MAHOLNAP PODCAST - Nyul Zsuzsával

A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?

· PT30M23S

Összefoglaló

A Karitatíva Egyesület működéséről, céljairól és jövőképéről szól ez az adás Popovics Mihály Istvánnal, az egyesület alapítójával. Az eredetileg 2024-ben alakult, 30 év alatti fiatalokból álló civil szervezet önkéntes alapon tevékenykedik, és progresszív társadalmi szemléletmód…

Röviden

Műsor
MAHOLNAP PODCAST - Nyul Zsuzsával
Megjelenés
2025. 12. 18.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Nyul Zsuzsa
Témák
karitatív tevékenység, önkéntesség, civil szervezet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szerintem minden civilszervezetnek fontos feladata az, hogy kapcsolatba álljon a többi civils szervezettel, és úgymond együtt közösen dolgozzanak egy adott problémáért, vagy egy adott társadalmi kérdésért, merthogy nagyon sok civil szervezet van, de én azt érzem valahogy egyébként Magyarországon is, hogy abszolút van egyfajta klikkesedés, meg vannak olyan szervezetek, akik sokszor féltik a kis már felépített, jól működő pozíciójukat, és így úgymond vetélytársként tekintenek egy induló kezdő civil szervezetre, és hát nem nagyon akarnak úgymond segíteni sem, vagy beállni mellé, és ez egy komoly probléma szerintem.

Úgyhogy mi ezért is próbáljuk azt csinálni, hogy a lehető legtöbb rendezvényünkhöz megkeressünk más civil szervezetet, hogy esetleg szeretne-e betársulni. [zene] >> Sziasztok, én Nyul Zsuzsi vagyok.

Ez pedig a Ma Holnap podcast, amiben környezetvédelemről, társadalmi és vállalatirányítási elvekről, kérdésekről beszélgetünk. meghívott vendégeimmel.

A mai beszélgetőtársam Popovics Mihály István, aki a karitatíva Egyesület alapítója és főkar igazgatója.

Szia Misi, köszönöm, hogy itt vagy. >> Én köszönöm a meghívást. >> A karitatíva 2024-ben alakult civil szervezet, amelynek az a célja, hogy egy progresszív társadalmi szemléletmód kialakításán dolgozzon.

Különlegessége pedig az, hogy 30 év alatti fiatalokból áll, akik önkéntes alapon tevékenykednek.

Az eddigi eredményeitek egészen bíztatóak, hiszen pénzbeli és adománybeli támogatásokkal is hozzájárultatok már a közösség gyarapodásához valamint minifesztiválokat is szerveztek, karitatív ügyek mellett álltok ki, rászorulókat és menhelyeket támogattok.

Hogyan kerültél te ilyen fiatalon kapcsolatba a segítő szakmával?

Alapvetően ez nálam így a családból eredeztethető, mármint onnan jött egy ilyen impulzus, amit alapvetően nem mondanék impulzusnak, mert én ebbe nőttem bele, és egyfajta norma volt az, hogy mi mindig is segítettünk másokon, vagy édesapám például karácsonyi időszakban adventkor egy nagyobb pénzbeli összeget adott a kárpátai ferences missziónak, és igazából egész kis koromtól kezdve ezzel nőttem fel, hogy hogy másokon segítsek úgy úgy ahogy lehet.

Én végeztem egy sportdipplomáciai szaktanácsadó képzést tavalyi tanévben, és most egyébként első éves vagyok az NKN, mint közigazgatásszervező.

Eredetileg pedig hát az most már lassan két éve lesz, én a médiai és kommunikációra nyertem felvételt a BGR-re, aztán egy fél év után abbahagytam, és hát még ezelőtt egyébként érettségi időszakába kezdtem az egyesületet, úgyhogy mondhatni, hogy sok fele mozgok, meg sok minden érdekel.

Nincs egy olyan jelenleg még egy olyan konkrét dolog, amit teljes elhivatottsággal csinálnék ilyen szakmaszinten, de igen.

Úgyhogy a az egyesület az az még érettségi ideje alatt kezdődött. >> Mi volt az első ilyen gondolatod, amikor elindítottad az egyesületet, hogy mi lesz a karitatíva lelke?

Ugye három különböző területtel foglalkoztok, >> és azért ez viszonylag ritka, hogy egy olyan civil szervezet, >> amilyen a tiétek is mind a három területtel egyszerre foglalkozzon. >> Alapvetően a mondatodnak az utolsó részével nagyjából válaszoltál is arra, hogy miért ez a lelke az egyesületünknek.

Én valahogy azt tapasztaltam és azt láttam, hogy egyrészt nincsen másik ilyen szervezet Magyarországon se, külföldön igazából szerintem ott se nagyon. aki egyszerre több dologgal foglalkozna, ami >> holisztikusan közelítitek meg a dolgot, >> ami társadalmi kérdéskor.

A de én én valahogy azt érzem, hogy a legjobban kifejező szó erre az a szimbiózis, mert mert valahogy szerintem nem igazán lehet ezeket a kérdésköröket elválasztani egymástól.

Tehát hogyha foglalkozunk rászorulókkal, akkor foglalkozunk állatokkal is.

Hogyha a környezettel foglalkozunk, akkor a körülvevő minket körülvevő környezet az abszolút minket is befolyásolja, az állatokat is befolyásolja.

Úgyhogy ezzel a hárommal szerintem muszáj együtt foglalkozni és ezek mentén szervezni programokat. fiatalokat szólítotok meg elsősorban, és hogy maga az egyesület ugye egy önkéntes alapon 30 év alattiakból áll, és különböző karokba szerveződve végzik a munkát.

És azt tapasztalom, hogy valóban a fiatal generáció, tehát a Z generáció az, aki úgy érzi, hogy hogy ez egy olyan ügy, ami mellett érdemes akár önként is elköteleződni mert >> alapvetően azt láttam így a környezetemben is, hogy történt azér regenerációváltás.

Ez folyamatosan mai napi is történik, tehát hogy van akit már úgymond én se értek meg, aki aki nálam fiatalabb, de hogy azt érzem, hogy most fnővőben van egy olyan generáció, beleértve saját magamat is, az a Z generáció, akik én azt érzem, hogy egyre inkább tetre készek és szeretnének valamit tenni és maradandót alkotni, mert hát olyan világban élünk, hogy annyi impulzus ér minket, hogy mi is akarunk ebbe részt venni és adni valamit, és mi is akarunk egyfajta impulzust kiváltani. ebbe a világba.

Úgyhogy ezért is gondolom és egyfajta küldetésünk az, hogy ezt a generációt úgymond megragadjuk és egy jó irányba tereljük.

Valahogy máshogy is egy alternatív módon is lehet jótékonykodni és ez nem egy olyan dolog, amit a az idősebb korosztály végez meg.

Nem csak az egyházi szervezetek végeznek, meg azok az ismert nemzetközi szervezetek, akik évtizedek óta léteznek és és működnek.

Úgyhogy igen, ez egy küldetésünk.

Mennyire volt könnyű vagy nehéz az elmúlt másfél éved, amióta kitaláltad, hogy létrehozod a karitatíva egyesületet?

Mesélj az első lépésekről. >> Hát az első lépések az elején azért ez nem volt annyira zökkenőmentes.

Érettségire készültünk, vagy hát kellett volna készülni.

Én meg közben pont akkor tájt februárban szivárgott ki a kegyelmi ügy, amiről már nagyon sokan nagyon sokat beszéltek, úgyhogy igazából ebbe nem szeretnék részletesen belemenni, de hogy nekem ez volt egyfajta ilyen szikra úgymond, ami kapcsán elkezdtem gondolkodni, az hogy hogyan segíthetnék másokon, és ez pont egybe esett az én érettségi időszakommal.

Úgyhogy amellett hogy én tanulgattam valamilyen szinten, a amellett elkezdtem utánanézni, hogy milyen szerveződési formák vannak, mert valahogy nekem az nem jött szóba, hogy meglévő szervezethez csatlakozzak.

Meg hát ott volt a fejemben ez a úgymond piaci rés, amin lehet indulni, vagy hogyan lehet a fiatalokat becsatornázni.

Úgyhogy én alapvetően egyedül kezdtem ezt az egészet, egyedül írtam meg az alapszabályt, a kerestem utána, hogy mit hogyan lehet.

Mentem a cégbíróságra, beadtam az ilyen alapítókiratokat.

Hálás vagyok egyébként az osztálytársaimnak meg barátaimnak, mert ők voltak azok, akik valamilyen szinten segítettek.

És a például ugye a civil szervezetekhez, egyesülethez 10 ember kell, hogy meglegyen a tagjegyzék, a taglista.

És nekem barátaim írták alá ezt a listát, hogy így mehessen a folyamat.

És hát az első program egyből, amit szerveztem, az az első minifesztiválunk volt a Gödörklubban, ami hát tulajdonképpen egy teltházas este lett, öt zenei fellépővel, feltörekvő zenekarokkal, és ott egy 350000 Ft-ot gyűjtöttünk egy női halléktalanszálónak, és utána ezt az összeget el is vittük személyesen, utalás formájában történt a az átadás, de elmentünk és jelképesen átadtuk nekik, csináltunk egy egy csekksszerű táblát is, ami ami azóta is megvan, mert azt mindig visszük magunkkal és újra használjuk.

És akkor ott körbevezettek minket.

Én elő életemben először voltam szerintem így hajléktalanszálon is beszélhettem bentlakó hölgyekkel.

És az is egy ilyen meghatározó pillanat volt, amikor így nagyon sok mindent átértékeltem, és úgy voltam vele, hogy igen, ezt érdemes csinálni.

És akkor kezdtem el úgy tüzetesebben és és mélyebben beleásni magam ebbe az egész civil szférába és keresni új tagokat, átszervezni az egész egyesületi struktúrát, hogy hogyan lehetne ez működőképes, hogyan lehetne fenntartható, hogyan lehet úgy gazdálkodni, hogy hogy ne menjünk csődbe, mert ez is egy nagyon nehéz feladat, és az elmúlt másfél évemet azért ez meghatározta, hogy hogyan gazdálkodjunk.

Mennyire volt könnyű további tagokat szerezni magad mellé, akikkel a különböző karokat kialakítottátok, mert ez is egy nagyon érdekes szervezeti felépítés szerintem. >> Az elején ez abszolút nem volt megcsinálva és kialakítva, hogy hogyan épül fel az egyesület.

Tehát én voltam a vezetője, volt eredetileg alapszabály szerint, még a régi alapszabály szerint volt mellettem még három alelnök, akik az egyes társadalmi kérdéskörök mentén dolgozgattak és szerveztek.

Csak úgy ugye mindenkinek közben azért volt végezte a tanulmányait, nem volt annyi ideje, a dolgozott satöbbi, és voltak akkor ilyen problémák, hogy szinte mindent én egyedül csináltam.

Az elmúlt másfél évben nagyon sok mozgás volt egyesületen belül.

Tehát jöttek, mentek az emberek.

Nem ragadtam őket annyira az egész, mert ritkán is voltak programjaink.

Valahogy az elején mindenki, aki csatlakozott, azt gondolta, hogy ez már egy működő szervezet, és hogy hogy így csatlakoznak, és akkor csak jönnek önkéntesen. [nevetés] Igen, igen, abszolút.

Csak, hogy ez nem így nézett ki, mert ott tartottunk az elején, hogy mondjuk három havonta jó, hogyha volt egy rendezvényünk, merthogy így alapvetően pénzügyileg sem álltunk annyira jól, meg időszűkében voltam én is alapvetően egy szervezés szempontjából, meg nem volt benne tapasztalatom, hogy hogyan kell szervezni, meg abban se volt tapasztalatom, hogy hogyan kell egyesületet vezetni, vagy összefogni.

Úgyhogy ennek a másfél évnek azért nagyon sok nehézsége is volt, pozitívuma is volt, amiből igyekeztem leszűrni a tanulságokat és azt beépíteni.

Szerencsére nemrég volt egy versenyszerű mentor program, amibe mi indultunk, sajnos nem nyertük meg, de igazából a én pozitív élményekkel és tapasztalatokkal jöttem el onnan, mert kaptunk egy mentort, aki jegyengedte a mi projektünket. szuper más projekteket ismertem meg, meg más embereket, akik ugyanúgy így a társadalmi felelősségvállalás mentén kitaláltak valamit, és ez abszolút egy inspiráló dolog volt.

És akkor ott, amit kaptam mentortól például instrukciókat, azokat próbáltam beépíteni.

A kudarcokból lehet szerintem a legjobban építkezni és tanulni, úgyhogy én is ezt próbáltam megcsinálni, és mostanra érzem azt így másfél év után, hogy hogy kezd valami összeállni, ami működőképes. közben tanulmányaim mellett kitaláltuk ezt a munkacsoportszervezeti rendszert alapvetően, ami hát főleg egyébként a úgymond nagy betűs életben ilyen kutató csoportoknál, intézeteknél szokott működni.

Nálunk annyiban más ez, hogy ott általában úgy hoznak létre munkacsoportot, hogy miután egy feladatkört vagy egy problémát megoldottak, ezek a munkacsoportok megszűnnek, vagy hát meg lehet őket szüntetni, font is lehet tartani, de általában meg szoktak szűnni, miután végeztek azzal a feladatkörrel, amire létrehozták őket.

De most nálunk hat munkacsoport van, bár ezeket mi karoknak hívjuk, akik az egyes ügyekkel foglalkoznak, meg még ugye vannak pénzügyi karunk, kommunikációs karunk, akik a közösségi médiával foglalkoznak, és van egy ilyen közösségi és szakmai karunk, akik a közösségi programokkal, csapatítés és a szakmai programokkal foglalkoznak.

És ugye van ez a három még mellette, akik az állatügyekkel foglalkoznak, a környezetvédelemmel és a rászorulókkal.

És ezt mostanra állt így össze és és kezdtük el kialakítani.

Most lesz nemsokára egyébként nekünk egy tisztúításunk.

Igen. >> Tehát egy ilyen tudatos építkező folyamatban, vagy tulajdonképpen az elmúlt másfél évben, ami lépésről lépésre alakul, de hogyha ezzel egy időben megnézzük, hogy milyen felépítése volt például annak a rendezvénysorozatnak, amire mondod, hogy az elején ugye három havonta volt, úgyhogy nehezebb volt bevonni az embereket.

És hogy álltok mondjuk a a pénzbeli vagy egyéb adományokkal?

Az első, ahogy említetted, egy női hajléktalanszálló volt, ahova elmentetek.

Hova jutottatok még el az elmúlt másfél évben? >> Ugye az a kérdés, hogy a rendezvényekkel hogyan állunk?

A volt >> például a tegnap előtt sajnos nem tudtam elmenni, [nevetés] de a legközelebb pótolom.

Volt egy ilyen úgymond van egy ilyen elvünk, vagy egy ilyen elméletünk, hogy a rendezvény rendezvény szül. >> Aha.

És ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy csináltunk egy programot, ami ha jól sikerült, ha nem, de általában azért amúgy ezek nem szoktak olyan rosszul sikerülni, inkább ezt mondanám, de hogy abból, amit megszerveztünk, kábé mondhatjuk azt, hogy jön a következő rendezvény, mert mindig van, amit viszünk magunkkal, kapunk új ötleteket, van aki pozitív visszajelzéssel járul hozzá és csatol az egészhez.

Általában azért szokott befogyni valamekkora összeg, amit bele tudunk fektetni a következő projektekbe.

És az első minifesztiválunk is ilyen volt, amiből hát többet adtunk jótékony célra, mint ami nekünk megmaradt így szervezetileg, hogy hogy szervezzük a következő rendezvényeket, de hogy azért ezeket próbáltuk befektetni mindig.

És van olyan projekt, ami meg igazából nem igényel.

Nagyobb kiadást volt november végén a második ilyen téli adománygyűjtésünk. szerencsésnek mondhatom magamat, mert eddig mindig kétszer kaptunk egy olyan közösségi teret, amitre azt mondták, hogy nyugodtan menjünk és és ingyen odaadták, és akkor ott általában ugye tárgyiadományokat gyűjtünk, de azt is vegyesen igyekszünk oda több civil szervezetet is meginvitálni, hogy velük közösen gyűjtsünk, vagy érjünk el több embert.

Szóval ott általában ugye ruházati termékeket, ilyen téli ruhákat, melegebb ruhákat, tartós élelmiszert, állataledelt, a meg általában a gyerekeknek is szoktunk gyűjteni játékokat, plüst.

A most rengeteg puzzlet is kaptunk például, úgyhogy ez van mindig állandóan.

Ugye amit említettél két nappal ezelőtt volt egy Cherity Slam poetry rendezvényünk.

Hosszan hangzik, tulajdonképpen Slam poetryra építettük az egészet, ami hát most már azért nem annyira egy ilyen népszerű műfaj, de azért vannak, akik még benne jeleskednek, de azért ennek van egy van egy nagy kultúrája így világszerte, tehátet szoktak belőle világbajnokságot meg EB-t rendezni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Karitatíva Egyesület

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?”

Miről szól ez az epizód: „A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?”?

A Karitatíva Egyesület működéséről, céljairól és jövőképéről szól ez az adás Popovics Mihály Istvánnal, az egyesület alapítójával. Az eredetileg 2024-ben alakult, 30 év alatti fiatalokból álló civil szervezet önkéntes alapon tevékenykedik, és progresszív társadalmi szemléletmód… Az epizód a MAHOLNAP PODCAST - Nyul Zsuzsával című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Nyul Zsuzsa.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?”?

Fő témái: karitatív tevékenység, önkéntesség, civil szervezet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A kegyelmi ügy volt bennem a szikra, hogy hogyan segíthetnék másokon?”?

Megjelenés: 2025. 12. 18.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/maholnap-podcast-nyul-zsuzsaval/a-kegyelmi-ugy-volt-bennem-a-szikra-hogy-hogyan-segithetnek-masokon-1e198715

Több epizód a MAHOLNAP PODCAST - Nyul Zsuzsával-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból