Mozigrund Podcast

FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953

· PT47M57S

Összefoglaló

Ebben a részben a Mozigrund Podcast kibeszéli Ingmar Bergman 1953-as Fűrészpor és Ragyogás című filmjét. Katica és Oswald vendégek, akik elemzik a film témáit, mint a szórakoztatóipar működése, a kispolgári és művészlét ellentéte, a színház és cirkusz különbségei, valamint az…

Röviden

Műsor
Mozigrund Podcast
Megjelenés
2025. 10. 06.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Ingmar Bergman
Témák
ingmar bergman, filmelemzés, szórakoztatóipar, művészlét, színház
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Merthogy ugyebár ha szórakoztató iparb dolgozol, akkor amikor mások szórakoznak, te dolgozol.

Hát igen, és ott nincsen izé se vasárnap, se karácsony, tehát semmi ilyesmi nincsen.

A a nem tudom az ilyen tényleg hát most nevezzük nem tudom előadóművészeti iparnak, de végül is hát szórakoztató ipar, de ja, hogy itt a >> hát és ez ez az bocsánat, ez az a érdekesség, hogy szórakoztatóipari embernek gondolod magad, vagy előadóművésznek, mert hát a filmben ez is egy konfliktus, hogy a Anna, a Harriet Anderson az meg tapasztalja, vagyis meglát látja, hogy amúgy milyen lehet egy másfajta művészet is, mint amit a cirkuszó tapasztal. [Zene] >> Mazigrund egyszer volt.

Gyertek gyertek. >> A múltunkból tanulunk. [Zene] >> Üdvözlünk mindenkit.

Ez itt a Mozigrun podcast egyszer volt adása, és ebben az adásban a Fűrészpor és Ragyogás című filmről fogunk beszélni.

Ez Bergmannak a 13. nagyjátékfilmje, és már beszéltünk egy Bman filmről, ami az egy nyár Mónikával volt.

Ezt a filmet, a Fűrészpor és ragyogást közvetlenül ezután készítette még ugyanabban az évben.

Főszereplője Harriet Anderson is ugyanaz, aki már az egy nyár Mónikával című filmben megmutatta, hogy micsoda elemi erő és elemi tehetség rejlik benne.

És ezt ebben a filmben is nagyon is kamatoztatta és bemutatta, hogy egy teljesen más típusú szerepben, ami valahol egyébként mégis hasonló, ebben is abszolút hely tud állni.

A színészgárda az továbbra is csodálatos.

Szerintem a castingja egyébként amúgy az összes Bergman filmnek nagyon-nagyon emblematikus, és nagyon nagyon olyan szereplőket talál a karakterekhez, akik akik akik egyszer egy ilyen archetipikus szereplők, de mégis nagyon nagy mélység mutatkozik meg bennük.

Nagyjából négy dologról fogunk itt beszélni.

Itt van velem Oszwald. >> Helló! >> Mégpedig arról, hogy ebben a filmben megmutatkozik a kispolgári lét versus a művészlét, a színház és a cirkusz különbsége, illetve a megaláztatás pszichológiája. az ahogyan emberek együtt élnek, annak ellenére, hogy bántalmazó a kapcsolat, amiben vannak.

És ö nem csak egy kapcsolatban, hanem egzisztenciálisan is, hogyha különböző státuszú emberek beszélnek egymással, vagy kapcsolódnak, ezekben a megaláztatás hogy működik, illetve azzal, ami talán a filmnek a hát a a mondanivalója, ha lehet ilyet fogalmazni, de leginkább az, ami mondjuk nekem nekem nagyon kitűnt a végéből, hogy hogy ez a film ez valójában arról szól, hogy hogy az ember rengeteg dolgot elbír és elvisel, rengeteg szenvedést És mindig-mindig menni kell tovább.

Nos, hát akkor kezdjük is a kispolgári lét és a művészlét különbségével.

Én nekem ez a főszereplő az egyik főszereplő Albert, aki a cirkuszigazgató, az ő karakterén keresztül mutatkozik meg a leginkább.

De Anne is belekapcsolódik ebbe a kérdéskörbe, mert ugye Albert a történet elején már megtudjuk, hogy a város, ahova ez a Vándor cirkusz érkezik, ők utoljára három éve jártak itt, és ebben a kisvárosban él Albertnek a felesége és a gyerekei. >> A bocsánat, Agda. >> Agda a felesége és a gyerekek.

És ő három éve nem látta Albert a feleségét és a gyerekeit.

Azóta, >> mert csak úgy lelépett.

És azóta Annéval, egy nálánál szerintem legalább 20 évvel fiatalabb lovarnővel él együtt, aki egy ilyen egy ilyen spanyolos lovastáncot mutat be a cirkuszba.

Na és akkor ők egy pár és és Anne pedig nagyon féltékeny Albertre, hogy visszamegy a a feleségéhez a kisvárosba.

És abban a jelenetben, amikor Albert végül is kikenve, kifenve, tehát teljesen nem úgy, ahogy a cirkuszban ő egyébként létezni szokott, ahol szakadt ruhákba, Hent Rogerbe meg egy atlétába iszogat.

Általában ehhez képest felveszi a frakkot, meg a haját is becsavarja, meg beírozza. ilyen elég komikusan néz ki, és a kemény kalapot is, vagy hát a cilindert is felveszi, és így látogatja meg a feleségét, akivel egy egészen elképesztően mély ilyen pszichológiai ki reális beszélgetésbe fognak, ami azt hiszem, hogy a Bergman ezután az a következő filmjeiben talán ezt még inkább elmélyíti, mármint ezeket a párok közötti beszélgetéseket, ami annyira izgalmas attól, hogy az emberek ilyen szóval, hogy hogy teljesen érted, hogy mi mit miért mondanak, hogy például azt mondja a Áda, a feleség, hogy hát én erre vágytam, erre, ami itt van, mi?

És Albert azt mondja, hogy túl nagy a csend, én pedig ettől menekültem mindig is.

És ezek ilyen mondatok elhangoznak ebben a párbeszédben.

És ebből jön ki az, hogy hogy valahogy a az, hogy ha az ember elmegy művésznek, kifejezetten, hogyha egy vándorcirkuszba tartozik, abban van egy folyamatos vándorlás, egy folyamatos változatosság, egy kiszámíthatatlanság, és hogy ezzel szemben pedig a letelepedésnek a biztonsága és kényelme az valamilyen szintű egyhangúságot tud sugározni.

Viszont a változatosság meg a izgalmas mindennap más úgymond művészét egy idő után el tud fordulni egy céltalan vándorlássá, hogyha az ember ezt a fajta instabil életmódot idő után vagy megónja, vagy elege lesz belőle, mert minden ember valamilyen szinten válja egy stabilitásra, vagy ez legyen akár az, hogy egy stabil élet ö sabé helyen legyen, mint például a esetében, hogy van egy üzlet, ott van a fia, és akkor úgy terik a nap, mint a másik, és ott a másik fajta stabilitás, ami pedig egy kiszámítható működés, mondjuk egy cirkusz esetében esetleg, hogyha ideálisak a körülmények, hogy megvan egy rendszer, hogyan működnek, hogy építenek, bontanak, közben előadás, és akkor ezt hogyan tartják. fent mindkettő működhet, csak emberre vágatja, hogy melyik lehetséges, hogy az egyik fél vagy vagy egy idő után folyamatosan vagy időnként azért vágyik a másiknak az élethelyzetére, vagy azért, hogy megerősítse a saját élethelyzetét, vagy azért, hogy egy alternatívát lásson, hogyha változtatni akar, akkor hogyan le milyen élethelyzetben lehet, hogy át lépjen majd.

És egyébként ezt meg is tudjuk a filmből, hogy Ágda egyébként a a Vándorcirkusznak a tagja volt korábban, tehát hogy ő végigszenvedte ezeket az éveket és megtalálta a nem tudom saját üzlet, napi nyolc órás munkaidő egyébként, hogy az az üzlet az ott van a lakással.

Hát nem egy légtérben, de hogy ott hát egy ilyen a az utcafronton van gondolom ez a kis üzlet, és akkor mögötte ott van az egyébként ízlésesen meg ilyen nagyon rendezetten berendezett polgári lakás, és hogy ő ebben nevelgeti egyébként egyedül a fiait. >> Milyen modern?

És és hogy ő ebben ő ebben teljesen megnyugodott és ezt el is mondja Albertnek, hogy hogy hogy ő nem vágyik semmi másra, csak arra, ami itt van, és hogy ő nem szeretne soha többet éhezni és fázni, mint amit korábban végig kellett élnie a a cirkuszi vándorévek alatt.

Szóval, hogy akkor lehetséges, hogy Ák, de ő egy olyan alkat, aki egyébként oké kalandozott, tehát megvolt neki így a kalandozások kora, és aztán viszont annak ellenére, hogy el kell válnia a férjétől, mégis úgy dönt, hogy ő márpedig ezt a letelepedett életmódot választja. >> Áldozatot hozott.

Igen, de hogy közben meg áldozat ez, mármint, hogy hogy eleve ahogy az emberek szerintem idősebbek lesznek, inkább vágynak a a biztos pontokra, vagy valahogy a folyamatos útonvés az az inkább az én érzésem szerint inkább egy ilyen fiatal korosztályhoz tartozik, tudod, amikor így mit tudom én, mint a népmesékbe is, hogy na és akkor a legkisebb királyfi, amikor már kiserk a bajusza, akkor odaadják neki a tarisznyát, a hamubas pogár És akkor na tessék elmenni vándorolni.

És ő addig vándorol, amíg egyébként meg nem találja azt, akivel letelepszik, és azt, ahol le fog telepedni.

Az áldozatot amúgy úgy értettem, hogy hogy egy é helyzetből ha kilépsz, akkor az előző élhelyzetednek is vannak értékei, meg jó részei és akkor azokat elveszíteni emberi kapcsolatok, vagy az az a fajta egzisztenciális stabilitás, ami pont akkor van, és még nem vagy benne a következő stabil pontban, és azt mondom, hogy ez könnyű persze, mert hát biztos nem lehetett könnyű most ezt a trafikot, amit ott ő működtet az ágde, azt így létrehozni.

De >> de amúgy tökre megértem, mert én is szórakoztató iparban voltam körülbelül 10 évig, és hasonlóan én is fiatal voltam, tudod, így belementem, van időm, a testemtől kép, dinamikus vagyok, minden, nagyon éltem ezt a pörgést, de így most, hogy már 30 elmúltam, azért egy kis nyugalom már nem ártana, mert most nem ártott, és át kellett lépni egy másik helyzetbe, mert ennek a pörgő életmódnak is megvannak a maga olyan hátrányai, ami miatt nem ami más élet szituációk nem teljesen összeegyeztethető, vagy nagyon nehezen, mert például, hogy gyereket nevelni mellette, vagy egy stabil párkapcsolatra fenntartani, úgyhogy a mondjuk színházas és ez egy jobbik eset, mint mondjuk egy cirkusznál, hogy úgymond fordított életmódot érsz, hogy délután mész dolgozni, este jössz, és ahhoz hozzámérni a vagy hozzáigazítani azt, aki mondjuktól négyig vagy ööig dolgozik, azt nagyon nehéz összefésülni, hogy legyen egymásra időtök, egymással tudjatok beszélgetni legalább, hogy milyen volt a napotok, és ne csak mindig telefonba legyen, akkor még ott van amúgy az intimitás része, hogy az is működjön a testiségek.

És hogy akkor az ünnepnapok, merthogy ugyebár ha szórakoztató iparba dolgozol, akkor amikor mások szórakoznak, te dolgozol.

Hát igen, és ott nincsen izé se vasárnap, se karácsony, tehát semmi ilyesmi nincsen.

A a nem tudom az ilyen tényleg hát most nevezzük nem tudom előadóművészeti iparnak, de végül is hát szórakoztató ipar, de ja, hogy itt a >> hát és ez ez az bocsánat, ez az a érdekesség, hogy szórakoztatóipari embernek gondolod magad, vagy előadóművésznek, mert hát a filmben ez is egy konfliktus, hogy a Anna, a Harriet Anderson az meg tapasztalja, vagyis meglát látja, hogy amúgy milyen lehet egy másfajta művészet is, mint amit a cirkúzva tapasztal.

A szórakoztatás >> az egyik, a másik pedig a színház, a magasabb művészetek.

Akkoriban még 53-ban még magasabban volt ugyebár, mint most a filmmel összevetve mondjuk.

És hogy meg lát egy alternatívát, hogy azt, amit amúgy ő csinál, azt amúgy máshogy is lehetne csinálni.

És ezt amúgy a színész karakterünk, a Franc használja ki. >> Így van.

Még egy utolsó mondat erejéig visszatérnék, mielőtt átmennénk a színház vs cirkusz konfliktusra, hogy hogy egy kicsit tehát Ágdáról beszéltünk itt ebben a kispolgári lét és művészlét konfliktusa, de hogy de hogy Albert, aki egyébként egy ilyen nagyjából 50 éves figura, hogy benne viszont még mindig ott van az a nyughatatlanság, tehát hogy persze megkísérti őt a letelepedés gondolata vagy ilyesmi, sőt olyan értelemben már rég megkísértette, hogy hát hogy végül is kapcsolatot létesített egy gyermekeket nemzet.

Szóval, hogy valójában ő már nagyjából ha szeretne, vagy hogyha hogyha akarná, akkor leelepedhetne, mert minden adott egyébként hozzá, de ő ezt az életet már egyszer elutasította, és és hogy ez talán egy ilyen alkatti kérdés, vagy nem is tudom, egy ilyen teljesen más beállítottság az, hogy hogy Albert annak ellenére, hogy idős, mégis mégis Ő ő már nem tudja egyszerűen elképzelni az életét ebben a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozásban, hanem neki az egy létfeltétel, hogy hogy ilyen tényleg ez a vándorélet.

És szerintem van, tehát el tudom képzelni, hogy egyébként amit mondtál, hogy tehát ez a nincs vasárnap, nincs nincs semmi szabadidő meg ilyen, szóval te ak teljesen máskor dolgoznak a a az elő vagy ilyen szórakoztató iparbeliek, mint egyébként a a civilek, vagy hogy mondjam, hogy ez ez ez egyszerre szerintem adhat egyébként egy ilyen kiválasztottságérzést.

Szóval, hogy hogy az ember így egy olyan csoporthoz tartozik, akik különlegesek, mert végül is valahol a színészek vagy a cirkuszosok, ők ilyen ők egy külön kis világot képviselnek, pláne egy társulat.

Szóval, hogy ez egy ilyen teljesen zárt kis csapat, és hogy abbatartozni, ráadásul az Albert esetében azt igazgatni, tehát az egy, hogy mondjam, az az tehát viszont hát ez igen, az egy életmód.

Pontosan és akkor >> ez a két életmód, ez olyan szinten nem összeegyeztethető, hogy hogy és nem tudnak mit kezdeni ezekkel a késztetésekkel.

Tehát az Albert ő konkrétan könyörög az Ágdának, hogy de itt akarok veled maradni meg minden, de két mondattal később meg igazából elhangzik, hogy de egyébként nem tudok itt maradni.

Tehát itt akarok, de nem tudok itt maradni, mert mert ez nem az én életem.

Vagy szóval nem pont így mondja el, de hogy így nagyjából ez ez sül ki a dologból.

Igen. >> Hogy mégse tud mégse tudná ezt vállalni.

Tehát nagyon csábító benne a nyugalom, a biztonság, de de valójában ott van egy ilyen belső késztetés az Albertnek, hogy nem menni kell, haladni kell és és és és elveszítene, sokkal nagyobbat veszítene, hogyha itt maradna ebben a biztonságos egyébként biztos anyagi háttérben, mert szerintem ez egy nagyon fontos része, hogy a cirkuszosoknak ebben a filmekben tehát látványosan éheznek, fáznak, nincs fizetésük satöbbi.

Tehát, hogy ők így nyomorognak tulajdonképpen, de ott van az, hogy ők művészetet csinálnak, és hogy ez egy olyan kárpótlásnak tűnik, ami az Albertet is persze egy ilyen megingás után, de de visszacsábítja az övéihez, akik hasonlóak hozzák, és akik vállalták ezt a ezt az életmódot.

Igen, a Labertál amúgy az van, mint a legtöbb ilyen szorgasztóipari embernél, és bennem is volt amúgy évekig, hogy hát itt két fajta ember van.

Az egyik, aki el van határozva, elhatározta, hogy ő művészlélek és ő a művészetért feláldozza magát és >> és mindenkit egyébként maga körül, vagy.

Szóval egy ilyen legszemélyisebb kapcsolat.

Hogyha én tényleg én leszek a a fa abba a tűzbe, ami létrehoz azt a remek művet, és akkor majd mikor nem tudom meghallok, akkor majd emlékezni fognak rám.

Főként, hogyha amúgy te színész vagy rendező vagy, szóval a ott van a első helyeken a neved a a stáblistán akár vagy a szórólapokon, akkor ez nagyon magas fokon benned tud lenni, hogy akkor a emberi kapcsolataim nem baj.

Nem biztos, hogy lesz, majd nagyon viharzó lesz, de majd olyan emberek mellett lesz a nevem egyszer, mikor majd akár meghalok, mint nem tudom, Ibzen vagy Stand meg a satöbbi.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953”

Miről szól ez az epizód: „FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953”?

Ebben a részben a Mozigrund Podcast kibeszéli Ingmar Bergman 1953-as Fűrészpor és Ragyogás című filmjét. Katica és Oswald vendégek, akik elemzik a film témáit, mint a szórakoztatóipar működése, a kispolgári és művészlét ellentéte, a színház és cirkusz különbségei, valamint az… Az epizód a Mozigrund Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ingmar Bergman.

Milyen témákat érint ez az epizód: „FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953”?

Fő témái: ingmar bergman, filmelemzés, szórakoztatóipar, művészlét, színház.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „FŰRÉSZPOR ÉS RAGYOGÁS - “The Show must go on” | Egyszer volt... | 1953”?

Megjelenés: 2025. 10. 06.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozigrund-podcast/fureszpor-es-ragyogas-the-show-must-go-on-egyszer-volt-1953-d1a4639f

Több epizód a Mozigrund Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból