Mozigrund Podcast

A KEGYELEM - Ez a köztársasági elnök nem egy szatyor fing | Podcast

· PT39M12S

Összefoglaló

Az epizódban Márk és Oswald a Mozigrund podcast keretében Paolo Sorrentino „A kegyelem” című filmjét vitatják meg. A köztársasági elnök szerepét Toni Servillo alakítja, aki egy jogászként meggyőződéses elnökről formál meg egy letűnőfélben lévő személyiséget. A beszélgetés kitér…

Röviden

Műsor
Mozigrund Podcast
Megjelenés
2026. 04. 06.
Hossz
39 perc
Témák
film
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Márk, válaszolj nekem, hogy mi a Bánatos Szűz Máriának van a köztársasági elnök? >> Ez így azért jelezve van, hogy igen, ez a Tony Szervio karakter, vagy a Des Santis karakter, ez így egy letünnő félben lévő személyiség. >> Igen, de nem egy statyorfing, mi? >> Bocsánat, mit mi mi?

You're come. >> Mozigrund podcast.

Drink milkshake. >> Elemzünk, nem ítélkezünk. >> Ezt most felvesszük megint. >> Üdvözlünk mindenkit.

Ez itt a Mozikrun podcast Márkkal. >> Sziasztok. >> Én meg Oszad vagyok.

És Márk, válaszolj nekem, hogy mi a Bánatos Szűz Máriának van a köztársasági elnök?

Hát a köztársasági elnök többek között összehívja a parlamentet, kiírja a népszavazási kezdeményezéseket, kiírja a választásoknak az időpontját.

És még sok sok sok sok trenduja van, köztük például az, hogy kegyelmet tud gyakorolni és jogilag kegyelmet tud adni bizonyos űrelkövetőknek. >> Hm.

Kielégít volt a válaszom >> amúgy.

És szerinted ez a film, ez beszélt ezekről, vagy miről szólt ez a mai film? >> Ezekről nem.

A kegyelemadásról szólt, ami ugye Magyarországon is ismerős. >> Pa igen.

Mert Paolo Sorrentino, kedvenc olasz rendezőnk. >> Abszolút >> a Partner Op után >> teljes á ne a Parten OP ellenében vagy ellenére.

Úgy gondolta, hogy megint csinál egy filmet Tony Szervillóval.

Ezúttal a köztársasági elnöknek a témáját boncolgatta. >> Tony Svillo az a az a szokásos Avatar Avatárteste így a Sorrentinónak.

Szóval szerint a Sorrentino minden filmbe saját magát rendezi. >> Miss Corz-nek a Deniro.

Szerintem, szerintem a a Scorzi meg a Deniro, ők nagyon szeretik egymást.

Valószínűleg jókat bridgeznek meg römiznek együtt, >> de szerintem a a Scorzi az minden filmjében mást rendez.

A Sorentin minden filmjében önmagát rendezi meg. ez a társadalmi elitnek a csúcsán lévő vagy oda felkapaszkodó, vagy művészembe, vagy politikus nem is tudom aki délről jött Nápoly mellől egy kisfaluból, és aztán feljutott a az olasz társadalmi és kulturális hierarchiának a csúcsára. >> Ühüm.

Na és hát a film ez milyen volt szerinted?

Főként, hogy a partner op az elég mély sebeket ejtett benned? >> Hát az nagyon az nagyon az nagyon.

És és hát nem tudom a ugye a Sorrentinótól is kábé az Isten keze volt az utolsó.

Jó mondjuk azóta két filmje lett és mind a kettő szerintem azért várakozáson alul élt a párpapi.

Ez abszolút. >> Ühüm. >> Ez a kegyelem, ez pedig hát ez se ho számomra a sorrentinói minőséget.

Én a Sorrentinót nagyon szerettem például az ifjú pápában.

Nagyon szerettem a >> új pápába.

Az ifjápa az első, >> de külön címként van hivatkozva rá. >> Igen.

Azér de én az ifjú pápát szerettem. >> Az új pápával Malkovicsal >> azzal annyira nem voltam kibékülve, de tulajdonképpen az is csúszott egyébként, de nekem az az ifjú pápa volt az igazán menős sorozat.

A nagy szépség az egy telitalálfilm.

Most egyébként adják nemsokára majd a BME, úgyhogy úgyhogy mindenkinek javaslom, hogy nézzen utána és nézze meg.

És hát ez a film, ez pedig nem igazán volt jó.

Ja, és bocs, most most fiatalság, >> nem az elmúlt hónapokban láttam még egy Sorrentinót, amit nekem korábban kimaradt.

Ez a Silvio Berlusconiról szóló Silvio és a többiek, vagy valami ilyesmi címe van.

Egyébként szerintem az is egészen kiváló film.

Ö na de visszatérve erre a mai ma tárgyalt filmünkre, a a kegyelemre, nem tudom, unalmas volt, egész egyszerűen unalmas volt, bowvli és és szentimentális, de tudod, rossz értelemben vett szentimentalizmus hatotta át ez a giccses szentimentalizmus, ami szerintem már a partanopéban is fárasztó volt.

Ms azt érzem sajnos a Sorrentinon, hogy kezd fáradni az öreg. >> Ühüm.

Röviden ugye arról szól a sztori, hogy van egy köztársasági elnökünk, akinek körülbell fél éve van már csak hátra. >> Akkor egészen konkrétan.

Igen. >> És hát ő még mindig amúgy kivan attól, hogy a felesége elhunyt és gyászolja, és hogy helyzet elé kerül.

Ugyanis egyrészt van egy törvényjavaslat, amit vagy aláír, vagy nem az eutanáziával kapcsolatban.

És van két kegyelmi kérvény, amit hát vagy el aláír, vagy sem, és igazából ez a hármas konfliktus az, ami a filmet mozgatja, és mellette még ott van az a konfliktus is a a elnök köztársasági elnökkurunkban hogy hogyan járjon el, mi legyen az öröksége egyáltalán, mert hát vasbeton beteve van.

Igen, ezt akartam mondani, hogy neki van azért öröksége, csak az nem nem annyira tetszik neki, vagy >> igen, ez az, hogy ő neki nem tetszik az öröksége, és hogy ő ezekkel a döntésekkel, amik még hátra vannak, ez a két elég mérvadó döntés, ezzel alá akarja támasztani ezt a vas beton bec nevet, ami neki nem tetszik, vagy pedig meg akarja cáfolni és úgymond kockáztatni akar, 20-ra akar húzni lapot, hogy hátha ez javulni fog.

Plusz ott van még az is, ami az ilyen hivatali, politikai szereplőknek az egyik ilyen konfliktusa tud lenni, hogy hogyan döntsön, ami az ő morális kódexe szerint jó és mérvadó, vagy ami például hatalmi szempontból megfelelő számára, vagy ami például a közszámára megfelelő lehet.

Mik a mi a jó döntés e ezek közül?

Mert az egyik akár tud ártani a másiknak, és akkor emiatt lehet megbánás mondjuk ő neki akár.

És >> jó de szerint ezek bemutatásra kerültek a filmbe? >> Hát szerintem a kegyelmi ügyben ez például bemutatásra, >> hogy a köznek mi a jó, >> nem?

Az, hogy amúgy ez az őrlődés, hogy amúgy ez a hármas őrlődés, hogy mi melyik elén tudod, hogy melyik kezemben harapjak. egyik egyikre döntök, a másik kettő fog sérülni, a másik akkor a másik kettő.

Szóval valahogy így is, úgy is veszteség fog értes veszteség éri a ilyen hatalmi pozícióban lévő embereket.

Az a kérdés igazából, hogy ez milyen veszteség a a kártyaválsorozat, ameddig ki nem dobták a Kevin Spaceit.

Addig amúgy ezt például tök jól tárgyalta, hogy mi >> nem Gyurcsány Ferenc játszotta.

Nem, >> csak azért, mert Frank és Claire >> nem majd még csinálnak. >> Értem.

Az Underwood házas pár. >> Aha, persze. >> Na mindegy.

A lényeg az, hogy egyébként >> apró az apró villába. >> Igen.

Hogy amúgy szerintem egy jó lényegi pontra tapintottál rá, és amúgy ezt így magamtól nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is a bajom a filmat, de most, hogy hallgattalok, így eszembe jutott ez, hogy ugye ez egy köztársasági elnök. >> Ühüm. akinek szimbolizálnia kéne a nemzet egységét ilyen tankönyvi definíció szerint.

Tehát valamiféle közjót kellene megtestesítenie.

Na most ez a figura, ez az egész filmben pedig nagyon komoly dilemmákkal kénytelen szembenézni.

Az egész filmben a cselekvéseit csak és kizárólag a saját személyes szubjektív perspektívája határozza meg.

Tehát szó sincsen arról, hogy van egy eutanázia intézmény, amely egy modern vívmány, egy egy borasztóan humánus és az erkölcsnek egy helyes talapzatán álló törvény, hanem arról van szó, hogy a fickónk az katolikus, és az ő vallási értékrendjébe, meg személyes meggyőződésébe ez lehet, hogy nem fér bele.

Ö vagy ugyanez van akkor, amikor például a kegyelmemről dönt, hogy ő addig képtelen kegyelmet adni ezeknek az embereknek, akik a filmbe bemutatásra kerülnek, ameddig személyesen le nem ül velük beszélni, illetve az egyiknek a kegyelmét sokáig látszólag azért tagadja meg, mert egy olyan embernek a rokona, az ő barátjának, akiről azt feltételezi, hogy 40 évvel ezelőtt megcsalta a feleségét, vagy hogy a felesége megcsalta vele a köztársasági elnököt, szóval, hogy értitek, tehát hogy ott is az van igazából, hogy kicsinyes bosszúállás egy feltételezett bűn miatt és emiatt nem fontosan veszi sokáig egyébként azt, hogy megkegyelmez annak az embernek.

Ühüm. >> Szóval szó sincsen arról, hogy hogy az emberünk az tényleg itt meg akarna testesíteni valami valami morális értékrendet, vagy valami morális iránytűt, hanem pusztános saját kis személyes élményanyagából meg perspektíváiból dolgozva hoz döntéseket az életben.

És egyébként bocs, még egy dolog, aztán utána átadom a szót, hogy az eutanázia kérdése is ugye arról szól, hogy ő egy egy hát egy maradi konzervatív ember, ugye egy katolikus, ugye ő a filmben keresztény demokrataként hivatkozik magára.

Az eutanázia pedig egy, hogy mondjam, a egy új politikus generációnak az ügye és a topikja.

És és ő ezen a törvényen keresztül próbál meg kapcsolódni a gyerekéhez, a lányához, akivel teljesen eltávolodtak egymáshoz, nincsen átjárás kettőjük világ között, nem ismerik egymásnak a világát, és ugye a lánya sugalmazza neki azt, hogy ez egy olyan ügy lenne, amivel tényleg új szintre tudnád emelni a te politikusi hagyatékodat.

És őneki sokáig ez a mozgatórója, hogy ő, hogy ő akkor így fog egyébként ezen a törvényen keresztül fog valahogy közeledni a gyerekéhez is, akihez elvesztette a kapaszkodókat.

Igen, de amúgy a mit taglaltam a melyik kézben harapó dolog, ez ez a filmben, ahogy most tagaltad, így valósul meg, hogy a személyes megélés per a mondjuk a vallásával kapcsolatos konfliktus például az eutanázia ügyében, hogy akkor melyik legyen, mert például én úgy vettem, hogy alapvetően amúgy a gondolattal, az eutanázia gondolatával bizony szinten szimpatizál, De a vallási szempontból pedig nem szabadna szimpatizálnia, és ez okoz benne egy ütközést, egy konfliktust.

Ezen őrlődik ilyen szempontból.

De azt, hogy amúgy mindent ilyen személyes szempontból vizsgál meg, azt én tekintelene, én úgy tekintem, hogy amúgy ez a karakternek az egyik ilyen gerince, amit a Sorrentino adott, ami nem a legpontosabb gerinc egy köztársasági elnök, vagy a kiságítva egy politikus vizsgálata nyomán, ugyanis tényleg, ha csak a kártyavárat nézzük meg, akkor is a politika ugyebár a népeknek nek a az embereknek a közügyeinek az intézése.

Hogyha te most politikus vagy, akkor nem lehet mindig személyes szempontból vizsgálni >> bármit is.

Most mindig a nagyobb képet kell nézni, akár akár egy államtitkár, vagy akár egy köztársasági elnök.

És az, hogy Sorentino ezt így ö gondolta, hogy amúgy így vizsgáljuk meg ezt a szemét, az ö ilyen szempontból sekélyesnek lehet tekinteni.

De ha én úgy a teljes képet nézem, és úgy, hogy amúgy a köztársasági elnökünk ö szempontját követjük folyamatosan végig, akkor viszont meg pontos a vost jó döntés volt ezt így vagyis a szorítanak kezdő döntése, ez pontos volt ilyen szempontból, de attól még ugyebár attól, hogy valamit elismersz, attól még kritizálhatod és ha Ha kihelyezzük azt, hogy amúgy amúgy egy politikust hogy kéne ábrázolni, akkor meg ott van a teljes kép, hogy a hatalmi szerkezetet is be kéne valahogy mutatni, vagy több hatalmi szereplőt is.

De mivel ő személyesre szűkítette le a vizsgálati pontját a Sorrentino, hogy csak a köztársasági elnök konfliktusát vizsgáljuk, ezért nem történt meg.

Ez érhető, de jó, de jobb lehet jobb lett volna, hogyha nagyobb vizsgálatot veszünk, akkor viszont nem lett volna annyira személyes. >> Hát igen.

Meg meg engem akkor lehet, hogy az zavar, hogy akkor lehet, hogy nem egy köztársasági elnökről kellett volna filmet rendezni. >> És akkor akkor akkor belefér az, hogy hogy az ő ő a személyes döntésének a a áldozata vagy kárvallottja, vagy vagy bármi egyéb.

Így így számomra ez inkább arról szól, hogy >> egy felületes val.

Hogy a hogy a Sorrentió nem akar nem akar belemenni ilyen ilyen kényes témákba, mint eutanázia, mint kegyelemadás satöbbi, >> de ez de annyira nem megy bele, bocsánat, hogy nem is egy volt aktív köztársasági elnököt vesz, hanem egy fiktív fiktív szemét vesz. >> Igen, fíz igen. >> Ez amúgy ez olyan szempontból meglepő, hogy viszont a Berluscónit meg be merte vállalni.

Hát mondjuk Berlusconit fikázni ma már szerintem egy ilyen >> nem egy nagy lázadás. >> Ne igen.

Tehát hogy hogy szerintem ez inkább egy >> a Salvinit lehet nagyobb lázadás manapság. >> A Sávinit vagy a melónit.

De hogy a Berlusconinál én szerintem van egy ilyen közmegyezés arról, hogy hát Berlusconi ugye az olasz demokráciának meg az meg az újkori olasz demokráciának egy ilyen fekete pontja vagy fekete báránya és hogy ezt nem annyira nagy merésségbe vallani. egyébként szerintem, hogyha már ugye archetípusokról beszélünk, meg a személyes perspektív, szerintem az viszont kifejezetten jó volt ebben a filmben, és szerintem ez egy azért is óvatoskodok ezzel, mert szerintem ez egy nem egy vállaltan direkt szándékolt rendezői húzás volt, hanem egész egyszerűen a kornak az adottsága az, hogy mondjuk kontrasztba állítod ezt a karaktert, ezt a a Des Santis köztársasági elnököt A a egy egy mai politikussal, mondjuk egy most egy Donald Trumppal, akkor mondjuk lőjünk a legnagyobb cápára, hogy így azt látjuk, hogy ez a film, ez a portréja egy kihaló félben lévő politikus archetípusnak ez a ez a tárgyalások útján döntő ö meg vagy vagy mondjam, tehát ez a ez az ilyen >> Igen. az intézményekben hívő >> intézmények, szerződések, megállapodása, >> demokrata, archetípus.

Aki aki aki a bürokrácián keresztül akarja érvéníteni az akar akaratát, nem pedig egy ilyen sudri bunkó, aki aki nyers tárgyalástechnikával odamegy és és leuralja a a terepet, >> ahol a döntések, szerződések aláírásával jönnek létre, nem úgy, hogy azt mondta, igen, >> megbeszéltem vele, megegyeztünk és kezet fogtunk és ennyi, de nincsen papír. >> Igen. >> És a szó elszáll, a írás fennmad alap.

Az az új Donald Trump féle generációnál nincsen egyszerűen meg.

És a kihalló félbe lévő állatfaj a filmünk főszereplője, de Santis az például meg ennek az ellentét mutatja be.

Tehát ez ez az a politikus karakter, akit akiket manapság is nagyon sok kritika ér.

Például, hogyha az európai politikáról beszélünk, hogy ezek a fáradt öreg elitek akik akik már képtelenek felvenni a fiatalokkal a dinamizmusban, meg döntéshozatotali képességben, meg vízióban a versenyt, és ők igazából ilyen sóhivatalokban így így elvannak még, meg zárt ajtók mögött beszélgetik meg, meg tárgyalják le ezeket a dolgokat, de hogy hogy valódi >> erőt nem tudnak kimutatni. >> Így van.

Na és szerintem, hogy ez ennek a politikus hallatípusnak ez egy jó ilyen portrét állít, és a végén szerintem ez ez az, hogy ő leküszöni, ez valahol szimbolikus is.

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A KEGYELEM - Ez a köztársasági elnök nem egy szatyor fing | Podcast”

Miről szól ez az epizód: „A KEGYELEM - Ez a köztársasági elnök nem egy szatyor fing | Podcast”?

Az epizódban Márk és Oswald a Mozigrund podcast keretében Paolo Sorrentino „A kegyelem” című filmjét vitatják meg. A köztársasági elnök szerepét Toni Servillo alakítja, aki egy jogászként meggyőződéses elnökről formál meg egy letűnőfélben lévő személyiséget. A beszélgetés kitér… Az epizód a Mozigrund Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 06..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A KEGYELEM - Ez a köztársasági elnök nem egy szatyor fing | Podcast”?

Fő témái: film.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A KEGYELEM - Ez a köztársasági elnök nem egy szatyor fing | Podcast”?

Megjelenés: 2026. 04. 06.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozigrund-podcast/a-kegyelem-ez-a-koztarsasagi-elnok-nem-egy-szatyor-fing-podcast-6a27276e

Több epizód a Mozigrund Podcast-ből