Mozigrund Podcast

ORSZÁGÚTON - “Mindennek van értelme, még ennek a kavicsnak is” | Egyszer volt... | 1954

· PT40M21S

Összefoglaló

A Mozigrund Podcast ezen adásában Katica és Oswald a kultikus La Strada (Országúton, 1954) című Fellini filmet elemzik. Kitérnek a film univerzális témáira, mint az elkeseredett létezés, az önmagány, a törékenység felvállalása és a szeretet hiánya. Megbeszélik a főszereplők…

Röviden

Műsor
Mozigrund Podcast
Megjelenés
2025. 11. 14.
Hossz
40 perc
Témák
filmkritika, filmelemzés, la strada, fellini
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én a valóságban is látok ilyen embereket, hogy egymás mellett élnek, egymást a megtűrik a hibáikkal meg a jó dolgaikkal, de mégsem látszik rajtuk, hogy amúgy egyáltalán szeretnék egymást, vagy érdeklődnének amúgy egymás iránt, csak ott léteznek egymás mellett.

És van olyan ember, akinek amúgy ez elég. kialakul talán az, hogy csak magában bízhat, tehát ő a ő a stabil pont ebben az egészben.

És az érzelmek megosztása, a törékenység, a gyengeség felvállalása az az veszélyes.

Tehát az az ott egy sérülékenységet árul el róla, akinek egyébként az életének a feltétele az, hogy ő erős és kemény legyen most mind fizikailag, mind lelkileg is.

És éppen ez eközben viszont pont meg lehet azt tapasztalni, vagy hát igazából főleg ami Jasomine a kérdése is, hogy miért akarod, hogy veled maradjak?

Ez felteszi ezt a kérdést Zampának. >> Mazigrund egyszer volt.

Gyertek gyertek. >> A múltunkból tanulunk. [zene] >> Üdvözlünk mindenkit.

Ez itt a Mozigroom podcast egyszer volt adása, ahol az országúton című felini filmről fogunk beszélgetni, >> ami Ferenc Pápának a kedvenc filmje volt. >> Ó, azta!

Na, hát ez egy máris egy nem tudtam, de ez tök király.

Szóval az országúton az az egy, tehát az a világhír nevet ho Fellininek, mivel ezzel a filmel filmmel megnyerte a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oszká díjat >> 57-ben. >> És ez volt, ha jól tudom, akkor ez volt végül is így a a most is használt ennek az Oszká titulusnak a megszületésének időpontja.

Szóval, hogy ez volt az a film, ami először ilyen formán méltattak.

Igen, mert azelőtt Special vagy Honorary Avarc néven verseny nélkül tiszteletből osztogatott idegenű filmeknek az Oská egy úgymond ilyen díjat, de nem volt kifejezetten verseny.

És az 57-es ceremónián ez a film nyerte el először a idegen nyelvű Oszká díj díját, >> ami már verseny volt.

Na mindegy, lényeg az, hogy miért is nyerte el, vagy hogy miért olyan >> fantasztikus ez a film.

Hát itt egyébként amikről már beszéltünk, az ilyen bohóc országúton, vándorlás, cirkusz, tehát ezek a ezek a toposzok, vagy ezek az archetípusok, ezek megjelennek ebben a filmben, és egy olyan univerzális, nem tudom, életérzés, élettapasztalat, igazságok és kérdések jelennek meg ebben a filmben, ami szerintem mind a mai napig teljesen érvényes.

Ö nagyjából négy dologról fogunk beszélni, amik persze összefüggenek.

Először az, hogy az a témánk, hogy hát hogyan kerül kerülnek egymás mellé ezek az emberek, mert nagyon különböző aina és a zampánó, de mégis egymáshoz vannak ragadva.

I illetve aztán találkoznak ugye a bohóccal, és hogy ő milyen ebben a milyen ebből a szempontból.

Ezek után beszélünk kicsit arról, hogy az milyen szeretet, hogyha csak megtűrnek, >> hogy ez szeretete egyáltalán. >> És aztán arról, hogy hogy mennyire két különböző férfi karakter jelenik meg ebben a filmben, ami két különböző, nem tudom, férfi princípiumot jelenít meg talán.

És végzetül pedig arról, hogy van-e értelme mindennek még ennek a kavicsnak is. [zene] Nos, tehát hogy kerülnek egymás mellé ezek az emberek?

Gelomina élettörténete, ahol a film felveszi a fonalat, hát elég hányattatottan indul, mert a nővére halála után mint egy pótlékként kerül Zampanohoz, aki pedig egy Vásári komédiás, de egyébként egyedüli, tehát hogy ő nem egy társulathoz tartozik, hanem ő egy ilyen magányos harcos, aki >> szólóban tolja.

Aki aki egy ilyen erőművészeti produkcióval járja az országot, és van egy ilyen kis tragacsa, ami az egész életerre tulajdonképpen ott alszik satöbbi.

Az egy az egy háborús kocsi volt, amit amúgy annó használtak.

Ezzel szállították a lőszert, és direkt ezt a kocsit választotta felni, hogy ezzel is amúgy bemutassa, hogy a háború után mindenfajta járművet amúgy mire használtak fel az emberek ahhoz, hogy eljussanak a-ból B-be.

Ez azért volt amúgy különleges ez a jármű, mert ez három kerekű volt, és a hátsó része részét már be lehetett később rendezni mondjuk lakó részre, mint itt is.

Ezért alkalmas volt a Olaszvá vándor szóló, vagy akár több előadónak is. >> És erre a kocsira fogadja fel Jelsominát Szampáno, és nagyon hát nem túl szépen bánik vele, mert Szampano ő azért egy ilyen karakán férfi karakter, ezzel szemben meg Jelsomina, ő meg egy kicsit bolondos, ő talán nem is annyira kicsit, de egy ilyen nagyon introvertált, nagyon kicsit autisztikus jellegű karakter. aki aki csak úgy néz bele a világba és szemlélődik igazából.

És aztán ő végül is az anyukájának a könyörgésére elmegy Zampánuval, aki megfizet, tehát ő megvásárolja ott Cselsoménát és és ez valamennyire bemutatja a korábbi hát nem tudom, az olasz neorealizmusnak a környezetét, tehát hogy ilyen nagy szegénységben élnek bizonyos emberek.

Viszont utána a film már elszakad ettől a neorealista valóságtól, ami ami korábban jellemző volt az olasz fülművészetre, és éppen ezért nyitja meg a kapukat a modernizmus felé, merthogy már nem feltétlenül ez lesz a fő fókuszban.

Na most tehát ez a két ember végül is eléggé sorszerűen kerül egymás mellé, ha már az eredeti kérdésnél járunk.

Neked mi erről a véleményed? >> Hát, [horkantás] hogy miért kerülnek egymás mellé, vagy hogy igazából miért maradnak egymás mellett?

Mert hát a a jelominának szerintem a maga egyszerű módján egyrészt ott volt amúgy az, hogy a családját tudja támogatni ezzel.

Ez fontos, hogy ő aszerint létezik, ezt a kis mag egyszerű módján ki is fejezi, hogy másoknak mi a jó, másoknak segíteni a és az ápáloló mellett is azért marad, merthogy tud neki segíteni.

És ő annyira egy ilyen kis hát háborítatlan lélek amúgy a jelszom, hogy ő nem gondol bele például dolgokba, hanem ő tényleg olyan nyersen már gyermek ilyen, ő kifejezi a érzéseit, amik benne vannak a végén lévő például autós jelenet után és hogy azért megy a zámpánlóval, merthogy családjátok segíti. mondjuk világot lát mondjuk szórakoztathat embereket.

Ez is fontos, mert hogy jót akar az embereknek, h szórakoztathatja őket, az egy jó dolog.

És akkor >> de erre nem egyből jön rá szerintem.

Tehát amikor őt elvisz így magával cámpánó, akkor hát ő nem, tehát azt se tudja, hogy hogy szólaljon meg.

És amikor ott kezébe adja a botot, vagy kezébe adja a dobot meg ilyesmi, >> annál annál látszik, hogy egyébként ő először ilyen halkszavú, de aztán szép lassan beletanul, és akkor már tényleg elkezdi élvezni a szórakoztatást.

De Ja, szóval, hogy szerintem ez nem egy ilyen fő motiváció az elején, amikor ő elindul, hanem ott ő egyedül annyi ki van szolgáltatva a a családjának, a szegénységének, annak, hogy ő egy, >> hogy ő egy nő, de nem jó annyira a házi munkára.

Úgy, hogy elviszi egy vándorember magával, mert neki a vándor cirkuszos ember pedig rászorul egy női asszisztensre, mert az mindig kell valakinek kell ütnie a dobokat, amíg ő parádézik a lánccal meg ilyesmi, amit szétveszít a mellkasán.

Szóval, hogy egy lány, vagy nem tudom, a bűvészeknek is mindig van ilyen asszisztense.

Szóval, hogy végül is először szerintem egy ilyen munkakapcsolati egymásra utaltság miatt maradnak ők, vagy hát, hogy kerülnek ők egymás mellé.

De de aztán aztán elég sorszerű, mert valahol főleg Jelson Mina egyébként, de nagy tanítómesterévé válik Campának is valahol.

Tehát ez a filmnek az íve igazából.

Meg Jomina is egyébként sokat tanul a világról cámpánó mellett.

Igen, a jazzomál az nem az a fajta karakter, akinek van egy motivációja, és a film végéig csak az van, hanem hogy mindig valami vált cél vagy motiváció változik nála.

Ha úgy segítheti a családját, hogy elmegy zempannóval, akkor jó, akkor elmegy.

Nézzük meg, hogy mi lesz belőle. akkor velemegy, megné megnézi, milyen, mik a lehetőségek, miket érez, [horkantás] mibe tud segíteni az empánónak, mit mondjuk mit tanulhat meg, vagy mit akar megtanulni, és akkor az, >> hát mondjuk ez a mit akar meg, de morsba fejezd be, szóval aszerint >> aszerint cselekszik. >> Hát na jó, de azért ezt ezt én egy kis túlzásnak érzem, hogy mit akar megtanulni.

Hát pont ennél a jelenetnél, amikor amikor Számó tanítja Jelsominát dobolni, amikor elrontja, akkor megcsapja egy vesszővel.

Tehát, hogy azért ez nem egy saját választás, hogy ő most ezt megtanulja, ezt a számot, vagy nem, >> hogy ő most vándor cirkuszosnak áll, vagy nem.

Ez nem saját döntés, ezek nem választások.

Nó jelsomina, ahogy mondtad, nagyon ártatlan gyermeki karakter, aki tényleg mint a a az ilyen Shakespeare drámákban bohósz, hogy egy kicsit ilyen együgyű, >> de nála az igazság.

Tehát valójában szerintem a jelzominának nem válaszai, hanem inkább nagyon őszinte és nagyon tiszta kérdései vannak a cámpánó felé, ami meg meg ilyen gátlástalan, de de tehát a szónak abban az értelmében, hogy szűretlenül adja a az az érzéseit meg a véleményét Számpának, aki egyébként erre aligalig reagál, tehát hogy ő csak hallgatja ezeket a dolgokat.

Ilyen értelemben ők nem lesznek partnerei egymásnak. látványosan vagy látszólag.

Szóval, hogy ők érzelmileg semmiképpen sem partnere egymásnak szerintem, mint mint párkapcsolat, tehát mint férfinő, szerintem abban sem partnerei egymásnak.

Tehát igazából miután Campánu elvette Celsominas szüzességét, utána ő más nőkhöz megy, akik tapasztaltabbak vagy jobban tetszenek neki.

Úgyhogy valójában valójában őket elsősorban ez a munkaviszony köti össze az egymásra utaltság abban, hogy nem tehát nem nem megy ez a produkció, amit kitaláltak egymás nélkül.

És éppen ez eközben viszont pont meg lehet azt tapasztalni, vagy hát igazából főleg ami Jamine a kérdése is, hogy miért akarod, hogy veled maradjak?

Ez felteszi ezt a kérdést Zampánónak, és nem tőle kapja meg a választ, mert Zampano mindig ilyenekkel üti le Jelszominának a kérdéseit hogy elegem van a hülyeségeidből, hagyjál már muszáj a kocsiba menjünk meg ilen. >> Igen.

Szóval, hogy azért nem anny szerintem, vagy számomra nem annyira egyértelmű illetve illetve hát a film során aztán Jelszominának lesz végülis erre egy válasza, hogy miért marad együtt számpánul, ami pedig az, hogy hogy az ő sorsa az.

És ez így, hogy mondjam, egyáltalán nem logikus válasz vagy ilyesmi.

Sőt, miután nézőként mi mondjuk végignézzük azt a rengeteg rengeteg bántást meg elutasítást, amit egyébként a Campánótól Cselsomina kap, hát respect, hogy ő ezt a sorsának választja. [zene] És akkor szerintem át is térhetünk arra, hogy hogy milyen, hogy milyen az, amikor tehát, hogy az nem szeretett, ha megtűrnek. >> A film az azt meséli el, hogy azó meg a jazz omina, ők igazából mondjuk úgy nem szeretik egymást.

A film azt kommunikálja, hogy az, hogy a jazz, az empáló megtűri a jazz aménát, az nem jelenti azt, hogy szereti.

Viszont az, hogy amúgy a gázzoméná az érzemeket akar táplálni a azpánó felé, az csak egy egyoldalú dolog. >> De miért szerinted egyoldalú dolog? >> Egyoldalú, igen, mert a az ápánó azánó az egy eléggé traumatizált férfi típus. aki valószínűleg szociálisan sérült, és emiatt nem tudja kifejezni az érzelmeit.

Ez a film végén ki is derül, hogy nem tud mit kezdeni, és ő az a fajta ember, aki arra lett kondicionálva, hogy életben maradjon, hogy túlléljen, nem arra, hogy éljen. >> Hát jó, de hát ez nem csoda talán, vagy nem tudom.

Szóval, hogy azért még nem telt el annyira sok sok idő a háború óta. egyébként most emítetted ezt az autót, ami egy fegyverzállító autó volt korábban.

Szóval ez is eléggé lehet szimbolikus hogy >> van valaki, aki [torokköszörülés] a háborúban háborúban lövedékeket szállított, és most pedig saját magát meg a kis életét ebben szállítja, de de hogy valójában ő is a túlélésért küzd, tehát hogy megkeményítette egyszerűen ez a vándorélet szerintem a cámpánócal, hogy >> igen. mondtam, hogy szociálisan sérült már csak a háborúból fakadóan is. meg a az a közeg, amit amúgy a neorealista filmek is bemutatnak, főként Roselini által az egyen hozza azt, hogy a Zánpánó például férfi révén valószínűleg megjárta a háborút, és tudjuk, hogy mit szesz egy emberre, egy emberrel a háború, és hogy milyen emberek jönnek vissza onnan.

Emiatt is a szociális készségei azok leginkább a túlélésre, vagyis a vagyis a életcélja leginkább a túlélésre korlátozódnak sokszor azzal, hogy ő olyan dolgokat átott, amit nem akart.

Ő megjárta a poklót, őt végre hagyják békén.

Ő ő amúgy egy dolgokért azt akarja csinálni, amúgy meg ha legyen, ha hadigyon és kész.

És az, hogy amúgy ezzel amúgy vándorlá ez vándorlással jár, ez amúgy meg ilyen mellékes velejáró.

De mint ahogy amúgy a bermafilmel is beszéltünk, a fűispó és rajogásban is, a zámpánóban is benne van az, mint a ott ott a a Albertóban benne van, hogy valamihez ért, ami amúgy bizonyos életmóddal jár, akkor azt felvállalja és csinálja, mert lehet, hogy valakinek a valaki, aki őt látja, mondjuk lehet, hogy ez neki mondjuk érték, vagy legalábbis örömet okoz.

Az, hogy ő neki ez nem okoz örömet, az viszont nem mellékes.

Az a lényeg, hogy ő cak pénz Igen, de ez az ő pénzkereseti forrás.

Ő erre így is tekint. >> Igen.

És ő csak megy és megy és megy, mert ő amennyit látott a világból a háborún keresztül, például az neki már teljesen elég volt.

Ő nem akar többet látni belőle és csak megy előre. >> Ú nézd, tehát ez csak egy feltételezés, mert igazából ez nin nem tartalmazza a film a cámpánó előtörténetét.

Szóval, hogy valójában azt látjuk, hogy van egy ember, akinek nincs otthona, csak ez az autó, és hogy ő kint van a világ peremén, és és megy körbe, és persze amikor találkozik hasonszőrűekkel, akkor ott így láthatjuk, hogy ott akár meg is találhatná a közegét közöttük, de ott meg pont lesz a a bohóccal lesz egy ilyen konfliktus, amiről szintén nem derül ki, hogy mi közöttük a konfliktus, de két ilyen radikálisan más férfiípus férfi típusról van szó.

És bocsánat, és az egész életébe bekerül amúgy ez a már ilyen cseplini karakter, a jazzomina, akivel meg amúgy nem tud mit kezdeni, mert annyira más világé a viselkedése, meg ahogy látja vagy nézi a dolgokat amúgy ez a lány, aki amúgy a felé felesége és hogy ő ezzel nem tud mit kell tenni.

Annyit tud, hogy annyit tud és ennek körül, hogy ellátja a funkcióját. amiért megegyeztek, de amúgy meg ö nem érti ezt a lányt, és…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „ORSZÁGÚTON - “Mindennek van értelme, még ennek a kavicsnak is” | Egyszer volt... | 1954”

Miről szól ez az epizód: „ORSZÁGÚTON - “Mindennek van értelme, még ennek a kavicsnak is” | Egyszer volt... | 1954”?

A Mozigrund Podcast ezen adásában Katica és Oswald a kultikus La Strada (Országúton, 1954) című Fellini filmet elemzik. Kitérnek a film univerzális témáira, mint az elkeseredett létezés, az önmagány, a törékenység felvállalása és a szeretet hiánya. Megbeszélik a főszereplők… Az epizód a Mozigrund Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 14..

Milyen témákat érint ez az epizód: „ORSZÁGÚTON - “Mindennek van értelme, még ennek a kavicsnak is” | Egyszer volt... | 1954”?

Fő témái: filmkritika, filmelemzés, la strada, fellini.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „ORSZÁGÚTON - “Mindennek van értelme, még ennek a kavicsnak is” | Egyszer volt... | 1954”?

Megjelenés: 2025. 11. 14.. Hossz: 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozigrund-podcast/orszaguton-mindennek-van-ertelme-meg-ennek-a-kavicsnak-is-egyszer-volt-1954-53535622

Több epizód a Mozigrund Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból