Nőszintén Podcast

Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25

· PT1H4M15S

Összefoglaló

Tóth Andrea Beáta meditációs tanár és kvantumgyógyító mesél a vipasszanáról, buddhista tradíciókról, kolostori éveiről, valamint a női életciklusokról és a tudatosság hétköznapi gyakorlatáról.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2026. 04. 08.
Hossz
1 óra 4 perc
Szereplők, említett nevek
Tóth Andrea Beáta, Szlifka Tünde, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
vipasszana, szülés, változókor, női lét
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És innentől kezdődik az izgalmas kérdés, ugye amit a Bhal maga korábban megválaszolt, mert ő volt szerintem az első kvantum szemléletű tudós, hogy hogyha nincsen anyag, ha az nincs, amit tapasztalunk, akkor ez hogy történik, hogy mégis olyan, mintha lenne? >> Anyaság, nőieség, spiritualitás, az élet nagy kérdései.

Ez a nőszintén podcast, az eredeti.

Négy nő, őszinte, mély és néha könnyed beszélgetések.

És akiket hallhattok, Monostori Proházka Ágnes, Udvarhelyi Mónika, Makó Marian és Szívka Tünde. >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sziasztok! >> Sok szeretettel köszöntünk benneteket is, és vendégünket, Tóth Andrea Beát. >> Sziasztok!

Köszönöm a meghívást! >> Szia Andi!

Nagyon köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat és úgy mutatlak be most, mint kvantumgyógyító, hiszen ezt fogalmaztad meg, hogy leginkább most ez fedi le azokat a >> dolgokat, amivel foglalkozol.

És mi úgy találkoztunk Andival, hogy novemberben volt egy bátorság nyílt nap a a ti stúdiótokba Csepelen a Camilla >> Flóra, >> Flóra, bocsánat, Flóra életmó központba. és és egy csodálatos esemény volt egy fantasztikus programmal, ahol megismerkedhettünk a Vipas a buddhista hagyománnyal, a bőbútdhista tradícióval, és egy nagyon nagy tudásanyag gyűjtött össze, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, hogyha el tudná hozzánk jönni, és itt február, illetve január végén össze is tudott ez jönni.

Úgyhogy nagyon nagyon köszönjük, hogy itt vagy velünk. >> Köszönöm szépen. >> Arról mesélj kérlek nekünk, hogy mi az, ami most leginkább foglalkoztat téged?

Mi az, amivel foglalkozol a napjaid nagy részében? >> Hát >> hogyan vagy? >> Tulajdonképpen az életem áramlása az mindig újabb és újabb témákat, területeket vett fel.

És ami ugye a leginkább foglalkoztat most engem, az az, hogy hogyan lehet ugye egyfajta földi tudatosságot megerősítő személyes és közösségi tudat átalakítást generálni.

Ez már régóta érdekel igazából, mikor 1996-ban ugye először megismerkedtem Szadeu Panditával, amikor két évig Ázsiában éltem, ugye akkor rájöttem erre, hogy mennyire fontos az, hogy elterjesszük, vagy hogy megismertessük az emberekkel azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudnak kilépni egy ilyen automatizált mindenféle reakciókon alapuló és öntudatlan működésből.

Most mondhatom, hogy igazából több mint 25 éve tanítjuk a Vipasztana meditációt.

És ugye 25 évvel ezelőtt alapult a buddhista Vipasszon Alapítványunk is.

És és mostanra élet az meg, hogy az emberek már értik, hogy miről van szó, és már saját maguk keresik ezt a lehetőséget. >> És téged mi indított erre az útra?

Mert nem gondolom ez nem csak úgy jött, hogy egyszer leültél meditálni, hanem valami más lehetett az előzményed. >> Hát egyáltalán nem.

Mondhatom, hogy egy ilyen kényszer az, ami miatt elkezdtem meditálni, mert az első férjem, ő a tankapuja buddhista főiskolára járt, és mindenképp szeretett volna elmenni egy ilyen ázsiai két éves tanulmányútra.

Nekem semmi kedvem nem volt ehhez, mert nagyon jó munkám volt akkor, és nagyon szerettem az itteni létezésemet, de mondhatom, hogy ő elráncigált engem, és az >> milyen jól hangzik, nem?

Hogy elráncigált meditálni? >> Hát hát nem is meditálni, hanem inkább Ázsiába. >> Ázsiába.

Aztán a meditáció neki annyira nem volt érdekes, de én teljesen beleszerettem ott különösen Myanmaruárban, amikor a szedda pandita kolostorába kerültünk, mondhatni véletlenül, >> hogy nyilván a könyvedbe írod is a a történetet. >> Ez nagyon nagyon érdekes, hogy mennyire sok majd erő fogunk még beszélni. >> Ilyen vezetettség volt ebben a két évben, és most már mondhatom ennyi év után, hogy olyan volt, mint egy karmikus utazást. tulajdonképpen sok életnek a kapcsolódásai, az eseményei, minden ott felszére került, rengeteg ilyen visszaemlékezés volt számomra arra, amiket már régen tudtam, amiket már tapasztaltam visszaemlékezésű életekre, amiket kolostarokba töltöttem, például az Upanditával több életünk volt együtt, és ezért ez egy ilyen csodálatos lehetőség volt.

Tényleg ott kezdődött így ez az ébredésem, hogy hát az élet azért az sokkal több, mint amilyennek látszik. >> Hadd kérdezzek arra rá, hogy a nyelvi nehézségek, hogy ott mindenki beszélt angolul vagy >> hát ne nem a szerzetesek azért nagyrészt nem beszélnek angolul.

Ugye először tibeti közösségben laktunk, tibetiekhez is szükség volt tolmácsra burmába meg elengedhetetlen.

Tehát nem is lehet közvetlenül beszélni a szerzetesekkel, hanem csak egy tolmács segítségével lehet közelíteni hozzájuk.

Szóval még akkor is, ha tudnak amúgy beszélni.

De hát így angolul tudok csak valójában.

Próbáltam Tibeti is tanulni, de hát nem sokra jutottam vele. >> Nehéz, >> nagyon nehéz.

Igen, nagyon nehéz a beszéd is, az írás is.

Szóval számomra van akinek könnyen ment, ott láttam, hogy van, aki hiphop megtanult, de de aztán rájöttem, hogy az angol nyelv az tényleg nagyon elterjedt Ázsiába szól minden, ahol lehet használni. >> És 30 év, hát ez nagyon-nagyon sok idő.

Akkor amikor hazajöttél, akkor te tudtad, hogy ezzel akarsz itt foglalkozni.

Tehát, hogy akkor még nagyon kevesen tudtak ezekről a dolgokról.

Nem voltak ennyire nyitottak, mint ahogy ahogy most vannak.

Akkor már mikor hazajöttem, akkor már tudtam, mert többször visszamentem azita kolostorába, és 97ben akkor újból visszamentem egy évvel később, sőt 99-ben is.

És akkor már megkért az Upandita, hogy tanítsam a Vipassenát Magyarországon és 2000-ben és 2001-ben is jött Magyarországra. annyira hangsúlyosnak tekintette, hogy itt történjen valami.

Még soha nem volt Európában akkor, és ez nagyon nagy lehetőség az, hogy hát azért meghívtam.

És akkor >> és akkor ezért eljött, és ez egy szerintem egy elképesztő lehetőség volt itt energetikailag, hogy hogy elinduljon valami.

Hát ugye 2000-ben alakult a az alapítványunk az ő ajánlására.

Hát akkor nem sok embert érintett ez még meg.

Nem is tudták, hogy miről van szó.

Valójában onnan indul ez az egész folyamat, és elképesztő változás történt 25 év alatt.

Tehát egy végiggondolok ezzel, hogy hogy manapság már így mindenkit érdekel ugye ez a ez a téma a meditáció.

Hát mindenki valamilyen fajta meditációt vagy jógát gyakorol.

Szóval nagyon kevés ember van, aki ez nem érintett még meg. 25 évvel ezelőtt, vagy mondjuk 30 évvel ezelőtt, hát igen, 25-26 évvel ezelőtt egyetlen jógaközpont volt Budapesten. >> Igen, ez megváltozott.

Úgyhogy úgyhogy ezért ez tényleg hihetetlen, hogy ennek a részese lehettem ennek a változásnak. >> Hát nem csak a részese, hanem indítója.

Hogy mit jelent a vipassan a meditáció?

Miben másabb, mint mondjuk más meditáció.

Hát nagyon szívesen, mert azóta is szívügyemnek tartom.

A vipasztana meditáció az az önismeret alapja, minden meditációnak az alapja.

Tehát ez az a meditáció egyébként, amit a budha úgymond kitalált, vagy így magának kidolgozott, és ezen keresztül tudott megvilágosodni, ami mondjuk lefordítva a nyugati nyelvre azt jelenti, hogy minden negatív érzelmet és minden tévesít rendszert el tudott engedni.

Egy nagyon látszólag nagyon egyszerű gyakorlatról van szó, és ez a legcsodálatosabb benne, hogy nincsenek rituálék, nincsenek imák benne, hanem a szintiszta, megfigyelés az, aminek a hatását tapasztaljuk.

És mikor odakerültem a kolostorba egy hét után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy hogy ez egy olyan átütő gyakorlat, ami ami minden szemléletem át saját magamról, az emberi létezésről, a lelki folyamatokról, az emberi személyiségről, mindenről átalakította.

Én akkor egy pszichalitikus rendelőben dolgoztam, és egy hét után eldöntöttem, hogy nem megyek vissza.

Annyira más szemléletet kaptam a gyakorlás által.

És tulajdonképpen arról van szó, hogy a tudatunknak különböző részeit kapcsoljuk be a folyamatba, különösen azt a részt, ami egy teljesen tiszta megfigyelői rész, ami mindent tud tapasztalni anélkül, hogy beavatkozna, anélkül, hogy elutasítana, vagy bármilyen preferenciája lenne.

És ez ugye nagyon egyszerűen hangzik, de az életünkben mindent csinálunk, csak azt nem, hogy ezen keresztül tapasztaljuk a valóságot.

És nagyon hamar kiderült számomra, hogy mit jelent a különbség az ego meg a lélek között, vagy a tudatnak a megfigyelői része között.

És és az is, hogy az, amit teszünk, hogy az egóval azonosulunk, ez egy egy teljesen tévút és egy nagyon ártalmas szenvedésteli folyamat, tehát hogy tényleg a saját szenvedésünket mi generáljuk.

Úgyhogy ez is egy nagy motiváció nekem, hogy látom, hogy az emberi szenvedés az milyen fokú.

Pláne a mi életünkben ugye egyre inkább látszik, hogy mennyire sok kibillent, személyiségű ember van, meg boldogtalan ember, és és ez ez a gyakorlat egy örömteli állapotba tud minket vinni úgy, hogy ezt a hétköznapokba tudjuk megélni.

És nekem ez volt a másik nagyon fontos ilyen összetevője a vipasszanának, hogy nem nem arról van szó, hogy akkor érezzük jól magunkat, amikor meditálunk vagy ülőgyakorlatot végzünk a párnán, hanem ugye megtanítja az életben az örömöt, és egy új perspektívát nyit arra, hogy bármi történik velünk az életünkben, azt örömtelien és kiegyensúlyozottan tudjuk fogadni.

És ez szerintem ez egy egy nagyon-nagyon lényeges dolog a mi korunkban, ahol az ego gyakorlatilag már a csúcson működik.

Tehát nem tudunk már tovább kompenzálni az egóval.

Tehát már olyan szinten tényleg elértük azt, hogy minden negativitása megnyilvánul, akár a akár az egyik része, ami ugye egy ilyen öngyületbe torkollik, akár a másik része, amikor meg egy ilyen nárcisztikus, szélsőséges önimádatba kerülünk.

Szóval ez nem vezet igazából az emberiséget, ez már nem viszi tovább.

Igen, ezt sok felől tud halljuk, de valamilyen módon azért mégis csak az életünket szolgálja az egó, és hogy hiszen hogyha nem lenne, akkor elég nehézen tudnánk hétköznapi létezésünkben benne lenni, hogy valószínűleg azt gondolom, hogy ebben a technikában az a csodálatos, hogy úgy tanít meg jól lenni, meg a tudatodra ébredni, hogy az ego működik, működsz vele, de közben meg nagyobb részben nem az irányítja.

Hát, hogy harmonizálódik az ego, >> de nem ő nem ő a központi figura, mert ő nagyon hamar mondhatjuk azt, hogy így magát csak a csak a saját önmaga különlegesség érzését erősíti. viszont amikor ugye egy magasabb tudatosságú részünkkel mondjuk a felsőbbén így is nevezhetjük, azzal kapcsolódunk és ezzel a ezzel a megfigyelői tudattal szerződünk, akkor az irányítást ezt fogja átvenni, és az ego szolgálni fogja ugye ezt a magasabb, bölcsebb látásmódot és a különlegesség helyett a kapcsolódás az egy egyértelműen egyfajta együttérzés kerül előtérbe, És ez nagyon-nagyon fontos, hogy amikor flowban vagyunk, tehát egy ilyen egy teljes elfogadás állapotában vagyunk az élet dolgaival, akkor ez mindig egy kapcsolódó együttérző állapot.

Igen, ezt megtapasztaljuk mi is. >> Igen.

Szóval a nem reagálás állapotában segít minket, ugye ezt akartad mondani, eljuttatni, ez a reakciómentesség, amikor az élet ugyanúgy történik mindenkivel, velünk is csak >> csak csak segít nekünk ez a meditáció által, és ezzel a ez a ez az életmódszerűen ebbe az állapotba kerülnünk, hogy hogy igazából reakciómentessé tudunk válni, igaz?

Hát különösen, hogyha szétválasztjuk, hogy mi mit jelent cselekedni és mit jelent reagálni, mert amikor én a kolostorba kerültem, rengeteg tévedésem lett azonnal például az, hogy akkor én most már itt maradok, és semmit nem fogok mást csinálni, csak meditálok, mert akkor biztos nem okozok kárt.

És akkor így rájöttem, hogy úristen, miket csinálhattam más életekben meg már ebbe az életbe is.

És hogy akkor az egyetlen megoldás, hogy én most apáca leszek, és itt egész nap meditálok az emberiség örömére.

És aztán ugye nem így alakult az életem, mert ahogy kikerültem a kolostorba, és tényleg eldöntöttem, hogy egy év múlva visszamegyek apácának, hát abban az egy évben fogant meg az első gyerekem. >> Jaj, alig vártam, hogy beszéljünk erről. >> Igen.

És ez ez nagyon megdöbbentő, hogy mondjam, ilyen változás volt, vagy sors fordulat.

És és aztán ugye ezen keresztül indult be valójában a tudatfejlődésem a gyerekeken keresztül.

Tehát az is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem a kolostorban fogom a megvilágosodást elérni.

És és az is, hogy ez egy óriás tévedés azt gondolni, hogy meg kell úszni mindent, vagy hogy a cselekvő részünktől ugye attól attól el kell búcsúznunk, hanem egy ilyen passzivitásba kell kerülni, hanem éppen arról van szó, hogy ugye a reagáló, amit mondtál, ugye ez egy automatizmuson és a régi szokásainkon is, nagyon ártalmas működéseinken keresztülvaló létezés. még amikor cselekszünk, akkor az egy az tényleg egy ilyen nagyon inspirált és a a mezőből különböző választásokon keresztüli mindenki számára legmegfelőbb döntés.

És ez egy nagy különbség, hogy hogyan létezünk, hogy melyik a melyik mód az, amit választunk.

Engem ez nagyon foglalkoztat, hogy ugye anyaként egy egészen más hétköznapba csöppenünk, és hogy azt annyira csodálatosnak tartom, hogy meg tudtad tartani azt a azt a a célt magad előtt, hogy igen, anyuka is lettél közbe, de hogy nem adtad föl ezt a spirituális utat, hogy ezt hogy tudtad összeegyeztetni, hogy a hétköznapi anyai szerepek működések, és hogy nagyon erősen akkor megmaradt az, hogy te igazából egy belső tudással vagy jelen a a hétköznap napokba, és aztán vittább, mert nem csak egy gyermeket született, hanem összesen három.

Hogy hogy mesélj nekünk erről, hogy ezt hogy tudtad meg? >> Hát nem volt egyszerű.

És különösen azért nem volt egyszerű, mert ez egy ismeretlen terület volt a számomra az anyaság olyan szempontból, hogy nagyon sok szerzetes életem volt.

Tehát mikor így találkoztam az upanditával, ő vele is nagyon nyilvánvaló volt ez a, hogy ez mennyire könnyű nekem egy kolostorba ücsörögni és ott meditálni. viszont ugye egyáltalán belekeveredni ebbe az ebbe a női létezésbe ugye már az is látható volt, hogy ez nem olyan egyszerű.

És és aztán a gyerekeken keresztül tényleg a legtöbb felismerésem a tudattalanról, a saját gyerekkori sérelmeimről mindent nekik köszönhetek.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25”

Miről szól ez az epizód: „Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25”?

Tóth Andrea Beáta meditációs tanár és kvantumgyógyító mesél a vipasszanáról, buddhista tradíciókról, kolostori éveiről, valamint a női életciklusokról és a tudatosság hétköznapi gyakorlatáról. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tóth Andrea Beáta, Szlifka Tünde, Makó Mariann, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25”?

Fő témái: vipasszana, szülés, változókor, női lét.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vipasszana, szülés, változókor: a női lét fontos állomásai | S03E25”?

Megjelenés: 2026. 04. 08.. Hossz: 1 óra 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/vipasszana-szules-valtozokor-a-noi-let-fontos-allomasai-s03e25

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból