Párnacsata

#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge

· PT1H6M5S

Összefoglaló

Gersei Csenge okleveles pszichológus és evészavar túlélő a Párnacsata podcast #113. adásában beszél az evészavarok lelki hátteréről és a testképpel kapcsolatos problémákról. Csenge megosztja személyes küzdelmét az anorexiával, kiemelve a gyógyulás lehetőségét és a teljes életet…

Röviden

Műsor
Párnacsata
Megjelenés
2024. 05. 05.
Hossz
1 óra 6 perc
Szereplők, említett nevek
Gersei Csenge
Témák
evészavarok, testkép, társadalmi nyomás, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

sokkal több része van ennek mintogy le akartál fogyni hogy úgy néz ki mint xy z pontosan talán ezért is hívják mentális betegségnek mertogy ugye ennek van egy nagyon kemény mentális oldala [Zene] sziasztok ez itt a pánacsata podcast én viki vagyok és a mai vendégem gersi csenge és az evés zavarokról és a testképhez kapcsolódó problémákról fogunk ma beszélgetni de mielőtt még belevágunk csenge bemutatkozol néhány mondatban kérlek igen sziasztok nagyon örülök hogy itt lehetek én gersi csenga vagyok okleveles pszichológus és evés zavar túlélő engem több mint 10 éve diagnosztizáltak anorexiával sok munka sok idő és kitartás által de meggyógyultam és azóta igazából nekem szívügyem annak az üzenetnek a továbbadása hogy az evészavarokból meg lehet gyógyulni és élhetünk teljes életet az evé zavaron túl is erről ma jó sokat fogunk beszélni de még magadról meg akarsz osztani valamit ami egy kicsit emberibbé is tesz van-e háziállatod mi a hobbid valami bármi fun fact ró ami nem munka igen igen hogy nem mindig csak a munkával és az adott témával azonosuljunk nagyon szeretnék egy kutyust és most már úgy néz ki hogy egyre közelebb vagyok ahhoz hogy legyen is egy kiskutyusom aminek nagyon örülök és tök lelkes vagyok mát nagyon várom szerintem ha a kezembe foghatom majd akkor még sírni is fogok tényleg a boldogságtól én sírtam amikor cicám lett szóval azt már nagyon várom emellett meg nagyon szeretek zenélni én 12 évig zongoráztam 10 évig húvaláztam szóval valahogy így a zene az nagyon szerves része az életemnek és egyébként mi lehet hogy most találkozunk másodszorra énben igen mertogy amikor legelőször találkounk kb kt évvel ezelőtt az egy ilyen karácsonyi workshop volt a klaéval akik ugye ilyen ilyen otthoni csomagba kiküldik hogy otthon tudjál lagyagozni és ilyen levegőre száradó agyak szóval nem kell kiégetned egyébként egy nagyon cool cucc csekkoljátok le de hogy ott ott találkoztunk szerintem először mertogy a margaréta lány julival jöttél el és annyira emlékszem hogy én nem is mertelek előtte és ott akkor így beszélgettünk és akkor rád kestem instán és bekövettelek és utána így elkezdtem visszaolvasni a posztjaidat és így ültem hogy miért nem követtem eddig ezt a livet szóval hogy annyira annyira imádom hogy miket írsz és miket osztasz meg szerintem annyira tökéletes a magánélet meg a meg a szakmaiságnak így a az egyensúlya szóval annyit osztasz meg a magánéletedről hogy amúgy hitelesebbé válsz szakemberként is emiatt és hogy nagyon sok oly posztod volt ami így nekem is személy szerint így segített és akkor amikor felmerült hogy mondjuk előről a témáról így az evélyzavarokról lehetne csinálni egy podcast epizódot akkor teljesen egyértelmű volt hogy hogy téged keresselek meg ezzel úgyhogy nagyon köszi hogy itt vagy én is nagyon köszönöm és milyen érzésekkel ülsz most itt hú amikor készültem arra hogy idejövök akkor nagyon sok minden kavargott a fejemen hogy mennyi mindent szeretnék így megosztani eszembe jutott a szakdolgozatom is amit azt hiszem másfél éve írtam így az evészavarok érzelemszabályozás any lánya kapcsolatról amire amúgy nagyon büszke vagyok mert szerintem nagyon beletudtam rakni így a saját nézőpontomat annak kapcsán meg a téma komplexitása kapcsán vagy már két napja gondolkozom azon hogy mennyi mindenről fogunk tudni itt beszélgetni szóval én nagyon várakoz ásal teli vagyok most nagyon örülök neki én egy én egy kicsit izgulok mertogy nyilván teljesen hát úgymond így laikusként vagyok itt szóval hogy nyilván nekem is voltak problémáim meg vannak is a testképemmel meg hogy időről időre az életemben volt olyan hogy így a határát súroltam de nem léptem át annak hogy így evés zavarom legyen emiatt így úgy érzem hogy nagyon kevés a személyes érintettségem és hogy emiatt így nagyon rád hagyatkozom és igazából azon múlik hogy te mennyit szeretnél megosztani így a saját dolgaból tök érdekes hogy ezt mondod hogy hogy volt egy csomó ilyen evéssel vagy testképpel kapcsolatos élményed vagy vagy ilyen nehézséged de hogy ezek annyira nem fontosak mertogy ez nem volt evés zavar de hogy e ez szerintem egy itt itt elkezdhetjük a dolgokat mertogy nagyon sok az olyan ember akit tényleg t tudunk is diagnosztizálni sajnos egyre több evészavarost diagnosztizálnak viszont vannak azok az emberek akiknek a száma még a diagnosztizált eseteken túl is több és az is növekszik azok pedig pont az ilyen szubklinikai esetek akik nem tudják kimeríteni azokat a diagnosztik kritériumokat amik mondjuk ahhoz kellenek hogy valakit evészavarnak evészavarosnak diagnztizáljunk viszont ugyanúgy a napi élet szintjén nehézséget okoz nekik így a testükkel vagy az evéssel való kapcsolat és őket nevezzük szubklinikai szintű evészavarosoknak és nagyon sok ilyen ember él kint a világban hogyha belegond az biztos neked is vannak olyan ismerőseid vagy barátaid vagy barátnőid akik azért eléggé rendesen küzdenek mondjuk a saját testképükkel vagy egyre másra próbálják ki a különböző diétákat csalónapokat tartanak meg ilyesmi és ezek nagyon jó jelei vagy hát idézőjelesen jó jelei annak hogy hogy igazából itt valami szubklinikai szintű nehézségről beszélhetünk én nem is szeretem nagyon ezt a zavar szót mert ez azt implikálja hogy hogy te amúgy tökre gáz vagy vagy ilyesmi zavaros vagy igazából szerintem itt egy nagyon mély nehézséged van amibe sokszor kéne hogy támogassanak csak sajnos nagyon kevesen jutnak el odáig hogy mondjuk segítséget kérjenek vagy hogyha kérnek akkor nagyon nehéz jó szakembert találni vagy hamar ellátást kapni beszéljünk arról hogy ezeknek mondjuk így mi a mi az eredete hogyan alakulnak ki mik az összetevői és beszéltünk róle hogy mindenképp említsük meg így a így a társadalmi körülményeket és egy kicsit utána olvastam hogy egyébként így a a body positivity movement az így az 1960-as é évekbe kezdődött merthogy egyébként itt nyugat-európában így nagyon így a a vékony kultuszt éljük tehát hogy mindenkinek vékonynak kell lennie mindent meg kell tenned azért hogy vékony legyél az evésedbe is az edzésedbe is meg abba is hogy hogyan öltözködsz hogyan nézel ki fotókon videókon szóval hogy így nagyon nagyon ebbe élünk és nyilván így ennek a szépség ideának van egy ilyen fluktuációja most éppen hogy nem tudom legyél pálcika de amúg ugye a a segged meg legyen hatalmas és izmos az hogy milyen a mi viszonyunk így a a testünkkel átlag testalkatként az nagyon nehéz viszont aki pedig mondjuk túlsúllyal küzd vagy bármi olyan testi hátránnyal küzd azoknak meg semmilyen reprezentációja nem volt és semmi egyszerűen nem voltak figyelembe véve és amikor a 60-as években elindult a body positivity movement akkor az pont arról szólt hogy az ilyen marginaliz csoportok ami tényleg lehet a lehet a túlsúly de lehet az is hogy valakinek mondjuk valami olyan fizikai fogyatékossága van ami amivel együtt él és ami miatt mondjuk ellátásban is kevesebbet kap vagy hogy van egy van egy erős megkülönböztetés meg hogy nincsen nincsen tényleg reprezentáció ez fordult át oda hogy arról kezdett el szólni hogy szeresd önmagad és hogy hogy gyönyörű vagy mindegy hogy milyen testben élsz és ez nagyon-nagyon szimpatikus volt nekem is nagyon sokáig főleg azért mertogy ugye rengeteget küzdöttem ezzel a diet cultureel és társaival eljutottam arra a szintre ahol nekem is be kellett látnom hogy amúgy nem tudom úgy szeretni a testem hanem egy szorongást okozott hogy miért nem tudom szeretni a testem és amikor megtaláltam így ezt a body neutrality movementet akkor éreztem azt igazán hogy oké kezdek megérkezni hogy a testem az így nem kell hogy fókusz legyen és nem kell hogy a testemet a kinézettel azonosítsam hanem arról szól hogy amúgy ez a testem ami egy csomó dolgot megcsinál ami lélegzik meg emészt meg elvisz helyekre és hogy hogy ezt fajta egy ilyen eszközként kezeljük és ne ne próbáljuk meg mindenképpen így így szinte toxikus pozitivitással így imádni a testünket attó függetlenül hogy hogy hogy nézünk ki vagy mire vagyunk képesek igen ezzel a body positivityvel nekem mindazon túl hogy szerintem nagyon jó szándékú sokszor valahogy mindig a kinézetnél ragadunk meg hott a testképünk nem csak nem csak esztétikai komponensből áll vagy nem csak nem csak esztétikai oldala van hanem van egy nagyon erős funkci ál is oldala hogy hogy hogy én tudok mozogni hogy engem a testem elvisz helyekre hogy a testemmel tudok átélni élményeket például és ó az érzékelés például meg meg az ilyen művészeti dolgok szóval hogy a zene is egy ilyen dolog erre nem is gondoltam korábban hogy a testemmel tudok zenét hallgatni a a a számmal a nyelvemmel tudok új ízeket kipróbálni és hogy a testem nem csak nem tudom a hassítás ékra korlátozódik hogy úristen most nagye a hasam vagy nem tudom lapos vagy kereke a fenekem vagy ilyesmi hanem hogy mennyi részünk van és hogy mennyi testrészünk milyen fontos szerepet tölt be a testképünknek ez is fontos része kéne hogy legyen amit nagyon sokszor ezek a mozgalmak vagy a ez a kinézett fókuszú társadalmunk nagyon háttérbe szorít ahol ott nagyon fontos része k kéne hogy legyen annak ahogy gondolkodunk saját magunkról a testünkről egyes kutatók szerint akik főleg ez ezt a esztétikai és funkcionális testképet vizsgálták arra jutottak hogy igazából nem kell démonizálni egyiket vagy másikat ennek a harmóniája vagy a a balansza tud egy olyan állapotba vinni minket ahol tényleg meg tudunk érkezni a testünkbe magunkhoz hiszen azért az öltözködésünkkel azzal hogy hogy sminkeljük ki magunkat vagy nem sminkeljük hogy csináljuk meg a hajunkat ezek azért tök fontos dolgok és ezeket se kell háttérbe szorítani csak hogy nem is kell eltúlozni mert például hogyha az esztétikára túl nagy hangsúlyt fektetünk pont ez fog például a testünk tárgyiasításához vezetni ami a diet culturnek vagy a fogyasztói társadalomnak szerintem egy nagyon durva káros hozadéka hogy főleg a női testet hogy tárgyiasítjuk én nekem rengeteg élményem van egyébként fiatal koromból is azzal kapcsolatban hogy anyukám mindig diétázott a körülöttem lévő felnőttnők mindig diétázt a gimibe felmerült hogy éppen ki mit eszik ki mit nem eszik és tökre emlékszem hogy már akkor is volt olyan hogy vittem magammal 10 órairra egy szendvicset és utána még éhes voltam a következő szünetbe is és nem vettem még egy szendvicset mert nem lehet olyat hogy két szendvicset is megeszek és amúgy most visszagondolva simán lehetett akár az a fajta hormonális fluktuáció is hogy mondjuk a menstruáció előtt vagy annak a során mondjuk éhesebb voltam és megehettem volna kettő szendvicset szóval tök durva hogy már ott elindult meg az hogy mindenhol a képernyőn a magazinokban mindenhol az ilyen nagyon vékony testalkatokat láttuk és akkoriban így a 90-es években meg a 2000-es években ott tényleg az volt hogy a modellek és a nullás méret és a victoria secret nagyon frusztráló volt mertogy mindenhol azt láttam hogy annak kéne lennie az átlag testalkatnak de amúgy az nem az átlag testalkat és hogy átlag testakatot egyébként még a mai napig nagyon kevésszer látni a filmekbe sorozatokba fotókon hirdetéseken és hogy ez borzasztóan ne nehéz hogy így nőttünk fel hogy a társadalom minket nőként arra kondicionált hogy nekünk így kell kinéznünk és hogy valójában a a testünk az a az a kinézetünkről szól nem pedig arról hogy amúgy mi mindenre vagyunk képesek vagy hogy így ez a ez a funkcionalitás ez ez hol van benne igen milyen érdekes hogy hogy a társadalmunk sok esetben én úgy veszem észre minthogyha csak ilyen szélsőségekbe tudna gondolkozni legyen szó bármiről és valahogy íg így a a testi reprezentációval kapcsolatban is ezt érzem hogy vagy vagy vagy a nagyon vékonyakat mutatják vagy a testesebb embereket de hogy a az átlag testalkatot azt így sehol azért nyilván működik bennünk egyfajta társas összehasonlítás és azzal hogy például ilyen referencia személyekhez ha hasonlítom magam igazából mindig ki fog jönni hogy h hát én igazából egyikkel se tudok így azonosulni közben meg nem is kell hogy azonosuljunk hiszen minden ember tök egyedi kívülbül és erre kéne helyezni inkább a hangsúlyt de hogy mégis valahogy társadalmi szinten nagyon nem ez az üzenet és visszatérve még arra hogy hogy funkcionalitás és említetted ezt a sulis példát hogy nem vettél egy plusz szendvics tott lehet hogy csak nem tudom megjött és és ezért éhesebb voltál hogy pont azzal hogy az esztétikára helyezzük a hangsúlyt és és a funkcionalitás háttérbe szorul pont ezek a testi jelzések is háttérbe szorulnak hogy a testemnek mire van szüksége és az pont azért mert azt nézem hogy hogy kívül minden csil vili legyen valahogy a belső folyamatokra nagyon kevés figyelem j ut sőt van hogy semennyi és az evészavarnak is ez az egyik drámai hatása hogy elvesztem a kapcsolatot a belső megéléseimmel legyen ez az érzelmeim témaköre legyen ez a testi folyamataim témaköre semmit nem érzek és el vagyok szakadva a saját testemtől és ez szerintem nem kell evézavarosnak lenni hogy idáig valaki eljusson mivel nagyon sokszor problémám volt a testemmel meg az étkezésemmel és tsaival ezért elkezdtem mindig így utána olvasni nyilván eleinte azt olvastam hogy mit kellennem hogy jobban érezzem magam per le tudjak fogyni de hogy most értem el amúgy a az intuitív étkezéshez ami segít abban hogy felismerjem hogy amúgy mennyire nem vagyok én sem kapcsolatban a testemmel hogy mikor vagyok éhes mikor vagyok szomlyos milyen ételektől érzem jól magam milyen ételektől nem milyen étel az amit kívánok mert hogy az van bennem hogy most meg most meg most ennem kell egy reggeli ebéd vacsora nem azon gondolkozom hogy mondjuk a testem mit kíván hanem azon gondolkozom hogy a héten megettem egy hamburgert akkor most valami sokkal kevésbé nehezett valami sokkal egészségesebbet kell lennem szóval hogy így folyamatosan befolyásolva vannak így a a gondolataim által így a így a testi ézések a azok így egy az egybe el vannak nyomva nagyon sokszor és hogy így fel kellett ismernem meg meg folyton meg kell elősítenem meg emlékeztetnem magam arra hogy amúgy ha most éhes vagyok akkor amúgy ehetek valami olyat ami táplálni fog és amitől elmúlik a az éhségérzettem vagy hogy miért…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge”

Miről szól ez az epizód: „#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge”?

Gersei Csenge okleveles pszichológus és evészavar túlélő a Párnacsata podcast #113. adásában beszél az evészavarok lelki hátteréről és a testképpel kapcsolatos problémákról. Csenge megosztja személyes küzdelmét az anorexiával, kiemelve a gyógyulás lehetőségét és a teljes életet… Az epizód a Párnacsata című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 05. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gersei Csenge.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge”?

Fő témái: evészavarok, testkép, társadalmi nyomás, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#113 Evészavarok és a lelki hátterük ft. Gersei Csenge”?

Megjelenés: 2024. 05. 05.. Hossz: 1 óra 6 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parnacsata/113-eveszavarok-es-a-lelki-hatteruk-ft-gersei-csenge-e3900b4d

Több epizód a Párnacsata-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból