Párnacsata

#107 Az vagy, amit felveszel? ft. Staudt Laura (Rucicis)

· PT1H6M31S

Összefoglaló

Staudt Laura, a Rucicis márka megalkotója a Párnacsata podcast vendége. Beszélgetnek Laura személyes útjáról, a varrásról, ruhatervezésről és az újrahasznosításról. Szó esik a túlfogyasztás hatásairól, a ruhafogyasztási szokásokról, valamint Laura kreatív folyamatairól…

Röviden

Műsor
Párnacsata
Megjelenés
2024. 02. 25.
Hossz
1 óra 7 perc
Témák
divat, ruhatervezés, újrahasznosítás, túlfogyasztás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

otthonról dolgozol és a legegyszerűbb egész nap pizsamávalni igen ami és és közben mégsem mert a felöltözök normálisan teljesen másképp érzem magam és produktívabb vagyok sokkal jobb a hangulatom [Zene] igen sziasztok ez itt a pán csata podcast én vick vagyok és a mai vendégem staut laura aki a rucicis márkának a megalkotója és ma beszélgetni fogunk arról hogy ő hogyan kezdett el varni hogyan végezte el a női szabóképzést és így általában is így a hát a ruhafogyasztási szokásainkról így az életben egy pár mondatban bemutatkozol kérlek igen mármint nem feltétlenül kell azt mondani hogy aj mivel foglalkozol vagy mit csinálsz hanem hogy van-e háziállatod hogyha igen akkor annak mi a neve és hogy szereted-e taylor swiftet szóval bármi amit így szívesen elmesélsz magadról a háziállat sajnos itt pesten nincs de amúgy volt egy kaméleonom még tizenvalahányon évesen ez egy ilyen érdekes információ szerintem de terráriumba tartottad vagy ki is engedted volt hogy kiengedtem igen meg a hajamon is mászkált szóval hogy volt ilyen része is igen de amúgy otthon van egy kutyánk őt brunónak hívják mt néven szólítják mit jelentenek ezek a a musta az fekete spanyolul talán mert ez egy koronfekete macska a tupák meg ugye a rapper énekes miatt oké és nincs eldöntve ezért mind a kettő nevén szólítják meg de őt előző hétvégén láttam először szóval még nincs vele túlá mékapcsolatom ah nagyon cuki ja igen igen más is mesél magadról igen az állatokon kívül van négy testvérem és vidéken nőttem fel és most már negyedik nem a hatodik éve vagyok budapesten ötödik éve vagyok budapesten igen és most már négy éve foglalkozom igazából a varrással ruhatervezéssel újrahasznosítással eredetileg amúgy színésznő szerettem volna lenni és akkor ezt az így feladva így keresgéltem és végül a covid idején találtam meg ezt amit most jelenleg csinálok mi nemrégóta ismerjük egymást és most találkoztunk először és én nem ismertelek téged meg a munkásságodat mielőtt írtál volna nekem insten hogy a nézzem meg hogy milyen termékeid vannak mertogy így szívesen küldenél nekem valamit és amikor így megkaptam a az üzenetet és láttam hogy az a nev az a név hogy rucici is akkor így azonnal felmentem és így végignéztem az instagramodat a tiktokodat és így mindent hogy mondom jézusom ez mennyire király és ahogy így láttam így a videóidat is az volt bennem hogy ezzel a csajjal nagyon jó lenne beszélgetni és annyira jó ilyen jelenléted van hogy úgy voltam vele hogy akkor ez a tökéletes alkalom hogy ne csak egyrészt személyesen kaphattam meg amit amit kaptam ami egy csillogós pulcsi és azért most így csak megmutatom de hogy azért nem ez van rajtam majd megnézhetitek az instagramon mert nem akarom hogy a hogy a kamera megőrüljön tőle de hogy ez a mai ez nekem egy ilyen nagyon nagyon jó élmény hogy megkaptam a pulcsit is meg találkozunk is és beszélgetünk is úgyhogy én nagyon örülök ennek a ennek az új kapcsolatnak amibe most beléptünk én is nagyon izgatott vagyok nagyon vicces én varrázs közben szoktalak hallgatni szóval így az egész hogy nem tudok zenét hallgatni miközben varrok mert nagyon zavar hogyha különböző hangulatú zenék vannak és mondjuk az eheti kalandomat hallgatom így folyamatosan lépegetek hogy nem nem nem ez nem nem az és ezért most ráálltam a podcasttekre és párncsatát is szoktam hallgatni többek között szóval én én nekem varrázs közben fejhallgatóval meg mikor szabom ki a ruhákat is tök jó mert olyan mintha így kicsit beszélgetnék valakivel és közben mégis itt mert nagyon rossz így egész nap mondjuk otthon vagyok egyedül a műhelybe mondjuk nem is tartok ruhapróbát és csendben dolgozok és akkor valami történik legalább és ez tök jó az nagyon jó ezt amúgy nagyon sokan mondják és én is ilyenkor szeretek podcastteket hallgatni amikor így valamit alkotok vagy valamit így annyira csinálok hogy úgy érzem mintogyha közösségben lennék de mégse amikor hallgatok egy jó beszélgetést és nem kell részesénnek lennem mert így nem kell az energiát beleraknom csak úgy vagyok részese hogy csak ilyen megfigyelőkén igen és közben ott van a fejemben egy-kettő gondolat meg tök jó mert akár nap közben akár tudok rajta agyalni és lehet hogy nem jönne fel ha otthon egyedül csak csendben lennék és így valamin nem tudom elkezdek gondolkodni amilyen eddig nem szóval nagyon nagyon királyak hogy örülök neki hogy lehet őket hallgat és most milyen érzésekkel ősz itt ideges voltam amúgy komolyan igen mármint hogy csak ilyen izgultál vagy ilyen izgultam tegnap tegnap este kezdődött el kábé és így ma is és amúgy nagyon vicces mert így poénkodtam a barátomnak így mondtam én nem tudom ezt most így meg szóval hogy mondogattam így ezt hogy vannak okos gondolataim így ezt csináltam és mondtam neki hog hogy hogyha majd elfelejtek valamit mondani akkor ezt így be fogom nyögni és így rá is teszem a fejemre a kezem mert így ezzel nyugtattam magam szóval így ideges voltam amúgy délelőtt is de miközben jöttem akkor már így elkezdtem megnyugodni hogy oké meg amúgy tök jó volt így előtte veled beszélgetni és azt éreztem hogy van bőven kapcsolódási pont és szerintem egy egész délutánt át tudnánk beszélgetni hogy most már tök nyugodt vagyok igen én is izgultam mert szerintem te vagy a az első olyan vendég aki úgy jött hogy hogy nem ismertem már tudod így évek óta eddig mindig olyanok jöttek akik ről tudtam hogy jó fogunk tudni beszélgetni hogyha egy értékelhetetlen szar adás is lesz akkor is a beszélgetés az jó lesz és jól fogjuk magunkat érezni és te vagy az első olyan akit nem ismertem korábban és és én amikor így megjöttél és akkor én is így tapogatóztam így az érzéseket és annyira így tudtunk kapcsolódni hogy közben így megnyogadtam hogy h minden rendben lesz szerintem kezdhetnénk azzal hogy elmeséled hogy te egyáltalán hogyan kerültél be így a ruhák közegébem hogy ebbe ebbe az egész világba is hogy hogyan találtad ki hogy egyáltalán csinálni akarod a rucicist és utána pedig elmesélhetsz mindent a cicikről meg meg mindenről hűha hát szerintem nagyon régről kezdődik és igazából a mamámnál mert megvan az amikor a nővéremmel hétvégén megyünk a mamához és a gyönyörű ruháiba hálóingek magassarkú nem tudom táskákat így levesszük nagyon ki volt tőle hogy hozzányúltunk és felöltöztünk mert nem szabad ott volna mert ugye ezek ilyen nagyon dr drága vagy nem tudom volt egy csomó ruhája amit ő például varradatott szóval egy dáma volt ő nagyon szeretett öltözködni a templomba egyforma szettyük volt a papámmal és ha a mama lilát vett fel akkor a papa is szóval hogy nekik volt közös öltönny és női blézerzettjük szóval hogy így nagyon mamám nagyon szeretett öltözködni és szerintem így ott is volt egy ilyen része hogy ezt láttam hogy mennyire fontos és a nővéremmel mindig ez volt az a játék otthon hogy beöltözünk meg barbie ruhákat csináltunk zoknikból kendőkből és anyukám utálta mert mindenhol szösz volt iss cérna és mióta varrok mindenhol szösz van é cérna konkrétan nincs olyan mosás hogy ne úgy szedném ki a ruhákat hogy cérnák vannak rajta most nem anyukámat bosszantom vele hanem a barátomat és nem csak cérna hanem most már csillám ez is igaz hogy mindenhol is van csillám de amúgy ezt találtam ki így karácsony után küldetésnek hogy én össze akarom csillámozni igazából a világot és akkor mindenkinek adok egy csillogós pulcsit és ő is elkezdheti ezt velem együtt csinálni na de a varrázs mint hogyan kezdődött ez az egész dolog nekem a színészet volt a célom ovis korom óta és ehhez mindent megtettem amit csak lehetett jártam külön órákra rengeteg időt és energiát beletettem és akkor végül felvettek a pesti magyarba színészókáira aminek az első fél éve csodálatos volt viszont fél évre én annyira kikészültem lelkileg meg így stressz miatt hogy konkrétan összeszedtem egy ilyen hányás hasmeréses vírust ami valószínűleg a az idegességtől volt meg nem tudom így bepánikoltam állandóan vérzett az orrom nem lehetett elállítani négy zsebkendővel sem és így tök random helyeken a metrón így elkezdett vérezni és akkor így a szervezeted azt mondta hogy erre nekem nincs szükségem igen így kábé így ez volt és úgy ment le a vizsgaelőadás fél évkor hogy én nem tudtam enni semmit szóval minden nap háromszor játszottuk le hogy így így egy fél banánt így megpróbáltam de úgy kávé semmi és így nagyon para volt és az volt az első olyan pont hogy elgondolkodtam hogy ó basszus most lehet hogy amit kitaláltam magamnak az most nem fog működni és ezért feltettem mindent barátságokat nem mentem el hétvégén bulizni mert én a felvételire készültem verseket tanultam olvastam és mi van hogyha mindent megtettél ezért és mégse mégse igen mégs ezt akarom csinálni hogy akkor volt egy fél év ami arról szólt hogy csináljam ne csináljam és akkor mindenféle mérlegelés ment összeevissza amúgy olvastam egy könyvet akkor éppen ami így szerintem a végső döntésben így nagyon hozz járult ami arról szólt hogy egy nő halálos betegek mellett dolgozott időseknél akik már annyira idősek voltak hogy tudták hogy már csak egy-két hónapuk van hátra ilyen otthoni gondozásban és mindegyik idős elmesélte hogy mi az amit megbánt az életébe és ezt így öt kategóriába össze lehetett gyűjteni és nagyon soknál ott volt az hogy mondjuk a munka nem töltött időt a családdal barátokkal és pontosan ezekről kellett lemondanom nekem abban az időszakban mikor a szíműrekéüm készültem és még nem is voltam ott amit csinálni szeretnék valójában és akkor döntöttem hogy én ezt így nem szeretném hogy nekem nem ez a célom ehhez nagyon bátornak kell lenni hogy ezt a döntést meg merd hozni és utána meg merd lépni mert hogy így saját magaddal szemben is egy csomó megértésre van szükség azzal kapcsolatban hogy eddig ezért dolgoztál attól függetlenül mondhatod azt hogy nekem mégse ez az utam és én ezt mégse szeretném hát kemény volt mert a pesti magyarba is kaptam negatív visszajelzéseket ott a osztálytársaimtól volt olyan aki mert utána kellett választanom valamit hogy akkor most mit fogok csinálni és akkor ezért így hát nem tudom kicsit ilyen nyomás meg szeretem a gyerekeket meg akkor elkezdtem babysitterkedni menjek el tanítószakra majd kitalálom mi lesz jelentkeztem a tanítószakra és akkor volt olyan a osztálytársam aki azt mondta hogy á ez a tanítószak jó lesz neked ez olyan kis egyszerű olyan olyan olyan ezt végig fogod tudni csinálni és mikor így vow tudod így elmondod vagy született bennem egy döntés hogy én most lépek valami mást és nyilván ezt így meg kellett gyászolni vagy elengedni ami talán még van hogy mindig feljön hogy tényleg otthagytam és nem ezt csinálom de volt aki tett rá ilyen megjegyzést é nem mindenki állt ehhez pozitívan vagy nem értette hogy miért történik mert olyan mintha kudarcot vallottam volna hogy nem sikerült igen nekem egy kicsit másik oldala hogy miután elvégeztem a mérnöki szakot és nem mérnökként kezdtem el dolgozni hanem áttértem ilyen fú ilyen kreatív dolg ilenedetenenüek meg ilyesi igazáb youbealistakt kedtem el először dolgozni ilen fullan és akkor is volt aki azt mondta hogy elpocsékolom a tehetségemet és így értem hogy honnan jött de közben meg az emberek nem mérik fel azt hogy oka volt annak hogy te meghoztad azt a döntést az életeddel kapcsolatban és esetleg te jobban tudod ezeket az okokat meg te jobb rálátással rendelkezel a saját életedre és és nem annak a másiknak kell ítélkezni hogy most ez a ez a döntés ez most jó volt-e vagy sem rád nézve hát igen ez annyira szomorú hogy mások kitalálják helyetted hogy mi az ami neked jó és nem tudom és nem volt ott mellettem de az a szerencse hogy a szüleim és a barátom például teljes mértékben támogatott viszont utána a tanító szak sem volt az a szak vagy az az irány amit igazán szerettem volna csinálni viszont ott akkor kértem karácsony előtt egy varró tanfolyamot így voltam egy hétvégi varró tanfolyamon ahol a varrásnak az al appjait így kábé megtanultam vartunk egy kötényt meg egy kesztyűtüm és utána kaptam egy varrógépet is karácsonyra és akkor nekiálltam igazából az egyetem után így varrogatni csak tényleg így kísérletezgettem először vartam egy szoknyát egy délután alatt az volt az első amit így magamtól csináltam és aztán bejött a covid és végülis abbahagytam az egyetemet mert úgy voltam vele hogy én nem ezt szeretném csinálni hazaköltöztem vidékre és reggeltől estig én nekiálltam varni akkor először ma maszkokat csináltam nyilván mert k volt mindenkinek kellett igen és akkor én nem tudom így volt ismerősünk a faluban hogy akkor hát akkor varjak neki maszkot mert ő nem akar nem tudom venni hanem akkor hozott hozzá texést és akkor kikísérleteztem és akkor éppen volt egy időszak amikor nagyon drágák voltak az is volt az elején és akkor nekem a barátom ötlete volt hogy mi lenne hogyha hízett maszkok lennének és akkor feliratos maszkok voltak például hogy nincs puszi és akkor ezzel kapcsolatban voltak és akkor maszkokkal indult az egész és akkor úgy y voltam vele hogy na jó akkor fotózzuk be őket és akkor jó kell egy név is és akkor így jött a rucicis és onnantól kezdve végül is én elkezdtem mindent feltölteni amit csináltam és így kerestem már hozzá sulit végül a covid idején és akkor elmentem egy jelmesz díszlettervező okáirra a forraba és utána voltam a nő női szabóképzésen amit most októberben fejeztem be nagyon fiatal vagy hozzám képest és és az hogy ennyire így kitalálsz valamit és elindulsz felé és meg is valós ítod ez fantasztikus és pont egy olyan dolog mint a ruhák annyira ahogy így meséltél az volt bennem hogy nekem a nekem a da nagymamám eredetileg azt hiszem vanrón nő volt és ő nagyon sokat vart és viszonylag kevés emlékem van róla a legtöbb emlékem róla az az hogy krumpliból chipset süt a kiskonyhában szóval inkább az volt így a ami ami így megmaradt belőre de hogy állítólag ő varrón nő volt és hogy nagyon sok mindent vart és hogy azt hiszem hogy a az élete végén így a szekr az egy csomó ilyen vard köténnyel volt tele meg meg ilyenek és így visszagondolva tökre sajnálom hogy ó basszus akkor el kellett volna menni és el kellett volna hozni vagy erre így jobban oda kellett volna figyelni de hogy nekünk is a szüleimnél van…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Staudt Lau

Szervezetek, cégek

  • Rucicis

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#107 Az vagy, amit felveszel? ft. Staudt Laura (Rucicis)”

Miről szól ez az epizód: „#107 Az vagy, amit felveszel? ft. Staudt Laura (Rucicis)”?

Staudt Laura, a Rucicis márka megalkotója a Párnacsata podcast vendége. Beszélgetnek Laura személyes útjáról, a varrásról, ruhatervezésről és az újrahasznosításról. Szó esik a túlfogyasztás hatásairól, a ruhafogyasztási szokásokról, valamint Laura kreatív folyamatairól… Az epizód a Párnacsata című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 02. 25..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#107 Az vagy, amit felveszel? ft. Staudt Laura (Rucicis)”?

Fő témái: divat, ruhatervezés, újrahasznosítás, túlfogyasztás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#107 Az vagy, amit felveszel? ft. Staudt Laura (Rucicis)”?

Megjelenés: 2024. 02. 25.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parnacsata/107-az-vagy-amit-felveszel-ft-staudt-laura-rucicis-7ccb159c

Több epizód a Párnacsata-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból