Palikék Világa

ÁBEL ANITA, BERECZKI ZOLTÁN, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT | Úton az Arénába | Egy ritmusban

· PT29M12S

Összefoglaló

A Palikék Világa „carcast” sorozatának új epizódjában Bereczki Zoltán és Ábel Anita vendége Mészáros Árpád Zsolt. A beszélgetés során felelevenítik a Rómeó és Júlia musical legendás időszakát, megosztva anekdotákat a próbákról, sikerekről, rivalizálásról és a magánéletükre…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 05. 16.
Hossz
29 perc
Témák
musical, színház, színészlét, karrier, barátság, beszélgetés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Hozok neked [nevetés] valaki olyat, aki egy nagyon és rögtön fogod tudni, szélsőséges ember, nem köt lakatot a szájára, [zene] és azért van egy nagyon erős jelenléte a színpadon. [zene] >> Szerintem ő a Mészáros Árpi. >> Mészáros Árpád Zsolta fedélzetet.

A ti kapcsolatotok az az állandó frlizás. [zene] Így van. >> Volt egy nagyon nagy korszakotok együtt ugye a Romeo és Júlia.

Hát én azt gondolom, hogy történelmet írtunk, tehát hogy minden nagyképiség [zene] nélkül azt azt lehet mondani, hogy nekünk ott megszületett valami.

Tehát ott azért >> volt ajtócsapkodástól kezdve minden, de mégis úgy [zene] tudtunk elválni egymástól, hogy megöleltük egymást, megpusziltuk egymást.

Nekünk, hogy ezt a sikert tudjuk tartani és [zene] el tudjuk érni, olyannak kell lenni, mint egy élsportolónak.

A Z Oiról mindenki azt tudja, hogy a maga a szakmán belül, tehát mind a zenélésbe [zene] és mind a színpadi jelenlétbe van egy olyanfajta már mármár idegesítően [zene] precizitás. >> Valahogy mindenki ezt meséli.

Rád egy várok éveket. >> Gyere lehajolok.

Már én se tudok lábújegyre állni.

Na figyelj, arra gondoltam, hogy elviszlek egy körre.

Nem, nem úgy, nem úgy, hanem hogy kicsit kocsikázunk, és ho neked meglepetés embereket a múltadból. >> Jó, vezetsz.

Akkor bármetted, hogy a múltad fölfogtam.

Nem jelentős színész nem reagál.

Ezt tanultam. >> Jaj, bocsánat.

Én kérek elnézést. [nevetés] Hát ho neked valaki olyat, aki egy nagyon és rögtön fogod tudni szélsőséges ember.

Ő szerintem a >> a egy tükör, [nevetés] hogy ilyennel nem vész. aki tényleg nem köt lakatot a szájára, aki tulajdonképpen egy olyan olyan ösztönrendszerrel rendelkezik, ami egy kicsit irigylésre mértók, de félelmetes is, és azért van egy nagyon erős jelenléte a színpadon. >> Milyen érdekes, hogy ezt mondod.

Szerintem ő a Mészáros Árpi, és azért azért nagyon találó, amit mondasz, mert ő ő bonvivánként is és karakterszereplőként is nagyon sokat játszott. >> Megyünk érte, és majd kiderül, hogy ő mennyire érzékeny, vagy ő ő ő hova tesz az életébe téged. >> Ő igazából egy nagyon érzékeny fi van. >> Tudom, tudom.

Engedd meg, hogy mikor csináltak >> fészáros Árpád Zsolt a fedélzetet. >> Én más vagyok, mint a többi Magyarország két legjobb színésze.

Tehát jó, [nevetés] maradjunk ennyivel.

Igen, ezt akartam mondani, mikor találkoztatok, hát nem tudtam nem kihallani, hogy ezt mondtad, hogy Magyarország második legjobb férfi színésze.

De hogy a ti kapcsolatotok az az állandó frlizás, de azért ennél sokkal mélyebb, nem?

Így van. >> A megélt a megélt idők miatt.

Én azt gondolom, sok mindent megéltünk, és pont az életünknek azt a szakaszát éltük, amikor amikor már nem a diákcsemegék voltunk, hanem aktívak voltunk mind a színház terén, mind a családalapításban. >> Volt egy nagyon nagy korszakotok együtt, ugye a Rómeó és Júlia. olyan láthatatlan kapocs volt köztetek, ami ami ami nagyon ritka, akár már manapság is, hiszen ilyen első fecskék voltatok egy rcksínház megalakulása után. >> Hát én azt gondolom, hogy történelmet írtuk, tehát hogy [torokköszörülés] minden nagyképiség nélkül azt azt lehet mondani. >> És Zolinak volt egy jó mondása, amikor kérdezték őt.

Wesz sztori kapcsán találkoztunk először, ugye abba játszotta a a Tonit, a fő szerepet.

És hát én azt gondolom, hogy nekünk ott megszületett valami.

Tehát ott azért volt ajtócsapkodástól kezdve minden, de mégis úgy tudtunk elválni egymástól, hogy megöleltük egymást, megpusziltuk egymást.

Szóval ott voltunk egymásnak támaszunk.

Mi nem vettük észre azt, hogy a Rómos Juliának akkora siker, tehát azt tudtuk, éreztük, hogy mindig állt a nézőtér meg állt és >> hanem mentünk, ahogy Zoli mondta mindig, hogy és ez egy nagyon jó megfogalmazás, hogy nekünk, hogy ezt a sikert tudjuk tartani és el tudjuk érni, olyannak kell lenni, mint egy élsportolónak.

És emlékszem, amikor az operet színház harmadik emelétéig futott fel a Zoli, utána futottam én, tehát hogy folyamatos fekvőtámaszba éneklés.

Volt egy olyan rigolyánk, egy olyan hülyeségünk, hogy a jogod nem volt nála a második felvonás elején, amikor leugrunk a Dolhai elé ott az unsemblott fiúkkal, hogy már nem az volt, hogy a 3 mről leugorjunk, hanem ki tud magasabbra ugrani a 3 mről, hogy leugorjon.

És nekem először western csizmám volt, és én azóta őrzöm a nyomait, mert akkor eltört a lábfejem, és ugye minden nap előadásaink voltak, és mindig úgy forr össze a lábfejem, hogy ez egyre nagyobb lett.

Úgyhogy [nevetés] egyre nagyobbel a boka bokaszalagom.

Előadás kér. >> Azért mind a ketten nagyon karakáncsávók vagytok, voltatok és vagytok most is.

Ön úgy képzelem el, hogyha volt is szakmai vitátok, vagy akár valami olyan akár ilyen próbafolyamannál, hogy ez ilyen nagyon nagy csattanás, de hogy utána három perc múlva már na gyere, gyere, megiszunk a műfébe valamit.

Szeret mesél tovább meséltem ezt a sztorit, mert ez ez szerintem tökre mutatja, hogy hogy azt egészen biztos, hogy az az RP hogy figyelt a kollégáira.

Megvolt ez az ugrás, ott a Romeóval kellett találkoznunk és rosszul lépett a kolléga, alám lépett és én megérkeztem.

Ugye én már a levegőben nem tudtam, mint a repülő izé fékezni.

Rossz helyre lépett, és én a lábára érkeztem.

Lefordult róla a bokám, azonnal éreztem, hogy gáz van, és ránéztem az árpira, és ő is tudta, hogy baj van, és nem tudtam fölállni.

De milyen a színész, a jelenetet be kell fejezni showast goan.

Nem mutathatod, hogy bármi baj van.

Ölbe kapott. >> Komolyan? >> És és úgy vitt ki, hogy közben [nevetés] úgy csináltunk, mintogyha ez a mintha ez benne lenne a a >> darabba.

Én azt hittem, hogy hogy vagy elájulok, vagy vagy levöltöm a a izét [nevetés] a nem tudom mi, a díszletet, annyira fájt, de közben eljátszottuk, hogy áhá de jó, de jó, de jó, >> milyen szép vagy, Bólió, nem vagyok szép, nem vagyok. >> És ez az, ez az egymásra figyelés és az árpi részéről is a a másikra való odafigyelés az mindig ott volt. >> Hát testvérek voltunk, én azt mondom, és testvérek is vagyunk.

A Z Oiról mindenki azt tudja, hogy a maga a szakmán belül, tehát mind a zenélésbe és mind a színpadi jelenlétbe van egy olyanfajta mármár idegesítően precizitás. >> Valahogy mindenki ezt meséli.

Én nem tudom, komolyan mondom, valahogy mindig ide jött. >> Figyelj, elénekeltük nem tudom hány százszor a Lehec királyt, és mentünk felvenni a Leheck királyt a Zoli stúdiójába vettük fel.

Ő volt a zenei vezetője az egész lemezanyagnak.

Hát de elmegyek, hát kimegyek Zolikához, hát felének nem három perc alatt.

És hogy és hát ott szarozott velem.

Hát mondom, ne csináld már Zoli.

Hát ne, de nem az, hogy addig már ment az előadás nem tudom 50-szer lement már, tehát hogy nem a nem a próbafolyamat alatt énekeltük a mondom, Zoli, hát ne, ki fogja ezt kihallani belőle?

De ezt ki fogod figyelj, hallgassd meg, ha hát mondom, nem léte, ezt nem olyan decibellel, ezt nem olyan ritmusba, nem olyan izébe, nem olyan hangmagasság.

Tehát ettől meg meghülyültünk, de de ez valahol jó volt, mert a maga az ő szorgalmas precizitása az az bennünket is inspirál.

De volt olyan, amikor amikor Zoli úgy megharagódott rám, hogy úgy megfogta a grabancomat, mint Ben Volót, Ben színpadó, hogy majdnem megfuladtam. [nevetés] Tehát ilyen is volt.

Szóval volt mindenféle szituáció.

Arra emlékszel, hogy mi mi volt a sitzitu maga, vagy már csak a csak a mozdulatra emlékszem? >> Szerintem amikor megkaptam a módszert ott. [nevetés] >> Azért köztetek van egy ilyen incifinci [nevetés] izé ide-oda oda ide ide-oda oda szurkálás. >> Nem, amúgy nem egészség.

Hát főleg, hogyha még itt lenne a szabópi, akkor akkor lennénk bajban.

Tehát, hogy [nevetés] >> mi az a tulajdonság, amit a legjobban irigyelsz a Zoliban?

A >> most az irigye az nyilván egy jó ért a a maga a precizitását és maga a zenei szakmaiságát, azt nagyon, de azt mindig is irigyeltem, vagyis nem irigyeltem, hanem mindig is nagyra tartottam, és mindig felnéztem rá.

A szorgalma is szerintem az az maximális.

Tehát egy ilyen maximalista őrült budai srác, tehát hogy >> ezt tudtuk róla. nagyon jó fizikummal megáldott, nagyon nagy strapabírással, viszont tud lenni primadonna, tehát hogy nagyon tud primadonna lenni, mert volt olyan hogy >> próbafoly én is tudok, de én nem annyira, mint ő, mert ő >> mert de megérted utána, hogy >> de igyekezet tanulni a [nevetés] >> De megérted például, hogyha hogyha hangzatokat kellett énekelnünk és hogyha én esetleg véletlenül és én hajlamos vagyok arra, hogy ellopjam a másiknak a hang a a a szólavát, mert az jobban tetszik.

Akkor ő egyből rád szólt, ő nem által ott mindenki előtt ott azt mondani, hogy figyelj már, ez az én szólom, nézd már a kottába, ezt én éneklem.

Tehát hogyha én ezen a lépcsőn lejövök, akkor itt nem jön le senki.

Szóval de ez jó, mert hogy ez meg hosszútávon nekünk a azért nagyon sokat tanultunk egymástól mind a mind a magánéletünknek a megoldásaiba, mind a szakmaiságunknak a megoldásaiba.

Ugye én nem voltam főiskolán, Zoliék azért egy összeszokott csapat voltak valamilyen szinten. >> Én bekerültem a 2000-es évekbe az operetzínházba.

Ők akkor már egy magak, tehát ők már azért sokkal, >> de te hamar fölzárkóztál, tehát most ne dörzsöljük el egy könycseppet.

Tehát [nevetés] azért hamar hamar megtanulták szerintem a te nevedet is a rajongók, hogy nyilván amikor az ember kikerül egy ilyen fajta közösségből és azért az operet színház az e ez a a klasszikus értelmében feltagolódott.

Mind nagyon sokan elmentek, te is játszol társulatoknál, ugye Zoli a saját útjára lépett, de mindig van egy ilyen, hogy valahol az ember keresi ugyanezt az érzést.

Én mondjuk magamból indulok ki, aztán mondjátok, ha nem így van, hogy hogy valahogy keresed azt a fajta műhelymunkát meg a meg azt a kollegális dolgot, hogy amit te is mondasz, hogyha látod egy ilyet, ott a vállad, oda rá lehet támaszkodni, ha bajban van a másik, akkor nem egy kárörvendés van, hanem egy kisegítés.

És nem azért, hogy mentsd a darabot, hanem azért, mert mert a kollégád és ilyenkor bajtársként léteztek a színpadon, hogy ez a fajta hiányérzet az megvan benned például.

Képzeld, el, én nagyon spirituális vagyok és volt egy álmom.

Tehát és ez nagyon, ez is megint nagyon fura dolog lesz, de teljesen igaz, mert még mondtam is a páromnak, amikor felébredtem, hogy mindig megbeszéljük reggeli kávét, én teázok, de hogy mindig a reggeli tea kávénál megbeszéljük, hogy mi volt az álom, vagy hogy történt, vagy mi történt, hogyha olyan érdekes.

És mondtam meg, képzeld, azt álmodtam, hogy a Dolhússal meg a Zolival együtt állok a Aréna színpadán, és énekjük a énekeljük a Lehec királyt.

Esküszöm, ezt álmodtam. >> De ezt mikor álmodtad >> előtte?

Miután és aznp hívott fel az ors, hogy szia, szia más találkozunk valamikor.

De figyelj, mert én akkor elkezdtem mondani a Krisztának, hogy mondom, figyelj már életem, azért csak össze kéne hozni.

Hát az milyen jól néz ki, amikor amikor már idősödő színészek is.

És akkor megmutattam neki, amikor amikor az öreg lehet királyt csináltuk, tudod, amikor bevöltöztünk öreg botokkal jöttünk, meg izé >> volt, amikor Mikuláskét jöttünk be. [nevetés] Ez fönn van valahol, csak hogy a >> az internet nem fele >> leszedhetetlen. >> És oké, ez megvolt.

És akkor mondtam neki, hogy mondom ebből lehetne egy csinálni egy óriási dolgot, hogy a három három öreg ember újra színpadra együtt áll és mit ad isten?

Hív az orsi, de lehet, hogy aznap lehet, hogy csak másnap hívott, nem akarok hazudni.

És mondja, hogy szia, tudunk találkozni?

Nem ők sose mondanak el semmit telefonba.

Csak tudod ez a ez a titokzatosság jó volt.

Találkoztunk egy kávézób és ott elmondták.

Mondom nem hiszitek el pont ezt elmondtam valamelyik nap.

Vagy pont 13 éve nem álltatok együtt színpadon.

Az, hogy 13 év eltelt és most ugye május 23-án együtt fogtok énekelni és fellépni, túl azon, hogy reméljük, hogy majd a tánckoreográfiába senki nem sérül meg [nevetés] és le tudtok hajolni.

Ö szerintem >> mondtam már lehajolni le tudunk kegyenni ki tudunk.

Tehát [nevetés] én biztos, hogy nem fogok tudni legugolni. >> Akkor miattad lesz így >> erre erre is lesz. >> Én már kitaláltam, hogy hogy csinálom.

Én kitaláltam, hogy hogy csinálom.

Tehát én ki fogok állni és ott szólózni fogok, amit a Zoli nagyon szeret. >> Szó, hogy úgy ugyanott lehet felvenni a fonalat. >> Én megmondom most teljesen egy nagyon szép pillanat lesz.

Azt megmondom ezt megmondom teljesen őszintén.

És ezt így volt, hogy amikor megkaptam, vagy amikor megkaptam ezt a felkérést, akkor akkor oké, hát ez természetes volt, hogyne Zolikám.

És belegondoltam így rá napokra, hogy azta, amikor jöttek az emailek, hogy itt lesz próba, meg ilyen ruha próba, meg nem tudom, elkezd így benne gondolkodni, hogy atya úristen, mi le?

Tehát, hogy ezt szerintem ezt a dalt mi nem fogjuk tudni elkezdeni.

Tehát ezt, hogyha hogyha az a tényleg azok voltunk, akiknek állítanak bennünket, akkor ott a arénába 23-án ott ott ott valamit, tehát itt ez az robbanni fog.

Hát képzeld el milyen pimasság volt az a részéről, hogy olyat csinált, hogy volt egy koncertünk, egy musical koncertünk, én voltam a Rudolf és volt a holnap hídja, amit ugye közösen is énekeltünk.

Igen. >> És mivel az én Rudolf kabátomat odaadták a kiskerónak az öltöztetők, mert azt mondta az apja, hogy a a fia vegye fel, és mondtam, hogy milyen színvonaltalan ez az egész dolog, hogy a Rudolftól elv, de közben meg már löktek be, hogy menjél be, és azt kellett é azt kellett énekelnem, mert úgy sorba mentünk be a tribünre itt a hídon a holnap kitárul a válthatár, és azt énekeltem színvonal menjél már rá itt a hídon a holnap színe lalá. >> [nevetés] >> És ez egy log és ez a szemét telefon csörgést csinált belőle [nevetés] és felrakta az internet.

Tehát ebből volt rendese és azóta is megvan telefoncsörgés. >> Ha ha a Nokiám csörgött, az RP hívott, akkor íal >> szalá.…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Ábel Anita
  • Bereczki Zoltán
  • Mészáros Árpád Zsolt

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „ÁBEL ANITA, BERECZKI ZOLTÁN, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT | Úton az Arénába | Egy ritmusban”

Miről szól ez az epizód: „ÁBEL ANITA, BERECZKI ZOLTÁN, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT | Úton az Arénába | Egy ritmusban”?

A Palikék Világa „carcast” sorozatának új epizódjában Bereczki Zoltán és Ábel Anita vendége Mészáros Árpád Zsolt. A beszélgetés során felelevenítik a Rómeó és Júlia musical legendás időszakát, megosztva anekdotákat a próbákról, sikerekről, rivalizálásról és a magánéletükre… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 16..

Milyen témákat érint ez az epizód: „ÁBEL ANITA, BERECZKI ZOLTÁN, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT | Úton az Arénába | Egy ritmusban”?

Fő témái: musical, színház, színészlét, karrier, barátság, beszélgetés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „ÁBEL ANITA, BERECZKI ZOLTÁN, MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT | Úton az Arénába | Egy ritmusban”?

Megjelenés: 2026. 05. 16.. Hossz: 29 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/abel-anita-bereczki-zoltan-meszaros-arpad-zsolt-uton-az-arenaba-egy-ritmusban-pa-302111dc

Több epizód a Palikék Világa-ből