Nőszintén Podcast

Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38

· PT52M11S

Összefoglaló

Az epizódban a Nőszintén Podcast vendége, Kovács Flóra természetgyógyász segítségével járják körül a spiritualitás fogalmát. A beszélgetés fókuszában az áll, hogy a spiritualitás mennyire alapvető része az emberi létezésnek, és miért fontos erről beszélni, különösen egy olyan…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 06. 04.
Hossz
52 perc
Szereplők, említett nevek
Udvarhelyi Mónika, Makó Marian, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann
Témák
spiritualitás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] Sziasztok!

Szeretettel köszöntünk benneteket.

Ismét itt vagyunk egy vadonat új hely színen a könyvtárba.

Köszönjük szépen a Vörös Martin Mihály könyvtár támogatását.

Kicsit kezdenek agyon nyomni a könyvek, de nem baj sok tudás.

És ismét a vendégünk Kovács Flóra természetgyógyász.

Nem szakmai minőségben vagyok jelen emberi.

Megmutatjuk, hogy egy természetgyógyász is tud ember lenni.

És egyébként tök érdekes, hogy pont itt beszélgettünk, merthogy itt fogalmazódott meg bennem, hogy mindig amikor mész az oviba, akkor előtteben jössz, és akkor most már hál istennek annyira korájon, hogy van egy óráunk és és akkor itt nekiállunk beszélgetni, és megfejtjük a világot, és még az is kevés.

Igen, a nekünk ez a kapcsolódási pontunk nagyjából.

Akkor otthonos a környezet, csak igen nekem kell szokni.

Úgyhogy most így most így ide hoztunk titeket is, meg Mariant is.

És hát a téma az hát megint én hoztam, és már itt beszélgettünk róla pár szót.

A igazából az a azt a címet adtam neki, hogy a női spiritualitás, de aztán most itt ahogy beszélgettünk pár szót előtte, így arra jöttünk rá, hogy egyébként a spiritualitást is így helyre kell tenni, hogy egyébként mit is jelent a spiritualitás.

Aztán után elmentünk abba a az irányba, hogy most ezt így külön válasszuk, mint női férfi, merthogy nekem így vannak ilyen vessző paripáim.

De akkor az első kérdés az, hogy nektek mit jelent a spiritualitás?

Nekem igazából azt jelenti a spiritualitás, hogy tudomásul veszem azt, hogy én a többi ember és az összes élőlény és ez az egész díszlet, ami így körülvesz minket, az az nem sok különálló elem véletlenszerűen egymás mellé rakva. hanem egy rendszernek a részei.

És igazából maga a spiritualitás ennek a tudomásul vétele.

A számomra, hogy nem különálló egységekből állunk, és nem véletlenszerűen, hanem egy organikus rendszer részei vagyunk, mint minden, ami körülvesz minket.

Úgyhogy igazáb van, amikor egyébként elveszíted a hitedet ebbe?

Nem, ez amúgy annyira ilyen zsigeri és alapvetés, hogy igazából én nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem értettem a felhajtást a spiritualitás kör, hogy miért kell erről beszélni.

Ez annyira alapvető és annyira egy egy annyira hatalmas része az identitásnak, vagy a kéne, hogy legyen, vagy nem tudom, számomra ez annyira alap, hogy hogy nem nem tehát volt egy ilyen averzióm, hogy miért kell ezt túlbeszélni, miért kell erről ennyit beszélni.

És aztán ahogy hát ahogy egyre idősödtem, rájöttem arra hogy hogy kell róla beszélni, mert nagyon-nagyon sok embernek ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű, és és teljesen elszakadunk ettől a ettől a tudatosságtól.

Tehát nem vesszük tudomásul ezt, nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni.

És ennek az a következménye, hogy hogy nem úgy működünk, mintha részei lennénk a rendszernek.

Tehát most így elnézést a gyenge idegzetűektől, hogy ezzel kellemetlen hasonlattal élek, de kicsit olyan, mintogyha ebben a rendszerben az ember egy ilyen autonóm sejtburjánzás lenne.

Tehát hogy úgy mint mondjuk például a az emberi testnek ugye a sejtek a részei, úgy vagyunk mi a részei ennek a rendszernek, amit mondjuk hívhatunk akárhogy. a világegyetem vagy a környezetünk, a természet, teljesen mindegy, hogy ki milyen hitvilágban él.

És ugyanúgy szerves részei vagyunk, és és nem vesszük tudomásul, és elkezdünk úgy működni, hogy a tetteink azok csak a saját javunkat szolgálják, és nem egyáltalán nem a környezetünk és a nagy egésznek a De jó, hogy ezt mond a működését.

És ugye ez pontosan ugyanaz, mint amikor bizonyos sejtek a testünkben külön úton kezdenek járni, és nem veszik figyelembe a hagyományt, azt, amit rájuk a ugye az előttük működő sejtek és elhaló sejtek tovább adnak, hanem elkezdenek rendellenesen saját szakállukra dolgozni, csak a saját javaikat nézni, és és ennek az a következménye, hogy károsítják vele a rendszert.

És igazából amíg mi így működünk, addig igenis van értelme beszélni erről, és a spiritualitásról is érdemes beszélni, csak hát nem mindegy, hogy hogyan, meg nem mindegy ugye, hogy mi tartozik ebbe bele, meg hogy esünk túlzásban, meg milyen elvárásokat támasztunk ugye magunkkal szemben, meg ezzel az egész dologgal szemben.

Mária, hát nekem nagyon sokszor meg sokáig azt jelentett a spiritualitás, hogy valamilyen tehát minden spirituális, amit már a tudománnyal nem tudunk megmagyarázni, nem tudunk tudományosan vagy logikával. [Zene] És akkor arra ugye mindig ráhúztuk azt, hogy jaj, ez már olyan spirituális.

Persze lehet így is gondolkodni, de ez már olyan, ez már olyan spiris, de mondom, hát hogyha segít bizonyos dolgok megoldásában, vagy a lelki békédben, vagy bármiben, akkor mondhatjuk azt, hogy nem lehet mindent a tudománnyal megmagyarázni, és akkor végülis ezekbe ugye nem lehet annyira belekötni.

De nekem mindenképpen az, hogy igen, amit nem feltétlenül tudsz már a tudomány eszközével, a logika eszközével megmagyarázni meg igazából ez a az annak való fejet hajtás, hogy van körülöttünk valami magasabb erő, valami magasabb cél, amit nem mindig látunk egyből, de törekedni kell afelé, hogy lássuk ezt a ezt a közös célt, meg ezt a közös irányt.

Úgyhogy nekem valami az, hogy ehhez milyen eszközöket használ az ember, hogy segítse magában ezt a akár az intuíciót, vagy akár ezeket a dolgokat, az szerintem meg már mindenkinek egyéni döntés meg egyéni hajlam, hogy mi az, ami ami segíti közelebb vinni akár az ő életfeladatához életcéljához küldetéséhez. nevezhetjük ezt bárhogyan, de hogy ezt nem mindig a tudomány eszközeivel és a könyvekből tanult módon, tudományos könyvekről beszélek tudjuk elérni, sőt m és illetve az, hogy ez az ilyen minden mindennel összefügg, és minden valaminek a része, ez nekem mindig ugye az a hasonlat az én fejemben, meg hogy majd egyszer látni fogjuk a teljes puzzlet összerakva és kirakva, és És akkor fogod tudni, hogy á, hogy erre azért volt szükség, hogy az oda bekerüljön, mert az pont pont odaé letett.

És és szerintem ilyen az életünknek ilyen részegységeinél meg is vannak ezek a puzzle részek, de hát a teljes egésztől az még remélhetőleg jó messze van, úgyhogy nekem valahol ez a spiritualitás, azt hiszem.

Igen, nekem is egyébként pontosan ez, amiről ti beszéltek, hogy hogy valahogy nem tudom megmondani, hogy mikor, de hogy egyszerűen így jött ez a és nem tudok rá jó szót se, hogy tudás vagy felismerés, hogy hogy egyszerűen ilyen ösztönös megérzés, hogy hogy nem nem lehet ennyi az egész, tehát hogy így nem lehet ennyi véletlen és hogy nem lehet minden ilyen szinkronba, tehát hogy ráné nézek a természetre, az állatokra, a növényekre, a világ működésére, és hogy ha valaki azt gondolja erről, hogy ez az egész csak egy véletlen, hát az az nagyon szemellenzővel jár, és hogy hogy de egyébként ellentétbe azzal, amit te mondtál, és nem is kérdeztem, tehát hogy néha elveszíted a hitedet?

Sőt, nálam, hogyha ilyen nagyon-nagyon nehéz dolgokat kell megugrani, sokkal inkább felerősödik.

Tehát nem én én van, hogy megkérdőjelezem magam, ugyanúgy, mint minden, tehát hogy én nagyon nyitott vagyok a másik oldalra is, tehát hogy én mindenbe hajlandó vagyok, hogy fú, lehet, hogy én látom rosszul, akkor megnézem a másik oldalt.

És és én ebbe is úgy vagyok, hogy néha így, hogy fú, lehet, hogy én látom rosszul, hogy ez ilyen nagyon elvon dolog, és hogy csak én akarok ebbe így belemenekülni, és hogy ez csak egy ilyen félelem, de aztán utána mindig ide térek vissza, tehát hogy így mindig mindig ez lesz a vége, hogy hogy valahogy ezt érzem igaznak, de hogy hogy így azért bennem így vannak kétek, tehát hogy azért engem így ebbe meg lehet ingatni, de mindig mindig vissza ehhez és mindig arra jutok, hogy teljesen mindegy, hogy mi az igazság, hogy most az igazság, hogy véletlenszerűen megszületünk, aztán meghalunk és soha többet, vagy pedig az, hogy van itt valami több.

Én, hogyha választanom kell, hogy hogy szeretném leélni az életem, én ebbe a tudatba szeretném inkább leélni az életem.

Tehát nem az, hogy egyszer élünk és akkor mindent bele és átgázolok mindenen, és csak minden nekem a legtöbbet ide, mert egyszer élek, hanem azt, hogy hogy igenis én egy rendszer része vagyok, és hogy mit tudom én, lehet, hogy ide vissza kell jönnöm, vagy tehát, hogy így tényleg minden benne van a pakliban, és azt gondolom, hogy van egy olyan fajta tudásunk, amit most így letakar valami felső erő, de hogy egyébként, hogyha hogyha odakerülünk, akkor így, ahogy te is mondtad, látni fogjuk az egészet, hogy hogy egyébként ebben rendszer van.

És ugyanúgy, mintogy azt mondjuk, hogy a hogy amit a tudomány nem tud megmagyarázni.

Hát most visszautaznék az időbe és odaadnék egy mobiltelefont, akkor az is spirituális lenne, mert nem tudnák megmagyarázni.

Tehát hogy nagyon sok olyan van, amit most nem tudunk, de majd mit tudom én, 10, 20, 30, 40, 50, 100 év múlva meg lesz rá magyarázatunk.

Akkor az most spirituális vagy nem spirituális? benne van ez az igény, hogy mindenre magyarázatot akar találni és meggondoljuk magunkat, hogy na aztán mi mindent tudunk, meg mindent tudni akarunk.

És hogy ez egy teljesen fordított szemlélet, mint a valóság.

Tehát nem mi állunk a természet fölött, meg nem mi állunk a környezet fölött, hanem a környezet áll fölöttünk.

Tehát mi vagy szóval, hogy ez aki így gondolkozik, az nem fogja meglátni az egészet.

És valahogy távol, hogy így a tisztelem így ezt a nagy egészet, tehát hogy hogy tud el tudom magam helyezni.

Nem pontosan az, amit te mondasz, hogy hogy nem magamat helyezem az egész fölé, mint a a világ ura, hanem hogy így van bennem egy alázat, tisztelet a természetirán, hogy én is része vagyok, és hogy igen, tehát nekem is kijár a tisztelet, mert értékes része vagyok a a világnak, de hogy ugyanúgy nekem is tiszteletbe tart kell tartanom a többi embert, a természetet, az életet, tehát hogy így így mindent is.

Igen. meg maga az a tehát azt elfogadni hogy mondjuk nem vagyunk most se mindent tudók még.

Tehát hogy nagyon nagyon arról szól most ez a 21. század, hogy mindent a tudománnyal akarunk megmagyarázni, az a az jelenti a biztonságot, ami evidence based, és akkor mindenki kapaszkodik bele.

Persze nyilván ez ez egy tök jó dolog, hogy csomó mindent tudunk, csak ugye emiatt van egy hatalmas belső bizonytalanság is, hogy ha ez mégsem igaz, akkor viszont fogalmunk sincs, hogy mi, és akkor minden áron fogal körömmel kapaszkodunk ezekbe a már bebizonyított dolgokba. vagy bizonyosnak látott dolgokba, és nem merünk semmivel foglalkozni, ami nincs bebizonyítva.

Szerintem egyébkénzó elveszik.

Pont pont amiről tegnap beszélgettünk, hogy mondtam, hogy erről is kéne beszélni.

Azt szerintem a covid hozott egy hatalmas nagy törést az emberiség életébe.

Tehát hogy nagyon sok mindent hittünk biztosnak, hogy ó majd az orvostudomány, ó tehát, hogy így a legapróbb dolgok, hogy hogy nem lehet homeoffice dolgozni bizonyos munkahelyeken.

Bebonyosodott, hogy lehet, nem lehet tanítani távoktatásba, úgy ahogy lehet.

Tehát, hogy azért így valamilyen szinten nyilván lehet. és hogy rengeteg sok minden, tehát hogy ott az egy ilyen hatalmas nagy ugrás volt, hogy hogy ott ott hirtelen mindenkinek így így bele kellett állni abba, hogy hogy úristen, nem minden úgy van, ahogy eddig hittük.

És szerintem ott egy olyan olyan biztonságérzetet veszítettünk el.

És itt akaromni egyébként a nőket, hogy hogy nekünk iszonyatosan fontos, tehát hogy pont a amikor voltam a Dóra Gy Gyulánál ennél a képzésem és együtt ebédeltünk és akkor ott így beszélgettünk és hát ő így mondta, hogy elég borusan látja a világ jövőjét és így meg úgy, és hogy de hogy a a felesége az ági, ő így bizakodó. egyenők nem tudunk mást bizodni.

Tehát hogyha tőlünk elveszik a reményt, akkor akkor mi nem élünk.

Tehát hogy hogy neveljek föl én úgy egy gyereket, hogy elveszítettem a reményt, hogy neki nincs jövője, mert az, hogy még így magamnak nincs jövője, azt se könnyű feldolgozni.

De amikor amikor anyaként ott vagy, hogy hogy nevelsz valakit, és akkor nincs értelme.

És hogy hogy szerintem ez egy ez már egy hatalmas nagy különbség a férfiak és a nők között, hogy hogy ők tudnak úgy tovább menni, hogy nincs remény, de mi szerintem nem tudunk úgy tovább menni, hogy nincs remény.

Persze, hát ugye mi elsősorban a kapcsolódáson keresztül éljük meg a spiritualitást is, ugye?

És és nekünk az tehát egy egy férfi sokkal inkább tud így a magányában lenni, és neki nincs szüksége feltétlenül úgy a kapcsolódásra, mint nekünk, és ők sokkal inkább tudnak a globális dolgokkal is foglalkozni, meg a globális számszögből is nézni a dolgokat.

Mi sokkal jobban inkább, amit a karunkkal el tudunk érni, abban a abban a hatókörben tudunk hatni, és akarunk is működni, és és és ebben a hatókörben könnyebb is igazából megtartani azt a reményteliséget, meg azt a a pozitív saját magunk pozitívan ösztönzését igazából, mint amikor mint amikor nem nem magunk elé figyelünk, hanem hanem a nagy egész felé tekintünk.

Igen, mert hogyha így ilyen nagyba gondolkozok, tehát hogy most tényleg akárhogyha a politikára gondolok, és akkor így meghallgatom az ilyen sztorikat, és azt érzem, hogy megérett a világ a pusztulása, semmi értelme nincsen semminek.

És akkor azt mondom, hogy jó, akkor én egy kis sejtecske vagyok, aki így bezárom a kaput, az ajtót, az akármit, és én itt fogom megteremteni azt, és és én azt így ki akarom zárni, és én tehát, hogy nem tudok rá hatni, nem tudok ellene tenni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38”

Miről szól ez az epizód: „Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38”?

Az epizódban a Nőszintén Podcast vendége, Kovács Flóra természetgyógyász segítségével járják körül a spiritualitás fogalmát. A beszélgetés fókuszában az áll, hogy a spiritualitás mennyire alapvető része az emberi létezésnek, és miért fontos erről beszélni, különösen egy olyan… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Udvarhelyi Mónika, Makó Marian, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38”?

Fő témái: spiritualitás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mi is a spiritualitás? – Női nézőpontból, őszintén | S02E38”?

Megjelenés: 2025. 06. 04.. Hossz: 52 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/mi-is-a-spiritualitas-noi-nezopontbol-oszinten-s02e38

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból