Kritizátor

Egy kevéssé furcsa finálé nyomában – Stranger Things finálé podcast

· PT1H5M6S

Összefoglaló

A Kritizátor podcast legújabb adásában a Stranger Things sorozat befejező, ötödik évadát vitatják meg a készítők. Az évadzáró epizódok méltó lezárást adnak-e a franchise-nak, vagy csalódást okoznak? A beszélgetés kitér arra, hogy a sorozat már nem pusztán egy horror széria…

Röviden

Műsor
Kritizátor
Megjelenés
2026. 01. 17.
Hossz
1 óra 5 perc
Témák
stranger things, sorozatkritika, sorozatzáró
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Kritizátor, a popkulturális gépezet.

Vélemények korlátok [zene] nélkül.

Üdvözlök mindenkit a Kritizátor podcast legújabb adásában.

A mai adásban a Stranger Things ööd évadáról fogunk beszélgetni.

Jó magam Alexander vagyok és itt van velem Áron. >> Sziasztok.

Na hát nem egy-két esztendő telt el a Stranger Things negyedik évada óta, ami sokak szerint talán a sorozat egyik legjobb évada volt az egész pályafutása alatt.

Hát finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy elég nagy volt a hype és a várakozás azzal kapcsolatban, hogy az évadzáró mindent eldöntő utolsó nyolc epizód vagyon képes lesz-e egy olyan befejezést kanyarítani a popkulturálisan is meglehetősen nagyra nőtt franchise köré, ami méltó mód zárja le ezt a hosszúra nyúlt D&D szerepjátékot. fel kell tenni a kérdést, vajon méltó búcsú volt ez, vagy csalódtunk?

Én azt tudom mondani, hogy szerintem itt már a harmadik évad óta világossá vált, hogy ez a széria nem a Darknak az amerikai változata lesz, hanem ez egy, ahogy már korábban mások megfogalmazták az interneten nagyon jól, ez egy ifjúsági széria volt néha horror elemekkel és 80-as évekbeli vibe-bal, és nem pedig egy horror széria volt gyerekekkel.

Tehát itt a fő csapásirány az volt, hogy egy felnőstörténetet láttunk, hogy hogyan válnak ezek a gyerekek.

Felnőtté, ahogy egy ismerősöm nagyon jól megfogalmazta egyébként, ez a mi korunk vagy a új generációnak a Harry Potter szériája.

És a harmadik évadtól ez egyébként nyilvánvalóvá vált, amikor egy ilyen FG kicsit szórakoztató popcorn szériává változott az egész, és elhagyta az első két évadnak azt az kicsit komor, dárkosabb részét, és inkább ráment arra, hogy akkor itt szórakozunk.

Akkor Fgard, popcorn, limonádé.

Nem nagyon kell logikát keresni a dolgokban, mert egyébként ha elkezdjük keresni a mértekre a válaszokat, akkor kicsit azt érezzük, hogy nagyon sok lyuk és hiányosság van, hanem egyszerűen csak élvezni kell a látottakat, és az, hogy látunk egy ilyen nagyon jól felépített felnövéstörténetet.

Szóval ebből a szempontból a széria hozta az ötödik évadba, amit ő vállalt, és egy tök jó lezárás adott annak, hogy milyen is a nagy betűs életbe kimenni a gyerekeknek, amikor már ugye nem gyerekszerepben vagyunk, hanem ugye már kilépünk az iskolapadból, és hát féligmeddig felnős szerepbe fogunk már működni.

Hát igen, ez úgy egyébként már ugye a harmadik évadban elkezdett tényleg látszódni, hogy gyerekszereplők elég hamar hát felnőttek, mivel ugye nagyon hosszú idő telt el az évadok között, azért nekem már a negyedik évadnál kicsit így rezget a létsz.

Nekem el kellett hinnem, hogy ezek a szereplők, ők még tíédzserek, és látszott rajtuk, hogy ők már hát nagyon kikoptak a iskolapadból, de ez egyébként Hollywoodban egyébként megszokott dolog, hogy van, hogy 30 éves színészek játszanak 17-18 éves figurákat, ezzel nincsen probléma.

De amúgy érve akkor ugye én is egy kicsit beszéjek az ötödik évadról.

Nekem nagyon fele más volt az egész, főleg az első négy epizóddal azt éreztem, hogy húzzák az időmet.

Szóval így negyedik évaddal ugye világvége, megnyílt a föld, minden.

Ötödik évadban meg hol a világvége?

Oké, de minden megy a normális kerékvágásba.

A Linda Hamiltonos szál is számomra olyan volt, hogy volt egy tök jó ötletük, egy nagyon jó veterán színésznőjük, akivel nem tudtak mit kezdeni.

Feldobtak érdekes ötleteket, aztán ezeket így hirtelen ottgyták az asztalon, és amikor meg esszükbe jutott, akkor újra elkezdték használni.

De ugyanez vonatkozik akár arra, hogy behozzák ugye Veknának ismét ezt a eredett történetét.

Kanyarítani próbálnak köréje valami tragikusnak látszó, de amúgy annyira azért nem mély történetet.

És ö igazából úgy nem kezdenek ezzel se semmit, és futjuk ugyanazokat a köröket az első tényleg négy-öt epizódba, amit az első évadban.

És ez szerintem nem jó, ha azt nézzük, hogy a negyedik évad mennyire okosan és tényleg földhözgadt módon mutatta be azt, az evolúciót, hogy holval jutottunk az első, másik harmadik évad óta, hogy a gyerekek pontosan tudják mivel állnak szembe, túléltek már mennyi mindent, és készek arra, hogy ők maguk megoldják azt, amire mondjuk a felnőttek, vagy mondjuk a katonaság, vagy akár a tudósok nem képesek, És ennek fényében szerintem az ötödik évadban egy kicsit gagyi volt az a megoldás, hogy akkor úristen, akkor ők kibejárkálnak így a az upside downba, amit magyarul most a tótágas helyet lefordítottak a helyen lefelének, amit nem is értek egyébként.

Igazság szerint az összes évadba találhatsz hibát.

Tehát hogy most már a a legelső első évadba belemegyünk, akkor például eleve az, hogy amikor a Hper bemegy nyomozni a Branék után a könyvtárba, olyan könyvtári keresőrendszer akkor a 80-as években nem létezett. >> Igen. >> Tehát, hogy illetve eltemették Willt, utána mi lett a sírhellyel, a koporsóval?

Hogyan magyarázták meg akkor az egész Will dolgot?

Utá az összes évadban van ilyen, tehát a a ruskik hogyan tudtak bázist építeni Amerika közepén.

Igen, igen, igen. >> Akkor a szülők hol voltak, tehát hogy letolták azt, hogy mik történnek.

Tehát igazság szerint az összes évadban ott vannak ezek, hogy ha nagyon mélyen belemegyünk ezekbe, full logikát v akkor IP cím, ugye a a negyedik évadban az egyik ismerősöm rávilágított erre, hogy a 80-as években még nem lehetett IP címre rákeresni.

Ezek ezek ilyen vicces apróságok, amik >> tehát hogy jó, igen, most akkor beszéljünk a negatívokról, mert igen, voltak olyan dolgok, amik hogy le leugrottak a képernyőről.

Tény és való, tehát az, hogy nem egy ilyen apokaliptikus Hawkins kaptunk, hanem kábé Ja, ott a hadsereg, karantén van egyébként, az egész megy ugyanúgy tovább.

Igazság szerint a hadsereg nagyon semmit nem csinál, hogy csak néha meg megjelenik, >> mert vagy a demagorgon öli meg őket, vagy Vekna, vagy Hperék ölik meg őket, tehát hogy ennyi van.

Mindig le vannak maradva három lépés, tehát hogy sokat nem tesznek hozzá.

A szülők megint csak nézegetnek a jó részet.

Bár ja nem elnézést, hogy a a willeréknek a szülei most az egy menő jelenet volt, hogy az arra majd kitérek ugye a Karen, de hogy a többi szülő, a Dustin anyja jó az utolsó részben feltűnt, hogy fotózod, de hogy a a Lucasék vagy a Max, tehát hogy a Maxnek a szülei hol voltak az évad során, amikor a gyereki kómában van már x hónapja. >> Bizony. >> Tehát főképp úgy, hogy a Billy meghalt és a Max meg kómá.

Tehát, hogy ezek a ezt tudjuk, ezt elfelejtettük.

Tehát, hogy ezt már hallottuk másik szérián, amik az alkotók ez akkor ugye végtelenül idegesítő volt az, hogy nem tudom hány részen állt, fel akarom magam áldozni megint.

Tehát ez a öngyilkos hajlama, de nem sikerül.

Akkor az a mérhetetlen Plotámor, ami végigkísérte az évadot, de már a korábbi évadokat is végigkísérte, hogy egyszerűen nagyon görcsösen és nagyon nyögve nyelősen tudták az írók életbe tartani a csapatot.

Tehát ugye például itt a Vekna megjelenik és így csettintésben megöli a hadseregnek a tagjait, Joyce meg csak megfogja és arrébb rakja.

Tehát, hogy ez akkor ugye >> igen, Linda Hamilton az csak azért volt meg a hadsereg egyébként, hogy a Kali meg az Elevennek ugye ez a Vekna elleni harca után még legyen tétje, mert egyébként a Veknát legyőznek, akkor boldogan tudnának élni, mert ugye nincs, de akkor be kell rakni a hadsereget, hogy ne legyen egyszerű az életük.

Tehát, hogy csak azért van ott a Terminátorból Linda Hamilton, hogy akkor egy ilyen akadályt gördítsen a főszereplők elé, hogy hiába győzzük le a főgenyát, nem fogtok Mikal boldogan élni, mert itt vagyunk.

Ez nagyon erőltetett volt, és emiatt a Linda Hamiltoneik csak emiatt voltak benne, hogy akadály legyen, illetve igen, tehát ugye Vekne a nagy mester meg ezek akkor ugye nem gondol arra, hogy hátba támadják, és akkor a Demagorgon hadseregét nem veti be. illetve akkor ha mondjuk Max felébred, és miért nem mondja el a többieknek azt, hogy egyébként mitől fél a veknap, tehát ugye látta, hogy a bánya meg ezek, ez egy fontos információ lett volna ellenük, tehát hogy így rengeteg önismétlő hiba és logikai bookfenc van, amik így néha már leestek a képernyőről.

Valóban az öt nagyon érezhető volt így az utolsó évad alatt, hogy a dufferék egy kicsit mintha összezavarodtak volna, hogy akkor most írás szempontjából nekik mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad, és vajon mi az, ami úgy tényleg szolgálja azt, hogy ez az egész kerek egész legyen, mert még tényleg az első négy évadnál volt egy egyértelmű irányvonal, hogy akkor jó, legyőztek egy ellenfelet, de mögötte van egy nagyobb.

Jó, van ez a tótágas, de ez mégse az, aminek látszik.

Jó, az eleven vannak képességei, de amúgy lehet, hogy többre képes.

Jó, amúgy egyébként ez egy titkos kormány program.

És tényleg ezek a dolgok, ezek így építkeztek valamennyire egymásra, de most azt éreztem, hogy így van egy csomó dolog, ami úgy az évek alatt így felmerült, de ezek úgy mintha meg se történt volna, néha visszautalnak rá, de úgy úgy nincs komolyabb szerepe az egésznek.

Szóval például amikor fináléba visszahozzák a második évad egyik utolsó epizódjából az önnek az egyik testvérét semmiből.

Én ott olyan szintű fájdalmat és Skywalker kora szintű Ja, Palpatin valahogy visszatért izé érz érzés keringett bennem, hogy az az fájt.

De komolyan tényleg el másfél órás epizódokról beszélünk szinte végig.

Az utols az év az, bocsánat a finálé az majdnem két óra.

És nem volt ideje az íróknak arra, hogy már az évad legelején elkezdjék felvezetni, hogy esetleg visszahoznak valakit három évad a korábról.

Csak úgy egyszer csak berakják.

És ha én nem emlékszem a másik évadra, akkor így így helló meg szóval nagyon érződött az egészen, hogy írás szempontjából totál összeomlott az egész kártyavár.

Voltak tök jó pillanatok, amikor lelkiztek, beszélgettek moralizálgattak ahogy korábban.

Amikor mondjuk elvitték ilyen Halloweeni akciófilmes irányba, akkor az egész tényleg magára omlott, és és ezen nem segített az se, hogy most őrült méetű költségvetéssel oloztak, ami kellett mondjuk bizonyos történetszálak megvalósításához, de azon kívül én továbbra is azt mondom, hogy jobban jártunk volna.

Ha folytatják azt a fajta irányt, amit a harmadik- negyedik évadban láttunk, hogy elsősorban karakterekre fókuszálnak, nem húzzák az időt, és próbálják úgy összefésülni a szálakat, hogy azok tényleg ne en össze-vissza valamit adjanak ki, hanem egy egységes nagy puzzlet, mert például itt az ötödik évad egyikem talán második epizódjában ugye jön egy csapat bully akik elkezdik ütlegelni a dustint majdnem halálra verik meg minden és ezzel későbbiekben nem kezdünk semmit hova lettek azok a bullikin meg így hogy hogyhogy hogy így tovább lépett még beszélgetnek is róla hogy Dustin milyen szarul néz ki mindent de utána ez mintha meg se történt volna varázsütésre elcsettintette őket valaki a valóságból.

És ezek olyan forgatókönyvíró és narratív hibák, amiken én én nem tudok átlendülni egyszerűen.

Te találkoztál hasonlókkal így áron így? >> Figyelj, igazság szerint az évadól évadra az van, hogy meglévő ötletet nem hozzáigazították már a meglévő lorhoz.

A meglévő mitológiát és a lóat alakították az új ötlethez.

Ha megnézed még az első két évadba, mazkba meg sfanderbe mászkálnak basszus a tótágasba vagy a upside downba harmadik év vagy évadtól meg a negyedik évattól kezdve meg most az ötödik évattól konkrétan mintha egyébként a szomszédba ugranának ki.

Tehát hogy ilyen spórák ezek amik meg az első két évták.

Sőt mondták, hogyha még Wilt nem is kapja el a demagorgan az első évadban, ugye a spórák amik ott vannak egy idő után annyira megfertőzik a tüdeit, hogy meghalt tőre, mert mert nem emberi szervezethez van igazítva az ottani légkör.

Arról nem beszélve, hogy milyen nagy szerencse volt, hogy a X univerzum dimenzióba pontosan ugyanolyan a gravitáció, meg a légkör és az oxigén, mint a földnek, hogy ne haljanak meg, ahogy át tehát hogy tehát hogy évadról évadra vannak ilyeneket.

Meg mondom, tehát igen, tehát nekem az volt a legor áttértek az xd dimenzióba a végén és k te nagy mázli, hogy ez a másik dimenzióban pont az a gravitáció van és pont az az oxigén meg ezek, hogy nem halnak meg.

Tehát hogy igen, vannak ilyenek.

Viszont ahogy a harmadik évad és a negyedik évad esetében is ezeket végül el tudtam engedni, mert nem az volt, hogy kaparom az arcomat a látottaktól, mert hogy az akciók se jó, vagy a karakterek lás például. halálos iránba franchise utolsó pár részt, amikor ugye >> én én ezt halkan jegyzem meg a >> nyolcadik epizóddal én a halálos rambant azt így elengedtem folytasd figyelek tehát hogy hanem itt azért voltak tehát persze harmadik kéb is kapartam a falat hogy édes jó istenem a ö ö oroszok hogy lettek de amikor ugye volt az a jelzustin meg A Suzé énekelték meg ezeket.

Jó volt a csapat di dinamika, jó volt az a jelenet, tehát hogy a a negyedik évadban is az a a rémálom az Elmutcába való kikacsintás, akkor a Zenemexnek meg a jelenetek meg ezek Eddie karaktere, a párosítások, tehát ezek mind jók.

Tehát, hogy egyszerűen ezért nem tudok haragudni, mert ezzel szemben nagyon jó akciók voltak, nagyon jó karakter dinamikák, drámák voltak mellette és hogy ezek elvitték a hibákat.

Tehát, hogy egyszerűen annyira szórakozott és élvezhető volt mégis a végeredmény.

Mégis azt tudom mondani, hogy jó volt.

Én is szerettem több akciószekvenciát amúgy egyébként a fináléból.

Például a szökés a Laborból, a Linda Hamiltónik elől, az tök jó volt.

Annak volt egy nagyon jó ritmusa, feszültség is működött, pici talán nem túl sok ilyen mission impossible hangulat befigyelt, de végül is belefér.

Alapvetően viszont ezt leszámítva az amikor akciójelenetekről volt szó, én én azt éreztem, hogy itt volt egy csomó pénz, de mellé már nem volt meg az az ötlet, hogy akkor most ezzel mit kéne kezdeni.

Pedig ha visszanézzük a tényleg megint csak a kezdetekhez tudok visszakanyarodni.

Sokszor nem a pénzen múlik az, hogy egy akciójelenet az most maradandó lesz-e, izgalmas lesz-e, hanem azon, hogy a…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Egy kevéssé furcsa finálé nyomában – Stranger Things finálé podcast”

Miről szól ez az epizód: „Egy kevéssé furcsa finálé nyomában – Stranger Things finálé podcast”?

A Kritizátor podcast legújabb adásában a Stranger Things sorozat befejező, ötödik évadát vitatják meg a készítők. Az évadzáró epizódok méltó lezárást adnak-e a franchise-nak, vagy csalódást okoznak? A beszélgetés kitér arra, hogy a sorozat már nem pusztán egy horror széria… Az epizód a Kritizátor című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 17..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Egy kevéssé furcsa finálé nyomában – Stranger Things finálé podcast”?

Fő témái: stranger things, sorozatkritika, sorozatzáró.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Egy kevéssé furcsa finálé nyomában – Stranger Things finálé podcast”?

Megjelenés: 2026. 01. 17.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kritizator/egy-kevesse-furcsa-finale-nyomaban-stranger-things-finale-podcast-16073469

Több epizód a Kritizátor-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból