Palikék Világa

TOMPA GÁBOR: AZ IDŐ, AZ A MÚLTÉ, DE NEM BÁNOK SEMMIT | Pertu podcast

· PT1H38M3S

Összefoglaló

Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetője a 36 éves mandátumáról, az idő múlásáról és az emlékek fontosságáról beszél. Elismeri, hogy már kevesebb örömöt lel a munkában az energiahiány miatt, de semmit sem bán, mert az emlékek megmaradnak. Kiemeli, hogy…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 06. 28.
Hossz
1 óra 38 perc
Témák
színház, rendező, kolozsvár, emlékek, interjú
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Minden előadás tulajdonképpen olyan kéne legyen, mintha az lenne az utolsó.

Nem a színház abszurd, hanem a világ abszurd.

Kevesebb mint egy éven belül lejár ez a mandátumom is.

Igazság szerint már egyre kevesebb öröm van benne.

Az idő telik, az embernek nincs akkora energiá, hogy mindig mindent újra kezdjen.

Ezeknek az éveknek egy nagy része [zene] mégis csak a normalitásért való közdelemben telt el.

Azt hiszem, hogy alapértékek nem [zene] változnak könnyen.

Az idő az a múlté, de nem bánok semmit. [zene] azért az emlékezet fontos, mert végülis az embernek mi marad más, mint az emlékek. >> Nem lesz ezt nehéz elengedni már, és hadd mondjam ki, nevezzem nevén a dolgokat, konkrétan a státust. >> Az az igazság, hogy én talán azért is vagyok ennyi ideje ott, mert soha nem ragaszkodtam a székhez vagy a státuszhoz.

Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

A színház örök és mint ilyen, örök értékek közvetítője.

Ez itt a Pertu Erdtély, a palikék világ a YouTube csatornán, és tudom én, hogy mindig ezt mondom, de higgyétek el, én vagyok a világ egyik legszerencsésebb lánya, hiszen azzal az emberrel beszélgethetek, akitől eredetileg hallottam az imént elmondott idézetet.

Ugyanis kamaszkorom egyik ikonikus példaképe ül itt velem szemben, és egyébként mai napig Tompa Gábor színházi rendező, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetője.

Hát szervusz drága Gábor, üdv itt nálunk. >> Szia!

Nagyon köszönöm a meghívást, mert ez egy nagyszerű űrügy volt, hogy Sebsi Szentgyölgyre jöjjek hosszú idő után és meglátogassam az elhanyagolt rokonságot, és már egy-két órát el is töltöttem velük, úgyhogy ezért is köszönet. >> Igen.

Visszavezetnek ide a szálak ezek szerint a >> hiszen gyerekkoromban szinte minden nyáron itt voltam a nagybátyámnál, a keresztapámnál, a nagynénémnél, az unokatestvéremnél.

Jaj, >> tulajdonképpen a félnyaradt udvarhelyen, a félnyarat csepsint töltöttem és Réttyen. >> És mikor jártál itt utoljára, Gábor?

Hát azt hiszem, hogy ezelőtt három évvel jártam a sepsibukon, de akkor csak kint voltam a könyvvásáron bemutattandó a az akkor megjelent homloka című verseskötetem, ami a Bukartnál jelent meg, de az egy nagyon rövid, másfél napos ittlét volt.

És >> és gondolom akkor nem is nagyon tudtál mozogni a városban, rokonokat látogatni satöbbi. nem tudtam, hanem egy ilyen nagyon új szállóába voltam, amit nem ismertem addig, és megállapítottam, hogy hogy Szentgy Györölgy metropolisszel [nevetés] kezd válni. >> Nyugat lettünk mi is, epsin.

Na de akkor örülök, hogy most volt lehetőség egy picit a a régi szálat újra felvenni.

Ilyenkor mennyire révedsz a múltban?

Mennyire szeretsz egyáltalán visszajárni akár múltbéli helyszínekre, hogyha mondod, hogy Szentgyörgy udvarhely, és aztán még mennyi van nálad? >> Sokat.

Így van. azért az emlékezet fontos, tehát a a visszaemlékezés nagyon fontos, mert végül is az embernek mi marad más, mint az emlékek, és az idő meg is szépíti az emlékeket, de ugyanakkor jó dolog visszaemlékezni olyan emberekre, akiktől sokat tanult az ember, akiknek az együttléte fontos volt, akikkel örömteli pillanatokat töltött el az ember.

Most is fölemlegettünk néhány ilyen oldbeli kézzel halászást a Réttyinyírban való. >> Jaj, de jó.

Ez konkrétan kézzel kifogni a de nem mi, hanem volt egy rokonunk, Hatfaludi Laci bácsi, aki Hódmezővásárhelyről járt ide keresztapámhoz, aki kocka György doktor volt, és ő mutatta meg nekünk, hogy hogy lehet az illegálisan, mert az nem volt akkor sem törvényszerű, hogy hogy kézzel fogjuk.

Nem lehet, mert akkor, amikor ez egy olyan időszakban volt, amikor a halak úgy el vannak alélva a víz alatt, és akkor könnyű kifogni őket kézzel, nem horoggal, nem csalival. >> Nos, hát ez volt.

Mi? >> Most tanultunk valamit tőled.

Ha valaha bárki pecásként mondjuk le akar nyűgözni egy hölgyet, akkor ilyenkor kell próbálkozni. >> Igen, így van.

Bár voltam többször például Körösi Pap Jóskával a Kőrösbe, ahol 1982-ben, erre is emlékszem, de a fiam az viszont Ábel fiam, ő egy szenvedélyes horgász lett, és hatalmas amúokat meg pontyokat, meg harcsákat meg csukákat. >> Nem hozta meg a kedvedet, hogy egy kicsit te is nem.

Ő soha nem hozza haza a halakat, tehát nem fogjuk megenni, nem készítjük el.

Egész fiatal kisgyerek korább 11 éves korában fogott Csikendomokoson pisztrángot, és azt elvittük a mókusba, és ott Prézlibe vagyunkbe elkészítették [nevetés] és az nagyon finom volt. >> Egyébként te Gábor ilyen családcentrikus vagy.

Most rögtön a fiadról kezdesz mesélni. felemlegettük már a gyerekkori vagy a későbbi éveket is.

A az a típus, vagy, aki nem tudom, előszeretettel gondol családra, vagy úgy próbálja ezeket a szálakat tartani, összefogni?

Ö [horkantás] >> én a én jól éreztem magam a családban.

Nem azt mondom, hogy mindig felhőtlen volt a családi életünk. édesapám a székely színház megalapítójaként [torokköszörülés] folyamatosan bent volt a színházban.

Édesanyám pedig alapító tag volt, sokat játszott, sokszor éjjel három-kor érkeztek haza.

Engem néha bevittek a színházba, és ott unatkoztam a páolyban, vagy ott keltette fel az érdeklődésemet néhány kép, egy-egy hangulat.

Most is emlékszem arra, hogy milyen volt ez a székely színház ugye a kultúrpalottában volt ott. >> Igen, igen.

Hát mondjuk el, akik esetleg nem tudják a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elődjéről beszélünk előjéről. 71-72-ig ott ha ma is az ember odamegy és azt látja, hogy ilyen 4 m mély térben milyen fantasztikus díszettek és előadások zajlottak, akkor csodálkozik.

És emlékszem a például a kávézó, ami a kelléktár is volt, annak a hangulatára, sőt a kávé illatára, arra emlékszem, az optimista tragédia című előadásnak a szuronjait jöttek le a statiszták, akik mindig is a a Szentgyörgy István színművészeti főiskola diákjai voltak, és akkor a lépcső mögé lerakták a a szuronyos puskákat, és kávéztak.

De [torokköszörülés] nekem volt egy párhuzamos életem a amikor olyan öt-h éves koromtól a tornakertben nőttem fel. >> Megengeded, hogy egy pillanatra megszakítsalak?

Már csak azért is, mert kérdezted itt még kikapcsolt kamerák mellett, hogy mit keres itt ez a doboz, vagy milyen funkciója van.

Engedd meg, mert azt mondtam, hogy akkor majd műsorban elmesélem, hogy beavassalak téged.

Én ezt lassanlassan már kincses dobozként emlegetem.

Már csak azért is, mert igyekszem mindig igazi kincseket összegyűjteni ebbe a dobozba, és rendre előkerülnek bizonyos tárgyak, képzeld el ebből a dobozból.

És arra hívlak téged, hogy játszunk is beszélgetés közben.

Mert én neked is készültem néhány olyan tárggyal, ami reményeim szerint felidéz néhány szép dolgot a te múltadból, életedből.

Úgyhogy ha megengeded, én ennél a pó >> nagyon sok tárgyat vesztettem el, hogyha megtaláltál néhányat, akkor állásom, hogy elveszett tárgyakat tudtam szerezni, de igazi kuriózumokat igen.

Meg foglak írni, hogy amíg hozzápiszkálok a dobozhoz, kérlek fordulj el.

De hogyha már ennyire belementünk a sűrűjébe, akkor én rögtön nem is egy, nem is kettő, hanem rögtön egyenesen három tárgyat is előveszek, és most vissza is nézhetsz már, hiszen mondom, hogy mi került elő a pertu dobozba.

Egyrészt készültem neked egy fotókollázsra, ami kedves édesanyádat Mend Gabi színésznőt ábrázolja.

Ezt ide le is teszem. >> Hűha!

Bátran, nyugodtan nézd meg a a kollázson látható fotókat, mielőtt nagyon elgurulna, mert érzem én, hogy ebbe az irányba megy a beszélgetésünk.

Készültem egy kosárlabdával, egy mini kosárlabdával is számodra. >> Ez igen. >> Illetve hogyha azt mondtam, hogy igyekeztem igazi kuriózumokat is összegyűjteni, akkor engedd meg, hogy ezt odaadjam.

Hadd mondd el te, hogy mi került elő még a Pertu dobozból.

Igen, hát ez érdekes, mert ez egy, azt hiszem, ez egy ilyen kötelező egyetem volt akkoriban az 50-es években.

Édesapám nakak az igazolványa.

Ez nem is volt meg, én ezt soha nem láttam. 4 951. >> Így van. >> Ezt hát látom, hogy nem kiváló minősítést [nevetés] kapott ebben a marxizmus leninizmusban.

Igazság szerint nem is lehetett volna színházigazgató egy idő után ez kötelező volt, ahogy később is >> párttagok lehettek csak intézményvezetők vagy szerkesztők.

Például az igaz szó szerkesztőségéből, ha jól emlékszem, Székely Jánoson kívül mindenki párt tagelező módon, ami nem azt jelentette, hogy valóban hitt is abban.

Édesapám viszont a háború után ő hitt a változás lehetőségében bízottabban baloldali ember volt mindig is.

Ö, [horkantás][torokköszörülés] és sokat vitatkoztunk később.

Aztán úgy persze rájött már a 70-es években, hogy hogy mennyi csalódás fűződik a reményekhez.

És de hát igen, ez egy neki nekem is van egy érdekes, de nem hoztam el.

Lát >> az 1942 Nemzeti színházbeli igazolványa, ami német nyelven van, hogy engedjék be a színházba.

Tűnik az ostrom alatt például 'ben a budapesti nemzeti színház egyetlen bemutatóját ő rendezte.

Ez pedig Bánfi Miklós nagyúr című Attila drámája volt.

Lássuk, mi van ezzel a kosárlabdával? >> Na kosárlabda.

Hát igen, a játék lényege az az lenne, hogy tulajdonképpen milyen tárgyat miért hoztam.

De hát egyrészt édesapád szakmaiságát, ugye Tompa Miklósról beszélünk a a székelyszínház megalapítójáról, édesanyád színésznőként már említetted, ők ugye szóba kerültek, úgyhogy tulajdonképpen a gyerekkorodat szeretném egy picit megrajzolni ezekkel a tárgyakkal.

Van-e tipped, sejtésed, hogy a kosárlabda hogy kerül ide?

Hát természetesen, hiszen én sportosztályban végeztem a Bjaiban, és kosaraztam is négy évig, mindaddig, amíg az egyik tanárom el nem csalt az atlétika hármas ugrás próbához, és azt szintén vagy három évig, vagy négy évig gyakoroltam.

Ráadásul Fülöp Gyuri bácsi, aki akkor a sportigazgatója is volt a Boljainak, ő volt az osztályfőnökünk az utolsó négy évben.

Nagyon szigorú volt, nagyon szerettük.

Szigorú volt, de igazságos. >> Régivágású pedagógus az ilyen ezeket a tanárokat annyira szerettem és annyira nagy szeretettel emlékszem vissza.

Az elsősorban a szigorúakra, akik megköveteltek, megszídtak, a sok késságunkat felrodták nekünk, sok fejfáják kóp gyerek voltál.

Mond az egész osztály az volt nem egyedül. [nevetés] Én egés >> ez mit jelent?

Milyen diákcsínyek jutnak így hirtelen eszedbe? >> Hát el nagyon sok van.

Nem hiszem, hogy a műsorba belefér az összes.

Csak emlékszem arra, hogy mikor hosszú hajjal nem engedtek be az iskolába, akkor már 91-esek voltunk és tulajdonképpen a sportosztályban mi 25-ön voltunk, 11 fiú, 14 lány.

És amikor úgynevezett razzia volt, tehát hogy a hosszú hajja nem engedtek be a kapun, akkor fogtuk magunkat, és a Bolyai utca sarkán volt egy borbéüzűzre és elmentünk, és mindannyian teljesen leborot váltottuk a fejünk, tehát a hajunkat, >> és elloptuk nagyapáink, apáinkapját, és a Boly iskola udvarán volt egy ilyen email Zé, egy Jeep váza kerekek nélkül, és abba beültünk szünetbe a kalappal, mint valami maffiózók [torokköszörülés][nevetés] >> és jött Gyuri bácsi, elkobozta a kalapokat, >> ülhettetek ott tarfejel akkor >> és azt hitte, hogy én vagyok az értelmi szerzője.

Pedig ez nem így volt a ez, hogy olyan közösen jöttek ezek a >> De egybként banda vezér voltál, vagy az az alkat, aki már egy picit akkor a csoportok élére állt?

Nem tudom, hogy banda vezér volt-am, mert volt nekem olyan osztálytársam, aki rendkívül szellemes volt, Kovács Laci vagy Sollyom Levente vagy egy jó csapat voltunk.

Most is nemrég volt érettségi találkozónk Kelement telkén.

A 25-ből 17-en jelen voltunk. >> Nagyon jó. >> Hárman nem jöttek el, és ötön már nincsenek közöttünk. >> De nagyszerű volt.

Annyit röhögtünk, mert fölemlegettük az összes kópéiságot.

Tehát jött Gyurri bácsi, elkobozta a kalapokat és azt mondta nekem egyenesen tudtam, hogy te vagy a nagy 28-as.

Ha az én fiam lennél, így törnélek [torokköszörülés] ketté a térdemen, de röhögtünk mi.

Mi azért szerettük őt. >> És ezekre a tanárokra úgy emlékszem vissza, például ugrok egy nagyot az időben, amikor Amerikában tanítottam már 16 éven át.

Nagyon sok rokonom, barátom, ismerősöm meglátogatott, és mivel ott több szabadidőn volt, a hétvégek mindig szabadok voltak, vittem őket nagyon [torokköszörülés] nagy Kalifornia, annyi, mint Franciaország.

Spanyolország és egy kicsi angliai hosszában.

Tehát >> és turistáskodni vitted őket. >> És vittem.

Tehát még San Franciscoig is felmentünk, ami 1100 km meg Josemity.

És kérdezték, hogyhogy te nem használsz GPS-t?

Én tényleg nem használok, nem is fogok soha.

Mondom azért, mert kiváló földrajztanárom volt Győri Béla bácsi, aki megkövetelte tőlünk, hogy a térképen háttal állva megmutassunk olyan városokat, ilyen, mit tudom én, ilyen azerbajdzsáni kőolajlelőhelyett, mint buguruszlán.

De azt miért? >> Azt mondja, hogy elvtárs drága mondja meg nekem, hogy hol van az a pici falu, hogy New Orleans, és akkor meg kell és tájékozodni tájékozódni.

Ez a híres előttem van éjszakát. >> Igen, igen, igen, igen.

Meg az ilyen alapdolg a a faörzse holmohás gondolom titeket is az ilyen [torokköszörülés] cserkész dolgokra meg.

Azt én nagyon idegesít engem, amikor egy hang mondja, hogy hova kell kanyarodni, 300 múlva jobbra, aztán balra.

És azok, akik amúgy is a különböző digitális szerkentyűiket nézik, tehát alig néznek egymás szemébe és fölfele még kevesebbet, >> azok nem látják, hogy hol haladnak el.

Nem látják a gyönyörű tájakat, a különböző utakat, az épületeket ezekre és ezekre visszaemlékszik az ember.

Gondoljuk el, hogy mi minden nem volt, és nem volt semmilyen gond ebből.

Nem volt például téli gumi. >> Na tényleg. >> De persze ez is egy üzlet.

Tehát az, hogy évente cserélni mindig jó. >> Most van ez az úgynevezett minden évszak minden.

Nem, nem hogy a rendőrök ha nézik, akkor megkeresnek majd. [nevetés] De nem szoktam mindig le.

Na de látod most ahogy így említed egyrészt, hogy nem használsz GPS-t, nem cseréled le a gumit, nekem egy kicsit túl azon, hogy teljesen józan paraszti…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Tompa Gábor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „TOMPA GÁBOR: AZ IDŐ, AZ A MÚLTÉ, DE NEM BÁNOK SEMMIT | Pertu podcast”

Miről szól ez az epizód: „TOMPA GÁBOR: AZ IDŐ, AZ A MÚLTÉ, DE NEM BÁNOK SEMMIT | Pertu podcast”?

Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetője a 36 éves mandátumáról, az idő múlásáról és az emlékek fontosságáról beszél. Elismeri, hogy már kevesebb örömöt lel a munkában az energiahiány miatt, de semmit sem bán, mert az emlékek megmaradnak. Kiemeli, hogy… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 28..

Milyen témákat érint ez az epizód: „TOMPA GÁBOR: AZ IDŐ, AZ A MÚLTÉ, DE NEM BÁNOK SEMMIT | Pertu podcast”?

Fő témái: színház, rendező, kolozsvár, emlékek, interjú.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „TOMPA GÁBOR: AZ IDŐ, AZ A MÚLTÉ, DE NEM BÁNOK SEMMIT | Pertu podcast”?

Megjelenés: 2026. 06. 28.. Hossz: 1 óra 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/tompa-gabor-az-ido-az-a-multe-de-nem-banok-semmit-pertu-podcast-palikek-vilaga-86ea55a6

Több epizód a Palikék Világa-ből