Könyves Magazin

Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)

· PT58M23S

Összefoglaló

Milanovich Domi pszichológus-újságíró a Margó Könyvek podcast vendége, ahol Szeder Kata főszerkesztővel beszélget. Az adás középpontjában a kisebbségi lét, az önelfogadás és a társadalmi befogadás kérdései állnak, különös tekintettel Ivana Bodrožić Fiaink, lányaink című…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 10. 30.
Hossz
58 perc
Szereplők, említett nevek
Milanovich Domi, Szeder Kata, Bakó Sára, Bognár Edmond, Ivana Bodrožić
Témák
önismeret, kisebbségi lét, önelfogadás, társadalmi befogadás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Amikor rájössz, hogy egy kisebbségi identitásod van, annyira fontos elkezdeni gondolkodni a rendszeren, hogy miben vagy benne, mi az a mi az a társadalmi valóság, aminek a része vagy, hogy egyáltalán meg tudjam különböztetni azokat a helyzeteket, hogy hogy emberek miért reagálnak rám negatívan, mert lehet, hogy simán nem vagyok nekik szimpatikus, vagy éppen [zene] most tényleg előíté velem, vagy hogy amit belül érzek szenvedés, az az mennyire [zene] van belül, és mennyire belsővé tett. [zene] Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink, [zene] el tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel [zene] a mottóval indítottuk útjára Helyikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 [zene] európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 [zene] beszélgetés.

Ez itt a Margó Könyvek Podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László. [zene] Annyira beleszukunk a saját valóságunkba, hogy nem vagyunk képesek a másik ember szemével és lelkével látni.

Még akkor sem, ha együtt élünk vele, és teljesen összefonódott az életünk.

Az idézet a Horvát Ivánna Bodrozsics fiaink, lányaink című regényéből van.

A három hangon megszólaló könyv egy anya, lánya és a lány szerelmének története.

Érzelmi háromszög elvárásokkal, traumákkal, vélt és valós félelmekkel terhelve.

A regényben felmerülő témákról, mint kisebbségi lét, kategóriákba zártság, ön és társadalmi elfogadás, Milanov és Domi pszichológus újságíróval, a VMN főszerkesztőjével beszélgettünk.

Szia Domi, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat.

Örülök, hogy itt vagy. >> Szia Kata.

Én is. >> A beszélgetésnek a koreográfiáját azt úgy terveztem, hogy idézeteket hoztam a közös könyvből, és aztán ennek mentén kezdjünk majd el beszélgetni, de ne a regényről, hanem amit ezek a gondolatok benned beindítanak.

Viszont ebben a sorozatban vannak állandó kérdéseink, amit valamennyi vendégünk megkap, úgyhogy veled sem tennék kivételt. egy ilyen állandó kérdés a beszélgetés elején, és kettő a végén, úgyhogy ezzel is kezdeném.

És ez abból indul ki, hogy a sorozatnak a mottója az, hogy olvasni kell.

És mi ezt magunkban úgy értelmeztük, hogy hát ez a kell, ez nem egy nem egy külső kell, egy muszáj, hanem egy belső késztetés, mert hát a könyvek segítenek nem csak abban, hogy a világot jobban megismerjük, hanem hanem önmagunknak a feltérgépezésében, megértésében is nagy szerepet tudnak játszani.

Úgyhogy ezt véve alapból, én szeretném, hogyha úgy tekintenél vissza az olvasmány élményeidre, és lehetnek nagyon-nagyon korai élmények is, történetélmények, akár olyanok, amiket neked meséltek még gyerekként, és aztán haladjunk, vagy jussunk el a máig, mint mint fontos mérföldkövekre, amik úgy érzed most éppen, hogy nagyon-nagyon meghatározzák azt a domit, akinek te ma látod magad, vagy érzed magad.

És öt ilyen könyvet mondhatsz. >> Hú, de izgalmas.

Jó, akkor csalok, mert egy kicsit elindítom távolabbról, és akkor közben gondolkodom az öt könyvön.

Hát én csak arra emlékszem, hogy gyerekkoromban nagyon vártam, hogy megtanuljak olvasni.

Én az oviban nem tudtam, és hogy volt bennem egy ilyen jóféle izgalom, hogy majd milyen jó lesz, ha én fogok tudni olvasni, ha nem kell a szüleimet nyaggatnom, meg a bátyámat, hogy olvassanak nekem. és hogy az egész egy ilyen nagyon titokzatos világnak tűnt, ami amibe így vágytam vágytam belépni.

És hát aztán az is hamar kiderült, vagy ezen szoktam gondolkodni, hogy amilyen dilemmák szerintem az olvasással kapcsolatban felmerülnek emberek életében, legalábbis én így vagyok vele, azért az az életem egyéb területein is megjelenik.

Tehát arra emlékszem, hogy én kiskoromban már kifejezetten valahogy úgy rátanultam arra, hogy egy-egy délután egy ilyen nagy kupacyvet, ezek ilyen wiznis könyvek voltak, odavettem magamhoz és akkor amí bírtam, olvastam tényleg kifulladásig órákon keresztül, és ennek valahogy azért volt egy ilyen teljesítmény jellege is, és a mai napig ez néha dilemmám az olvasással, hogy hogy megjelenik benne a teljesítménynek az élvezete, hogy mennyi hogy így lezúztam az oldalszámokat, tudod, meg hogy hol tartok, meg milyen nagy, meg mennyit olvastam egy évben, meg nem tudom, ez gondolom többeknek ismerős ez a dilemma, vagy akár nem tudom neked is.

És hogy tényleg valahogy úgy a tudatos olvasást is gyakorolni, hogy tudni megállni, tudni félbehagyni könyvet, vagy letenni könyvet, azt mondani, hogy ezt a könyvet nem olvasom el, hiába kezdtem el rácsodálkozni szavakra, elidőzni mondatoknál, valahogy így mélyíteni a az élményt.

Úgyhogy, úgyhogy ezeken szoktam gondolkodni.

Ami meg hát öt ilyen mérföldkő.

Mondjuk ami eszembe jut, az az Alice Walkernek a Bíbor szín.

Az például egy tipikusan olyan könyv volt, ahol azt éreztem, hogy hogy így végre nem kell felülemelnem dolgokon, hanem van egy könyv, ami engem emel fel, és bele tudom magam ereszteni, merthogy nagyon sokszor van az, hogy élvezek szövegeket, élvezek könyveket, de de nagyon egy ilyen fehér középosztálybeli ciszeteró férfi perspektívából íródik, és rengeteg mindent tudok csodálni benne.

De hát azért van az, hogy így el kell néznem dolgokat, vagy vagy egyenesen ilyen guilty pleasureöm egy-egy könyv, hogy úgy érzem, hogy ő ez nem tudom, de mégis azért élvezem, mert egyébként csodásan van megírva, meg a történetnek nagyon sok elemével attól még lehet menni. mérföldkövek, hát még talán az Elizonbechdelnek a képregényei, a Funhome, azokat egy nagyon borzasztóan tragikus történet, de ott is egy lesbikus útkeresésről szól lényegében, meg a szülőnek a hát nagyon tragikus életével meg érintettségével együtt ez a képregényes műfaj, emlékszem, hogy Annó nagyon megragadta Marsan Satrapinak is a Persapolis.

Akkor mondok egyet, ami kicsit csalás lesz.

Ö nem olyan régen olvastam a Scott A Smallnak a Felejtés címkönyvét, és azóta egy kicsit nyugtatgatom magam azzal, amit ott megtanultam, vagy megjegyeztem, merthogy ő nagyon hát ezt a dilemmát veszi Gorcső alá, hogy ugye szeretnénk sokan, hogyha jobb lenne a memóriánk, én is, hogyha szeretné szeretnék jobban emlékezni a könyvekre, amiket elolvastam.

De ugye amellett érvel, hogy a felejtésnek milyen fontos funkciója van, mert gyakorlatilag így tud friss maradni, tanulékony maradni az idegrendszerünk, hogy mint egy tábla ugye le van törölve, és hogy jöjjenek be új információk.

Gyakorlatilag ő levezeti azt is, hogy az életünk egymadát is ezért töltjük alvással.

Ez az ár, amit egy nagyon rugalmas, tanulékony idegrendszerért fizetünk, mert akkor ezek a most nem mondom el neked részletesen, de egyébként nagyon szeretem az ilyesmit, hogy az ilyen dend tüskék, amik ugye amikor tanulunk, növekednek meg vastagodnak, ahogy létrejönnek a ott a különböző kapcsolatok, erősödnek és ugye azok egy ponton túl nem tudnak tovább növekedni, hiszen akkor új emlékeket nem tudnánk elsajátítani, meg az észlelésünk is a kárát át szenvedni, de amíg alszunk, ezek a dendrit tüskék elkezdenek zsugorodni, és ez azért van, hogy aztán új dolgokat meg tudjunk tanulni.

És hát hét éve, amióta újságíróként dolgozom, azért észreveszem magamon, hogy hogy nagyon rá is állt arra az anyam, hogy azért egy ilyen egy két-három napig tudok igazán jól információkat elraktározni.

Persze vannak dolgok, amiket viszek tovább, meg megvannak az eszközeim, jegyzeteim, hogy könnyebben frissítek fel dolgokat, de ugye ez tipikusan egy olyan szakma, hogy aztán nagyon hamar át kell váltani valami másra, egy-egy cikkre.

Azért olyan hát egy-két napunk van, három átlagban.

És akkor valami nagyon másba belemenni.

Persze mondjuk pszichológiából a háló az épül a fejemben.

És akkor mondok mondjuk még egy pszichót is.

A Tisza Katának a most című könyve az szerintem egy nagyon, az az ő életpályájában is egy mérföldkő volt.

És én a Katától nagyon sokat tanulok egyébként. egy olyan szakember, aki ő 5 10 20 éve nagyon nagyon hitelesen képvisel olyan értékeket, amik hozzám nagyon közel állnak, és szerencsére most már a szakma is megy abba az irányba, hogy ezeket az értékeket látjuk, de ahogyan az ő az ő életművében is megjelenik, az önismeretnek meg a rendszerismeretnek az összekapcsolása, az nekem is nagyon fontos.

És hát főleg kisebbségi létezésben legyen az bármilyen kisebbségi lét.

Nagyon fontos, hogy ezt a kettőt valahogy egységbe tudjuk látni, mert egyik valójában nem is nagyon értelmezhető a másik nélkül. >> Még egyet mondtam. >> Hoppá!

Nagyon követted és szigorú vagy.

Gondolkodom erősen, hogy mi legyen.

Mondjuk akkor mondok egy Maxportert, mert őt meg nagyon szeretem.

Legutóbb a Sá című könyvéből a Nyílő Gyula kórházban volt egy felolvasás a mentális egészségvilágnapja alkalmából, egy ilyen maratoni, azt hiszem, 12 órás felolvasás.

És én a Sájból választottam egy részletet.

Főleg azért, mert nagyon szeretem azokat a könyveket, ahol, hogy mondjam, a tartalom is persze egy része az üzenetnek, meg hogy mit olvasok, de hogyanja, hogy az a nyelv, amivel találkozom, az mennyire képezi le azokat a dinamikákat, amiről szó van.

És a sájban az a az a zakatolás, a a a mániás depressziónak, ha jól emlékszem, az a srác diagnózisa, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ezeknek a nagyon öndesruktív önmarcangoló gondolatoknak tényleg a ritmusát, ahogyan az a ahogyan az a nyelv leképezi, megteremti, ahogy ahogy abba belehelyezkedsz olvasóként.

És hát vittem azt a szöveget, és aztán kicsit ilyen biggjátékos volt, mert amikor megérkeztem, akkor valaki épp a Mici Mackóból olvasott fel, ami [nevetés] ami és nagyon helye volt ott.

Abszolút, csak hirtelen, tudod, úgy éreztem magam, mint a na és a teljesítmény, mint a kis diák, aki akkor most félreértelmeztem-e a feladatot?

Lehet-e itt ebben a közegben egy ilyen nehezebb vagy kemény szöveggel megjelenni?

Úgyhogy izgalmas volt azért kicsit úgy úgy leizzadtam, hogy akkor ez most jó lesz-e.

De jó volt. >> Amikor olvasol, akkor újságíróként olvasol, vagy pszichológusként olvasol, mert itt most ugye több olyan könyv is szóba került, ami ami így-úgy amúgy, de de a szakmai érdeklődés miatt is bekerülhet mondjuk valakinek az olvasmányai körébe.

Vagy azért olvasol, mert ez egy menekülési útvonal, vagy vagy említetted ezt a teljesítményt, tehát hogy mi neked a fő motivációd most? >> Most >> most olvasó >> hát most is is azért azt mondanám, de igazából szerintem azok, akik bármilyen szinten vagy formában is foglalkoznak írással, én azt nem tudom olvasás nélkül elképzelni azt a tevékenységet.

Tehát tényleg van egy ilyen egyensúlyi állapot, mint a belégzés meg a kilégzés.

Egyszerűen muszáj ö szövegekkel találkoznom ahhoz, hogy én is tudjak szövegeket írni.

Lehet, hogy teljesen más témában.

És ugye hát ez néha kérdés, meg szoktunk a VMN csapaton belül is erről beszélgetni, hogy ugye elolvasunk könyveket sok órával, sok óra munkaóra lesz belőle egy cikk, de én is vagy maximum még egy interjú, de én is mindig azt mondom a többieknek, meg együtt is megállapítjuk, hogy hogy egyszerűen a könyvek tényleg építenek minket.

Nekem is vannak olyan könyvek az életemben, most jön is visszapárítás pontitás, hogy a mondjuk a Melani Joynnak a hatalomarchia, ami egy nagyon fontos szociálpszichológiai könyv és nagyon, tehát több cikkemben azért visszatér, hogy hivatkozom rá és megértettem belőle valamit, vagy az Anna Lemkének a dopaminkorszak, hogy a hogy az örömérzetünk és a fájdalomérzetünk, mint egy libikóka, hogyan függ így össze egymással.

Az, hogy ennyi pozitív ingerrel vesszük körül magunkat, az hogyan hogyan fokozza az érzékenységünket sajnos a fájdalommal szemben az örömhöz, meg egyre többet kell rápolni, hogy megéljünk pozitív dolgokat és valahogy ezeket így így megérteni.

És és aztán van pár olyan könyv ritkán, de azért néha szoktam csalni, amikor van egy-két könyv, hogy úgy érzem, hogy hogy erről most n nem bírok újságíróként dolgozni vele, hogy ezt most csak így magamnak akarom, vagy nem, és akkor hogy kicsit más más lelkülettel legyek ott, miközben olvasom.

Úgyhogy van egy-kettő ilyen csalásom, vagy ilyen egérutam, hogy és tudom, hogy a szerzők nem járnak jól vele, és ilyenkor mindig igyekszem a kollégáimat rábeszéldni és ajánlani, hogy nagyon jó könyv dolgoz vele, de hogy egy-kettő ilyen van. >> És ilyenkor meg kell győznöd magad, hogy ez most ez most lehet csak úgy?

Hát van bennem egy ilyen, merthogy nyilván nem tudom, igazából meg nagyon szívesen felületet adok, meg törekszem arra, hogy ami hogy ami jó a a VMM felületeivel is azokat a könyveket, szerzőket bemutassuk, eljuttathassuk nagyobb közönséghez.

Ez szerintem egy szerintem egy fontos része ennek.

Úgyhogy hát előfordul, de eleve például azt nagyon sajnálom, mert én én tulajdonképpen mindig a azon gondolkodom, hogy egy könyvet azért kétszer lenne jó valójában elolvasni, vagy elsőre annyira elvisz újdonság, a sztori, hogy beleszoksz az, de az, hogy ő ott ott valójában ő mit csinál, azt maximum más hát ha egyáltalán akkorra meg lehet érteni, de másodjára lehet. >> És szoktál több egyére olvasni?

Tehát ezt így meg tudod >> mondjuk a Maxportertől olvastam többször.

Ugye mondjuk ott a terjedelem is azért segít, mert azok rövidebb művek.

Nekem kicsit ebben a pozícióm azért tudod olyan, hogy nem nem tanultam irodalmat.

Bár nem sokon múlt, hogy nem magyar szakra mentem, hanem pszichológiára, és hogy hogy igen, nekem azért valahogy így a varázsát varázsukat meg is őrizték a könyvek, és igyekszem a magam eszközeivel közel menni hozzá, de hogy hát én remélem azt gondolni, hogy van benne egy ilyen jó értelemben vett ilyen ama amatőr jelleg. >> Kíváncsiság vagy nyitottság?

Igen, remélem pont a Igen, egyszer a a Gács Annával beszélgettünk erről, hogy akkor most hát igen, valahogy erről volt szó, hogy hogy ugye nagyon kikerült a könyvekről való kommunikáció az irodalomkritikusi közekből, meg a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)”

Miről szól ez az epizód: „Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)”?

Milanovich Domi pszichológus-újságíró a Margó Könyvek podcast vendége, ahol Szeder Kata főszerkesztővel beszélget. Az adás középpontjában a kisebbségi lét, az önelfogadás és a társadalmi befogadás kérdései állnak, különös tekintettel Ivana Bodrožić Fiaink, lányaink című… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Milanovich Domi, Szeder Kata, Bakó Sára, Bognár Edmond, Ivana Bodrožić.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)”?

Fő témái: önismeret, kisebbségi lét, önelfogadás, társadalmi befogadás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Milanovich Domi: Az, hogy valami miért nem tetszik, miért idegesít, önismereti szempontból is izgalmas // Margó Könyvek podcast (11.)”?

Megjelenés: 2025. 10. 30.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/milanovich-domi-az-hogy-valami-miert-nem-tetszik-miert-idegesit-onismereti-szemp

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból