Nőszintén Podcast

Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40

· PT47M57S

Összefoglaló

Négy édesanya beszélget a sokszínűségről és elfogadásról szóló mesekönyvek kapcsán, kitérve arra, hogyan lehet ezekről a témákról őszintén, mégis érzékenyen beszélni a gyerekekkel, és megosztják saját szülői tapasztalataikat és dilemmáikat.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 06. 18.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann
Témák
sokszínűség, elfogadás, gyereknevelés, szülői tapasztalatok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] Sziasztok.

Szeretettel köszöntünk titeket.

Én hoztam most a témát, képzeljétek el, hogy hát most már hetek óta így a gondolataimban van ez a téma, mert mostanában nagy könyvrajongó vagyok, és nem csak magam, hanem ugye gyerekek is, és Marcikának meg én olvasok és hát a Vintiden növöm a jobbnál jobb ajánlatokat.

Halljad, hogy jönnél hozzám a könyvtárba?

Tehát én mindenhonnan szedem a könyveket.

Ilyen ilyen halom vár egyébként ott mellettem is, hogy könyvtárban.

Ez a ez a könyv biztos, hogy na hát igen.

És akkor rendeltem egy mesekönyvet mogy olvasgassuk este, olyan szép volt a borító.

Mert minthogyha valahol már valahol láttam volna, hogy hogy ez a könyv.

Hát most lehet, hogy akkor nem azért, mert hogy jó, vagy azért, mert rossz, vagy azért, mert valami, de mindítésre kerül valahol említésre került, de nem kattintottam rá, hogy miért, és olyan tényleg olyan szép Meseország mindenkié.

És hát belekezdtünk Marcikával olvasni és aztán így így a igazán így nem néztem utána, hogy mi ez, hogy mit olvasok neki.

És hát lehet, hogy így sokan ismeritek, hogy miről van szó. az elfogadásról ez egy felvilágosító könyv.

Az elfogadásról elfogadás miatt írták meg gyerekeknek.

És aztán ez a téma foglalkoztat azóta is, mert így így több részen megakadok, ahogy olvassam a könyvet, hogy most ezt olvassam tovább, vagy ne, vagy hogyan reagáljam le, hogy hogy így néz a fiamm, hogy mi van, hogy mi mi miről is van szó.

És aztán mondtam a lányoknak, hogy mi lenne, ha beszélgetnénk egy picit arról, hogy mikor kell elkezdenünk a gyerekeket felvilágosítani, mi a véleményeteke erről? mondjuk a másságról, mert tudom, hogy most már így, hogy jó sok mesét elolvastunk belőle, hogy nem csak erről a témáról van szó, hanem minden szinten az elfogadásról, ami tök jó dolog, és hogy én magam is elfogadónak tartom magamat, de vannak kétségeim, hogy hogy most ez kell-e már ilyen kiskorba, vagy sem.

Igazából felnőtteket kell felvilágosítani, érzékenyíteni.

Igen, ez egyébként ez is lehet.

És és annyit gondolkoztam rajta, hogy hogy mi nem tudtam eldönteni, hogy én most ezt jónak találom vagy rossznak találom, és hogy egyiknek sem találtam, hanem hogy azon kezdtem el gondolkozni, hogy ekkora gyerekeknek mondjuk a így bele bele mondjuk el, hogy a Marci hány éves Marci nyolc éves.

Igen. hogy hogy így beletolni.

Mondjuk ez m ovis gyerekeknek is, tehát hogy ez így ovis kortól ajánlott ez a könyv, és hogy hogy kell-e már most odatenni, mert azt gondolom, hogy mondjuk ahogy a gyerekek elkezdik úgy érezni, hogy mondjuk milyen az identitásuk, és hogy mit tudom én 12 h n évesen szerintem ott a helye, hogy hogy el hogy fel legyenek világosítva mondjuk ebbe a témába, de nyilván nem vagyok szakértő, tehát fogalmam sincs, hogy hogy mi való helyén, hanem nekem egy picit olyan érzésem van, hogy mondjuk az oviba megy egy kisgyerek, akinek mondjuk ezt elolvasták, és akkor ugye annyira benne van a gondolatainkban, ha már ott tartunk, ugye sokat beszélgetünk arról, hogy a gondolataink teremtenek. [Zene] hogy mondjuk azt mondja, hogy nem a Sárikának mondja, hogy gyere csókolózzunk, hanem Józsikának, mert hogy ugye ezt olvassuk a könyvben.

Tehát, hogy hogy ez egy ez oké felvilágosítás, de hogy hogy egy kicsit nem viszi afelé, hogy nyilván természetes meg jó, de értitek, hogy mire akarok kilyukadni? hogy akkor most ezt olvastuk, és akkor én is egyébként azt érzem, nálunk így ugye, hogy így félig ilyen pesti gyerekek is vagyunk, hogy hogy ott így tök természetes az iskolába is, az edzésen is, a mindenhol is, de hogy amiket így mesélnek a csajok, így azt látom, hogy annyira elveszettek ebbe a gyerekek, tehát hogy így ők fölveszik ezt ezt a tempót, hogy jó, oké, akkor mindenki mindenkivel szuper, de hogy így, tehát hogy azt felejtjük el, hogy nekünk ez az identitás része, hogy ugye férfinő, és ugye itt azért jutott eszembe, hogy először nekünk kellene ebbe a témába így egy kicsit így nem tudom állást foglalni, vagy úgy magunkba helyre rakni, vagy úgy nyitottan állni hozzá, hogy most akkor miről is van szó, meg miről beszélünk, meg ez most hogy is működhet, és hogy ezt most így hova rakjam magamban?

Mert tehát, hogy most egy évezredes, több évezredes, nem tudom mi ez, hagyomány vagy ösztönt nem lehet felülírni.

Tehát, hogy oké, értem én azt, hogy mindig is volt ilyen, és semmi problémám nincsen vele, de az, hogy most így homogenizáljuk az egész világot, azt nem feltétlenül tartom jönnek.

És azt látom, hogy ezzel nagyon bizonytalan helyzetbe hozzuk a gyerekeket, és elbizonytalanodnak saját magukat illetően.

És azért nehéz, mert hogy ez így többszörösen összeadódik, ugye eleve iszonyatosan magányosak, mertogy folyamatosan csak telefonon kapcsolódnak, és borzasztóan vágynak a kapcsolódásra.

És az, amikor a szomlyas ember minden pohárvizet elfogad, és annyira könnyen bele tudnak futni abba, hogy hogy jaj, a lányokkal, mondjuk én lány vagyok, sokkal könnyebben megtalálom a közös hangot, vagy mondjuk a fiúkkal, vagy ugye nagyon nehéz a másik nemmel ismerkedni, a mi időnkben is nehéz volt, most meg aztán végképp állati nehéz.

És mondom, tehát hogy nem nem mosnám én össze azt, hogy amikor valaki tényleg semmi problémám nincsen vele, de tehát hogy így így én azt érzem, hogy egy kicsit áttestünk a ló túloldalára, és ezzel így bizonytalanságot teremtünk a gyerekek fejébe.

Ezek ez az érzés fogalmazódott meg bennem tök jól tök jól elmondtad.

Pont erre gondoltam, hogy hogy hogy hogy nem adunk-e mondjuk ötletet most ez így burkoltan, de hogy hogy most akkor ez a h nem legalizáljuk, hogy nem elegalizáljuk náluk azt, hogy lehet, vagy bátorítjuk ő bátoríítjuk őket, vagy nem tudom.

Tehát hogy hogy én tudom, hogy kell meg én én nekem semmi bajom nincs például a mássággal.

De tényleg, én én mindig ilyen szórakozóhelyeken szórakoztam régen a ahol meleg párok meg leszbikus párok voltak.

És én én azért szerettem odajárni, mert akkor így nyugodtan bulizhattam, és a nem én mi én itt Székesfehérváron a képe én oda azért szeret nekem ismerős megnyugodtam, hogy azért szerettem odajárni, mert akkor nem nyongattak folyton a férbiak, hogy de egyébként néha nők Igen, de hogy hogy annyira rendesen le lehetett kezelni, hogy akkor nem jó oké, én csak itt szórakozom, és hogy tiszteletbe tartották.

Szóval, hogy tök normális volt, és én én nagyon elfogadó vagyok ebbe, csak hogy tényleg ez, hogy hogy mikor kell ezt elkezdeni, vagy például most a reptéren, hogy jöttünk haza az egyik ilyen kozmetikai márkának az üzletébe, ott a reptéri üzletek között hát egy srác eladó, aki fiú hajjal ekkora szempillákkal full sminkbe É táncát mé így kell is magát és hogy így menjél be mondjuk tehát hogy hogy értem van aki bemegy csak nem neked szól.

Na igen, csak hogy mennyi bántásnak is teszi ki magát amúgy ezzel.

Tehát hogy oké, hogy ő bátor, meg felvállalja magát meg satöbbi, meg minden, de hogy kellemetlen egyébként a a szituáció, hogy hogy lehet, hogy csak én vagyok, még csak azért kellemetlen, mert nem elfogadott.

Igen, de tehát, hogy a az elfogadás nem arról szól, hogy felőlem kelletheti magát férfi testben nők, vagy hogy mondják, de azt akarom mondani, hogy férfi testben nőnek öltözve, merthogy igazából ha ő ettől érzi magát boldognak, és engem úgymond nem hát hogy mondjam, tehát hogy nem triggel, igen, nem trigger, de valamilyen szinten ez polgárpukkasztó egyébként, mert direkt de egyébként, mert hog hogyha most egy nő van fölfújt szájjal és és úgy áll ki oda tán Megnéz biztos, hogy megnéz.

De hogy h hogy ez szerintem ennek meg a helye amúgy, hogy tehát lehet, hogy a a meleg bárba tök jól izé ott nyugodtan menjen és idegesse magát, de egyébként le a kalappal a a munk munkáltató tulajdonos saját boltja semmit akar egyébként.

Igen, erre nem gondoltam, mert nem úgy nézett ki.

De de de lehet szerintem a megszokás, nem?

Tehát, hogy most, hogyha mit tudom én, kismaok kezdenének el metrót vezetni, akkor azra is ilyen furcsa nézni, hogy nem ehhez vagy.

Vagy például ne nekem most, hogy így vidéki lettem, mindig így lenyűgöz az, hogy a négyes metrót nem vezeti senki, és akkor így hubává mindig előreegyünk, és hú de jó, mi vagyunk a Tehát, hogy nekem az is ilyen furcsa, hogy úristen, nem vezeti senki.

Most ez egy ilyen hülye hasonló.

A négyes metrót nem vezeti senki.

Képzeld el, hogy nem vezeti senki.

És odaállhatsz legelőre. álljál egyszer legelőre.

És így látod az alagútban, hogy mi mer hogy egyébként egy ilyen üvegaablak van, tehát mintogyha itt próbáld ki.

De nem az a az a kérdés fogalmazódott meg, amikor mond említetted a könyvet, hogy vajon kinek íródott igazából ez a könyv?

Tehát, hogyha ha a gyerekek szerintem alapvetően elfogadóak, tehát hogy ők nem tesznek föl ennyi morális kérdést, mint amennyit mi akarunk adott esetben belemagyarázni helyzetekbe.

És amikor organikusan eléjük kerül egy helyzet egy meleg nagybácsival, vagy egyrikus nagy nénivel, akkor úgy is elő fogod venni ezt a témát, és azt fogod mondani, hogy figyú, akkor erről márpedig beszélnünk kell, de hogy a gyereknek a saját tempójába, a saját szövegkörnyezetébe, és hogy valószínűleg nem fogom elkezdeni a nyuszikával meg a medvével, hogy ők milyen szép pár lennének együtt, mert élet idegen.

Tehát, hogy viszont a amikor szembe jön, akkor meg kell róla beszélni, és akkor kell róla beszélni, amikor a gyerek kérdez.

De ha nem kérdez, akkor én is azt gondolom, hogy az történik.

De azért, mert hogy azért, mert hogy bennünk van ez a meghasonás, tehát hogy bennük nincsen.

Tehát hogyha ők abban nőnek bele, hogy ez egy teljesen természetes dolog, akkor így nem értik, hogy mja neked mi a problémá.

De akkor tud természetes lenni a gyereknek, hogyha számodra is az, tehát visszakanyarodnék oda, hogy kinél kell ezt kezdeni, kinek íródott ez a könyv valójában, mert lehet, hogy ez az elnevezése, hogy mesékes mesék meseországban, vagy hogy nem mese meseország mindenki és hogy ezek a mesék azok már óvodás kortól is fogyaszthatóak, de valójában én szerintem egy kicsit fentebbről kell kezdeni és népmesék vannak átírva.

Igen, népiség vannak átírva ilyen külön írókat kőként van egy olyan olyan dolog, hogy hogy abba szabad-e belenyúlni, vagy nem.

Ugye nyilván nem véletlenül van betiltva, de hogy ki tiltja be?

Aki betiltja az is az a korosztály.

Tehát hogyha a generációt nézzük, mondjuk a mamának meséltem róla, meg a párjának, a Gábornak, és hát teljes felháborodással, de beszélgettünk, ott ült az asztalnál a soggornőm, aki 2x éve Németországba él, és teljes elfogadásba, teljes ö teljesen természetes náluk ez a ez az elfogadás és a másság, és minden minden jellegű és az, hogy beszélnek róla, akár másik formájában is.

És akkor és akkor itt jön az a fajta elfogadás, ami bennünk van, hogy én elfogadom, hogy a mama így gondolja, mert mert ő ebbe tehát, hogy most 70 éve van egy egy nézőpontja, nehézen tudja, tehát ő azt mondja, hogy mondjuk az unokája azt mondaná, hogy ő ő mondjuk a saját neméhez vonzódik, ő azt abszolút el tudná fogadni.

Azt mondjuk nem tudná elfogadni, hogy ezt kiteszi a kirakatba.

Tehát, hogy kinek mi már szerintem egy fokkal elfogadóbbak vagyunk, de ha csak elmegyünk másik országba, látjátok, hogy ott mennyivel másabb.

Viszont azt ne azt elfogadják, hogy mi van, de azt nem fogadja el, hogy a mondjuk a másik generáció meg tehát, hogy nagyon nagyon érdekes téma, nagyon benne van az it mindig szerintem a az alap az, hogy tisztelet elfogadás szeretet tehát hogy szerintem semmi másra nem kellene fókuszálni.

Ö teljesen mindegy az, hogy generációs különbségek vannak és mondjuk igen, a nagyszüleink generációja ezt önmagában is nehezen tudja rendezni.

Szerintem azt is el kell fogadnia és teljesen rendben van.

Itt már ugye majd bejön az intelligencia kérdése is, hogyha valaki mondjuk akár a saját neméhez vonzódik, és úgy éli a kapcsolatát, és viszi azt be a családjába, hogy mondjuk mennyire tartja tiszteletbe ezeket a generációs különbségeket, és mondjuk mennyire tolja oda a nagymama, nagypapa orra elé, hogy akár tehát, hogy ők hogy élik mondjuk az életüket, mert nyilván az nem feltétlenül szükséges.

Tehát és szerintem nagyon fontos azért megemlíteni ennek a könyvnek a kapcsán is, meg egyáltalán annak kapcsán, hogy felvilágosítás.

Tehát, hogy azért ne ö szerintem ne szorítkozzunk csak a szexuális felvilágosításra, mert ez a könyv se sem a szexuális felvilágosítás részét ragadja ki, hanem kiragadja ugye az etnikai sokszínűséget, kiragadja a a az örök befogadás témáját, mint olyat.

Tehát ezek a területek, vagy azt a a családi mintákat, tehát a a az ugye a családi modelleket, azoknak a különbözőségét. akár ithatod azt h nem csak az egy nemű párok mint családi modell, hogy ez egy létező dolog, hanem akár a mozaik családok kérdése is egy felvilágosító téma lehet mondjuk egy olyan gyerek számára, aki nem ebben nő fel, és hogy mondjuk ne ítélje meg emiatt a kis pajtását, mert ő mondjuk egy ilyen családi modellben él.

Hát meg az érzékenység az itt is indul valahol az érzékenyintés a gyerekekkel, hogy nem kell a nagyon extrémig elmenni, de mondjuk egy van egy egyedülálló szülő, ahol mondjuk sosincs ott az édesapa, akkor ugye a gyerekeknek már az is fura lehet, hogy anya kis Bélának sose látom az apukáját vele, vajon mi lehet?

És akkor mondjuk kiderül, hogy lehet, hogy az édesapa nem élj.

És akkor már onnantól fogva az is egy egy története annak, hogy hogy most mi az a következő lépés, ami ahogy elmondod…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40”?

Négy édesanya beszélget a sokszínűségről és elfogadásról szóló mesekönyvek kapcsán, kitérve arra, hogyan lehet ezekről a témákról őszintén, mégis érzékenyen beszélni a gyerekekkel, és megosztják saját szülői tapasztalataikat és dilemmáikat. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40”?

Fő témái: sokszínűség, elfogadás, gyereknevelés, szülői tapasztalatok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan beszéljünk gyerekeinkkel a sokszínűségről és elfogadásról? | S02E40”?

Megjelenés: 2025. 06. 18.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/hogyan-beszeljunk-gyerekeinkkel-a-sokszinusegrol-es-elfogadasrol-s02e40

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból