019-2020, 2019 vége, 2020 eleje.

És amikor én nemet mondtam, és amikor ők nemet mondtak nekem, akkor igazság szerint úgy voltam vele, hogy fölvesznek, hát 1000er helyről kerestek, tehát hogy miért ne vennének fel, lesz nekem munkahelyem.

És képzeld el, hogy nem lett tehát, hogy én azt gondolom, hogy ilyenkor van egy ilyen, hát úgy hívom én, hogy lista, amikor rákerülsz arra a listára, hogy hogy lehet, hogy ezzel a névvel így nem.

És akkor így kezdődött ez, hogy akkor kerestem munkát és mindenhol zárt kapukat döngettem.

Tulajdonképpen ebben lehet, hogy közrejátszott a covid is.

Ugye akkor ez 2020-ról beszélünk. 2020 február-Március, mire ugye lezajlott ez az egész procedúra.

És egyszer csak azt vettem észre, hogy hát hogyha egy nagyon foglalkoztatott valakiből, ott álltam, amúgy nem volt munkám, és minden áron én dolgozni szerettem volna, akkor költöztem új lakásba, berendeztem teljesen az egész lakást.

Veszprémben mindent úgy rendeztem be, ahogy a a gyerekeim, a párom, ahogy meg ahogy én szeretném.

Azt gondoltam, hogy elértem azt a kort, hogy ugye 40 éves 40-es évek, tehát éveim elején, hogy akkor megérkeztem, hogy akkor megvan mindenem.

És akkor erre jön ez, hogy szinte kihúzzák a lábam alól a talajt, vagy én magam alól húztam ki, azt most még nem.

Tehát, hogy itt valószínű, hogy mind a kettő közre játszott.

Ugye egyre jobban lehetett hallani, hogy bezárják a hoteleket, nincsen turizmus, nincsen vendéglátás.

És akkor én az akkori páromnak mondtam, hogy mi lenne, ha kijönnénk pár hónapra Balira, csak így így rendbe tenni az egómat, hogy hogy azért Tihany után is van élet.

És akkor kijöttünk Balira, és itt el elvoltunk.

Ugye én úgy voltam vele, hogy akkor jó, akkor megvan minden, berendeztem a lakást, akkor az rendben van.

Ugye nekem a nagyobbik fiam kézilabdázott nagyjából 14 éves kora óta akadémiáról akadémiára ment.

Én arra nagyon büszke vagyok, hogy 18 éves korukig, mert a kisebbik fiam is kézilabdázott, minden meccsen ott voltam.

Valahogy mindig úgy alakítottam, teljesen mindegy, hogy hol volt.

Igyekeztem mindenhol ott lenni.

Pici koruktól kezdve ők pici koruktól kezdve sportoltak.

És ugye a nagyobbik fiam, ő egyszer csak élsportoló lett.

És úgy voltam vele, hogy hát megtehetem azt, hogy egy pár hónapra kijövünk, megnézzük, egy kicsit visszatérünk ebbe a nyugalomba, ami itt van.

Mi már voltunk 2018-ban vagy 2019-ben.

Tudtam, hogy szeretnék visszatérni, de én azt gondoltam, hogy a itt leszünk fél évig, vagy egy öt-hónig, és akkor majd hazamegyünk.

És ugye itt már akkor a hírek arról szóltak, hogy hát itt a covid, hogy akkor majd zárunk, de itt mindig a government azt mondta, hogy két hét múlva nyitunk, és mindig volt egy járat.

Mindig mondták, hogy itt az utolsó járat, szálljunk fel.

Mert hogy a government meg mindig azt mondta, hogy két hét múlva nyit nyitunk.

Tehát semmi más, csak ez egy ugye senki nem tudta, hogy mi hogyan fog ez eszkalálódni, mi lesz ebből.

És akkor egyszer csak az lett, hogy elment az utolsó járat, és az utolsó járatra mi arra se szálltunk fel.

És akkor egyszer csak becsukták Balit.

Ugye Indonéziában 17 több mint 17000 sziget van.

Ön azt gondolom, hogy a top háromban a világon leglátogatottabb helye.

Előszeretettel jönnek vendégek.

Ilyenkorra már kiürült Bali, tehát a turisták azok elmentek az utolsó járattal.

Igen, páran voltunk úgy, hát jó páran, mivel a government mindig azt mondta, hogy nem lesz itt gond, két hét múlva nyitni fogunk, ezért több külföldi itt maradt.

Nagyon kevés magyar egyébként, de újzélandiak, ausztrálok, kevés európai, viszonylag kevés európaik.

Jó, csak azért, mert volt olyan, aki azt mondta, hogy ott vészelt a covidot, és hogy annyira szerencsésnek érzi magát, hogy látta ezt az igazi balit, amit nagyon kevesen látnak.

Tehát amikor szinte kiürül és alig van turista, mert ugye mindig az a panasz Balira, hogy már annyira durva a turizmus. >> Rengeteg turista van, 7-8 millió turista jön ide évente.

És most gondold el, hogy ez egy Szabol Szakmár Bereg megyei terület. 5700 n km, de Bali erre van berendezkedve.

Bali elbírja ezt a mennyiségű turistát.

És tudom, hogy sokszor én egy kicsit mást fogok mondani, mint amiket te hallottál, amit mondasz, hogy túl sok a turista.

Én lennéltem legdélebbi részén Balinak, ugye van a maga a nagy sziget, és akkor alul van egy ilyen kis inga, és én ott éltem lent Uluvatuba öt éven keresztül.

Nagyon-nagyon szerettem ott élni.

Gyönyörűek a partok, és ott a partok tiszták még akkor is, amikor esős évszak van.

Ugye sokszor az a kritika fogalmazódik meg az is Balival kapcsolatban, hogy szemetes a part.

Decembertől márciusig az áramlatok ide hordják a szemetet, főleg a nyugati part részre.

Ugye ez a kuta, szemények, csangó, tabanán erre a részre és valóban nagyon koszos a par.

Tehát sokszor térdig, combig jársz a szemédben, de ezt egyébként ahogy levonul a dagály, két-három órán belül eltakarítják, mert hiszen nekik is az érdekük, hogy a vendégek odamenjenek.

Mi többször voltunk ilyen önkéntes szemétszedésen ebben az időben, mert ugyan itt még az önkéntes munka sem olyan egyszerű, de majd ha gondolod, akkor erre még visszatérhetünk.

De a déli part az nagyon-nagyon szép.

Valahogy úgy jöttek az áramlatok, hogy a szemétnek körülbelül a tizede ér oda.

Ezáltal azok a partrészek, ez a Zuluvató, a az Sulubán Beachs, a padang padang, ami a filmben is van, a ízeki megszerelmek filmben, ugye még lélebben a pandava, a melasti, ezek nagyon-nagyon tiszták és a koszos, mivel nagyrészben öt csillagos hotelek vannak arra, vagy villák, vagy hamar le is takarítják.

Úgyhogy én azt szoktam mondani, tudod, hogy mindenki azt lát meg Baliból, ami ami ő maga egy kicsit.

Ez egy tükörkép, mert Bali csodálatos.

Én nekem Bali, [horkantás] bocsánat, rengeteget ad, mert hát távol van a családom.

Ugye a gyerekeim nekem otthon élnek.

Ugye a nagyobbik fiam megnősült, van egy csodálatos felesége.

A kisebbik fiamnak is egy hihetetlen, gyönyörű és egy nagyon helyes barátnője van, aki egy picit helyettesít engem.

Tudom, hogy nem tud, de egy kicsit könnyebb, hogy >> hogy tudod, hogy van mellette valaki. >> Igen.

Mert hogy tudod, egy anya, az mindig anya marad, és nem ők mentek el. az országból, hanem én jöttem el.

Ez nem feltétlen a szokványos eset, vagy a legelfogadottabb.

Tudod, én sok-sok kritikát kapok.

Az emberek nagyon sokszor kritizálják a a másik ember életét, vagy ahogy él, vagy hogy hol él, vagy hogy miért él úgy.

Tehát, hogy nagyon-nagyon sok kritikát kapunk, és főleg mi nők szerintem még többet, mert hogy az ilyen normális, hogy a férfi vagy a férj elmegy, külföldön dolgozik, de az nem a legnormálisabb, valljuk be, amikor egy nő költözik el külföldre, és a gyerekei otthon maradnak, és valljuk be, 13000 km-ről nem tudsz gyereket nevelni.

Mert nem lehet. >> És ezt te hogy tudod feloldani magadban ezt érzést, a kritikákat? >> Hát én azt gondolom, hogy ez most csak így most csak így feljött.

Nem szoktam ilyen mélyen ezekről beszélni.

Bár a vendégeim nagyon cukik, mertogy őket ezek a dolgok hihetetlen mód érdeklik.

Bár mondjuk az érdekli őket a legjobban, hogy miért vagyok én szingli.

De hát ennek is megvan a megvan az oka.

De de hogy ezek a ezek a leg ezek az általános kérdések.

És igen, néha az ember, hogyha mélyebben belemegy, akkor elérzékenyül, merthogy ez nem könnyű.

Hát a szüleim is élnek, tehát az anyukám 76 éves.

Mi minden nap beszélünk, minden nap.

Tehát nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk.

Ugye azért a 6-7 óra időátódás sok.

Ezért ugye a gyerekek, a gyerekeknek megvan a saját életük. dolgoznak.

Ugye a Máték kézilabdázik, pluszban ugye a a ott vannak a a gyerekek ugye fiatalkora ellenére már hát ugye én is nagyon fiatalon szültem, de hogy nekik is már van két gyönyörűség, úgyhogy van unokáim, tehát hogy ezek már ilyen tudod mindig egyre és egyre nehezebb ez a távollét. ők akkor úgymond, amikor én azt döntöttem, hogy kint szeretnék maradni, annak…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Kalandvágyból

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre”

Miről szól ez az epizód: „Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre”?

Ez az epizód egy magyar vállalkozó balinéz kalandjáról szól, aki itthon szembesült nehézségekkel, de külföldön új lehetőségeket talált a vállalkozásra és az életre. Az epizódban az újrakezdés és a külföldi élet kihívásai kerülnek bemutatásra. Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre”?

Fő témái: újrakezdés, vállalkozás, balinéz kaland, nehézségek külföldön, új lehetőségek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Itthon ellehetetlenítették, ma Balin vállalkozik | Kalandvágyból külföldre”?

Megjelenés: 2026. 05. 07.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/itthon-ellehetetlenitettek-ma-balin-vallalkozik-kalandvagybol-kulfoldre

Több epizód a Kalandvágyból-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból