Palikék Világa

OSZTER ALEXANDRA: RENDESEN MEGVADULTAM 14-15 ÉVESEN | Panna, csajok, satöbbi

· PT48M22S

Összefoglaló

Oszter Alexandra színésznő, festőművész vendége volt Balázsy Panna műsorának, a Palikék Világa adásában. A beszélgetés során őszintén mesélt híres szülei, Oszter Sándor és Failoni Donatella árnyékában való felnövéséről, valamint arról, hogyan küzdött a saját identitásáért és…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 05. 26.
Hossz
48 perc
Témák
színészet, művészet, családi háttér, önkeresés, identitás, színművészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

14-15 éves koromban, amikor fölvettek a törökpál uccai képzőművészeti iskolába, akkor rendesen megvadultam. [zene] Na és akkor jött az a az a korszak, amikor a a szüleim hát ilyen fél évente ültek a Goblen fotelben, és nagyon [nevetés] komolyan azt mondták, hogy [zene] édeslányom, most internátusba mész, még egy lyukat csinálsz a füledbe, kitagadlak a családból.

Már mentem [zene] is, tehát hogy ez kond nélkül mondtam, hogy már nem is tartozom ide, mert már itt is van.

Akkor anyukám kiszórta a ruháimat az erkéről, lefotózta, [zene] és akkor jöttek hozzánk ilyen illusz emberek. akkor elővette a fotókat ilyen bankároknak, [zene] ügyvédeknek, és mondták, hogy na a kisasszony ezt tudta összehozni.

Hát én úgy égtem, te főiskolára [zene] is úgy nem kerültem be, csak annyit mondtam, hogy Oszter Alexandra vagyok és kérdezte, hogy milyen.

Viszontlátásra. [zene] Ez a pannacsajok satöbbi a Palikék [zene] világa csatornáján.

Köszönöm a meghívást! >> Nagyon köszönöm, hogy eljöttél. [horkantás] Te szeretsz szerepelni?

Szerintem szeretek, de ez nagyon összetett volt, mert gyerekkoromban is nagyon szerettem szerepelni.

Először a család előtt pörögtem, forogtam, személyes ilyen monodrámákat adtam elő, amit a nagymamám nagyon élvezett.

De ő nagyon jó közönség volt. >> És miről szólt a manadráma?

Én arra emlékszem, hogy ilyen teljes ilyen családi drámákat adtam elő egy személyben, és akkor nagymamám nagyon türelmesen ezt végig nézte hallgatta [horkantás] és mindig azt mondta, hogy úgy hívott engem, hogy Eleonóra dúze, amit sokáig azt se tudtam, hogy kicsoda, csak utána aztán amikor idősebb lettem, akkor utána néztem és ő volt, aki bíztatott igazából, hogy hogy biztos, hogy színésznő lesz ebből a gyerekből.

Persze a szüleim meg mondták, hogy jaj, hát azt az inkább ne. [horkantás] És >> mondom, főleg apád mondta, hogy ne. >> Főleg igen, mert ő ismerte a hátulütőit ennek a szakmának, ami egyébként teljesen helytálló is volt, de most látom a kollégan nőimen, hogy ott ugyanez a kérdés felmerül, de ha egyszer valaki be van oltva, akkor nem lehet lebeszélni.

Bár mondjuk én több művészeti ágat is mindig csináltam egymás mellett.

Úgyhogy nem volt egyértelmű, hogy akkor ez most melyik lesz.

És visszatérve a kérdésedre, szerettem szerepelni, de valahogy mindig ilyen akadályokba ütközött mert általános iskolában akkor zongoráztam, verseket mondtam, és akkor mindig mindig a színpadon voltam, és emiatt nagyon sok kritika ért a felsősöktől, mert ugye akkor a szüleim nagyon sokat voltak a médiában, és hát m nem lenne ö ildomos itt bemutatni, hogy miket mutogattak nekem, vagy miket mondtak, és nagyon sokáig ugye emiatt nagyon izgultam a színpadon, mivel hogy vártam ezt a hatást, hogy hurrognak meg kifütyülnek, h jaj, ez annak a lánya, és akkor ez ment.

És érdekes, hogy zongoránál jobban izgultam, mint versmondásnál.

Ezt nem tudom, hogy hogy van, de azt tudom, hogy amikor zongoráztam, akkor még a kezem is remegett, viszont ha beszélnem kellett, akkor nem.

Akkor akkor teljesen laza voltam.

Plusz volt bennem egy ilyen érzés, hogy jó, hát az a pár ember, annak nem lehet megfelelni, meg nem is akarok.

De van egy csomó, aki viszont ilyen ilyen angyal arccal ott nézte, és akkor én úgy döntöttem, hogy azoknak mondom, akik ezt szeretik és élvezik, és akkor ez volt, ahol gyökeret eresztettem. >> Hát zárójelben megjegyzem, hogy édesanyád zongoraművésznő.

Ezt még hozzá kellett tenni ahhoz, hogy a hogy te zongoráztál, de hogy az nem volt olyan könnyed, mint mondjuk a versmondás. >> Igen.

Bár nem anyuutanított, ő nem akart és mondta is, hogy nem jó, hogyha valaki a saját gyerekét tanítja.

Legalábbis ő így mondta egyébként.

Ő magáról is azt vallotta, hogy nem nem tanár típus.

Ezért én fogtam magam, és így mesélte anyukám, hogy bementem a a zongoraórára, bekopogtam, mert hogy kérdeztem, hogy hol tartanak itt zongoraórát.

Bekopogtam, bemutatkoztam, és mondtam, hogy az én nagypapám a Sergio Fajloni, aki karmester, az anyukám fájoni Donatella, és én zongorázni szeretnék, tanulni >> és akkor mikor kezdjük? >> És akkor mondta a tanárnő, hogy hát föl kell hívja a szüleimet, mert hát végülis hét éves vagyok.

És akkor fölhívta anyukámat, hogy a gyerek megjött, hogy akkor hát akkor most mi legyen?

Anyukám meg nagyon örült, úgyhogy ezt nyolc évig csináltam is, de aztán az nem az én utam volt. >> Hát az kiderült egy ponton.

Hány éves voltál körülbelül, amikor bejött a az életünkbe a bulvár? >> A bulvár? [sóhajtás] >> Hát ugye a 90-es évek vége felír, kacsa. ilyen ilyen lapok voltak, és a igen, a 90-es években volt, és emlékszem, hogy a szüleim rettenetesen ki voltak borulva, hogy hát kit érdekel ez, hogy így vájkálnak az ember magánéletében, és hogy ez milyen borzalmas, hogy hát ez a legalja, tehát komoly felháborodást okozott.

Plusz ugye jártak hozzánk a a művészek közül sokan, akik a szüleimnek a barátai voltak.

És hát ugye ott volt egy ilyen művészi közösség, hát mindenki mélyen fel volt háborodva, az biztos.

El se tudták ké mondták, hogy hát biztos rövid idő múlva ez meg is szűnik, mert hát ez ez annyira annyira m primitív, hogy hogy ezt biztos, hogy nem lesz hosszútávú.

Ehhez képest ugye most nem ezt látjuk sajnos.

Hát olyannyira nem, hogy amikor készültem erre a beszélgetésre, azért számos a magánéletetekkel kapcsolatos dologra bukkantam, ugye, hogy édesanyád jelenlegi állapota, vagy a fiad balesete.

Tehát ehhez te bármilyen szinten asszisztálsz, vagy ők leveszik a posztjaitokat, vagy szó ez hogy zajlik? >> Pont így, ahogy mondod.

Tehát én a szüleim révén, amikor még volt ilyen, hogy filmszínház muzsika meg tehát ilyen lapok voltak, vagy maximum volt ugye a nők lapja tehát az volt mondjuk egy képes újság, de hát olyat, hogy tehát nem volt ez a képletben sem, hogy hogy minden áron szerepeljünk című fejezet és mindennel, hanem hanem az volt, hogy valamit csinálj >> ühüm >> bármit.

És az alapján te valamilyen ismertségre teszel szert, az oké.

Úgyhogy hát igen, ez ez egy nagyon nehéz kérdés.

Életem során ez egy fú, hát a legnagyobb küzdelem volt, hogy h évesen, de hát akkor még nagyon naiv voltam, és ugye nagyon sokszor elvállaltam, vagy belefutottam ilyen úgymond csapdákba.

Mert hogy mindig azt mondták, hogy nem, nem, semmi erről nem lesz szó, csak menjek be.

És akkor ugye élőadásba belekérdeztek olyan dolgokba, ami hát nem erről volt szó.

És hát aztán hamar meg kellett tanulnom, hogy ez egy ilyen fura világ, ahol téged csapdába fognak csalni.

És aztán olyan sokszor megtörtént, hogy hogy gyakorlatilag már úgy indultam, hogy jó, tehát akkor vagy a művészetről beszélgetünk, vagy arról, hogy hol van kiállításom, milyen melyik darabban játszom, vagy ne beszélgessünk, de még itt is voltak csapdák.

Nem, nem, persze csak a művészet, és akkor persze nem.

Vagy az utolsó kérdés az, hogy még mielőtt leárnánk a beszélgetést, azért azt meg tudnád mondani, hogy és akkor és kérdeztek valami bődületes baromságot.

Most ugye a posztokról szedik le.

Ö merthogy pont múltkor a fültanúja volt a fiam, hogy fölhívtak, hogy hát boldog születésnapot szeretnének kívánni, hogy telik a születésnap. mondtam, hogy remekül.

És ma úgy fogok kertészkedni, hogy nem nézem az órát, mert mert nagyon szeretek kertészkedni, és hogy nagyon időre vagyok beosztva így napi szinten tényleg, hogy óra szerint mit kell tennem, mit kell csinálnom, és ma nem fogom nézni.

És hát anyukád jobban van, ezt csak úgy kérdezzük.

Mondtam, hogy hát szegénykém nem tud már felkelni, mert elgyengült.

Mondom, igen, javul és köszönöm szépen.

Ja, hát csak a születésnapom miatt hívtak.

Ebből természetesen semmi ilyesmi cikk nem jelent meg, hogy sok boldog születésnapot kívánunk, hanem az egyéb.

Szóval, hogy nem nem lehet valószínűleg az egyetlen megoldás, hogy jó napot kijanok, ettől és ettől vagyunk, és akkor viszont hallásra, mert különben nem úszod meg. >> Mesélj valamit.

Nem, ilyen kérdéseket szoktak fek.

Ja, de azt már 20 évesen bevezettem, hogy a mesélj valamit, akkor azt szoktam mondani, hogy hát most éppen ilyen bemutatóra készülünk, ilyen kiállításom lesz, éppen ilyen sorozatot festek vagy az aktualitásokat, tehát ami a tevékenységemmel kapcsolatos, [horkantás] és akkor ugye semmi egyéb, és akkor szokták, na jó, de mi tudod kéne még valami magánélet.

Hát mondom, abban benne van a szóban, hogy magán.

Tehát, hogy hogy nem, tehát hogy én nem szeretném ezt. >> Tehát ezt tudatosan távol tartod, amennyire lehet. >> Hát pont ezért, mert hogy igazából úgy úgy gondolom, hogy hogy az ember, hogyha csinál valamit, ami gyönyörködtető vagy értékes, akkor inkább az a arról kéne beszélni, úgy gondolom, mert hogy miért kéne másról? >> [nevetés] >> Nem tudom, szerintem ez fölösleges. >> Az, hogy a te vezetékneved oszter, az azért sok mindent meghatározott az életed folyamán, vagy az életed során.

Bizony, biztos vagyok benne, hogy különböző életszakaszokban más-mást jelentett ez. volt, amikor örültél neki, volt amikor kevésbé, volt amikor úgy érezted, hogy végre mikor a saját érdemeim alapján ítélnek meg engem.

Ma hogy állsz ezzel? >> Igen, nagyon érdekes íve volt ennek az egésznek.

Amikor kicsi gyerek voltam, akkor emlékszem, mindenki úgy jött, hogy jaj, tiszta Rózsa Sándor, és teljesen értetlenül álltam, hogy de hát az én apukám nem Rózsa, hát ő Oszter Sándor.

Miről beszélnek ezek? >> Akkor nem láttad még a rózsasár, >> mert ugye kicsi voltam, hát nem tudtam miről van szó. >> Akkor utána jött az, hogy jaj, már csak a bajusz hiányzik. [nevetés] Oké.

Olyan szerelmes voltam édesapámba.

Szokták mondani, hogy olyan szerelmes, olyan szerelmes voltam édesapádban, és akkor szoktam mondani, hogy hát igen, hát ezzel sokan voltak így, merthogy minden nő úgy jött oda hozzám, hogy én annyira szerelmes vagyok édesapádban, amit meg is értek.

És hát nagyon büszke vagyok rá tényleg, hogy ennyi női szívet sikerült elrabolnia.

De ezek még nem voltak olyan terhek, hogy ez olyan kellemes, vagy hogyha az ember büszke rá. >> A a cirkusz az csak utána indult, hogy hát sok ponton, tehát hogy a a színészetben kimondottan nem volt jó, tehát hogy mindenki azt hiszi, hogy itt kicsapódtak az ajtók és nyíltak és nem.

Tehát már a főiskolára is úgy nem kerültem be, hogy a Gáspár kattával felvételiztünk, és akkor tovább jutottunk a harmadik fordulóig, és halálboldogok voltunk, mert akkor jött be, aki akkor osztályt indított, de már Isten nyugasztalja.

És én csak annyit mondtam, hogy Osar Alexandra vagyok, és kérdezte, hogy milyen?

Mondtam, hogy oszter viszontlátásra. >> Ez komoly?

És akkor hazamentem, és kérdeztem édesapámat, hogy de hát mi [horkantás] a probléma, vagy ki ez, vagy hát hogy mi köze hozzá?

És akkor mondta, hogy ja, hát ez egy lehetetlen alak.

És már a főis a főiskola kollégiumában is utáltuk egymást, és akkor elmondta, hogy miért, és akkor emiatt is én szívtam.

Sőt, ezt odáig vitte, hogy amíg ő ott van, addig az oszterlánya ide nem jár.

És ugye ezt a többi tanártól hallottam, hogy Alexandra hagyjuk, mert mert hogy így nem.

Úgyhogy ez nekem például egy óriási szívfájdalmam volt, és ez determinálta az utamat is, hiszen utána a vidám színpadra kerültem.

De hát én ugye fiatal voltam és lelkes, akkor én még nem realizáltam, hogy az az megint egy kategória lesz, hogy vidám színpad és hogy hát szóval, hogy pedig nagyon élveztem és nagyon szerettem ott lenni és tényleg szerettem a nagyöregektől tanulni.

És hál istennek után azért volt egy-kettő olyan nagy öreg, aki elvitt a Pécsi Ildikó például, vagy rendezett, és és nagyon sokat tanultam tőle, de mondom, ez a ezzel a névvel így ez ez nem ez valahogy így nem jött be ebbe a szakmába, tehát tényleg azt mondom.

De aztán úgy döntöttem, hogy nem baj, én én imádom a színház illatát, imádok ebben tevékenykedni.

Én már von Hausaus ilyen ahogy a kolléganőmel is szoktam erről beszélni a Hamman Petrával, hogy tehát minket így beoltottak ezzel, hogy alázattal, csendben, szorgalommal.

Tehát vannak olyan dolgok, amit a színész gyerekek ugye úgy úgy hát ott nőttünk fel próbákon, hosszú napokat töltöttünk a nézőtéren, amíg tartanak a próbák, láttuk és tudjuk, hogy ez hogy működik.

Szóval szóval szerettem, és akkor úgy döntöttem, hogy mindegy, hát most, hogyha ha mondjuk akárhol is kell játszanom, akkor is ez csodálatos. tartasz kapcsolatot más színész gyerekekkel is, merthogy itt most Gáspárkatát is említetted. >> Igen, igen.

Horvát Léilivel is és együtt is játszunk.

Teri lánya. >> Igen, együtt is játszunk.

Sőt, életem első tévés szereplésében is együtt voltunk színpadon, amikor volt az apád idejön című műsora, a Vitreinak volt egy ilyen műsora, hogy bejönnek a gyerekek és ki kell találni, hogy a kin a >> Nálad nem volt nehéz, ugye csak a bajusz hiányzott.

Na igen, és bejöttem, ilyen kis emlékszem, ilyen hülye pöttyös szoknyám volt, nagyon utáltam és a Lilin meg akkor olyan menő, ilyen Losex nadrág volt, és ilyen ő nagylányos volt, ilyen három évvel idősebb, szóval semmi.

De akkor nekem úgy tűnt, hogy hát van hova fejlődni.

És >> abban a korban három év az nagyon komoly különbség, ezt tudjuk. >> Igen.

És hát te úgy hát mint egy királynőre úgy néztem föl, hogy mindig mondom is neki, amióta játszunk ugye együtt.

És ja, ez nagyon érdekes, hogy hát meg van nekem egy barátnőm, aki ugyan nem a szakmát követte, az Ardai Viki, ő pedig a Sáfárancsának a lánya, de mi ilyen három éves korunk óta vagyunk össze, voltunk összezárva, mert a szüleink játszottak ugye Gyulán Kőszegen ilyen nyári színházban, és akkor hát mi ott voltunk egymásnak, és akkor ott elvoltunk egész nap.

De ezek érthető kapcsolódások, mert nem kell egymásnak megmagyarázni, hogy hogy milyen Igen. >> Ilyen nepó bébek lenni.

Ugye ezt így hívják most divatosan, nem?

Hogy ez egy fontos pont, amiken azonosak vagytok. >> Hát igen, hát igen, mert ez nagyon sok mindent megmagyaráz.…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Oszter Alexandra
  • Balázsy Panna

Szervezetek, cégek

  • Palikék Világa

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „OSZTER ALEXANDRA: RENDESEN MEGVADULTAM 14-15 ÉVESEN | Panna, csajok, satöbbi”

Miről szól ez az epizód: „OSZTER ALEXANDRA: RENDESEN MEGVADULTAM 14-15 ÉVESEN | Panna, csajok, satöbbi”?

Oszter Alexandra színésznő, festőművész vendége volt Balázsy Panna műsorának, a Palikék Világa adásában. A beszélgetés során őszintén mesélt híres szülei, Oszter Sándor és Failoni Donatella árnyékában való felnövéséről, valamint arról, hogyan küzdött a saját identitásáért és… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 26..

Milyen témákat érint ez az epizód: „OSZTER ALEXANDRA: RENDESEN MEGVADULTAM 14-15 ÉVESEN | Panna, csajok, satöbbi”?

Fő témái: színészet, művészet, családi háttér, önkeresés, identitás, színművészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „OSZTER ALEXANDRA: RENDESEN MEGVADULTAM 14-15 ÉVESEN | Panna, csajok, satöbbi”?

Megjelenés: 2026. 05. 26.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/oszter-alexandra-rendesen-megvadultam-14-15-evesen-panna-csajok-satobbi-palikek-0c45a912

Több epizód a Palikék Világa-ből